Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-06 / 5. szám
Százhetven éve született Erkel Rudolf Polgárőr és honvédorvos 1848-ban SZÜLŐFÖLDÜNK----------------------------------------------------------------------1990. Január 6., szombat _____Q k ÖRÖSTÁJ Hány esztendő kell (elég) a közösség megismeréséhez? Reflexiók egy helytörténeti kiadványhoz Könyvtáros barátom mondta egyszer, hogy nem sok ilyen nagyságrendű település dicsekedhet annyi művelődéstörténeti értékkel, mint Dombegyház. jAz értéket elsősorban a valamikor itt élő /vagy innen elszármazott kiemelkedő személyiségekkel <hózta összefüggésbe: Bal- saráti Vitus Jánossal, Hollósy Kornéliával, dr. Weil Emillel. Helytörténeti kutatók valóságos kincsesbányája ez a terep — állította. T. Kiss Tamás tudományos kutató is leszállt a „tárnába", s amit felhozott, azt tette közzé Metszetek Dombegyház múltjából és jelenéből című dolgozatában. A szerző alaposan ismeri a művelődéstörténetet, eddigi publikációi — legalábbis az általam ismertek — erről tanúskodnak. Most azonban olyan terepre tévedt, amely sok csapdát tartogat a gondos filológus kutató számára is. Elegendő hiteles dokumentum híján nagyrészt a szóbeli hagyományok alapján kellett rekonstruálnia emberközösségek társadalmi-gazdasági tevékenységét. Hipotéziseit igazolni, s olyan következtetéseket levonni, amelyek egyrészt tudományos szempontból helytállóak, másrészt értelmezhetők a rnin- dennapiság szintjén is. Hatásos a kötet eleji Kon- rád György-idézet, a szemlélet divatos is most, amikor egymást érik a doku- mentarista, szociografikus tényfeltáró kiadványok. Felcsigázott érdeklődéssel kezdi hát az olvasó, s mire a falu történetét a századfordulóig tárgyaló fejezet végére ér, az a benyomása: tökéletes munka. A kötet második része a Kulturális arcképvázlat. Ez lenne a tulajdonképpeni művelődésszociológiai szakmunka. Elnnek elolvasásakor jut eszembe Moldova György, aki — miután megírta Az Őrség panaszát — ezt mondta: „Belátom, hogy egy-egy közösség megismeréséhez évek kellenek, vagy talán egy teljes élet.” Arra gondolok, bárcsak ne elírás volna a kötet végi német nyelvű összefoglalóban, hogy T. Kiss Tamás 1938 és 1985 között kutatott a témában. Ajkkor bizonyára óvatosabban fogalmazott volna, s lett volna ideje a helyi társadalom alaposabb megismerésére is. fgy alapképlete a következő: vedd a magvar kulturális és politikai életben jelentkező általános tendenciákat, vetítsd ki Dombegyházára, s igazold érvényességét néhány adattal, interjúrészlettel 1 Egy kicsit elgondolkoztató, hogy a közelmúlt és a jelen kulturális arcképének megrajzolásához a szerző pedagógus. népművelő vagy könyvtáros véleményét nem igényelte. Pedig akár a történelmi jogfolytonosságot (köztük is vannak cselédivadékok), akár a szakmai kompetenciát nézzük, az ő nyilatkozataikkal lett volna teljesebb a kép. Döbbentem olvastam a ’80-as évtized intézményi közművelődéséről szóló részben az „átkos” három T helyi alkalmazásáról: „A népművelő... az általa jónak, hasznosnak, fontosnak, vagy rossznak, haszontalannak, lényegtelennek tartott szempontok szerint támogat, tűr vagy tilt. Ez a személytől függő norma- rendszer nem vonzó, ugyanakkor kirekeszt és kizár.” Kerestem e megállapításnak a bizonyítását a kötetben, de valahogy nem találtam. A szerző beáll azok sorába, akik az ÁMK-t mint szervezeti formát egyértelműen elparentálják. Olyan elhamarkodott és megalapozatlan következtetésekre jut, hogy ez akadályozta, sőt sok esetben megbénította „a közművelődés mozgalmi jellegéből fakadó egyéni és közösségi kezdeményezések önkéntes kibontakozását". Furcsállom, hogy nem használta fel az adott időszak szakmai felügyeleti jegyzőkönyveit. közművelődési statisztikai adatait, a Békés Megyei Népújság cikkeit. Számos adattal tudnám e megállapítást cáfolni, de most álljon itt egy pártatlan szemlélőnek, dr. Futaki Gergelynek egy mondata 1982 februárjából: „Jólesik egy- egy ilyen oázis a kulturális vezetés sokfelé tapasztalható sivatagában.” Talán ez is árulkodik arról, hogy nem a pangás, a szürkeség jellemezte az intézményi tevékenységet. Kár, hogy T. Kiss Tamás nem tudta felhasználni könyvében Somorjai Ildikónak és munkacsoportjának esettanulmányát Dombegyház megszűnt ÁMK-járól. Árnyaltabb képet alkothatott volna ennek ismeretében. Persze, hogy bürokratikus innováció volt az intézményegyüttes létrehozása, de eredményeinek semmibevétele súlyosan sérti azokat, aki az adott időszak alatt, az adott feltételek és körülmények között próbálták meg — sok konfliktust is vállalva, de nem eredménytelenül — a művelődés társadalmasítását, a közművelődési tevékenység beépítését a tanítási-tanulási folyamatba. Úgy gondolom, település- és szervezetszociológiai vizsgálódásokra is szükség lenne ahhoz, hogy feltárják e helyi társadalom szétesésének okait, s a kulturális arckép valósághűbb legyen. Visszatérve a bányametaforához: T. Kiss Tamás felhozott valamit a mélyből, amelyben éppúgy van érc, mint meddő. Kiolvasztani a helyiek (nem könnyű) dolga. Gerendeli György Százhetven éve, 1819-ben született Erkel Rudolf, aki 1848/49-es polgárőrként és honvédorvosként írta be nevét történelmünkbe. Apja, Erkel József kántortanító, anyja Ruttkay Klára Terézia volt. Elemi iskoláit Gyulán végezte, majd Kolozsvárra került, és az Unitárius Kollégiumban Brassai Sámuel Unger Karolin keze alatt végezte a középiskolai tanulmányait, zeneelméletet és zongorázni is tanult. Az orvosegyetemet Pesten végezte, 1844. már- aius 30-án avatták orvossá. 1844. május 6-án Szigligeti, a Pesti Magyar Színház titkára felkérte, hogy vállalja el a színház orvosi teendőit. így a színház orvosaként indult el pályáján. Az állás megnyerésében szerepe volt Rosty Albert táblabírónak, aki a színház vezetőségéhez tartozott és Gyuláról jól ismerte az Erkel- családot. Az is közrejátszott, hogy bátyja, Erkel Ferenc a színház első karmestere volt. A biztos megélhetést nyújtó állás tudatában a nősülésre gondolt Erkel Rudolf. Feleségül vette Pesten Unger Ferenc kovácsmester és Máhr Rozália leányát, Unger Karolinát, esküvőjük 1845. július 12-én volt. A házaspár 1846 júliusában Gyulára költözött, és Károlyi György főispán július 28-án Békés vármegye tiszteletbeli főorvosává nevezte ki Erkelt. Még 1846 nyarán megnyitotta lakásán orvosi rendelőjét, a mai Kossuth Lajos út 30. szám alatt. Jóhírű, neves orvos volt. A szabadságharc kitörésekor beválasztották a város polgárőrségébe, ezt a feladatát 1849 tavaszáig látta el, majd a mai II. sz. iskolában berendezett Damjanich hadik órház honvédorvosa lett. Erkel Rudolf Pesten, a színház orvosaként jó barátságban volt Jókai Mórral, akinek felkérésére felesége, Laborfalvi Róza és Scholdel Jánosné Klein Rózsa Rudolf bácsi vendége volt a szabadságharc leveréséig. Itt kereste fel a feleségét Jókai a hamvasztás éjszakáján, és a két színésznő által kimaszkírozva indultak el Rákóczi Jánossal a Bükk- be. 1863-ban a Bodoky Károly mérnök kezdeményezésére megalakult a Békés megyei Takarékpénztár, a mai Körkövizig-székház épületében, amelynek alapító tagja volt Erkel Rudolf is. Bodoky 1868. december 10-ei halála után őt választották meg utódául elnökigazgatónak. Ezt az állást közel 40 évig — haláláig — betöltötte. Ettőf az időtől kezdve megszüntette az orvosi rendelőt. Kedves, szerény, jószívű, segítőkész ember volt Erkel Rudolf. A társaságot kedvelte, és igen komoly zenei műveltséggel rendelkezett. Gyula város polgár családjai szívesen látott vendégei voltak. János bátyja halála után ő tartotta össze a rokonságot Gyulán. Szellemi frissességét, kitűnő erejét élete végéig megőrizte. Élete utolsó nehéz napjaiban Ha- jóssyné Erkel Ágnes állott mellette, és hűségesen gondozta, ezért házát, ingóságait, értékpapírjait Ágnesre hagyta. A sírjuk gondozására külön betétet helyezett el a takarékpénztárban, és az Egyház részére is komoly összeget hagyományozott, hogy haláluk évfordulóján minden évben misét mondjanak értük. Erkel Ferenc 50 éves karmesteri jubileumán kapott aranykoszorúját a városi múzeumra hagyta, a temetésén pedig a szülőváros koszorúját ő helyezte el a bátyja sírjára. Jelen volt Erkel szobrának leleplezésén és az azt követő ünnepségen. Segítette a városi mozgalmakat. A korcsolyapavilon megépítéséhez részvényeket vásároltak. Az épülő kórházban ágyalapítványt tett. Nagy részvéttel temették el a felesége mellé a Szentkereszt temetőben. Gyermekük nem maradt, a rokonság elkerült Gyuláról, sírjuk ma gondozatlan. D. Nagy András Olaj helyett termálvíz Telefon nélkül idegenforgalom sincs! Léket kapott gazdasági életünkben meglepően tartja magát az idegenforgalom. Az idegen forog, mintha ügyet sem vetne az ágazat krónikus kórságaira. Ennek egyik oka nyilvánvalóan a reklám, amire sosem sajnálják a pénzt. Annál meglepőbb az olyan idegenforgalmi érdekességű tájék, ahol nagy energiát sorakoztatnak fel, ritka gyors ütemben valósítanak meg kifogástalanul működő komplexumokat — csák a reklámmal bánnak oly szemérmesen, .mintha az önreklámozás vádjától tartanának. Nemrég módomban állt megismerni Tiszakécske- Kerekdomb és Kiskunmaj- sa eredményeit és közeljövőben! terveit. A látottadhoz elöljáróban egy momentum. Az olajkutatás meddőnek bizonyult errefelé. Ámde az itteniek nem nyugszanak bele semmiféle meddő ügybe. Országosan elsőkként javasolták: hasznosítsák ezeket a kutakat! .Jelentkezett is egy NSZK-beli tőkés, százmillió márkával. Bizonyára „folyt, köv.” Mert itt csak a természeti forrásokért kell mélyre .menni; a kollektív akarat a felszínen van. Tiszakécskét tizenhét kilométer hosszan karolja át a Tisza-kanyar. Ez a változatos, erdős-nádas, aranyho- mok-buokás, idilli táj ma már üdülőközpont. Vau itt gyógyvízstrand és fedett uszoda, sportliget, gyógykezelés és szauna, vendéglők, büfék, mindenféle szolgáltatás, ami egy fürdőhelytől elvárható. Mi volt itt nemrég? Ókécske és ÜjkécSke, két aprócska falu, még a Magyarország útikönyvben sincs nyomuk. Aztán elhatároztak valamit, és nekiveselkedtek. Két vállra fektették még a nagyhatalmú postát is. önerőből kiépítették a kábelhálózatot. Így lett crossbar Tiszakécskén. Hogy éppen ez hiányzott? Éppen ez. Mert ha telefon nincs, idegenforgalom sincsen. És lón mindkettő: a májustól szeptemberig nyitva tartó termálfürdőt és kapcsolt részeit a két hektárt meghaladó parkos környezetben ma már nemzetközi üdülőközönség keresi fel évről évre. Az sem mindennapos, hogy a fürdő egyaránt hasznára váljon az őslakosságnak és a vendégeknek. Itt csak egy- sávnyi zöldterület választja el a falusias jellegét megőrzött, családi házban élő őslakókat a gyógyulni vágyóktól és a turistáktól. És ez jelképnek is megfelelő: nincs köztük érdekellentét. Ezt úgy érték el, hogy bármi felmerül, először józanul .mérlegelik, majd meghirdetik, megvitatják, megszavazzák — az illetékesek az illetékesekkel. Itt mindenki, aki idevalósi — illetékes (lehet, hogy másutt is, de itt akként is kezelik). Nem véletlenül van posztján huszonegy éve a tanácselnök. És az is beletartozik a képbe, hogy minden utcában működik tanácsi összekötő; szó szerint működik, és ösz- szeköt. Még a lakosság és a fürdővendégek kényelmét szolgáló úttörővasút gazdái, a gyerekek is lokálpatrióták. A tiszakécskei főtér Ha valamire kevés a támogatás, új módon próbálkoznak. Ha fentről nincs segítség, önerejükhöz fordulnak. A tehót — példátlanul — arra szavazták meg, hogy a buszüzemeltető vállalat félmilliós deficitjének felét átvállalták — ha a jármű oda és akkor viszi-hozza a dolgozókat és fürdővendégeket, ahová, amikor kell. így lett. Ezen a vidéken önerőből létesítenek utat, vízvezetéket, iskolát. Mindenkivel szövetkeznek, aki közhasznú tevékenységre vállalkozik. Mindenki kap engedélyt arra, amire kér. Nem íróasztalnál dől el az ilyesmi; ha bebizonyítja, hogy közmegelégedésre ténykedik, keressen, amennyit tisztességes úton megkereshet. Ingyentelket adtak egy maszek péknek, használja, amíg kifogástalanul szolgáltat. A pék nyugati mintájú pékséget létesített, üvegfal mögött süti a finom pékárut. Ha a gyorsan fejlődő idegenforgalom gátlástalan pénzhaj- hászokat vonz ide, megrend- szabályozzák, vagy elmehet. Szétosztották a kipusztult szőlőket. Üj tulajdonosaik megművelték. Ma megér kétezer forintot négyszögölük. — KS) Ugorjunk át a közeli Kis- kunmajsára. Az itteni Jonatán Mgtsz gyenge adottságú, de csak a föld aranykorona-értékét tekintve. Tettekben annál erősebb. Szemléltetésül néhány dátum. 1978—82-ben szénhidrátot kutattak, termálforrást találtak. 1980-ban megalakult a Termál Bizottság. Kidolgozták a termálprogramot. 1983-ban feltört a 74 fokos termálvíz. 1984-ben átadták a felnőtt- és gyermekmedencét, valamint a fogadóépületet, ’85-ben az összkomfortos motelt és az úszómedencét. ’86-ban a téliesített fedett uszodát három új medencével, kibővítették a motelt, elkészült a kemping és az étterem. Hazánkban szokatlan módon egyiket sem Mikuláskor, mindegyiket nyáron adták át. íme, a létesítő-üzemeltető Jonatán Mgtsz ajánlata ma. Hatvanszemélyes motel, mellette étterem és halásztanya, hor- gászó-csónakázótó, lovasiskola tíz hátaslóval, sokféle programmal, sárkányrepülés, télén szánkózás, önerőből mintegy százmilliót teremtettek elő, és egyes ágazataik máris nyereségesek. A jövő év közepétől helyben kapják a gyógykezelést is az ittlakók és a vendégek. Egybehangzó jelszavuk: a gyógy-idegenforgalom akkor nevezhető sikeresnek, ha sokan mondják, hogy itt gyógyultak meg. A harmonikus összképet vizuálisan is kiegészíti a sok hófehér falú, tájba illő, puritán épület: a fürdő, a motel, a halásztanya nem hivalkodó, de kielégít minden igényt. (MTI-fotó Péreli Gabriella
