Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-21 / 93. szám
1990. április 21., szombat Díszmunka- és terítési bemutató A napokban rendezte meg a harmadévesek hagyományos díszmunkái- és terítési bemutatóját a Békéscsabai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola és Kereskedelmi Szak- középiskola. A szakács. a vendéglátó-ipari eladó, a cukrász- és a felszolgáló- tanulók legjobb tudásuk szerint készítették el az ínycsiklandó hidegtálakat, a nemcsak kellemes látványt nyújtó, de ízletes dísztortá- kat, az ízléses díszasztalokat. Valamennyiüket segítették azok a munkahelyek, ahol gyakorlati idejüket töltötték. Az iskola aulájában és tornatermében délelőtt nemcsak a szakemberek, a pedagógusok és a diákok, de az érdeklődők is megtekinthették a bemutatót, melyet a Köröstáj Gasztronómiai Társaság szakembereiből álló zsűri bírált eL Alapos vizsgálódás után megszületett a végeredmény: a szakácstanulók közül Szántó Sándor, a vendéglátó-ipari eladók, kategóriájában Böjti Mónika, a ° cukrásztanulók versenyében Kónya Erzsébet, a felszolgálók közül Katona László bizonyult a legügyesebbnek, legötletesebbnek. Többen részesültek a Gyöngyhalász Kft., a Kereskedelmi Szakszervezetek Szövetsége, a Köröstáj Gasztronómiai Társaság és a Megyei Művelődési Központ különdíjában. Fotó: Kovács Erzsébet I Föld napja Itt a kérdés: Lenni, vagy...? Lenni! Jugoszlávia: Bizonytalanság a kőtelező - valutabeváltással kapcsolatban Péntek délutánig a jugoszláv pénzügyminisztériumtól nem kaptak hivatalos tájékoztatást a Jugoszláviába utazók szombaton életbe lépő kötelezd valutabeváltásáról — a Pénzügyminisztériumban ezt a tájékoztatást adták az MTI-nek. Mint elmondották, a belgrádi magyar nagykövetség értesítette az intézkedésről a Pénzügyminisztériumot diplomáciai úton, a Pénzügyminisztérium illetékesei azonban maguk is .többnyire a sajtóbői szerezték az Információkat. Hangsúlyozták továbbá, hogy számos kérdésben bizonytalanság van, annál Is inkább, mivel a rendelet végrehajtási utasítása sem ismert. Többek között nem egyértelmű, hogyan igazolják a Jugoszlávián át utazók tranzitutas voltukat, például Bulgária felé tartva. Hasonlóan bizonytalan a helyzetük azoknak a szolgálati útra indulóknak Is, akik nem szolgálati, hanem egyéni útlevelükkel lépik át a jugoszláv határt. Arról, hogy miként Igazolhatják a turisták, hogy társas úton vesznek reszt, illetve csak átutazóban tartózkodnak Jugoszláviában, pénteken délután a budapesti jugoszláv nagykövetség konzulátusán semmiféle felvilágosítást nem tudtak adni az MTI-nek. A Jugoszláv Utazási Irodák Szövetségének budapesti Irodájában azt mondták el: tájékoztatót kaptak belgrádi központjuktól, miszerint a szervezett úton részt vevő magyar állampolgároktól a határon igazolást kémek, amely tartalmazza, hogy melyik iroda szervezésében vesznek részt a turistaúton. Az átutazóktól a vonat-, repülő-. Illetve buszjegyet kérik, s azoknak, akik saját gépkocsival utaznak, „hitelt érdemlően’* * kell bizonyítaniuk, hogy végső úticéljuk nem Jugoszlávia, hanem egy harmadik ország. Ám, hogy az úgynevezett hitelt érdemlő bizonyítás miben áll, erről tényleges felvilágosítást nem tudtak adni. És mégis mozog a föld? Döbbenet Vallaiki kimondta a ki mond h atatLant. Még a nyáron. Lenint ki kell szabadítani a Vörös téri mauzóleumból, hogy emberi módon, édesanyja mellettit temethessék el a petrográdi (így!) VoEhomka temetőben — indítványozta Ju- fij Karjakin tudós képviselő. Aztán a moszkvai városi tanács legutóbbi ülésén a Demokratikus Oroszországi Blokk képviselőinek egy csoportja egyenesen azt kérte: távolítsák el Lenin mellszobrát az ülésteremből. A szobor egyelőre a helyén maradt, ám nem lehet (kétséges számunkra, az any- nyiszor elátkozott és elsiratott orosz forradalom újabb fejezetét éli meg Európa —, ha nem is hamarosan, de új időszámítás veszi a kezdetét a Szovjetunióban. Itt állunk és egymásra nézünk. Hát lehet ez? A megvesztegethetetlen, huszadik századi Robespierre, a legélesebb politikai elemzőképességű, legmesszebbre tekintő orosz for- radalmár-néptríbun (Szoizsenyioin megjelölései!), aki a forradalmi célnak habozás nélkül alárendelte a politikai és emberi eszközöket, méig egyszer megjelenik a történelem ítélőszéke előtt? Aiz eddig piedesztálra emellt, kritikátlanul elfogadott, szajkózott és meghamisított szimbirszki végre emberként, s nem istenként magasodhat fotónk? Tudom, életveszélyes ma így írni Leninről, pláne megemlékezni róla születésnapján. Sokan, nagyon sokan még azt is kétségbe vonják, hogy 1898-ban egyik alapítója volt az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártnak; hogy amikor Svájcba emigrált, Plehanovék azonnal észrevették: vele új fejezet kezdődik az orosz politikai gondolkodás történetében. Az átlagolvasó talán nem is tudja, hány kutatóintézetben tanulmányozzák Nyugaton 1919 (!) óta a bolsevik forradalom eszmeiségét, hány monográfia és. tanulmány született különféle nyelveken Lenin hagyatéka és az úgynevezett ,feminizmus” különbözőségéről. HaLlija-e ma valaki Krupszkaja .1924 januári segélykiáirtiásált: ne, ne tákoljanak a forradalom elismert vezetőjének fából mauzóleumot, ha vai- lairni távol, állít tőle, az éppen a bálványimádás volt?! Hisiz- szük-e özvegyének néhány évvel későbbi, szinte felfoghatatlan kijelentését: „Ha Lenin élne, maga is börtönben ülne”? Naná, hogy nem. Epigonjai az .elmúlt negyven év során a rájuk szabott feladatot ki.tűnőeh teljesítették, tökéletesen átmosták nemzedékiek agyát. Az országot telerakták Leniin- szobrakikal, hogy lássa mindenki: jót s rosszat neki köszönhetünk. Hogy 1956-ot követően a kádárizmus a neosztálánáz- mus egyik válfajaként boldogította a népet, megírta a Beszélő, me,g a többi sízamizdat, és elolvas(hat)ta pár száz értelmiségi. A plebs eközben egyre fokozódó utálattal nézte a köztereken pompázó, monumentális öntvényeket. Így aztán nem csoda, ha a választási .kampány alatt abban szinte miniden politikai párt egyetértett, hogy mielőbb el keld távolítani városainkból, falvainkból ezekért a „remekműveket”. Ledőlitek hát a Leniin-szobrak, s a föld .nemcsak betere- megett, meg is mozdult. Hogy befogadjon egy embert, akinek nevét egy időben milliók foglalták imába. Dányi László Töke, tudás, kockázat „Százezernyi bizonyíték van arra, hogy az esetleges nukleáris katasztrófánál semmivel sem kisebb az a veszély, amely természetes környezetünk pusztulása révén fenyeget... Sokszor úgy érzem, a ki tudja hányadik hiábavaló vészjelzés után: az emberiség Hosszú évekkel ezelőtt, még valamikor 1982-ben olvastam valahol egy interjút, amelyben dr. Balogh János akadémikusa kérdésre, hogy melyek jelenleg az emberiség legnagyobb problémái ökológiai szempontból, a következőket válaszolta: „Elsősorban a növény- és állatvilág pusztulása. A levegő és az ivóvíz tisztítása — ha nagy nehézségek árán is ■— megoldható. Az emberiség fehérjeszükségletét biztosító élő szervezeteket azonban többé senki és semmi nem tudja pótolni. Második helyre az őserdők kipusztulását tenném, mert ezek biztosítják a levegő oxigéntartalmát, melynek fontosságáról azt hiszem, nem kell hosszasan csevegni. Az édesvíz és a tengerek szennyeződése már jóformán a könyökünkön jön ki..., mégis alig teszünk valamit ellene. De legalább ekk'ora gond az elsivatagodás veszélye, illetve a termőtalaj pusztulása. — A helyzet komornak tűnik. Profesz- szor úr úgy látja, hogy... nincs remény? — Jó kérdés!... Nézze, megfigyelték, hogy a lemmingek, ezek a kis északi rágcsálók vándorlásuk alkalmával — a pusztulással mit sem törődve — nekiszaladnak a tengernek. Nos, bármi esett is meg eddig, azért reménykedem: az ember végül is nem lemming! A nyolc év előtti „ökológiai diagnózis” ma változatlanul aktuális, sőt, azóta még súlyosabb a helyzet. A „kicsiny kékbolygó”, Földünk nagybeteg, s mi, a Föld kincseit élvező, használó és kihasználó, sőt pusztító emberek tettük azzá. Ideje hát végre komolyan venni ezt a betegséget, s a gyógyításához látni. Erre figyelmeztet és buzdít világszerte a holnapi nap. 1990. április 22-e, vasárnap ugyanis: a Föld napja, amikor a világ 126 országában becslések szerint mintegy 120 millió ember juttatja valamilyen módon kifejezésre, hogy nem „lemming”. Végezetül hadd idézzük Denis Hayes levelét, amely valamennyiünkhöz, a Föld minden lakójához szól: „Kedves Barátom! Levelemben arra szeretnélek kérni, hogy 1990. április 22-én vegyél részt azon a megmozduláson, amelyet közös munkával az évszázad legjelentősebb környezetvédelmi eseményévé tehetünk. Húsz évvel ezelőtt az első Föld napja kezdeményezője én voltam. 1970. április 22-én 25 millió amerikai emelte fel szaúgy él, mint a vágóhíd felé hurcolt csirkék. Rohan az autó a ketrecekkel, áldozatok pedig kakaskodnak egymással, vagy éppen nyugodtan és békésen csipognak... De azért én mégis, újra és újra adom a jelzéseket...” (dr. Balogh János akadémikus) vát a_ természetért. Ez a történelmi jelentőségű esemény az Egyesült Államokban — és az ország határain túl is — fontos változásokat eredményezett: az USA-ban szigorú ’ törvényeket hoztak a levegő és vizek védelmére, új környezetvédő szervezetek alakultak, és több millió ember tért át ökológiailag érzékenyebb életvitelre. t Sajnos ma, 1989-ben megállapíthatjuk, hogy a természetet romboló erők sokkal gyorsabbak nálunk. A bioszféra a pusztulás szélére jutott. Ideje komolyan venni az ipari szennyezést, az őserdők irtását, a sivatagiok terjeszkedését, az üvegházhatást, az ózonlyukakat, a veszélyes hulladékokat, a túlnépesedést, az olajkatasztrófákat, a savas esőt, az óceán szeny- nyezettségét, és a környezeti válság egyéb megnyilvánulásait. Az ökológiai válság mellett — a termonukleáris háborút kivéve — a Földünkre leselkedő minden egyéb veszély eltörpül. Legjobb tudásaink szerint élet és halál kérdésében a következő évtized mondja ki a döntő' szót. Egyetlen nap tehát nem elég. A Föld napja a környezet évtizedeként indítja el az 1990-es éveket. Az 1990-es Föld napja nagy hatású, világméretű megmozdulás lesz. A cél az, hogy azoknak is szívügyükké váljon a természet rendjébe illeszkedő emberi élet kialakítása, akik ezt eddig nem tartották fontosnak. A cél az, hogy országhatárokat, kontinenseket és kultúrákat átívelő szövetségek köttessenek. A cél az, hogy milliók támogatása adjon alapot a politikailag rázós döntések meghozatalára. A részvétei legjobb módját lakóhelyeden kell megtalálnod. A Városi tömegfelvonulásoktól kezdve szabadegyetemi előadásokig, faültetéstől a hulladékok újrahasznosításának megszervezéséig, a nemzetközi hírközlési rendszerek bevonásától falusi majálisokig sokféle akciót el tudok képzelni. Azt remélem, hogy minden országnak, városnak, falunak, sőt minden iskolának saját szervezői lesznek sajátos programokkal, de a környezetbarát társadalom közös vágyával. Te is kapcsolódj be! Ha ismersz olyan embereket, akiket aggaszt a természet pusztítása, tájékoztasd őket a Föld napjáról! Ez az a-harc, amelyet az emberiségnek nem szabad elveszítenie!” T. I. Vállalkozni pedig érdemes? (Folytatás az 1. oldalról) ruházásokra nyújtható hitelek hosszabb lejáratúak, mint a forgóeszköz-vásárlásra adottak. A hitelek megadása, feltételeinek meghatározása egyedi elbírálás alapján történik, ezekről a bank dönt. A kamatösszegek bizony maigasak (27— 30% és a kezelési költség); az infláció miatt a változtatás lehetőségét is kikötik a pénzintézetek. A hitelfeltételhez szükséges a saját tőkeerő, jogi biztosíték a viszr szafizetésre, piacképes vállalkozás és sok más egyéb feltétel. Szinte minden vállalkozó esete más, ezért az általános előírások, jogszabályok mellett a hitelek eldöntésénél fontos szerepe van az egyéni elbírálásnak. Borsod megye után Békésben kértek a legtöbb újrakezdési kölcsönt. (Egy év alatt az OTP 370 millió forintot folyósított, körülbelül ugyanennyit a töbéi bankok.) Az előnyös feltételű hitelek felhasználását évente egyszer ellenőrzi a pénzintézet, s ha nem a célnak megfelelően használják fel, kamatostól kell visszafizetni. (Egyébként kamatot nem fizet a hitelt felvevő, azt a Foglalkoztatási Alapból fedezik.) A fedezet a kölcsön összegének másfél, kétszerese pénzintézete válogatja —, de például többek között nem lakott ingatlan, vagy nagy értékű jármű, gépkocsi, kész- oénz lehet. Az újrakezdési kölcsön teltételei egyre szigorodnak, s míg az igénylők száma nő, a felosztható hitel összege csökken. Űj forma a kis- és közép- vállalatok támogatására létrehozott vállalkozásfejlesztési alapítvány, amely a hatvan-százötven embert foglalkoztató vállalkozásokat segíti. Ezzel megyénkben az OTP és a Postabank foglalkozik. Az ilyen hitelkérelmeket (kedvező kamatozású, de ugyancsak szigorú feltételekhez kötött) május 10-ig lehet az OTP-hez benyújtani, s egy hónapon belül elbírálják. Elsősorban ipari, termelő, kereskedelmi és szolgáltató vállalkozásoknak adják meg. A mezőgazdasági kistermelőknek biztosítható kedvezőbb kamatozású hitelkonstrukciót nyárra vagy őszre dolgozzák ki a pénzügyi szakemberek. A külföldi hitelek pénzel még nincsenek az országban, ezek vagy az alapítványt gazdagítják, vagy újabb konstrukciót jelentenek. A különféle hitelformák elnyerése nem állampolgári jog, a feltétetek megléte esetén is a pénzintézet diönt. A vállalkozók napjára a munkaügyi szolgáltató iro-# da 120 meghívót küldött el. Erre a pénteki fórumra legalább másfél százan jöttek el. A többi előadások a vállalkozási formákkal, az adófizetéssel, a társadalombiztosítással, a marketingtevékenységgel foglalkoztak a továbbiakban. A résztvevők nagy száma, a kérdések gazdagsága jelezte a vállalkozások iránti felfokozott érdeklődést. A tanácsadásokat a jövőben az Iroda koordinálja majd. Bede Zsoka Esküvő „előzetesben” (Folytatás az 1. oldalról) tett arra kérte H. T.-t, segítse fel a földről. A „gáláns” fiatalember megtetteX ezt, aztán a kamrából leemelt négy szál kolbászt, és mint akf jól végezte dolgát, távozott. H. rendőrségi vallomásában arra hivatkozik, hogy „nagyon be volt rúgva”, és alig emlékszik valamire. Arra mindenesetre igen, hogy megerőszakolta, majd kirabolta az idős asszonyt. „Aznap mindent ittam, amit a szemem megkívánt. Bort, sört, pálinkát...” — mondja védekezésében. H. T.-t eddig kétszer ítélték el rablásért. Most harmadszor a rablás mellett súlyosabb cselekményért Is felelnie kell majd az újdonsült ifjú férjnek... B. ▼.
