Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-03 / 53. szám
1990. március 3., szombat IRODALOM-MŰVÉSZET ■'KöröstAj Hegyesi János: Márciusok Sok szép márciust vérbe fojtott már idegen eszmék zsarnok uralma. Igazságunkat sárba tiporta bősz diktátorok gyilkos hatalma. Ebből elég volt, — szeretnénk végre szabad országban, szabadon élni: leszámolva a diktátorokkal, tőlük már többé sohasem félni. Szabadságunkat gúzsba kötötte, keleti eszmék egypárt uralma, kár, hogy helyette sok párt alakul, sok szónak pedig, sok lesz az alja. Keletről jöttünk, nyugatra vágyunk demokráciát, jogot akarunk: Szabad sajtóban helyet kapjon, az igazságunk, a gondolatunk! Farsang végére márciust várunk hulljon le végre csalóka álarc: legyen egy tiszta, szabad választás ne fojtsa vérbe ostoba kudarc! y ' 1990. február 21. E. Kovács Kálmán: Vetélkedő \ Pokoljáró dudás vagyok, oda-odalátogatok. Ott vannak a jó nagy kutyák, azokból lesznek jó dudák. Én is dudás, kend is dudás, vagyok olyan dudás, mint más. Pokolról hoztam a dudát, ugatnak is rám a kutyák. Az a duda kecskeduda, csak mekeg, ha kelmed fújja. Hamis annak a kólája, félrebilleg a nótája. Sass Ervin: Felirat száztizenkettedik pont: követelem hogy a versolvasók megbélyegeztessenek és elítéltessenek mindennapi versolvasásra hogy a mindennapi versolvasás keltette rossz közérzetük hazugsággá nyilváníttassák és újabb versek elolvasásával bűnhődjenek amíg csak rá nem jönnek hogy a versek mikor miért és meddig és főként hogy minek még akkor is ha nemcsak kenyérrel és versek helyett főbüntetésül betűéhségük retorziójaként olvassanak politikai főbeszédeket arról hogy a versolvasás' keltette rossz közérzetnek semmi köze a valósághoz 1990. január Benke László: Hosszú éj Ettem inkább vagy gondolkodtam, világom nehogy leromboljam. Túl sok sajnálat gyűlt föl bennem s mindig magammal verekedtem. Csak ültem, ültem hosszú éjben késsel kezemben, folyt a vérem. . iszonyodtam és öldököltem, nem öltem meg magamat könnyen. Most meg virrasztóm. Hogyha moccan takargatnom kell szép halottam, féltőn § félve, nehogy remegjen s ha lejár az éj, fölébredjen. Kiss Ottó: Kibogozhatatlan leikeinken az erezet, melyen méz-erős, apró cseppekben szivárog belénk a bűn, s mit eszköztelen, finom léptekben bont a szeretet. V. Ádász Katalin: Üldögélő Heti mottónk: Kié azonban a vérem most, és kié a tintám? Nekem úgy rémlik, hogy a szegényeké. Nem azé a nyájé, melyet így neveznek, és becsületes, jó szándékú politikusok óhajtanak kezelni, sok buzgalommal, kevés eredménnyel, de minden szegényé, íkülön-külön. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Sarusi Mihály: Joli lluskája ... Ebben az ágyban halt meg Kata néni, én ápoltam, a gyerekei rá se néztek, de amikor meghalt, jöttek, elvették volna tőlem a tanyát, hogy ők az örökösök! Azt mondták, büdös az anyjuk, nem tudnak vele egy fedél alatt élni, idehúzódott hozzám, na, nekem nem volt büdös, nekik én is büdös lennék, kilöktek volna az országútra, ha hagyom magam! Hülye vagyok, de amúgy nem vagyok hülye, ismernek jól a tanácsnál, nekem adnak igazat. azt mondták, Joli, itt minden a magáé, ha pörre mennek, akkor is maga nyeri, Bato- nyán is azt mondták, az édesapjuk mindjárt megmondom, micsodáját, ebből nem esznek, ez nem Orbán- örökség, ehhez semmi közük, ez Farkas-vagyon, Arankám, te tudod a legjobban, mi közük van hozzá. már csak hárman vagyunk Farkasok, nem hárman, öten? Alig maradtunk, azt mondta Batonyán a jegyző, amikor bejegyzett a birtokba, ez a magáé, Joli, az anyja magára hagyta, még szerencse, hogy utoljára rendelkezett, akkor tudták meg, amikor az anyjuk meghalt. hogy anyám a földet Kata nénire, a tanyát rám írta. na a földet az Isten lova, elvitte a téesz, csak a tanya maradt meg, égy kis kerttel, udvarral, háztájival, annak aztán a felit a gyerekek örökölték, de amikor a kukoricát megfelezzük, nekem a negyedit adják. De bármit tesznek ellenem, nem mennek semmire, megélek! Hajaj, mindenem van. disznó, nézd. Arankám, két szép süldő, tavaly tízezret kaptam a hízókért, ez fáj nekik, hogy pénzem van, mindenem, ha tudnád, mennyi van