Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-03 / 2. szám

1990. január 3., szerda Ceausescn menekülése Lökösházáról érkezett segélyszállítmánnyal Kürtösön Tarkóján órezte a Securitate szemét — mondja az Igazgató Ahogy a szerelvény átgör­dült a határon, a román tiszt harsány jó napottal nyitott be a vasúti kocsiba. Nem volt nála a Securitatétól ka­pott lista, melyen évek óta megtalálhatta nevemet: per­sona non grata. Lista ugyan­is már nincs. Ellenben van harsány jókedv és felszaba- duitsóg: „Szeretettel köszön­tőm önöket a szabad Romá­nia földjén!” Mindez azon a kis szerel­vényen történt, mely mind­össze egy villanymozdony­ból, valamint egy személy- és tehervagonból állt, s amely a lökösháziak ajándé­kát szállította Kürtösre (Cur- ticibe). Mintegy 100 ezer fo­rint értékű élelmiszert hord­tak össze, vettek meg a lö­kösháziak. (Ennek közel fe­lét a tsz adta, hétezer fo­rintot pedig az állomásfő­nökségen gyűjtöttek.) A szállítólevélen többek között cukor, liszt, szalonna, házi kolbász, tojás, másfél mázsa vaj és margarin, kilencszáz csomag tej és négyszáz da­rab csokoládé, sőt még sü­temény is szerepelt. A kül­deményt a lökösháziak ne­vében Horváth Jánosné ta­nácselnök, Nagy Imréné Vö­röskereszt-titkár, Gulyás Szabó Géza népfrontelnök és Hegedűs Sándor, az MSZP elnöke kísérte. * * * Erkeztünkre a kürtösi MÁV-iroda mintegy 20 négyzetméteres szobájában hirtelen összezsúfolódtunk vagy huszonötén, a Nemze­ti Megmentés Frontja helyi bizottságának tagjai, határ­őrök, vámosok, vasutasok és mi magyarok. A szót Almá­st Vince, a front kürtösi al- elnöke vitte. Civilben iskola­igazgató a Kürtöshöz tarto­zó, 2200 lelkes, színtiszta magyar faluban, Kisirato- son. Huszonkettedike óta is­kolájával csak telefonon ér­tekezik, minden percét, köz­te több éjszakát, a forrada­lomnak szenteli. Akkor pén­teken, a bukaresti népfelke­lés kirobbanásának délután­ján a kürtösi néptanács épü­lete előtt összesereglett tö­meg választotta meg — köz- felkiáltással — alelnöknek. Az elnök szintén egy tanár­ember, Ciupuliga loan, aki az utóbbi időben valuta­pénztárosként dolgozik a kürtösi határállomáson. Mindketten azt vallják egyébként, hogy csak tava­szig, az első szabad válasz­tásokig maradnak tisztsé­gükben. Addig meg kell ke­resni a legalkalmasabb em­bereket a helyi vezető funk­ciókba. A régiek nyilván szóba sem jöhetnek, de azt azért megemlítik, hogy a párttagság nem jelent fel­tétlenül hátrányt (igaz, előnyt sem). Már csak azprt sem, mert Romániában is egy bizonyos munkakörtől felfelé elvárás volt a párt­tagság. Különben Kürtösön egy puskalövés nélkül zajlott le a forradalom. A Ceausescu- rezsim összeomlása óta min­dennap 200—600 ember gyűlt össze a város főterén, hogy ünnepelje és véd­je a győzelmet. Termé­szetesen fegyver nélkül, a milícia, a Securitate és a kezdetben tétová­zó határőrséggel szemben. Huszonkettedikén éjjel még védekezésre szólították fel Aradról a forradalmi erő­ket, de másnapra minden eldőlt. Olyannyira, hogy a szentestén, a zömében gö­rögkeleti (kisebb részben pedig katolikus és baptista) kürtösiek karácsonyi éne­keket énekeltek a főtéren. Alighanem Kürtösön—mint másutt Romániában —, mindkét fél: meg volt ret­tenve. A nép a fegyverek­től, a fegyveresek pedig a néptől. De a nép els2ántabb volt. Akár a halálra is. Vé­gül ez döntött mellette. A kürtösi MÁV-irodában nemzetiszínű karszalaggal ajándékoztak meg bennün­ket, magyarországiakat (szá­zával, ezrével varrják eze­ket a forradalom kitörésé­nek napja óta, kék, sárga és piros vászoncsíkokból), majd az állomási restibe invitál­tak beszélgetésre. — Olyanok vagyunk most, mint egy gyerek, aki min­dent el akar mesélni — mondta Almási "Vince, s hamar kiderült, jó oka van rá. Hisz akkora terheket, s adósságokat cipel a múlt, hogy nem könnyű elszámol­ni vele. Ciupuliga loan mintegy bocsánatkérően fel is említi: „A magyarok­kal szembeni ellenségeske­dést nem a román nép akar­ta, hanem Ceausescu és a Securitate szította, hogy az­zal is elterelje a figyelmet a piszkosságokról, emberek meggyilkolásáról.” * * * * A két nép közé mestersé­gesen épített falak lassan leomolnak. A „kőműves” halott. Amikor agyonlöveté- sét mutatta a romén televí­zió, Almási Vince — ahogy maga mondta —, szabályo­san zokogott, mint egy isko­lás gyerek. Ott tudatosult benne, s nyilván mtliliók- bam, hogy vége, visszavon­hatatlanul vége! Az alelnök akkor megfogadta^ soha töb­bé nem ejti ki a diktátor nevét. Ceausescu neki azóta „csak” a Bandita. Kürtösön a nehezén, már túl vannak. Am ennek el­lenére a munka java még hátra van: felülemelkedni a gyűlölködésen, a leszámolá­si szándékokon, szétoszlat­ni a mindenkire rátelepe­dett, a zsigerekbe befész­kelt félelmet éis felépíteni a demokráciát. A lökösházi segély — még a napokban, az aradi kórházon keresztül megkapott magyar gyógy­szerszállítmány — a nemze­ti gyűlölködés felszámolásá­hoz is hozzásegít. Mint ahogy a lökösháziak és a kürtösiek mostani megálla­podása is: településeik test­vérkapcsolatra lépnek egy­mással. * * * Almási Vince egyébként járt mór Lökösháizán. Roko­na él ideát. Mint iskola- igazgató, kíváncsi volt a lö- kösházi iskolára. De nem mert bemenni, mert állan­dóan tarkóján érezte a Se­curitate figyelő szemét. így csak belesett a tantermek­be. Hétvégén^ az ablakon keresztül. Almási Vince most azt mondja, neki a szabadság ott kezdődik, hogy nyugodtan bemehet egy ma­gyarországi intézménybe, is­kolába. Ha legközelebb Ma­gyarországira jön — ezt fé­lelem nélkül megteheti. Arpási Zoltán A Ceausescu házaspárt menekítő helikopter pilótája végig fejéhez szegezett pisz­tollyal vezette járművét. Er­ről és a diktátor elkesere­dett menekülési kísérletének többi részletéről a Romania Libera újévi száma számolt be Vasile Malutan pilóta el­mondása alapján. Malutan december 22-én azt a parancsot kapta, hogy a pártszékháznál vegye fel Nicolae és Elena Ceausescut. A pártháznár azonban kide­rült, hogy a bukott vezető társaságában volt Emil Bo­bu, Románia harmadik em­bere és Maria Manescu, Ma- nea Manescu felesége, vala­mint két Securitate-fegyve- res. Mint Malutan elmondta, annyira zsúfolt volt a gép, hogy a másodpilótának már csak Ceausescu térdén ju­tott hely. A pilóta magasan repült, hogy a radarkezelők nyomon tudják követni a helikopter útját. Ceausescuék először Snagovba repültek, majd to­vább szálltak a titui kato­nai támaszpont felé. A bá­zisig azonban nem jutottak Párizsban élő román ér­telmiségiek közlése szerint a közelmúltban Bukarestben száznegyvenöt tagú értelmi­ségi tanács alakult. Annak január közepén kezdődő munkájában Tőkés László is részt vesz majd. A tanács (amelynek neve: „Független csoport a társa­dalmi párbeszédért”) nem kíván politikai szervezet­ként működni, és azt tűzte ki célul, hogy közös elkép­el, mert a felkelőktől félő diktátor megparancsolta, hogy a repülőtértől távolabb szálljanak le. Malutan azt is megemlítette, hogy Maria Manescu a .leszállás előtt megcsókolta Ceausescu ke­zét. Ceausescu menekülésének további részleteiről a fran­cia Liberation alapján szá­molt be a Romania Libera. A francia lap — mint jelen­tettük — megszólaltatta Ni­colae Petrisort, akinek gép­kocsiját leállították a Secu­ritate ügynökei és arra kény­szerítették, hogy keressen biztonságos búvóhelyet az el­űzött diktátornak. Petrisor több órán keresztül körözött a város környékén, míg vé­gül Tirgoviste mellett Ceau­sescu a felkelők kezére ju­tott. Petrisor elmondása sze­rint az első ülésen ülő Ceau­sescu többször sírva fakadt. .Emil Bobu, a helikopteres menekülési akció másik résztvevője csak később ke­rült a hadsereg kezére. Ma­ria Manescu, Ceausescu kö­zeli tanácsadójának felesége viszont még mindig bujkál. zeléseket dolgoz ki Románia jövőjéről, a teendőkről. A közlés szerint a csoport munkájában részt kíván venni Doina Comea asszony is. A tagok között számos olyan író, tudós, művész van, akit korábban a Ceau- sescu-rezsim üldözött, bör­tönbe zárt és megtorlással sújtott, mert kiállt a rend­szer népellenes politikája el­len. Ifikés László is részt vesz az értelmiségi tanács munkájában A végsőkig kitartó terroristák alagútrendszerének egyik kijárata Bukarestben Egy diktatúra vonaglása végnapjaiban Ha valaki fotózni indul » mal Romániában, szinte pilla­natonként fellelheti a forradalom nyomasztó bizonyítékait minden városban. A Securitate vérengzésének legszömyűbb nyomai mégis Temesváron, a hős város Llpovei úti temetőjében találha­tók. Emberek százait kínozták és csonkították meg ott a Ceausescu-hívö titkosszolgálat Mengeléi. A látvány borzal­mat keltő. Kitépett hajtincsek, leszaggatott ruhák, benzines- kannák, szikék, gumikesztyűk, drótok és vémyomok a ra­vatalozó megannyi pontján. Lehetetlen elmesélni a secu ál­tal alkalmazott csonkitási és kinzási módszereket, azonban a képek alapján nem nehéz kitalálni a történteket. A temesvári temető a forradalom napjaira >— egyszerűen szólva — pokollá, változott. HF.RPAI ATTILA KÉPRIPORTJA Az európai élet első Jelei Temesváron Ceausescu temesvári rezidenciája Immár Jó kezekben Áldozataikat vasdróttal kötözték le a sec turisták A Securitate kelléktárából a benzines kannák sem hiányoztak A t öves töl kitépett hajtincsek éi a kés csonkításról árulkodnak A vandál terror színhelye a temesvári Upovei üti temetőben A titkosszolgálat gyakran még fel is gyújtotta az épületeket ma­ga után

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents