Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-30 / 75. szám
1990. március 30., péntek 0 Az olaszok fellendíthetik megyénket? ■hogy erről Muráayi Miklós vélekedik Vesebetegek klubja Békéscsabán Az utóbbi hónapokban megszaporodtak lapunkban az olasz—magyar üzleti, gazdasági tárgyalásokról szóló írások. A Békés megyei tanácsi vezetők intenzív munkát folytattak a kapcsolatok kialakításáért. Tegnap ugyancsak arról kaptunk hírt, hogy Murányi Miklós, a megyei tanács elnöke olasz üzletemberrel tárgyalt. A megbeszélés után arról kérdeztük az elnököt, hogy mivel magyarázható a látványos olasz—magyar közeledés, amelyből szerencsére Békés is aktívan kiveszi a részét. — Magyarország és a nyugat-európai államok közötti kormánykapcsolatok fejlődése mindinkább érezteti hatását a gazdasági életben is. A magyar társadalom azonban elindult azon az úton, hogy alulról szerveződjön újjá. A Békés megyében működő vállalatoknak, szövetkezeteknek, vállalkozóknak az országon belüli hátrányos helyzetüket is le kell dolgozniuk. Ha versenyben akarunk lenni Budapesttel vagy a Dunántúllal, akkor energiáinkat a fogadókészség javítására, valamint a partnerek felkutatására kell fordítanunk. A megyei tanács ebből a megfontolásból vette föl a kapcsolatot például Bolognával, a budapesti olasz kereskedelmi kirendeltséggel, veronai üzletemberekkel (Piacenza megyével), illetve' a nyugatnémet Tuttlingen megyével. Törekvéseink sikerét jelzi: egyre több nyugati gazdasági szakember, üzletember, menedzser érkezik Békésbe azzal a szándékkal, hogy kölcsönösen hasznos termelési együttműködésbe fekteti tőkéjét. — Említette, hogy a kezdeti lépéseket a megyei tanács vezetői tették meg: Ugyanakkor a magyar fejlődés az állam szerepének csökkentését célozta meg, különösen a gazdasági életben. Nincs itt valahol ellentmondás? — Átmeneti időszakiban élünk, nem húzódhatunk félre, nem mondhatunk le arról, hogy megyei, regionális szintű kapcsolatokat hozzunk létre az európai országok megyéivel, tartományaival. Hátrányos helyzetű megyénk fellendítése csak a gazdaság révén képzelhető el. A közszolgálati vezetőknek hozzá kell járulniuk a' termelés lendületbe hozásához! Nagyon jól tudjuk, az üzletkötés nem államigazgatási, tanácsi feladat, hiszen a vállalkozóknak, vállalatainknak ön magúiénak kell az európai üzleti vérkeringésbe bekapcsolódniuk. — Közismert, hogy a legfejlettebb országok jelentős összegeket szánnak Kelet- Európa gazdasági fellendítésére. Békés megye, pontosabban a szűkebb hazánkban lévő termelőegységek, vállalkozók miként juthatnak hozzá a már beígért tőkéhez? — Csak akkor van esélyünk, ha minél több üzletember, vállalkozó jön el hozzánk személyesen, hogy megismerkedjék az itteni termelőkkel, képet kapjanak adottságainkról. Ugyanakkor meghatározó, hogy a magyar gazdasági szakembereknek pontos ismeretük legyen a nyugati üzleti világ működési mechanizmusáról, a tőkebefektetések és hitelnyújtások mikéntjéről. . — Tapasztalatai szerint a kapcsolatfelvételen túl milyen reális esély van arra, hogy megyénket egyszer csak „megszállják” a nyugati menedzserek? — Nem ringathatjuk magunkat abban a hitben, hogy a külföldi tőke eszeveszetten törekszik a magyarországi befektetésre. Nekünk nagyon nagy erőfeszítéseket kell tennünk a fogadási feltételek megteremtéséért. Nem várhatunk azonnali látványos üzletkötéseket, de kezdeti eredményeink már vannak. Például a veronai út alapján, ahol a mezőgazda- sági és élelmiszeripari vásáron vehettünk részt, kapott lehetőséget Békés megye — Castelli úr, a budapesti olasz kereskedelmi kirendeltség vezetője révén, aki egyébként valamennyi KGST-ország olasz kirendeltségének főnöke egy személyben —, hogy az itáliai kormány által finanszírozott menedzserképzésre öt szakembert beiskolázhassunk. A tanfolyamon szerzett ismereteikre alapozva ők lehetnek a motorjai a termelők közötti együttműködéseknek. — Mindaz, amiről ön beszél, egyfajta természetes folyamatosságot feltételez. Magyarországon új Parlament, új kormány veszi át a dolgok irányítását heteken belül. Személy szerint nem tart egyfajta átmeneti megtorpanástól? — A majdani kormánynak és önkormányzatoknak is fontos lesz, hogy ebben az átmeneti időszakban tovább szövődjenek az üzleti élet •szálai. Nem az a meghatározó, hogy tanácsi dolgozó, a kamara vagy egy pártvezető hozta létre az üzletet, hanem az együttműködésből származó haszon. Hiszen a termelési együttműködésnek összessége jelenti valójában a nemzetközi gazdasági vér- keringésibe való bekapcsolódásunkat. Remélem, a majdani önkormányzat vezetői is arra törekszenek, hogy mihamarabb ledolgozzuk megyénk jelenleg meglévő hátrányos helyzetét Lovász Sándor Sok a fiatal beteg — Alattomosan és sokféle formában támadhat a vesebetegség. Az ember nem is érzi, talán nem is fáj, lehet panaszmentes, aztán egy vírus, vagy szövődmény következtében valamelyik orvosi vizsgálaton, a vér- és vizeletszűrésnél kiderül, hogy bizony veszélyben az ember, vigyázni kell! Békés megyében is sokan vannak azok, akik bejáró gondozottak és azok, akik rendszeres páciensei a békéscsabai kórház I. belgyógyászatához tartozó műveseállo- másnak. 1985. januárjában diali- záltak először Békéscsabán. (A folyamat során mesterségesen végzik el az embereken azt a vértisztító folyamatot, amelyre a vese nem képes. Enélkül a vesebeteg meghalna.) Korábban Szegedre kellett járniuk, ma pedig már a megye betegeit képes ez az állomás ellátni. Heti 2-3 alkalommal (az állapottól függően) kezelnek a 7 ágyon 26 beteget. Egy-egy kezelés 4-5 óra hosszáig tart, és lehetőleg azonos időben kell elvégezni. Az itt dolgozóknak tehát nem számít, hogy vasárnap, vagy ünnepnap van, a beteg életének mentéséhez szükséges a kezelés. A Dializálás Békéscsabán hatásosabb gyógymód, a veseátültetés. sajnos, az sem mindenkinek eredményes. Kevés a donor, és van, akinek a szervezete nem fogadja be az idegen szervet, de olyan emberek is vannak közöt líik, akik évek óta az úí vesével érnek. A Békés megyei betegek között is sok a fiaital. a többség 20 és 40 év közötti. A beteg gyerekeket továbbra is Szegeden kezelik. A sajátos életvitelt kívánó. komoly betegségben szenvedők, az országos érdekvédelmi szervezet megalakulását követően létrehozták a vesebetegek megyei egyesületét. Tagokat és pártoló tagokat várnák, támogatókat szívesen fogadnak. Jelentkezni a békéscsabai kórház műveseállo- másán lehet. Az egyesület erejével többet tudnak a betegek érdekében elérni. Így sikerült már például az országban alanyi jogúvá tenni a sok gyógyszert fogyasztó vesebetegek közgyógyellátását. A vesebetegnek meg kell tanulnia okosan élni, hogy hosszú ideig gondozott legyen, és minél később kelljen géphez kötve, a dializá- lásra várva töltenie napjait Bede Zsóka Tarhosi gyerekek Kőszegen lönnek az angoltanárok!... Békéscsabán és Szeghalmon reménykednek Békéscsaba, 1. Számú Általános /Iskola: Reméljük, jól járnak! Fotó: Fazekas Ferenc Nyolc csapat vett részt március 26-án Gyulán az enyhén értelmi fogyatékosok általános iskolái számára kiírt megyei tanulmányi versenyen. A megyei tanács művelődési osztálya és a pedagógiai intézet által megrendezett „mérkőzésen” azok indulhattak, akik a helyi fordulókon a legjobbaknak bizonyultak. Ahogy Szabó Zsuzsanna megyei szaktanácsadó elmondotta, a gyerekeknek komplex ismeretekről kellett számot adni. Mindarról, amit órán, és természetesen órán kívül, tanáraik segítségével elsajátítottak. Az egyik állomáson- például a történelmi események és személyiségek sokféleségéről kaptak kérdéseket; a másikon — Világablak-expedíció címen — földrajzzal, utazással kapcsolatos tudnivalókat kellett fölidézniük. De volt zenés képrejtvény, tudósítás, rímfaragás is, illetve játékos közlekedési, turisztikai és egyéb feladatok. Már 14 éve zajlanak az országban ilyen versenyek. A mostani megyei fordulóban nagyon szorosan alakultak az eredmények: első helyezett — s itt azt is el kell mondanunk, hogy évek óta ők a címvédők — a tarhosi óvoda, általános iskola és diákotthon 4-tagú csapata. Felkészítő tanáruk Varga lmréné. Júniusban ők képviselik megyénket a kőszegi országos versenyen. Második lett Vésztő, harmadik pedig holtversenyben Békés és Orosháza. k. k. Békehadtest: hangzása szerint elég katonás kifejezés, még ilyen békeidőkben is. Pedig szó sincs katonákról, harcokról, ennek az alakulatnak a tagjai külföldön tanárok, és azért jönnek hazánkba, hogy az angol nyelv- oktatásban segítsenek. Hogy mennyire ránk fér ez a segítség,. az idegennyelvtudásunk és -oktatásunk helyzetét ismerve nyilvánvaló, mégis — amióta felvetődött a „bevetés” gondolata — sok a vita, az érv és az ellenérv. Ám először lapozzuk fel kicsit a „hadtörténetet”! A „fellazítástól” az aláírásig John F. Kennedy elnök 1961-ben alapította ezt a kormányintézményt azzal a Céllal, hogy önkéntes szakemberei a fejlődő országokban tevékenykedjenek, elsősorban az oktatás és az egészségügy területén. (Innen az első ellenérv: fejlődő ország lennénk mi is? Nem riasztjuk-e el így a vállalkozó kedvű nyugati tőkét?) A közel harminc év alatt 121 ezren vállaltak munkát hazájuktól távol, gyakran mostoha körülmények között. Ténykedésükről a mi országainkba nem sok hír jutott el, és ami eljutott, az „a CIA fedőszervezetéről”, meg a „fellazításról" szólt. Az valahogy mindig kimaradt a látószögből, hogy a Békehadtest — az amerikai kongresszus törvénye értelmében — éppen a világbéke és a népek közötti barátság szolgálatára szegődött. S a tevékenységi kör természete-' sen sokat változott az idők folyatnám A Békehadtest (bocsánat, újabban már Békeszolgálat, bár az eredeti angol megjelölés nem változott, maradt „Peace Corps”) tagjainak jövetelét Bush elnök jelentette be 1989. július 12-én Budapesten, a Közgazdasági Egyetemen mondott beszédében. Hangsúlyozta, hogy első ízben tevékenykednek majd európai országban, és nemcsak Budapesten, hanem mind a 19 megyében fognak angolt tanítani. Az Egyesült Államokban több száz jelentkező közül választották ki azt a hatvan nyelvtanárt, akik 1990. júniusában érkeznek Magyarországra. Közben itthon is folytak az előkészületek; a Békeszolgálat, a Művelődési Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet szakemberei körbeutazták a városokat és meglátogattak számos olyan iskolát, ahol hosszabb ideje tanítanak már angolt, és ahol talán megvalósítható a hatékony beavatkozás. Tavaly október 17-én Glatz Ferenc művelődési miniszter és Paul Coverdell, a Békeszolgálat igazgatója aláírta azt a szándéknyilatkozatot, amely megteremtette az egyelőre hat évre tervezett magyarországi működés elvi alapjait 1990. február 14-én írta alá miniszterünk és Donald Kursch budapesti ügyvivő a kormányközi egyezményt. . Önkéntesek mindenütt Az amerikai önkéntesek a tervek szerint a felsőoktatásban, a közép- és általános iskolákban dolgoznak, tani-, tanak majd. Az angoltanárok képzésében vesznek részt, első évben 15-en, 1994gyel bezárólag pedig 107-en. Módszertani órákat tartanak, felügyelik a tanórákat, társalgási gyakorlatokat vezetnek, nyelvi klubokban és táborokban vesznek részt, valamint közreműködnek oktatási segédanyagok készítésében. Kétszázan segítik a középiskolákat, kezdetben órákat tartanak, később, heti négy nap tanítás mellett tanárokkal is foglalkoznak, társalgást fejlesztő foglalkozásokat szerveznek. Hasonló feladatok várnak az általános iskolákba érkező 135 „vendégre” is. (Az itthoni kollégák között akad, aki gyanakvó: miért nem tudjuk helyben megoldani a saját gondunkat? Miért fizetünk idegennek, netán többet?) * A Művelődési Minisztérium márciusban közzétette a pályázati feltételeket; elsősorban a megyeközpontok és a nagyobb városok olyan iskoláit keresték meg levelükkel, ahol már folyik angol nyelvű oktatás, és ahol a tanárak továbbképzésére is lehetőséget látnak nyelvi központ 'kialakításával. Mivel 1995-ig 460 tanár foglalkoztatását tervezik, később a kisebb helységek iskoláit is bevonják majd a programba. Az amerikai tanárok fizetését egyébként a hazai pedagógusok átlagbérének megfelelően határozták meg. Látogatóink udvarias búcsúval távoznak. Folytatná szeretnék — házon belül — a kutatást, de öcsémnek lejártak a szabadnapjai. Haza kell mennünk. Kínlódásaink egyetlen