Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-17 / 41. szám

1990. február 17., szombat TALLÓZÓ +f 'KőröstAj Hol a tisztaság mostanában? Lehet, a tolvaj kiált „Fogják -meg!”-et? ... Nem tiszta ember. Nem tiszta eszme. Nem tiszta élet. Nem tiszta múlt. Jelen­leg pedig jóformán csak ilyen jelzős szerkezet hall­ható-olvasható, ha pár­tok, pártszerű képződmé­nyek, pszeudopártok, s azok vezetői, tagjai egymásról, egymás viselt dolgairól ír­nak, beszélnek. Kedvelt még „a bukott rendszer embere” kifejezés is. Fent említettek ezzel is szívesen illetik egy­mást. Természetesen mindig a másik a nem tiszta, s a má­sik a bukott rendszer embe­re. Vitákban, választási kor­teskedésekben lassacskán ez tűnik a legjobb és legfőbb érvnek a vetélytársak ellen. Kellemesen helyettesíthet programot, koncepciót, fele­lősségteljes elvi állásfoglalá­sokat. Vádolni mindig köny- nyű, s manapság ebben a Választások előtti harci pe­riódusban elegendőnek mu­tatkozik valakit a „nem tisz­ta” váddal illetni, hogy lé­péselőnyre tegyünk szert. Elő kell tehát állítani a klasszikus kabátlopásügy- szituációt, s nyert ügyünk van — lehet. Mert mit tehet a nem tisz­tának nevezett? Odaáll bi­zonygatni, hogy ő igenis tiszta? Gyanús, gyanús!Szó­val nem is tiltakozik, nem is igyekszik tisztázni magát. Volt már néhányszor olyan idő a legutóbbi negyvenöt év magyar történelmében, hogy hasonló, nem is vádak, csak jelzők elegendőek vol­tak pár év börtönhöz, Kis- tarcsához, Recskhez. Nem kellett ehhez több, mint va­lakire rámondani: kulák, ki­zsákmányoló, reakciós ügy­nök, láncos kutya, revizio­nista, ellenforradalmár, el­lenzéki, másként gondolko­dó. Most az az idő jött vol­na el, hogy hasonló haszná­lati értékűvé avanzsál a bár­kire ráaggatható rákosista, sztálinista, kádárista (s hol­nap netán a gorbacsovista, a kohlista, a bushista) jel­ző?. .. No, de ki dönti el, hogy ki van velünk, s ki elle­nünk? Hogy ki tiszta, s ki nem? Űj káderesek? Űj sze­mélyzetisek? Űj informáto­rok? Űj házmesterek? Űj purifikátorok? És ha a leg­hangosabb purifikátor azért kiabál oly hangosan, mert attól tart, esetleg ő maga sem olyan vegytiszta? Ha a tolvaj kiált „Fogják meg!”- et? Esetleg az a példa és minta, aki soha, sehol sem­mit nem csinált? De hogy nem csinált semmit? Ki el­len nem csinált semmit? Ki mellett nem csinált sem­mit?. .. S van itt még egy, nem jelentéktelen kérdés. Mi van azokkal a milliókkal, akik „akkor” már itt éltek, dol­goztak, „azoknak”, mert hát el kellett tartani a családot, fel kellett nevelni a gyere­klet, tető kellett a fejük fö­lé? A néppel, amelyre hi­vatkozva, de amely nélkül döntöttek — róla, akkori, magukat tisztának nevezők, s amelyre ma is szünet nél­kül hivatkoznak mai purifi­kátorok és intoleránsok? Hi­szen „a nép” sem lehetett tiszta, mivel itt maradt, nem vándorolt ki, nem disszidált, nem emigrált, nem ült, nem lőtt, nem lőtt vissza, nem bántott senkit, csak eltűrte, hogy bántsák! Ennek a népnek akkor te­hát „nem tiszta” a ma szü­letett csecsemője, mert az apja Kádárék alatt