Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-06 / 5. szám

1990. január 6., szombat TALLÓZÓ 'kÖRÖSTÁJ Az igazság mindig sokféle „Kire szavazzunk hát?” Az újságírás tisztessége éppen az... A szeged-csanádi megyés püspök nyílt levele Üj év kezdődött. Jjj jövőt építünk hazánkban. Az első ne­gyedév meghozza, hogy a jövőnket meghatározó választá­sok megtörténjenek. A keresztény ember felelősséggel sze­retne dönteni, kit segítsen az un. hatalomra. (Azért írom: ún. hatalomnak, mert ez a mi felfogásunk szerint nem ha­talom, hanem felelős szolgálat.) Nem szeretnénk megérni sem a vallás szabadságának újabb megszüntetését, sem a társadalmi, hatalmi klikk régi vagy áj Iképviselőiből álló új­jászületését. Nem szeretnénk új elnyomókat törvényesen is élre állítani. Kire szavazzunk hát? — Gondolom, erre min­den párt vezetője jelentkezik, hogy természetesen ránk, csak ránk, mert. . . Igen, de addig csak emberi érzelmeket megnyerő, „bű­vész”-mutatványokat láttunk. Apor-ünnepséget Gyulán, nép­szavazást az országban, segélyszervezéseket Romániába, gyertyás, fáklyás felvonulásokat, hol a vízlépcső, hol a ro­mán elnyomás ellen. Es ezt mind értékeljük. De mi azt sze­retnénk látni, hogy mit szól X, Y. párt a magyar jövőről: mit és hogy akarja megszilárdítani az ország gazdasági, szo­ciális, társadalmi életét? Mit akar az emberi jogok érvé­nyesüléséért tenni? Hogy lesz munka és kenyér? Hogy se­gíti a családok boldogulását? Hogy iképzeli a vallások sza­bad működését? Milyen kapcsolatokat akar a külfölddel? Milyen lesz az országon belül a kisebbségi politikája és mi­lyen lesz az országon kívül élő magyar kisebbségek védel­me? Ha az eddigi kérdésekre mindre megnyugtató választ kap­nánk is, kérdezzük, hogy van-e elegendő felelős szakembe­rük a terveik megvalósításához? És ezek az emberek ele­gendő etikai tartással rendelkeznek-e ahhoz, hogy a hatalom megszerzése után sem lesznek korrupttá? A vallásos emberek szeretnének részt venni a választá­sokon! De felelősséggel csak akkor tudnak, ha a sisakrosté­lyokat felemelik a pártok és megmutatják, a pajzs mögött milyen emberi ész és szív lakik!? Szeretnénk lelkiismere­tünk szerint szavazni a jövőre, de ma még nem tudunk, mert a jelvények mögött nem tudjuk, milyen tartalom rej­lik. Ködösítés nélküli, hazugságtól mentes, minél előbbi vá­laszt várok, hogy mind én. mind a több millió vallásos em­ber képes legyen lelkiismerete szerint részt venni a válasz­tásokon! Szeged, 1990. január 1. Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök (Magyar Hírlap) „E tízmilliónak önmagát is kell segítenie” ... Oktalanság tehát a ma divatos nagyvonalú morali- zálással csak úgy általában elítélni a „Párt”-ot; ugyan­olyan oktalanság, mint ami­kor minden „vitéz"-t nemes egyszerűséggel lefasisztáztak. Vitézek és párttagok csak egyenként értékelhetők, egyéni tetteik és nézeteik alapján. Nem tisztán a tisz­tesség kívánja ezt ma így, ezt nagyon jól látja Lengyel László. Felelőtlen kollektív elítélések azokat is könnyen amünnichferencesekhez so­dorhatják, akiknek amúgy semmi közük se lenne eh­hez a harcias új ,,prédikáló" rendhez. De még ha nem is münnichferencesednek. a tá­madások „megkeményíthe- tik” őket. Márpedig ha a párton belül ne adj’ isten fe­lülkerekedik valamiféle „erős” vonal, az — nagyon okosan hangsúlyozta a mi­nap Lengyel László — újból könnyen