Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-31 / 26. szám

1990. január 31., szerda fl zsolnaisok legalább olvasnak... Ki adja fel előbb: a konyvbizománycs, vagy az alvaső? Már az ókori görögök la tudták, hogy az ügyességet, felkészültséget próbáló ne­mes versenyek a nézők épülésére la szol­gálnak. Ilyenkor magával ragadja az em­bert az összecsapás Izgalma és lelkesen drukkol választottjának, mert a tét: Lehet, hogy nem szerencsés a sport terü­letéről vett párhuzam, amikor a kultúráról, kulturáltságunkról akarunk szót ejteni, de a hasonlóság nagyon kézenfekvő. Ha irodalomról, irodalomszeretetról, könyvekről beszélünk, siránkozásnál több­re alig futja. Mert kevés a pénz, kevés az idő, a könyveket pedig meg kell fizetni. Pedig milyen szépen elképzelték annak ide­jén; az ipari, a mezőgazdasági átalakítás után jön a kultúra forradalma. Addig is megszűnik a műveltség monopóliuma. Ott, ahol nincs könyvkereskedés, a bizományo­sok áldozatos munkája révén jutott, jut el a könyv az olvasó kezébe ... Elismeri oklevél A Népújság nemrégiben hírűi adta hogy hat Békés megyei könyvbizományos ka­pott elismerő oklevelet, a Művelődésügyi Minisztériumtól és a Szövosztól. Közülük a sarkadkeresztúri Krisztován Sándomét kerestük fel. A nevén kívül mást nem is tudtunk róla, de mivel elsőként az általá­nos iskolában érdeklődtünk utána, rögtön rátaláltunk: ő ugyanis itt tanítja a negye­dikeseket. (Ki is vállalná manapság ezt a munkát, ha nem egy pedagógus?) Kitünte­tése fölött hamar napirendre tértünk. — Jött egy meghívó az ünnepségre — mondja. — Azt hittem, a férjemnek szól, úgyhogy el se mentem. Másnap épp mesze­léshez készülődtem, amikor beállított két férfi az oklevéllel... Ha egy sarkadkeresztúri könyvet akar vá­sárolni, legközelebb Sarkadon tálát köny­vesboltot. Az ottani áféSz-létesitményben a könyves részleg csak helyet kap a játé­kok, írószerek mellett. fl választék szűkös — Nem valami bő a választék — sóhajt Krisztován Sándomé. — Nem mindig tudom meghozni, amit az itteniek kémek. Nagy keletje van mostanában az aluljáró-iroda­lomnak, amiből szinte semmit sem kapok meg. Ezen úgy tudok egy kicsit segíteni, hogy ha meglátom Gyulán — ugyanis ott llakom —, megveszem és elhozom ide. Per­sze ezért meg nem jár jutalék. Ez a bizonyos jutalék — áremelés ide, infláció oda — meglépő állandóságot mu­tat. A könyvbizományos az évi forgalom tíz százalékát kapja meg, amiből még termé­szetesen lejön az adó. A forgalmazás vi­szont egyre kevesebb. Míg régebben évente 25-30 ezer forint is volt, addig manapság Sarkadikeresztúrról például havonta öt-hat- száz forint kerül be a sarkad! boltba. Az iskolában működő kis könyvblzomány elsődleges vásárlói magától értetődően a pedagógusok és a diákok. — Mi tanárok is kevesebbet költünk könyvre. Régebben sokan vettek művészeti albumokait, ma már nem is hozok, olyan drága — vélekedik Krisztován Sándomé. győzzön a Jobb. Annál szomorúbb lát­vány viszont, »mikor elcsigázott, remény- vesztett Játékosok állnak egymással szemben, akik közül valamelyik csak úgy győzhet — nevezhetjük-e est egyáltalán győzelemnek? —, ha a másik kiáll... — Ezeket vissza kell vinni. Nem kellenek senkinek... Fotó: Veress Erzsi Névnapra könyvet De a népszerű lexikonok, szótárak, sza­kácskönyvek, mesekönyvek sem fogynak úgy, mint azelőtt. Sem pénzük, sem Idejük az embereknek olvasni. Talán legkeveseb­bet a gyerekek változtak, őket nehezebb le­beszélni, ha megtetszik valami. — Alsósaink többet olvasnak mint a fel­sősök — halljuk. — Zsolnai-módszerrel ta­nulnak, és ott nagyon sokat kel] könyvtár­ban kutatni, búvárkodni. ök bizonyára még sokáig a legjobb for­galmazók lesznek, hiszen a kötelező és aján­lott olvasmányokat, vagy a helyesírási ta­nácsadót mindenkinek meg kell venni. — Az én osztályomban van egy szokás — egészíti ki beszélgetőpartnerem. — Min­den névnapon könyvet adnak a gyerekek ajándékba társaiknak. A szülőkkel — mint vásárlókkal — nincs nagyon kapcsolat, ök jobbára csak kifizetik a csemetéik kiválasztotta árut. Esetleg na­gyobb ünnepek előtt vásárolnak valamit szülői értekezleten, illetve az óvodában. Ilyen a könyvek, a könyvbizományosok, a kultúra helyzete Sarkadkeresztúron. A példa azonban nem egyedi. Krisztován Sán­domé könyvbizományos — annak ellenére, hogy sok kollégája lemondott erről a meg­bízatásról — még nem adta fel. — 1963 óta csinálom. Visszaadtam volna én már rég — mondja —, ha nem szeret­ném ennyire a könyveket. A verseny tehát nem ért véget. A pályán még ott vannak néhányan: a bizományo­sok, a zsolnaisok, mindazok, akik nem ad­ják fel Kiss Katalin f Mi az, hogy „Színházi Stúdium”? Amikor az újságban megjelent a rövid kis hír; színházi stúdium indul februárban Békéscsabán, bizonyára sokakban felmerült, hogy talán a másfél-két éve megszűnt stúdió születik újjá. Hiszen valamiért hiányolja ezt mindenki; a színháznál hiányoznak a kisegítő fiatalok, a gyerekeknek a lehetőség önmaguk kipróbálására, a megye kulturális éle­tének pedig a magas színvonalú amatőr színjátszás. Ezt a három igényt pedig össze lehet kapcsolni, mutatja ezt az alábbi kísérlet is. A színház; stúdium négy plúsz egy fél éves tanfolyam, ahol színháztörténeti, elméleti és gya­korlati ismereteket kapnak a résztvevők két éven át Sze­repel ebben műelemzés, előadás-látogatás, ennek megbeszé­lése, dramaturgiai ismeretek, dráma- és színháztörténet, il­letve a beszéd, a mozgás, a táncművészet alapjainak elsa­játítása. A plusz egy félévben pedig azokat készítik fel In­tenzíven, akik főiskolára jelentkeznek. Ehhez a vállalkozáshoz a szervezők számítanak a megye támogatására is. Nagy segítséget jelent, hogy a heti pró­bákat a megyei művelődési központ egyik termében tart­hatják. Mindezt Steinwender Józseftől tudjuk meg, aki a Féling Színpad és az Imme vezetője, e kurzus megtervező- je és egyik majdani tanára. Sokan tiszteletdíj nélkül is vál­lalják az oktatást ebben a vállalkozásban, de az esetleges honoráriumokat is beleszámítva "a költségek nem haladják meg félévente az ötvenezer forintot. A tét, a téma, a középpont természetesen a színház, a színészi mesterség alaposabb megismerése. Többen is vál­laltak oktatást a Jókai Színház művészei közül. —■ Várhatóan sok fiatal jelentkezik — mondotta Gálfy László. — Nem feltétlenül a színészutánpótlás a célunk. Ha a résztvevők értőbb szemmel nézik majd ezután az előadá­sokat, az lesz az igazi eredmény. A másik már „biztos” tanár a színházból Kalapos László. — Legjobb stúdium a próba — véli. — Az azonban köny- nyen elképzelhető, hogy sokan, látva azt, hogy a színészmes­terség nemcsak játék, hanem elsősorban kemény munka, lemorzsolódnak . .. Aki eljön ide, erre a kurzusra, azt megtanítják a színház szeretetén túl arra is, hogy élesebb szemmel, kritikusabban figyelje ezután — akár mesterük produkcióját is. K, k. B Művelődési Minisztérium a magánegyetemekről B Magyar Napló: szellemi Svájc 1989. október 13-án, pén­teken (!) jelent meg először a Magyar Napló, a Magyar Írószövetség hetilapja. Las­sanként csak el kell hin­nünk, hogy ez a diktatúra itt a végéhez közeledik, hi­szen. egy önálló, saját or­gánum az írók — a hata­lom szemében mindig is engedetlen, lázadó társaság — kezében, példátlan vív­mány. Mert hát mit akar­tak az írók már '56-ban is: jogot, igazságot, szabadsá­got, előkészítették a forra­dalmat — aztán annak rendje, s módja szerint, el­bántak velük. • Később lett nekünk „kon­szolidáció”, ami itt annyit tesz, hogy az írók bűnö­zőkből megtérítendő ellen­ségekké váltak, de ók, a megveszekedett lelkek, mi­közben a politikusok foly­vást hazudták, ragaszkodtak ahhoz az elemi igazsághoz, hogy a fekete még csak nem is szürke. Lett is me­gint betiltás, kéziratelkob­zás, lapszétzúzás, ahogyan azt a hatalom kénye és fé­lelme diktálta. És most itt van ez a lap, többek között a volt betiltottak szerkesz­tésében és közreműködésé­vel, minden magyar író lapja, akik mindig az igaz­ságtalanság, a hazugság, a iogfos.ztottság ellen küzdöt­tek. Az írótársadalom er­kölcsi tőkéje lehet biztosí­téka annak, hogy hetilap­juk, a Magyar Napló fontos szerepet vállaljon egy új, demokratikus Magyarország megteremtésében, a szelle­mi közélet megtisztításá­ban. Persze, ez korántsem egy­szerű feladat, hiszen itt van egy reménykedő, ám mégis kizsigerelt, lerongyolt or­szág, ezernyi megoldatlan problémával, s a Magyar Napló egyik alapvető fel­adatának tartja, hogy eze­ket feltárva tájékoztassa ol­vasóit a honi közállapotok­ról. S mert az elmúlt időkben nagy erőfeszítéssel igye­keztek elfeledtetni velünk, hogy magyarok, s mi több, európaiak vagyunk, a Ma­gyar Napló a legkiválóbb hazai és európai gondolko­dók segítségével bizonyítja, hogy nem vesztünk még el, sem önmagunk, sem a kon­tinens számára; Európára tekintő rovatunk a magyar sajtóban egyedülálló kísér­let, célja nemzeti önazonos­ságunk ápolása, éppen Eu­rópához csatlakozásunk je­gyében. Ezzel függ össze, hogy a Magyar Napló az orwelli értelemben összeza­vart történetírás korrigálá­sára is vállalkozik. Egy barátunk nemrégiben „szellemi Bejrútnak” ne­vezte a kialakult, intellek­tuális közállapotot,, nos, a Magyar Napló szellemi Svájc kívánna lenni: pár­tok fölött álló, a vitakultú­ra szabályainak betartását vigyázó orgánum. A szapo­rodó pártok idején azonban ez éppen nem azt jelenti, hogy kitérnénk akár a leg­élesebb polémiák elől. szem­től szemben állva hadd zúg­janak a bal- és jobbegye­nesek. de e helyütt övön- aluli ütés nem lehetséges. S végül, de nem utolsó­sorban, hiszünk abban, hogy pártállástól és életkortól függetlenül létezik színvo­nalas magyar irodalom, en­nek példáit lelheti fel az olvasó a Magyar Naplóban. S hogy ez így maradhasson, vissza kell szerezni a mű­bírálat hitelét, vagyis hát, ami rossz, arról megírjuk, hogy rossz, függetlenül a szerző köteteinek vagy Kos- suth-díjainak számától. A Magyar Napló ára: 18,50 Ft. Pár fillérrel keve­sebb, mint egy liter tej, igazi magyar, zacskós, vagy­is korszerűtlen, randa cso­magolású, maszatos. A Ma­gyar Napló korszerű kiállí­tású újság. És nem triászá­tól. A felsőoktatásra vonatko­zó jogszabályok pillanat­nyilag nem teszik lehetővé magánegyetemek létesítését, s egyetemi, főiskolai vég­zettséget tanúsító okiratot is csak az 1986. évi 13. tör­vényerejű rendeletben fel­sorolt felsőoktatási intéz­mények állíthatnak ki — közli a Művelődési Minisz­térium. A tárca arra rea­gálva juttatta el állásfogla­lását az MTI-hez. hogy az utóbbi időben — a sajtó­ban napvilágot látott hírek szerint — többen magán- egyetemekre hirdettek fel­vételt. Az oktatásról szóló, 1985. évi I. törvény (Ot.) értel­mében egyetemet és főisko­lát — az Elnöki Tanács megszűnését követő hatás­körrendezés után — az Or­szággyűlés létesíthet. A fel­sőoktatásra vonatkozó jog­szabályok szerint, pillanat­nyilag nincsen lehetőség sem magánegyetem létreho­zására, sem a jelenleg meg­lévő főiskolákon és egyete­meken kívüli szervezetek­nél képzés indítására, illet­ve hallgatói jogviszony léte­sítésére. A tárca ugyanakkor hang­súlyozza: az oktatási tör­vény tervezett módosításá­nak egyik célja éppen a magánkezdeményezés felka­rolása, illetve az annak út­jában álló törvényi szintű akadályok elhárítása a fel­sőoktatás területén is. Ma­gánegyetemet azonban — akár alapítvány formájában is — majd csak a törvény- módosítás után lehet létre­hozni. Az oktatási törvény módosítását az Országgyű­lés a februári ülésén tár­gyalja. Még nem járt nálunk! Mi várjuk! Bemutatótermünkbe: Békéscsaba, Bartók Béla út 21—23. szám. TELEFONOK: — PANASONIC-csaléd — KONTRAX-telefoniok — DÜSSELDORF-készülék. IRODATECHNIKÁBAN változatlan szintű szolgáltatás: — telefax (PANASONIC, CANON) — másológép (CANON, REX ROTARY) — kellékanyagok. ÚJDONSÁG: TELEXEK (SIEMENS, PHILIPS). SZÁMÍTÁSTECHNIKÁBAN megbízható hardver-szoftver rendszereinkkel állunk továbbra la az érdeklődők rendelkezésére. ÚJ SZOLGÁLTÁTAS: számítógépes hálózatkiépítést vállal szakembergárdánk. Nyugati színvonal — Olcsó ár. Kérésre hétvégi munkavégzés. Kérjen referenciacímet. TOVÁBBI INFORMÁCIÓK: (66) 27-441. Ügyintéző: Kőváry Istvánná. CSEND Fotó: Fazekas Ferenc Mátyás Győző

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents