Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-03 / 53. szám
'köRÖSTÁJEXKLUZÍV 1990. március 3., szombat o Vegyenek, vegyenek, ami kéne... Boltmúzeum Békéscsabán Amint belépünk az ajtón, megcsillan előttünk a díszes National kassza, 1904-ből. Nyílása fölött felirat hirdeti, hogy ide dobandó a zizzenő, vagy csengő-bongó pengő. Ám, aki nem érkezett tömött pénztárcával, annak sem kell üres kézzel hazakullognia, hiszen a szorgos boltos gyöngybetűivel pontosan bejegyzi a hitelkönyvbe: ki, mikor, mit vásárolt? A polcokon katonás rendben kínálják magukat a szappanok mellett a literes borok, a pulton sonkaszorító, mustáradagoló, cukorkatartó lesi, várja, miből mennyit kíván a kedves vevő. Itt ugyanis minden érte van! Ki hinné, mennyi áru elfért az egykori Hangya-bolt pár négyzetméterén. Igaz, akkor még nem számított ritkaságnak a kereskedői lelemény. A karton és flanel! anyagok hihetetlen választékát kínálta egyetlen mintafüzetecske, s ugyanígy árulták a varró- és hímzőfonalakat. A babaruha, a zokni, a lámpaüveg ma is jól elfér a falat borító polcos szekrény egyik sarkában, középen az élelmiszerek és fűszerek, a másik részen a tisztítószerek sorakoznak. Békéscsabán, az áfész által pár hónapja megnyitott boltmúzeumot szemlélve azon tűnődöm: vajon hogyan tudta előkelő rangját megőrizni évtizedeken át a Meinl kávé, a Schmoll paszta, vagy a második virágkorát élő Váncza-sü- tőpor? A válasz talán nem is nehéz: hiszen eladók váltották egymást, vevők jöttek-mentek, ám a színvonal mindig ugyanolyan maradt... q Fotó: Kovács Erzsébet ovomaltine s<ir~
