Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-14 / 63. szám
1990. március 15., csütörtök o BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET Egymás nyakának esve sohasem lehetett kijutni a bajból! Bécsi beszélgetés dr. Bona Gábor hadtörténésszel A história minden bizonnyal örök időkre hagy üres lapokat az emberiség múltjából. Az idő elmossa az emlékezetet, ha nem örökítjük meg; tönkreteszi őseink hagyatékát, ha nem vigyázunk rá. Mindannyian felelősek vagyunk a múltból öröklött értékekért, épségük megőrzéséért. Kutatók, történészek egész életüket áldozzák, hogy felfedezzék a régi korok egy-egy mozzanatát, s teljesebbé tegyék a nagy egészt. Ilyen megszállott dr. Bona Gábor őrnagy is, aki az Országos Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársaként és megbízásából három éve dolgozik a bécsi Katonai Hadtörténeti Levéltárban. Ez az intézmény őrzi többek között az ,1848'49-es forradalom és szabadságharc olyan dokumentumait, amelyekben mindkét fél, az osztrákok és a magyarok is érdekeltek. Az 1926-os badeni egyezmény értelmében a bécsi levéltárban folyamatosan dolgozik magyar delegáció. Bona Gábor egyébként 17 esztendeje a szabadságharc történetével foglalkozik, eddig két kötetben dolgozta fel a tábornokok, törzstisztek és kapitányok szerepét, szociológiai összetételét. A harmadik kötet anyaga is összeáll lassan, ám kiadó híján egyelőre bizonytalan a megjelenése. Bona Gábort Bécsben kerestük fel kérdéseinkkel. nyomorúság — Az 1840-es évekre mind teljesebbé vált egy markáns polgári átalakulás {Magyar- országon. A szerveződő, verbuválódó honvédség kikből tevődött össze, milyen osztályok, rétegek adták a katonák nagy részét? — Az 1848 49-es év tiszti karának összetétele nemigen különbözött az akkori politikai vezetésben helyet foglalókétól. Mindkét vezető gárda egyaránt a közbirtokos magyar nemességből származott. Egy különbség mégis látszik. A ’48-as katonai vezetők többsége — leszámítva a külföldieket — a császári-királyi közös hadseregből ment át a honvédseregbe. — Hogyan kerültek oda? — Az említett középnemesség egy része elszegényedőben volt, vagy éppen megvolt még a birtoka, de vonzódott a katonai pálya iránt. Ősi hagyomány volt, hogy a felnövekvő ifjak vagy kitanultak papnak, vagy beálltak katonának. Sokan az utóbbit választották, de tudvalévőén ez egy cifra nyomorúság volt, mert a szép fehér császárkabát mellé egy hadnagy, főhadnagy a fizetéséből alig tudott megélni. A katonai neveltetés már a gyerekek 8-10 éves korában elkezdődött. Az oktatás, az érintkezés nyelve természetesen a német volt. Felnőtt korukra sokan jobban beszéltek németül, mint magyarul. Kezdettől a császári ház történetére, mindenhatóságára nevelték őket. Csoda, hogy egyáltalán megőrizték a magyarságtudatot, a hazafiasságot. Még inkább csoda, hogy ezek az embeA katonai hadtörténeti levéltár Bécsben A harmadik kötet kiadóra vár rek 1848-ban úgy döntöttek, hogy ők mégiscsak magyarok, és kilépnek, otthagyják a császári hadsereget. Elcsellengett tisztek — Az osztrák neveltetés talán később „üthetett visz- sza", akkor, amikor a szabadságharc elvesztését mind többen felismerték. A gyenge nemzeti kötődés megingáshoz is vezethetett. — Ennek egy kicsit ellent kell mondanom. Az az igazság, hogy a nép fáradt el a háborúban. Főleg a cári intervenció után meglehetős ijedtség, lehangoltság lett úrrá a magyar nemzeten. Háromnegyed éve tartott a harc, a parasztoknak bizony már elegük volt; hol az osztrák, hol a magyar vitte el a terményt. Belefáradtak. A tisztikar elég keményen végig ott volt, ott is kellett maradnia. Amikor Görgey 1849 júliusának vége felé Sátoraljaújhelyre érkezett. jelentették neki, hogy a városban elcsellengett tisztjei kóborolnak. Görgey azonnal átfésültette a várost, találtak vagy tízegynéhány tisztet, s kettő nem tudta igazolni a távollétét Azonnal hadbíróság elé állították, halálra ítélték és kivégezték őket. Egyébként nem volt jellemző, hogy egy tiszt elhagyta a zászlót, ez a kor emberének a becsületébe sem fért bele. — Említette Görgey személyét. Az ő szerepe mostanára valamelyest átértékelődött ... — A magyar történelem során mindig jelen volt az a szárny, amely jó katonaként emlegette, s nem tartotta árulónak Görgeyt. fis természetesen voltak. akik elítélték a tevékenységét. Sajnos, mindig a politikai helyzet határozta meg, hogy a két nézet közül melyiket fogadják el. A Horthy-kor- szakban azt tanították hnev Görgey a szabadságharc hőse volt. Kossuthról már kevésbé mondták ezt. A második világháború után természetesen a két személyiség szerepe megcserélődött: Görgeyt leírták, s