Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-24 / 47. szám

1990. február 24., szombat Tanácsülésekről jelentjük Jő szerencsét (?) orosházi olajbányászok Majoros Pál, Kővári János: öt-hat szakmánk van, idegen nyelvet beszélünk Fotó: Kovács Erzsébet Fiizesgyarmat Füzesgyarmaton tegnap délután, a 2 órára meghir­detett tanácsülésre harminc­öt tanácstag közül csak ti­zenhatan jelentek meg. Így Makai István tanácselnök kénytelen volt bejelenteni, hogy határozatképjelen a testület. A jelenlevők meg­egyeztek abban, hogy a na­pirendi pontok megtárgyalá­sára március 1-jére, délután 2 órára újabb ülést hívnak össze. Ezt követően a tizen­hét tanácstag dolgavégezet- lenül eltávozott. — Korábban előfordult-e, hogy határozatképtelen volt a testület? — kérdeztük Ma­kai Istvántól a tanácsterem üres széksorai előtt. — Nyolv éve vagyok ta­nácselnök, de ilyen esetre nem emlékszem, bár az ala­csony részvételi arány vár­ható volt. Sajnos, többen be­tegek, néhány tagunkat Pé; dig kötelező szakmai érte­kezletre hívtak. Az ülést már nem tudtuk elnapolni, de bíztunk abban, hogy ez al­kalommal az a négy-öt ta­gunk is eljön, aki az utóbbi fél évben rendszeresen tá­volmaradt. Úgy érzem, hogy a főbb napirendi pontok: az ez évi költségvetés és a gáz­program megtárgyalása in­dokolttá tette volna vala­mennyi tanácstag jelenlétét. — Mégis sokan otthonma­radtak ... — A jövőben alaposabban elő kell készítenünk az ülé­seket. A választási ciklusok végén a testületi üléseken általában csökken a részvé­teli arány. Ez korábban is jellemző volt. Most pedig a társadalmi-politikai bizony- talanaság — ami napjaink­ban különösen észlelhető — rányomja bélyegét a mun­kára, ugyanakkor a történ­tek rámutatnak a helyható­sági választás sürgősségére TAtkomlés Az elmúlt napokban tar­totta soros ülését a Tót- komlósi Nagyközségi Tanács Juhász Pál elnökletével. A honatyáknak nem kevesebb, mint hat napirendi pontot kellett megvitatniuk. Elsőként a tanácselnök számolt be az elmúlt év ok­tóberében a községrendezé­si terv kapcsán született döntésről, mely szerint a lakosság megtekinthette, vé­leményezhette a közszemlé­re bocsátott dokumentumo­kat. A testületnek most el kellett döntenie, hogy az e témában javasolt módosítá­sokat elfogadja-e vagy sem. Miután Komlódi Elek szak­mérnök ismertette a falu teljes közigazgatási terüle­tére és a központra vonat­kozó változtatásokat, a fel­szólalók úgy ítélték meg, hogy a rendelet szűkresza- bott: nem tartalmazza a Szárazérrel kapcsolatos el­gondolásokat: a fürdő gond­jainak megoldását sem taglal­ja. A napirendi pont végén a testület úgy határozott, hogy a rendelet módosítását a következő tanácsülésen is­mét tárgyalja. A költségvetési üzem mun­kájáról szóló beszámoló hal­latán sokaknak támadt mondanivalójuk: — Változ­tassanak a dolgozók munka­morálján! — Ha kevesebb a megrendelés, miért csak részben tudják megoldani a „megnövekedett” feladato­kát az adminisztratív dol­gozók? — A költségvetési üzemet azért hozta létre a tanács, hogy olcsóbban dol­gozzon. Az önállósulás óta egyre drágább! Az 1990. évi költségvetési terv tárgyalásánál egy . va­lamiben mindenki egyetér­tett: az idén is óvakodni kell az elbizakodástól. A költségvetés vitájában többen rákérdeztek az új élelmiszerboltra. — Az ABC-áruház építé­sét még a tavasszal szeret­nénk elkezdeni, és ezt kö­vetően 4-5 hónap múlva át­adni — hangzott a tanács­elnök válasza. — A romos óvoda helyén épülő bolt egy ellátatlan falurész gondjain enyhítene, ezért szorgalmaz­zuk a minél gyorsabb meg­építését. A bontási anyagot (a volt óvoda épületének használható részét) is hasz­nosítjuk, mégpedig a torna­terem melletti öltöző építé­sénél. A maratoni tanácsülés vé­gén, a bejelentések között elhangzott a népszavazás, a népszámlálás és a választás kapcsán néhány információ. Ezek közül íme kettő: no­vember 26-án, Tótkomlóson 5767 választópolgár közül 3681 élt szavazati jogával; az 1990-es népszámlálás ki­mutatta, hogy a falu lakói­nak száma 7591. Csete Ilona Vésztő Nehéz helyzetben volt a vésztői tanács testületé, csütörtök délutáni ülésén. Többek között az ez évi ta­nácsi .költségvetés került na­pirendre, s mint a beszámo­lót követő vita bizonyította, nem is olyan könnyű élni azzal a megnövekedett ön­állósággal, mely az úgyne­vezett „bevételorientált” tervezés szemléletéből fakad. Különösen akkor nem, ha a források nem fedezik a kiadások összegét. (Fordított esetben bizonyára szó nél­kül elfogadják a tanácsta­gok Kaszai János vb-titkár előterjesztését.) Mivel — sajnos — a források köre nem növelhető, a kiadások csökkentésével kellett a több, mint 7 milliós hiányt fedez­ni. Ám itt. bizonyosodott be ismét — mint már annyi­szor — a népi bölcselet igazsága: „Ha az egyik uj­jam harapom, az fáj, ha a másikat, az is...” A ta­nács, a Gamesz és a szociá­lis otthon működési kiadá­saiból vegyenek el? Netán próbálkozzanak létszámcsök­kentéssel? Vagy az év köz­ben képződő bérmegtakarí­tások és a dologi kiadások elvonásával fedezzék a hi­ányt? Hosszas eszmecsere után, végül ez utóbbi vál­tozat mellett döntött a tes­tület, s így fogada el az ez évi költségvetést. E nehéz két óra után (kö­rülbelül eddig tartott az el­ső napirend tárgyalása), s miután a tanácstagok — mondhatni — a saját bőrü­kön tapasztalhatták: nem lesz könnyű átvészelni az előttük álló esztendőt, még tiszteletreméltóbbnak tűnik két, ezt követő döntés. Kezdjük talán annál az emlékműnél, melyet az I. és II. világháborúban, vala­mint az 1919-es, az 1956-os forradalomban elesettek emlékére létesítenek a nagy­községben, egyrészt adomá­nyokból, másrészt a tanács pénzéből. Az ülés résztvevői Novák István — a tanács­ülésen ő is jelen volt — „Szárnyas oltár” című em­lékművét méltónak tartotta a felállításra. Hogy hol? Erről szakemberek vélemé­nyét is meghallgatva, egy későbbi, rendkívüli tanács­ülés dönt majd. S hogy mi a másik tiszte­letre méltó döntés? Nos, hogy a nehezedő gazdasági viszonyok között is vál­lalkozott Vésztő tanácsa ar­ra, hogy három, magyarlak­ta romániai települést — Vargyast, Száldobost, és Igazfalvát — fogadjon test­vérközségévé. N. A. (Folytatás az 1. oldalról) ra leírt gépek mindössze négy évesek, valójában több száz millió forintot érnek. 