élt? Mert a nagyapja Horthyék alatt? Mert a dédapja Fe- rencz József alatt? Bibliai mértékkel kellene mérnünk, hetedíziglen keresve az atyák (vélt vagy valódi) bű­nét, s megbüntetve azt vét­len utódokban? Netán egy­fajta árjaság újbóli firtatá­sa lenne célszerű, a „tiszta” értelmezésének kiterjesztése akár idáig is? Apropó, Biblia. Persze, ha azt vgsszük, Jé­zus Krisztus sem volt „tisz­ta”. Hiszen atyja, József, egy előző „hatalom”, Dávid király házából és nemzetsé­géből származott. Mi több, ácskodott a zsarnok Heró- des király uralkodása alatt. Hogy Jézus nem József, hanem az Isten fia volt? Hát igen. No, de melyik is­tené? És milyen isten is volt az? Lehet, hogy ha egy kicsit megvakarjuk, kiderülhet, nekünk maga az atyaúristen sem igazán tiszta? (Takács István; Népszava) Szex kontra karrier ... Mint ahogy van, aki étvágytalanul, ímmel-ámmal azért legyűri az ételt és jól­lakik, van, aki szexuális li­bidó nélkül is kierőszakol néha-néha egy-egy szeretke­zést. A vége jóleső fáradt­ság — ha nem is a szerel­mi öröm okán, hanem in­kább azért: na, ezt is le­tudtuk. A yuppie-kór — így ne­vezi az aszexuális érzelmi alapállást Jenifer Knopf, az Északkeleti Egyetem felnőt­tek nemi életével foglalkozó kutatási programjának veze­tője, és mindjárt hozzáte­szi : az sem véletlen, hogy éppen a yuppie-kra (a yup­pie sikeres, feltörekvő értel­miségi vagy üzletember, il­letve üzletasszony), jellemző ez a magatartásforma. Az a fiatal férfi és nő, aki a — nyugati világban megszokott — teljes erőbedobással veti magát saját karrierje kiépí­tésébe, egyszerűen túlságo­san kimerült ahhoz, hogy a Káma szútrából ismert szexuális magasiskolát gya­korolja. A hetenként me­netrendszerűen lebonyolí­tott „uborkagyalulást” pedig unalmas szobatornának tart­ják és inkább elszabotálják. Előbb-utóbb — hallgatóla­gos jóváhagyással — leszok­nak a szexről... Szakorvosok állítják: mind a férfinak, mind a nőnek két lelke van! A rná- ' sodik lelkűket — mindket­ten övön alul hordják. Ez a szexuális lélek pedig a le­hető legérzékenyebb! Ám mit tegyenek hazai panaszo­saink? Addig is, míg a ma­gyar egészségügy nem for- lít látványosabb figyelmet e témára, hadd ajánljak olva­sóink figyelmébe egy bri­liáns kiadványt, amely talán még kapható a könyvesbol­tokban. Írói; Maurice Yaffé és Elizabeth Fenwick. A kö­tet címe; A nemi öröm — gyakorlati útmutató. Alcíme jelzi, hogy tartalma figye­lemre méltó: „A nemi élet értékelésének és javításának mindenre kiterjedő prog­ramja — klinikailág kipró­bált —, önállóan alkalmaz­ható terápiás módszerek se­gítségével.” Igaz, nem olcsó könyv. De akinek a szex megérj egy kiló karajnak az árát, az ne mulassza el át­lapozni. (Bedecs Éva; Ma­gyarország) Már az is drágább, ami nincs VAGYONELSZÁMOLÁS — Es akin tudunk, segítünk, ez a szegény asszony vezetheti a ház­tartásunkat, ez a szegény bácsi meg gondozhatja a kertet. (Brenner György rajza)-------------------------------------------------------------------------(A Magyar Nemzetből) Szenvedélyek szimbóluma, Karády Tragikum lengte körül ... Vagy itt a tej, a tej­föl, a tejszín. Amióta fáj­dalmasan drága lett a tej, hol van, hol nincs. A zacs­kója változatlanul folyik, vi­szont általában a lejárati idő utolsó pillanatában vagy az után teszik a hűtőpultra, mert túl kell adni rajta, ha romlott is, s csak ha elkelt, akkor mehet a friss. Ha di­vatban lenne még a fo­gyasztó megkárosításának fo­galma, mondhatnánk: két­szeres áron csapnak be min­ket. De mert ezt a műfajt ma állami szinten űzik — a fogyasztói érdekvédelem ugyanis egyszerűen nem il­lik bele a fogyasztás drasz­tikus csökkentésének kon­cepciójába —, ma tehát csak azt mondhatjuk, ez az egész nagyon hasonlít a szabad rabláshoz. Mert attól, hogy szabad­jára engedtük az árakat, még nem lesz nálunk világ­piac. A legnagyobb szállítók: tejesek, gabonások, húsosok — monopolhelyzetben van­nak. Gyakorlatilag annyit kérnek a termékeikért, amennyit akarnak. Vagyis, amennyit nem szégyellnek. ... Készülőben van egy újabb egyoldalú, s ezért is tisztességtelen sarcolás (a tervezett új kötelező gép­jármű-biztosításról van szó — a szerk.), amely — miután az autó napjainkban már_ egyáltalán nem luxuscikk ... — százezreket érinthet, ... Aggasztóan rövid ideig tartott a reménykedés kora, hogy tudniillik ezt a gyöt­rően kínzó váltást megúsz- szuk az indulatok elszaba­dulása nélkül. Ehelyett — és manapság ez már egyre nyilvánvalóbb — az idétlen marakodás, a lehetetlennél is lehetetlenebb személyes­kedés, a mindent és lassan már mindenkit elborító vá­daskodás, a végzetesen pri­mitív uszítás veszélyezteti a nemzeti közmegegyezésen alapuló békés átalakulást. Elkezdtünk valamit és . mostanság már komolyan fenyegető veszély, hogy amit elkezdtünk, az kudarcba — ne adj’ isten, véres kudarc­ba! — torkollik. Elkezdtünk valamit gondolkodva, meg­fontolva, és ne adj’ isten, hogy éppen mi bizonyítsuk Anatole France mólt szá­zadibéli keserű megállapítá­sának igazságát: „Nem jó Nagy érdeklődéssel hall­gatom a tévében, Illetékes Adóügyi Főnök nyilatkoza­tát: tízmillió forintot költöt­tek az adóhivatal népsze­rűsítésére. „Nem lesz ez egy kicsit sok?” — érdeklődik a riporternő. Illetékes meg" nyugtatja: nem, egyáltalán nem sok ... Nagyon szeretném az új­ságokban kinyomtatva látni Hazám költségvetését. Hogy hová csurognak el a milliár- dok.. Hogy milyen pénzből épít új és új palotát az APEH és a többi pech ; hogy miből kapnak tíz- és száz­ezer forintos prémiumokat a veszteséges IKV-k alkalma­zottai, hogy kiket. hogyan számoltatnak el a pénzzel, anyaggal, idővel. Nagyon szeretném, ha informálná­nak valamennyiünket arról, hogy ha egy tollvonással el­vették keresetünk és nyug­díjunk egyharmadát, a ke­nyér, hús, sajt és konzerv Ha a kereskedő átveszi, ad­nak neki, ha nem, úgysem talál helyette mást. A nagy szállító egyelőre a felsrófolt árbevételből fedezi a neki is felsrófolt víz-, benzin-, vasúti költségeket, és a csappanó forgalom miatt ki­használatlan kapacitása re­zsijét. Bízik abban, hogy egy szűk réteg még akkor is vesz majd húst, tejet, ke­nyeret, amikor az ország há­romnegyede már a kukák környékén guberál. A naiv magyar vevő ta­valyi Gorenje-beszerzési ak­ciója közben Bécsben azt látta: az árak a csillagos eget súrolják' de mindent lehet kapni. Nálunk egyelő­re az eget súroló árak és a csillagok dominálnak, az üzletek viszont egyre üre­sebbek. Akinek maradt még humorérzéke, derülten vehe­ti tudomásul: fölemelték kétszeresére annak a mosó­pornak az árát, amit sem ré­gebben, sem most nem lehet kapni. Lehet, hogy ezzel nagy lépést tettünk viszont a gazdasági kilábalás felé... (Rácz Judit; Magyar Nem­zet) ... Nemcsak erkölcstelen egy ilyen tervezett lépés, hanem jogilag is indokolat­lan. Mi sem egyszerűbb, mint — a monopolhelyzetet kihasználva — egyetlen toll­vonással újabb milliókat ki­szedni az állampolgárok zse­béből ... (Kelet-Magyaror- szág) politikus az, aki elébe vág a dolgoknak. Nincs igaza annak, akinek túl korán van igaza.” Mit mondjak? Ez maga a rémület! .Az egyetlen halvány re­mény, hogy a korábbi átko­zódók közül is vannak, akik jobb belátásra tértek, érez­vén a végveszélyt. Egyikük így ír: „Menteni, ami ment­hető, mert az elkövetkező években, ha csakugyan el­kezdünk építkezni végre, nagy szükség lesz mindenre, ami érték. És menteni, ami még menthető, önmagunk jobbik feléből.” És bizton maradt még va­lami önmagunk jobbik felé­ből! Csak ez akadályozhat­ja meg, hogy esztelen osto­basággal, értelmetlenül egy­másnak essünk, s dulakodás közben minden megmaradt értéket elpusztítsunk. (Kis­alföld) felemelt árával, a felemelt lakbérrel, vízdíjjal, posta- költséggel. buszbérlettel, ak­kor megmenekült-e már a Haza? A dermesztő benzin- és kocsiáremelésekből hány száz kilométer autósztráda fog megépülni? És ha sike­rül Tengizből, Bős—Nagyma­rosból, és még ki tudja, mi mindenből kimásznunk, nem kellene-e népszavazást tar­tani arról, hogy a világkiál­lításba belemásszunk-e? Hány milliárd kell csak ah­hoz, hogy otthonok százait vagy ezreit, üzemek tucatját kisajátítsák, lerombolják? Hány millió kell ahhoz, hogy terveztessenek, pálya­díjakat kiadjanak, és akkor ez csak a kezdet kezdete. Külföldi tőkét lesünk? Sült galambot? És mit akarunk kiállítani? A lerobbant Jó­zsefvárost? Angyalföldet? Vagy „világszínvonalú” kór­házainkat? ... (Fehér Klára; Képes 7) ... A vércseszenvedélyek véres ismerője. Szerepeinek legboldogabbik pillanataiban sem mosolygott. Ha mosoly­gott, ez nem a szív derűje, hanem a mégis-illem tanult- sága. Az általa elszerepelt filmbéli szerelmek nem a házassággal végződő kurizá- lások Herczeg Ferenc-i jég- pályabógnijait írták le, ha­nem a molernebb életérzésű Zilahy Lajosnak megfelelő tragikumot hordozták. <3 hozta be színjátszásunkba a szerelem, mint emberre rá­szakadó csapás megkínzó ir- tózatát. Az utolsó katonavo­natok előtti élettől búcsúzó kapkodó szerelmét testesí­tette meg. Csak egy éjsza­kára ... de nem a Gyóni Géza az előidézőket harago­san lövészárokba zavaró in­dulatának csak egy éjszaká­ja, hanem az egyetlen alka­lomra a véres világból ka­rok közé kiszakadó néhány órás menekülését ígérte ál­landó alakja. Tragikum lengte körül... Mikrofonénekesnő, san- szonett, díva, egypercnyi há­zasság után szabadosán élő jó társasági botránykő. Be­énekelte magát a közfigye­lembe. Bebúgta nyugtalaní­tó hangját a fülekbe. Kora énekesnője volt, akár szín­játszásunk kezdetén az első Juszt — „Kezitcsókolom, Juszt Lászlót keresem. — Egy pillanat, mindjárt idehívom ... — Igaz a hír, hogy nagy­lemeze jelent meg? — Egyelőre csak kazettán kaphatók dalaim. A lemez is kész. csak a borító miatt késik a forgalmazása. — Miért? Bezúzták? — Nem. Á! Egyszerűen a nyomás minőségével volt baj. — Mit énekel? — Tizenkét dal került az albumra. Néhányat már is­mernek a tévénézők: szil­veszterkor Kovács Katival, azelőtt pedig a kisfiámmal fakadtam dalra. A Vidám Színpadon pedig Verebes Istvánnal együtt énekeltem. Kíváncsi rá? „A küszöbön állj meg és ne lépj tovább, mert nem véd meg senki, ha jár a pofád!”... — Mi a lemez és a kazet­ta címe? — „Kezitcsókolom.” — Hát persze, mi is le­hetne más! Makacsul kitart évekkel ezelőtti, vitát, bírá­magyar primadonna, Déry­né. Kurta magánórák követ­keztek az úri színésznő, Cs. Aczél Ilonától. Egyed Zoltán színházi lapszerkesztő és Don Juan-i ítész beudvarol­ta a Vígszínház előkelő tár­sulatába. Ez is botrányt oko­zott: a fennhéjázó színi in­tézmény, arisztokratikus jel­lemábrázolókkal, mire beto­lakodik ide, betolják közé­jük ezt a ki tudja, honnan jöttét. Nem a Vígben, annak csak kamarájában, a Pesti Színházban lép színre Maugham Az asszony és az ördög című háromfelvoná- sosban. Játszott prózát, még­is primadonnaszerepekben ölelték a nézők szívükre: A királynő csókja és a Sybill első hölgyét játszotta. Több­nyin mégis filmek, mozi.da- rabok, szerelmi ponyvák, érzelmes történetek, nem­csak a Zilahy merészsége ki­váltotta erkölcsbotrányt/ ka­varó Halálos tavasz, a Va­lamit visz a víz, hanem a Külvárosi őrszoba és az Öpiumkeringő: képi vackok, mozlromantika, hatásra for­ralt olcsóságokban hozta lét­re a megközelíthetetlen és titokzatos asszony alakját... Karády Katalin csütörtö­kön rákbetegségben meghalt New Yorkban. (M.G.P.; Nép- szabadság) latot kiváltó köszönése mel­lett. Mostanában is így kö­szönti a Híradó nézőit: „Ke­zitcsókolom és jó estét kívá­nok!” — Ahogy illik! c— Nem cikizték? — Nem. — Talán majd ezután? — Nem hinném. Az vi­szont már biztos, hogy a TV2-n adásba kerülő hír­adókban nem köszönhetek „Kezitcsókolommat”. Baló György levélben szögezte le, hogy ez avítt, undorító kö­szönés. Ezt írta a főszer­kesztőmnek. — Akkor a TVl-ben „Ke­zitcsókolom”, a TV2-n „Jó estét” lesz? — Valahogy így. Furcsa, nevetséges „intézkedés”. Be­lekötni a köszönésbe!? — Mintha ez lenne a leg­nagyobb, legégetőbb gond a Magyar Telévízió háza tá­ján. — Na igen. — Apropó! Rend van a Híradóban? — Négy ember elment, száznyolcvan itt maradt. Minden este fél nyolckor megjelenünk, korrektül tá­jékoztatjuk a nézőket... (Borzák Tibor; Petőfi Népe) Újabb sarc méghozzá érzékenyen. Menteni — önmagunk jobbik felét Hová lesznek a milliók?

Next

/
Thumbnails
Contents