Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-17 / 41. szám

'kÖRÖSTÁJ

SZÜLŐFÖLDÜNK

1990. február 17., szombat

o

Egy kenyéren éltünk

i

Nagy cső Iád a hagyományos paraszti társadalomban

Ez az állandó viszonyítás a testvéri viszonyt is jellemezte: ..Egyik néném megesett. Később aztán férjhez ment, de az egész családunk fejét vették emiatt. Ez az eset kitakarta az egész családunkat.” A család kifelé véd- és dacszövetségként működött. Ha veszekedés volt, és valaki jött, azonnal elhallgattak. „A bajodat végezd el a szobában, s ne vidd az utcára, hogy az egész családodat megszégyenítsd.”

Az ilyen és ehhez hasonló megfogalmazások: „egy karra dolgoztunk”, egymásnak vetettük a hátunkat” — jól

kifejezik, milyen fontos és biztonságot adó kerete volt a család a hagyományos paraszti életnek. Ebben a családban mindenkinek pontos helye és munkaköre volt, amit részben teherbírása, másrészt a család előtt álló feladatok határoztak meg.

De nemcsak gazdasági, hanem morális egység is volt a család. Mindegyik családtag viselkedése kihatott az egész család hírére. Amikor a galgamácsai Dudás Juli férje gyerekként diót lopott, a hirtelen felbukkanó gazda első mondata egy kérdés volt: „kinek vagy a fija?” A második pedig egy viszonyítás: „apád nagyon becsületes ember, fiam, te meg ilyen csibész vagy?” Ez a mondat egy életen át elkísérte, bántotta a címzettet.

Családi fénykép (Köröstárkány, Bihar megye)

A hagyományos parasztcsalád feje a gazda volt. „Édesapám parancsa, az szentírás volt a mi családunkban.” Különösen így volt ez a korábban . országszerte általánosabb nagycsaládban. Itt nem volt ritka, hogy négy nemzedék élt és

Gyimesi csángó család

gazdálkodott együtt. A családfő elsőségét a szerteágazó gazdaságot irányító szerepe adta. ö mondta meg reggelente az egyes családtagoknak, aznap ki hol szánt, vet, fuvarozik, legeltet. Tekintélyét viselkedése is alátámasztotta: keveset beszélt, azt is nyomatékkai, az asztalnál a főhelyen ült.

De a századunkra már faluhelyen is általános kis- családban is nagy volt a családfő repesktusa. ö szegte például a kenyeret. „Ha a mezőre mentek kapálni vagy gyűjteni, az ember megindult szó nélkül kifelé a kapun, az asszony aztán kapkodott... s lódult. Mentek szó nélkül, elöl az ember, utána az asszony. Az urát nagyon ki kellett szolgálni. Ö készíti a mosdóvizet, odaadja a törülközőt, az ingét, az ételt elébe teszi.”

Országszerte ismert a mondás: „A férfi a feje, az asszony az alja.” De azt is

hozzáteszik: „Hiába kapar a kakas, ha a tyúk széjjelhányja.” Vagyis, a jó gazda mellett legalább olyan fontos a jó, beosztó gazdaasz- szony is.

Míg a férfi képviselte kifelé a csalód 'nagyvonalú gesztusait, amit a legjobban a pohár borral kínálás szimbolizál, addig az asszonytól a takarékosságot várták el. Emellett az asszony legfőbb ékességének az engedelmességét tartották. „Ügy teremtette az Isten, az asszony engedelmeskedjék a férfinek, megvan az írva mindenütt.”

Ha a családban veszekedés van, abban „nem az ember hibás, mindig az asz- szony.” „Azért van az asz- szony' • előtt nagy kötő, hogy azzal mindent betakarjon.” A fiatalabb asszonyok ezen a ponton térnek el legjobban a régi asszonyi normáktól: „Anyám mindig azt

mondta, tűrjél, tűrjél. De én nem látom értelmét.”

A hagyományos parasztcsalódban az egyes tagok értékét munkájuk adta. A gyermek ebben a családban az utolsó helyet foglalta el. „Sutra, pulya!” — zavarták el őket láb alól. A gyermek nem szólhatot bele a felnőttek beszélgetésébe, nem ülhetett az asztalhoz, csak ha már önállóan aratott, kaszált. A nagyobb gyerekek gyakran erejüket meghaladó feladatokat vállaltak: „csakhogy ebből a gyűlölt gyereksorból szabaduljak” — ahogy Veress Péter írja életrajzában.

De nemcsak keménységével nevelt ez a család, hanem mindazzal a szépséggel, melegséggel, amit a szokások, ünnepek, emberi kapcsolatok kerete nyújtott. Mindebben az egyén, mint egy család tagja vett részt.

Jávor Kata

Nincs szabad föld egy kapa se

A főnix olyan madár...

Születésnapi köszöntő helyett

„Mondd, mit érlel annak a sorsa, Akinek nem jut kapanyél; kinek bajszán nem billeg morzsa, ki setét gondok közt henyél; ültetne krumplit harmadába s nincs szabad föld egy kapa se, s csomókban hull a hajaszála s nem veszi észre maga se?’’

A XIX. század a technikai felfedezések kora, és e felfedezéseket méltóan tetőzte be a század végén a mozgófilm feltalálása, amely rövid tizenöt év alatt hihetetlen karriert futott be, és ez alatt a tizenöt év alatt meghódította az egész világot. J 9X5- re már alig volt a világnak olyan népesebb települése, ahol mozgófilmet ne vetítettek volna.

E

A füzesgyarmati mozi építését 1910-ben kezdte dr. Balogh Károly orvos, aki még ez évben meghalt, fia 1914-ben fejezte be az építést, s megkezdte az üzemeltetést. Az egész szeghalmi járás területén ez az első mozgóképszínház. Befogadóképessége akkor 200— 280 személy. Az 1960-as átépítés során megtalálták az alapban azt az okmányt, amely szerint az építést Kaján Pál építésvezető és kőműves vezette, az ácsmunkát Máté Sándor és Boros János, a villanyszerelési munkákat Elek és társa végezte. A filmszínház neve: Apolló.

Aztán jött az I. világháború és sok más gazdasági nehézségek miatt az üzemeltetés szünetelt. Majd Balogh Károly földbirtokos kiadta a mozit haszonbérbe Viljam István békéscsabai lakosnak. Filmkölcsönzésre Budapestre menték föl, több vállalatnál lehetett filmet bérelni, melyet aztán a bérlő a további bérelt mozijába is elvitte levetíteni. (Előfordult, hogy a bérlő nem fizette . ki a kölcsöndíjat és nem adtak tovább filmeket.) A bérlő külföldre távozott, végül Balogh Károlynak kellett a tartozásokat megfizetni.

Ezután — 1925-től — a tulajdonos üzemeltette a mozgóképszínházat. 1926-ban bővítették, addig körülbelül 280 férőhelyes volt, é 350—

400 személyes lett. Akkor a legdrágább belépődíj 8 fillér, a legolcsób 4 fillér! Abban az időben a filmek tűzveszélyesek voltak, nagy gonddal kellett bánni velük, a terem hossza 20 méter volt és 289 X 397 cm a vetítővászon. A villamos energiát saját aggregátorral fejlesztették.

E

Balogh Károly földbirtokos, a mozgószínház tulajdonosa 1887-ben született Füzesgyarmaton. Elemi iskoláit Füzesgyarmaton, középiskoláit Debrecenben végezte. Édesapja után a 300 holdas birtokán gazdálkodott, igen intenzíven, állat- állományaival és terményeivel több oklevelet és díjat nyert. Ugyanakkor igen aktívan részt vett a falu közéletében, a kaszinó választott háznagya, az iskolaszék tagja, vármegyei törvény- hatósági bizottság választmányának tagja, volt községi képviselő, testületi tag. 1941-ben halt meg.

Utána az özvegye ismét kiadta bérbe a mozit, Ula- tovszki Sándornak, aki a fel- szabadulásig bérelte. A II. világháború során, az oroszok bejövetelekor feltörték, és igen sok kár keletkezett. A bérlő, amint lehetett, saját tőkéjéből újra üzembe helyezte a mozit, a hiáhyzó gépeket, szükséges nagyítólencséket beszerezte; ez maradt az államosítás után is — 1953-ig. Az államosításkor Hajdú-Bihar megyéhez tartozott, majd átkerült a Békés Megyei Moziüzemi Vállalathoz.

1960. A filmszínházat teljesen átalakították, befogadón képessége 318 fő, 1980-ban a gépház teljes felújítása következett, és új gépek kerültek a régiek helyére, majd központi fűtés cserélte fel a régi hagyományok tüzelést. Ekkor a nézőtér csökken, és befogadóképessége: 257 fő.

75 éve már, hogy télen,

nyáron a leglátogatottabb kulturális intézmény nálunk a mozi. Nyugodtan mondhatjuk, jól tölti be szerepét. Az elmúlt évtizedekben sok rendezvénynek adott helyet, gyűléseknesk, előadásoknak, helytörténeti, helyismereti, képzőművészeti, plakátkiállításoknak. A nagyközség életében meghatározó szerepe volt, van és lesz! A mozi dolgozói sokrétűen kapcsolódnak be a falu közéletisé- gébe.

(Szükségesnek tartommeg- j egyezni, hogy nem csekély probléma; a filmszínházi dolgozókat nem ismerik el közművelődési dolgozóknak. Sem erkölcsi, sem anyagi szempontból. Márpedig ez nagyon nagy hiba!)

A film fejlődése során nemcsak a közönség szórakozását szolgálta, de hatással volt a tudomány, az ipar, a mezőgazdaság és az ismeretterjesztés minden ágára. Befolyásolta a többi művészet fejlődését is. Egyegy elkészített film, mint műalkotás, csak akkor válik élővé, amikor a közönség elé kerül.

A füzesgyarmati mozi igen látogatott, erről tanúskodik az 1988-as év is, 43 ezer 439 fő tekintette meg a vetített filmeket. 1989-ben 266 előadásig 31 ezer 256 látogató volt kíváncsi a vetített filmekre. 1988-ban az év filmszínháza vojt!

G

Ebben a forrongó világunkban emlékeztünk meg a mozi alapításának 75. évfordulójáról ... E tisztító vihar megjött, megtépáz ugyan bennünket, de mégis megnyugvással vesszük, hogy felfrissülve kerülünk ki, mert vihar után megváltozik, tisztább lesz a levegő! A füzesgyarmati filmszínház új neve: Főnix. (A főnix a görög-római mondákban szereplő madár, amely elégeti magát, és hamvából megifjodva támad új életre.)

Borbiró Lajos

Jegyzetem József Attila Mondd, mit érlel... című költeménye első verszakának hatodik sorához fűződik.

Akár diákot, akár tanárt kértem meg, hogy értelmezze a címben kiemelt sor kapa szavát, mindenki kapa~ vágásnyit értett rajta. Holott, ha összefüggésbe hozzuk a megelőző sorral, sejthetjük, hogy a harmadába ültetett kpupmlinak nem egy kapavágásnyi föld kell, hanem földterület. József Attila is így értette, csakhogy ő még ismerte a kapa szónak nemcsak munkaeszköz jelentését is.

A régi gazdasági életben ugyanis a kapa egy meghatározott földterületet is jeA szerző éppen három évtizede dolgozik „két műszakban”: tani *.és kutat egyszerre, és egyik hivatását a másikban messzemenően hasznosítja. Békés megyében szorgoskodik, mely szinte egész Magyarország kicsinyben, de a néphagyomány „nemzetköziségének.” ismeretében aligha túlzás azt mondani, hogy egész Európa is kicsinyben.

E Viharsarok nemcsak forradalmi mozgalmakat táplált s indított, hanem folyton termett is, mégpedig a szellemiek terén is legalább olyan dúsan, mint a gazdaságban. Csak be kellett takarítani a termést. Beck Zoltán megtette és folyamalentett. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint akkora szőlőterületet, amekkorát egy ember egy nap alatt meg tud kapálni. Ez a talajviszonyoktól függően, az adott munkaeszközökkel kialakult normát jelentette, így vidékenként igen változó volt. A 18—19. század folyamán Tokaj vidékén 100 négyszögöl, Ungvár vidékén, Heves megyében, Győr és Esztergom vidékén, a Duna mentén végig és a Duna— Tisza közén, valamint a Szerénységben 200 négyszögöl. Debrecen és Szeged vidékén viszont 400 négyszögöl a kapa.

Okfejtésemet közvetlen történelmi olvasmányaimból

tosan teszi is. Nehéz lenne felsorolni, mi mindent gyűjtött és tett közzé, mindvégig gondolva jövőnkre-. hazánk ifjúságára is.

Ez a művészien illusztrált és gazdag tartalmú kötetkéje a Békés megyei — és egyben országos, valamint európai — ünnepi népszokásokat ismerteti. A naptári év időrendjében halad, mely keretet a természet, az évszakok rendje és az ehhez igazodó társadalom munkája és ünneplése szabott meg, alakított ki. A hagyományos élet ugyanis, évi, évszakos, havi, heti és napi „menetrend” szerint zajlott, ami pedig egy éven is túlmutatott, az a születéstől a háa következőkkel egészítem ki, teszem konkrétabbá:

1. Csömör János: Körös- nagyharsány krónikája című művében (Bibliotheca Bekesiensis 19.; sajtó alá rendezte Köteles Lajos) az 1772-ből származó Urbáriá- lis Tabellában olvashatunk kapa föld (terület)-ről és embervágó rét-ről;

2. Szülőfalum, „Simontor- nya krónikájá”-t a falu orvosa, dr. Kiss István írta meg, történészekhez illő színvonalon (1938). Ebben olvasom, hogy Simontornyán egy kapás szőlőterület 1/2 pozsonyi mérő. Egy pozsonyi mérő = 600 szögöl. Egy kaszás terület (rét)l 1'2 pozsonyi mérő, azaz 900 négyszögöl. Ezek az adatok a múlt század első felére vonatkoznak, de — mint ez utóbbi munka megjelenési dátuma is igazolja: a kifejezések a szakirodalomban s feltehetően az élő szóhasználatban József Attila korában is ismertek voltak.

B. Z.

zasságon át a halálig tartó nagyobb ívű keretbe tagolódott ... Senkinek nem kellett külön egyéni életprogramokat kialakítania, adva volt minden. E keretek elég tágasak voltak ahhoz, hogy érvényesüljön az ahány ház^ annyi szokás elve és gyakorlata.

Ha végiglapozzuk az ünnepeket, kiderül, hogy ezekben mindkét nembeli minden korosztálya érdekelve van, igaz, más-más alkalommal; énekek, mondókák, színjátékok zajlanak, nézők és szereplők sokszor cserélnek helyet, varázslat és móka itt édestestvérek; az „újabb” keresztény köntös alatt pedig ott lappang a régibb hagyomány. Arra int: ne féljünk újra megjeleníteni, énekelni, derülni, „varázsolni” és reménykedni!...

És megköszönni e sok szépet és értéket a szerzőnek!

Katona Imre

Adjon Isten minden jót!

Beck Zoltán néprajzi kutató tanár kívánsága (Ünneplő népszokások Békés megyében)