1986-ban még 46 berendezés működött a vállalatnál, s ma már csak 23 van. Nem szeretnék, ha a maradék be­rendezés is a többi sorsára jutna. De mit lehet ilyenkor csinálni? Mondjuk lezsíroz­ni, s eltenni a szebb idők­re, amikor majd rájövünk, hogy ismét kell a hazai energia. Esetleg odaadni a 30-35 fős kollektívának a be­rendezést, próbáljon vele szerencsét. Állítólag ku­tat lehet fúrni rövid idő alatt, hőforrásokat a felszín­re hozni. Csakhogy, a mai világban ez egy vállalat ve­zetését aligha érdekli, sőt, a hajdószoboszlói vállalat vezetője úgy véli, nem bo­lond a vállalat a berendezé­seket eladni és saját magá­nak versenytársakat „csinál­ni”. „Örült, aki ezt teszi” — jegyzi meg magabiztosan, miközben változatlanul nem tud meggyőzni sem ő, sem Ligeti Attila, az orosházi vállalat igazgatója arról, miért éppen a Békés megyei vállalatra esett a döntés. Állítólag ugyanis többszörö­sen ljiváló a cég. 100 milliós nagyságrendű beruházás tör­tént az elmúlt években, s ma a legkorszerűbb szerviz­műhelyek és diagnosztikai berendezések itt találhatóak. A vezérigazgató egyszemé­lyes döntését az orosházi ve­zetés is helyesli. Az admi­nisztratív és fizikai állo­mány azonban annál kevés­bé. — Nem tudom, hogy ma­guk újságírók miért vannak így felhá.borodva, s csinál­nak ügyet abból, ha egy vál­lalat végre átszervezi önma­gát. Eddig az volt a baj, hogy nem történt semmi. Mi végre mertük vállalni, hogy a népgazdaság pénztárcájá­hoz méretezzük magunkat. Én a maga helyében ezt úgy tálalnám, hogy mindenki ró­lunk vegyen példát — győz­köd Boros Ferenc, a hajdú- szoboszlói vállalat igazgató­ja, akinek vállalatát tulaj­donképpen az átszervezés — az orosházi és egri gyárak máról holnapra való felszá­molása — megmentette a jövőnek. Nincs más megoldás? Tény, hogy a világon de­konjunktúra van az olajipar­ban, s ez érzékenyen érinti a magyar ipart is. Hiszen • Irakban, Szíriában, Francia- országban és még számos roás pontján a világnak dol­goznak magyar szakemberek, sok esetben hazai berende- résekkel. Az Országos Kő­Bírósági meghallgatás a Csepel AutA kontra Ikarus ügyben Pénteken, a Fővárosi Bíróság gazdasági elnökhelyettese, dr. Piskolty Sándor meghallgatta a Csepel Autógyár és az Ikarus képviselőit, miután a Csepel Autó pert indított az autóbusz- gyár ellen, 1,6 milliárd forintos tartozásának kiegyenlítésére. A bírósági eljárási szabályzat alapján, a meghallgatás nem volt nyilvános. Az MTI értesülése szerint, a bíróság szakértői bizonyítást kért, s majd annak alapján dönt a per további menetéről. Ad­dig, ameddig nem tudják meg­felelő módon tisztázni az ügy részleteit, semmiképpen nem kívánják az Ikarust és dolgo­zóit hátrányos helyzetbe hoz­ni. olaj- és Gázipari, Tröszt gyengülő anyagi helyzete miatt a Kőolajipari Kutató Vállalat fogyókúrára kény­szerült, s vállalva a konflik­tusokat ezt meg is oldotta. Látszólag valóban bátor lé­pésnek mondható. Felmerül azonban jogos kérdésként, hogy miért éppen orosházi vállalata került „lapátra”. — Mert ezzel az önfelál­dozással tudtuk átmenteni a jövőnek a Szolnoki Kőolaj­ipari Kutató Vállalatot. Gya­korlatilag 200 millió forint költségcsökkentést jelent a cég felszámolása. A beren­dezés egy része átmentődik Hajdúszoboszlóra és Szeged­re. Akármennyire fáj a