Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-01 / 27. szám
o 1990. február 1., csütörtök Pénzszerzöhely vagy alapítvány? Újjászületnek a filmklubok Levelek egy letéti számláról és egy elutasított pályázatról... Tisztelt Kozák Űr! Aligha olvasom el a Népújságban 1989. november 28-án, a „Még mindig kevés a vidéki pályázó! <— letéti számla ifjúsági közösségek támogatására’’ című, önnel készült interjút, ha nem hívják fel rá a figyelmemet. S ha nem figyelek fel két mondatára, akkor ez a nyílt levél sem íródik meg. A nevezett cikkben ön azt mondja — többek között: .......különös figyelmet érdemelnének a társadalom peremére s zorult fiatalok felkarolását célzó elképzelések. Ám sajnos, ilyenekkel még nem találkoztunk. Pedig nagy szükség lenne erre is!" Az bizony igaz! Ugyanis én tudok egy, a kuratóriumhoz beérkezett — mert válasszal is méltatták — pályázatról, amely az idézett mondatok tartalmának megfelel. S különös, hogy egy nyilvános fórumon, egy zárt borítékban elküldött levélben pedig azt olvashatjuk, hogy .......az önök pályázata nem felel meg a p ályázati kiírásban foglaltaknak". Ugyan, minek értsem ezt az ellentmondást? A nevezett pályázatot a Jókai úti általános iskola és speciális szakiskola tanulói fogalmazták meg, természetesen tanári közreműködéssel. Ha ön szakértői bizottságról beszél, úgy e jeles polgároknak feltehetőleg van annyi szakértelmük, hogy tudják, a nevezett intézmény szakiskolájában — enyhén értelmi fogyatékosok tanulnak — az ott tanulók, inem egynéhány — igencsak a társadalom pereméről jár iskolába, s nem oda szorultak (!), hanem oda születtek. S van köztük nem egy állami gondozott is. A szakiskola maga is a „társadalom peremére" szorult, nincs önálló épülete, ahol működhetne (immár legalább öt éve), egy szakiskolai osztály feje fölül éppen a közeljövőben kívánják elbontani az „albérleti épületet”, a többi osztály is „albérletben” tanul, százezren felüli bérleti díjért —, amelyet természetesen a tanács fizet. E körülmények — a tanulókat tekintve — nem tudom nevezhetöek-e „peremhelyzetnek’’?! Ezek a gyerekek (serdülök) — mindennek ellenére — örömmel szerveznek önálló programot, örömmel élveznék a video nyújtotta lehetőségeket is. (Akár összezsúfolva, a még meglevő általános iskolában az iskolai 3. műszakokban, mert csak erre van lehetőség.) Ugyanis a nevezett pályázatban, ami a letéti számla lehetőségeinek érdemi részét illeti (az anyagiakat), mindössze egy videóké szüléket kértek. (Szakmai kérdésekben diplomás pedagógusok és népművelő segíti munkájukat. Önök végeredményben döntöttek. Mivel a cikkben is említett már-már „sziszifuszi áldozatok’’ árán megszerzett — összeg fölött önök rendelkeznek, a pályázók a döntést tudomásul vették. Tehetnek-e mást? Annyit esetleg, hogy elolvasván, megértvén a riportot, egy újabb megerősítést kapnak afelől, hogy ők bizony nincsenek is rossz helyzetben. Legalábbis ebben a ..tekintetben. Annak ellenére, hogy a nap ■nap után tapasztalt valóság nem feltétlen ezt bizonyítja. Jómagam pedig azért írtam a fentieket, mert — most nem tudom, kik is szorultak a társadalom peremére? (Ha már az említettek nem.) Nem tudom, mit, kinek, hogyan higgyek? Nem tudom, hogy ön, aki a megyei tanács művelődési és ifjúsági sportosztályán dolgozik, miért nem említi meg, hogy agy ilyen pályázat mégiscsak volt, de azt ezek és így Írták meg, s azt elutasítottuk, mert..., de a többieket, akik még a társadalom peremére (vagy poklára?) szorultak, azokat természetesen, örömmel támogatják. Nemrégiben hallottam egy mondást, eszerint, minden társadalom annyit ér, amennyire törődik az elesettjeivel. Ha ez igaz, úgy a szándék kevés. Tisztelettel: Steinwender József Tisztelt Steinwender Űr! Az ön által feltett kérdések egy része gondolom nem nekem, illetve nekünk szól. Mert nem hiszem, hogy a társadalommal lehet azonosítani a szakértői csoport tagjait. Azt sem hiszem, hogy csoportunk a társadalom összes vagy akár egyetlen feszítő gondját is megoldhatja. Erre valóban nem elég a szakértelmünk. Nézzük inkább a konkrét kérdést, a tényeket! Az említett pályázatot elutasítottuk, mert nem felelt meg — és többszöri tanulmányozás után sem felel meg — a pályázati feltételeknek. Ezt a korábbi cikket figyelmesen elolvasok a részletes pályázati kiírás ismerete nélkül is' megállapíthatják. Az ön által a cikkből idézett mondat után az következik, hogy videofelszerelésben a pályázók „segítséget csak akkor kapnak, ha a költségeknek a felét saját erőből tudják biztosítani”. Az sem kerülhette el a levélíró és a pályázó figyelmét, hogy a videóspályázat kistelepülések számára íródott. Azaz, mint általában más pályázatoknál is, egyszerre nem elég csak egy feltételnek megfelelni. A pályázat elutasítására a fenti feltételek hiánya miatt került soir, s ezért vállaljuk a felelősséget. Nem vállaljuk viszont magunkra Steinwender úr azon okfejtését, amely a speciális iskola helyzetére vonatkozik, egyrészt csoportunk azt nem vitatta, másrészt nem voltunk és vagyunk a helyzet előidézői. És sajnos, egy intézmény hátrányos helyzete, amelyet mi magunk is ismerünk, önmagában a pályázatnál nem vehető figyelembe. Megjegyzem, hogy az említett cikk megjelenése óta is több alkalommal utasítottunk el pályázókat bizonyos feltételek hiányában. Tudjuk, hogy van olyan óvoda, amelynek frelső szépítésére nincs, pénz, hogy van családsegítő központ, a mély anyagiak hiányában néhány programját nem tudja beindítani; de a letéti számla, az alapítók szándéka szerint, nem ilyen jellegű intézmények támogatására, egyébként jó szándékú kezdeményezésük felkarolására jött létre. Nem egyszerűen költségvetési kiegészítő, pénzszerző hely, hanem alapítványszerűen szabályozott, konkrétan meghatározott más típusú tevékenység előmozdításáért, támogatásáért felel. És egy pályázat elutasítása nem jelenti az ott élők, dolgozók munkájának és helyzetének lebecsülését. Tudjuk, hogy van hatvan közösség, intézmény, amelynek jól „szakértettünk”, mert támogattuk és van hatvan, amelynek' nem.- Mi a nem támogatottaktól is megértést, türelmet kérünk, mert van olyan pályázónk, akinek egyik pályázatát támogattuk, a másikat nem. Ha nem csal emlékezetem, akkor ezt a levélíró is tanúsíthatja, hiszen általa vagy közössége által hozzánk küldött hét pályázatából hármat elég jelentős összeggel segítettünk. Hogy mit tehetnek az elutasítottak? Tevékenységük során ők is vegyék figyelembe a pályázati kiírásokat, mert valószínű, hogy az éremnek két oldala és még egy palástja is van. És remélem; a cikkből és a válaszból kiderül, a- palást nem rejteget semmi titkolnivalót. Azt kérjük, hogy kölcsönösen vegyük tudomásul, a szakértői csoport tagjai csak azért tudják vállalni a felelősséget, amire megbízatásuk szól. A tevéiben írott túlzó jelzőkre és egyéb megjegyzésekre reagálni nem kívánunk. Inkább a tényeket szeretjük. Továbbra is várjuk minden érdeklődő pályázatát és személyesen is állunk javaslatainkkal rendelkezésükre. Tisztelettel: Kozák Ferenc, a szakértői csoport vezetője Sikerkönyvek ’A televíziózás és videózás korszakában gyermekeinket sem tilthatjuk el a képernyőtől. Nem is kell, amíg mesét, nekik való műsort néznek. Az viszont már nem lenne túl szerencsés, ha a csábító tévé és a kazetták javára teljesen lemondanának könyveikről. A szép mesekönyv, az olvasás, az együttlét, — amikor anya, apa vagy a nagyobb testvér mesél — az mégiscsak más. A magyar népmeséket, a világirodalom legszebb gyermekverseit, Benedek Elek, vagy a Grimm-fivérek kötetét nem pótolják a múlandó, könnyen felejthető, modem képregények, a gyakran kevéssé értékes, nem éppen ízléses, gyenge színvonalú kalandok, történetek. A gyermekirodalom egyik „örökzöldje” Prank L. Baum Óz, a csodák csodája című könyve, Róna Emy egyszerű, de szép rajzaival. A legtöbb felnőtt szívesen emlékszik vissza a Kansasban, „túl az Atlanti-óceánon, valahol Amerikában” élő kedves kislányra, Dorothyra, Henry bácsira, Em nénire, Többsincsország népére, a csodálatos Smaragdvárosra. Hogy először a könyvvel, a filmmel, vagy a színpadi változattal találkoztam annak idején, ma már nem tudom megmondani. De az bizonyos, hogy Dorothy és FRANK t. BAUM társai — Madárijesztő, Bádogfavágó és Gyáva Oroszlán — sokáig elkísérnek-, velünk maradnak; ha egyszer megismerkedünk velük. Sokka] tovább, mint mondjuk egyik-másik modem mese, butácska rajzfilm vagy félig krimi kalandtörténet. Ha gyermekirodalomról, gyermekszínházról írok, gyakran elgondolkodom, hogy vajon a legilletékesebbekhez eljutnak-e soraim? Nincsenek különösebb illúzióim. Csak abban reménykedhetem, hogy akadnak szülők, akik hasonlóképpen vélekednek, megveszik a könyveket és leülnek gyermekeik mellé mesélni. S még valami: hogy ők sem ülnek állandóan a tévé előtt. n. K. Aki volt már filmklubbér- let-tulajdonos, az tudja csak igazán, hogy bizony sok minden akadályozhatja a műélvezetet. Hol nem érkezik meg a beígért alkotás, hol pedig meglehetősen rossz minőségű, a klubtagok legnagyobb bosszúságára. — Sajnos ezekből a filmekből csak egy-két kópia létezik — mondotta Panyi Márta, a Kontúr Moziüzemi Vállalat munkatársa. — Mi-, re „leér” Békés megyébe, sokszor teljesen tönkremegy. Ennek ellensúlyozására hozták létre tavaly a filmalapítványt. Az ide befolyt ösz- szegből másolatokat, új kópiákat készítenek, s így nem fordul elő, hogy rossz minőségben érkezik meg, és egyszerűen nem lehet sehol vetíteni. Békéscsabán ebben az évben tíz filmklub indult, csak egy-kettő közülük: Amerikai filmek, Rosellini, Po- lainsziki-sorozat, Mosolygó kamera. Néhány vidéken is megy, így Füzesgyarmaton, Gyomaendrődön, Gyulán, Medgyesegyházán, Mezőbe- rényben, Orosházán és Szeghalmon és részben Dévavá- nyán is. Nagyon hiányzik az úgynevezett második hálózati rendszer, azaz, az ötvenhatvan főt befogadó klubtermek. Ilyen csak Békéscsabán és Gyulán van. — Amikor az ötvenes években beindult a filmklubrendszer — mondja Panyi Márta —, a filmintézetnél úgy gondolták, a klub attól klub, hogy a nézők előre megveszik a bérletet, és a vetítés előtt, vagy után megbeszélést is tartanak. Az ő filmjeiket még két évé sem lehetett bevezető nélkül vetíteni. Most már ez nem áll. A kísérő előadás ajánlott, de nem kötelező. — Mit korszerűsítenek még az új évben? — Január 1-jétől létrehoztunk egy rendszert: a Komfort hálózatot. A rétegigényt kielégítő, államilag támogatott filmeket lejátsz- szuk a havi műsorban Békéscsabán és vidéken is, egy-két előadás erejéig. Az üzemvezető igénye szerint azután szórólapokat nyomtatunk hozzá, propagandát szervezünk. Ezekre tehát ugyanúgy lehet jegyet váltani, mint más előadásra, csak a nézők lesznek kevesebben. — További változtatás még, hogy a hagyományos iskolamozi mellett vagy helyett az éppen futó műsorokból is levetítünk egyet- egyet az iskolákban. Ilyen terveink vannak a szarvasi és a csabai főiskolával, valamint még néhány városban és nagyközségben, ott, ahol ilyet igényelnek és megfizetik. — Anyagi haszonról be- szélhetünk-e a filmklubokkal kapcsolatban? — Csak a bevétel után ezek veszteségesek lennének. Mégis azon igyekszünk, hogy ne fizessünk rá. K. K. Mit akar az Ifi Casinő? Játékbarlang és blues-kocsma nyílik Békéscsaba szivében, a fiatalok kedvelt szórakozóhelyén, az ifjúsági házban. Csak semmi megbotránkozás, kedves olvasó! Ez a hely nem az a hely, ahol nagy pénzek és kövér rumosflaskák cserélnek majd gazdát. Az Ifi Casinó egészen más célt tűzött ki maga elé. Kulturált szórakozási lehetőséget, találkozóhelyet szeretne biztosítani önszerveződő csoportoknak, baráti társaságoknak. Kicsit talán olyan lesz, mint a nemrég bezárt Gyopár-klub. Vár minden általános és középiskolást, hétvégére hazajövő egyetemistát, főiskolást, és egyáltalán bárkit, aki nem füstős kocsmában akarja eltölteni a szabadidejét. Az ifjúsági ház első emeleti termében február 3-tól kezdve csütörtök, péntek, szombat és vasárnap délután 2-től éjfélig harmadosztályú büfé, halk dzsesszzene, tíz forintért kikölcsönözhető játékok (sakk, kártya, dominó, biliárd) fogadják a betérőket. Minden szombat este 9-től valamilyen programmal is kiállnak a nagyérdemű elé. Most első alkalommal, például, blues-kocsma szórakoztatja • megjelenteket. De megrendezhető itt iskolai vetélkedő, és megrendelhető számtalan más program is. A résztvevők igénye szerint terveznek filmvetítést, író—olvaiő- találkozót. — Mindenre nyitottak vagyunk — mondja Fodor József, a klub szervezője, az ifjúsági ház munkatársa. — szeretnénk, ha a casino olyan hellyé válna, munka vagy iskola után, ahova csak úgy betérnek az emberek, egyet biliárdozni, vagy beszélgetni. Azon igyekszünk — persze minden erőszakos ráhatás nélkül —, hogy közösségek alakuljanak ki az idejárókból. Az elképzelés, a terv valóban sok jót ígér. Hogy mennyit sikerül ebből megvalósítani? Az már nemcsak a népművelők tervező-szervező munkáján, hanem a résztvevők hozzáállásán is múlik. Mert hiába a sok jó ötlet, a központi hely, casinóvá az emberek teszik majd az emeleti termet. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A munkásőrség megszüntetéséről szóló 1989. évi XXX. törvényben foglaltaik és a Pénzügyminisztérium megbízása alapján az Állami fejlesztési intézet PÁLYÁZATOT ÍR KI belföldi gazdálkodó szervezet és természetes személy, valamint külföldi jogi és magánszemély részére a magyar állam tulajdonában tevő alábbi ingatlan HASZNOSÍTÁS ARA, ÉRTÉKESÍTÉSÉRE: BÉKÉS MEGYE: Békés, Munkásőr u. 1. 653 négyzetméter hasznos alapterületű, kétszintes iroda- és raktárépület, Mobil! irodabútorokkal együtt. Mezőkovácsháza, Árpád u. 167. 402 négyzetméter hasznos alapterületű, földszintes iroda- és ralktárépület, Mobil irodabútorokkal. Békéscsaba, Szabadság tér 9. 1495 négyzetméter hasznos alapterületű, ötszintes iroda- és raktárépület, Mobil 'irodabútorokkal. A részletes' pályázati feltétetek az Alflami Fejlesztési Intézetnél vehetők át, illetve tevéiben! kérésükre postán kiküldjük. Cím: Budapest, V. kér., Deák Ferenc u. 5. 1052. II. emelet 250. A pályázatok benyújtásának határideje: 1990."márc. 5. Helye: Állami Fejlesztési Intézet. A pályázatokat a pénzügyminiszter által felkért bizottság készíti elő döntésre. Nyilvános eredményhirdetés: Budapest, V. kér., Deák Ferenc u. 5. I. em. 138., nagytanácsiteremben, a Minisiztentamács döntését követően 8 napon belül. A döntéshozó fenntartja magának a jogot arra, hogy döntését (eredményes, vagy eredménytelen verseny) indoklás nélkül hozza nyilvánosságra. A küftföldiek ingatlanszerzésére a részletes pályázati feltétetek és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések az irányadók. A további ingatlanok hasznosítása újabb nyilvános pályázattal történik. ÁLLAMI FEJLESZTÉSI INTÉZET. A veszprémi Fortuna kút
