Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-03 / 78. szám

Ma minden iskolának választani kell Zsolnai József Szarvason „Kis lakótelep kis gond;, nagy lakótelep nagy gond” — mondhatnánk, ha a lakó­telepi szemétszállítás gond­jai kerülnek szóba. Mezőko- vácsházán megfordítható a képlet: itt a kis lakótele­pen, sőt egyetlen háztömb­nél is évek óta nagy gond, hogy mibe és mennyibe ke­rüljön a felgyülemlett sze­mét. Bár a helyi költségve­tési üzem. a városi tanács illetékesei és a lakók .már többször tanácskoztak, még­sem tudják levenni a témát a napirendről. Legutóbb például az Alkotmány utcai ötven lakásos társasáház tu­lajdonosai kértek valami el­fogadható megoldást. B. Istvánná az átadást kö­vető évben költözött család­jával a társasházba és a há­A szemét „új módú” tárolása rom év tapasztalatait így összegezte: — Amióta csak itt va­gyunk, ez a szemétügy örök téma. Jelenleg az 50 család­nak két konténere van, amit kéthetente ürítenek. A tény, hogy sokszor a láda mellet­ti szemétkupacokat hordja, •viszi a szél. a látvány és az „illat” lehangoló. A lakók­kal beszélve javasoltuk, mö­göttünk van egy üres telek­rész. ahová felállíthatnánk egy lemezgarázst zsákos sze- métátrolásra. A különböző pénzügyi manőverek és a területrész felhasználásával kapcsolatos ellentmondások miatt azonban ez nem jár­ható út. A költségvetési üzem javasolt egy új meg­oldást, amivel mi nem ér­tünk egyet. Részlet az üzem javasla­tából, amelyet a tanácsnak címzett: .,Az elmúlt időszak­ban a háztartási szemét mennyisége megnőtt. Ebből következik, hogy az öt éve még elegendő tárolóedények ma már szűkösek, túltelítet­tek. Kapacitásnövelést kel­lene végrehajtani, amit az edények számának nevelé­sével, vagy a szállítás sűrí­tésével lehet megoldani. Az edények miatt a megrende­lő nehezen akar anyagi ál­dozatot hozni. A költségek pedig annyira megemelked­tek. hogy a kéthetenkénti szállítás is veszteséges. Ár­változás nélkül a járatsűrí­tés nem oldható meg. Egy új konténertípust két hó­napra próbaidőre kihelyez­tünk az Alkotmány és a Deák utca 12 lakásos bérla­kása elé. Külön zsákos rendszerben nyolc család használhatja. Szállításkor egységesen a gépkocsivezető kezelheti.” S. Zoltán véleménye sze­rint a nyolc családnak elé­gendő konténer (20-25 ezer forint) igen drága. Mivel 6-7 darab kellene az 50 csa­ládnak, az 150 ezer forint körüli összeg. Az sincs tisz­tázva, hogy a régi konténe­rek értékét figyelembe ven­nék-e? Nem biztos, hogy az új zsákos konténer jó lesz és hová tegyék a zsákot a kis alapterületű lakásokban ? A lakótelepiek sérelme­zik, hogy ugyanazért a pén­zért többet kapnak a csalá­di házakban lakók, mint ők. Hasonló gondokkal küsz­ködik a Ságvári lakótelep is, sőt a konténerek egy szép családi ház előtt „díszeleg­nek”. Az illetékesek úgy nyilat­koznak, hogy a lakók nem hajlandók alkalmazkodni, és nem szándékoznak elfogad­ni az ő javaslataikat. A la­kók pedig úgy érvelnek, hogy az illetékesek csak ígérgetnek, de konkrét in­tézkedés nem történik. A szeméthegyek pedig nőnek... — halasi — A Szarvasi 2. Sz. Általá­nos Iskola jóvoltából érde­kes vendéget üdvözölhetett Szarvas pedagógus társadal­ma. Zsolnai József dr., a pedagógiai tudományok kan­didátusa, a törökbálinti kí­sérleti iskola igazgatója elő­adást tartott az említett ok­tatási intézményben. Válasz­tása azért esett erre az is­koláira. mert az itteni tan­testület foglalkozik a Zsol­nai tanár úr nevével fém­jelzett értékközvetítő és készségfejlesztő program be­vezetésének gondolatával. — Tetszik, nem tetszik, ma Magyarországon minden iskolának választani kell — mondta Zsolnai József. — Az ország oktatástörténeté­ben lezárult a porosz, oszt­rák mintán alapuló kor­szak (nálunk 1868 óta alkal­Április 4-e munkanap Nem munkaszüneti nap az Idén április 4-e. A Munka tör- vénykönyve végrehajtásáról szó­ló MT-rendelet módosítása ér­telmében munkaszüneti napok ezentúl: újév (január 1-je), nemzeti ünnep (március 15-e), húsvéthétfő, munka ünnepe (május 1-je), alkotmány ünne­pe (augusztus 20-a), a köztár­saság kikiáltásának napja (ok­tóber 23-a), karácsony két nap­ja (december 25-e, 26-a). A március 15-e- körüli munka­rend-módosítás után tehát a kö­vetkező munkanap-áthelyezés április 28-án lesz, amikor szom­baton munkanap szerint dol­goznak a legtöbb helyen. Az áp­rilis 30-ai hétfő viszont szabad­nap lesz, így hosszabb pihenés­re nyílik lehetőség. Munkaszü­neti nap körüli módosítás még, hogy december 22-én, szomba­ton munkanap, december 24-én, hétfőn szabadnap, december 29- én, szombaton munkanap, de­cember 31-én, hétfőn szabadnap lesz. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének rendelkezése nem vonatkozik a mezőgazda- sági, a halászati termelőszövet­kezetek, a mezőgazdasági szak- szövetkezetek, valamint a folya­matosan, illetve a munkaszü­neti napokon Is üzemelő mun­kahelyekre. Eltérésre adhatnak engedélyt az ágazati miniszte­rek, a lakossági ellátást, szol­gáltatást végző, általánostól el­térő munkaidő-beosztással dol­gozóknak, az ABMH-val, az il­letékes szakszervezettel, az or­szágos érdekképviseleti szerve­zettel egyetértésben. mázták), mely szerint az ok­tatás egyetlen tantervre épül. A készülő nemzeti allap- tantervről elmondta, hogy a tudás és az értékeik tárházá­nak egyensúlyát tervezik, és ez minden iskola számára kötelező lesz. Ha az Ország- gyűlés elfogadja, megkez­dődhet az iskolák közötti nemes verseny. Tíz-, tizennégy, tizenhat éves korban alkalmaznák a külső vizsgáztatás módsze­rét. Erre, mint hangsúlyozta azért lesz szükség, mert az 1978-as oktatási program al­só- és felsőszinten nem egy­másra épült. Az uniformi­zált gyerekszemléletet peda­gógiai programjában magá­tól messze elhárítja és az egyéni lehetőségek, képessé­Hagyomány, hogy a költé­szet napja közeledtével megrendezik a megyei kö­zépiskolai szavalóversenyt. Hagyomány az is, hogy ezt a megyei tanács művelődési osztálya írja ki. A kivitelező pedig — ugyancsak évek óta — a békéscsabai egészség- ügyi szakközépiskola. Ápri­lis 2-án, hétfőn 22 verseny­ző mérte össze tudását az iskola kis könyvtárában. A kiírás szerint a kötelező vers József Attila Ének magam­hoz, vagy Kopogtatás nélkül című alkotása, a szabadon választott pedig valamely huszadik századi magyar költő műve kellett, hogy le­gyen. Miközben a zsűri — dr. Kutas Ferenc, a szarvasi Vajda Péter Gimnázium ta­nára, Nemesi László, a Csa­bai Hírmondó főmunkatársa és Tamás Simon, a Jókai Színház művésze — a ver­seny után tanácskozott, né­hány résztvevővel beszél­gettünk a folyosón. Elmond­ták magukról, hogy bár sok verset olvasnak — néhányan írnak is —, nem érzik ma­gukat másnak, mint társaik. Hogy azon kevesek közé tar­toznak, akik értik és szere­tik az irodalmat, azt jó ma­gyartanáruknak köszönhetik. gek elvét elismerő megkö­zelítést hangsúlyozta. A ne­velés értékeit közvetítheti a család, a közösség és az egyén. Bátorította a jelenleg még nehéz körülmények kö­zött dolgozó iskolákat is a programja bevezetésére. Vé­gül felhívta a figyelmet egy, a szülők és a pedagógusok által egyaránt könnyen ér­telmezhető pedagógiai mun­kára, a „Mi a baj a peda­gógiával?” című könyvre, amely kapható a könyvpia­con. A rövid találkozás kérdé­sekkel zárult, a Zsolnai­program helyi megvalósítása a nevelőtestületek közös és kifejezetten önkéntes akara­tán, no meg a tárgyi fel­tételeken múlik. Szenes A mezőnyt értékelve egyet­értettek abban is, hogy so­kan nem egyéniségüknek, hangszínüknek megfelelő Verset választottak. Hogy ná­luk mi volt a szempont? — Én — válaszolta egyikük — amikor választani kellett, épp szerelmes voltam, úgy­hogy egy olyan kötetet vet­tem a kezembe, amelyikben ilyen verseket találhattam. Így akadtam rá Szabó Lő­rinc A neved című művére. Közben a zsűri befejezte a tanácskozást. Dr. Kutas Ferenc, a zsűri elnöke kér­désünkre elmondotta, hogy jellemző volt a mai ver­senyre az erdélyi költők műveinek jelenléte. Ez kö­zel áll a mai fiatalokhoz. Az eredmény pedig: első helyezett Banner Géza (bé­késcsabai Rózsa Ferenc Gim­názium) ; második helyezett Ignácz József (Sebes György Közgazdasági és Külkeres­kedelmi i Szakközépiskola, Békéscsaba); harmadik Gó­béi Beáta (Tevan Andor Gimnázium és Szakközépis­kola, Békéscsaba), negyedik Nagy Petra (szarvasi Vajda Péter Gimnázium); ötödik Fejes Dóra (az orosházi Tán­csics Mihály Gimnázium ta­nulója). K. K. József Attila-szavalóverseny Nincs béke a Rákóczi utca 19-ben — Tessék kijönni hozzánk! Rostásók betörték az ablakun­kat. Már a rendőrséget is kihívtuk. Ebbe bele lehet őrül­ni... A rendőrségi autóval egyszerre érkezünk. Az udvaron ék­telen zaj. Egymás szavát is alig értjük a kint lévő Balogh Mihálynéval, akiből ömlik a panasz. Amikor megvették összekuporgatott kis pénzükből és OTP-segítséggel Békés­csabán a Rákóczi u. 19. szám alatt lévő házait, nem gondol­ták — mondja —, hogy az anyagi gondok mellé még mást is vállukra vesznek. Az épület hátsó részét ugyanis harma­dik éve a népes Rostás család lakja, kiknek tagjai megke­serítik az életüket. Sorolja mikor, milyen incidens érte őket... Cigány, nem cigány, nem ez a lényeg Rostáséknál továbbra is tombol a hangzavar. Magnó, vagy rádió szól?? De így, üvöltve? A homokozóban, három gyerek játszadozik ... Kérem az egyiket, szóljon a mamának. — Nem hívom ki, mit akar tőle? — tiltakozik és kérdez egyszerre. Hármójuk közül az egyik mégiscsak megszán és kihívja az anyukáját. Bemutatkozom, elmondom, mi járatban vagyok. Nyilván nem érti, mert a lakásban nemcsak a rádió (magnó) szól, hanem vagy öten egymás szavába vágva üvöltöznek. Ros­támé karbafont kezekkel jön felém. — Honnan jön és kicsoda maga? — alkohol szag csap meg a lehellletétől. Megismétlem. Kérdem, mit tud a betört ablakról? — Semmit — mondja lakonikus rövidséggel. — Ezek még az újsághoz is elmentek? Pedig nekünk lenne okunk hőbö- rögni. — Gyere ide, Pistike, gyere csak — hívja csemetéjét. — Mondd meg a néninek, ki dobott meg téged almával, na mondd csak! Pistike lehet vagy 7 éves. Földes, homokos kis kezét dör- zsöligeti és hadarja: — A Balogh -néni! — és máris elrobog, hogy tovább folytassa a homokvár építését. Rostásné fiatal asszony. Mindössze 30 éves. Három gyerek édesanyja. Az ikrek 5, a nagyobb csemete 7 éves. Leszázalé­kolták — a szíve miatt — és így otthon látja el teendőit. — Pereskedünk és a pert mindig mi nyerjük — mutas­sam a papírokat? —• hadarja, de nem hoz semmit szavai igazolására. * Az udvaron már sokan vagyunk. Kijöttek a hátsó kis épü­letben vendégeskedő Rostás-rokonok is. Az egyik részegen az orrom előtt hadonászik. Nem tudom lecsillapítani. Mondja a magáét, hiába kérem, hagyjon bennünket beszélgetni... Nem bírok vele. — Két éve lakunk itt, de Baloghék nem hagynak élni bennünket, mert cigányak vagyunk — folytatja a beszélge­tést Rostásné. — Cigány, nem cigány, nem ez a lényeg — szól beszélgeté­sünkbe tisztes távolságból Baüoghné. — Az a baj, hogy nem az első eset, amikor a rendőrséget kellett kihívnunk. . . — Gyere csak ide, Pistike — hívom most én a gyereket —, mondd csak, ki törte be Balogh néniék ablakát? A gyerekek őszinték. Pistike is az. — Az apukám — mondja és már ismét magával van el­foglalva. Rostásné megvonja a vállát: — Hát ha így van, így van! — Idehívná a volt férjét? — kérem a fiatalasszonyt. Rostás István jóképű fiatalember. Rajta is látszik, hogy nem a víztől bicsaklik meg időnként a nyelve. — Éppen a kutyájukat simogattam, amikor Balogh kijött egy nagy késsel — hadonászik, hogy élethűbbé tegye a tör­ténetet. — Összeverekedtünk a kutya miatt. Nézze, hogy megsértett engem is késsel — mutat a kezére, amin valóban van egy pár napos karcolás ... pár napos, de semmi esetre sem friss. — Két éve befizettük a szennyvízcsatornára a pénzt, a mai napig sem engedik Baloghék bevezettetni, mert cigányok vagyunk ... Ezt így tessék leírni... Mondják: mehetünk a jóistenhez Eljött egy pár szomszéd. Szeretnék megerősíteni, hogy mi­lyen nehéz Baloghéknak, amióta Rostásék beköltöztek az udvarra... — Lehetetlen helyzetben vannak Baloghék. De nekünk is volt kellemetlenségünk Rostásékkal, amikor a hátsó frontot alakították — kezdi egyikük. — Otthagyták a szemetet, a feleségemet lepocskondiázták, pedig ő nem bántotta őket. Balogh Mihályom látszik, nehezen palástolja idegességét: — Egy óra után jöttem haza, hogy ebédeljek. A legjobb­kor léptem be az udvarra. Rostás éppen az ablakomat verte be. Mit tehettem? Kihívtam a rendőrséget. — Maga verekedett vele? — Hogy gondolja? Csak nem állok le meggyepálni? Azok után, hogy kijelentették, kiüldöznek bennünket, mehetünk a jóistenhez!? Már kezdem elhinni, hogy ezt meg lehet csi­nálni. Hallunk róla, hogy Csabán volt eset — nem is egy: potom pénzért megvesznek lakásokat, és egyszerűen kiüldö­zik a lakókat. Egy esetet hadd mondjak a sok közül: köztudott rólam, hogy antialkoholista vagyok. Rostásék viszont éppen ittassá­guk és sorozatos botrányaik miatt már ki vannak tiltva a Lipták-cukrászdából. Egyszer csak mégis mi kaptunk a vá­rosi tanács szociális és egészségügyi osztályáról egy papírt, amelyben arra köteleznek engem és a feleségemet, hogy je­lenjünk meg az alkoholéi vonó szakrendelésen, bebizonyíta­ni, hogy nem vagyunk alkoholisták! Ha nem megyünk — így a felszólítás —, rendőrrel vezetnek elő minket... Érti? A szomszéd feljelenthet alkoholizmusért engem, aki egy korty szeszt, nem sok, annyit sem iszom. Ez agyrém! A szomszédok helyeselnek. Maximálisan Baloghék mellett állnak. Kinek segély, kinek büntetés — érdeme szerint Farkas László Békéscsabán cigánycsalád-segítő: — Négy éve foglalkozom az üggyel. Hogy érthetőbb le­gyen, egy kicsit élőbbről kezdem. Rostásné ez idáig ötször kapott lakást! Mindegyikben válogatott, nem feleltek meg az igényeinek. Utólag egy 2,5 szobás lakása volt, azt elcse­rélte a Baloghné testvérével. Az a helyzet, hogy a két család egymást jelentgeti fel hol ezért, hal azért. Egy abszolút megromlott viszonyról van szó. Én a szomszédokkal is be­szélgettem, nem valami jó a véleményük Rostásékról. Már szinte ingajáratban vágyók a Rákóczi u. 19. és a munkahe­lyem között, annyi a probléma. Az a benyomásom, teljesen jogos Baloghék felháborodása. Millióegyszer beszéltem Ros­tásokkal. Már azt is megmondtuk nekik, hogy megvonjuk tőlük a segélyt, ha nem változtatnak a magatartásukon. Ez az egyetlen, amivel esetleg meg lehetne fékezni őket. Egy­szer a gyámhatóságra is ittasan jött be Rostásné. Tartom a véleményemet, hogy aki. segélyt érdemeli, az azt, aki meg büntetést, az pedig azt kapja meg. Végre nem azt kellene nézni, cigány-e valaki, vagy sem. Hanem becsületes-e, ren­des-e, tud-e másokhoz alkalmazkodni? Ez legyen az elbírá­lás alapja. Igen. Valahogy így! Mert ennek az ügynek a végéről hosz- szú évek óta hiányzik a pont. A rendőrség tehetetlen. Vér nem folyt még. Azt megteszik, hogy hívásra kimennek. És aztán? És aztán másnap kezdődik minden elölről... Béla Vali gggggj " I-?' .*rr*-~77V —"■v,: ” tM ” — — 9 Mibe kerül a szemét ■. ' ■ , - y Megjkovácsházán?

Next

/
Thumbnails
Contents