Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-21 / 44. szám
1990. február 21., szerda NÉPÚJSÁG Furcsa, de igaz: Erkel-ösbemutató lesz Gyulán Törlesztés a nemzet adósságából VPEREUCV „Százhuszonöt éve, 1865, március Í5-én először adta elő hazánkban a Filharmóniai Társaság a pesti Vigadóban Beethoven IX. szimfóniáját, Erkel Ferenc vezényletével. Ezt megismételték április 11-én, amikor a Vigadó bérlői ezüst karmesteri pálcával ajándékozták meg Erkelt, a pálca üregében száz arany volt elhelyezve" — olvastuk a jelentős kultúrtörténeti tényt és érdekességet a gyulai Erkel Társaság nemrég megjelent közleményében. Olvasóink bizonyára emlékeznek még rá, tavaly november 6-án új lendületet vett az Erkel-kultusz Gyulán. Társaság alakult, amely célul tűzte ki, hogy megismerteti a zeneszerző munkásságát itthon és külföldön. Mert a Himnusz megze- nésitőjével szemben a nemzet adósságai nagyok. Az Erkel-müvek többsége kiadatlan, átírt, nem játszott. Erre a múlt nyáron Kassai István zongoraművész a Magyar Nemzetben megjelent cikkében mutatott rá. Az Írás nyomán született az elhatározás Gyulán, a szülővárosban az Erkel Társaság megalakítására. A gyulaiak elképzelésüknek megnyerték nemcsak a helybeli muzsikusokat, a kulturális élet szervezőit és jó néhány érdeklődőt, hanem az ország zenei kiválóságait is, akik tisztséget és részt vállaltak a munkából. Hogy mi történt a megalakulás óta, arról Gedeon József szervezőtitkárt kérdeztük. — A fontosabb események közül kettőt említek — mondta. — December 19-én a gyulai zeneiskola tanárai hangversenyt <adtak. A teljes bevételt, 3900 forintot, átutalták társaságunknak. December 21-én, karácsonyi koncertet rendeztünk a Mo- gyoróssy Könyvtárban. A gyulai kamarazenekar és a zeneiskola tanárai muzsikáltak a nagy sikerű hangversenyen. A közönség előtte beszámolót hallott, majd D. Nagy András előadását az Erkel családról. Munkánk java része még adminisztratív területen folyik. Megfogalmaztuk a társaság alapszabály-tervezetét és most várjuk a cégbíróság bejegyzését. Gortka István építész elkészítette emblémánkat, amely a tagsági igazolványo. kon, pecséten, levélpapírom szerepel majd. — Hány tagja van most a társaságnak? — ötvenötén vagyunk, körülbelül fele-fele arányban budapestiek és gyulaiak. Természetesen ennél többen szeretnénk lenni! A tagtoborzásra újabb lehetőséget nyújt a március 15-i hangverseny a gyulái zeneiskolában. A koncertműsor Erkel zongora- és kamarazenei darabjaiból áll majd, de elhangzanak egy-két kor társ szerző, valamint a gyulai születésű Vári Ferenc művei is. Érdekességnek ígérkezik Erkel nemrégiben előkerült utolsó kompozíciója, brácsára és zongorára; ez egyúttal ősbemutató. A hangverseny szólistája az ismeretlen Er- kel-művek lelkes felkutatója, Kassai István zongora- művész lesz. A koncertet élő adásban közvetíti a rádió. Ezen az esten szeretnénk társaságunk tagjául megnyerni minél többeket. A si- siker bizonyítaná, hogy a gyulaiak erős szervezetet, sokszínű kulturális életet akarnak. — Megalakulásukkor országra szóló célokat fogalmaztak meg. Ehhez azonban pénz is kell. — Egyelőre csak tagdíjakkal és a koncertbevétellel rendelkezünk, de amint bejegyezték társaságunkat, felkeressük Glatz Ferenc művelődési minisztert. Támogatásában bízunk, hisz a Liszt és Kodály Társaságokat is évek óta komoly anyagiakban részesítik. Ügy érezzük, változnia kell annak a kulturális szemléletnek, amely például a. Liszt-ügyet azért segítette, mert ő az európai hírű. Mi úgy gondoljuk, eképpen nem lehet méricskélni. Pontosan azt akarjuk, hogy Erkel megkapja az őt megillető ismertséget külföldön is. Ezért fordulunk majd a Soros-alapítványhoz. Emellett szeretnénk bírni a megyei és városi intézmények, vállalatok anyagi hozzájárulását, hisz nem lehet közömbös, működik-e itt egy országos társaság vagy sem. Mindenesetre, különösebb kérés nélkül is, a városi tanács művelődési osztálya már felajánlott tízezer forintot. Ugyancsak a kezdetektől fogva támogat bennünket hellyel és az adminisztráció intézésével a városi könyvtár. — Hallhatnánk valamit a társaság erre az évre tervezett munkájáról? — Az idén megjelenik egy Erket-hanglemez, ebben nekünk is van némi szerepünk. Szándékunkban áll átjátszani a rádió hangarchívumát, melyet a városi könyvtárban teszünk hozzáférhetővé, összegyűjtjük a fotó- és dokumentumanyagokat, . Er- kel-műveket népszerűsítő kazettát készítünk és minél több előadást szeretnénk tartani az általános és középiskolákban. Szeptemberben részt veszünk a Gyulán rendezendő Nemzetközi Erkel— Kodály Énekverseny válogató fordulójának szervezésében. Elnökünk, dr. Bónis Ferenc zenetörténész nemrégiben megtalálta a fővárosban azt a házat, a Sváb-hegyen, ahol Erkel Ferenc elhunyt. A házat márványtáblával jelöljük meg. Ugyancsak kezdeményeztük Békéscsabán, hogy Erkel Sándor karmester emléktábláját a megfelelő épületre, az Erkel utca 16-os számú házának falára tegyék ... Ezek a tervek nem kerülnek sokba, majdhogynem elég hozzá az összefogás, a lelkesedés. Pénz nélkül viszont elképzelhetetlen vállalkozás a jórészt hozzáférhetetlen kották, meg nem jelent könyvek, új hanglemezek kiadása. Pedig szükség lenne rájuk, hogy megismerjük Erkel Ferenc teljes életművét és minél több, átigazítás nélküli szerzeménye szólalhasson meg a magyar hangversenyéltetben. Szőke Margit Pályázati felhívás A Szociális és Egészségügyi Minisztérium pályázatot hirdet a gyermék- és ifjúságvédelmi, valamint a felnőttvédelmi szociális ellátás fejlesztését szolgáló szakmai programok, innovatív kezdeményezések támogatására. A pályázat támogatni kíván minden olyan kezdeményezést, amely szociális szolgáltatások bővítését, az ellátórendszer differenciáltabbá tételét, a megelőzés eszközeinek kiépítését, megerősítését szolgálja. Fő célja, hogy az állampolgárok és közösségeik számára közvetlenül elérhetővé tegye a konkrét élethelyzetüknek, családi viszonyaiknak és eltérő szükségleteiknek megfelelő támogatásokat, szolgáltatásokat, korrekciós és kríziselhárító rendszereket. A pályázat nyitott a legszélesebb értelemben vett társadalmi kezdeményezések fogadására. A megfogalmazott célok körében, a pályázatra tanácsi és központi költségvetési intézmények, egyházi és gazdálkodó szervezetek, a társadalmi és tömegszervezetek, illetőleg más segítő vagy önsegítő egyesületek és szövetségek, alapítványok, valamint humán vállalkozók egyaránt jelentkezhetnek, akár egyénileg, akár közösen. A pályázat pénzügyi támogatási rendszere az 1990. évi állami költségvetési törvény követelményeinek megfelelően működik. A törvény a tanácsok költségvetésének bevételi forrásai között az állami támogatások rendszerét normatív, célhoz kötött, valamint központosított előirányzatokon keresztül biztosítja. Ennek megfelelően a pályázat útján nyerhető központi támogatás a megjelölt új feladatok, intézmények, ellátások, szervezetek megvalósításához folyamatos működtetési költséget nem tud garantálni, kizárólag az egyes programok indításához, a szükséges személyi — tárgyi —, dologi feltételek megteremtéséhez, szellemi termékek hasznosításához kíván egyszeri hozzájárulást biztosítani. A szakmai programok folyamatos működési költségét a helyben képződött bevételekből, a normatív támogatásokból, valamint egyéb forrásokból a pályázóknak kell biztosítaniuk. A pályázatokhoz adható központi támogatás alapvetően helyi forráskiegészítésként működik. Előnyben részesülnek azok a pályázók, ákik saját vagy más pénzforrásokat (adományt, alapítványt, természetbeni apportot: épületet, járműveket, berendezéseket, stb.) tudnák bevonni a cél megvalósításába, továbbá azok a pályázatok, amelyek több költség- vetési intézmény vagy egyéb szervezet együttes, közös céljait szolgálják. A különböző kezdeményezések, megoldási alternatívák támogatására a költségvetési törvényben az 1990. évre biztosított pályázati összeg 230 millió Ft. A pályázható szakmai programok a következők: I. A gyermek- és ifjúságvédelmi ellátás területén: — A területi gondozás javítása. — Átmeneti jellegű szállások (segítőházak) létrehozása. — A nevelőotthonok működési feltételeinek javítása, nevelő tevékenységének átalakítása, fejlesztése. II. A felnőttvédelmi ellátás területén: — Családsegítő, mentálhigiénés szolgálatok. — Az idősellátás területi és intézményi formáinak bővítése, új gondozási módszerek és ellátási típusok kialakítása. — A fogyatékosok és elmebetegek társadalmi beilleszkedésének segítése, gondozásuk szervezése. A pályázatokat számítógépes feldolgozásra alkalmas adatlapon kell benyújtani a Szociális és Egészségügyi Minisztériumhoz 6 példányban, 1990. április 30-ig. Az érdeklődők a pályázatról részletes tájékoztatást kaphatnak és az adatlapokat átvehetik a megyei tanács vb szociális és egészségügyi osztályán (Békéscsaba, József Attila u. 2—4.). A pályázatokat témakörök szerinti szakértői testületek véleményezik, bírálják, majd az e célból létrehozott szakmai bizottság dönt a pénzeszközök odaítéléséről. A pályázók a bizottság döntéséről 1990. június 15-éig kapnak írásban értesítést, melyet a Szociális és Egészségügyi Minisztérium nyilvánosságra is hoz. ' Túlzások és tények Igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy végletekben fogalmazó, túlzásokra hajlamos nép vagyunk. Fölösleges példákkal illusztrálni ezt a tételt, elég a múltra és a jelenre, sőt a messzebbi, történelmi múltra gondolni. De most csak a jelen egy szeletét, abból is a könyvkiadást, a -terjesztést, s főleg a -vásárlást nézzük meg, futólag. Hiszen nincs nap, hogy ne hallanánk, olvasnánk; itt a világvége. Mélyen leszállt :a nívó, oda az iérték, nem kell senkinek, nem is kellhet, mikor a jócskán megszaporodott könyvkiadók csupán a közönség alantas kívánságait elégítik ki. Fércművekkel, ponyvánál ponyvább krimikkel. Annyiban igaz is ez, hogy valóban .van ilyesmi bőven, s imár-már azt hiszi az 'ember, hogy ezek a sikerkönyvek. Kizárólag. Aztán jön a meglepetés. A tények. Mint a Reform január 19-i számában közölt sikerlista, a tavalyi év legkeresettebb könyveinek jegyzéke a három nagy — az Állami, a Művelt Nép, és a Téka — könyvterjesztő Vállalat adatai szerint. Még akkor is meglepő ez a három be^tsel- lerlista, ha kettőn is C. Kenneth áll az első helyen az Éjszaka Kairóban című könyvével. De a 'harmadikat — és pont azt, amely Jfőleg a vidéket látja el — a Művelt Népet, már a tévéből tudományos filmjeiről jól ismert D. Attenborough vezeti, Az első édenkerttel. Az élő bolygó című műve pedig egy harmadik /és egy nyolcadik hellyel dicsekedhet. A ma is világhíres Alfred Brehm sem panaszkodhat a magyar olvasókra: két listán is szerepel Az állatok világa, az egyiken a harmadik. Magyar szerzők közül — ha Claire Kenneth-et, a hajdani magyar írónőt nem számítjuk — Bokor Imre a legsikeresebb Kiskirályok mundérban című dokumentumkönyvével. A két- listás iFaludy György csak utánuk következik. Érdemes külön felsorolni az ÁHami Könyvterjesztő Vállalat tíz sikerkönyvéből az első ötöt. Bár az első a már említett Éjszaka Kairóban, a többi azonban így fest: 2. 365 történet a Bibliából, 3. Akadémiai Kislexikon, 4. Révai Nagylexikon, 5. A rokokótól 1900-ig. Azt hiszem, egy ilyen bestseller-címlista valamit mutat, s szerencsére nem rosszat, hanem inkább jót. Akkor mégis, honnan fúj az elértéktelenedés elméletének jeges szele? Nem kívánok /véleményt mondani, csak annyit jegyzek meg a tények alapján, hogy az összesen 30 sikerkönyvből csupán .7 származik a régi, nagy könyvkiadóktól. S abból is kettő — hogy finom legyek — a habkönnyű műfajba tartozik. Vass Márta Kósza szellemjárás, vagy igazi feltámadás? Vannak-e, lesznek-e, kellenek-e az olvasókörök? Olvasókör. E szó hallatán az idősebb generáció tagjai közül bizonyára sokaknak eszébe jut néhány együtt töltött este, beszélgetések, kártyapartik. A fiatalabbak azonban valószínűleg értetlenül fogadnák a kérdést, s valami önművelődéssel kapcsolatos dologra gondolnának. Ám az igaz, hogy ez a fogalom sohasem pusztán csak azt jelentette, ami a szóösszetételből kikövetkeztethető. A békés olvasgatás ugyanis nemigen volt jellemző ezekre a körökre. Szellemi erőt képviselni, sokszor a fennálló hatalom tilalma ellenére, már többet jelent puszta szórakozásnál. Az 1700-as évek végétől jelentkező, kezdetben polgári értelmiségiek működtette összejövetelek az elmúlt két évszázad folyamán újabb és újabb rétegekhez találtak utat, egyre több feladattal, funkcióval, bővült szerepük. Kaszinóknak, egyleteknek, népköröknek nevezték őket. Kisebb-nagyobb közösségek szellemi magjává váltak. Kezdetben általában iskolai épületben működtek, de legtöbbször saját házat is építettek maguknak, a tagok adományaiból, részvényeiből. Itt aztán biliárdoztak, bálákat rendeztek, könyveket, újságokat olvastak, közgyűléseket rendeztek. Később aztán amikor felülről jövő művelődéspolitikai elvek akarták meghatározni ki, hol, mi módon képezze magát, szórakozzon, ezek a spontán közösségek elhaltak. Az emberek előtt ott állt ugyan a lehetőség, hogy új, modern, korszerű művelődési házakba járjanak, de minél jobban igyekeztek megszerettetni, velük ezt a formát, annál erőteljesebbé vált a rá adott válasz: a passzív rezisztencia. (Főleg olyan kis helyekre jellemző ez, ahol évszázadon át húzódó közösségi hagyományok, illetve meghatározó személyiségek alakították addig a közvéleményt.) Ám sem az olvasókörök, sem az irántuk való igény nem tűnt el véglegesen. Sőt, úgy látszik egy-két éve mintha újra élénkülne a mozgalom. A maii napig talán száz ilyen vagy ilypn jellegű egyesület alakult meg, illetve újjá. A dél-alföldi körök alapos ismerője Hajdú Géza — a szegedi Somogyi Könyvtár igazgatója — állítása ez. Tőle tudjuk, hogy a csoportok a Hazafias Népfront és a könyvtárak támogatását élvezik, de szervezetileg teljesen önállóak, függetlenek. A tagok — s ez -tény — általában idősebb emberek, akik még emlékeznek, milyen is volt annak idején, de mindannyian reménykednek, hogy hamarosan fiatalabbak is bekapcsolódnak — ha nem is rendszeresen — a munkájukba. Igyekeznek pártokon felüli, sajátos helyi közösségi érdekeket képviselni. Nemrégiben a tiszántúli olvasókörök, egyletek képviselői gyűltek össze Kisújszálláson, s ezekben a hónapokban most arról döntenek, bekapcsolódnak-e az ott megalakított olvasóköri szövetségbe, amely közös célok megvalósításához nyújt segítséget. Eszerint olyan módon kell a nemzet kultúráját felvirágoztatni, hogy mindenki mindenhol saját szűkebb pátriája értékeit kutatja fel, s ezeken a helyeken szellemi közösségek kialakításának észt önző je lesz. Ezzel vissza is vennék a felelősséget az „államosított népműveléstől”, bizonyítva, hogy a helyi egyletek és közösségek is nagykorúak, életképesek. Mivel megyénkben nem találtunk ilyen jellegű kört, a balmazújvárosi Rákóczi Olvasó Népkör vezetőjét kerestük meg és kérdeztük arról, csatlakoznak-e ehhez a szövetséghez? Harangi János a következőt válaszolta: — Lábadoznak az egyletek, a körök. „Felgyógyulásukhoz” összefogásra, segítségre van szükség. Hogy minél előbb önállóak legyünk, megtanuljuk az önállóságot, jó ha összefogunk. S hogy mennyire „alulról” jövő ez a kezdeményezés, bizonyítja a vitaanyag záróbekezdése. „Szövetségünk ar fölé- és alárendeltség minden esélye és veszélye nélkül, központ és irányítószerv nélkül az egyesületek önállóságának megőrzésével, pusztán tapasztalat- és értékesére megvalósításával igyekszik né- • pünk művelődésének szerepét betölteni." Mindam\yian várjuk a szellemi élet feltámadását. Mindannyian tud juk, hogy ez lassú folyamat. Még csak remélhetjük, hogy a meglevő olvasókörök méltó szerepet töltenek be ebben, és hogy megyénkben is egyre több ilyen alakul. Mielőbb. Kiss Katalin
