Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-07 / 32. szám
1990. február 7., szerda 0 bucsaiak gondoskodnak utánpótlásról Ez a falu nem néptelenedik el Jó is, olcsó is, van is belőle... Tőkénk lehet a hangunk Fiatal, vidám, határozott és törekszik a beilleszkedésre. Bár a falusi ember még évtizedek múltán is köny- nyen tekinti idegennek a máshonnan ide érkezettet. Szalainé Milánkovics Éva 1989 szeptemberében lett főállású védőnő Bucsán,'a férje hozta a településre. Máris szinte mindenkit ismer a faluban. A gyors helyzetfelmérés, a jó kapcsolatkiépítési készség, az emberek bizalmának elnyerése munkájának a legfontosabb feltétele. — Felsőszentiváni vagyok — mutatkozik be —, Szegeden végeztem az egészség- ügyi főiskolán. A mi vidékünkön jómódúbb emberek laknak, mint errefelé. Nem csoda, hiszen a megye, a föld is gazdagabb. Bucsa lakói szeretettel fogadtak. Hál’ Isten, gyerek van elég: csecsemő 40-45 körül, egy és Ihárom év közötti kisgyerek pedig 80. Értekezleteken találkozom azokkal, akikkel együtt végeztem. Mosolyognak, mikor azt mesélem, hogy mióta Bucsára jöttem, minden hónapban születik kettő-három baba. Lapozzuk a gondozási nyilvántartást. Tizenhat terhes kismama közül csak öt nem veszélyeztetett, ez nem túl biztató. Vagy túl fiatal, vagy idős a kismama és persze itt sem kevésbé hajszoltak az asszonyok, mint máshol Magyarországon. — Amikor nem találtak engem az előbb, éppen elszaladtam egy anyukához — magyaráz. — Alig nőtt ki az általános iskolás korból, máris anya lett. Sajnos a társa munkanélküli, az édesanyja kis pénzéből élnek négyen. Még szerencse, hogy a babát szoptatni tudja. Most vittem neki a tanácsi segélyt és intézzük a társadalombiztosításnál a méltányossági gyermekgondozási segélyt. A szülész-nőgyógyász orvos mindig arra biztat, hogy mihamarább derítsem fel a terheseket és vegyük őket gondozásba. Nagy segítségemre van ebben a „mindenesem”, a takarító néni. Elújságolja, ki vár babát, hol született gyerek. Igen jól tudunk együtt dolgozni a helybeli orvossal is. Ügy érzem, elfogadtak a bucsaiak. A falun belül szeretném megszervezni az anya- tejhordást, ne vesszen kárba egy csepp sem. Csak olyankor vagyok tehetetlen, amikor hiába adott egy édesanya tejet, vagy adna tovább, az ellenértékét nem kapta meg. — Sétáljunk el Balogh Vikiékhez! Hat hónapos babájuk rengeteget fejlődött, hiszen a terhesség hetedik hónapjára született 1800 grammal. Balogh Lajosné, Ildikó éppen moslékot készít a sertéseknek, lába körül „csőkutya” hentereg. Hessegeti a játékos ebet, majd zavartan törölgeti és nyújtja a kezét: — Tessék beljebb jönni, a kislányom a babakocsiban pihen — invitál a konyhába. Takaros, tiszta a lakás a gondos fiatal háziasszony keze nyomán. Két éve van férjnél, mindössze húszéves. A varrodában dolgozott, bizonyosan szorgalmasan, mert szép összegben kapja a gyermekgondozási díjat. — A . férjem Karcagon dolgozik az építőiparban — meséli már a szobában, ölébe vonva a csöpp babát. — Fiút várt ugyan, de imádja Vikit. Korán született a kicsikém, szívzörejjel és még a kórházban sérvvel is rrfC- tötték. Két hónapig haza sem engedtek bennünket Szolnokról, pontosan a csecsemővírussal fenyegető időszakban. Most már jól van, okos és szépen fejlődik. Sűrűn jár hozzánk Éva „védő néni”, nagyon aggódott a babáért. Behozta ez a kicsi lány a lemaradást, remélem egészséges is marad. Visszasétálunk Évával az egészségházhoz, amelyet a falubeliek „zöldkeresztnek" hívnak. Kívülcől sérült a fal, öreg az épület, de belül korszerű és jól felszerelt a rendelő. Reggelenként 8-tól 9 óráig ide várja ügyes-bajos dolgaikkal az anyukákat. Délelőtt, délután sorra járja a kismamákat, segít és jótanácsot ad ... Bede Zsóka Kellemes, meleg otthonban szépen fejlődik a baba . Totó. Fazekas Fereno „ .. .Ha most feltámadna, s eljöne közétek ...” az a bizonyos Kodály Zoltán, igen szomorú lenne. Álma, a magyar zene zengő tornya nincs sehol. Néma és láthatatlan. Hívei végvárakba szorultak vissza, s ugyan teszik a dolgukat, harcolnak becsületesen a pénztelenség, az egyre csökkenő segítség ellenére is, de jó lenne tudla kihelyezett tagozata, körülbelül tíz éve. A kilenc- száz gyerekből hetvenen tanulnak itt zongorázni, hegedülni, vagy valamilyen fúvós hangszeren játszani. Két fő- és négy mellékállású pedagógus oktatja őket. A költségek nagy részét természetesen a zeneiskola állja, amihez — Tehetőségeihez mérten — hozzájárul a művePróba közben Szabó Mihály és Fábián Hajnalka Fotó: Gál Edit ni(uk), vajon utolsó harcosok, vagy netalántán mégis a kodályi álom fundamentumai ők... * * * * — Van nálunk egy elit réteg, amelyik kiválóan műveli a zenét — mondja Szabó Mihály, a mezőhegyesi általános művelődési központ zenetanára, akivel először természetesen a* magyar zenei nevelés sorsáról beszélgetünk. — őket nézik, csodálják a külföldiek, akik a Kodály-módszert jönnek hozzánk tanulmányozni. A zeneoktatás teljes egészében a gyerek képességeihez igazodik. Van olyan, aki tizenéves karában már az akadémia hallgatója. De mi a helyzet az országos átlagnál? Az általános iskolákban minimális az énekórák száma. A tankönyvek tele vannak mozgalmi dalokkal. Az utolsó, igazi énektankönyvéket Kodály tanítványai írták. Középiskolában, ha lehet, még rosz- szabb a helyzet. Ritka kivétel ez alól a mezőhegyesi szakmunkásképző, ahol a három év alatt összesen hat órában tartott zenetörténeti ismerkedés mellett énekkarra is járnak az érdeklődők. De a tanítóképző főiskolán is mindössze két éve felvételi követelmény az énekzenei alkalmassági!). * * * A mezőhegyesi általános művelődési központban működik a Battonyai Zenei skolődési központ is. Az anyagi és személyi feltételek ilyen módon határt szabnak az igényeknek. És az álmoknak is... A hetven zeneiskolásból húszán fúvósok, Szabó Mihály tanítványai. Először mindannyian furulyázni kezdenek. Mint megtudom, ez az egyik legdemokratikusabb hangszer. Jó alapozó, gyorsan sikerélményhez juttatja a gyereket, és nem drága. — Ez is egy érdekes dolog — mondja Szabó Mihály. — Eredetileg a furulya tanszakot, -oktatást is hatévesre tervezték, mint a többit. De csak az első három tankönyv készült el. A mezőhegyesi kis muzsikusok másodikos korukban kezdik el a zenei előképzőt, utána végzik az osztályokat. Heti két óra szolfézs, két óra gyakorlás. Ezenkívül fellépések az énekkarral, a pávakörrel, zenés szülői értekezlet, félévi vizsga, néhány verseny. Ha befejezik a nyolcadik osztályt, elkerülnek valahová középiskolába, és legfeljebb akkor veszik hasznát ténylegesen az itt tanultaknak, ha óvónőképzőbe jelentkeznek. — Elég soká lesz az, mire fel tudjuk számolni a zenei analfabetizmust — folytatja Szabó Mihály. — Ehhez több zenetanár szükséges, nagyobb támogatás, óraszám. Az általános iskolában a többi tantárgyat kellene csökkenteni. Amíg a lexikális ismereteket elfelejthetjük, a zene hatása örökre szól. Egyrészt lelki-' leg alapozza meg az embert, érzelemgazdagabb lesz, de segíti a racionális ismeretek elsajátítását is. Bizonyítottan jó hatással van a matematika, a helyesírás, a testnevelés tanulásában. Kodály módszere persze nem kizárólagos. Van több, nagyon jó módszer is. Meg kellene adni a választás lehetőségét. Az érzelmi, művészeti nevelés terén nagyon sok a pótolnivalónk — fejezi be. * * * Fél kettő van. Megérkezik az első tanítvány. A negyedikes Fábián Hajnalka, aki két éve tanul zongorázni és furulyázni. — Szeretem Bachot meg a Napóleon Boulevard-t — feleli kérdésemre. Amíg ő gyakorol, néhány társával a zenéről beszélgetünk egy teremben. Negyedik, ötödik, hatodik osztályosok. Mindannyian kedvelik a komoly- és a könnyűzenét. — Az a különbség közöttük, hogy a könnyűzenében nincsenek kánonok, meg duett, azt könnyebb játszani — fújja kérdésemre az ötödikes Krucsó Balázs, aki harmadik éve tanul trombitán. — A hangja miatt szeretem ezt a hangszert. Olyan szép, amikor az erdőben .visszhangzik. — Én is szeretem a komoly- és a könnyűzenét is — mondja a negyedikes Bajusz Éva. — Furulyázni népdalt a legjobb. A hatodikos Cuti Márta négy éve zongorázik. Kedvenc darabja Schumann Hazatérő vidám földművese. — Van egy rokonunk — meséli —, akinek rengeteg hangszer van a házában, és mindegyiken tud játszani. A szintén hatodikos Sás Peti négy éve tanul zongorázni. — Velem meg szokott történni — mondja —, hogy csak úgy elkezdek énekelni, örökzöld slágereket, meg olyan bolondos dalokat... Ök csak néhányan a hetvenből. Igaz lehet, amit Szabó Mihály mond: nem sok a zeneiskolás, de megéri foglalkozni velük. A fontos, hogy szívvel-lélekkel tanítsuk a gyerekeket énekre, zenére. * * * Elcsépelt, agyonírt dolog a magyar zenei képzés áldatlan helyzete, Kodály és Bartók örökségének elherdálása, az érzelmi nevelés elhanyagolása az iskolában. Hogy miért vettük elő mégis? Nem azért, hogy megint sírjunk fölötte. Amikor Kodály Zoltán kidolgozta és terjesztette módszerét, az országnak — a rossz gazdasági helyzete miatt — nem volt pénze drága hangszerekre. Mit mondott erre a mester? — A legszebb és legolcsóbb hangszer- az ének... Kár lenne parlagon hagyni. Kiss Katalin Szakképzettség helyett egyelőre csak jobban képzett munkaerő... Dajkák és gondozónők tanfolyamon Az ötéves Zsuzsi áhítatosan súgja édesanyja fülébe öltözködéskor: — Ma sétálni voltunk, és én fogtam Márta néni kezét. Márta néni dajka az óvodában. Nagyon szeretik a gyerekek. A sajátságos óvodai munkamegosztásban ő — és persze máshol többi kollégája —mosogat, takarít, természetesen segít a kézmosásnál, öltözködésnél, altatásnál, -ügyel a borzas üstökökre, a makacs gombokra, az engedelmeskedni nem akaró cipőfűzőkre. A dajkák, gondózónők feladata ugyanis, hogy az óvónők keze alá dolgozzanak, egyrészt a megfelelő környezet biztosításával; másrészt azzal, hogy minden, gyerekekkel kapcsolatos munkából kiveszik a részüket. Mindehhez nagy hozzáértés, türelem, megfelelő adottság, rátermettség kell, és természetesen szükséges bizonyos alapvető pedagógiai fogaltnak ismerete is. Márpedig ez a munkakör nincs szakképesítéshez kötve. Ezért figyelemreméltó a Békés Megyei Pedagógiai Intézet és a TIT közös kezdeményezése: továbbképző tanfolyamot indítanak, e képzetlen, de szakmához közel álló dolgozók számára. Nem „kis óvónők” kiképzése a cél, hanem az, hogy így biztosítsák számukra a nevelés tárgyának, a gyermeknek alaposabb megismerését. Dr. Kincses László, a Pedagógiai Intézet igazgatója elmondása szerint, amikor ősszel elkezdték felmérni az igényeket, nagy érdeklődés mutatkozott. De több intézmény már akkor jelezte, hogy anyagilag semmivel nem tud hozzájárulni, bármennyire is tetszik nekik az ötlet. A TIT keretében létrehozott hat előadásból álló sorozat részvételi díja pedig 2740 forint, amennyiben minimum tizenöten jelentkeznek. Szerencsére éppen ennyien küldték visz- sza a jelentkezési lapokat. * * * A legutóbbi előadáson 13-an ülték körül az asztalt. Jobbszélen hárman beszélgettek pár perccel a kezdés előtt, amikor hozzájuk léptem. Mindannyian Újkígyós két óvodájából jöttek. Mint elmondták, intézményük szorgalmazta, hogy jelentkezzenek, s ők vállalkoztak. — Nem teljesen új, amit itt hallunk — mondja egyikük. — A gyakorlatban már számtalanszor találkozhattunk ezekkel a dolgokkal. De jó ez így, mert a későbbiekben, az adott szituációban tudatosan alkalmazhatjuk, amit tanultunk. Csupász Jánosné Bélmegyerről érkezett. Az ő óvodájuk is kettőjüket fizette be. Náluk kicsit más a rend, mint Kígyóson: nem három, hanem két műszakosak b dajkák. Megkezdődik az előadás. Kertész István* né, óvodai szaktanácsadó a dajkák nevelésben vállalt szerepéről beszél; hogyan segítse az óvónő munkáját, milyen módon kell neki is differenciálnia; majd az egyes életkorok fejlődési jellemzőiről, a beszok- tatás nehéz műveletéről esik szó. A jelenlévők szorgalmasan jegyzetelnek, pedig nem könnyű — sokuknak az aznapi műszak után — több órán keresztül figyelni. * * * Felvetődik a kérdés, kinek, miért fontos ez, amikor a résztvevők gyakorlati munkájuk során majdnem annyit tanultak, tanulnak, mint az itt töltött idő alatt. A múltkori előadáson Kertész Istvánná erre is kitért. Elmondta, néhány óvoda jövője megkérdő jeltezhető, mert itt is, mint az élet többi területén, egyre inkább a minőség kezd dominálni. Soha, de most meg különösen, nem mindegy, kik, hogyan, milyen szakértelemmel nevelik gyermekeinket. A szülő oda íratja majd be, ahol új, hatékony- módszereket, felkészült munkatársakat talál. Ez a tanfolyam a 15 Békés megyei dajkának és gondozónőnek szakképzettséget ugyan nem adhat, de bizonyosfajta képzettségre, nyitottságra, ismeretekre, szert Csupász Károlyné munka közben Fotó: Veress Erzsi tehetnek a résztvevők, amellyel' azután, jobban tudnak dolgozni. Kár, hogy most még csak ilyen kevesen a megyében. K. K.