tragédiába döntheti az, országot, még ha a ke­mény fiúk netán nem is nyúlnának (rögvest) fegyve­rekhez. A párt-tanács-gaz- daság hatalmi komplexuma — főként vidéken — lénye­gében sértetlen, s elég egy nem is túlságosan nagy bel­ső vagy külső szigorodás, ki­vált ha szinkronban történik, a szemérmesen „visszaren- deződés'-ként becézett po­kolhoz. Egy oligarcha, mai szóval egy „uralkodó elit" jóindulatú belső megújulása alighanem csakis többé-ke- vésbé jóindulatú közegben remélhető, a külső és a belső közeget egyaránt ideértve. A külső közeg jóindulatá­ért legfeljebb imádkozha­tunk, de a belsőért tán te­hetünk valamit. Ha mást nem, annyit mindenesetre, hogy nem akadályozzuk ki­alakulását indulatos vádas­Elkeseredetten hívta föl szerkesztőségünket (a Ma­gyar Hírlapot — a szerk.) Orbán Sándor, a Lapkiadók Egyesületének főtitkára. — Január elsejével nyolc forint forgalmi adó terheli az újságnyomópapír kilóját egy napvilágra került pénz­ügyminisztériumi rendelet értelmében. Ez a döntés, amelyet december 22-én hoztak, 700 millió forintos plusz kiadást jelent a ki­adóknak, és szöges ellentét­ben áll azzzal a Papíripari Vállalattal kötött megállapo­dásunkkal, amely az újság­kodásokkal, még a szóki­mondás, sőt, az igazság ürü­gyén sem. Mert az igazság, még ugyanazon igazság is, mindig sokféle, és az újság­írás tisztessége, de tán álta­lában a közírás tisztessége éppen az, hogy mindig pon­tosan tudja vagy inkább ér­zi, hogy az igazság sokféle árnyalatából éppen melyi­ket kell hangsúlyoznia. Lám. ebben a mutáló publiciszti­kában Bajor Nagy Ernőnek nem kellett hangot váltania, még csak feljebb sem sró­folnia igazságkereső indula­tát. Ma is pontosan ugyan­azzal a régi szép elszántság­gal, ám mértéktartó meg­fontoltsággal kel, kelhet a kisemberek, a kisnemzetek, a megszomorítottak és meg­nyomorítottak védelmére, mint régen. És éppen így. éppen ezáltal vádol. Mintha Illyés klasszikus hazafiság- meghatározása lenne érvé­nyes itt is: a patrióta jogot véd, a nacionalista jogot sért. Ügy látszik, a sajtósza­badságban is létezik valami­féle „szókimondás-patriotiz- mus" és „szókimondás-na- cionalizmus", és a mi (nyom­tatott és elektronikus) saj­tónk, de az irodalmunk egy része is, mintha egyre erő­sebben tolódna az utóbbi felé. A hosszú elfojtás után fel­törő zűrzavar természetes, halljuk minduntalan a ma­gyarázatot; a demokráciában majd leülepednek a dolgok, a szabad versenyben előbb- utóbb kihull a szemét, és automatikusan érvényesülni fog az érték. Lehetséges, ám egyelőre nem efelé látszunk haladni... (Vekerdi László: Liget) nyomópapírok árát egy évre befagyasztotta. — Mit tehetnek ilyen hely­zetben a kiadók? — Tulajdonképpen sem­mit. Hiszen ha továbbhárít­ják az olvasókra az többlet- költségeket. szinte eladhatat­lanná válnak az újságok. El­sősorban a kisebb kiadóvál­lalatokat érintheti érzéke­nyen a dolog, és hovatovább úgv tűnik, csaknem mindegy, hogy a cenzúra, vagy a pénzügyi intézkedések bé­nítják meg a lapokat, (f. p.: Magyar Hírlap) . . . ülünk a fotelben a televí­zió előtt, s úgy gondolom, nyu­godtan fogalmazhatok így: elé­gedetten és boldogan vesszük tudomásul az expressz sebesség­gel érkező híreket. Hallatlan tanulsága az eltelt hónapokban, hogy e szemlélő­désben egy akaratúvá vált az ország: együtt akarjuk a jót. ■ló lenne nemzeti egységnek ne­vezni ezt az érzelmi cgyüttlé- tet, csak hát a fotel és a tele­vízió kevés. Több kellene. Több az önzetlen segítség gyönyörű­ségénél. E tízmilliónak önma­gát is kell segítenie. Eszembe jut a román forra­dalmárok felhívása a televízió­ban: a képernyő, mint megtál­tosodott és egyetlen politikai szervezőerő, ezt üzente Romá­nia népeinek: álljatok fel a fo­telból, és gyertek az utcára, mert ez itt most a tennivaló! És Romániában — ma már Román Köztársaságban — a ro­mánnak, magyarnak, németnek, szerbnek, orosznak valóban ez volt a tennivalója. A forradalom ezt kívánta. A mi forradalmunk — mert hitem szerint legújabbkori pol­gári forradalmunkat éljük — most mást követel. A tettet. Persze olyan könnyű kimondani a szót: tett, és oly nehéz meg­fogalmazni a teendőt. Hitem szerint a jelenlegi magyar ve­zetés a román forradalom ré­vén olyan történelmi lehetőséget kapott, amely lehetőséget bűn lenne elszalasztani. A lehetőség így kínálja magát: a magyar nép a román forradalom révén önmagával is találkozott. Együtt vagyunk hát, s most együtt kel­lene lépnünk a magunk szabad­sága, a magunk feltámadása ér­dekében. Fel kellene állnunk a fotel­ből, s tenni együtt valamit a mi Európánkért. Igén, a mién­kért, itt, hazánk térképdiktálta 93 ezer négyzetkilométerén. (S. Boda András: Népszava) Cenzúra helyébe adó? A horoszkópja szerint Pozsgay igazi világpolgár # Tavasszal támadások # a szerelemben # fogyókúrázzon „A csillagok nem hazud­nak” — tartja a régi asztro­lógiai mondás. Hát a politi­kusok? „A politika nem a jóslások, hanem a tények tudománya" — szokták vá­laszolni a diplomaták. Jó politika az, amit az idő iga­zol. Csakhogy honnan lehet tudni, hogy mit hoz a hol­nap? Sehonnan máshonnan, csak az asztrológusok, jósok és jövőbe látók horoszkóp­jaiból . . . Pozsgay Imre (a Nyilas je­gyében született). Általános jellemzése: igazi világpolgár, a teljesítmény­etika vezérli, szinte belső szükséglete a függetlenség, őszinte az önállóság, a tekintély el­érése. Szívesen reprezentál, szeret szerepelni, ezért ma­gas társadalmi funkciókat vállal. Megvan benne „a po­litikus róka" tulajdonsága, ám erős igazságérzete, szó- kimondása gyakran komoly konfliktusokhoz vezet. Bru­tális nyíltsága komoly pozí­cióveszteségeket okozhat szá­mára. Gyakran ironizál. Hi­vatásában fontos szerepet kapnak az utazások, a kül­földi kapcsolatok. Hivatása: 1990-ben egész évben rettentő sok felelős­ség és kötelezettség hárul rá, hiszen az Uránusz a Marson vonul át, és ez éles Nem akarok... ... Látva az össznépi to­longást, hogy hirtelen ki mindenki, mi minden akar lenni, én összeállítottam egy tetszés szerint bővíthető ké­ziszótárt, eligazítván benne tülekedő honfitársaimat ás a sorsot, hogy mi az, amiben rám egyáltalán ne számítsa­nak. Nem akarok országgyűlési KÉPVISELŐ lenni és lesni, hogy mikor házalnak nevem­mel a Fidesz-gyerekek. mi­kor terjed el rólam a hír, hogy illegitim vagyok és szavazógép. Az új parla­mentbe szóló mandátumért sem indulok harcba, mert az ellenpárt, még nem tisztázta a múltamat. Mit tudom én, hátha kiderül, hogy ötösre érettségiztem oroszból, hogy 1964. április 12-én fél négy­kor a KISZ-alapszervezet taggyűlésén hangosan éne­keltem a DlVSZ-indulót, és hogy egyáltalán volt kedvem énekelni a Kádár-rezsim ide­jén. Nem akarok a KISGAZ­DAPÁRT tagja lenni. Elő­ször is, mert ott pofozkod­nak, másodszor, mert röstel- leném visszavonni írásba adott véleményemet. Ami pe­dig a birtokviszonyokat ille­ti, bennem lenne annyi tar­tás, hogy nem a kommunis­ták szervezte földosztás utá­ni. 1947-es, hanem rögvest az 1938-as helyzetet követelném vissza. Nem akarok KISKIRÁLY lenni, se mundérban, se ci­vilben, mert nem tudnék szerény, budai hatszobás ott­honomról lemondani, ha egy kollégám megbírálna. Beval­lom továbbá, hogy kétszáz­húsz négyszögöles vadászte­rületemet sem az imperialis­ta kémek megtévesztésére kerítettem be. Nem akarok KORMÁNY­BIZTOS lenni, mert ugyan mire menne a parlament egy 64 négyzetméteres, lakótele­pi lakással és egy mindig üres takarékbetét-könyvvel a bukott világkiállítás után? Nem akarok KÖZTÁRSA- SÁGIELNÖK-JELÖLT lenni, mert: I. 1956-ban nem vol­tam és ma sem hiszem, hogy én lennék a magyar mun­kásosztály képviselője. 2. Nincsenek mögöttem egy posztsztálinista párt romjai. 3. Nem ígérte meg a nép­front. hogy engem támogat, ha nem lépek be az MSZP- be. 4. Nincsenek cimboráim a keleti határszélen, akik összegyűjtenék a jelöléshez szükséges 50 ezer cédulát. 5. Felséges rokonaim között Fe­renc is volt meg Jóska is, de Ferenc Jóska nem. Külön­ben is, szeretnék békesség­ben, nyugodtan, háborítatla­nul megöregedni, ami — is­mereteim szerint — eddig még egyetlen magyar köztár­sasági elnöknek sem sike­rült... (Miskolczi Miklós: Képes 7) (Az újvidéki Magyar szóból) konfliktusokat okoz, ame­lyeket csak hihetetlenül nagy önuralommal lehet el­hárítani. A Szaturnusz szin­te egész évben aspektálja a Vénusz helyét, ezért a tevé­kenységében a realitások el­fojtják az érzelmeket, na­gyon valószínű, hogy mun­kája diszharmóniát okoz magánéletében. Az év első felében az elért eredmények megszilárdítására kell töre­kednie. Fel kell készülnie rá, hogy tavasszal kemény tá­madások érik, sőt, mivel a Szaturnusz az Uránusz és a Plútó pozícióját támadja, még az sem kizárt, hogy népszerűsége nagyban csök­ken a tömegek előtt. (A Plú­tó ugyanis a népszerűség bolygója.) Az év első felé­nek krízishangulatat ellen­súlyozza a június—júliusi időszak, bár a nyár elején is számíthat meglepetésekre: erejét és lehetőségeit nem szabad túlbecsülnie, a Jupi­ter előnytelen aspektusa ko­moly bonyodalmakat okoz­hat. Igazi, felhőtlen sikerre csak augusztusban és szep­temberben számíthat. Ekkor fordulat következhet az éle­tében; a Jupiter és a Sza­turnusz jó aspektusa a ho­roszkópban mindig megbe­csülést, tekintélyt ad. stabi­lizálja az életét idősebb ko­rában. Krízisek tehát az év első hét-nyolc hónapjában, megnyugvás az utolsó har­madban. Magánélete: a szerelem­ben, a házasságban a Nyi­las becsületes, őszinte, gon­doskodó, szeret sokat beszél­ni, partnerének szinte egyet­len feladata van: figyelme­sen és türelmesen hallgassa. Az azonban bizonyos, hogy 1990-ben többet kellene tö­rődnie azokkal, akiket sze­ret. Magánéletében a május és az utolsó hónapok ígér­nek boldogságot. Egészsége: idegrendszeri, mozgásszervi zavarokra haj­lamos, április végén és szep­temberben vigyáznia kell egészségére, próbáljon sokat aludni, kerülje — ha teheti — a stresszhatásokat, a vi­tákat, izgalmakat, őrizze meg belső egyensúlyát. Ha véletlenül olyan pályát vá­lasztott, amelyiken minden lehete‘!en, akkor törődjék az egészségével és fogyókúráz­zon. (Hernádi Gyula és Vin- kó József rovata; Reform)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents