Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-06 / 5. szám

1990. Január 6., szombat o Üres polcok, dühös vevők, érvelő kereskedők Üresek az ásítozó polcok, nincs elegendő hús, kon­zerv, tejtermék az élelmi­szerüzletekben — panaszol­ták tegnap olvasóink — a vásárlók. Többen azt is tudni vélik, hogy a kereskedelem visszatartja az árut, hogy aztán majd a felemelt áron értékesítse. Megkérdeztük, mi erről az illetékesek vé­leménye? — Ez vicc! — véli az Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat igazgatója, Ábrahám György. — Először is nem csak tőlünk függ, mennyi árunk van, Vagy kapunk, vagy nem. A boltosok bizo­nyos számítások, alapján ren­delnek,, hisz különben rájuk romlik az élelmiszer. Arra meg ki számíthatott, hogy akad vevő, aki 20-30 kg cuk­rot, mázsa sót visz haza? — Mekkora a raktárkész­letük? — Több milliós raktár- készletünk van, de főként olyan árucikkekből, amelyek nem tartoznak az alapvető élelmiszerek kategóriájába. Lisztből, cukorból csak any- nyiit tárolunk, hogy a hétfői nyitáskor legyen mit kiten­nünk a polcokra. Egyébként meggyőződésem, hogy ott­hon a kamrák, spájzok mé­lyén több az élelmiszer, mint a mi raktárainkban. Seres Mihály a békéscsa­bai áfész elnöke osztja ezt a véleményt. Az áruhiány oka szerinte is az, hogy a vásárlók többszörösét viszik a szükséges árunak, vagy legalábbis a szokásos meny- nyiségnek. — Ilyen nagymértékű, eny- nyire alapvető élelmiszere­ket érintő áremelésre még nem volt példa. Számítot­tunk a vásárlói rohamra, ám a romló élelmiszerekből nem halmozhatunk fel többet egy bizonyos mennyiségnél. Rak­tárainkban főként valutás élelmiszereket — elsősorban italféléket, cigarettákat — tárolunk. A bolti raktárak pedig túl kicsik ahhoz, hogy ott elegendő élelmiszert hosszabb ideig tartson a ke­reskedő. — Hogyan készülnek a hétfői napra? — Ma délben bezárunk, s megfeszített erővel árazunk egész a hétfői nyitásig, őszinte legyek? Kicsit fé­lünk a vásárlóktól... Érdeklődtünk egy „házzal” arrébb is. — December 27-től január 4-ig leltároztunk, s már jó- előre felhívtuk a boltok fi­gyelmét, hogy időben szerez­zék be árukészletüket. Ám ezt nem minden bolt tette meg — mondja Lörincz La­jos, a Kunság Füszért bé­késcsabai raktárházának igazgatóhelyettese. — így kénytelenek voltunk jókora kockázatot vállalva a leltá­rozás alatt is kiadni alapve­tő élelmiszereket. — Mi a helyzet a hiány­cikkekkel? — Sajnos, sokasodnak. Nincs például elég étolaj — szállítása évek óta akado­zik —, aztán paprika, liszt, cukor. Azért a kis boltokba folyamatosan végezzük az úgynevezett túrakiszállításo­kat, amely azt jelenti, hogy bizonyos cikkekből bizonyos mennyiséget rendszeresen kapnak. — Tapasztaltak-e áruvisz- szatartást? — Biztos, hogy van ilyen, hiszen az tiszta nyereség a kereskedőnek, ha a régi áron vesz, s az új áron ad el. Az áremelés amúgy is feszültséggel teli időszaká­ban mindez nehezen ellen­őrizhető. G. K. Étolajat, sajtot, vajat egyénileg — nem! A Vám- és Pénzügyőrség Országos ; Parancsnoksága a Pénzügyminisztérium felha­talmazása alapján közli, hogy a Romániába irányuló segélyszállítmányokat 1990. január 8-án 0 órától kezdő­dően az alábbiak szerint le­het továbbítani: A magyar és a külföldi állampolgárok az érvényes jogszabályokban meghatáro­zott mennyiségű és értékű árut, élelmiszert vihetnek, illetve küldhetnek ki posta­forgalomban Magyarország­ról. A pártok, társadalmi szer­vezetek és egyházak segély- szállítmányainak Magyaror­szágról történő kiszállítását a gyógyászati célú termékek­nél’ (gyógyszer, kötszer, mű­szer, vérkészítmény) a Szo­ciális és Egészségügyi Mi­nisztérium, minden egyéb árunál pedig a Kereskedelmi Minisztérium engedélyezi. Balog György vezérőrnagy, a Vám- és Pénzügyőrség Or­szágos Parancsnokának első helyettese az MTI munka­társának a hírrel kapcsolat­ban elmondotta, hogy az utóbbi napokban Romániá­ban normalizálódtak a vi­szonyok, ezért indokolatlan­ná vált a korábbi átmeneti intézkedések életben tartá­sa. A válsághelyzetben ugyanis minden fajta kivi­teli korlátozást feloldottak, a lakosság értékhatár nélkül vihette ki adományait: élel­miszereket, gyógyszereket, ruhaneműket. Azért, hogy a hazai ellátás egyenletes ma­radjon és az élelmiszerek körében tartósan ne jelenje­nek meg hiánycikkek, szükséges bizonyos termé­kek kivitelét korlátozni — mondotta Balog György. A korlátozásról lista készült még decemberben a jugo­szláv bevásárló turizmus megfékezésére, és ez a mérv­adó ez esetben is. A, kivi­teli tilalom számos alapvető élelmiszeripari cikket érint; így például nem lehet kivin­ni az Országból étolajat, pa­radicsompürét, paprikaőrle­ményt, sajtot, vajat. Az érvényes jogszabályok szerint' minden külföldre utazó magyar állampolgár 5 kiló élelmiszert vihet magá­val, amiből két kilogramm lehet a hús, illetőleg hús- készítmény, három pedig az egyéb élelmiszer. Ezen felül 3000 forint értékű ajándék­nak szánt árucikket is ki le­het vinni, ebben azonban nem lehet gyógyszer, kivéve az utas útipatiikáját. A rendelkezés nem érinti a Magyarországon áthaladó segélyszállítmányokat, se­gélyküldeményeket. Népújság—Számprog-rejtvény 4911 megfejtés, 24 nyertes Kondorosra került a főnyeremény ‘ Rendkívüli érdeklődés kí­sérte a Népújság és a Számprog Kisszövetkezet kö­zös rejtvénypályázatát. A meghosszabbított beküldési határidő (január 4.) ered­ményeként, a héten is tö­megével érkeztek a levele­zőlapok. Összesen 4911 he­lyes megfejtés érkezett, eny- nyien tudták összeilleszteni a darabokra szedett képet, amely egy Panasonic kihan- gosítós telefont ábrázolt. Röviden játékostársunk­ról, a Számprog Kisszövet­kezetről, amely a díjakat — egy darab 5 ezer, egy darab 3 ezer és 22 darab ezer fo­rintos vásárlási utalványt — felajánlotta. A békéscsabai székhelyű kisszövetkezet (telefon, telefax: (66) 21-824 és (66) 27-441), 1987. június 1-jén alakult, kezdetben szá­mítástechnikai berendezések forgalmazásával, szoftverek készítésével foglalkozott. Tevékenysége azóta kibő­vült, irodatechnikai beren­dezéseket. korszerű telefon- készülékeket — köztük a rejtvénypályázaton szerep­lőt —, különféle telefaxo­kat, fénymásolókat forgal­maznak. Elsősorban az ipa­ri szövetkezetek, vállalatok keresik meg őket, nemcsak Békés, hanem más1 megyék­ből is, sőt, kooperációban a miniszterelnöki hivatalnak is szállítottak különféle be­rendezéseket. Térjünk azonban a lé­nyegre:- január 5-én, teg­nap sorsoltunk és íme, a szerencsés nyertesek: 5000 forintos vásárlási utalványt nyert Trnyik Já­nos, Kondoros. Tanya 715 szám alatti lakos. 3000 forintos vásárlási utalványt nyert Galáth Pé­ter, Szarvas, Munkás u. 20. szám alatti olvasónk. 1000 forintos utalványt nyertek: Buli Ágnes, Békés­csaba, Thurzó u. 8.; Csató Ildikó, Medgyesegyháza, Jó­kai u. 1.; Dudás Imre. Bé­késcsaba, Mátyás király u. 12.; Fittler Imre, Gyoma- endrőd, Dózsa u. 14.; Gya- raki Mária, Békéscsaba, Bartók B. u. 64/A.: Hach Ádámné, Békéscsaba, Len- csési u. 61.; Jusztin Mihály, Kunágota, Jókai u. 67.; Kas­sai Éva, Elek, Kemény Jó­zsef u. 5.; Laczó Pálné, Bé­késcsaba, Horváth u. 1., Majláth Lajos, Békéscsaba, Jókai u. 16. II. 4.; Máté Pálné, Békéscsaba, Kolozs­vári u. 76.; Mészáros Gábor, Orosháza, Jászai u. 61.; Mladonyiczki Mihály, Bat- tonya Táncsics u. 70.; Nagy Gabriella, Gyula. Kisfaludi u. 61.; Nagy Mária, Sarkad, Epreskert 32.; Nagy Sándor- né, Köröstarcsa, Széchenyi u. 76.: özv. Puskás István­ná, Üjkígyós, Petőfi u. 60/1.; Szabó József, Lökösháza, Brédau. 107.; Szigeti László, Gyula, Budapest krt. 20.; Tóth Attila, Hódmezővásár­hely, Münnich F. u. 1/B.; Vajda Györgyné, Mezőko- vácsháza, Kodály u. 37. és Varga Máté, Újkígyós, Ady Endre u. 11. szám alatti ol­vasók. Az 5 ezer forintos főnye­reményt a Számprog Kis­szövetkezet vezetői személye­sen szeretnék átadni szer­kesztőségünkben (Békéscsa­ba, Munkácsy u. 4), január 11-én, csütörtökön. dél­után 1 órakor. Várjuk te­hát a szerencsés, nyertest, hiszen Kondoros közel van Békéscsabához. Az egy da­rab 3000, és a 22 darab 1000 forintos vásárlási utalványt postán küldjük ki a nyer­teseknek. Köszönjük a játékot! Kamatváltozások az OTP-nál (Folytatás az 1. oldalról) az alábbiak szerint alakul­nak: — 1 éves lekötés esetén évi nettó 13,5 százalék he­lyett nettó 19 százalék; — 2 éves lekötés esetén évi nettó 14 százalék helyett nettó 19,5 százalék; — 3 éves lekötés esetén évi nettó 15 százalék helyett nettó 20 százalék. A takaréklevél kamata 6 év eltelte után az eddigi nettó 16,5 százalék helyett évi 20,8 százalék lesz, amely a kamatadóval együtt brut­tó 26 százaléknak felel meg. A lakásra gyűjtött megtaka­rítások — ifjúsági takarék- betét, új otthonbetét és lia- kásitakarékossági betét — eddigi 18 százalékos kama­ta, 5 év utáini felhasználás esetén, évi 22 százalékra emelkedik. A nyugdíj-előta- karékossági betét mindkét változatánál a takaréklevé­lével azonosan emeli a ka­matot a pénzintézet; ezek kamata is nettó 20,8 száza­lék lesz. A gyámhatósági betétekre fizeti az OTP a legmagasabb kamatot: az eddigi évi 20 százalék he­lyett 22 százalékot. Üj és módosított takaré­kossági formákat is bevezet az OTP. A takaréklevél az eddigieknél magasabb cím­letekben is váltható lesz. Az úgynevezett bianco taka­réklevél alsó összege 100 ezer forint, s ez további 100-100 ezer forinttal növel­hető. Ezt az újszerű taka­réklevelet március 1-jével vezetik be, akárcsak a taka­réklevél plusz elnevezésű betétformát, 500 ezer forin­tos és afölötti címletekben. Ennél már 3 év eltelte után is megkapja az ügyfél a bruttó évi 26 százalék ka­matot. Erre a betétre, 6 év után, egy később meghatá­rozandó mértékű plusz pré­miumot is térítenek. Az eddigi idei intézkedé­sek eredményeként a taeté- tek átlag kamata 6 száza­lékkal növekszik. Az OTP a betétek kamatadóját ebben az évben is megfizeti az ügyfelek helyett. Közlekedési és postai árváltozások A Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium és az Országos Árhivatal tájékoztatást adott pénteken a vasúti és közúti árutováb­bítás, valamint a postai szolgáltatásokat érintő 1990. január 8-ai hatósági árvál­tozásokról. Eszerint az üzemanyagok, az energiahordozók, vala­mint a termelői árszínvonal 1990. évi emelkedése miatt jelentősen megnőttek az árufuvarozás költségei. Ezért a közlekedési vállalatok veszteségeinek megakadályo­zása tarifaemelést tesz szük­ségessé. A vasúti közleke­désnél az áremelkedés mér­tékét növeli, hogy az 1989. évi 4,9 milliárd forinthoz képest. 900 millió forinttal alacsonyabb termelési ár- kiegészítést hagyott jóvá az Országgyűlés. Mindezek hatására a vas­úti árufuvarozási díjak át­lagosan 30 százalékkal, a Volán országos hálózatában a darabáru-fuvarozás díjai átlagosan 15 százalékkal emelkednek 1990. január 8-ai hatállyal. A vasúti árufuvarozásban a belföldi áruküldemények fuvardíja 30 százalékkal, az árufuvarozáshoz kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások dí­jai 30-50 százalékkal emel­kednek. A lakosság által igénybe vett expresszáru-fuvarozás díja átlagosan 30 százalék­kal emelkedik. A szabad árformába tarto­zó vasúti export-import fu­varozás díjai átlagosan 32 százalékkal emelkednek, a kocsiálláspénz itt is válto­zatlan. Nagy Sándor levele Németh Miklóshoz Nagy Sándor, a SZOT fő­titkára, pénteken bő terje­delmű — hat gépelt oldal­nyi — levelet juttatott el Németh Miklóshoz, a kor­mány elnökéhez, kifejtve véleményét a hétfőtől ese­dékes áremelésekről. Nagy Sándor több kérdést fogalmazott meg a minisz­terelnökhöz, többek között azt: miért csak akkor eltö­kélt a kormány, ha a létmi­nimum alatti nyugdíjak, a családi pótlék, a megélhe­tést sem biztosító minimá­lis bérek felemelését, vagy a tisztességes, szolidáris bér­politikát lehetővé tevő bér­megállapodásos rendszer ki­alakítását kell elutasítania? A legfontosabb kérdést az emberek így teszik fel: mi­ből és hogyan fogunk ebben az évben megélni? Levelét a következőképpen zárja: ..Célom nem pusztán annyi, hogy az idevezető utat fel­idézve figyelmeztessem a mára kialakult helyzet ve­szélyeire, jóval inkább az, hogy végre közös gondolko­dásra és cselekvésre szólít­sam fel a robbanással fe­nyegető szociális gondok enyhítése, törékeny társa­dalmi békénk megőrzése ér­dekében. Mindaddig, amíg nem késő”. Panama Románia, és megint csak Románia. A figyelem, a szűn­ni nem akaró lelkesedés még mindig — és reméljük, so­káig <— felé |irányul. Okkal, hiszen ami ott történt, az valóságos csoda. A XX. század legnagyobb csodája. Hogy a diktatúra egyszer véget ér, az minden józanul gondol­kodó ember előtt nyilvánvaló volt. \De hogy ilyen robba­násszerű gyorsasággal, azt kevesen hitték. Mint ahogy arra is kevesen fogadtak volna, hogy ilyen látványosan omlik össze az odaáti magyar gyűlölet. Az eufóriáról, s a magyar barátságról magam is meg­győződhettem a múlt hét végén, amikor a lökösháziak segélyküldeményével Kürtösre utaztam. A Nemzeti Meg­mentés Frontjának helyi képviselői nekünk magyaroknak is a mellünkre tűzték a kék-sárga-piros szalagot, nap­jaink legszentebb román jelképét. Hazatértemkor munka­társam találóan meg is jegyezte: gondoltad, akár csak két hónapja is, hogy egyszer még büszkén fogod viselni a román nemzeti szalagot? Arany János jutott eszembe, amikor azt mondta: gondolta a fene. De hát, sok minden mást sem gondoltam. Például azt sem, hogy a világ talán legszervezettebb diktatúráját a fegyvertelen nép Toppant­ja össze. Miként azt sem gondoltam, hogy az öntelt dik­tátor képtelen lesz elmenekülni. Hasonlóan egy lyukas két fillért nem tettem volna rá, hogy