Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-13 / 37. szám
1990. február 13., kedd NÉPÚJSÁG Meg kell hozni a fájdalmas, de szükséges döntéseket n magyar gazdasági átmenetről nyilatkozik a Kék Szalag bizottság szervezője Brüsszelben a múlt héten tartották meg a Kék Szalag bizottság második ülését. A kormányváltás utáfii magyar gazdasági átmenet forgatókönyvének kidolgozására alakult nemzetközi csoport szervezője, a magyar származású Paul Marer, aki az indianai egyetem professzora, s a szocialista országok gazdasági reformfolyamatainak szakértőjeként szerzett hírnevet. E témakörben számos munkát publikált, és a Világbank, valamint az OECD szakértőjeként is tevékenykedett. Ba- racs Dénes, az MTI brüsszeli tudósítója a tanácskozás után találkozott a magyarul mindmáig kitűnően beszélő professzorral. — Miként merült fel a Kék Szalag bizottság gondolata? — Tavaly két év szabadságot vettem ki, hogy a magyar reform és rendszerváltás témáit szabadabban tanulmányozzam. A bizottság magyar kezdeményezőivei együtt láttuk, mennyire hiányzik egy átgondolt projekt. Szükség van arra, hogy magyar és a világ minden részéről egybegyűlt tekintélyes szakértők tartós együttműködéssel kidolgozzanak egy széles körű egyetértésre, illetve elismerésre számító átalakítási és talpra- állási programot a kormány- váltás időszakára. — A magyar és a nyugati szakértők között eddig is volt kapcsolat. — A magyar szakértők elsősorban egymás ■véleményét ismerik. A nyugatiak pedig hiába ismerik jobban a piacgazdaságot, ha a magyar realitásokkal nincsenek eléggé tisztában. A tartós együttműködés célja annak meghatározása, hogyan, milyen sorrendben, illetve milyen prioritások mellett lehet megoldani az átmenet problémáit. — Mi biztosítja, hogy az önök tervezetét figyelembe veszik? — A célunk éppen az volt, hogy olyan szakértőkkel vitassuk meg a programot, akik szavahihetőek és elfogadott tekintélyek. Gondoltunk arra, hogy a jelenlegi kormány már csak kevés ideig marad hivatalban, legitimitási problémái vannak, s a kormányzat 10 éve a hanyatlást menedzseli. Másfelől az új pártoknak legfeljebb programja lehet, viszont nem rendelkeznek még kormányzási gyakorlattal, s leköti őket a választási kampány is. — Létrejött-e egyértelműen elfogadott Kék Szalagkoncepció? — Teljes egyetértés volta célt illetően. Gyorsan fejlődő, a szociális meggondolásokat is szem előtt tartó piacgazdasági demokráciát akarunk. Ez nem valósítható meg az előző negyven év örökségével való határozott szakítás nélkül. Ez egyfelől politikai akarat kérdése, másfelől szakmai megoldások arzenálját feltételezi. Az alapelvekben tehát egyetértettünk, a részletekben még vannak különbségek, ezeket a még tervbe vett bécsi, New York-i és budapesti találkozókon kívánjuk tisztázni, mielőtt a tervezetet áprilisban közzétennénk. — Miben mutatkozik meg a Kék Szalag bizottság tervében kiindulópontnak tekintett „szakítás" az eddigiekkel? — Az alapgondolat az, hogy a kormányzatnak jóval kevesebb dolgot kell magára vállalnia, amit viszont kézbe vesz, azt jól és határozottan kell megoldania. Egy sor hatáskörről és szabályozásról le kell mondania, a lakosságra kell bíznia saját dolgainak intézését. Éppen a túlszabályozás, a túlintézkedés okozta a kudarcot a múltban. — Miként tud fellépni a kormány az inflációs veszély ellen, ha éppen most ad le egy sor hatáskört? — Az inflációellenes küzdelemben alapvető fontosságú, hogy a kormány élvezze a lakosság bizalmát, tisztában legyen a döntési alternatívákkal. Ha mindenkinek tetszeni akar és kielégíti a népszerű követeléseket, ez a kudarc útja. Meg kell hoznia a fájdalmas, de szükséges döntéseket, mert ezzel csökkenthetők a legkisebbre az elkerülhetetlen áldozatok, s így — kezdeti nehézségek után — az egyik társadalmi csoport helyzete a másik után javulni fog. Ez a felemelkedés útja. Nincs harmadik út. — Mindez mennyi időt vesz igénybe a Kék Szalag bizottság szerint? — A szükséges intézkedéseket aránylag rövid időn belül, az első száz nap alatt meg kell hozni, ezzel külön albizottságunk foglalkozott. Ha a kormány határozott és eltökélt lesz, hat hónap alatt már mutatkoznia kell valamilyen változásnak. — Megoldható ez úgy, hogy közben az ország maga előtt pörgeti a felhalmozódott 20 milliárd dolláros adósságot? — Ebben a kérdésben a ■Kék Szalag bizottságon belül is kétféle álláspont fogalmazódott meg. Az egyik szerint nem az adósságproblémára, hanem arra kell koncentrálni, hogy sínre tegyük az országot. Ha megindul a javulás, akkor a külföldi hitelezők bizalma is nőni fog, s a probléma éle csökkenni kezd. A másik felfogás szerint az adósság- szolgálat olyan nagy, a helyzet olyan kényes, hogy valamilyen módon nemzetközi segítséggel 2-4 éves lélegzetvételnyi szünetet kellene biztosítani a magyar gazdaságnak, hogy talpra unhasson, és az után indulhat meg az öngerjesztő javulási folyamat. Ez kényes kérdés, és függ például a KGST-n belüli folyamatoktól is.- — Milyen szerepet tulajdonít a nyugati segítségnek? — Személyes véleményem szerint az országnak alapvetően saját erejére kell támaszkodnia, minél többet tesz önmaga, annál nagyobb lesz a külföld bizalma is. A nemzetközi támogatásra szükség van, de biztosítani kell, hogy a külföldi segítséget ne a problémák megoldásának elhalasztására használják, hanem megfelelően hasznosítsák, pontosan meghatározott célokra. Ilyen célokra lesznek jelentős nemzetközi akciók. Szovjetunió n Legfelsőbb Tanács elé terjesztik az elnöki rendszer bevezetését Az elnöki forma, a demokratikus elnöki hatalom bevezetését javasolta a Szovjetunióban a Legfelsőbb Tanács Elnöksége. A Mihail Gorbacsov vezette testület hétfői ülésén kezdeményezte, hogy e kérdés megvitatására a közeljövőben rendkívüli ülésszakra hívják ösz- sze a Népi Küldöttek Kongresszusát. A demokratikus elnöki rendszer bevezetését, valamint az ezzel összefüggő alkotmánymódosítási javaslatokat a Legfelsőbb Tanács e héten kezdődő ülésszaka elé terjesztik, s ezt követi majd a Népi Küldöttek Kongresszusának vitája. Az elnökség a szerdán kezdődő LT-ülésszak előkészítése keretében a parlamenti bizottságok vitájára bocsátotta a központi és a köztársasági hatalmi szervek funkcióinak és jogköreinek elkülönítéséről, a szövetségből való esetleges kilépés rendjéről szóló javaslatot. Az észt és a litván parlamentnek az 1939-es szovjet—német megállapodással kapcsolatos döntéseiről — amelyek kétségbe vonják a köztársaságok a Szovjetunióba való belépésének jogosságát — a probléma fontosságára tekintettel az elnökség úgy döntött, hogy a Legfelsőbb Tanács elé viszi a kérdést. RománMagyar Baráti Társaság alakult Temesváron Temesváron román értelmiségiek kezdeményezésére Román—Magyar Baráti Társaságot alakítottak. A társaságnak az alapításkor felerészben román, felerészben magyar nemzetiségű tagja volt. Az új szervezet a román és magyar nép testvéri barátságának erősítését kívánja szolgálni. Alapvető célja a‘ sovén, nacionalista, káros irányzatok felszámolása, a bizalom megteremtése és erősítése. Tagja lehet a társaságnak minden állampolgár, külföldi is — mindazok, akik elfogadják az alapszabályban lefektetett elveket. A szövetség távolabbi célja, hogy külföldi kapcsolatokkal erősítse a barátságot. Az alapító tagok tervezik, hogy „December 16.” címmel román nyelvű időszaki kiadványt jelentetnek meg. Elsősorban azért, hogy a románság közelebbről ismerje meg a teljes igazságot a „magyar ügyekben”, miután a diktatúra idején a román sajtóban évtizedeken át a viszonyt egyoldalúan és ellenségesen tárták a román nemzetiség elé. II moszkvai nagyhét után A szovjet vezetés aligha nevezhetné eseménytelennek a múlt hetet: előbb az eleve óriási érdeklődéssel várt, fordulatokban bővelkedő KB-ülésen jutott túl (látszólag sikerrel), majd következett — az egyértelműen eredményesnek elkönyvelt — szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó. S, hogy a hétvégére is maradjon valami izgalom, Gorbacsov és Sevardnadze nagy visszhangot kiváltó eszmecserét folytatott a bonni vezetőkkel. A KB-ülés jóformán még véget sem ért, amikor Eduard Sevardnadze már megtartotta első megbeszélését James Bakerrel. A maratoni moszkvai tárgyalások korábban nem tapasztalt módon lényegében valamennyi leszerelési kérdésben közelítették a két szuperhatalom álláspontjait. Ily módon elérhető közelségbe került a hadászati támadó fegyverek 50 százalékos csökkentéséről' szóló megállapodás, és az európai hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők csökkentéséről szóló szerződés. Nem kizárt, hogy emelve a pillanat történelmi fényét, mindkettőt a helsinki folyamatban részt vevő országok vezetőinek idén esedékes találkozóján fogják aláírni. (Vagy az aláírás kedvéért az idén még egy második szovjet—amerikai csúcstalálkozóra is sor kerül.) Sevardnadze és Baker ugyanis úgy fogalmaztak, hogy a júniusi csúcstalálkozóra a HTF-megállapodással kapcsolatos valamennyi lényeges problémát meg kell oldani, hogy „még ez év végéig” aláírható legyen az egyezmény. A szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó sikerében szerepe lehetett, persze, egy olyan momentumnak is, amelyre a KB-ülés előtti Gorbacsov—Bush telefonbeszélgetésből lehet következtetni. Washington, amelyet igen érzékenyen érintettek a Gorbacsov lemondásáról szóló hírek, ezzel is segíteni igyekezett Gorbaosovnak pozíciói megszilárdításában. (A szovjet vezetőt a KB-ülésen is érték olyan vádak, hogy fcül- és belpolitikájában egyaránt a Nyugatnak tesz engedményeket.) Mindehhez Washingtonnak sem kellett túl sokat áldoznia* hiszen a korábbi folyamatokhoz képest egyik kérdéskörben sem tett döntő fontosságú engedményekét, csupán az eddigieket erősítette meg apró, ám biztos lépésekkel. Már Sevardnadze és Baker megbeszélésein felvetődött — a hétvégi moszkvai tárgyalásokon pedig végképp előtérbe került — Európa mai nagy kérdése, a két német állam egyesítésének ügye. Szovjet és amerikai részről egyaránt úgy nyilatkoztak, hogy ez csakis az európai realitások figyelem- bevételével történhet meg. Washington — mintegy kompromisszumot ajánlva Moszkvának és a NATO-nak — azt javasolta, hogy semlegesség helyett az új Németország legyen „társult tagja” az atlanti blokknak. Egyelőre nem tudni, hogy végül is szóba került-e az indítvány Gorbacsov és Kohl megbeszélésein. A nyugatnémet kancellár azonban sajtóértekezletén kijelentette: Gorbacsov tudomására adta, hogy a semlegességet Bonn nem tartja elfogadhatónak, de a társult tagsággal sem ért egyet. Mindezek, valamint a KB-ülésen elhangzott és német ügyben meglehetősen merev álláspontot tükröző Ligacsov-be- széd ellenére Gorbacsov úgy nyilatkozott, hogy országa tiszteletben fogja tartani a német nép döntését az egyesülésről. Ezt a kijelentést, bár a szovjet vezetésnek voltak azért kikötései, Kohl egyértelműen úgy értékelte, mint zöld jelzést a német egység felé vivő úton, amit külön is megköszönt Gorbacs óvnak. Kohl nem felejtette el hangsúlyozni azt sem, hogy Bonn az európai folyamatokkal összhangban, mindenekelőtt Berlinnel, valamint a négy nagyhatalommal folytatott tárgyalásokon kívánja meghatározni az egyesülés feltételeit és menetét. Ennek egyik sarkalatos pontja a határok változatlansága, amellyel Kohl is egyetértett Moszkvában. Feltehető, hogy a Szovjetunió látszólagos engedékenysége a német kérdésben nem részesül egyértelműen lelkes fogadtatásban a másik három, közvetlenül érdekelt fővárosban. Egy dolog azonban bizonyosnak látszik: Moszkva számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a német egyesülés elkerülhetetlen, mi több, jóval előbb fog megtörténni, mint arra korábban számítani lehetett. Így hát nem maradt más választása — és ezek után feltehetőleg Washingtonnak, Londonnak és Párizsnak sem —, mint hogy részt vegyen e folyamat irányításában, s lehetőséget teremtsen saját, illetve a közös európai .otthon érdekeinek érvényesítésére. Másfelől Gorbacsov nyilván azt sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy egy esetleges merev elzárkózás kedvezőtlenül befolyásolhatja a gazdaságilag csúcsformában levő NSZK viszonyát a Szovjetunióhoz, ami természetesen kihathat a gazdasági kapcsolatokra is. Márpedig ma ez az egyik olyan dolog, amit Gorbacsov a legkevésbé kockáztathat. Dorogi Sándor Rendkívüli állapot Tádzsikisztánban is Rendkívüli állapotot hirdettek ki hétfőn, Tádzsikisztán fővárosában. A közép-ázsiai szovjet köztársaság Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a dusanbei helyzet „rendkívüli kiéleződése, a közrend megsértése tömeges rendbontásoktól és progromoktól kísért szélsőséges megnyilvánulások” miatt rendelte el a rendkívüli intézkedések alkalmazását. A tadzsik fővárosban este 22 órától reggel 6 óráig kijárási tilalmat léptettek életbe. A város katonai parancsnokságát a köztársasági belügyminiszter vette kezébe. A Szovjetunióban egyidejűleg három szövetséges köztársaságban — örmény- országban, Azerbajdzsánban és most Tádzsikisztánban — van immár rendkívüli állapot. Bár a hivatalos bejelentés erről nem szól, nyilvánvaló, hogy Tádzsikisztánt is elérte a nemzetiségi konfliktusok hulláma, s ennek nyomán robbantak ki a rendbontások, pogromok. Tádzsikisztánban — a másik két köztársasággal ellentétben — nem Moszkvából rendelték el a rendkívüli állapotot. A helyi vezetés ezzel a lépéssel nyilván az előbb-utóbb várható központi döntést előzte meg. A szovjet központi sajtó a közelmúltban semmi olyanról nem számolt be, ami azt jelezte volna, hogy Tádzsikisztánban is kiéleződött a helyzet. Nyilvánossághoz jutott a mongol ellenzék Első ízben Jelentek meg a mongol ellenzék vezetői a központi ellenőrzés alatt működő helyi televízió képernyőjén. Minderről a Reuter számolt be ulánbátori lakosokra hivatkozó jelentésében. A mongol demokratikus szövetség nevű csoport képviselői egy vasárnapi nagygyűlésen szólaltak fel, és engedményeket követeltek a kommunista vezetéstől; a televízió e megmozdulásról sugárzott részleteket. A demonstráció december óta az ötödik volt Ulánbátorban: az ellenzéki csoport egyik vezetője — s a tévénézők ezt is láthatták — a tömeg előtt azt követelte a kormánytól, hogy az adja meg a mozgalomnak az ellenzéki párt hivatalos státuszát. Követelte továbbá, hogy a hatóságok biztosítsanak helyszínt a demokratikus szövetség február ll-lra tervezett első kongresszusának, valamint telefonokkal és másolókkal felszerelt állandó Irodákat kért. A központi televízió már többször is sugárzott részleteket az ellenzéki megmozdulásokról, de az ott elhangzott követelések eddig nem szerepelhettek az adásokban. A világot az ön lakásába VARÁZSOLJUK I 75 ív-műsor, 13 műholdról. Egyedi és nagyközösségi műholdas tv-rendszerek szerelését, javítását vállaljuk. SATEC -alkatrészek, Beltéri egység, LNC-fej, antennák nagy választékban. 16 tv-műsor ASTRA műholdról, sztereó hanggal, ANTENNA M & T GYULA, Árnyas u. 9. s V A Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalat pályázatot hirdet a Gyula, Part u. 19. szám alatti üdülőjének hasznosítására. Az üdülőben 2 dairab 3 ágyas, 3 daraib 2 ágyas szoba van. Emeletenként közös fürdő- és mellékhelyiség. Főzési lehetőség, közös konyhával, biztosított. Központi fűtés van, gázütemű kazánnal. Az üdülőhöz szezonjellegű presszó - fagylalftozó tartozik, melyet az üdülővel együtt kívánunk hasznosítani. Ajánlatokat írásban kérünk március 31-lg a vállalat váci igazgatóságára, 2600 Vác, Széchenyi út 19. Telefon; 06 (27) 11-217. Molnár Miklós igazgató. Telex: 282-277. \ /
