Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-30 / 75. szám

I 1990. március 30., péntek NÉPÚJSÁG Sütő András betegágyánál (Folytatás az 1. oldalról) Mégsem állhatja meg: — Mi újság odahaza? Kissé elszontyolodik, ami­kor megtudja, hogy szinte egyszerre érkeztünk Buda­pestre, azzal a különbség­gel, hogy én a magam jó­szántából jöttem, öt pedig hozták. — Azért jó, hogy jöttél — mondja tovább —, mert legalább ti is megtudtok valamit odaát, a mi öt órán át tartó ostromállapotunk­ról. Nagyon fontos, hogy odahaza megtudjátok: én nem futottam el! De lehet­séges, hogy nyugatnémet orvosi beavatkozásra is szükség lesz... — Ha ragaszkodsz hozzá, foglald össze röviden ... Míg mesél, igyekszem nem nézni összevert, kíntól és gyötrődéstől olykor eltorzu­ló arcát, a tekintet viszont akaratlanul is odatéved, lopva végzi az elvadult erő­szak leltárát. Meg sem kísérelték fékezni a tömeget — Hétfőn volt, március 19-én, amikor a marosvá­sárhelyi RMDSZ székházá­ban rekedtünk, s a padlás­ra menekültünk. Ott elba- rikádoztuk magunkat, hát­ha megmenekülünk. Két magasrangú tiszt, Judea ez­redes (Maros megye azóta leváltott potentátja, Cs. G.), és Scnieoiu tábornok, hatá­rozott fölszóllítására rááll­tunk arra, hogy katonai te­herautóval biztonságban el­szállítsanak. Amennyiben ezt nem tennénk meg, mon­dották, ők nem felelnek azért, hogy talán perceken belül a tömeg ránk gyújtja a padlásfeljárót. Tehettünk egyebet? Szót fogadtunk. Viszont, ahogy mi kilép­tünk, a tisztek eltűntek a szemünk elől. Azt viszont láttam, hogy a védelmünk­re kiszemelt katonák még csak meg sem kísérelték akadályozni azt a tömeget, mely emberi mivoltából ki­vetkőzve, őrjöngve, kések­kel és botokkal fölszerelten ránk vetette magát a teher­autón, amelynek szerintem már előre fel volt hasítva kétoldalt a ponyvaborítása, hogy könnyebben lehessen hozzánk férkőzni. Az ott elkezdődött tettlegességről már nincsenek egész pon­tos emlékeim, mert az első hatalmas ütés után, amely a szememet érte. már szinte érzéketlenné vált a testem a rúgások, egyéb ütések alatt... Azt hiszem, a ba­rátaim fölém borultak, vé­delmeztek, s így ők is meg­kapták a maguk adagját... Érdekes lenne fölkutatni, mi lett abból a listából, amit akkor állítottunk ösz- sze, amikor a padlástéren ránk szállt az est sötétje, hadd maradjon nyoma, kik és hányán voltunk ott. Ha netán bent égnénk, legyen nyoma a mi ottlétünknek. Azt már nem tudom, ho­gyan képzelte, hová rejti el a listát, hogy ne égjen el velünk együtt, bizonyára ki­dobta volna valamerre, az ablakon mondjuk, de hát akkor ez volt az elgondo­lás ... Különben Judea ez­redes, aki személyesen, szinte könyörögve mondta nekem, jöjjön Sütő úr, men­jünk ki innen, mert én vi­gyázok magára, és rászólt az ordibáló félrészeg vagy egészen részeg, avagy egyál­talán nem részeg, csak a gyűlölettől dühöngő hodá- kiakra és a többiekre, hogy „dragii mei”, „baietii mei”, tehát „kedveskédm, fiacs­káim” ... Na, hát az ő fiacskái, miközben vonul­tunk végig a terhieken, a kétsornyi rendőr között, hol a rendőrök között alul rúg- . tak bennünket sípcsonton, hol pedig a • rendőrök feje fölött öklöztek belénk. Az én zsebemben közben volt egy olyan szöveg, amit aznap délután akartam föl­olvastatni a helyi rádióban, felszólítani a marosvásárhe­lyi lakosságot, főleg a mun­kásságot, hogy ne vegye föl ezt a kesztyűt, hagyja kiful­ladni az ötezer fős tömeg őrjöngő támadását, mert embervér, emberhalál