Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-17 / 41. szám
1990. február 17., szombat TALLÓZÓ +f 'KőröstAj Hol a tisztaság mostanában? Lehet, a tolvaj kiált „Fogják -meg!”-et? ... Nem tiszta ember. Nem tiszta eszme. Nem tiszta élet. Nem tiszta múlt. Jelenleg pedig jóformán csak ilyen jelzős szerkezet hallható-olvasható, ha pártok, pártszerű képződmények, pszeudopártok, s azok vezetői, tagjai egymásról, egymás viselt dolgairól írnak, beszélnek. Kedvelt még „a bukott rendszer embere” kifejezés is. Fent említettek ezzel is szívesen illetik egymást. Természetesen mindig a másik a nem tiszta, s a másik a bukott rendszer embere. Vitákban, választási korteskedésekben lassacskán ez tűnik a legjobb és legfőbb érvnek a vetélytársak ellen. Kellemesen helyettesíthet programot, koncepciót, felelősségteljes elvi állásfoglalásokat. Vádolni mindig köny- nyű, s manapság ebben a Választások előtti harci periódusban elegendőnek mutatkozik valakit a „nem tiszta” váddal illetni, hogy lépéselőnyre tegyünk szert. Elő kell tehát állítani a klasszikus kabátlopásügy- szituációt, s nyert ügyünk van — lehet. Mert mit tehet a nem tisztának nevezett? Odaáll bizonygatni, hogy ő igenis tiszta? Gyanús, gyanús!Szóval nem is tiltakozik, nem is igyekszik tisztázni magát. Volt már néhányszor olyan idő a legutóbbi negyvenöt év magyar történelmében, hogy hasonló, nem is vádak, csak jelzők elegendőek voltak pár év börtönhöz, Kis- tarcsához, Recskhez. Nem kellett ehhez több, mint valakire rámondani: kulák, kizsákmányoló, reakciós ügynök, láncos kutya, revizionista, ellenforradalmár, ellenzéki, másként gondolkodó. Most az az idő jött volna el, hogy hasonló használati értékűvé avanzsál a bárkire ráaggatható rákosista, sztálinista, kádárista (s holnap netán a gorbacsovista, a kohlista, a bushista) jelző?. .. No, de ki dönti el, hogy ki van velünk, s ki ellenünk? Hogy ki tiszta, s ki nem? Űj káderesek? Űj személyzetisek? Űj informátorok? Űj házmesterek? Űj purifikátorok? És ha a leghangosabb purifikátor azért kiabál oly hangosan, mert attól tart, esetleg ő maga sem olyan vegytiszta? Ha a tolvaj kiált „Fogják meg!”- et? Esetleg az a példa és minta, aki soha, sehol semmit nem csinált? De hogy nem csinált semmit? Ki ellen nem csinált semmit? Ki mellett nem csinált semmit?. .. S van itt még egy, nem jelentéktelen kérdés. Mi van azokkal a milliókkal, akik „akkor” már itt éltek, dolgoztak, „azoknak”, mert hát el kellett tartani a családot, fel kellett nevelni a gyereklet, tető kellett a fejük fölé? A néppel, amelyre hivatkozva, de amely nélkül döntöttek — róla, akkori, magukat tisztának nevezők, s amelyre ma is szünet nélkül hivatkoznak mai purifikátorok és intoleránsok? Hiszen „a nép” sem lehetett tiszta, mivel itt maradt, nem vándorolt ki, nem disszidált, nem emigrált, nem ült, nem lőtt, nem lőtt vissza, nem bántott senkit, csak eltűrte, hogy bántsák! Ennek a népnek akkor tehát „nem tiszta” a ma született csecsemője, mert az apja Kádárék alatt élt? Mert a nagyapja Horthyék alatt? Mert a dédapja Fe- rencz József alatt? Bibliai mértékkel kellene mérnünk, hetedíziglen keresve az atyák (vélt vagy valódi) bűnét, s megbüntetve azt vétlen utódokban? Netán egyfajta árjaság újbóli firtatása lenne célszerű, a „tiszta” értelmezésének kiterjesztése akár idáig is? Apropó, Biblia. Persze, ha azt vgsszük, Jézus Krisztus sem volt „tiszta”. Hiszen atyja, József, egy előző „hatalom”, Dávid király házából és nemzetségéből származott. Mi több, ácskodott a zsarnok Heró- des király uralkodása alatt. Hogy Jézus nem József, hanem az Isten fia volt? Hát igen. No, de melyik istené? És milyen isten is volt az? Lehet, hogy ha egy kicsit megvakarjuk, kiderülhet, nekünk maga az atyaúristen sem igazán tiszta? (Takács István; Népszava) Szex kontra karrier ... Mint ahogy van, aki étvágytalanul, ímmel-ámmal azért legyűri az ételt és jóllakik, van, aki szexuális libidó nélkül is kierőszakol néha-néha egy-egy szeretkezést. A vége jóleső fáradtság — ha nem is a szerelmi öröm okán, hanem inkább azért: na, ezt is letudtuk. A yuppie-kór — így nevezi az aszexuális érzelmi alapállást Jenifer Knopf, az Északkeleti Egyetem felnőttek nemi életével foglalkozó kutatási programjának vezetője, és mindjárt hozzáteszi : az sem véletlen, hogy éppen a yuppie-kra (a yuppie sikeres, feltörekvő értelmiségi vagy üzletember, illetve üzletasszony), jellemző ez a magatartásforma. Az a fiatal férfi és nő, aki a — nyugati világban megszokott — teljes erőbedobással veti magát saját karrierje kiépítésébe, egyszerűen túlságosan kimerült ahhoz, hogy a Káma szútrából ismert szexuális magasiskolát gyakorolja. A hetenként menetrendszerűen lebonyolított „uborkagyalulást” pedig unalmas szobatornának tartják és inkább elszabotálják. Előbb-utóbb — hallgatólagos jóváhagyással — leszoknak a szexről... Szakorvosok állítják: mind a férfinak, mind a nőnek két lelke van! A rná- ' sodik lelkűket — mindketten övön alul hordják. Ez a szexuális lélek pedig a lehető legérzékenyebb! Ám mit tegyenek hazai panaszosaink? Addig is, míg a magyar egészségügy nem for- lít látványosabb figyelmet e témára, hadd ajánljak olvasóink figyelmébe egy briliáns kiadványt, amely talán még kapható a könyvesboltokban. Írói; Maurice Yaffé és Elizabeth Fenwick. A kötet címe; A nemi öröm — gyakorlati útmutató. Alcíme jelzi, hogy tartalma figyelemre méltó: „A nemi élet értékelésének és javításának mindenre kiterjedő programja — klinikailág kipróbált —, önállóan alkalmazható terápiás módszerek segítségével.” Igaz, nem olcsó könyv. De akinek a szex megérj egy kiló karajnak az árát, az ne mulassza el átlapozni. (Bedecs Éva; Magyarország) Már az is drágább, ami nincs VAGYONELSZÁMOLÁS — Es akin tudunk, segítünk, ez a szegény asszony vezetheti a háztartásunkat, ez a szegény bácsi meg gondozhatja a kertet. (Brenner György rajza)-------------------------------------------------------------------------(A Magyar Nemzetből) Szenvedélyek szimbóluma, Karády Tragikum lengte körül ... Vagy itt a tej, a tejföl, a tejszín. Amióta fájdalmasan drága lett a tej, hol van, hol nincs. A zacskója változatlanul folyik, viszont általában a lejárati idő utolsó pillanatában vagy az után teszik a hűtőpultra, mert túl kell adni rajta, ha romlott is, s csak ha elkelt, akkor mehet a friss. Ha divatban lenne még a fogyasztó megkárosításának fogalma, mondhatnánk: kétszeres áron csapnak be minket. De mert ezt a műfajt ma állami szinten űzik — a fogyasztói érdekvédelem ugyanis egyszerűen nem illik bele a fogyasztás drasztikus csökkentésének koncepciójába —, ma tehát csak azt mondhatjuk, ez az egész nagyon hasonlít a szabad rabláshoz. Mert attól, hogy szabadjára engedtük az árakat, még nem lesz nálunk világpiac. A legnagyobb szállítók: tejesek, gabonások, húsosok — monopolhelyzetben vannak. Gyakorlatilag annyit kérnek a termékeikért, amennyit akarnak. Vagyis, amennyit nem szégyellnek. ... Készülőben van egy újabb egyoldalú, s ezért is tisztességtelen sarcolás (a tervezett új kötelező gépjármű-biztosításról van szó — a szerk.), amely — miután az autó napjainkban már_ egyáltalán nem luxuscikk ... — százezreket érinthet, ... Aggasztóan rövid ideig tartott a reménykedés kora, hogy tudniillik ezt a gyötrően kínzó váltást megúsz- szuk az indulatok elszabadulása nélkül. Ehelyett — és manapság ez már egyre nyilvánvalóbb — az idétlen marakodás, a lehetetlennél is lehetetlenebb személyeskedés, a mindent és lassan már mindenkit elborító vádaskodás, a végzetesen primitív uszítás veszélyezteti a nemzeti közmegegyezésen alapuló békés átalakulást. Elkezdtünk valamit és . mostanság már komolyan fenyegető veszély, hogy amit elkezdtünk, az kudarcba — ne adj’ isten, véres kudarcba! — torkollik. Elkezdtünk valamit gondolkodva, megfontolva, és ne adj’ isten, hogy éppen mi bizonyítsuk Anatole France mólt századibéli keserű megállapításának igazságát: „Nem jó Nagy érdeklődéssel hallgatom a tévében, Illetékes Adóügyi Főnök nyilatkozatát: tízmillió forintot költöttek az adóhivatal népszerűsítésére. „Nem lesz ez egy kicsit sok?” — érdeklődik a riporternő. Illetékes meg" nyugtatja: nem, egyáltalán nem sok ... Nagyon szeretném az újságokban kinyomtatva látni Hazám költségvetését. Hogy hová csurognak el a milliár- dok.. Hogy milyen pénzből épít új és új palotát az APEH és a többi pech ; hogy miből kapnak tíz- és százezer forintos prémiumokat a veszteséges IKV-k alkalmazottai, hogy kiket. hogyan számoltatnak el a pénzzel, anyaggal, idővel. Nagyon szeretném, ha informálnának valamennyiünket arról, hogy ha egy tollvonással elvették keresetünk és nyugdíjunk egyharmadát, a kenyér, hús, sajt és konzerv Ha a kereskedő átveszi, adnak neki, ha nem, úgysem talál helyette mást. A nagy szállító egyelőre a felsrófolt árbevételből fedezi a neki is felsrófolt víz-, benzin-, vasúti költségeket, és a csappanó forgalom miatt kihasználatlan kapacitása rezsijét. Bízik abban, hogy egy szűk réteg még akkor is vesz majd húst, tejet, kenyeret, amikor az ország háromnegyede már a kukák környékén guberál. A naiv magyar vevő tavalyi Gorenje-beszerzési akciója közben Bécsben azt látta: az árak a csillagos eget súrolják' de mindent lehet kapni. Nálunk egyelőre az eget súroló árak és a csillagok dominálnak, az üzletek viszont egyre üresebbek. Akinek maradt még humorérzéke, derülten veheti tudomásul: fölemelték kétszeresére annak a mosópornak az árát, amit sem régebben, sem most nem lehet kapni. Lehet, hogy ezzel nagy lépést tettünk viszont a gazdasági kilábalás felé... (Rácz Judit; Magyar Nemzet) ... Nemcsak erkölcstelen egy ilyen tervezett lépés, hanem jogilag is indokolatlan. Mi sem egyszerűbb, mint — a monopolhelyzetet kihasználva — egyetlen tollvonással újabb milliókat kiszedni az állampolgárok zsebéből ... (Kelet-Magyaror- szág) politikus az, aki elébe vág a dolgoknak. Nincs igaza annak, akinek túl korán van igaza.” Mit mondjak? Ez maga a rémület! .Az egyetlen halvány remény, hogy a korábbi átkozódók közül is vannak, akik jobb belátásra tértek, érezvén a végveszélyt. Egyikük így ír: „Menteni, ami menthető, mert az elkövetkező években, ha csakugyan elkezdünk építkezni végre, nagy szükség lesz mindenre, ami érték. És menteni, ami még menthető, önmagunk jobbik feléből.” És bizton maradt még valami önmagunk jobbik feléből! Csak ez akadályozhatja meg, hogy esztelen ostobasággal, értelmetlenül egymásnak essünk, s dulakodás közben minden megmaradt értéket elpusztítsunk. (Kisalföld) felemelt árával, a felemelt lakbérrel, vízdíjjal, posta- költséggel. buszbérlettel, akkor megmenekült-e már a Haza? A dermesztő benzin- és kocsiáremelésekből hány száz kilométer autósztráda fog megépülni? És ha sikerül Tengizből, Bős—Nagymarosból, és még ki tudja, mi mindenből kimásznunk, nem kellene-e népszavazást tartani arról, hogy a világkiállításba belemásszunk-e? Hány milliárd kell csak ahhoz, hogy otthonok százait vagy ezreit, üzemek tucatját kisajátítsák, lerombolják? Hány millió kell ahhoz, hogy terveztessenek, pályadíjakat kiadjanak, és akkor ez csak a kezdet kezdete. Külföldi tőkét lesünk? Sült galambot? És mit akarunk kiállítani? A lerobbant Józsefvárost? Angyalföldet? Vagy „világszínvonalú” kórházainkat? ... (Fehér Klára; Képes 7) ... A vércseszenvedélyek véres ismerője. Szerepeinek legboldogabbik pillanataiban sem mosolygott. Ha mosolygott, ez nem a szív derűje, hanem a mégis-illem tanult- sága. Az általa elszerepelt filmbéli szerelmek nem a házassággal végződő kurizá- lások Herczeg Ferenc-i jég- pályabógnijait írták le, hanem a molernebb életérzésű Zilahy Lajosnak megfelelő tragikumot hordozták. <3 hozta be színjátszásunkba a szerelem, mint emberre rászakadó csapás megkínzó ir- tózatát. Az utolsó katonavonatok előtti élettől búcsúzó kapkodó szerelmét testesítette meg. Csak egy éjszakára ... de nem a Gyóni Géza az előidézőket haragosan lövészárokba zavaró indulatának csak egy éjszakája, hanem az egyetlen alkalomra a véres világból karok közé kiszakadó néhány órás menekülését ígérte állandó alakja. Tragikum lengte körül... Mikrofonénekesnő, san- szonett, díva, egypercnyi házasság után szabadosán élő jó társasági botránykő. Beénekelte magát a közfigyelembe. Bebúgta nyugtalanító hangját a fülekbe. Kora énekesnője volt, akár színjátszásunk kezdetén az első Juszt — „Kezitcsókolom, Juszt Lászlót keresem. — Egy pillanat, mindjárt idehívom ... — Igaz a hír, hogy nagylemeze jelent meg? — Egyelőre csak kazettán kaphatók dalaim. A lemez is kész. csak a borító miatt késik a forgalmazása. — Miért? Bezúzták? — Nem. Á! Egyszerűen a nyomás minőségével volt baj. — Mit énekel? — Tizenkét dal került az albumra. Néhányat már ismernek a tévénézők: szilveszterkor Kovács Katival, azelőtt pedig a kisfiámmal fakadtam dalra. A Vidám Színpadon pedig Verebes Istvánnal együtt énekeltem. Kíváncsi rá? „A küszöbön állj meg és ne lépj tovább, mert nem véd meg senki, ha jár a pofád!”... — Mi a lemez és a kazetta címe? — „Kezitcsókolom.” — Hát persze, mi is lehetne más! Makacsul kitart évekkel ezelőtti, vitát, bírámagyar primadonna, Déryné. Kurta magánórák következtek az úri színésznő, Cs. Aczél Ilonától. Egyed Zoltán színházi lapszerkesztő és Don Juan-i ítész beudvarolta a Vígszínház előkelő társulatába. Ez is botrányt okozott: a fennhéjázó színi intézmény, arisztokratikus jellemábrázolókkal, mire betolakodik ide, betolják közéjük ezt a ki tudja, honnan jöttét. Nem a Vígben, annak csak kamarájában, a Pesti Színházban lép színre Maugham Az asszony és az ördög című háromfelvoná- sosban. Játszott prózát, mégis primadonnaszerepekben ölelték a nézők szívükre: A királynő csókja és a Sybill első hölgyét játszotta. Többnyin mégis filmek, mozi.da- rabok, szerelmi ponyvák, érzelmes történetek, nemcsak a Zilahy merészsége kiváltotta erkölcsbotrányt/ kavaró Halálos tavasz, a Valamit visz a víz, hanem a Külvárosi őrszoba és az Öpiumkeringő: képi vackok, mozlromantika, hatásra forralt olcsóságokban hozta létre a megközelíthetetlen és titokzatos asszony alakját... Karády Katalin csütörtökön rákbetegségben meghalt New Yorkban. (M.G.P.; Nép- szabadság) latot kiváltó köszönése mellett. Mostanában is így köszönti a Híradó nézőit: „Kezitcsókolom és jó estét kívánok!” — Ahogy illik! c— Nem cikizték? — Nem. — Talán majd ezután? — Nem hinném. Az viszont már biztos, hogy a TV2-n adásba kerülő híradókban nem köszönhetek „Kezitcsókolommat”. Baló György levélben szögezte le, hogy ez avítt, undorító köszönés. Ezt írta a főszerkesztőmnek. — Akkor a TVl-ben „Kezitcsókolom”, a TV2-n „Jó estét” lesz? — Valahogy így. Furcsa, nevetséges „intézkedés”. Belekötni a köszönésbe!? — Mintha ez lenne a legnagyobb, legégetőbb gond a Magyar Telévízió háza táján. — Na igen. — Apropó! Rend van a Híradóban? — Négy ember elment, száznyolcvan itt maradt. Minden este fél nyolckor megjelenünk, korrektül tájékoztatjuk a nézőket... (Borzák Tibor; Petőfi Népe) Újabb sarc méghozzá érzékenyen. Menteni — önmagunk jobbik felét Hová lesznek a milliók?
