Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-17 / 41. szám
1990. február 17., szombat o flz aradiak végleges válasza: Bodor Tibor etikátlan volt, Fiilöp Zoltán írásában valótlant állított! Hej, azok a régi telefonok...! (Folytatás az 1. oldalról) végleges álálisfoglalását a telefonon lediktált levél jelenti. Csütörtök délután azonban történt egy, s más a háttérben. De ezekről majd később. Mindenesetre úgy döntöttünk: mindkettő jelenjen meg azzal, hogy az ügy végleges lezárása még hátra van. Tegnap elmentem Aradra, hogy a két legilletékesebbet, Kenderessy Attilát és Hosszú Gézát kérdezzem meg a történtekről. Hosszú Géza az elejéről kezdi: — Február 13-án éjszaka, pontosabban a kora hajnali órákban felhívott Fülöp Zoltán (a Fidesz Politikai Tanácsadó Testületének tagja, a békéscsabai választó- kerület Fidesz-képviselője- löltje) azzal, hogy a február 14-i Népújságban cikk jelenik meg Bodor Tibor tollából, rólunk. Ismertette a Demisz-vezető sorainak lényegét is. — Szólt-e arról Fülöp Zoltán, hogy a Népújságban egyidejűleg megjelenik az ő válasza is? — Nem, csak a Demisz írását említette. Közölte, hogy választási kampányban indul, a Demisz-levél rendkívül hátrányos számára. Megkért bennünket, ha tudunk, lépjünk az ügyben. Fülöp Zoltán információi alapján február 14-én megbeszélést tartott az aradi Madisz Intéző Bizottsága. Meg kell jegyezzem, ezen nem vett részt Kenderessy Attila és Grünwald Tibor elnökségi tagunk. Az ülésen fogalmaztuk meg azt a bizonyos, pecséttel ellátott, első levelünket. — Tehát anélkül, hogy olvasták volna a Népújságot? — Igen. ;— Hogyan jutott el ez a levél Magyarországra? — Szerdán, február 14-én este megkeresett a Fidesz három képviselője és felajánlották, hogy átviszik Magyarországra. Elmondták, hogy jó összeköttetésük van a Népújságnál, biztosan megjelenik. — Gondolom, a három Fi- deszes azért már hozott Békés megyei lapot magával... — Igen;- ekkor láttuk Fülöp Zoltán sorait, de a levelünkön lényegében nem módosítottunk. — És mi történt február 15-én, amikor is tartalmában teljesen új levelet állítottak össze? — Megérkezett Kenderessy Attila és Grünwald Tibor, és újabb intéző bizottsági ülést hívtunk össze. A vita után határoztuk el, hogy az aradi Madisz végleges, hivatalos válasza a Kenderessy Attilá által bediktált írás lesz! — A véletlen úgy hozta, hogy Attila sorait én írtam le a szerkesztőségben. Közben előkerült az első levél is. A Fidesz megtudta, hogy újabb levelet Írtak nekünk. Lett is nagy ribillió, mert Fülöp Zoltán ,,rámtelefonált”, hogy be ne merjem tenni a telefonon érkezett választ a pénteki lapba. Sőt, dr. Futaki Géza — aki a Békés Megyei Ellenzéki Kerékasztal jogászaként vette föl a telefonkagylót és megpróbált ,,felvilágosítani" bennünket, hogy mi etikus és mi nem ... Mindez délután 4-5 óra körül játszódott le. Az aradi Madiszt nem hívták véletlenül? — De, mégpedig délután' 6 órakor, Fülöp Zoltán. Ezt mondta; szerinte a második levél provokáció. Magyaráztam neki, hogy nem, az, hanem a végérvényes álláspontunk. Erre úgy válaszolt, hogy mi így patthelyzetet teremtettünk ... Csak megerősíteni tudtam, hogy ez az utolsó szavunk. Kenderessy Attila még hozzáteszi a Hosszú Géza által elmondottakhoz: — A február 15-i ülésünkön rájöttünk, hogy a kérdésben mi állást nem foglalhatunk. Egyikőjükkel sem szeretnénk összeveszni, különben sem szerencsés két külföldi szervezet viszálykodásában szerepet vállalni. Az tény, hogy Bodor Tibor etikátlanul használta föl azt az információt, amit egy baráti beszélgetés során mondtunk el számára. Magatartását tisztességtelennek tartom. Talán már akkor a fejében forgatta, hogy a történtekből politikai botrányt robbant ki. — Teljesen világos, nincs mit hozzátenni! Ugyanakkor a szavaiból az derül ki, hogy Fülöp Zoltán mégiscsak fölkérte az aradi Madiszoso- kat, hogy segítsenek a Fi- d^szes kopogtatócédulák gyűjtésében Békéscsabán. — Igen, Fülöp Zoltán erre kért bennünket, baráti- lag! (Hosszú Géza megerősíti Kenderessy Attila szavait, így történt!) De — annak ellenére, hogy ilyen segítséget nem adtunk és nem adunk nekik —, személy szerint nem tartom ..ezt olyan nagy dolognak. Barátilag említette, mondván, hogy ők kevesen vannak Békéscsabán. Szerintem nincs abban semmi rossz, ha egy magyarországi ifjúsági szervezetnek segítünk valamiben. Hangsúlyozom, a kérdés nem adok-kapok alapon merült föl, hanem baráti szolgáltatás gyanánt. — A történtek ismeretében hogyan foglalnák össze az eset tanulságait? — Mi, • aradi Madiszosok naivak voltunk és ezt használta ki mind a két szervezet! De a vitát le kell zárnunk. Talán a megoldás az lenne, ha mindhárman leülnénk és megbeszélnénk a dolgot. Február 19-én, hétfőn Békéscsabára megyek, jó lenne sort keríteni rá. A végleges válaszunkban így fogalmaztunk erről: Kár lenne a most induló testvéri kapcsolatfelvételt ilyesmivel elrontani .. . * * * Ennyi előzmény után tisztáznunk kell néhány dolgot ama telefonhívásokról. Hasonlók — a korábbi időben — a sokat szidott állampárttól jöttek, ha „önfejűskö- dött” az újságíró. Most pontosan ilyen eligazítókat kaptunk. Nem is lenne semmi baj, ha nyílt lapokkal játszanának, és nem a demokrácia, a sajtószabadság bajnokaiként hirdetnék a szép eszmékét a jónépnek. Néhány nappal ezelőtt kinyilatkoztattuk: végérvényesen szakítottunk az egypárti befolyással, és minden párttól független lápot készítünk. Komolyain gondoljuk. Lovász Sándor n mi utcánk... Sokáig csak egyirányú volt, mégis a miénknek mondtuk, mert annak kellett mondani. Aki benne lakott, ki erre járt, érezte: koszolódik, piszkosodik, s nem azért, mintha az utcaseprők nem látnák el tisztességesen a dolgukat. Belül, legbelül halmozódott fel valami gyúlékony anyag, melyet serényen takargattunk a ránk hagyományozódott pokróccal. Közben észre sem vettük: magunk is azzá váltunk. Egy időben idegenül fogadtunk csaknem minden, kívülről jövő kezdeményezést. (Igaz, nem mindig csak mi tehettünk arról, hogy nálunk időnként megfeneklettek a reménység hajói.) Volt, aki leült, volt, aki felállt, a forgalom egyirányú maradt. A márkatipusok változtak, új vezetők ültek a volán mögé, a régi útvonalon haladtunk továbbra is. Lehetett egy- egy merésznek tűnő kanyar, más semmi. Aztán jöttek valakik, hogy megnézzék, kik is laknak ebben az utcában. Úgy gondolták, ha már kidoboltatott: ezentúl minden másképp lesz, a köz is járhat keresztbe-kasul az addig tiltott mezőkön, próbát tesznek. De jaj nekik! Az ég nem tisztulhatott meg, mert még szorosabbra zártuk sorainkat. Újra összeterelődtünk, hogy megmutassuk: mi is vagyunk valakik. Az utca másik végénél álló, bebocsátásra váró autók dudáinak és kürtjeinek hangzavara csak fokozta elszántságunkat, az Egyirányú Utcák Országos Szövetségének meghasonulása csak mélyítette riadalmunkat. Nem törődve a kinti zajjal, „elővettük” régi. kipróbált harci módszereinket. Ám- végül is eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor megállást kellett parancsolnunk önmagunknak, és fel kellett adnunk eddigi „kormányzati” elveinket. iFélő volt ugyanis, hogy átcsapnak fejünk felett az óriásira duzzadt-duzzasztott hullámok, képtelenek leszünk megbirkózni a jelen — nyugodtan mondhatjuk — történelmi súlyú feladataival, konkrétabban fogalmazva: modern, a kor követelményeihez igazodó politikai napilap készítésének állandósult gondjaival. Most itt állunk megfürödve-megfürösztve önök előtt, s abban reménykedve, hogy egyszer (talán nem is olyan sokára) valóban élvezhetjük majd a teljes, tehát valamennyi párttól, szervezettől való függetlenség adta alkotómunka örömeit, kérjük: szorítsanak és lehetőleg segítsenek nekünk. Már csak azért is, hogy a jövőben ne ismétlődhessenek meg olyan és ahhoz hasonló esetek, melyeket a krónikás egykor bizonyára nem lapunk történelmének legszebb fejezeteiként említ majd. Mea culpa, mea maxima culpa — tudom, jelenlegi helyzetünkben sokan elvárnák tőlünk a magyarázkodást, a dolgok, úgymond, helyretételét. Csakhogy éppen nem erre van szükség. Ha már áthelyeződött az egyirányú forgalmat jelző tábla, azon kell lennünk valamennyiünknek, hogy végre megtanuljunk szabályosan közlekedni — a mi utcánkban. Dányi László Magyar—amerikai takarmánygyártó rt. alakult üvitt poharából még nagyokat hSrpint a félelem A rémhírek ellenére: marad a Vörös Csillag Füzesgyarmaton Besettenkedett egy másik választás is Takarmánygyártó és -forgalmazó részvénytársaság alapító okiratát írták alá pénteken a budapesti Taverna Szállóban az egyesült államokbeli Ralston Purina cég és a nádudvari Hajdúsági Agráripari Részvénytársaság vezetői: Dean Mefford, a Purina elnöke, illetve Novo- báczky Iván, a HAGE ügyvezető igazgatója. A Purina—HAGE Takarmány- ipari és Kereskedelmi Részvény- társaság alaptőkéje 10,5 millió dollár, amelyhez a HAGE 7 (Folytatás az 1. oldalról) pingszert”. Amíg ők iddogál- va szórakoztak, addig egy fiatalember (mellesleg a két testvér bátyja), a tanácsháza kifosztásán fáradozott. A sötét épületben gyanút keltett volna, ha felkapcsolja a villanyt, ezért az „alkalmi „mécses”, a meggyújtott papírdarab segítségével próbált tájékozódni az irodákban. A „lángeszű” tolvaj épp egy íróasztalban kutatott, amikor körmére égett a papír. Az égett hulladékot beledobta a fiókba, és becsukta. Eközben megérkezett a három, jócskán spicces fiatal is. Látták, hogy az épületben valaki „szorgoskodik”, hát bekiabálták: — Kérjük a személyi igazolványt! Amikor a testvérek és a jóbarát egymást felismerték, tüstént követték a nács épületébe, és ekkor vették észre, hogy. füst van. Egyikőjük tűzoltást javasolt, de a többiek lebeszélték. A tűz terjedt, a riadalom nőttön nőtt, egyvalamiben egységes álláspontra jutottak a tolvajok: nincs más hátra, menekülniük kell! millió dollár értékű vagyonnal, az amerikai cég 3,5 millió do- lár készpénzzel Járult hozzá. A nádudvari cég karcagi premix- és tápszergyárát vitte az üzletbe. Az üzemben évente 80-90 ezer tonna takarmánytápszert és adalékot készítenek. Ez a mennyiség 1,8-2 millió tonna keveréktakarmány előállításához elég, ami az országos takarmánykeverék-szükséglet negyede. A részvénytársaság éves árbevétele várhatóan meghaladja a 3 milliárd forintot. Nos, a folytatást már ismerjük. Azt azonban nem árt megjegyezni, hogy ez, a szesz mámorában oly tüzes kis banda nemcsak ezen az éjszakán ténykedett — milliós kárt okozva. A vizsgálat során derült ki, hogy a tanácsháza betörői három falubeli kiskorú társukkal többször indultak közös portyára. Gádoroson kétszer „meglátogatták” a November 7. Mgtsz. irodaházát; megdézsmálták a Romániának gyűjtött segélycsomagokat; „be-be néztek” az élelmiszerboltba. Az ártatlan gyerekcsínynek egyáltalán nem nevezhető tettekért most hat fiatal- és egy felnőttkarú gyanúsítottnak kell felelnie. S hogy kik ők? Diákok, akik vidéken koptatják az iskolapadokat, és csak hétvégén utaznak haza Gádorosra; eltartottak, akiket a szülők istápolmak; iskolakerülők, akik csak hazudjék a tudásszomjat. A rangidős fiatalember pedig — a sors fintora — Kalocsán a tiszthelyettes képzőben végzi tanulmányait. Az ügyben még folyik a vizsgálat. Cs. I. (Folytatás az 1. oldalról) mólón, hanem — „essünk túl rajta” alapon — elfogadták. Az érdeklődés , amúgy is a választások felé fordult. A dolgok rendje szerint az elnök, az elnökhelyettes és a vezetőségi tagok megválasztásáról volt szó, a dolgok „rendetlensége” folytán viszont még a képviselői választásokról is. Vegyük sorjába. A végül szavazólapra került két tisztségviselő-jelölt előzetesen számításba vett, jelölésre esélyes vetélytársai egyrészt — még a gyűlés előtt — elálltak a megmérettetéstől, aki pedig vállalta volna az elnökhelyettességet, nem kellett a tagságnak. Így azután még kettőből sem választhattak maguknak vezetőket a füzesgyarmatiak. Tisztánlátás végett — nemcsak azért, mert az ezer résztvevő cigarettafüstje lassan vágni- való lett, de azért is, mert ha kevesebben állják körül, akkor könnyebben előbúvik az igazság — a szünetben igyekeztem szóra bírni az épület előtt ácsorgókat. — Mondja meg nekem, hát hogyan nevezhető választásnak az, ahol nincs miből választani ? — ügyes- kedte bele a kérdésbe véleményét a Csák-tanyai brigád néhány tagja. Nevüket nem vállalták, mert avitt poharából errefelé még nagyokat hörpint a félelem. Ügy látszik, a titkos szavazásra alább hagyott a fel- fortyanás: csaknem 100-szá- zalékos bizalommal ismét elnökké választották dr. Bar- kóczi Istvánt, illetve helyettes lett Veress Károly, az eddigi főkönyvelő. Bár beszélgetőtársaim korábban szélnek eresztettek volna néhányat közülük, vezetőségi tag lett mind a 21 erre jelölt. Elfogadták a döntőbizottságba javasoltakat’is. S ami a messziről jöttnek „rendetlenségnek’’ látszott: egy másik választás beset- tenkedése. Az ünnepinek számító közgyűlés ártatlan szegfűi mellett MSZP-szóró- anyagok hevertek. A levezető elnök — neveket sorolva — a képviselőjelöltek egyik részét támogatni, a másikat kevésbé segíteni ajánlotta. Mondván: ettől függetlenül ki-ki szavazzon a szíve szerint ... Feszengeni akkor kezdtem, amikor az egyik képviselőjelölt, Lehoczki Mihály lépett a terembe, s (mondott néhány meggyőző, tapssal fogadott szót. — Nincs visszásság abban, hogy a közgyűlésbe beleszövődtek a politika szálai is? — fordultam a termelőszövetkezet elnökéhez. — Van, amit a tagoknak egymás között meg kell beszélniük — mondotta dr. Barkóczy István. — Ilyen a nekik munkát adó téesz megmaradásának kérdése is. A tagsággal leülni pedig csak ilyenkor van módunk. A levezető elnöktől is a szövetkezet féltése kényszerítette ki mondandóját. A kisgazdák azt mondják, hogy nem engednek a 47-ből. A tagság — felméréssel igazolhatjuk — a téesz megmaradása mellett állt ki. Mi azt támogatjuk, aki nem kérdőjelezi meg létünket. Lehoczki Mihály pedig nem a politikáról, hanem az Országos Gabonaszövetség szervezéséről beszélt. A tagok és alkalmazottak időközben túlestek a kolbász és a sör elfogyasztásán, mentek, mert várta őket a munka. Errefelé talán lassabban fordul a történelem ikereke, de az itt élők még nem feledték el, hogy mindenekelőtt dolgozni kell. Siettethetnénk „korszerűsödésüket”, de legyünk következetesek. Döntsék el az itt élők, hogy milyen gyorsan akarnák haladni, s honnan hová kívánnák jutni. K. A. J. A „lángeszű” tolvaj körmére égett a papírmécses Sorsukról döntöttek a füzesgyarmati téesztagok Fotó: Veress Erzsi