árán védhetjük csak meg az iga­zunkat. Azt is elmondtam volna, hogy ez a tömeg, amely így tüntet, nem lehet azonos Marosvásárhely ro­mán lakosságával, csak egy kis, fanatizált, leitatott vagy tényleg gyűlölködő részét ké­pezi, és hagyjuk hogy le­csillapodjanak ... Jóformán be se fejezhettem szavai­mat, mert ezt a beszédemet azért elmondtam a mintegy 200 főnyi magyar szervező előtt, hogy a székház elől vigyék szét. az üzenetet a gyárakba, de akkor már ránkrohantak a tüntetők ... Ott, a székházban vetettem aztán papírra a gondolato­kat, de nem volt mikor el­mondanom. Bmint lehet, hazamegyek Sütő Éva, a feleség eköz­ben szemrehányóan néz rám: férje belehevült a tör­ténetbe, láthatóan megint újraéli az eseményeket. Csöndesen az orrom alá dör­göli, hogy erről nem volt szó:-igaza van, elnézését ké­rem. — Ezt azért jó, ha tudják az otthoniak — szabadkozik némileg kifulladva Sütő András. — Igen, de most próbálj meg egy kicsit pihenni... — De azt fontos azért el­mondani, hogy én nem me­nekültem Marosvásárhelyről, hanem ez volt az egyetlen választási lehetőség. Lénye­gében én akkor már nem rendelkeztem magammal... Valaki képes rá, s még el­terjeszti, s ráadásul a hír­nek bedőlhet egy-két ma­gyar ember is, miszerint amíg ők otthon szenvednek, addig lám, egyesek külföl­dön várják a dolgok alaku­lását. Természetesen, ahogy az egészségi állapotom enge­di, azonnal hazamegyek, s ott folytatjuk, ahol abba­hagytuk ... ' — Kész, egyelőre befejez­tük, addig is gyógyulást, Sü­tő András! A Te épülésed megkönnyíti a mi talpra- állásunkat is... Ügy hagyom ott beteg­ágyát, hogy kétségeim van­nak: nem okoztam-e várat­lan szövődményeket inter­júmmal az író állapotában? És enyhén szégyellem azt, hogy bár barátként léptem be hozzá, végül mégis új­ságírónak kellett lennem... Cseke Gábor Áthaladt a határon a tizedik szovjet katenavonat Csütörtökön Záhanynál át­haladt a határon a tizedik, kivonuló szovjet katonákat szállító szerelvény. A MÁV záhonyi üzemigaz­gatóságon elmondták az MTI munkatársának, hogy a szovjetek pontosan betartják az előzetesen rögzített me­netrendet. A záhonyi átra­kóállomás felkészülten vár­ja a további kivonuló szov­jet egységeket is. Minden feltétele megvan annak, hogy a vágányok nyomtáv­különbsége miatt szükséges átrakás gyorsan, zavartala­nul történjen. E munkát tel­jes egészében a szovjet ka­tonák végzik el. Záhony et­től függetlenül is nagy for­galmában sincs fennakadás.’ Megkezdődtek az egyezkedő tárgyalások Iz MDF sajtótájékoztatója Az SZDSZ és a Fidesz együttműködik a választások második fordulójában Az MDF csütörtöki sajtó- tájékoztatóján bejelentették, hogy megkezdődtek az egyez­kedő tárgyalások több párt­tal, így elsősorban a Keresz­ténydemokrata Néppárttal és a Független Kisgazdapárttal. Mindkét párt. készségét nyil­vánította arra, hogy orszá­gos választási szövetséget hozzan létre az MDF-fel. Nemcsak a pártok vezetői között, hanem helyi szinten is folynak az- egyeztetések, ám ezekbe a megbeszélések­be az MDF elnöksége nem szól bele. Azt, hogy az MDF jelöltje kinek a javára lép vissza, vagy kivel köt meg­állapodást a támogatásra, a helyi szervezetek döntik el. Már konkrét eredmény is van: megállapodtak abban, hogy Budapesten, a XII. ke­rületben a Független Kis­gazdapárt támogatni fogja az MDF jelöltjét a válasz­tás második fordulójában. A tájékoztatón az is el­hangzott, hogy a Hazafias Választási Koalícióval orszá­gos szinten nem egyezkedik az MDF. Azt azonban nem’ ellenzi az elnökség ha lét­rejönnek helyi megállapodá­sok. Antall József, a párt el­nöke egy kérdésre válaszol­va kifejtette, hogy nem hí­ve a nagykoalíciónak. Nyu­gat-európai példákra utalva hangoztatta, hogy a nagy- koalíciók többnyire ártanak a többpártrendszer egészé­nek, s magának a parlamen­táris demokráciának. Ha egy mód van rá, Magyaror­szágnak olyan kormányra van szüksége, amely bírja a Parlament nem túlságosan nagy többségének a bizal­mát, s egymással együttmű­ködni képes pártokat foglal magába. Nem tűnik hasznos megoldásnak — mondotta—, hogy olyan kormányt alkos­sanak, amelyben a tagok — nevezetesen az MDF és az SZDSZ — sok kérdésben nincsenek egy véleményen. A pártelnök szólt arról is, hogy véleménye szerint a sajtó helyenként részrehajló az MDF hátrányára, gyak­ran nem közölnek a pártot kedvező színben feltüntető híreket, s előfordul az is, hogy élezik az MDF és az SZDSZ közötti nézetkülönb­ségeket. Nem mentes ettől az elfogultságtól a külföldi sajtó sem, legutóbb például a UPI arról adott hírt, hogy az MDF rágalmazó röplapo­kat terjeszt a rivális párt egyik neves személyiségéről. Antall József kijelentette, hogy a röplapokról tudomá­sa van, ám határozottan visszautasította, hogy ez a primitív provokáció pártjá­tól származott volna. Mint mondotta, az ilyesfajta mód­szereket mélységesen elítéli. A Szabad Demokraták Szö­vetségének ügyvivői testüle­té és a Fidesz választmánya szerda esti megbeszélésén az egész országra kiterjedő megállapodást kötött a vá­lasztások második forduló­jában való együttműködés­ről — közölte Kis János megbízott pártelnök az SZDSZ csütörtöki sajtótájé­koztatóján. A megállapodás értelmében a Fidesz és az SZDSZ kölcsönösen léptet vissza jelölteket, illetve tá­mogatja a másik jelöltjét az április 8-ai másódik fordu­lóban. A konkrétumokra térve Kis János elmondta: a fővá­ros XI. kerületében Hack Péter (SZDSZ) visszalép Fo­dor Gábor (Fidesz), míg Deutsch Tamás (Fidesz) Kő­szeg Ferenc (SZDSZ) javá­ra. Ügyancsak Budapesten az SZDSZ visszalépteti Szabó Miklóst, illetve Béki Gabri­ellát a fideszes Orbán Vik­tor, illetőleg Németh Zsolt javára. A többi budapesti választókerületben a még versenyben levő Fidesz-je- löltek lépnek vissza, s itt a Fidesz az SZDSZ jelöltjeit támogatja majd. Vidéken a szabad demokraták vissza­léptetik jelöltjeiket Sopron­ban és Ózdon, ezeken a he­lyeken Szájer József, illető­leg Mészáros Miklós (Fi­desz) végzett az élen az el­ső fordulóban. Több helyen pedig a Fidesz lépteti majd vissza jelöltjét. Az április 8-ai szavazás előtt az SZDSZ és a Fidesz helyi szerveze­tei közös kampányt folytat­nak, amelynek során tuda­tosítják, hogy az adott vá­lasztókerületben az SZDSZ jelöltjét a Fidesz is támo­gatja, illetve fordítva. A Szabad Demokraták Szövetségének helyi szerve­zetei több megyében — köz­tük Békésben, Bács-Kinkun- ban és Hajdú-Biharban — előrehaladott tárgyalásokat folytatnak a Független Kis­gazdapárt helyi szervezetei­vel a második fordulóban való együttműködésről. Kis János röviden reagált az MDF szerdai sajtótájé­koztatóján elhangzott. Ta­más Gáspár Miklós szemé­lyét érintő kijelentésre. Kö­zölte: Antall József állításá­val ellentétben az SZDSZ ügyvivője sohasem volt kom­munista. . A választások második fordulójának esélyeivel kap­csolatban az SZDSZ képvi­selői kifejtették: egyelőre nem lehet megjósolni, mi­ként alakul az SZDSZ-re és az MDF-re leadott szavaza­tok aránya, ám változatla­nul bíznak abban, hogy si­kerül megelőzniük az MDF- et. Szóvivői tájékoztató a Minisztertanács üléséről (Folytatás az 1. oldalról) Ugyancsak a békés átme­net egy szakaszának lezárá­sával összefüggésben állapí­totta meg a kormány, hogy a Magyar Televízió és a Ma­gyar Rádió felügyeletére lét­rehozott felügyelőbizottság — az úgynevezett kuratóri­um, amelyet éppen a békés átmenet céljainak minél eredményesebb szolgálatára hívtak életre — az elmúlt időszakban megfelelt felada­tának. A választások máso­dik fordulójával a békés át­menet egy újabb szakasza lezárul. Ezért a kormány úgy határozott, hogy a fel­ügyelőbizottságot az új Par­lament alakuló ülésének idő­pontjával egyidejűleg meg­szünteti. A csütörtöki ülésen a Mi­nisztertanács elnöke felkér­te az igazságügyminisztert, hogy a belügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel együtt­működve a kormány követ­kező ülésére terjesszen elő törvényjavaslatot a közke­gyelem gyakorlására a több­pártrendszeren alapuló új Országgyűlés megalakulása alkalmából. A kormány ezután átte­kintette a foglalkoztatási szempontból kritikus hely­zetben levő körzetek több­lettámogatásának ügyét, majd a távközlés ezredfor­dulóig szóló fejlesztési ter­vét. A kormány egyetértett az eddig megtett lépésekkel, szervezeti változásokkal. A kormány ülésén döntés született két. úgynevezett kisebbségpolitikai alapít­vány létrehozásáról. Az egyik a Magyarországi Nem­zeti és Etnikai Kisebbsége­kért, a másik pedig a Ha­táron Túli Magyarságért el­nevezést viseli majd. A kor­mány* döntött arról is, hogy kétmillió forintot utal át a Magyarok Világszövetségé­nek a magyarok III. világ- kongresszusának előkészítő munkálataira. A Minisztertanács hatá­rozatot hozott a kormány­őrség tevékenységének át­meneti szabályozásáról, majd a Magyar Nemzeti Bank elnöke tájékoztatta a kormányt a Világbank át­fogó szerkezetkiigazítási kölcsönéről. Közölte, hogy februárban sikeres tárgya­lásokat folytattak a Világ­bank illetékeseivel egy 200- 300 millió dolláros hitel fo­lyósításáról. A pénzt a gaz­dasági reformok támogatá­sára, vállalatok szerkezet- átalakítására, illetve a szo­ciális védőháló erősítésére fordítanák. A tárgyalások áprilisban folytatódnak, s várhatóan már az új kor­mány köti meg a megálla­podást. Amennyiben sikerül tető alá hozni az egyezsé­get a Világbankkal, akkor japán bankok készek ha­sonló összegű támogatást nyújtani Magyarországnak. Széchenyi István születé­sének közelgő 200. évfordu­lója kapcsán a kormány az ünnepségsorozatot előkészí­tő bizottság felállítását ha­tározta el. Süti András: Naplójegyzetek Q Június 13. Reggel motorzúgásra ébre­dek. Az erkélyre kilépve lá­tom: rendőrkocsi. Kék színű rabszállító. De nem az ütött- kopott, amibe a verekedő ci­gányokat szokták beléhaji- gálni, hanem annál elegán­sabb. Tiszta újnak látszik. Ha nem egyéb: íróknak való. Mire félig öltözötten le­baktatok a padlásszobából, már ott is látom a zetelaki rendőr őrmestert a nyitott verandán. A konyhából elő­jött Éva és Gergely is. Kör szön az ember, s kérdi: va­jon meg vagyunk-e lepődve az ő korai látogatásától? Mondom, hogy igen. Mi min­denkit várunk, de réndőrt nemigen. Az őrmester az el­ső kedélyes szavak után han­got vált és azt mondja: — önöknek most velem kell jönniök Zetelakára. Halljunk oda! Hagyjuk itt a házat, az elkezdett mun­kát, mindent, és menjünk: Mindahányan! — S aztán mi végett? Jelentést kell tenniük a betörésről. — Igen, a betörés. Hirtele- nében az a gondolatom tá­mad, hogy az előttem álló fegyveres férfiú magának a sorsunk felett virrasztó Atyaistennek a küldötte. Kü­lönben honnan tudná, hogy betörést észleltünk? Semmi­lyen hatóságnak nem jelen­tettük. Érthető csodálkozás­sal kérdem hát: — Miként értesültek ma­guk étről? Elmondja. A Maros me­gyei első titkár áttelefonált a Hargita megyeinek, az pe­dig máris intézkedett: nyo­mozót küldött Zetelakára. Ott vár bennünket, hogy előtte jelentést tegyünk. így már értem. Hisz ma­gam üzentem a gauleite- rünknek: nem megyék, mi­vel a házunkba betörtek. — Az ezredes elvtárs vár­ja magukat — szól az őr­mester. — Hű! Egy ezredes! Az már igen! De nem megyünk. Az őrmester megvonja a vállát: — Akkor visszük magukat. — Nem hinném. Vinni se hagyjuk magunkat. Erre is van paragrafus: — Önök a milícia hívásá­ra kötelesek megjelenni. El­lenkező esetben pénzbünte­téssel sújtjuk magukat. Mindezt csöndesen és in­dulat nélkül mondja, és — horribile dictu! — magyar nyelven. Amq ritka rendőrök közül való, akik magyarul is meg mernek szólalni. Végül leszól a gépkocsive­zetőnek: menjen vissza Ze­telakára, jelentse az ezre­desnek, hogy a parancsnak nem vetettük alá magunkat. ö pedig marad. Nehogy el­lógjunk innen a saját pana­szunkkal. A verandán széket kerí­tünk alája, s úgyahogy be­szélgetünk is. Mint foghúzás előtt az isten várószobájá­ban. ömaga is tudja, amit én sejtek: másról van itt szó, nem a betörésről. Háromnegyed ópa múltán megérkezik az ezredes. Ci­vilben és kopaszodva. Korá­ra nézve negyven körüli fér­fiú, hűvösen udvarias, be­mutatkozik, de nevéből csak annyit értek, hogy „colonel”. Testőrként a gépkocsivezető kíséri. Azonnal munkához látunk. Fölvezetem a padlásszobába, megmutatom a betörés nyo­mait. Beszámolómat ügyesen titkolt unalommal hallgatja. Látom a képén: valami egyéb érdekli. S ez menten kiderül, mivel azt mondja: a ház környékét akarja szém- revételezni. A drót, mondom magamban. Miféle drót? — kérdezné nyilván, ha jövete­lének tulajdonképpeni oká­ról hangosan is szót ejtenék. Kimegyünk tehát az udvar­ra. Ezredesünk úgy teszem, mintha azt figyelné, hogy a betörők merre távozhattak. Kísérője, akiről úgy gondol­tam, hogy gépkocsivezető, előtte lépdel, mintegy jelez­vén a kutatás irányát. Azom a vonalon lépdel pontosan, ahol a huzalt megtaláltuk. Aztán megállnak. Az ezredes lehajol, ujjaival a fű között matat, s kérdi tőlem: — Ez a vágás itt mi lehet? Ravaszkodásának láttán semmi kedvem képmutatós- kodni. Elmondom neki rövi­den, mit hogyan találtunk, majd aztán a házban meg­mutatom a huzalkarikát is, amiből egy darabkát levág magának. Mintaként? Bűn­jelként? Hisz onnan való, a belügy raktáraiból. Hagyom játszani. Még az iránt is mu­tatok némi érdeklődést, hogy Sikaszóban nemrégen hegyi­vadászok gyakorlatoztak. így maradhatott a földben az a huzaL Jó színészi készséggel ezt csak úgy futólag jegyzi meg. . Nyelvem hegyén a kérdés, hogy a hegyivadászoknak a lakásunkban is gyakorlatoz­niuk kellett? S a falat is át kellett fúrniuk, hogy drótot vezessenek belé'? Naiv mó­don azonban arra gondolok: ha nem tudja, hogy rájöt­tünk a disznóságaikra, talán még időt nyerünk a további kutatáshoz. így esem magam is a képmutatás bűnébe. Nem árulom el neki, hogy felbontottuk a falat is. (A bontás jeleit még tegnap el­tüntettük.)

Next

/
Thumbnails
Contents