Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-27 / 72. szám
1990. március 27., kedd 0 Engedéllyel építkeznek — Kalodába zárt gyöngyszem? Amikor néhány nappal ezelőtt egy felháborodott telefonáló kérésére elmentem megnézni, hogy mi az, ami miatt a környékbeliek aZ újság nyilvánosságát kérik, nem gondoltam, hogy ilyen lavinát indítok el képemmel és azzal a néhány sorral, amit hozzáfűztem. A rövid információban azt adtuk az olvasók tudtára, hogy helytelenítjük, miszerint Békéscsabán, az ifjúsági ház és a Körös Szálló közötti „tenyérnyi” kis parkot beépítik, a fákat kalodába zárják és az ott épülő valami „ráül” a híres csabai szőlőnemesítő emlékművére. Volt, aki gratulált, hogy épp ideje szóvá tenni az ilyen „fejetlenségeket", mások meg — az érintettek természetesen — tiltakoztak, s bizonygatták, hogy a tájékozatlanságom — miszerint nem tudtam, hogy kik, mit és miért pont itt? — nem mentség! Ök igenis engedéllyel építkeznek, mégpedig saját költségükön — buszmegállót, a télen ázó- fázó. nyáron pedig megsülő utazóközönség részére. Kérelmüket a városi tanács műszaki osztályához nyújtották be és az — első fokon elbírálva — az építéstervező szakértői bizottsághoz irányította őket, ahol városképi szempontból megfelelőnek, sőt, igen jónak tartották és néhány kikötéssel (közműépítés, járda-helyreállítás és az emlékmű előbbre helyezése, hogy látható legyen!) március 9-én engedélyezték. Bizonygatták a mellékelt tervrajzzal is, hogy az általam rondának titulált betonoszlopok tulajdonképpen nagyon szépek, s valóságos kis gyöngyszeme lesz ez az épület az egyébként építészetileg nem túl egységes környezetnek. Az építkezés márciusban indult — és ha minden igaz —, május 1-jére már virágot is vásárolhatnak és fel is üdülhetnek az itt „vára- ’kozók”, mivel az oszlopok közötti tér két pavilont takar, s a buszvárót a kettőt összekötő tetőszerkezet ad- ja. Szó, ami szó, ügyes megoldás! Így aztán a kecske (bocsánat! — az utazó!) is jóllalk(k és a káposzta is... De ettől még a tény tény marad. A kicsi tér megszűnik, illetve zsúfolt lesz, és — ismervén az utazó közönséget —, szemetes is! De hát ez ugye, nézőpont dolga. Fotó: Veress Erzsi Keressük a taxist! Megvertek egy lányt... semmiért? Az a március 24-| szombat éjszaka is olyan volt mint a legtöbb. Jó hangulat uralkodott Békéscsabán, a Rózsafában. A kislány megvárta a zárórát. Elvégre 19 éves, addig marad, amíg jólesik. Nem szabják már meg neki otthon. Hajnalodott, amikor kilépett a füstös mulatóból. Akkor még nem tudta, hogy egy fiatal férfi követi, aki pár méter után szólította meg: „Mehetek veled?” A lány rá se nézett, nem érdekelte. Flegmán odavetette neki: „Gyere, ha arra vezet az utad, amerre én megyek ...” Meg sem állt, a fiúra rá sem nézett. Az meg ballagott mellette, és semleges dolgokról beszélt. Hosszú utat tettek már meg, amikor a lány úgy döntött, taxiba ül. A fiú megint megkérdezte: „Beülhetek veled, vagy keressek egy másik taxit?” „Tőlem? Jöhetsz!” — mondta. Aztán bevágta magát a fehér Dadába, a fiú pedig a „fizetőhelyre” ült. Megérkeztek Jaminába. Hogy aztán mi történt? A kislánytól tudjuk. Kis sikátor vezetett a lakásukhoz. A szomszédasz- szony éppen az udvaron tesz-vesz, pár szót váltunk. — Bárki elmondaná, hogy egy nagyon komoly, rendes kislány. Még azt sem lehet rámondani, hogy kacér típus lenne. Szolid, kedves gyerek — vélekszik. A szép, barna, hosszú hajú lányka fekszik az ágyban, száján vizes borogatás. Látszik, hogy még mindig sokkhatás alatt áll. — Lehet, hogy én voltam a hülye — kezdi. Hangjában szomorúság bujkál. — Az az igazság, hogy én még személyleirást se nagyon tudok adni arról a férfiről... — Hogyan létezik, amikor kilométereken át együtt jöttetek? — Igaz. Csakhogy arra, aki nekem nem szimpatikus, rá se nézek, és azzal borzasztó flegma is vagyok. Beszélt hozzám, én válaszol- gattam. de túlságosan nem figyeltem meg, hiszen sötét is volt. Meg arra gondoltam, legalább nem megyek egyedül, egy férfi társaságában mégiscsak nagyobb esélyem van arra, hogy az utcán ne támadjanak meg... Aztán untam a szövegét és leintettem egy taxit. Gondoltam, ő tovább megy a gépkocsival és passz. — Csakhogy nem így történt! % — Hát nem — sóhajt nagyot. Kiszállít ő is, a taxi meg elment. — Beszélgetni akart még vélem, nekem meg eszem ágában sem volt. Flegma és cinikus voltam vele. Egyszer csak hirtelen ököllel az arcomba vágott, úgy, hogy leestem a földre. Lélegzethez sem jutottam, és még kiáltani sem mertem. Görcsösen attól féltem, hogy ha elkiabálom magam. még megfojt. Az ütéstől orromból, fülemből, számból ömlött a vér. Beszaladtam, pár perc múlva anyukámmá] a sebészetre mentünk, ahol bevarrták a másfél centis sebet a számon. 10 nap múlva veszik ki a varratokat. — Valamire mégiscsak kell, hogy emlékezzen! Aru- hájára, hajára, arcára ... hangjára? — Alig-alig. De megpróbálom. Szóval, olyan 180 centi magas, barna, körülbelül 24 éves. Márványfarmert viselt. Annyit mesélt, hogy volt egy tévéje, amit nagy veszteséggel adott el, 16 ezer forintért. Azzal di- cselekedett, hogy most 6-7 ezer forint van a zsebében. Tibornak mutatkozott be. Azt mesélte, hogy Szolnokon lakik, de a nagynéniét jött meglátogatni Gyulára... * * * Hisszük, hogy olvasóink segítségünkre lesznek a verekedő férfi megtalálásában. Különösen a fehér La- da-taxi jelentkezésére számítunk. B. V. Kor és természet tükre: színház Nem szeretem a világnapokat, az elrendelt ünnepeket, a kívülről ránk erőltetett megemlékezéseket: nem szeretem a gyermeknapot, a nemzetközi nőnapot, az anyák napját, az egészségügyi világnapot, a költészet napját, a színházi világnapot. Mert a színházat szeretem és a költészetet: a mai gyermekekről, nőkről meg édesanyákról pedig tudom, hogy szeretetre van szükségük, gondoskodásra, törődésre, gyöngédségre, nem az ünneplésre. Ezek a kiemelt napok olyan mesterkéltek, eleve bűntudatból születtek, és ráadásul ridegek. Azt is tudom, hogy egyetlen nap nem pótolhatja a többi 364-et, és mindig az az érzésem, hogy az ilyen alkalmakat éppen azért találják ki, hogy valamit helyrehozzanak, törlesszenek. Legalább akkor... Március 27.: színházi világnap, a hatvanas évek óta, amikor a Nemzetközi Színházi Intézet azzá nyilvánítót-^ ta, hogy a színházművészet eszközeivel a világ népeit, a különböző kultúrákat közelebb hozza egymáshoz. A művészet gesztusa a béke felé. Amikor drámaírók, színészek, rendezők a közönséghez fordulnak és azt kérik: támogassák, szeressék a színházukat, és ha lehet, ne csak ilyenkor! Shakespeare szavai közismertek: a szíház a kor fog- - lalatja, krónikája; a színház tükröt tart a természetnek. Az a dolga, hogy „felmutassa az erények önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát”. Ezért születtek a színdarabok és játszották őket ősidők óta, a középkorban vallásos ünnepeken, reneszánsz kocsmák udvarán, az utcán, Thália pompás templomaiban és modern toronyházak pincéiben. A játék, a szórakozás iránti természetes emberi igény és a képesség túlélt évszázadokat, társadalmi rendszereket, különféle művészeti irányzatokat. Az előadások hol illúziókba ringatták, felemelték a nézőt, hol_ egyszerűen rázúdították a borzalmakat, hol erkölcsi megtisztulást, hol filozófiai felismerést igyekeztek kiváltani. Brechttel az elidegenedés, Dürrenmatt-tal a törvényszék jelent meg a színpadon. A magyar dráma legnagyobbjai nemzeti öntudatunkat ébresztgették, és összefonódtak a történelmi sorsfordulókkal. Színház az egész világ — ahol sírunk vagy nevetünk, ahová vagy ahonnan menekülünk. Színház, amellyel gyakran mostohán bánunk, amelyről már-már lemondunk. De hogyan élnénk nélküle?! Niedzielsky Katalin Merénylet a főtitkár ellen A cím is figyelemfelkeltő és érdekes: Merénylet a főtitkár ellen. Természetesen Gorbacsovról és egy ellene irányuló elképzelt akcióról van szó. Olivier Da Lage— Gérard Grzybek—Thomas Schreiber új könyvében ezenkívül a térségünk számos más problémájáról is olvashatunk. Ez a mű először 1988 októberében jelent meg franciául, 12 ezer példányban — ami Francia- országban nagyon jó arány. A politikai fikció szerzői maguk is meglepődtek, mennyi mindent jósoltak meg előre. Minderről tegnap délelőtt az egyik szerző, Thomas Schreiber beszélt. 1948-ban került Franciaországba, ott újságíró, egyetemi tanár. Jelenleg a választások miatt tartózkodik Magyarországon, s így személyesen vehetett részt a hétfő délelőtti sajtó- tájékoztatón. A békéscsabai Tevan Kiadó gondozásában jelent meg a könyv magyarul, harmincezer példányban. Az író elmondotta, hogy a három szerző közül mindegyik szakértője egy-egy területnek, de a fejezetek közös megbeszélés eredményei. A francia megjelenés idején a kiadó meglehetősen fantáziadúsnak találta a könyv egy-egy fejezetét, de ezek legtöbbjéről bebizonyosodott, hogy nem is alaptalan feltételezések. — Azt azért remélem — folytatta kérdésünkre Schreiber úr —, hogy a végét illetően — mármint Gorba- csovét a könyv szerint — nem lesz igazunk. — Mit gondol, hol lesz szágban vagy Magyarországon? — Franciaországban kedvező volt a fogadtatás — válaszolta —, de itt közvetlenebbül érintik ezek a dolgok az embereket, úgyhogy még nagyobb sikert remélünk. Olivier Da Lage—Gerard Gryzbek—Thomas Schreiber Merénylet a főtitkár ellen című könyve a napokban kerül a könyvesboltokba és a könyvterjesztőkhöz. K. K. A jő idő minden percét kihasználva dolgoztak a gépek a nagyüzemekben. Képünk Telek- gerendás határában készült, ahol a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet tábláin vetették a zöldborsót Főtt: Teresa Erzsi Cikkünk nyomán Intézkedtek a veszélyes hulladék eltávolításáról „Patyolattiszta” (veszélyes) hulladék — vagy nem egészen? című, március 22- én lapunkban megjelent cikkre hivatkozva a Békéscsabai Városi Tanács V. B. műszaki osztálya az alábbi határozatot hozta: „Kötelezem a békéscsabai Patyolat Vállalatot (Békéscsaba, Vandháti u. 1.), hogy a Békéscsaba, Hét vezér u. folytatásában levő, 14315/1. helyrajzi számú, 1/3-1/3-ad részben Ferenczi Zoltánné, Lipták Károly, Knyihár János tulajdonát képező területen felhalmozott, fóliával letakart (pontosan nem ismert összetételű) »-veszélyes hulladékot*1 a fenti területről haladéktalanul távolítsa el, a rendeltetéstől eltérő területfelhasználást azonnal szüntesse meg. Felhívom kötelezett figyelmét, hogy a határozat nem, vagy nem megfelelő módon történő teljesítése esetén 10 000 forintig terjedő pénzbírság szabható ki.” Az indoklásból kitűnik, hogy a békéscsabai Patyolat Vállalat a „Veszélyes hulla- dék”-oknak a fent említett területen történő tárolásával az 1964. évi III. törvény (építési törvény) 26. paragrafusát egyértelműen megsértette, ugyanis a „veszélyes hulladékok” tárolására irányuló területfelhasználásra az építésügyi hatóság engedélye nélkül került sor. Figyelembe véve, hogy az elkövetett szabálytalanság és az építésügyi hatóság részéről alkalmazható szankcionálás nem áll arányban, egyidejűleg felkérték az illetékes szakhatóságokat, hogy a szükséges és lehetséges intézkedést a szakterületükön a „veszélyes hulladékok” sorsának mielőbbi teljes körű rendezésére tegyék meg. Békéscsaba város részéről kinyilatkoztatott azon szándék szerint, hogy területet nem biztosít a város igazgatási területén belül a „veszélyes hulladékok” elhelyezésére.