a bankban, arra fáj a foguk, amiatt szidnak a hátam mögött, mert nem adom oda nekik! Az anyjuk nem kellett, de most az örökség kellene, nem, az fogja megkapni. aki az utolsó pohár vizet adja, nem tetszik nekik, hogy a szomszédom segít, amikor egy hónapig a csabai kórházban voltam, etette a jószágot, azt mondják, a vagyonért, hogy rá fogom írni, nem azért teszi, a másik szomszéd, nézd, az ott, mindennap kenyeret hoz, az meg ivóvizet, van itt minden, Bagó egy kilométer, nincs messze a bolt, sokszor magam megyek, de az emberek kímélnek, ilyenek vagyunk mi, tanyasiak, amúgy ótlakai tanya, az, Bagó tiszta román, alig van magyar, Tökfalu már inkább magyar, meg tót, itt a tanyákon inkább mi vagyunk, szoba-konyha, minden, jó erős vályog, ez aztán eltart sokáig, jaj, nem bírom az emeletet, Arany- kám, én többet nem megyek el a te negyedik emeletedre, hiába, a hetvenötö- dikbe léptem, nézd, a jószág. harminchét tyúkom van, tegnap tizennyolc tojt, ez fáj nekik, az, hogy nem viszem nekik, a múltkor adtam Marisnak harminc tojást, vittem egy kakast megpucolva, a legszebb kakasom volt, a két karom majd leszakadt, aztán ez a hála, többet én nem, hogy mindent vigyek hozzájuk, öcs- kös. ilyenek, azt mondják rám, hogy bolond vagyok, bolond Orbán Jolán, apám Ilonkának keresztelt, a gó- ré, látod, március elején is félig kukoricával, ez fái nekik, itt minden van, öcsém, ezt nézd. Arany, tele a kamra, még van félszáz kolbász, Feri hozta, nagyon rendes, nekem disznóságot nem szabad ennem, nem, nem vágok disznót, ha lehetne, le tudnám, megfizetem az embereket, pénzért mindent elintézek, minden van itt! A kutat nyolcszázért fúrták, úgy is néz ki, Kata néni, hadd el. szerezte ezt a kútfúrót. nem elég mély, ihatatlan a vize, a szomszédban hatezerért jó vizet fúrtak, kár volt, de hát a spórolás! Sajnálta, én meg ráhagytam. Ebben az ágyban halt meg anyám, ő is Kata néni, nem elhordták volna a tanyát? Csak ezt a lakatot, zsák mogyorót, egy kis diót, itt van most is egy zsák dió, keményhéjú. inkább betüzelem, amikor meg húzták a kéményt, azt mond-» ták: Na, ez éppen jó lesz! Maguknak, arra gondolhattak. Hogy majd kitúrnak az anyai házból, jött Maris ura a fejszével, hogy betöri az ajtót, eléálltam, a fejemre tettem a kezem, Jóska, ide, ezt vágd szét, ha olyan betyár gyerek vagy, na, elpucolt, elrestelte, Kata néni bent feküdt az ágyon, két éve halt meg, már akkor kezdték, hogy itt minden az övék! Én meg mehetek az országútra, az első út jobbra, azon elmentek, ott a Farkas-tanya, ahol nénéd született, lebontották, Vandlik vette meg, már nincs meg, .jaj. egyik szavamat másikba őtöm, Kata nénit azért tudták eltemetni, mert én félretettem a pénzéből! Azt hitték, nem tudom, miből temetik el, elhallgatták, jót nevettem. Na, engem lesz miből eltakarítani, nézd a szekrényemet, mennyi ruhám van, anyám is ebben az ágyban halt meg, mielőtt meghalt volna, azt mondta: Joli, te tiszta életű vagy, sose menj férjhez, nem neked való, te az anyai szómat sose lépted át, nem való neked egy lator se; nem, lator nem kellett, mert vittek volna, kértek, hajaj, hányán. nem kellettek. Harangozó Matyi nemrég megkeresett, itt rítt a küszöbön, hiába hívtam, nem jött beljebb. mondom, ne ríjjál, késő. de csak potyogtak a könnyei, ahogy elvette a kezét az arcától, látom, folyik le, három hónapig együtt élt egy nővel, erre én azt mondtam, nem, mehet Isten hírivei. nekem ilyen ember nem kell, inkább sose megyek férjhez, nem is lettem asz- szony, ez a bajom, az orvos azt mondta, maga tiszta életű. nem nyúlok magához, volt valami női bajom, nem, azt mondta. akkor nem, mert ilyen nőt még nem lá- ^ tott, nem nagyon, énhozzám emberfia nem, a főorvos se, azt mondta, ezért vagyok beteg, mert nem jött változás az életembe, ebbe őrültem bele, megháborodtam, annyira azért nem, hogy ne tudjam, az anyjuk kínját, az örökség kellene, ne félj, Csúcsú nem engedi be őket, kicsi, de úgy ugat, lator nem kell, jaj, ne is említsd, Ró- zsiéknak van épp elég bajuk, a lányuk, otthon van, nem dolgozik, az emberét most vitte vissza a Kék fény a börtönbe, egyedül neveli a gyerekét, de közben lator jár hozzá, jaj, van azoknak is elég, kijutott szegény Rózsinak, pedig olyan szépen nevelték mindhárom gyereküket, aztán lásd, mind a három csinált valamit, mint te is, Anti összetörte magát a motorján, velem akarták kifizettetni, kölcsönadtam neki a büntetést, máig nem kaptam vissza, na aztán hogy vegyek Antinak új motort, majd ha megbolondulok, tiszta életű, ezt mondta a főorvos Csabán, látod, mindenem van, csak asszony nem lettem, rámfogták volna, hogy női bajom van, hogy lenne, mondtam, amikor tiszta életű vagyok, így aztán az orvos, nézd, tévé, rádió, a . kávéfőzőm felrobbant, nem baj, forró vízzel leöntöm, hol a szűrő, jaj, amikor úgy f elzaklattak Kata nénéd gyerekei, egész nap nem tudtam a helyére tenni a széket, itt álltam a konyha közepén, és nem tudtam, hol a helye, ide tettem, oda, nem tudtam, hol van, hova kell leraknom, nem voltam rá képes, csak remegtem, mint ■ az ilyen vén hülyék szokták, van egy nagy kanmacskám, ideül az ölembe, Mici, Micikém, mondom neki, az meg simogat, a mancsával cirógatja az arcomat, nem karmolna meg! Olyan nincs, érzi az állat, nézd, Arankám, az ablakban Matyi, jappánka- kas, ezt szeretem a legjobban, most is engem les, benéz az ablakon, jönne, mint Harangozó Mátyás, esztendeje halt meg, hogy rítt, amikor meglátott, hogy bosszúból vette el a feleségét, engem kellett volna, jaj, öcsikém, nekem csak a munka, ez a baba az én kislányom, Ilus- ka, ringatom, fésülgetem, 6zép ruhát varrók neki, ez a mindenem, nagyon szeretnek itt engem, a busz megáll, fölvesz, letesz, ha Bagóban van dolgom, jól mondod, Bagófalva, Farkas nagyanyám a szobában halt meg, kifagyott az ablak, azért áll a víz a szoba földjén, huszonötezret adtam, hogy téglával aláfalazzák körbe a házaim, a bank adott, hogyne adott volna, mennyit áldoztam én erre a házra, aztán kellene, Isten lova, ebből a kis pénzből, kétezernégyszáz a nyugdíjam, tavaly félretettem tízezret, az egyháznak adtam, a plébános is nagyon szeret, nagyon tisztelnek, amiért olyan sokat teszek az egyházért, most is hímzek, oltárterítő lesz, benne van a nevem, OI, mert Ilona vagyok, O- ban az I, de járok a szombatistákhoz is, nem ver meg érte az Isten, kocsival jönnek értem, öcsikém, legközelebb elviszel Okányba, Balogh Béláékhoz, nyolc évig Szolgáltam náluk, itt az esküvői fényképük a falon, nagyon szeretnek! Nemrég csomagot küldtek, milyen finom cipő, szoknya, minden volt abban, írnak, megírták, hogy sokat gondolnak rám, hát volt vagy kétszáz hold földjük, szép idő volt, jó volt náluk szolgálni, oda vigyél el, utoljára még meg akarom őket nézni, biztos, szeretettel fogadnak, azt írták, Farkas nagyanyám is innen vittük a temetőbe, a sírja még megvan, ha föl- szikkad, kiviszlek, be van kerítve, dédanyád mindig azt mondta: Te meg Erzsiké hasonlítotok rám a legjobban! A szemünk olyan fekete, jaj, anyád, ne emlegesd, mert, nyomorék vagyok, mégis megélek, nem szorulok rájuk, az hiányzana, ez fáj nekik, az, hogy nem engedtem, amikor húsz disznót akartak idehozni! Otthon minden csupa virág, virágoskert a porta, itt akarnak disznót hizlalni, nálam, nem, mondtam, itt nem, tartsatok otthon húsz disznót, olyan a házuk, mint a patika, idehozták volna a húsz disznót, tán még hogy etessem is, ebből nem esznek, bármilyen nyomorék vagyok, azért nem hagyom magam, és eddig a Jóisten megsegített, hálá Istennek jól vagyok, csak egy kicsit hülye vagyok, becsuknának a tébolydába, ha az övék lenne a tanya, nem, ez Farkas-vagyon, a lábam ösz- szezsugorodott, nem hajlott, a sarkam feljött ide, Szent Antalnak könyörögtem, tudod, ő a védőszentünk, kinyújtotta. Dicsőítessék, öcsém, mindörökké, húgom, Isten álgya. Az édesapjuk izéjét, a vagyon kellene, de beteg anyjukra rá se néztek, Kata néni meg idehozta volna a nyakamra az urát, tizenöt éve külön vannak, egybefolyt a vén lator taknya, nyála, de még idehozta volna, hogy arról is én gondoskodjam! Na, mondtam, Joli, ebből nem esznek, és elzavartam a latort. Nemrég az is elment, nyugodjék békében, mindenki nekem ad igazat, csak amikor háborgatnak, jaj, a szemed, mintha anyádat látnám ...