Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-03 / 53. szám
1990. március 3., szombat TALLÓZÓ 'kÖRÖSTÁJ Nem akarnak ezek minket átverni? „Itt mindenki szép, okos, magyar, toleráns és demokratikus” Gyógyító „műtétek” előtt a beteg egészségügy Bűn és büntetés ... Már kora reggel, a rádióból ábrándos női ének- hang ébreszt: „Hát én immár kit válasszak? Virágom, viirágom!” — Anyádat! — dünnyögöd rá, ha rosszul aludtál. Aki a virágot szereti, annak könnyebb a dolga, ízlése szerint dönthet piros szegfű, vagy piros rózsa mellett, esetleg választhat narancsot — Isten bizony, ilyen is van, bár lehet, hogy gyönge a rajz, és a kör alakú, narancssárga folt valójában a diabetikus fiatalok pártjának jele. (Csak zárójelben jegyzem meg, ha valamelyik pártnak még nincs virág jelképe, úgy volna egykét ötletem. Választhatná például a • huncutabbja a mákvirágot; a lelkesek a legény csalogatót; a pártva- gyonból részt követelők az oroszlánszájat; a múlt bűneit fölhánytorgatók a nefelejcset, a kevés erkölcsi jó tanulsággal bírók meg a kukacvirágot! És így tovább. Amelyik pártra senki se szavaz — az alapító feleségén kívül —, annak a jele lehetne az árvácska is!... Kutya legyen, aki kiismeri magát, hiszen itt mindenki szép, okos, magyar, toleráns és demokratikus; békét és virágzó gazdaságot, sőt: országos méretű gazdaságot akar, az időseknek magas nyugdíjat, biztonságot, a fiataloknak lakást, jólétet, érvényesülést, demokráciát, szabadságot ígér, itt mindenki tiszteli az alkotó elmét, a hozzáértést, az édesanyákat, Istent és hazát: ámen. Püff neki! Most tessék választani! De hát hogy lehet jó, jobb és még jobb között? Ja, hogy beszélni, ígérgetni könnyű? Kérdés, meg is tartják majd ezeket az ígéretéket? Igen ám, de mire az esetleges szószegésre fény derülhet, régen ott ül már az a képviselő a Parlamentben, ahogy a róla elnevezett fánk a cukrászdái hűtőpulton. Amilyen bizalmatlan vagyok mostanában, egyre azon tűnődöm, vajon nem akarnak ezek minket átverni ezzel a sok széppel, jóval? Szó, ami szó, hasznos volna az a bizonyos legendás bűvös szék, Csak be kéne állítani a televízió stúdiójába, hogy abba ülhessen So ás Imre életéről keveset tudok. A haláláról valamivel többet. A Részeg józanok című regényemnek — melyet az ő sorsa ihletett — egyetlen hiteles részlete az, melyet halálának körülményeiről írtam. A történet röviden ennyi; Imre, Szénási Ernő és én alaposan berúgtunk. Éjjel 1 óra tájban hazajött a felesége, P. Hédi. Látta, hogy részegek vagyunk. Főleg Imre. Vad volt, játékos és megszeppent, mint egy riadt gyerek: Hédi nemcsak a hitvese, de kezelőorvosa js volt. Tiltotta számára az ivást. Ügy tudom, akkoriban éppen az elvonókúra sikeres (?) fázisában volt. Az éjszaka bonyolult játékkal folytatódott. Imre kedvességet színlelt. Hédi pedig a a pártember, ha rájön az agitációs ötperc. fgy valahogy: Közeleg az MFMÖGYP (Múltnak Fityiszt Mutató Öröm Gyerekek Pártja) képviselője, és így szól: „Magyar testvérem, akarsz szabad, boldog, demokratikus, virágzó országban élni? — itt beül a székbe és folytatja: — Akkor ránk ne sza- yazz, az Istenért! Hát tudjuk mi, hogy kell azt csinálni, hogy egy gazdaság fölvirágozzon? Fenét tudjuk! Már az apánk se tudta! Kitől tanultuk volna? Pláne most, hogy a béka feneke alatt vagyunk. Egyszerűen arról van szó, hogy még sose ültünk fekete Merciben, úgy mennénk vele néhány kört, meg aztán szeretnénk végre mi is vadászni egy kicsit!” Vagy egy másik példa: jön a PBBMP (Pókhálós Bolsevik Beton Matuzsálemek Pártja) képviselője és szól: „RSnk szavazz, te szegény kisnyugdíjas, te zsíros kenyéren tengődő sokgyermekes, majd mi segítünk — itt beül a székbe és folytatja — Álmodban, abban! Aztán majd bilibe lóg a kezed és fölébredsz! Mit gondolsz, te szerencsétlen, miért nem ér semmit a nyugdíjad? Miért telik csak zsíros kenyérre? Na, na, tudod azt te, csak gondolkozz! Hát kik tolták el vajon 45 év alatt a magyar gazdaságot? Na, kik? Azért csak szavazzatok ránk, kis hiszékenyék, és higgyétek, hogy majd csak jobbra fordul a sorsotok. Most úgyis nagy divat hinni! Hát csak higgyetek szépen, az nem árt senkinek, és limádkozzatok a jó Istenhez, hogy segítsen ezen az országon, meg rajtatok — mert mi úgysem fogunk segíteni, afelől nyugodtak lehettek! Azt imár bizonyítottuk eddig is!” Hát így valahogy! Ugye, mindjárt őszintébben fest a dolog? Csak az a gond, hogy — bár égen-földön keresik — a tévések sehol sem találják a bűvös széket! Addig is, amíg rá nem lelnek végül, volna egy tippem: abban a bizonyos öt percben ne magukat, hanem egymást mutassák be a pártok! ... (Bedecs Éva; Magyarország) pohárhoz nyúlt. Ügy tett, mintha inna, de egyetlen kortyot nem nyelt le: józanul, s kétségbeesetten várta a megfelelő pillanatot, hogy megállíthassa a lavinát, s hazaküldjön minket. Nem sikerült. Ekkor azt javasolta, menjünk el együtt, s igyunk meg valahol egy utolsó konyakot. A Déryné presszóban elszabadult a pokol. Imre fé- kezhetetlenné vált. ' Mintha meg akart volna torolni valamit, egyre többet ivott, s közben diadalmas indulattal leste Hédi józan szemében a fokozódó riadalmat. Neki pusztíotta magát. S amikor Hédi könyörögve kérte: — Imre, ne igyál! — ő gúnyosan elmosolyodott, és Shakespeare-t idézve azt ... Meg kell szüntetni a hálapénzt. mert az egészségügy légkörét, az orvos és beteg viszonyát mérgezi. A hálapénzrendszer belső struktúrájából következően látható, hogy csak az orvosok egy szűk köre — a kiemelten jól keresők — érdekeltek a mai helyzet fenntartásában. Az orvosok többsége abban érdekelt, hogy megfelelő fizetésért dolgozzon, és ne kelljen a betegtől pénzt elfogadnia. Az orvosok és betegek többsége számára egyedül tisztességes és korrekt megoldás a reform bevezetésével egyidejűleg az egészségügyi bérek radikális átalakítása lenne ... Meg kell teremteni az egészségügyi intézményekben a teljesítmény mérésének és a belső anyagi érdekeltségnek a feltételeit. Mindez az egészségügyi és társadalombiztosítási intézmények új felfogású vezetését és az ehhez szükséges gazdasági, szervezeti vezetők képzését igényli. Az egészségügyben szét kellene vá... A tömeg viselkedésének törvényeiről Nagy Magdolnát, a szombathelyi tanárképző főiskola pszichológia tanszékének adjunktusát kérdeztem. ... — A tömeg köztudottan könnyen befolyásolható. — Megvan a lehetősége annak, hogy a tömegben az ember alacsonyabb fejlődési szintre kerüljön, szakszóval, regrediáljon. Ilyenkor köny- nyen úrrá lehet rajta a „kollektív felelőtlenség” tudata. Az egyén az érzelem vezérelte tömegben kicsúszik a saját kontrollja alól. A tömeg veszélyeztetve érzi magát — hiszen azért megy az utcára, mert úgy gondolja, érdekeit más módon nem érvényesítheti —, innen a felfokozott érzelmi állapot. Mindezt különösen veszélyessé teszi, hogy a tömegben az információáramlás nem ellenőrzött, a félfüllel hallott, futótűzként terjedő hír félelmet kelt, ami kiszámíthatatlan tettekre ragadtathat. — Ez nagyon fenyegetően hangzik. — Magam is elgondolkodtam azon, hogy van-e olyan tömeg, amelytől nem kell félni, és arra jutottam, hogy van. Ha valakit a saját megmondta: — Iszom, bocsásson meg, uram, király! Majd taxiért szaladt. Követelte, hogy járjuk végigaz éjszakát. Hédi ráparancsolt: — Itt maradsz! — mondta villogó szemmel. De Imre gúnyosan meghajolt előtte, nyakába csapta salját, s elrohant. Ekkor láttam utoljára. Hazakísértük Hédit. Nem tűnt kétségbeesettnek. Inkább keserű volt, gúnyos. És roppant összeszedett. Elmondta, hogy hibázott. Orvosi műhibát követett el: a pszichiáternek nem szabad beleszeretnie a páciensébe. — A szerelem — mondta — egyfülű kosár. Sohasem ketten cipelik. Mindig csak az egyik. A vesztes. Húszéves voltam. Ekkor értettem meg, hogy a szerelem a hatalom játéka. Aki jobban szeret, az elveszti hatalmát a másik lélek felett. Kiszolgáltatottá válik. S egy orvos ezt nem teheti meg, lasztani a gyógyító-megelőző munka szakmai vezetését az intézmény racionális működtetésétől. Tudomásul véve a társadalomban végbement differenciálódási folyamatokat a jövedelmekben, igényekben és a rendelkezésre álló lehetőségekben, az egészségügyben is módot kell adni a vállalkozásokra, összhangban a magánbiztosítás rendszerének fejlesztésével. Számolni kell azonban azzal, hogy az egészségügyben a kötelező biztosításon keresztül történő finanszírozásnak van egy ésszerű határa. Ezt figyelembe véve a piaci viszonyok a jövőben is csak korlátozottan érvényesíthetők. Mindezt végiggondolva belátható, hogy egy korlátozott verseny kialakulása elősegítené a jelentős minőségi különbségek fokozatos kiegyenlítődését. Ehhez hozzájárulhatna több társadalombiztosítási és magánbiztosító létrejötte, a köztük való választás lehetősége ... (Forgács Ádám: Társadalmi Szemle) re, tehát döntését túlnyomó- részt a ráció, és nem az érzelmek vezérlik — lásd például Nagy Imre temetése —, akkor nem lehet baj. .. — A mostanában sokat emlegetett politikai kultúra hogyan hat a tömegmegmozdulásokra? — Fontos, hogy a demonstráció résztvevői ellenfélnek és ne ellenségnek lássák azokat, akiknek valamit a tudomásukra akarnak hozni. Az ellenségeskedés félelmet ébreszt, a félelem tudatszűikítő hatású, és — ahogy említettem — indokolatlan megnyilvánulásokra késztet. Az ellenfelet tisztelni kell, vagy legalábbis úgy kell csinálni, mintha tisztelnénk — ha másért nem, stratégiai okokból. Ilyenkor is érvényesíteni lehet (és kell) azt a pedagógiai elvet, miszerint nem embereket minősítek, hanem az általuk képviselt elveket. Ez megóvhat a gyűlölet- és félelemkeltéstől. Nagyon vigyázni kell az arányokra, hiszen egy .tömegdemonstráció mindig nyomásgyakorlás is valakire, valakikre — de soha nem szabad átbillenni a nyomásgyakorlásból a .megfélemlítésbe. Egy rettegő embertől minden kitelik. (ölbei Lívia; Vas Népe) mert innen kezdve tehetetlenül sodródik, mint egy rossz vezető, aki elvesztette uralmát egy esztelenül száguldó gépkocsi felett. Éreztük, hogy baj van. Amikor hazaértünk, Hédi elbúcsúzott tőlünk, s mj boldogan elkotródtunk. Gyengék voltunk, ez az igazság. És gyávák. Reggel tudtuk meg a rádió híreiből, hogy Soós Imre meghalt. S csak későbben azt, hogy Hédi is. Hogy mi játszódott le abban a szűk kis konyhában: ma is vitás. Közös öngyilkosság? Vagy Hédi egy injekcióval előre- küldte Imrét, s kinyitva a gázcsapot maga is utána ment? Ezt a kérdést a regényemben is nyitva hagytam. Ügy éreztem, valami sorsszerű történt... (Müller Péter; Film, Színház, Muzsika) ... Az