Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-24 / 47. szám
BÉKÉS MEGYEI B HAZA MINDEN ÉLŰIT NÉPÚJSÁG 1990. FEBRUÁR 24., SZOMBAT POLITIKAI NAPILAP Ára: 5,30 forint XLV. ÉVFOLYAM 47. SZÁM És Ont mi foglalkoztatja?... A nagy politikai kavaikádban vajon mi foglalkoztatja az embereket, miről váltanak szót egymás között az utcán, a piacon, a műhelyben, az irodában? Miről beszélgetnek a „Jó napot”, vagy a „Szervusz” után, mit „tárgyalnak ki” az üzemcsarnokban és a téesz műhelyében? Ezekről a hétköznapi témákról próbáltak tájékozódni a héten tudósítóink; Orosházán Csete Ilona, Szeghalmon és Körösladányban Molnár Lajos. (A cikket lapunk 2. oldalán olvashatják.) Mi lesz a „nagyházzar ? Ha központilag vennék igénybe, akkor már nem a helyi szervek döntenek Hogy mi lesz a békéscsabai volt MSZMP-székház sorsa, arról eddig senki nem tudott biztosat. Suttogtak arról, hogy a megyei bíróság költözik oda, szóba került, hogy a társadalombiztosítási igazgatóság tart igényt a * volt állampárt többszintes, felújított épületére. Tegnap pedig meglepődve hallhattuk a rádió reggeli híradásában, hogy a Belügyminisztérium kívánja kisajátítani az egykori „nagyházat”, melyet jelen pillanatban több cég bérel. Mi az igazság e híreszteléssel kapcsolatban? — kérdeztük Mázán Mátyást, Békéscsaba tanácselnökét. — A pártok házának és irodaháznak szántuk az épületet, ám a BM bejelentette, hogy a rendőrség tart rá igényt. — Hogyan hozták ezt a tanács tudomására? — Szerdán kaptunk Budapestről egy hivatalos papírt, amely javaslatot tartalmazott az egykori MSZMP-ingatlanok hasznosítására. Ebben olvastuk meglepődve az előbb elmondottakat. Azonnal felhívtam Bercsényi Botondot, a BM kormánybiztosát, aki azt mondta: vegyük tudomásul, hogy nem mindenben az önkormányzatok fognak dönteni, a kormány bizonyos esetekben fenntartja magának a döntés jogát! Szerinte két lehetőségünk van: elfogadjuk a BM igényét, vagy értékesítjük az épületet. — Mennyiért lehetne eladni az egykori pártszékhá- zat? — Papíron 37 millió forintot ér a 6 ezer négyzetméternyi irodahelyiséget magába foglaló ingatlan, de mindenki tudja, hogy a valódi értéke ennél jóval több, mintegy 200 millió forint. Nehéz lenne azért is az eladás, mert az új szárny egy része az MSZP székhelye, s itt. működik a szaklevéltár. Ha mégis eladnánk, a befolyt összeg nem maradna a megyében, hanem az országos vagyonalap részét képezné. Ügy gondolom, mindenképpen a megyei és a városi tanács illetékes testületének kell döntenie arról, Ihogy mi legyen az épület sorsa. — A tegnapi Déli Krónikában Bercsényi Botond kijelentette, hogy ön pontatlan információt adott, hiszen a BM nem a rendőrség, hanem az igazságszolgáltatás számára tart esetleg igényt a pártszékházra, s mód nyílna arra, hogy helyet kapjanak itt a pártok is. Mi erről a véleménye? — Teljesen mindegy, milyen célra veszik központilag igénybe az épületet, hiszen akkor már nem a helyi szervek döntenek a hasznosítás mikéntjéről. Ragasz_ ködöm ahhoz, amit elmondtam, mert ez az igazság, s ezt be is tudom bizohnyítani. g. X. Jó szerencsét (?) orosházi olajbányászok „— Az olajbányászok mindig elismert szakemberek voltak. Munkájukat a múltban is méltányolták. A negyvenes években egy fúrómester órabére volt annyi, mint egy napszámos egész napi fizetése. Mert ez a munka más! Itt napi 12-16 órát kell dolgozni esőben, sárban, fagyban. Tudja maga egyáltalán, milyen érzés ott fenn, a toronyban, mínusz 20-25 fokos hidegben dolgozni? Egy olajbányász csak akkor mondja, hogy hideg van, ha az olajos rongyot a toronyhoz vágja és ott marad. Mert azonnal ráfagy. Nézze meg, mennyire elhasználódtak a 40-50 évesek. Tiszta reuma az egész társaság. Ma már olyan alacsony a fizetésünk, hogy aki a szakmában maradt, azt csak a munkaszeretet tartja itt. A munkanélküliség nem megoldás! Miért nem keresünk kiutat? Azt hisszük, hogy majd lerepül egy fehér galamb, és levél helyett egy csomó dollárt hullajt ide a Kárpát--------------------*------------------m edencébe? Nem szabad lett volna engednünk, hogy a szakszervezet évtizedekig a főnökök kénye-kedvét szolgálja ki. Lehet, hogy már régep munkástanácsot kellett volna létrehoznunk, hogy érdekeinket megvédjük. De most már késő! A főnökség döntött. Pár nap alatt lehúzta a rolót, s mire feleszméltünk volna, már az utcán vagyunk, vagy legfeljebb ingázunk...” — ömlik a keserűség az orosházi olajkutatók szájából. — Szereljük le a 200 tonnás fúrókutat, amellyel 35- en dolgoztunk a füzesgyarmati mezőkön. Nem tudjuk, holnap mi l§sz. Én egyelőre vállalom az ingázást, a munkásszállást, mert élni csak kell valamiből — sorolja a hideg tényeget Kolozsvári Károly kútfúrómester. Szemében bizonytalanság tükröződik. Sajnálja a több száz millió forintot érő fúró- berendezést is, hiszen 35 ember mindennapi megélhetését jelentette ez a hatalmas monstrum. Lehet, hogy holnap már az ócskavastelepen hever. Pedig 4 ezer méter mélységig tudott behatolni a föld gyomrába. Állítólag az olajkútfúráson túl geotermikus energia kutatására is jó lenne a gépóriás. — De nincs mese, a gépnek menni kell a 44-es út melletti ócskavastelepre, követni sorstársait — legyint lemondóan a fúrómester, miközben hangja néha furcsán megremeg. Nemes Endre, Zsák Sándor, Kontár Zoltán szavad is azt sugallják, ezekben az emberekben egy világ omlott össze. Csak titokban gondolnak arra, hogy milyen jó lenne egy-egy fúróberendezést megmenteni. Hiszen, a könyvelés szerinti, a nullá(Folytatás a 3. oldalon) 1 ÉS mmmm ' i s,atóíWteíá.V: BJ2TÖNS „TWk Mfi m:cs m /<jny MUNKA MEGÉLHETÉS szabadság biztonság [MSZMP HALADAS ÉS biztonság itHuiiunax ERZSI KÉPÖSSZEÁLLfTÁSA
