Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-30 / 75. szám
I 1990. március 30., péntek NÉPÚJSÁG Sütő András betegágyánál (Folytatás az 1. oldalról) Mégsem állhatja meg: — Mi újság odahaza? Kissé elszontyolodik, amikor megtudja, hogy szinte egyszerre érkeztünk Budapestre, azzal a különbséggel, hogy én a magam jószántából jöttem, öt pedig hozták. — Azért jó, hogy jöttél — mondja tovább —, mert legalább ti is megtudtok valamit odaát, a mi öt órán át tartó ostromállapotunkról. Nagyon fontos, hogy odahaza megtudjátok: én nem futottam el! De lehetséges, hogy nyugatnémet orvosi beavatkozásra is szükség lesz... — Ha ragaszkodsz hozzá, foglald össze röviden ... Míg mesél, igyekszem nem nézni összevert, kíntól és gyötrődéstől olykor eltorzuló arcát, a tekintet viszont akaratlanul is odatéved, lopva végzi az elvadult erőszak leltárát. Meg sem kísérelték fékezni a tömeget — Hétfőn volt, március 19-én, amikor a marosvásárhelyi RMDSZ székházában rekedtünk, s a padlásra menekültünk. Ott elba- rikádoztuk magunkat, hátha megmenekülünk. Két magasrangú tiszt, Judea ezredes (Maros megye azóta leváltott potentátja, Cs. G.), és Scnieoiu tábornok, határozott fölszóllítására ráálltunk arra, hogy katonai teherautóval biztonságban elszállítsanak. Amennyiben ezt nem tennénk meg, mondották, ők nem felelnek azért, hogy talán perceken belül a tömeg ránk gyújtja a padlásfeljárót. Tehettünk egyebet? Szót fogadtunk. Viszont, ahogy mi kiléptünk, a tisztek eltűntek a szemünk elől. Azt viszont láttam, hogy a védelmünkre kiszemelt katonák még csak meg sem kísérelték akadályozni azt a tömeget, mely emberi mivoltából kivetkőzve, őrjöngve, késekkel és botokkal fölszerelten ránk vetette magát a teherautón, amelynek szerintem már előre fel volt hasítva kétoldalt a ponyvaborítása, hogy könnyebben lehessen hozzánk férkőzni. Az ott elkezdődött tettlegességről már nincsenek egész pontos emlékeim, mert az első hatalmas ütés után, amely a szememet érte. már szinte érzéketlenné vált a testem a rúgások, egyéb ütések alatt... Azt hiszem, a barátaim fölém borultak, védelmeztek, s így ők is megkapták a maguk adagját... Érdekes lenne fölkutatni, mi lett abból a listából, amit akkor állítottunk ösz- sze, amikor a padlástéren ránk szállt az est sötétje, hadd maradjon nyoma, kik és hányán voltunk ott. Ha netán bent égnénk, legyen nyoma a mi ottlétünknek. Azt már nem tudom, hogyan képzelte, hová rejti el a listát, hogy ne égjen el velünk együtt, bizonyára kidobta volna valamerre, az ablakon mondjuk, de hát akkor ez volt az elgondolás ... Különben Judea ezredes, aki személyesen, szinte könyörögve mondta nekem, jöjjön Sütő úr, menjünk ki innen, mert én vigyázok magára, és rászólt az ordibáló félrészeg vagy egészen részeg, avagy egyáltalán nem részeg, csak a gyűlölettől dühöngő hodá- kiakra és a többiekre, hogy „dragii mei”, „baietii mei”, tehát „kedveskédm, fiacskáim” ... Na, hát az ő fiacskái, miközben vonultunk végig a terhieken, a kétsornyi rendőr között, hol a rendőrök között alul rúg- . tak bennünket sípcsonton, hol pedig a • rendőrök feje fölött öklöztek belénk. Az én zsebemben közben volt egy olyan szöveg, amit aznap délután akartam fölolvastatni a helyi rádióban, felszólítani a marosvásárhelyi lakosságot, főleg a munkásságot, hogy ne vegye föl ezt a kesztyűt, hagyja kifulladni az ötezer fős tömeg őrjöngő támadását, mert embervér, emberhalál árán védhetjük csak meg az igazunkat. Azt is elmondtam volna, hogy ez a tömeg, amely így tüntet, nem lehet azonos Marosvásárhely román lakosságával, csak egy kis, fanatizált, leitatott vagy tényleg gyűlölködő részét képezi, és hagyjuk hogy lecsillapodjanak ... Jóformán be se fejezhettem szavaimat, mert ezt a beszédemet azért elmondtam a mintegy 200 főnyi magyar szervező előtt, hogy a székház elől vigyék szét. az üzenetet a gyárakba, de akkor már ránkrohantak a tüntetők ... Ott, a székházban vetettem aztán papírra a gondolatokat, de nem volt mikor elmondanom. Bmint lehet, hazamegyek Sütő Éva, a feleség eközben szemrehányóan néz rám: férje belehevült a történetbe, láthatóan megint újraéli az eseményeket. Csöndesen az orrom alá dörgöli, hogy erről nem volt szó:-igaza van, elnézését kérem. — Ezt azért jó, ha tudják az otthoniak — szabadkozik némileg kifulladva Sütő András. — Igen, de most próbálj meg egy kicsit pihenni... — De azt fontos azért elmondani, hogy én nem menekültem Marosvásárhelyről, hanem ez volt az egyetlen választási lehetőség. Lényegében én akkor már nem rendelkeztem magammal... Valaki képes rá, s még elterjeszti, s ráadásul a hírnek bedőlhet egy-két magyar ember is, miszerint amíg ők otthon szenvednek, addig lám, egyesek külföldön várják a dolgok alakulását. Természetesen, ahogy az egészségi állapotom engedi, azonnal hazamegyek, s ott folytatjuk, ahol abbahagytuk ... ' — Kész, egyelőre befejeztük, addig is gyógyulást, Sütő András! A Te épülésed megkönnyíti a mi talpra- állásunkat is... Ügy hagyom ott betegágyát, hogy kétségeim vannak: nem okoztam-e váratlan szövődményeket interjúmmal az író állapotában? És enyhén szégyellem azt, hogy bár barátként léptem be hozzá, végül mégis újságírónak kellett lennem... Cseke Gábor Áthaladt a határon a tizedik szovjet katenavonat Csütörtökön Záhanynál áthaladt a határon a tizedik, kivonuló szovjet katonákat szállító szerelvény. A MÁV záhonyi üzemigazgatóságon elmondták az MTI munkatársának, hogy a szovjetek pontosan betartják az előzetesen rögzített menetrendet. A záhonyi átrakóállomás felkészülten várja a további kivonuló szovjet egységeket is. Minden feltétele megvan annak, hogy a vágányok nyomtávkülönbsége miatt szükséges átrakás gyorsan, zavartalanul történjen. E munkát teljes egészében a szovjet katonák végzik el. Záhony ettől függetlenül is nagy forgalmában sincs fennakadás.’ Megkezdődtek az egyezkedő tárgyalások Iz MDF sajtótájékoztatója Az SZDSZ és a Fidesz együttműködik a választások második fordulójában Az MDF csütörtöki sajtó- tájékoztatóján bejelentették, hogy megkezdődtek az egyezkedő tárgyalások több párttal, így elsősorban a Kereszténydemokrata Néppárttal és a Független Kisgazdapárttal. Mindkét párt. készségét nyilvánította arra, hogy országos választási szövetséget hozzan létre az MDF-fel. Nemcsak a pártok vezetői között, hanem helyi szinten is folynak az- egyeztetések, ám ezekbe a megbeszélésekbe az MDF elnöksége nem szól bele. Azt, hogy az MDF jelöltje kinek a javára lép vissza, vagy kivel köt megállapodást a támogatásra, a helyi szervezetek döntik el. Már konkrét eredmény is van: megállapodtak abban, hogy Budapesten, a XII. kerületben a Független Kisgazdapárt támogatni fogja az MDF jelöltjét a választás második fordulójában. A tájékoztatón az is elhangzott, hogy a Hazafias Választási Koalícióval országos szinten nem egyezkedik az MDF. Azt azonban nem’ ellenzi az elnökség ha létrejönnek helyi megállapodások. Antall József, a párt elnöke egy kérdésre válaszolva kifejtette, hogy nem híve a nagykoalíciónak. Nyugat-európai példákra utalva hangoztatta, hogy a nagy- koalíciók többnyire ártanak a többpártrendszer egészének, s magának a parlamentáris demokráciának. Ha egy mód van rá, Magyarországnak olyan kormányra van szüksége, amely bírja a Parlament nem túlságosan nagy többségének a bizalmát, s egymással együttműködni képes pártokat foglal magába. Nem tűnik hasznos megoldásnak — mondotta—, hogy olyan kormányt alkossanak, amelyben a tagok — nevezetesen az MDF és az SZDSZ — sok kérdésben nincsenek egy véleményen. A pártelnök szólt arról is, hogy véleménye szerint a sajtó helyenként részrehajló az MDF hátrányára, gyakran nem közölnek a pártot kedvező színben feltüntető híreket, s előfordul az is, hogy élezik az MDF és az SZDSZ közötti nézetkülönbségeket. Nem mentes ettől az elfogultságtól a külföldi sajtó sem, legutóbb például a UPI arról adott hírt, hogy az MDF rágalmazó röplapokat terjeszt a rivális párt egyik neves személyiségéről. Antall József kijelentette, hogy a röplapokról tudomása van, ám határozottan visszautasította, hogy ez a primitív provokáció pártjától származott volna. Mint mondotta, az ilyesfajta módszereket mélységesen elítéli. A Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivői testületé és a Fidesz választmánya szerda esti megbeszélésén az egész országra kiterjedő megállapodást kötött a választások második fordulójában való együttműködésről — közölte Kis János megbízott pártelnök az SZDSZ csütörtöki sajtótájékoztatóján. A megállapodás értelmében a Fidesz és az SZDSZ kölcsönösen léptet vissza jelölteket, illetve támogatja a másik jelöltjét az április 8-ai másódik fordulóban. A konkrétumokra térve Kis János elmondta: a főváros XI. kerületében Hack Péter (SZDSZ) visszalép Fodor Gábor (Fidesz), míg Deutsch Tamás (Fidesz) Kőszeg Ferenc (SZDSZ) javára. Ügyancsak Budapesten az SZDSZ visszalépteti Szabó Miklóst, illetve Béki Gabriellát a fideszes Orbán Viktor, illetőleg Németh Zsolt javára. A többi budapesti választókerületben a még versenyben levő Fidesz-je- löltek lépnek vissza, s itt a Fidesz az SZDSZ jelöltjeit támogatja majd. Vidéken a szabad demokraták visszaléptetik jelöltjeiket Sopronban és Ózdon, ezeken a helyeken Szájer József, illetőleg Mészáros Miklós (Fidesz) végzett az élen az első fordulóban. Több helyen pedig a Fidesz lépteti majd vissza jelöltjét. Az április 8-ai szavazás előtt az SZDSZ és a Fidesz helyi szervezetei közös kampányt folytatnak, amelynek során tudatosítják, hogy az adott választókerületben az SZDSZ jelöltjét a Fidesz is támogatja, illetve fordítva. A Szabad Demokraták Szövetségének helyi szervezetei több megyében — köztük Békésben, Bács-Kinkun- ban és Hajdú-Biharban — előrehaladott tárgyalásokat folytatnak a Független Kisgazdapárt helyi szervezeteivel a második fordulóban való együttműködésről. Kis János röviden reagált az MDF szerdai sajtótájékoztatóján elhangzott. Tamás Gáspár Miklós személyét érintő kijelentésre. Közölte: Antall József állításával ellentétben az SZDSZ ügyvivője sohasem volt kommunista. . A választások második fordulójának esélyeivel kapcsolatban az SZDSZ képviselői kifejtették: egyelőre nem lehet megjósolni, miként alakul az SZDSZ-re és az MDF-re leadott szavazatok aránya, ám változatlanul bíznak abban, hogy sikerül megelőzniük az MDF- et. Szóvivői tájékoztató a Minisztertanács üléséről (Folytatás az 1. oldalról) Ugyancsak a békés átmenet egy szakaszának lezárásával összefüggésben állapította meg a kormány, hogy a Magyar Televízió és a Magyar Rádió felügyeletére létrehozott felügyelőbizottság — az úgynevezett kuratórium, amelyet éppen a békés átmenet céljainak minél eredményesebb szolgálatára hívtak életre — az elmúlt időszakban megfelelt feladatának. A választások második fordulójával a békés átmenet egy újabb szakasza lezárul. Ezért a kormány úgy határozott, hogy a felügyelőbizottságot az új Parlament alakuló ülésének időpontjával egyidejűleg megszünteti. A csütörtöki ülésen a Minisztertanács elnöke felkérte az igazságügyminisztert, hogy a belügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel együttműködve a kormány következő ülésére terjesszen elő törvényjavaslatot a közkegyelem gyakorlására a többpártrendszeren alapuló új Országgyűlés megalakulása alkalmából. A kormány ezután áttekintette a foglalkoztatási szempontból kritikus helyzetben levő körzetek többlettámogatásának ügyét, majd a távközlés ezredfordulóig szóló fejlesztési tervét. A kormány egyetértett az eddig megtett lépésekkel, szervezeti változásokkal. A kormány ülésén döntés született két. úgynevezett kisebbségpolitikai alapítvány létrehozásáról. Az egyik a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért, a másik pedig a Határon Túli Magyarságért elnevezést viseli majd. A kormány* döntött arról is, hogy kétmillió forintot utal át a Magyarok Világszövetségének a magyarok III. világ- kongresszusának előkészítő munkálataira. A Minisztertanács határozatot hozott a kormányőrség tevékenységének átmeneti szabályozásáról, majd a Magyar Nemzeti Bank elnöke tájékoztatta a kormányt a Világbank átfogó szerkezetkiigazítási kölcsönéről. Közölte, hogy februárban sikeres tárgyalásokat folytattak a Világbank illetékeseivel egy 200- 300 millió dolláros hitel folyósításáról. A pénzt a gazdasági reformok támogatására, vállalatok szerkezet- átalakítására, illetve a szociális védőháló erősítésére fordítanák. A tárgyalások áprilisban folytatódnak, s várhatóan már az új kormány köti meg a megállapodást. Amennyiben sikerül tető alá hozni az egyezséget a Világbankkal, akkor japán bankok készek hasonló összegű támogatást nyújtani Magyarországnak. Széchenyi István születésének közelgő 200. évfordulója kapcsán a kormány az ünnepségsorozatot előkészítő bizottság felállítását határozta el. Süti András: Naplójegyzetek Q Június 13. Reggel motorzúgásra ébredek. Az erkélyre kilépve látom: rendőrkocsi. Kék színű rabszállító. De nem az ütött- kopott, amibe a verekedő cigányokat szokták beléhaji- gálni, hanem annál elegánsabb. Tiszta újnak látszik. Ha nem egyéb: íróknak való. Mire félig öltözötten lebaktatok a padlásszobából, már ott is látom a zetelaki rendőr őrmestert a nyitott verandán. A konyhából előjött Éva és Gergely is. Kör szön az ember, s kérdi: vajon meg vagyunk-e lepődve az ő korai látogatásától? Mondom, hogy igen. Mi mindenkit várunk, de réndőrt nemigen. Az őrmester az első kedélyes szavak után hangot vált és azt mondja: — önöknek most velem kell jönniök Zetelakára. Halljunk oda! Hagyjuk itt a házat, az elkezdett munkát, mindent, és menjünk: Mindahányan! — S aztán mi végett? Jelentést kell tenniük a betörésről. — Igen, a betörés. Hirtele- nében az a gondolatom támad, hogy az előttem álló fegyveres férfiú magának a sorsunk felett virrasztó Atyaistennek a küldötte. Különben honnan tudná, hogy betörést észleltünk? Semmilyen hatóságnak nem jelentettük. Érthető csodálkozással kérdem hát: — Miként értesültek maguk étről? Elmondja. A Maros megyei első titkár áttelefonált a Hargita megyeinek, az pedig máris intézkedett: nyomozót küldött Zetelakára. Ott vár bennünket, hogy előtte jelentést tegyünk. így már értem. Hisz magam üzentem a gauleite- rünknek: nem megyék, mivel a házunkba betörtek. — Az ezredes elvtárs várja magukat — szól az őrmester. — Hű! Egy ezredes! Az már igen! De nem megyünk. Az őrmester megvonja a vállát: — Akkor visszük magukat. — Nem hinném. Vinni se hagyjuk magunkat. Erre is van paragrafus: — Önök a milícia hívására kötelesek megjelenni. Ellenkező esetben pénzbüntetéssel sújtjuk magukat. Mindezt csöndesen és indulat nélkül mondja, és — horribile dictu! — magyar nyelven. Amq ritka rendőrök közül való, akik magyarul is meg mernek szólalni. Végül leszól a gépkocsivezetőnek: menjen vissza Zetelakára, jelentse az ezredesnek, hogy a parancsnak nem vetettük alá magunkat. ö pedig marad. Nehogy ellógjunk innen a saját panaszunkkal. A verandán széket kerítünk alája, s úgyahogy beszélgetünk is. Mint foghúzás előtt az isten várószobájában. ömaga is tudja, amit én sejtek: másról van itt szó, nem a betörésről. Háromnegyed ópa múltán megérkezik az ezredes. Civilben és kopaszodva. Korára nézve negyven körüli férfiú, hűvösen udvarias, bemutatkozik, de nevéből csak annyit értek, hogy „colonel”. Testőrként a gépkocsivezető kíséri. Azonnal munkához látunk. Fölvezetem a padlásszobába, megmutatom a betörés nyomait. Beszámolómat ügyesen titkolt unalommal hallgatja. Látom a képén: valami egyéb érdekli. S ez menten kiderül, mivel azt mondja: a ház környékét akarja szém- revételezni. A drót, mondom magamban. Miféle drót? — kérdezné nyilván, ha jövetelének tulajdonképpeni okáról hangosan is szót ejtenék. Kimegyünk tehát az udvarra. Ezredesünk úgy teszem, mintha azt figyelné, hogy a betörők merre távozhattak. Kísérője, akiről úgy gondoltam, hogy gépkocsivezető, előtte lépdel, mintegy jelezvén a kutatás irányát. Azom a vonalon lépdel pontosan, ahol a huzalt megtaláltuk. Aztán megállnak. Az ezredes lehajol, ujjaival a fű között matat, s kérdi tőlem: — Ez a vágás itt mi lehet? Ravaszkodásának láttán semmi kedvem képmutatós- kodni. Elmondom neki röviden, mit hogyan találtunk, majd aztán a házban megmutatom a huzalkarikát is, amiből egy darabkát levág magának. Mintaként? Bűnjelként? Hisz onnan való, a belügy raktáraiból. Hagyom játszani. Még az iránt is mutatok némi érdeklődést, hogy Sikaszóban nemrégen hegyivadászok gyakorlatoztak. így maradhatott a földben az a huzaL Jó színészi készséggel ezt csak úgy futólag jegyzi meg. . Nyelvem hegyén a kérdés, hogy a hegyivadászoknak a lakásunkban is gyakorlatozniuk kellett? S a falat is át kellett fúrniuk, hogy drótot vezessenek belé'? Naiv módon azonban arra gondolok: ha nem tudja, hogy rájöttünk a disznóságaikra, talán még időt nyerünk a további kutatáshoz. így esem magam is a képmutatás bűnébe. Nem árulom el neki, hogy felbontottuk a falat is. (A bontás jeleit még tegnap eltüntettük.)
