Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-06 / 5. szám
\ 1990. január 6., szombat Orosházi gyerekek Hollandiában Egy újabb külföldi kapcsolat kezdeteiről Az orosházi gyermekkórus a goirlei Szent János templomban énekel. Karnagy: Dinnyés István Évek óta kitűnően működik az a kapcsolatrendszer, melyet az orosházi Petőfi Művelődési Központ a finnországi Kuusankoskival és a spanyolországi Llanes-el kiépített. Finnországban kiállításon mutatkoztak be az orosházi festők, a díszítőművész asszonyok, szakemberekből álló küldöttség tanulmányozta a kuusankoski népfőiskola tevékenységét, a spanyol kapcsolat is eredményes, legutóbb fiatal kép- zőművészszakkörösök voltak vendégségben Orosházán. Gonda Géza, a művelődési központ igazgatója ezúttal már egy alakuló holland kapcsolatról is beszámolhat. — Október 24-től, több napon át volt vendég az orosházi Kodály Zoltán gyermekkórus Dinnyés István karnagy vezetésével a hollandiai Goirle városkában, a belga határtól mintegy öt kilométerre. Tizenegy fellépésük volt, többek között a helyi vonószenekarral együtt a Szent János templomban. ahol szólistákkal kiegészítve Pergolesi Stabat Mater-ét adták elő, szerényen megfogalmazva is nagy sikerrel. A vendégség napjaiban Dinnyés István előadást tartott Utrech-ben a Kodály- módszerről, közben kirándulásokra, városnézésre is volt idő. — Beszéltek-e a kapcsolatok továbbépítéséről? — Igen, mégpedig sokoldalúan. Találkoztunk az ottani kulturális egyesületek vezetőivel. Ehhez tudni kell, hogy Hollandiában rengeteg ilyen egyesület működik. Tervezzük — és ez meg is valósul —, hogy áprilisban a goirlei jazzbalett, a gyermek fúvószenekar, valamint az ottani festők csoportja jón Orosházára, mi májusban viszonozzuk ezt a látogatást. Az még nem dőlt el, tőlünk kik utaznak. Feltehető, hogy a festők egy kiállítással és a társastáncosok, de mint említettem, ez nem végleges. — Gyűjtöttek-e más, hasznosítható tapasztalatokat a holland kisvárosban? — Bőségesen. Például arról, hogyan lehet megszervezni társadalmi munkában egy városi televíziót. A goirlei kábeltévé 60 munkatárssal dolgozik, valamennyien hobbiból vállalkoznak a tévé körüli „legkülönbözőbb feladatokra. Pénzforrásuk adományokból áll, és a hirdetések díjából, enélfcül nem is tudnának működni. Szinte mindennapos Hollandiában az, hogy a kulturális (és más) egyesületek újsághirdetésekben keresnek támogató sponzorokat, és az egyesületek döntik el', hogy a jelentkezők közül kit fogadnak el. — Ami a legjobban meglepte? — Az, hogy a hollandok rajonganak a magyarokért. Ezt lépten-nyomon tapasztaltuk, búcsúzáskor feliratokat emeltek magasra ilyen szöveggel: „Hollandia üdvözöl benneteket!” Lesz mit visszaadni a szeretetből, amit kaptunk Goirléban. (s—n) Lebuktunk Egy ország leikéből szakadt fel a sóhaj: vége a Ceausescu-diktatúrának! Azokon a gyönyörű-borzalmas december végi napokon milliók maradtak talpon, ülve, fekve hajnali háromig, hogy a televízió jóvoltából nyomon követhessék a romániai forradalom vérzivataros történéseit. Nem volt olyan ember széles e hazában, kit hidegen hagyott volna a „Kárpátok géniuszának” bukása és megsemmisülése, s ne azonosult volna a gondolattal: segítenünk kell hihetetlenül sokat szenvedett testvéreinken — legyenek azok bármily nemzetiségűek is. Többgyermekes családapák vágtak neki az életveszélyes útnak, sokan utolsó élelmiszertartalékukat adták oda, s a vállalatok, intézmények, különféle szervek, szervezetek — egymással is vetélkedve — milliós értékekben küldtek.és küldenek segélyszállítmányokat. Még az sem riasztott vissza minket, hogy tudtuk, sejtettük: nem minden küldemény jut(hat) el rendeltetési helyére. Hősiességből és áldozatkészségből példát mutatva Románia szívébe hatoltunk, s meg is lett a jutalmunk. Tapasztalhattuk, milyen forró szeretettel fogad bennünket az a nép, amelynek feiébe évtizedeken keresztül azt verték. hogy a magyar nacionalista, soviniszta, irredenta, sőt, fasiszta. Soha nem látott, addig elképzelhetetlen egymásra- találásban döbbentünk rá: ezentúl minden másképp lesz — mert lehet! — a Kárpát-medencében. Nincsenek többé magyarul beszélő románok és „oláh cigányok”, csak a demokrácia igézete és ígérete — mindnyájunk közös ügye. Egy pillanatra meg is feledkeztünk belső bajainkról: országunk leromlásáról, kormányunk „keménységéről” és a tömeges elszegényedésről. A szalmaláng lelkületű, kurucos mentalitású magyar, ha lelkesülhet, nem ismer határokat. Múltba vetett tekintetünk a jövő felé szorított bennünket, tüzelte bátorságunkat (óh, ha egvszfer nálunk is százezrek vonulnának ki az utcára, hogy ily módon juttassák kifejezésre akaratukat!), s fellobbantotta reményünket, az igazi még csak ezután jön; a boldogság a hegyek mögött lapul, amelyek felé tartunk. De volt-e és van-e ma valaki, aki minden álarcba keményen belenéz, s odakiáltja: „Állj! Ki vagy?” — s lehúzza az álcát, melyet az egyén mindennapi léte során visel? Tudjuk, a történelem többnyire nem arra bátorítja az embert, hogy tisztességes legyen, s nem akarom én e valóságkereső írással a világot megjárni, de szabad legyen megkérdeznem: mikor leszünk maradék 93 ezer négyzetkilométerünkön is önzetlenek és segítőkészek egymás iránt? Ebben az országban nincsenek a létminimum alatt, illetve annak tájékán tengődő milliók? A romániai példa most megmutatta, lenne annyi anyagi és lelki erőforrásunk, hogy segítsünk az elesetteken. Manu, az óindek legendás törvényhozója azt tartotta, hogy aki önmagának főz, tiltott dolgot követ el, az áldozat viszont az embert átemeli egy magasabb világ határán. A mi Hamvas Bélánk így fogalmazta meg ezt a gondolatot: a közösség egyes-egyedül abban a létben van, amelyet az ember számára az áldozat megnyit. Karácsonyi Guidó, a hányatott sorsú szegedi pap, népi demokráciánk első éveiben a város szegényeinek bográcsban pörköltet főzetett a Tisza partján. A világháborús pusztulást követően volt miből adni a rászorulóknak? Az értelem miért nem vállalja ma az előrelát- hatatlant? Nem szaporítom tovább a szót, kedves honfitársaim! Az az érzésem, hogy csúnyán lebuktunk — elsősorban az önmagunk tákolta ítélőszék előtt. Mert kiderült: maradt még bennünk annyi emberi érték, erkölcsi tartás, amennyi elegendő lehet a nemzet felemeléséhez. Most már csak jól kellene sáfárkodnunk, eleddig ismeretlen, felszabadult-felszabadi- tott energiánkkal és jól eltitkolt humanitásunkkal. Fogadjuk meg Jorge Semprun intő szavait: az igazi internacionalista otthon csinál forradalmat. S, még valami. Szeressük végre egymást, mert egyedül a szeretet által dőlhetnek le a közénk emelt falak. Dányi László Ha Somló, akkor beugrás? Igen, legalábbis erre az évadra igaz a „képlet”. Doctor Herz-cel kezdődött és a Csókos asszonnyal folytatódik. A Jókai Színház október második felében mutatta be Müller Péter— Tolcsvay László—Bródy János híres musicaljét, amelyben Gyurcsek Sándor betegsége miatt Somló Gábor vette át Albert Einstein szerepét, és játssza ma is nagy sikerrel. Különös véletlen, hogy a december közepétől műsoron lévő operettből mindössze három előadás ment le. amikor megint csak Gyurcsek Sándor hirtelen beteg lett, és ezért került veszélybe <a műsorterv. Ismét Somló Gábor vállalkozott a harci feladatra, azaz az előadásmentésre. Egyelőre nem ismeretes, hogy milyen beugrást hoz a holnap, de annyi bizonyos, hogy Einstein és Kubanek figurái emlékezetesek maradnak a békéscsabai közönség számára. Januári nekifutás az MMK-ban Mire készülnek a népművelők? Békéscsabán a művelődési otthonok túlnyomó része a Megyei Művelődési Központ szervezetébe tartozik: a Meseház, a Városi Nemzetiségi Klubház, a Tégla Közösségi Ház és a Luther utcai Balassi épülete a megyeszékhely közművelődési életének aktív színterei. Az elmúlt évben például közel száz csoportnak — számuk az idén sem csökkent — adtak otthont, ami csaknem 5 ezer állandó, havonta, hetente vagy még gyakrabban együtt lévő tagot jelent. Ehhez hozzávéve a havi 30-50 alkalmi rendezvényt is, melyeket az egy-egy területért felelős népművelő közössége igényei szerint szervez, szükséges az intézmény erőinek folyamatos beosztása. Az MMK-ban minden hónap elején tartanak a munkatársak részvételével koordinációs megbeszélést. A januári tervek pontosítására szerdán délelőtt került sor. A gazdag havi munkatervre csupán néhány példa: folytatódik a közéleti népfőiskola, éppen ma Nagykamaráson tartják; az ősszel indult Tégla Galéria avantgarde kiállítássorozat újabb tárlata nyílik 10-én; ismét kezdődik a békéscsabai TIT-székházban a Párbeszéd című előadás-sorozat, melyet politikai pártokkal közösen szervez az MMK — először január 9-én a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetével együtt — ekkor a gazdaságról és a külgazdaságról lesz szó. Újdonság viszont a gerinc- tomaklub, melynek két csoportja a Balassiban, egy a Lencsési Közösségi Házban e hónapban kezdi meg működését. És egy kis előzete- a februári tervekről: a Családsegítő Szolgálattal közösen indítják a hipertóniaklubot; kistermelőknek — szintén szakmai szervezetekkel karöltve — növényvédelmi tanfolyamot, amely a növényvédelemhez szükséges vegyszerekkel ismertet meg Reformkonyha-módon tanulhatnak meg főzni azok, akik jelentkeznek majd a Tég Iában a jövő hónapban kezdődő tanfolyamra. Az MMK — mint erre hivatott intézmény — a megye művelődési házait szakmai információkkal segíti, elsősorban a Közhír című. havonta megjelenő kiadványán keresztül. Báb- és megyei amatőr képzőművészet: kiállításokat vándoroltat, s létezik egy, a művelődési házak vezetőiből álló műsoregyeztető kör is, mely a/ irodalmi, zenei, színházi estek településenkénti fogadó sát koordinálja. Az értekezleten végül szóba kerültek a „miből” és a „hogyan tovább” kérdései is. Várható ugyanis, hogy az. intézmény költségvetését a megyei tanács nem tudja a korábbi mértékben támogatni. A belső tartalékok felderítésével és az emberek igényeire, a társadalmi mozgásokra támaszkodó újdonságokkal, az együttmű - ködésre készekkel karolt'.?: azonban talán megvédhetek a közművelődés bástyái. A népművelők mindenesetre erre készülnek. Sz. M. Mikor Csikba elindultam... Q Ceausescu vadászott és szellemtemetőt építtetett Szabadság. Valahogy más íze van a szónak Székelyudvarhelyen, nem csak az eredeti jelentése miatt. Tudniillik több évtized után december 23-án ismét megjelent a város lapja, a Szabadság. — A sztálinizmus 1952- ben ítélte halálra a Tompa László székely-magyar költő által alapított kiadványt — mondja Katona Árpád felelős szerkesztő, magyar szakos tanár, művelődéstörténész. A piciny szerkesztőségi szobában gutenbergi körülmények, csodának számít, hogy a kőkorszaki nyomdagép egyáltalán még működésbe hozható. Csak tenni- akarásban, lelkesedésben nincs hiány. Gergely Árpád László, Vári Vencelka, Herman Gusztáv Mihály és a már említett Katona Árpád jelenti a stábot, valameny- nyien „másodállásban” kel- ük életre az udvarhelyi magyarság egyetlen lapját. Ugyancsak ők készítették el a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége helyi szervezetének tagtoborzó röpcéduláját. Idézet ebből: .......Kiemelkedőnek tartunk a Domokos Géza által írt RMDSZ-program kiáltványból két alapelvet. A romániai magyarságot . a magyar nemzet részének tekintjük. A romániai mag yarsággal együtt ragaszkodunk a teljes önrendelkezési joghoz ... A helyi gondjaink között a legelső az egykori Székely Anyaszék területén kialakítandó új, Udvarhely megye haladéktalan létrehozása. Elsőrendű fontosságú a magyar nyelv, mint második hivatalos nyelv elismerése Erdélyben...” S ahogy telnek a percek. úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy a talpra álló szerkesztőség milyen elképzelhetetlen hiányt szenved mindenben. Mindent megadnának a magyar kultúra itt ereklyeszámba menő termékeiért, könyvekért, újságokért. Egyszer csak nyílik az ajtó, húsz év körüli fiatalember érkezik. Odalép a szerkesztő úrhoz és jellegzetes tájszólással közli vele: — Ahogy ígértem, meghoztam a verset. Ügy írtam meg. hogy mindenki érthesse .. ‘ — s máris átnyújtja a kockás irkalapra vetett sorokat. Veres Ferenc soraiból: ... Segélykiáltás harsan fel sokezer torokból, mely betölt zeget-zugot... Fenn a hegyekben visszhang gyanánt megremegnek a fenyvesek ... Éljen a szabadság! ttokként száll Az összehasonlítás kedvéért felolvassa a fél évvel ezelőtt megörökített mondatait is: ... Átokként száll ránk a sötétség, magbavetett hitünk semmibe száll, várjuk a dermesztő csendet. .. A Tamási Áron sírját őrző temető székelykapus bejáratánál