eredménye, hogy tudjuk: a lehallgató készülékek ott vannak valahol a házban. De hol? Honnan kezdjük el a rontást, a bontást? A falban talált drótvég műszeren mutatja a „zárt áramkör jelenlétét”, ahogy Gergely megállapítja. A poloskákat tehát hamarosan agyoncsapjuk. Június 14. Sejtelmem igaznak bizonyult. A megyei első titkár csak azért hívatott haza, hogy ne legyünk Sikaszóban. A belügyéreknek ott még dolguk van. A gauleiter helyett ezúttal is Isaroiuné fogad, az elején még kedélyes^ kedik, majd fontoskodni kezd, és újból eléhozakodik régi kifogásaival, miszerint nem vagyak hajlandó publicisztikában „letenni a garast” stb. Én újból közlöm vele, hogy az írás magánügy, ne szóljanak bele. A kis nyálas elvtársnő még berzenkedik egy darabig, aztán visz- szamegyek a szerkesztőségbe. Másfél óra múltán telefonon közli velem az első titkár határozott utasítását, mely így szól: azonnal jelentsem neki írásban, hogy 1. Miért nem írok publicisztikát? 2. Hogy mertem elhagyni a várost az ő engedélye nélkül? 3. Hajlandó va- gyok-e végre rendet teremteni q szerkesztőségben, mégpedig minden egyes személyre „lebontott” munkaterv alapján, vagyis: á nyavalyád újságírónak mit kell elvégeznie reggel nyolctól kilencig, aztán kilenctől tízig, tizenegyig, ebédszünetig, utána szigorú számbavétel, kiértékelés, mulasztás esetén azonnali megrovás, büntetés stb. — Megértette-e, főszerkesztő elvtárs? — De még mennyire! Leteszem a kagylót. Éltető Jóska riadtan néz rám. Amit végighallgattam, nyilván kiült a képemre. — Ez is megőrült —mondom. — A tehenészeket már halálra kínozta, most mi következünk. így tehát megírom a válaszomat. „Ezennel fölmondok. E perctől kezdve ne tekintsenek az Új Élet főszerkesztőjének.” A szövegben szó van arról is, hogy a helyváltoztatás dolgában nem tekintem magam jobbágynak stb. A megvei pártbizottságnál T elvtárs átveszi a borítékomat, beviszi azonnal a gauleiterhez, s a többi néma csönd. Határozatomat közlöm Koppándival is, ugyancsak írásban a-KB sajtóosztállyal Is, egyben kérem nevem azonnali levételét a lapról. (...) (Folytatjuk) (Megjelent a romániai Magyar Szóban) Békés megyében három iskola kapott abból a levélből, hárman pályázhatnak tehát a szeptembertől esedékes tanári segítségre. Bokor Józseftől, a Békéscsabai 1. Számú Általános Iskola igazgatójától tudom, milyen komoly szakmai és egyéb feltételeknek kell megfelelniük ahhoz, hogy hetedikes és nyolcadikos diákjaikat „igazi” angoltanárok taníthassák őszitől. A húsz éve működő angol tagozat, a felszereltség, a szolgálat „felmérő” látogatásának kedvező tapasztalatai bizakodásra adhatnak Okot; előny, hogy a tanár a fizetését a Békaszolgálattól kapja, az iskolának kell viszont a lakásról gondoskodnia. S az a tanács segítsége nélkül nem megy. Három kívánság Hasonló a Rózsa Ferenc Gimnázium helyzete iS; a szigorú szakmai követelményeknek könnyebb eleget tenni, mint a lakásfeltételeknek. „Az már nem rajtunk múlik” — mondja dr. Végh Lászlóné igazgatóhelyettes, majd arról beszél, hogy diáknak és tanárnak egyaránt nagyon hasznos lenne a külföldi segítség. A szerencsés „kiválasztottak” közé tartozik a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépiskola. „Mindent megteszünk, hogy idehozzunk nyelvtanárokat” — hangsúlyozza Vaszkó Tamás igazgató. A „minden”- ben sokat Segít a takarék- szövetkezet alapítványa, vagyis a város adja a lakást. Itt a tanár ellátásáról is gondoskodnak, a kollégiumban biztosítanak számára étkezést. Hogy a megye három iskolája egyáltalán felkerült a kívánságlistára, már önmagában eredmény, elismerés. Hogy a nyelvtanárokra égető szükség van, nem szorul magyarázatra; de talán az sem, hogy nem csupán az iskolák járhatnak jól, hanem a városok is. Reményből, lelkesedésből tehát nincs hiány. Bízzunk benne, hogy lakásból sem lesz, és hogy a „kiválasztottak” minősítését nem használtam elhamarkodottan ! A pályázatokat ugyanis április 11-ig kell beküldeni, május végéig értékelik, majd azután döntik el, hol szolgálnak szeptembertől az amerikai Békeszolgálat önkéntesei. Niedzlelsky Katalin