Kossuth lett az atyaisten. Magam azt vallom, hogy mind a kettőnek megvolt a helve, szerepe. nagy emhm-»k ' ink. viszont mindketten elkövettek hibákat is. s kell egyenként megvizsgálni é.s értékelni. Két dudás... — Izgalmas lehet ezek után azt feszegetni: milyen volt Kossuth és Görgey viszonya a szabadságharcban. — Változó. Görgey rendkívül gyors karrierjét Kossuthnak köszönhette. Kossuth ráérzett Görgey tehetségére, ugyanakkor azért is őt választotta, mert politikai riválisai mást emeltek volna maguk mellé. Görgey azonban önálló gondolkodású, tapasztalt katona volt. Kossuth viszont nem értett a hadászathoz, legalábbis a szabadságharc elején, ám rűen megértették egymást. A baj mindig akkor jött, ha az egyik a másik dolgába beavatkozott. Amikor Görgey 1849 januárjában, elég szerencsétlen módon, kiadta az úgynevezett váci nyilatkozatát — amiben leírta, hogy a hadsereget, bármennyire is megtépázták, nem a maga hibájából jutott ebbe a helyzetbe, hanem a honvédelmi bizottmány parancsait követte —, nem nevezhető politikus lépésnek. •— Magyarán, a felelősséget a politikai vezetésre hárította. Kossuthné beleszólta haditervbe? — No, ilyen volt Görgey a politikában. De itt van egy másik példa; 1849 nyarán megindult a cári intervenció. Június végén összeült Budán egy nagy haditanács, ahol Görgey elmondta, hogy a két nagy erővel szemben a harcot nem tudják felvenni, tehát az egyik ellen kell az erőiket csoportosítani, a másikkal pedig egv halogató taktikát folytatni. A haditanács ezt el is fogadta. Görgey elment Komáromba, megtette az előkészületeket, ám két nappal később a haditanács elutasította a tervet. A rassz nyelvek szerint közben Koskor egy csatában felbomlottak a zászlóaljak, Görgey odalovagolt, s nem kellett ordítania a gyülekezőt. Megállt. A többiek pedig ész nélkül kezdtek sorakozni. Jól tudták, ha ezt nem teszik, Görgey előhozat két-három ágyút, és kartáccsal beléjük lövet. — Elég nehéz ezt mai fejjel megérteni. — A katona másként gondolkodott: a kartácsgolyóval ugyan lesújtunk 30-40 embert, ám azáltal más alakulatokat megmentünk, elkerüljük a nagyobb bajt a hadseregben. — ön is bizonyosan sokat hall Bécsben arról, hogy Magyarországon ma forradalmat élünk, ha nem is olyat, mint negyvennyolcban. Ilyen helyzetben miben rejlik egy nemzet felelőssége? — Nézze, én minden véleményt el tudok fogadni, a legszélsőségesebbet is, ha azt úgy fogalmazzák meg, hogy a másikba ne rúgjanak egy jó nagyot. A napokban hallottam egy kerekasztal-be- szélgetést, ahol a pártprogramok közötti . különbségeket keresték. Kiderült, hogy a nemzetiségek kérdésében egyáltalán, vagy apró részletek kivételével nem térnek el a vélemények. A riporter pedig minden erejével igyekezett belelovalni a többieket a különbségek keresésébe. Ahelyett, hogy vég$rft JL o (h)ftPAA j Crt ©flmrtí* f>errfeboft | Jtrci« cCcr Comiiat tóSftfxA./- ©íanb tant S>n>f»ffion un/Lűirr.J^Jr. 1jJjTü A K-0&'Qsil&t-lt, bju. Qem«v (h (StyatQe I ~S$frántrrunfl <=H. im 3<»&re | am M / m te rí# , /a? / « , c 'll Kniffe í$í; Q-U-Űlujf wemicY n Damjanich alapkönyvi lapja a császári hadseregben végzett szolgálatairól Fotó: veress Erad kitűnő politikusnak bizonyult. — Kettejük tudása, szakértelme így nagyszerűen ötvöződhetett . . . — Pontosan, ám Kossuth azt hitte, a hadászatban is nagyot tehet, vagyis, mintáz Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, előírhatja, hogy Görgey mit csináljon. Ebben a pozíciójában egyébként meg is tehette. Görgey viszont rájött, hogy Kossuth javaslatai általában nem jók, vagy megvalósíthatatlanok, így nagyon hamar önálló útra lépett. A szabadságharc sikereiben nagyszesuth felesége győzte meg a férjét arról, hogy nem szabad Komáromba mennie, hiszen Görgey akkor fogatja el öt a kormánnyal együtt, amikor akarja. Az is lehet, hogy Kossuth Dembinszkire hallgatott, aki azt mondta: adják fel az ország négyötödét, és vonuljanak a Temesközbe. Ez is egy öngyilkos lépés. — Egyébként Görgeyt mennyire tisztelték az alattvalói? — Rendkívüli módon tisztelték és elismerték. Görgey meglehetős távolságot tartott, kimondottan rideg, hűvös természetű volt. Amire találnak egy olyan témát, amelyben valamennyi párt közösen el tud indulni. Egymás nyakának esve sohasem lehetett kijutni a bajból! Ügy látom, teljesen hiányzik a tolerancia. Negyvennyolcban sem volt egységes az ország. Szerencsére azonban volt egy ember, aki felismerte a célt; az áprilisi törvények megvédését, megóvását. Ez az ember Kossuth volt. ö pedig állandó érdekegyeztetéssel, kompromisszumok árán, de a különböző pártoktól szabdalt országot végül is egy irányba vezette. L. E.
