Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-29 / 24. szám
o 1990. január 29., hétfő ÜL J ■V I I ' I PE (J Ut M Hl \ |B ! 1 n I | 1 VI ‘ PP f *1 ni k w 11 "&* jL* Jf ni { HSi H ni * J I 1 I Féltjük a békéscsabai ligetet! Az öreg és beteg fák kivágásra Ítélve Vajon az átalakítás után képes lesz-e ugyanazt nyújtani, amit eddig? Fotó: Veress Erzsi Mély megdöbbenéssel és nagy felháborodással olvastunk a Népújság január 4-i számában a békéscsabai Széchenyi liget „rekonstrukciós"’ tervéről. A tervben szereplő beavatkozás méretét — 208 fa kivágása — rendkívül drasztikusnak tartjuk. Persze jó volna többet tudni a ligettel kapcsolatos elképzelésekről. Milyen korúak az eltávolításra ítélt fák? Mi lesz az élővilág szempontjából pótolhatatlan fontosságú aljnövényzettel? Egyáltalán, milyen távlati céljai vannak a városgazdálkodási vállalatnak, milyenné akarja alakítani a parkot? Vajon az átalakítás után képes lesz-e ugyanazt nyújtni, amit eddig? Sajnos, sok a rossz példa. Gyulán a hasonló szerepet betöltő Népkertet szinte teljesen tönkretették, de a Várfürdő növény- állományának „felújítását”, vagy a dobozi kastélykert aljnövényzetének eltávolítását sem sorolhatjuk a sikeres akciók közé. (A két utóbbi természetvédelmi terület!) Most a megyeszékhely kedvelt ligetje van soron - és féltjük. Féltjük, még akkor is, ha neves szakemberek — dr. Nagy Béla és dr. Komiszát Lajos, a budapesti kertészeti egyetem tanárai készítették a tervet. Nem hisszük, hogy a több évtizedes mulasztást egy durva beavatkozással helyre lehet hozni. Még akkor sfm, ha a jelenlegi, spontán módon kialakult állapot nem felel ineg az angolparkok előírásos követelményeinek. A Széchenyi liget fő erénye ugyanis nem kertépítészeti értékeiben rejlik, hanem abban a zöldtömegben, amely mikroklímáját kellemessé, élővilágát gazdaggá teszi és az, amihez a békéscsabaiak ragaszkodnak. Természetesen elismerjük — hiszen et nyilvánvaló —, hogk a gbndatlnnság miatt rossz fényviszonyok és túl sűrű állomány alakult ki. De az is igaz, hogy azok az idős fák, amelyeket megfosztanak megszokott környezetüktől, nem kezdenek el terjeszkedni, hanem egy idő után kipusztulnak. Ezért tiltakozunk az ilyen hirtelen és nagymértékű fairtás ellen! Ez a liget Békéscsabán pótolhatatlan szerepet tölt be, amelyet átmenetileg sem nélkülözhetünk. Hiába helyezi a zöldterületi statisztika Békéscsabát a középmezőnybe, a helyzet a valóságban annál sokkal rosszabb. Olyan idős fákból álló, dús aljnövényzetű zöldterületet, amely a város klímájára mérséklő hatást gyakorolna, levegőjét tisztítaná, ezen a ligeten kívül nem találhatunk. Szólnunk kell azokról az érzelmi szálakról is, amelyek az ide járó ezreket a park élővilágához, jelenlegi megjelenési formájához kötik. Éppen ezért a Széchenyi liget sorsa nem csak szakmai ügy, hanem közügy is! Jó lenne kikérni a lakosság, a helyi szakemberek és a város értelmiségének véleményét is. Szerintünk a park tartsa meg jelenlegi „félvad” állapotát, mert esztétikailag így is elfogadható, sőt szép! A gondozást a beteg fák gyógyításával kezdjék, a vágások szükségességét vizsgálják felül, az aljnövényzetet pedig a lehető legcsekélyebb sérelem érje. Ezúton fordulunk Békéscsaba polgármesteréhez, hogy intézkedjék a terv megvalósításának felfüggesztéséről és biztosítson társadalmi-szakmaj vitalehetőséget a Széchenyi liget sorsának kérdésében. Bujdosó Antal, a Magyarországi Zöld Párt Békés megyei szervezete Egy régi, tanyai iskola Olvastam a Kereki-tanyai iskoláról és Zahorán János tanítóról szóló cikket. Megyénkben sok tanyai iskola volt. Sajnos, csak volt! Én is. szüleim és nagyszüleim is tanyai iskolába jártunk. aminek ma már csak a helyét lathatjuk, mert az épületet eladták és lebontották. Ez a bizonyos Apponyi-földi iskola 190ti-ban épült a lakosság adakozásából. Sok-sok bokor es fa vette körül. Madarak és fák napján mi is ültettünk egyet-egyet. Élet volt ebben az iskolában! Hires volt Micsurin-szak- köre. melyet l’ataki Ferenc igazgató vezetett. Kirándulni jártunk. Szívesen emlékszem meg a szüreti búinkra, a teadélutánokra, az ünnepségekre, a majálisokra, a futballmérkőzésekre és a tanulmányi versenyekre. Ha kérvényt kellett beadni, a tanyai iskola tanítójához mentülik. de a családi problémákkal is hozzájuk fordultunk. Ok készséggel segítettek, tudásuk legjavát adtak. Sajnos, közülük már sokan nem élnek, ám mi ma is szívesen emlékezünk rájuk: a Fenyves, a Garas, a l’ataki és a Hucz házaspárra. Az iskola tanulói közül sokan továbbtanultak. diplomát szereztek. Van közöttük orvos, ügyvéd, védőnő. tanácsvezetö. Kár volt ezeket az iskolákat megszüntetni. mert nagyon sokat nyújtottak a tanulóknak. Fáj a szívem. ,amikor busszal elmegyek a régi iskola mellett. Helyén csak kukoricaföldet tűtök. Olyankor becsukom a szemem, és az első iskolámra, a padomra, a gyerekkoromra gondolok ... Szász G. Mária, Kondoros Cselédgyerek nem lehetett cserkész Előfizetője és olvasója vagyok lapjuknak. Már sokszor szerettem volna néhány cikkükre véleményemet megírni. A „Volt egyszer egy cserkész- csapat” című ,íráshoz szeretnék egypár gondolatot hozzáfűzni. ök emberséget és embersze- retetet tanultak. Ezzel szemben nekem elég rossz gyermekkori élményem van velük kapcsolatban. A gerlai uradalomban nőttem fel, apám, mint cseléd dolgozott ott. A 6 elemit kitűnő bizonyítvánnyal végeztem. De akármilyen jó tanuló voltam, én — és kívülem sok szegény diák —, a cserkészcsapatba nem kerülhettünk, mert cseléd gyerekei voltunk. Amikor a gerlai erdőben táborozott a cserkészcsapat, mi, szegény gyerekek, szerettük volna közelebbről megnézni őket, hiszen nekünk is tetszett a szép ruha. De a 'tábort meg se közelíthettük, mert őröket állítottak és elzavartak bennünket. Wenckheim Emmával én is barátságban voltam, de sajnos, ez a barátság egyoldalú volt, ugyanis nekem kezit- csókolommal kellett köszönni, amit ő elfelejtett viszonozni . .. Lázár Mária Válasz egy interjúra A Népújság január 22-i számában a TIT megyei munkatársaival folytatott interjúra az alábbiakban válaszolok: Sajnálom, hogy a nyilatkozók nem vállalták a nevük közlését. Ügy lett volna helyes, ha már a megyei titkárról súlyos szavakat ejtenek, személyesen is vállalják. __ w Ami a becsületsértés határát súroló, egyoldalúan * vádló kijelentéseiket illeti: az ügy tisztázása érdekében vizsgálatot kértem magam ellen. Ez, remélhetően, reális értékelést eredményez. Napjainkban a társulatnál — mint bármely társadalmi szervezetnél ”— nagy feszültségek képződnek. A TIT ugyan független, nem politikai, hanem tudományos célú szervezet, de a tudomány iránt meggyengült érdeklődés, az anyagi gondok a társulatnál is felfokozták a hangulatot. Viták és nézeteltérések vannak a TIT apparátusán belül is. Az egyik nézetkülönbség a TIT megyei apparátusa és a megyei titkár között a társulat jövőjével összefüggésben merült fel, mivel közelednek a közgyűlések. A megyei szakmunkatársak szerint felesleges összehívni a szakosztályok, a helyi csoportok, szervezetek közgyűlését, mert úgysem jön el a tagság. A megyei titkár felhívta a figyelmüket, hogy ebben az ügyben nem dönthet az apparátus, ebben kizárólag —• és senki más — a tagság az illetékes. Az alapszabály értelmében az apparátusnak segítenie kell a tagok összehívását, s a közgyűlésen ők döntenek arról, akarnak-e a szakosztályban vagy helyi szervezeti formában dolgozni? Ennél demokratikusabb megoldást a társulaton belül nem ismerek, hiszen a TIT-et a tagok önkéntes társulása alkotja, ezért neve: társulat. December folyamán minden tagtársunknak közvetlenül levelet írtam, kérve, hogy csak akkor rendezzék ez évi tagdíjukat, ha valóban szívesen kívánnak dolgozni a TIT-ben. Nagy örömömre igen szép számmal vállalták a további tagságot,% vagyis magukénak érzik most is a társulatot. Ez a példa egyébként felelet arra a vádra, hogy a megyei titkár egyik előidézője a TIT „szétesésének”. Éppen ellenkezőleg: azt bizonyítja, hogy sokéves társulati tapasztalatom, a TIT iránti ügyszeretetem szerény építőkockája a szervezetnek. A megyei szervezet apparátusa meghatározott keretek között prémiumot kap a többletmunkájáért. Ezzel kapcsolatban is jelentkeztek feszültségek, ugyanis néhány munkatársamnak jogszerűen, a TIT országos ügyrendje alapján felülvizsgáltam egy másik munkatársam által ígért összeget. Például: szeghalmi tanfolyamért békéscsabai dolgozónak nem engedtem kifizetni a jutalékot, mivel ott nem takaríthatott. Egy másiknak szintén visszavontam a tanfo- lyamonkénti 1200 Ft-ot, miután mindössze 150 Ft tényleges kitöltő munkát végzett. Nem véletlen hát, hogy éppen a többletmunkadíj kifizetésekor döntöttek a figyelmeztető sztrájk mellett a munkatársak. Énmagam személyesen hívtam a TIT-be az Erdélyi Kört, meg is nyitottam, tehát nem igaz, hogy kiutasítottam volna. Egyszerűen arról van szó, hogy miután tavaly májusban az irodai részben tolvajlás történt, ha nincs bent valamelyik munkatársunk, idegen nem jöhet az irodákba. S mivel mostanában csaknem azonos időben ismeretlenek feltépték a házitelefon fedelét, kiszakították az elosztót, a klubtitkárt felkértem, hogy a korábbi rendelkezéshez tartsa magát. Az MDF sincs kitiltva. Sőt, a múlt héten kezdeményezésemre Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész tartott a TIT-ben előadást, aki köztudottan az MDF szószólója. Előadásán több MDF-tag vett részt. Manapság zajlik a Párbeszéd című sorozat, melynek előadói — szintén nálunk a TIT-ben — a jövőben a Fidesz, a néppárt, az MSZP, az SZDSZ országos és helyi vezetői lesznek többek között. A TIT nyitott, és személyesen magam is szeretettel várok mindenkit, akit a társulat programja hozzánk csábít. Dr. Krupa András, a TIT megyei titkára Köszönöm... ... a békéscsabai általános iskolai diákotthon nevelőinek, dolgozóinak, hogy kisfiámat súlyos vakbélműtétje után ápolták, s így lehetővé tették, hogy kenyérkereső munkámat zavartalanul végezhessem. Ezúton fejezem ki hálámat a 9. sz. általános iskola pedagógusainak. amiért nekem — mint három gyermekét egyedül nevelő apának — sok-sok segítséget nyújtanak, fiaimmal türelemmel foglalkoznak. Orosz Sándor, Békéscsaba * * * ... az Admirál Kft. vezetőinek és az autóbusz vezetőjének, hogy részemre visszajuttatta azt a könyvet, amelyet november közepén az autóbuszon felejtettem egy sportrendezvény alkalmával. Ezt azért is nagyon fontosnak tartom, mivel a könyv nem az én tulajdonom. Mégegyszer köszönöm a segítséget, és példaszerű figyelmességüket. Krizsán Tímea, Békéscsaba Újra bárcák? Megdöbbentő „vállalkozás” Január 13-án a Népújságban megjelent „Jelige: diszkréció” című cikkhez szeretnék pár szót fűzni. Mélységesen felháborított^ hogy ebben az AIDS-szel fertőzött világban ilyen „szolgáltatást” hatóságilag engedélyezhetnek. Papolnak az AIDS-mentes fehér szexről, nézzük a televízióban dr. Czeizel Endre igen komoly, lelki gazdagságról és szerelemről szóló sorozatait, ugyanakkor ilyen, eléggé el nem ítélhető szolgáltatóirodák nyílnak meg, melynek szolgáltatásához elég egy levelet feldobni címükre, s már rendelkezésre is áll egy szexuális (bocsánat: „szabadidő-”) partner. Az ember esze megáll, hogy még ilyet is létre lehet hozni, amikor fiataljaink erkölcsisége, sajnos, amúgy is csak lefelé csúszik. A mostani világban, amikor gazdasági és erkölcsi nehézségek egyaránt tornyosulnak, éppen erre a „szolgáltatóirodára” van szükség? Nem tudom, a vállalkozó hallott-e arról, hogy a szexuális kapcsolatot általában egy még érzelmi kapcsolat szokta megelőzni? (Igen, én régimódi gondolkodású vagyok!) Hogy a szexuális kapcsolatunk éppen ebben különbözik az állatokétól? Sok gondolat merült fel bennem még, de nem részletezem tovább. Mindenesetre megdöbbentőnek találom ezt a „vállalkozást”, mely ellen minden idegszálam háborog, s melynek beindulását kikérem mind a magam, mind a hozzám hasonló gondolkodású nők, feleségek nevében. A válási statiszikában tudomásom szerint eléggé előkelő helyet foglalunk el a világban, de az ilyen és hasonló irodák csak segíteni fogják a ranglétrán való feljebblépésünket. Tudniillik nincs kizárva, hogy nős férfiak, illetve férjes asszonyok is igénybe fogják venni e szolgáltatást. Szerintem inkább büntetendő cselekménynek kellene nyilvánítani a házasságot tönkretevők tettét, mintsem még meg is szervezni működésüket. Attól tartok, nemsoká arról is olvashatok majd, hogy újra engedélyezik a bárcákat! Akkor aztán elmondhatjuk: hurrá, fejlődünk! Csak éppen visszafelé! Egy végsőkig felháborodott feleség (név és cím a szerkesztőségben) Visszhang Nem prostitúció! (?) Az alábbiakban szó szerint közöljük a hozzánk küldött, levélben megfogalmazott véleményt. Csupán a postafi- ókszám közlésére nem vállalkozunk, hiszen az fizetett hirdetésnek minősül. „Sajnálattal vettem tudomásul, hogy Nyemcsok László kezéből származó írás a valóságtól eltérően került ismertetésre. A szerző a velem történt beszélgetésből összeollózva jelentette meg cikkét. Különösen a 4. hasábban megjelent Nyemcsok- féle forgatókönyvet visszautasítom. Az eredeti közvetítési tevékenységről: a Proxer-iroda a következő módon kíván kapcsolatokat létrehozni; a megadott postafiákra a kedves érdeklődő ír és diszkréten, levélben ismertetem a közvetítés lehetőségét (válaszborítékban megküldöm). Miután a szükséges tapasztalatokat összegyűjtöttem a jelentkezőről, utána teszek javaslatot a térítési díj rendezésére és a szolgáltatás további körülményeire (kérdőív). Á cikk azon része, amely az élő műsorra vonatkozik, bizonyos mértékben az újságíró fantáziája. Ez lehet- ségés, hiszen ismét túllőtt a célon . . . Nam baj! Azért vagyunk többel? között különbözőek, hogy így is elősegítsük egymás megértését! Az élő műsorok valóban szerepelnek elképzeléseimben, azonban még nem találtam megfelelő fellépőket! Arról a tárgyi tévedésről nem is beszélve, hogy ezer forintért — sugallt felfogás szerint — való közvetítés csak levelezés útján' való ismerkedésre nyit teret, nem pedig a csámCsogásnak! Arról a körülményről, amit az újságíró ír, idézem: -Aki viszont egy estére akar szexpartnert, annak "ezer forintot kell fizetnie, és még választhat is« — ügyes megoldás. Lehet, hogy neki kellene a céget vezetni (egy másikat), csak azt nem tudom, hogy a -kerítésről« mi a véleménye? Nekem ez nem célom! Hanem az emberi kapcsolatokban a szexuális érdeklődés felkutatásának segítése, és hozzájárulni a kulturált szexuális életvitel formálásához. Hivatkozva a cikkíró által Senki Alfonzként bemutatott kedves vendég véleményére is, ami tükrözi, hogy ezen a területen ránk fér a továbbképzés. Mind elméleti és gyakorlati vonatkozásban! Ehhez a tevékenységhez elengedhetetlen a leginkább demonstráló film, irodalom bevonása. A Proxernek nem feladata a prostitúció terjesztése és a férfiak-nők ilyetén való kiszolgáltatása! A tevékenység módosítása az idevonatkozó jogszabályok változásával alakulhat, bővülhet.” Békéscsaba, 1990, január 20- Szabó Attila * vállalkozó