idegbeteg asszony élelmiszert, italt, kávét, cigarettát lopott. Azt mondja, alkoholista testvérének vitte a szanatóriumba. Saját vallomása derít fényt arra a két esetre, amikor sikerrel járt és a kár nem térült meg. A többi alkalommal rajtakapták. Sajnálom a szerencsétlent, akiről kideríthetetlen. hogy rokkantságát baleset okozta-e, vagy az, hogy élettársa agyon akarta verni. Az orvosszakértő szerint, korlátozottan beszámítható. A bíróság ítélethozatalra visszavonul. Vagyishogy valójában mi maradunk a teremben, és a vádlott, az ügyész, az ügyvéd csukja be maga mögött az ajtót. Tanár úr kérem, én készültem, gondolom magamban, s rákezdek: — Én úgy látom, hogy az elmeállapota komoly enyhítő körülmény, és még nem került összeütközésbe a törvénnyel. tehát felfüggeszthető a szabadságvesztése. A minimum ebben az esetben . . .Milyen elképzelései vannak a falubeli helyzet jobbítására? (A szóbanforgó falu Bácsszentgyörgy. Aki a kérdésre válaszol a riportban: Hajzer Jenő elöljáró — a szerk.) — Jó a kérdés. Van ötven- valahány párt, nekünk meg nincs munkahely, vagy. aki szerszámnyelet csinálna, de van szegénység. Nincs kisiparosunk, ellátás, szolgáltatás, sok az öreg ember, akikhez hetente kijár dr. Takács Imre orvos. Rendkívüli ember! Mindezek tudatában mit szeretnék? A falu továbbra is tartson össze, és jöjjön vissza az a kor, amikor nem kellett kulcsra zárhárom hónap, én legföljebb hatot javaslok, mindent tekintetbe véve. A bíró, a jegyzőkönyv- vezető és ülnöktársam megütközve néznek rám. Kezdem kínosan érezni magam, csak nem mondtam valami butaságot? A bíró ocsúdik fel először a meglepetésből. Röviden csak annyit szögez le: — Legalább nyolc. —• Most mit írjak? — kérdi a jegyzőkönyvvezető, és rám néz: — Maga csak ne sajnálja az ilyeneket! Ezek lopják ki a szemünket is! — Mit írjon, mit írjon — veszti most már türelmét a bíró. — Nyolc hónap felfüggesztett, nem azt mondtam? Aztán mégis élesnek találja a saját hangját, mert felém fordulva békülékenyen folytatja: — Ha nem csinál semmi újabb disznóságot, el lesz neki felejtve ez is. Ha meg igen, megérdemli a nyolc hónapot!... (Zimber Szilvia: Élet és Irodalom) ni a konyhaajtót. Éljlenek biztonságban az emberek. Jó földjeink vannak, bízunk is bennük, a hozzáértés meg régről adott, hiszen ez jelenti itt a mindennapi megélhetést. Kialakulhatna egy igazi paraszti közösség, hogy garasolmi is lehetne a munkából. Jó volna, ha a fiatalok itt raknának fészket. Szép az óvoda, a bezárt iskolát bármikor kinyitnánk. Rendesek a nagymamák, akik nagyon tudnának utódokat nevelni családi szere- tetre, egymás megbecsülésére. Minden más már magától megoldódna ... (Pulai Sára; Petőfi Népe). Tessék választani! — Maga most pártállását tekintve milyen színű? Vörös, vagy zöld, vagy ... — Lila. Ugyanis bevásárolni voltam. *** — Vagy elhiszi végre, hogy ez egy békés átmenet, vagy kap még egy nagy büdös pofont! ♦ * 4 (Erősödik a választási harc.) — Most pedig felebarátaim, itt az asztalon a kalap, megkezdjük a gyűjtést egy tankra ... * * * Annak a Kedves Olvasónknak, aki kevesli lapunkban a pártokról szóló írásokat, üzenjük, hogy ... — No, ezt azért mégse! Inkább nem üzenünk semmit. (Priska; Észak-Magyarország) győződése visz egy tüntetésSoós Imre sorsa „Ekkor láttam utoljára” k tömeg, a tömeg! Ez sincs, az sincs — csak a szegénység — Volna itt egy ország, ahol megvennék a termékeinket, de ott meg, sajnos, még nem ismerik a pénzt...! (Lehveskl István rajza) (A Magyar Nemzetből)