szí­vem, be kellett látnom, hogy a racionalitás ezt követelte. Másik dolog, hogy látványos kőolajmezőt a békési me­dencében nem sikerült ta­lálni. Megrendelőink is pénzszűkében vannak. Míg 1986-ban 280 ezer métert fúrtunk, addig 1990-re 110 ezerre csökkent a partnerek igénye — magyarázza Ligeti Attila, igazgató. Ám szavai­ból, hanghordozásából ér­Kolozsvári Károly: Élni csak kell valamiből... zem, nehezen válik meg at­tól az orosházi vállalattól, amely tulajdonképpen a sze­gedi és a hajdúszoboszlói cég édesanyja volt. Hiszen az orosházi a legrégebbi üzem. 1956 óta létezik, s az előbb említett két vállalat is innen szakadt ki. Az autójavító részleg im­pozáns, új épületei előtt egy­két magányos teherautó áll. Rajtuk ütött-kopott íróasz­talok, székeik. Egy hatalmas ‘szerelvényszállító kocsi ha­lad el mellettünk. Szétsze­dett alkatrészek, berendezé­sek kacatnak tűnnek egy kí­vülálló számára. — Mint derült égből a mennykőcsapás, ért bennün­ket a hír. Január végén még örömmel vettük át az új „Sztár” típusú csővizsgáló kocsit. Felszereltük, átvizs­gáltuk. Üzemkész állapotban vár a munkára — ecsetelge- ti keserű szájízzel Szaíai Im­re csővizsgáló. Veres Lajos garázsmester is ingerült. Majdnem a köny­A kormány, valamint a munkavállalók és a mun­káltatók érdekképviseletei­nek fóruma először a foglal­koztatás várható helyzetéről tárgyalt, különös tekintettel a szocialista országok közöt­ti kereskedelemben tapasz­talható, illetve várható gon­dokra. A megállapodásra váró kérdések sorában az ÓÉT döntött arról, hogy a mun­káltatók sorkatonai szolgá­latot teljesítő, illetve gyer­mekgondozási szabadságon levő dolgozóiknak három ha­vi átlagbérüket, de legalább a minimális bér háromszo­rosát kitevő összeget kötele­sek fizetni, ha jogutód nél­kül felszámolásra kerülnek. nyei erednek el, amikor visszaemlékezik az 1949 óta eltöltött időkre. — Tizenöt éves voltam, amikor ideke­rültem. Ha valaki nekem egy hónappal ezelőtt azt mond­ja, .hogy márciusban már nem leszek a kőolajipari vállalat dolgozója, kineve­tem. Higgye el, kérem, én már ötvenévesen nem aka­rok Hajdúszoboszlóra, vagy Szegedre ingázni. Elegem van a munkásszállásból. Itt építkeztem Kardoskúton, a gyerekeimmel. Nyakig ülünk mindannyian az adósságban. Van három kicsi unokám is. Mondja meg, mit tehetek? — néz rám tanácstalanul, mi­közben kezében a délutáni ebédnekvaló. n megye is szegényebb lett Érthető az emberek aggo­dalma, és az is, hogy tanács­talanul állnak a felszámolás fényével szemben. A gépműhelyben még tart az elbeszélgetés, amikor be­lépünk. Hosszú asztalnál 8- 10 főnyi bizottság papírhal­mazok között. A „színtér” ' meglehetősen furcsán hat az‘ esztergapadok között. Szem­ben, sebtében összetolt szék­sorokon a műhely dolgozói ülnek. Az asztal elé csak az ülhet, akinek a nevét szólít­ják. Kátai Béla, a szolnoki központ gépészeti üzemveze­tője nem örül jöttünknek. Fotósunknak meg is tiltja, hogy a műhelyben felvételt készítsen. Mert, mint mond­ja: ismeri jól az újságírókat, mindenhol vihart kavarnak maguk körül. Majoros Pál és Kővári Já­nos túl van a „kihallgatá­son”. Ragyogó szakemberek, több nyelven beszélnek, számtalan alkalommal