Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-06 / 5. szám
1990. január 6., szombat o 11 disznó is diktál Könyv a sertéstenyésztőknek „Ne lopj!” — A tiltás sok ezer éves, miként az érte járó büntetés is. Az ember mégis újra és újra megpróbálja, minden korban. Napjainkban is. Ajaj! Üzletvezetők a megmondhatói, hány millió forint értékű árunak kél lába évente a bolti lopások révén. Napjaink modern tiltása a megyeszékhely Univerzál Áruházában immár figyelmeztető táblákon is olvasható, s eképpen szól: „Figyelem! Áruházunk elektronikus áruvédelemmel van ellátva!” Másképpen fogalmazva ez igencsak arra inti a kedves vevőt, hogy lopni csúnya dolog, s ha mégis megpróbálná, az okos szerkentyű nyomban lefüleli. Magyarországon elsőként Békéscsabán szerelték fel ezt a korszerű, amerikai elektronikus rendszert. Igaz, ez a beruházás az Univer- zálnak 4 millió forintjába került, de ha minden jól megy, ez az összeg három éven belül megtérül. Négy földrész 57 országában használják a KNOGO cég okos berendezését. A cég magyar- országi képviselője, Somogyi Ferenc szerint azért Békéscsabán szerelték fel elsőként, mert itt dolgozik az ország legrugalmasabb igazgatója! 1988. márciusában tartott bemutatót Budapesten*. az Intercontinentálban az amerikai cég, és Kovács Gyula, a békéscsabai Univerzál Áruház igazgatója szinte azonnal megrendelte a „modern lopásgátlót”. — A becsületes vásárlókért működik ez a készülék — folytatja Somogyi Ferenc. — Gondolja csak el, azok, akik eddig kénytelen-kellett- len azt figyelték, nem történik-e lopás az áruházban, most már a vevőkkel tudnak foglalkozni. — Hogyan működnek ezek a jelzőrendszerek? — Bonyolult lenne elmagyarázni és nem is célunk a technikai részt a vásárlókkal megismertetni. Az a lényeg, hogy az áruházban megtalálható minden árura jelzés kerül, amit a pénztáros távolít el, a már kifizetett portékáról. Ezek után a vásárló nyugodtan átsétálhat a jelzőberendezésen. — Eltávolitható-e a látható jel, ha az árut valaki csak úgy „ajándékba” próbálja elvinni? — Semmiképpen nem! Egyébként sem tudhatja az illetéktelen, hogy mit kell eltávolítania. Nem szeretnénk, ha a vásárló azt hinné: a készülékeket az ő bosszantására helyeztük el. Természetesen nem tételezzük fel a kedves tolvajról, hogy lopott! Ha valaki átmegy a „kapun” és a készülék csörög, akkor a rendésznek a blokk felmutatásával számot kell adni rz áru eredetéről. Ha van blokk, semmi probléma, hiszen előfordulhat, hogy a pénztáros véletlenül az árun felejtette a jelzést, amelyet fizetéskor el kellett volna távolítania. Előre is kérjük a kedves vásárlók megértését, ha ilyen előfordulna. És kérjük, fokozottabban vigyázzanak a blokkjaikra. A próba kedvéért én is „tolvajt játszottam” az áruházban. A jelzőkészülék csörgésére még akkor is erős szívdobogás fogott el, hogy mellettem hárman tudták —. csak próba az egész. Nem így annak az idős, viszonylag jól öltözött hölgynek, aki egy szabadidőruhával akart távozni... Bizony csörgött a készülék. Sírt is az elvevő-vevő, amikor lefülelték, és bizonygatta, hogy lenne pénze kifizetni, de hát megpróbálta... Ö legalább „önkritikát” gyakorolt! Nem úgy. mint az a másik éltes hölgy, aki a játékosztályról egy kisautóval próbált kisétálni fizetés nélkül. Amikor leleplezték, felháborodva mondta: „Ezért tart itt ez az ország, ahol, mert maguk ráérnek a másikat figyelget- ni...”, oktatta ki a rendészt ! Hát, nem felháborító? „Gazdasági életünk mindennapjai bizonyítják, hogy a gyakran hangoztatott — többet, jobbat, olcsóbban — fogalmakat sokkal könnyebb magyarázni, mint azokat a gyakorlatban megvalósítani. Ezek a fogalmak az állat- tenyésztésben is nagyobb mennyiségű, az exportigényeket, a feldolgozóipar és a fogyasztók igényeit kielégítő minőségű termékeket jelentik a termelési költségek egyidejű csökkentése mellett. így van ez a sertés- tenyésztésben, ezen belül a kisüzemi sertéshústermelésben is, ahol az elmúlt két évtizedben a mennyiséget illetően jó eredményeket értünk el, hiszen az egy főre jutó hústermelésben és -fogyasztásban a világelsők közé tartoztunk (Európában csak Dánia előzött meg bennünket),. de a minőséggel, még inkább a gazdaságossággal sokkal több gondunk akadt. Ha összehasonlítjuk a hazai sertésállomány meglévő képességeit termelésük jövedelmezőségével, a rangsorban jóval hátrább kerülünk. A jövedelem elmaradásáért a legkülönbözőbb körülEz év januárjának első munkanapjától megváltozott a Békéscsabai Városi Tanács ügyfél- fogadási ideje. — Miért kellett változtatniuk az eddigi gyakorlaton? — kérdeztük dr. Jelinek Lajost, a szervezési és jogi osztály vezetőjét. — Bár többféle indok is felsorolható, a rendelkezés alapvető célja annak biztosítása volt, hogy minél több ügyintézésre igénybe vehető idő álljon az állampolgárok rendelkezésére. Még a múlt évben elfogadott, de ményekre hivatkozunk: a piac túl gyakori igényváltozásaira, a feldolgozóipar szigorú követelményeire, a fajtákra, a tartási körülményekre, a takarmányok bel- tartalmi és minőségi problémáira, az állategészségügyre, az integráció hiányosságaira, az ár- és újabban az adórendszerre, és még sorolhatnánk. Kétségtelen, ezek közül akár egynek a káros hatása eredménytelenséghez vezethet, márpedig összefüggéseik miatt a gyakorlatban fokozottan érvényesülnek. Meggyőződésem azonban, hogy ott, ahol a háztáji sertés- tartás szemléleti megítélése egységes, ahol a termelési érdekeltséget megteremtették és arra szüntelenül odafigyelve fenn is tartják, ahol az integrációval, vagyis a nagyüzemi gazdálkodáshoz való csatolódással, illeszkedéssel a kisüzemi árutermelés alapfeltételei megvannak, ott a rajtunk kívül álló okok mellett a gazdaságos hústermelés legfőbb akadálya a megfelelő szakismeretek hiánya. Miért? Mert termelni csak egészséges állattal lehet, jól termelni pevalóban csak c héttől hatályba lépett tanácsrendelet hatására összességében megnövekedett az ügyfélfogadási idő. A korábban hétfőnként este fél hétig tartó ügyeletet viszont a jövőben fél hatig biztositjuk: ugyanis egyszerűen nem vették igénybe ügyfeleink. — Hatékonyabban használják ki dolgozóik munkaidejét? — Feltétlenül, hiszen a rugalmas munkaidőrendszert számítógépes nyilvántartással társítottuk: a jövőben dolgozóinknak a korábbinál többet kell dig csak akkor, ha ezek igényeit kielégítjük. Udvarainkban új fajták, hibridek, új típusok terjednek el, ezek igényei különböznek a régi fajtákétól. A keverék- takarmányokkal, tápokkal másképpen kell takarmá- nyozni, mint a gazdasági abrakokkal. Megváltozott a tartás is. Az állatkihelyezések és más okok miatt olyan betegségek léptek fel, amelyekkel azelőtt csak nagyüzemekben találkoztunk, vagy éppen ismeretlenek voltak. Aki a megváltozott körülményekkel és piaci kívánalmakkal nem tart lépést, az menthetetlenül lemarad. E változásokkal eddig is foglalkozott a szakirodalom. Olyan könyv azonban, amely a termeltetés, a fajta, a szaporítás, a tartás, a takarmányozás, a gondozás, az ápolás, a bánásmód, az egészségvédelem kérdéseit nem egymástól elválasztva, hanem összefüggéseiben tárgyalja, úgy, ahogyan azok a gyakorlatban érvényesülnek, s mindezt ismeretterjesztő formában, tudomásom szerint nincs forgalomban” — mindez dr. Böő István legújabb könyvének előszavában olvasható. A szerző Sertés a kisgazdaságban című kötetében a fent leírtakra próbál választ adni, s ilyenformán hiánypótló feladatra vállalkozik. A könyv a napokban kerül a boltokba. benntartózkodniuk. Bár különösebb okunk nincs rá — hiszen kedvezőnek találjuk a munkafegyelmet —, több más munkafegyelem-javító intézkedésre ia sort kerítettünk. — Tavaly mekkora ügyfélforgalmuk volt? — Többféle adattal lehetne igazán pontosan meghatározni, de talán elegendő csak arra utalni, hogy iktatott ügyirataink száma évi 40 ezerről tavaly 42 ezerre növekedett. — Végül is mettöl meddig fogadnak ügyfeleket? — A tanács egy tisztségviselője minden pénteken 8—12 óra között. A szakigazgatási szervek hétfőn 8.30-tól 12-ig, 13—17.30-ig, szerdán 8.30-túl 16.30-ig, pénteken pedig 8.30-tól 12.30-ig. Kedden és csütörtökön viszont nincs ügyfélfogadás. Intézményeink ügyfélfogadási rendje néhány kivételtől eltekintve nem változott. k. a. j. Béla Vali Fotó: Veress Erzsi Kedden és csütörtökön nem Változás a békéscsabai tanács ügyfélfogadási idejében Igen, ez az a pillanat, amikor a költészet magasztos oltárára felesküdött szerkesztő kénytelen szembenézni az ifjonti lelkesedés kellően „ki nem faragott virágaival”. Katona Árpád nem tehet mást, a következőket mondja: — Feri barátom, van egy irodalmi körünk, ahol megbeszéljük, hogy mi jó és mi rossz a versekben. Gyere el közénk, szeretettel várunk. A többit majd ott. Már hogyne értené a választ a fiú, de elszántsága változatlan: — Az ember él, tapasztal. Elmegyek. Gyönyörű napok voltak és lesz még jobb is nekünk. A szállodában az egész napi koplalás után elővesz- szük otthonról hozott harap- nivalónkat, és eszünk néhány falatot. Persze a beszélgetés nem áll meg. Az udvarhelyi barátainkból ömlik a szó, és mi egyik ámulatból a másikba esünk. Tudják, hogy őket a Ceau- sescu-rendszer egyszerűen halálra ítélte. Ennek ezernyi jelét bőrükön érezték, nap mint nap. Például néhány hónapja rendeletet hoztak, amely szerint Székelyföldön síremléket nem lehet betonból építeni — csak gyorsan porladó fából —, nehogy a magyar nevek 50 vagy 100 év múlva tanúskodjanak az itt lákók kilétéről. Ugyanakkor a közelmúltban a város szélén román temetőt épített a katonaság. Körbekerítettek egy domboldalt, és sohasem létezett román emberek nevével ellátott sírköveket állítottak egymás mellé. Elkészülte után, az első este persze hogy ledöntötték a köveket a helybéliek, attól kezdve katonaság őrizte a „szellem temetőt”. K medvének iutott hús — S minderre miért volt szükség? — kérdeztük a döbbenettől elborzongva. A válasz az ittenieknek nagyon természetes: — Hogyha jönnek turista- csoportok, vagy propagandafüzetekhez fotó készül, ne adj’ Isten felvétel a Meg- éneklünk Románia mozgatómhoz, akkor bizonyíthassák: itt mindig is románok éltek. És az őrült szüleményeinek még mindig nincs vége. Itt van a szálloda. Nemrégiben 18 tagú amerikai csoport érkezett a késő esti órákban. Az ügyeletes recepciósnak nem volt engedélye a Securitatétól, hogy szobákat adjon nekik, holott az épület kongott az ürességtől. Hiába van minden szobában lehallgatókészülék, a biztonsági embereknek ez sem volt elég. Amikor elszállásolta őket, egy securi- tatés a következőkkel oktatta ki: megmondtuk, hogy Udvarhelyen nincs üres szoba. Magának gyerekei vannak, ha legközelebb ilyet •mer csinálni, egyet-kettőt elüthetünk közülük! Az volt a gyakorlat, hogy legalább kétszer annyi biztonsági ember felügyelte a csoportok minden lépését a városban. Még azt is tudták, hogy ki melyik asztalhoz ül le a kijelölt étteremben. Köznapi ember szóba nem elegyedhetett velük, aki pedig kapcsolatot létesíthetett külföldiekkel, annak kötelező volt megírni a jelentését a Securitaténak. Magától értetődik, hogy karnyújtásnyira a Hargitától, az ország urának Székelyudvarhely környékén több vadászkastélya volt. Valahogy így néztek ki ezek a „vadászsportrendezvények” : a kerületvezető vadászok listát vezettek a medvékről. Szépen, névvel ellátva, gyakorlatilag anyakönyvezve: Bandi, Béla, Pista és sorolhatnám. Mindegyik adatait rögzítették, hogy kedvére választhasson a „nagyúr”. Időről időre jelentést írtak Ceausescu fővadászának a kínálatról. Ha a legfőbb vadász úgy döntött, akkor a Securitaté- nagyfőnökkel egyeztette a látogatás idejét. Előtte egy héttel több tucat biztonsági ember szállta meg a várost, nehogy bármi közbejöhessen. A vadászat napján kilométeres körzetben lezárták a hegyet, hogy oda emberfia lábát be ne tehesse. Ennyi vér után S ha azt hiszik, hogy ezzel a vadászat teljes mértékben elő volt készítve, akkor nagyot tévednek. A lelövendő medvének támadó pózban kellett a magasles előtt megjelennie. Nem megoldhatatlan feladat ez. Az állatokat rendszeresen etették, ugyanazon a helyen. Amikor Székelyföld »nem látott jó minőségű almát és húst, akkor a medvék mázsaszámra kapták ezeket. A magasles felől takart etetőhelyet egyre feljebb emelték, így néhány héten belül1 a medve csak a hátsó két lábára felállva, „támadó pózban” érhette el a falatokat. Az élethűségre — ennek elmaradása a vadász állásába ke - rül'hetett — szükség volt j Ceausescu vadász önbecsüléséhez, no, meg a fotó- és filmfelvételekhez. Hát ennyit a múltról. Immáron a legfontosabb kérdés a hogyan tovább, azaz a jövő. És, hogy minden feszültség, az elmékbe ivódott viszály ellenére igenis létező esély van az Erdélyben élő népek harmonikus együttélésére, erre bizonyság a székelyudvarhelyiek búcsúzóul elmondott szavai: — Ennyi szenvedés, és ennyi közösen elhullajtott vér után a becsületesen gondolkozó emberek természetesnek tartják mindenféle emberi jog, köztük a nemzetiségi jogok következetes érvényesítését. A Magyar Demokratikus Szövetség Erdély kétnyelvűségét is felvetette, de a németek vagy szerbek lakta területeken az ő anyanyelvűk ápolását, intézményesítését éppúgy szükséges garantálni. Például Székelyudvarhelyen a lakosság 98 százaléka magyar. De, ha csak két román gyerek van, nekik akkor is külön román osztályt kell indítani az iskolában, tíz, tizenkét tanárral! Hátha ebben a két román anyanyelvű csemetében fejlődik ki az a szellem, amelyből egyetemes értékek születnek meg. Közös hasznunkra. Mi azon fáradozunk, hogy ezt a gondolatot értse meg mindenki, és ez legyen a természetes a jövőben. Európa egységesül. Arról álmodunk, hogy a következő nemzedékek már így élhetik le életüket. Lovász Sándor (Vége) Iroda, bírod-e? ü valutában gondolkozókat várják Esténként, ha becsukom a szemem és a vállalkozás szót mondogatom, előbb- utóbb nagy halom pénzt látok magam előtt. Aztán, amikor reggel tágranyílit szemekkel a tervek megvalósításán gondolkodom, bevillan a nagy bukás lehetősége is. Beleköttök aprópénzzel teli zsebembe és csak legyintek, hogy a nagy álmok beteljesítésére úgysem lesz pénzem. Ilyenkor csak az vigasztal, hogy legalább gondolatban jól kivállalkoztam magam. Szerencsére egyre többen vannak, akik nem csak álmaikban bonyolítanak le tőkés exportot, hanem a valós világban is vállalkozni mernek, őket szeretné támogatni a megyei tanács vállalkozást segítő irodája. — A legérdekesebb, hogy az. iroda decembertől úgy kezdett működni, hogy létrehozásáról a megyei tanácsülés még nem döntött — fogad dr. Tóth János, a megyei tanács mezőgazdasági, ipari' és kereskedelmi osztályának helyettes vezetője. — A testület februárban vagy márciusban vitat- la meg az addigi tapasztalatokat ,és dönt arról, hogy szükség van-e az irodára. Addig az ipari csoportunk három munkatársa munkája mellett végzi az iroda ügyesbajos dolgait. — Mindenesetre már felvették a kapcsolatot a nemzetközi információs hálózattal, a különböző piackutató cégekkel. Mit nyújtanak ezek a cégek? — A piackutatók (Invest- center, Company Line stb.) a termékek, szabad kapacitások közvetítésével, a partnerek összehozásával foglalkoznak. A mi irodánk a koordinálást vállalja magára. A beérkező információk alapján lehetőség nyílik a piaci kapcsolatok bővítésére, a működő tőke bevonáséra. A megye vállalatainak, szövetkezeteinek, tanácsainak — ha szolgáltatásunkra igényt tartanak — adatlapot küldünk. A megkapott adatbázis alapján történik aztán a partnerek kiközvetítése. Eddig 23 helyi tanács és 52 gazdálkodó jelezte, hogy tagja kíván lenni irodánknak. — Mennyibe kerül mindez a megyei tanácsnak, illetve a vállalatoknak? — A piackutató cégektől egyelőre ingyen kapjuk az információkat és ugyanígy mi is ingyen közvetítünk. A későbbiekben a szükséges technikai eszközök beszerzése és az információs hálózathoz kapcsolódás mintegy 1 millió 300 ezer forintba kerül, amit a megyei tanács biztosítana. Ha az iroda sikeres lesz a vállalkozók körében. 2-3 éven belül önfenntartó, nyereséges szervezetté alakulhat. Ny. L. mm ..és ha mégis, akkor csengetnek!
