Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-21 / 44. szám
BÉKÉS MEGYEI A HAZA MINDEN ELŐTT 1990. FEBRUÁR 21., SZERDA POLITIKAI NAPILAP An: 4,30 forint XLV. ÉVFOLYAM -44. SZÁM Hz indiai nagykövet Békéscsabán Első ízben látogatott Békéscsabára S. L. Malik, az Indiai Köztársaság magyar- országi nagykövete. Tegnap délelőtt Mázán Mátyás, a városi tanács elnöke fogadta a nagykövetet és feleségét, « röviden tájékoztatta a vendégeket megyénk gazdasági-társadalmi életéről. Malik úr szólt a két ország tradicionálisan jó viszonyáról, a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlődéséről. Főként az utóbbiak térén történt előrelépés az elmúlt években, hisz jó néhány indiai művész és művészeti csoport mutatkozhatott be Magyarországon. Sok a közös vonás a két ország gazdaságában, többek közt ez indokolná a szélesebb körű, mindkét fél száméra előnyös kereskedelmi kapcsolatok kiépítését — mondta a nagykövet. A fogadás után az indiai vendégek megtekintették a Munkácsy Múzeumot, az A múzeum Munkacsy-termében (a kép jobb oldalán a nagykövet és felesége) Fotó: Kovács Erzsébet evangélikus nagytemplomot, majd ellátogattak a Kner Nyomdába. Délután a Tégla- és Cserépipari Vállalatnál, a konzervgyárban és az Uniconnál folyó munkával ismerkedhettek meg. Az egynapos békéscsabai látogatás után a nagykövet és felesége elutazott Romániába. Minden út Rómába vezet, avagy: Miről álmodnak Dombegyházon? A tanácselnök meghívását sem elutasítani, sem továbbítani nem tudtam, ahhoz a téma túl érdekesnek ígérkezett. Így indultunk el a múlt héten Dombegyházra, hogy a helyszínen győződhessünk meg arról, miért szeretne a nagyközség határátkelőt nyitni Romániába. A megkésett téli nap, a havas eső és a hideg szél nem kedvezett különösképpen a kirándulásnak, azt viszont sikerült bebizonyítania, hogy ez mégsem a tavasz, hanem egyelőre február közepe. — Végrehajtó bizottságunk néhány nappal ezelőtt döntött arról, hogy szeretnénk határátkelőt nyitni Domb- egyház térségében — mondja Csizmadia János tanácselnök, útban a határ felé. — Most persze mindenki valami újat akar, eltérőt a régitől. Szomszédaink, Battonya és Mezőhegyes ugyancsak bejelentette ezt az igényét. (Folytatás a 3. oldalon) Csend és lárma — Csalk 5 millió forintról van szó — hallom minap egy gazdasági szakembertől. Félvállról mondja, ahogy jelentéktelen összegről szokás beszélni. Pedig a vállalata a csőd szélén álil. Emlékezetemben őrzöm az egyik tanácsi vezető kijelentését: minket nem zseníroz az adósság. Holott köztudott, hogy a gondjaira bízott település számláján hatalmas adósság halmozódott fel. Se szeri, se száma a pénzügyi feflélőtlenségnek. Mert az ilyen kijelentések mögött végeredményben ez rejlik. A felelőtlen, a meggondolatlan kóklerség. Csoda, hogy az ország az infláció felé rohan? Közben fortyog a felszín. Nagy dirrel- durnall zajlik a politikai pártok csatározása. Tele van velük a sajtó, a rádió, meg a ítévé. Az ember nem győzi kapkodni a fejét. Erre figyelünk, erről vitatkozunk nap mint nap. De miért hallgat a többség? Ezt kérdezik egymástól a kommentátorok, erről siránkoznak a jegyzetírók, emiatt óimé lkodnak a politikusok. A többség makacs. Arra figyeli, ami a felszín alatt zajlik, ami a létét meghatározza, a felfelé kúszó áraikra. Kezdek hitelt adná Kornál János professzor szavainak. Magyarországon azért van infláció, mert a jelenlegi pénzügyminiszter és elődei úgy döntöttek, hogy legyen. Es ez nem vicc! Meggyökeresedett ugyanis az a nézet, s úgy látszik, zöld utat is kapott, hogy a gazdaság szerkezeti átalakításához hatalmas méretű inflációra', s még nagyobb munkanélküliségre van szükség. Az indok egyszerű. Más fejlődő országokban is ilyen folyamatok zajlottak le. Csak a leglényegesebbre nem adnak választ. Milyen irányt vegyen a szerkezet átalakítása, hogy eredményt hozzon? Igaz, rá kell bízni ezt a kérdést a piacra. Csakhogy éppen ez hiányzik Magyarorsizágon. Bezárják a veszteséges vállalatokat — mint megyénkben is a szeghalmi Csepel Autógyárat —i, holott éppen a piac szabályozó szerepének hiánya folytán aligha ítélhető meg, hogy egy üzem bezárása javítja-e vagy rontja a népgazdaság helyzetét. Csendben,' csinnadratta nélkül folyik a privatizáció. Micsoda szó! Meg se érti a közember. Talán éppen ezért született, nehogy mindenki megértse. A gazdasági válság felszámolásának legfontosabb lépése a tulajdonviszonyok átalakítása. Szabad a gazda. Aki bírja, marja. Más a szó és más a tett. A hivatalos nézetet valló lobby állítja, hogy szükség van termelő- szövetkezetekre. Mert mi lesz, ha szét- fongácsolódnak?! Ugyanakkor eladják a téesztagok földjeit. Micsoda kétarcúság! A tulajdon megszerzéséhez pénz kell. Ennek is megtalálták a módját. Több millió forintra emelkedett a vállalati irányítók évi javadalmazása'. Ugyanakkor a vállalati vagyonit leértékelik. így valóban el lehet érni, hogy a társadalom és a magyar állam rövid idő alatt megszabaduljon a tulajdontól. És ezután mi jön? A kérdés fenyegető felkiáltójellé kezd válni. Nem a .politikai csatározások riasztják az embereket, nem a demokráciától féinek. Hanem a munkanélküliségtől és az inflációtól. Az egymást követő kormányok helytelen gazdaságpolitikájának a tanácsok, a szövetkezetek, a vállalatok rossz gazdálkodásának terheit nem a döntéshozók, nem az irányítók viselik, hanem a nép, a nagy többség. A jövedelem differenciálódása széles rétegek elszegényedéséhez vezet. Nem titok, látják, érzik, sejtik, mire megy a játék, és hallgatnak. Micsoda csend van ebben az országban és micsoda lárma! Serédi János Sajtótájékoztató a Mezőgazdasági Könyvhónapról A márciusban tartandó 33. Mezőgazdasági Könyvhónap- ról tájékoztatták az újságírókat kedden a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban. Gallyas Csaba, a Mezőgazdasági Könyvkiadó igazgatója, a könyvhónap szervezőbizottságának vezetője elmondotta: az alkalomra 8 kiadó 41 művet jelentetett meg, összesen 620 ezer példányban, csaknem 100 millió forint értékben. Az ez évi újdonságok között már több mint egy- tucat az olyan könyv, amelyet a nagyüzemi gazdaságok szakemberei mellett a mezőgazdasági kisvállalkozóknak, az alakuló „farmok” gazdáinak, valamint a terményeket a szűkebb család számára előállítóknak is ajánlhatnak. Az idei kínálat jelzi, hogy az utóbbi időben növekszik a kereslet a népszerű formában közreadott, könnyen elsajátítható, gyakorlati tudásanyagot tartalmazó könyvek iránt. A sajtótájékoztatón a békéscsabai Tevan Kiadó is bemutatta legújabb kiadványait, Hegyes i János Rögös utakon című könyvét, melyben a 90. születésnapját tavaly ősszel ünneplő szerző verseiből1 és prózai írásaiból válogattak. A könyv a Mezőgazdasági Könyvhónap egyik jelentős eseményé. Hová ment a juhász a szamárral és a birkákkal — vagy azok nélkül? Olvasóink bizonyára emlékeznek arra a tavaly történt és nagy port kavart esetre, amikor a zöld határon Romániából Magyarországra szökött néhány ember egy egész birkanyájjal, pontosabban 5 férfi, három nő, három gyerek, 1056 birka, 5 szamár, 9 kutya. „Áttelepült” továbbá egy Aró, egy Dacia gépkocsi és három lovas kocsi. Magyarországi sorsukról, az egészségügyi karanténról, majd ennek megszűnése után Battonyára költözésükről is írtunk. A juhász a forradalom után hazalátogatott, s a kaland újabb állomásáról, illetve a szökésük nyomán Romániában kialakult helyzetről közöl többrészes írást a Jelen című aradi független politikai napilap. A kétrészes cikket lapunk 2. oldalán olvashatják. Segít a Pentagon! Undersoil asszonyt Békéscsabához köti a szíve Az elmúlt héten a Magyar —Amerikai (USA) Baráti Társaság vendégeként Békéscsabán tárgyait Ruth M. Anderson ezredes, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének légierő, védelmi és légügyi attaséja. Az ezredesasszony látogatásának célját Szedogla- vits István, a társaság elnöke foglalta össze: — Társaságunk, megalakulása óta folyamatos kapcsolatban áll az Egyesült Államok budapesti nagykövetségével. Ennek köszönhetően, még tavaly, Békéscsabán köszönthettük Anderson asszonyt. Látogatása után nem szakadt meg a kapcsolatunk, hiszen például1 most ő hívott fel bennünket. Elmondta, az Egyesült Államok NSZK-ban állomásozó csapatkontingensének egy része kivonul Európából. Ezért több kiszolgáló létesítmény feleslegessé válik. A budapesti nagykövetség — személyesen Anderson asz- szony — kezdeményezte, hogy a nélkülözhető egészségügyi intézmények egy részét, azok felszereléseit humanitárius céllal Magyar- országra szállítsák. A tervek egy része már a közeljövőben megvalósul. Március elején például több — korszerű gyógyászati segédeszközökkel megrakott — konténer érkezik az NSZK- ból Ferihegyre. Békéscsabán, a baráti társaság szervezésében Anderson asszony az elosztás részleteit beszélte meg megyénk egészségügyi intézményeinek vezetőivel. A megállapodás értelmében az első segélycsomagokból a békéscsabai, a gyulai és az orosházi kórház részesül. Ám ez még csak a kezdet. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások kedvező folytatása esetén ugyanis további csatornák is megnyílnak. Így szóba került komplett kórház szállítása Békés megyébe. Hasonló céllal egyébként más megyék vezetőivel is tárgyal az attasé. A Magyar —Amerikai Társaság a további lehetőségek kihasználásában is jelentős szerepet vállalhat, hiszen mint Anderson asszony elmondta, szíve Békéscsabához köti. Krausz N. Tamás Pozsgay Imre Orosházán Bűfelejtő programokra nincs szükség Orosházán az MSZP választási nagygyűlésén Gonda Géza, a párt kampányfőnöke köszöntötte a művelődési ház zsúfolásig megtelt színháztermének valamennyi résztvevőjét, majd külön köszöntötte Pozsgay Imre államminisztert, az MSZP országos elnökségének tagját és Olajos Imre agrárszakembert, a Békés megyei 6. számú választókörzet képviselőjelöltjét, aki programbeszédét rövid bemutatkozással kezdte. Majd azokról az indítékokról szólt, amelyek /végül is meggyőzték őt, a választási küzdelemben való részvételéről. — Azért vállaltam a feladatot, mert a párt programjának kialakításában én is részt vettem. Az MSZP, a kisemberek pártja, a rendszerváltásra vállalkozott. Erre tudatosan készült, időközben azonban kevesen maradtunk, saját párthíveink közül is sókan elmaradtak. A|z ország viszont óriási léptekkel halad a jogállamiság felé. Alig egy hónap, és egy demokratikusan megválasztott Parlament ül majd ösz- sze. Büszke vagyok rá, hogy a demokrácia gyakorlásában ez a párt és jómagam is részt vehetünk. — Jórészt azért vállaltam a jelöltséget, hogy ebben a küzdelemben szóljak a termelőszövetkezetekért is, hisz nincs olyan szektora ennek a magyar gazdaságnak, amely a dolgozókkal azonos számiban lévő nyugdíjasoknak is megfelelő értéket adna. Amikor ez a párt utat enged a vállalkozóknak, akkor az MSZP azt is mondja, hogy legyen több érték! A vállalkozó vegye el a jussát, de adjon tisztességes munkadíjat a dolgozóknak is — fejezte be programbeszédét az MSZP képviselőjelöltje. Ezt követően Pozsgay Imre lépett a mikrofonhoz. — Pártosodó világunkban tájékozódjunk, keressük az összefogás, a nemzeti megegyezés újabb lehetőségeit — kezdte beszédét az államminiszter. — Én magam is azt vallom, hirdetem, hogy — kétségtelenül politikai küzdelmekkel, összetűzésekkel is számolva — még a bonyolult, civilizáltan ' építkező társadalmakban sem tudtak jobb formát kitalálni az állampolgárok akaratának kifejezésére, mint a többpártrendszert. Értéknek tekintem azt is, hogy az átmenet, a fordulat békésen, vérontás néllkül történt egy olyan nemzet történelmében, amely vérből már bőségesen adózott. Ezt az adómegtakarítást akartuk elvégezni mi is, és erre szövetkeztek itt hathatós politikai erők az elmúlt években. Éppen ezért én csak tisztelettel tudok szólni azokról, akik bizonyos értelemben önmagukat is kirekesztve a rendszerből, de a rendszer is kirekesztve őket, kemény feltételekkel küzdöttek azért, hogy az ország szeme felnyíljon, az emberek a változásokra felkészüljenek. — Mondom, tisztelettel gondolok rájuk, ha a hasonló tiszteletet megadják azoknak, akik maguk is — néha nem kisebb kockázatot vállalva — egy hatóságként működő állampárt keretei között jutottak el ugyanerre a felismerésre, és gyűjtöttek elegendő erőt ahhoz, hogy lebontsák a pártállamrendszert és az állampártot vele együtt. Ezek a szocialisták Magyarországon. S, hogy kényszer hatása alatt tették? Mindenki kényszer hatása alatt cselekszik. Valóban kényszerűség volt ez a maga módján — folytatna Pozsgay Imre — mert azóta látni való, az egész kelet-európai Jalta utáni rendszer működésképtelenné. vált és az összeomlás határára jutott. A választások kapcsán Pózsgay Imre két magánjelleg^ véleményét is ki- nyivóinította. Az egyik; a legjobb az lesz, ha a polgárok elmennék választani. Negyvenhárom év után saját lelkiismeretűkre hallgatva szavazzanak az emberek! A másik; figyeljenek a nagyotm ondókra! Itt most senki nincs abban a helyzetben, hogy túlígérgetések- kél1 búfelejtó programot adjon elő. A nagygyűlés végén Pozsgay Imre és Olajos Imre a hallgatóság kíséretében átsétált az evangélikus templomba, ahol koszorút helyezett el a zombai ősök emlékére. Cs. I.