dol­goztak külföldön. A sivatag­ban embertelen körülmé­nyek között vállalták a mun­kát azért, hogy itthon csa­ládjuknak jobb életet nyújt­hassanak. A Kőolajipari Vál­lalat, valamint az illetékes Ajánlást fogadtak el a ve­zetői érdekeltségi rendszer alakulásáról. Eszerint kívá­natos lenne, ha a vezetők alapbére az idén nem növe­kedne jobban, mint az álta­luk vezetett vállalatnál dol­gozók átlagbére. A tanács a vezetők prémiuma felső határaként alapbérük más- félszeresét ajánlja. Az ÓÉT döntött arról, hogy javasolja a kormánynak: az nyilvánítsa foglalkoztatási szempontból kritikus körzet­té Egercsehj és Recsk, vala­mint Bátonyterenye térségét, illetve Ózd .környékét. A munkavállalók és a munkáltatók képviseletében megjelentek egyetértettek magyar külkereskedelmi cég is busás hasznot tett zsebre külföldi imunkájuk ellenér­tékeként. Valószínű, nem szívesen válnak meg tőlük. Az ingázást azonban nem vállalják. — Ez a cég tönkretette sa­ját magát, ugyanúgy, ahogy az országot tönkretettük. Itt soha senki nem nézte azt, hogy mit hozhat egy-egy vállalkozás. A legtöbben azon voltak, mit lehet vinni. Elszabadultak az indulatok. Én sem látom a kiutat. Leg­feljebb elmegyek ismét kül­földre dolgozni. Ha belege- bedek, akkor is végigcsiná­lom, mert nem akarok rosz- szabbul élni — dacol az életbe vágó döntéssel Kővá­ri János. — Ki sem lehet már mon­dani, hányféle alosztály, meg főosztály van a központunk­ban. Ennyi embert az atya­úristen sem tudna eltartani — veti oda indulatosan egy, dolgozó az elbeszélgetésről kijövet. Hazafelé, az úton hosszas töprengés után sem értem igazán, miért egy jól műkö­dő vállalat felszámolása je­lenti a szerkezetváltást. Képtelen vagyok megmagya­rázni magamnak, miért má­ról holnapra kell közölni emberek százaival, hogy nincs tovább. Miért ne le­hetett volna ebben a jól fel­szerelt, korszerű, szociális épületekkel is színvonalasan ellátott orosházi üzemben esetleg más tevékenységre vállalkozni? Lehet, hogy most a megye jól képzett szakmunkásai szétszélednek, s ha esetleg lehetőség nyílik egy új vállalkozásra, már nem lehet őket összeszedni. Ügy érzem, ismét szegényeb­bek lettünk. Hiszen a kő­olajipar nyeresége nem a megye pénztárcáját gazdagít­ja. Ami pedig még ennél is tragikusabb, hogy hónapokig kihasználatlanul, holttőke­ként marad egy jól felsze­relt üzem. Ha marad ... Mert az is lehet, hogy hol­napután már csak raktár lesz belőle. Rákóczi Gabriella ugyan azzal, hogy a textil- és textilruházati, valamint a bőr-, szőrme- és cipőiparban ne kössék adóhoz a bérek emelését, de a kormány ezt megvétózta, így ezekben az ágazatokban is csak az ál­talános szabályoknak meg­felelő adóval lehet a bére­ket növelni. Megvitatták a Gyógyszerészeti Dolgozók Szakszervezetének azt a ja­vaslatát is, hogy a hozzájuk tartózó húsz gyógyszertári központ és a Gyógyszer­nagykereskedelmi Vállalat dolgozóinak bérét idén 16 százalékig adómentesen nö­velhessék. E kérdésben a döntést a kormány kérésére a következő ülésig elhalasz­tották. flz Országos Érdekegyeztető Tanács ajánlja: 11 vezetők prémiuma alapbérük másfélszerese legyen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents