Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-03 / 2. szám

1990. január 3., szerda Ha január 2., akkor munkásgyűlés BÁÉV: a felesleget eladják Húskombinát: annyit, mint tavaly Hagyományos, évindító miunkásgyű léssel kezdődött az új esztendő tegnap reg­gel, a Békés Megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A központi telep üzemcsarno­kában a dolgozók előtt Jámbor Ferenc igazgató számolt be 1989. eredmé nyeiről, s vázolta a válla­lat előtt álló idei feladato­kat. Az igazgató bevezető­jében emlékeztetett a ta­valyi munkásgyűlés célkitű­zéseire, melyet minden te­kintetben teljesítettek, il­letve túlteljesítettek; az előirányzott bruttó termelé­si érték 4,9 százalékkal, fo­lyó áron 2,8 százalékkal több, mint a megelőző év­ben. Kedvezőbben alakult a vállalat árbevételé is. A BÁÉV 1989-ben egyebek kö­zött, határidőre átadott 217 lakást, s az építők megte­remtették az áthúzódó be­ruházások folytatásának jó feltételeit. A gazdálkodás és a kész­letgazdálkodás hatékonysá­gának javítására megkezd­ték a felesleges vagyontár­gyak hasznosításét, a ki­használatlan ingatlanok bérbeadását, értékesítését. Az igazgató szólt a munka- fegyelemről és a minőségi követelmények fokozásáról, a belső szervezés korszerű­sítésével együtt járó, majda­ni munkaerő-átcsoportosí­tásokról is. Ezek után az új évvel kapcsolatos feladatokat vá­zolta a vállalat igazgatója. Ennek lényege; a kedvező­en alakult, átmenő munkák sora és aránya, ami biztató jel, valamennyi dolgozónak hosszú távon is van a vál­lalatnál munkája. Az idei feladatok középpontjában a szarvasi baromfifeldolgozó és a Gyulai Húskombinát munkálatai állnak. Az idei árbevétel — folyó áron — 25-30 százalékos növelését tervezik, nyereség tekinteté­ben pedig az elmúlt évi szintet, vagyis 45 millió fo­rint elérését tűzték célul. Mindezekkel együtt a vál­lalat vezetése a mozgóbé­rekkel együtt, minimum 10 százalékos bérfejlesztést ter­vez. Az alapbérek növelése az elképzelések szerint 15-20 százalékos lesz. Az idei tervek között sze­repel még a készletgazdál­kodás, a hatékonyság, és a minőség további javítása. Végezetül az igazgató be­jelentette; a Békés Megyei Állami Építőipari Vállalat tavalyi eredményes munká­jával és gazdálkodásával le­hetővé tette dolgozóinak a 13. havi fizetés folyósítását, melyet ma ki is fizetnek. Ez az összeg vállalati szin­ten 11 millió forint.- szekeres ­* * * Az 1990-es évben is mun­kásgyűléssel kezdtek a Gyu­lai Húskombinátban. A ve­zérigazgató, Zám András, arról adott tájékoztatót, hogy az elmúlt évben 540 ezer sertést és 21 ezer szarvasmarhát vásároltak meg, ebből 475 ezer sertést és 15 ezer marhát dolgoztak fel. Ebből több, mint 11 ezer tonna szárazárut és egyéb húskészítményt gyár­tottak. Exportbevételük meghaladta a 26 millió dol­lárt. Árbevételük 4,7 mil­liárd forintra alakult, a több mint 1900 dolgozó át­lagbére elérte az évi 120 ezer forintot. Az idei tervekről szólva elhangzott: megemelték a fel vásár lásd árakat, s körül­belül annyi sertés és mar­ha felvásárlására, illetve feldolgozására számítanak, mint amennyi tavaly volt. Az idén már az elért ered­ményektől függ a bérfejlesz­tés mértéke. 1990-ben vár­hatóan befejeződik a 200 vagonos hűtőtároló építése, a technológiai rekonstruk­ció, amire világbanki hitel­ből közel 1 mállSárd forintot költenek. B. O. Horvátok, románok, szlovákok Saját önkormányzatot hoznak létre a kisebbségek A Magyarországon élő horvátok, románok és szlovákok kép­viselői elhatározták, hogy létrehozzák a nemzeti kisebbségek önkormányzati és önigazgatási iszervét — Jelentették be azon a sajtótájékoztatón, amelyet a Savez Hrvata (horvátok szövet­sége) szervezői tartottak kedden Pécsett. Az alakuló ülést január 12-én tartják Budapesten. Most tárgyalnak a hazai né­metség képviselőivel, hogy csatlakozzanak ők is az új országos testülethez. A kü­lönböző politikai pártok tá­mogatásukról biztosították a saját önkormányzatért küz­dő nemzetiségieket. Kérdésre válaszolva a szer­vezők elmondták, hogy a kormány által felülről élet­re hívott nemzeti és etnikai kisebbségi kollégiummal szemben \az új szervezetet alulról építkezve, demokra­tikusan kívánják megalakí­tani, s tagjait választás út­ján delegálják, nem pedig kijelöléssel, amint ez a "kol­légium esetében történt. A kisebbségek önkormányzati és önigazgatási szerve részt akar venni minden olyan kormányzati döntés előké­szítésében, amely a hazai nemzetiségekre vonatkozik. Igényt tart továbbá önálló parlamenti képviseletre, saj­tóra és pénzalapra. Közölték a pécsi sajtótá­jékoztatón azt is, hogy a Sa­vez Hrvata január 6-án köz­gyűlést tart Pécsett. Az ön­álló horvát szövetséget au­tonóm területi szervezetek alkotják, amelyek egy-egy tájegység horvátajkú lakóit tömörítik. A Savez Hrvata székhelye Pécs. A szervezők elmondták továbbá, hogy a budapesti székhelyű Magyar­országi Délszlávok Demok­ratikus Szövetsége (MDDSZ) rendkívül ellenségesen rea­gált a Független Nemzetisé­gi Szövetség megalakulásá­ra, s mind mostanáig el­utasított minden együttmű­ködési kezdeményezést. A Savez Hrvata viszont nem hajlandó elfogadni az MDDSZ monopolisztikus jo­gát a hazai délszlávok kép­viseletére. A Magyarországi Horvátok Szövetsége széles körű kap­csolatot kíván teremteni a világ horvátságával. Első­sorban természetesen a szomszédos Horvátországgal, mégpedig nemcsak a hiva­talos szervekkel, hanem a katolikus egyházzal és a füg­getlen politikai szervezetek­kel is. Sajtótájékoztató Három iskola az egyház felé tart Az állam és az egyház kö­zötti, 1948-as egyezmény többek között rögzítette azt is, mely iskolák maradhat­nak a Magyarországi Refor­mátus Egyház kezében. Az állam ugyanakkor „elvárta”, hogy a református egyház néhány éven belül mind­ezekről „önként” lemondjon. Így esett, hogy az ötvenes évekre már csak egyetlen re­formátus iskola maradt az országban, a Debreceni Kol­légium Gimnáziuma. Két évvel ezelőtt —ahogy megindultak hazánkban a változások — a református egyház is felélénkült, és több zsinaton indítványozta volt történelmi iskolái visszaké­rését. Az elmúlt hónapban tartott református gyűlésen erről határozat is született. Tegnapi, budapesti sajtó- táiékoztatójukon pedig arról számoltak be, milyen konk­rét eredményei vannak kö­veteléseiknek. Az elhangzot­tak alapján úgy tűnik, a kö­zeljövőben három iskola ke­rülhet vissza az egyház tu­lajdonába. Ez év január el­sejétől a hajdani budapesti Baár-Madas Református Le­ánygimnázium visszakapta egykori épületének felét. A másik felében működő Mó­ricz Zsigmond Állami Álta­lános Gimnázium végleges kiköltözése után pedig — 1990. szeptember elsejétől — elkezdődhet a tanítás is. Ugyancsak ekkorra tervezik a volt sárospataki reformá­tus gimnázium újraindítását. Legkésőbb 1991. szeptember elsejétől pedig Pápán kí­vánják visszaállítani az egy­kori református gimnáziu­mot — a jelenlegi Petőfi Sándor Egészségügyi Szak- középiskola helyén. — rla MSZP-vezetöség Vésztőn ■ legfontosabb a tagszervezés Vésztőn a közelmúltban a két MSZP-alapszervezet (községi, tsz) vezetőséget, il­letve elnökséget választott, s döntött abban, hogy a jövő­ben szekciókban folytatja munkáját. Ennek alapján létrejött az agrártagozat, és most szerveződik a mun­kás-, a szolgáltatási, vala­mint a nyugdíjastagozat. Az MSZP taglétszáma jelenleg 58 fő. A legfontosabb fel­adat a tagszervezés, ezért várjuk a régi párttagok, il­letve az újonnan érkezők je­lentkezését egyaránt. Tagjaink körében meghir­dették, hogy a párttagok szervezzenek be egy-egy új belépőt vagy aláírót, s ezzel segítsék a tagszervezést „Glória” kompaktlemezek világszínvonalon A Glória Stompaktlemez- gyártó Kft.-t három magyar és egy holland vállalat ala­pította 1988 márciusában. A Videoton 55 százalékban, a Lakó {Participation B. V. 35 százalékban, a Hungaroton 5 százalékban jés a Magyar Hitelbank 5 százalékban részvényes. 1989 szeptembe­rében adták át az új üzem­egységet. Novemberben már 450 ezer darab lemezt gyár­tottak. Termelésük 60t—70 százaléka tőkés piacra tör- a munkafolyamatokat számítógép irányítja ténő bérnyomás. Fotó: Nagy Z. László Ha segítenek, könnyebben megy (Folytatás az 1. oldalról) Az első két lépés — két család meglátogatása — vi­szont, gyökeresen más ké­pet mutat. Sötétedés és munkaidő után kopogtattunk be a Július Fueik utca 24. szám alatt élő Balogh László családjához. A fele­ség hellyel kínált bennün­ket, s szabadkozott: a férje két hónapja ágyban fekvő beteg, így nem nagyon tud kijönni. Mire Pelléiné meg­nyugtatta volna, hogy erre nincs is szükség; a hangos­kodásra Balogh László és unokájuk, Aliz is előkerült. Jól ismerik a kérdezőbiz­tost, természetes tehát, hogy mindenki mindenkit ke­resztnevén szólított. A meg­hittség segített a szorongás feloldásában. Hozták volna a személyi igazolványokat, de Pelléné csak annyit kért, hogy a valós adatokat le­hetőleg pontosan adják meg. Nevetve haladt az össze­írás. Szó szerint. — Anyanyelve? — hang­zott a kérdés, mire Balogh úr, amúgy férfiasán rávágta a választ: édesanyja nevét (minthogy „anyja nevé”- nek értette a kérdést). Ebben a körzetben — s Pelléné másik körzetében is —, csak alaplapokat kell ki­tölteni. (Ez sem csekélység, ha arra gondolunk, hogy száz lakás és 4-500 személy adatait kell összeimia.) Ha valaki 20-30 percnél keve­sebbre taksálta volna egy- egy család össizeirását, ak­kor a kétezeredíik évi nép- számláláshoz figyelmébe ajánlom a módosítást: ugyanis az összeírás körül­ményeiről, mindennapi dol­gokról talán többet kérdez­nek, beszélnek a háziak, mint az összeíró. (Ha nem lenne szorító az idő, jól is esne öregekkel eldiskurálná egy ülőke szélére teleped­ve.) De más is elvitte teg­nap az időt: minden eset valamelyest eltért az átlag­tól, ezért egyre gyakrabban előkerült a kitöltési segéd­let. A második — Julius Fu- cik utca 9. szám alatti — helyszín újabb próbatételt jelentett. Olyan családba toppantunk, ahol kérdező és válaszoló — de még a „csen­destárs” újságíró is — töp­rengve rágta ceruzáját, ami­kor tisztázni kellett, hogy kinek, mi az anyanyelve, s milyen nemzetiségűnek vall­ja magát. Talán nem sért­jük meg személyiségi jogai­kat, ha annyit elárulunk: Korcsok József bediktálta a maga álláspontját; felesége pedig — lehet, hogy ezt egyébként is kitalálnák —, ennek éppen az ellenkező­jét. Nagylányuk még mun­kában volt, de hát ez nem jelenthetett zavart: szülei mindent elmondtak róla. Amikor Korcsokéktól — kíséretükben — az utcára léptünk, nagy derűlátással nyugtatgattam Pellénét, az összeírás kilátásait latolgat­va Kicsit hitetlenkedive né­zett rám, hiszen ő már azt is tudta, hogy egy hónapon át minden estéjét, és hét­végéjét mások otthonában kell töltenie. (Tegnapi szá- mítgatásaim alapján, 24 fo­rintnyi órabérét.) Az sem lehet ok az örömre, hogy újra végig kell járnia majd minden lakást, ugyanis a start pillanatában még nem tudták rendelkezésükre bo­csátani a , .Számlálóké rzeti cím- és névjegyzéket”. Azért mégsem szomorú. Hiszen ezen az estén min­denütt kedvességgel fogad­ták, s amióta a tanácsnál dolgozik, mindig is velük végeztették az ilyen mun­kát. Legfeljebb még eny- nyit sem fizettek érte... k. a. J. Még nem mondták, de mindenki tudja Ismét gazdátlan a Péti Nitrogénművek Továbbra is a bizonyta­lanság az úr a Péti Nitro­génműveknél, mivel az év első napján — a szerződés­sel ellentétben — nem vette át az üzemeltetést az új tu­lajdonos; a Borsodi Vegyi Kombinát és a svájci Sauer cég. Ezek — mint ismeretes — november 27-én árveré­sen vásárolták meg a leg­nagyobb magyar műtrágya- gyárat, melynek sorsát a ko­rábbi kétéves szanálási hu­zavona során nem tudták rendezni. Szakonyi József, a Péti Nitrogénművek gazdasági vezérigazgató-helyettese, aki az átmeneti időben a gyárat irányította, elmondta, hogy a karácsony előtti napon ér­kezett a levél, amelyben az új tulajdonosok bejelentet­ték’ visszalépési szándéku­kat, indokul a magyarorszá­gi bizonytalan gazdasági, politikai körülményekre. Az árveréskor még ismeretlen áremelésekre hivatkoztak, és arra, hogy mindezeket összevetve a már alaposan megismert péti viszonyok­kal, nem látják biztosítva az eredményes gazdálkodást. Az első jelzések szerint a Borsodi Vegyi Kombinát és a svájci cég részvénytársa­sága lízingben működtetné a péti gyárat, de január má­sodikára már ez is kétsé­gessé vált. Trászki László, a szak- szervezeti bizottság titkára rámutatott, hogy az egy hó­napos bizakodás után Péten újra eluralkodott a feilátás- talanság, hiszen ismét bi­zonytalanná vált a folyama­tos üzemeltetés és a dolgo­zók munkahelye egyaránt. A dolgozókkal még nem kö­zölték munkásnagygyűlésen a rossz hírt, de már min­denki tudja. Abban remény­kednek, hogy a licitben alul maradt másik vásárló, a külkereskedelmi vállalatok­ból és mezőgazdasági ter­melési rendszerekből szer­veződött konzorcium még tartja szándékát.

Next

/
Thumbnails
Contents