lapunkban egyszer olyan hírt tehetünk közzé, miszerint szovjet gyártmányú géppisztollyal agyonlőtték (kivégezték) a Lenin-rend és A szovjet fegyveres erők 70. évfordulója elnevezésű moszkvai kitüntetések, tulajdonosát. Szóval, igazán nagy dolgok történtek Romániában. Nem is csoda, ha hírük elhomályosított olyan, hasonlóan izgal­mas eseményt, mint az amerikaiak panamai inváziója. A világ — a román események fölötti |mámorában — alig vett tudomást a Közép-Amerikában történtekről. A ma­gyar lapok is valósággal eldugták a panamai híreket. De hallgattak a régi és az új szervezetek is. Jószerivel egyet­len tiltakozással találkoztam. Pesten, egy nyugatnémet kocsi hátsó szélvédőjére volt írva: „Állítsátok meg az amerikaiak panamai invázióját!’’ Gyanús, nagyon gyanús ez a csend. Ügy tűnhet innen, i hogy vannak jogos és jogtalan bevonulások. Jogtalan ugyebár — ezt most már mindenki tudja — a Vörös Hadsereg „testvéri segítségnyújtása”, ezzel szemben jo­gos az USA katonai intervenciója. Pedig a kettő között alighanem csak a forgatókönyv indoklásának szövegezé­sében van eltérés. iA szovjet csapatok mindig az „ellen- forradalmi támadás tüzébe került demokratikus erők" hívására rohanták le a testvéri országokat, az amerikaiak viszont rendre a veszélybe került amerikaiak védelmé­ben tették ugyanezt. A szavazógépezet pedig — imely megálljt parancsolha­tott volna — minden esetben jól működött. A nemzetek az ENSZ-ben politikai érdekeltségük — s nem igazság­érzetük szerint i— szavaztak. Am most valami új dolog történt. A panamai inváziót tárgyaló ENSZ-közgyűlé- sen az eddig bombabiztoson szavazó lengyelországi kép- ' viselő nem volt hajlandó elítélni az USA-t. Vajon miért? : Gyanítom, hogy a gazdasági függőség, a várható segé­lyek, az esetleges dollármilliók miatt. Ahá! Ügy tetszik, nem csak politikai nyomást lehet gyakorolni az államok­ra (mint tette évtizedeken át Moszkva), hanem gazdasá­git is (mint tette és teszi Washington). Nos itt, ezen a ponton kezdem megérteni ezt a nagy magyar hallgatást. Megértem, és félek. Félek attól, hogy Ikülönös demokrá­cia és különös függetlenség elé nézünk, \mert ha egy agresszió ellen azért lehet szót emelni, mert gazdaságilag kiszolgáltatottak vagyunk, az éppúgy nem demokrácia, és nem függetlenség, mint az, amikor azért hallgattunk, mert a nagy testvér csizmája a nyakunkra lépett. Olvasom a pénteki lapokban, hogy Dumas francia kül­ügyminiszter javasolta valamiféle „beavatkozási jog” ki­dolgozását arra az esetre, ha az egyes államokban ■ ve­szélybe kerülne a demokrácia. Hasonló gondolatot vetett fel néhány hazai szervezet is, amikor a román forrada­lom legdrámaibb óráiban javasolta: érdemes lenne meg­fontolni valamilyen közös katonai beavatkozás lehetősé­gét a demokratikus erők oldalán. A kormány szerencsére higgadt volt. Mereven elzárkózott a felvetéstől, amiért Németh Miklóséknak adnám az óév utolsó piros pont- . ját. Romániában végül is győzött a forradalom, bizonyítva, hogy egy állig felfegyverzett rendszert is képes elsöpörni a nép. Külső beavatkozás nélkül is. Felejtsük el hát a beavatkozásokat. A Brezsnyev-doktrínát is, meg az ame­rikai érdekek sajátos védelmét is. Persze azt is, hogy magyar katonákat (külföldön vessenek be harcba. Ettől még szerethetjük a román forradalmat és utálhatjuk a panamai kábítószercsempész Noriégát.

Next

/
Thumbnails
Contents