Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-25 / 21. szám
1990. január 25., csütörtök IZHilUmti (Folytatás az 1. oldalról.) visszaélésen túl vizsgálják az államtitoksértés gyanúját is. Arra törekednek, hogy a nyomozást mihamarabb befejezzék, s azt követően a nyilvánosságot tájékoztatni fogják a vizsgálat eredményéről. Sólyom László, az Alkotmánybíróság helyettes elnöke emlékeztette a képviselőket, hogy a testület is foglalkozott a lehallgatási botránnyal. Felkérte Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkárt, hogy az összes vonatkozó, s a végrehajtás részét képező miniszteri utasítást és parancsot — tájékoztatásul — küldje meg az Alkotmánybíróságnak, mert e nélkül' a törvény nem értelmezhető. Egyébiránt a minisztérium amúgy is köteles a végrehajtási szabályokat a törvénnyé] együtt megalkotni. I volt belügyminiszter szavaiból csak a lemondása elfogadható Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.) kritikus hangvételű és heves ellenérzésekkel is fogadott hozzászólásában kijelentette: mély csalódást keltett benne a lemondott belügyminiszter beszéde, mert nem tartotta szükségesnek, hogy a sajnálkozásnak akár csak egyetlen szavát is intézze azokhoz, akiknek emberi, személyiségi jogait a fennhatósága alá tartozó szervezet munkatársai folyamatosan megsértették. Hangsúlyozta, hogy ez nemcsak az érintettek, ha-r nem a magyar közvélemény megsértése is. Horváth István beszédéből csak egyetlen mondat volt számára elfogadható, az, amely a lemondásáról szólt. Ugyancsak nagy csalódást keltett benne Németh Miklós miniszterelnök beszéde is. Megerősítette a Szabad Demokraták Szövetségének kongresszusán elmondott szavait, amelyek szerint a szabad demokraták Ki nyer ma(jd)? ... Békés megyei képviselők a szünetben nem kívánják a jelenlegi kormány távozását, sőt a békés átmenet érdekében feltétlenül szükségesnek tartják, hogy ez a kormány a helyén maradjon. Hámori Csaba, országos listán megválasztott képviselő azzal kezdte az előző felszólalással vitázó mondanivalóját, hogy ő személy szerint a miniszterelnök szavaival ért egyet. Ügy vélte: belpolitikai életünk újabb fordulópontjához, kritikus szakaszához értünk, s nem túlzás rrtegállapítani, hogy kormányzati, sőt belpolitikai válság fenyeget. Néhány párt tudniillik elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy a békés átmenet politikai eszközeit és módszereit elvetve a létező konfliktusokat ütközésig vigye. A békés átmenet szabályait felrúgva — miivel számukra kevés amit eddig elérhettek —, radikális hatalomátvételre törnek, egy újabb diktatúra rémét idézik fel. Kifejtette: a kormányzat szétverése céljából szervezett akciók mellett megkezdődött a közigazgatás lehetetlenné tétele is. Hámori Csaba felhívta a köztársaság ideiglenes elnökét, szorgalmazza, hogy a pártok, a kormány, a társadalmi, az érdekvédelmi szervezetek ismét üljenek tárgyalóasztal mellé, s újra tegyenek hitet, vállaljanak felelősséget a békés átmenetért. lasztási propaganda. A vita hangnemével — sem az SZDSZ, sem az MSZP részéről — nem tudott egyetérteni, mert érzékelhető volt, hogy egyes személyek lejáratására, sárba tiprására törekedtek a képviselők. Debreczeni József (Bács- Kiskun m., 3. vk.) arról szólt, hogy Bács-Kiskun megyében tovább folytatódik a helyi MSZP-szervezet tulajdonában levő iratok megsemmisítése. Ezért felkérte a II Tisztelt Ház felzúdulása Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) személyeskedésektől szintén nem mentes felszólalásában kijelentette, hogy Tamás Gáspár Miklós mondanivalóját sokkal inkább felelősségteljesnek érezte, mint Hámori Csabáét. A Tisztelt Ház felzúdulását hallván hozzáfűzte: ennek a Parlamentnek a nemtetszése valójában kedvezőnek ítélhető. A képviselő szükségesnek tartotta megerősíteni: bizalommal van a miniszterelnök iránt, és nem kívánja, hogy ő vagy a kormány lemondjon, sőt kéri és támogatja, hogy a következő kormány létrejöttéig az ország vezetését vállalják. miniszterelnököt, hogy sürgősen hozzon intézkedést. Szünet után Gál Zoltán röviden válaszolt a törvény- javaslat vitájában • elhangzott észrevételekre. Hangoztatta: az államapparátus fél, s emiatt nem képes tisztességesen elvégezni feladatait, ami a választások szempontjából rendkívül kedvezőtlen. Gál Zoltán arra kért mindenkit, hogy az ártatlanság Vita — egymás lejáratására? vélelmét — amely minden magyar állampolgárt megillet — adják meg az állam- apparátusban dolgozók számára is. A jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a honvédelmi bizottság véleményét Kereszti Csaba (Hajdú-Bi- har m., 4. vk.) terjesztette elő. A törvényjavaslat „A” és „B” változatot tartalmazott (Eszerint az egyes különleges eszközök alkalmazását a legfőbb ügyész, illetve egy országgyűlési biztos engedélyezheti.) Miután egyik változat sem kapta meg az alkotmányerejű törvény elfogadásához szükséges minősített többséget, 252 igenlő szavazatot, az elnöklő Horváth Lajos ismét szünetet rendelt el. A két illetékes bizottság — háromnegyed órás szünet után — úgy foglalt állást, hogy a döntéshozatalra csütörtökön reggel kerüljön sor. Ezért Horváth Lajos a törvényjavaslat tárgyalását elnapolta. Az ülésszak az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről szóló, illetve a Nemzeti Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalásával folytatódott, majd az elnöklő Horváth Lajos nem sokkal 6 óra után berekesztette az ülést. Raffay Ernő (Csongrád m., 1. vk.) a helyenként indulatos felszólalásokra utalva annak a véleményének adott hangot, hogy a Tisztelt Ház falain belül megindult aváA tudósításokat készítette; Lovász Sándor. Fotó: Gál Edit. PHRLRMEHTI MOZAIK Emészthetetlenül nagy falat A parlamenti ülésszakon 22 törvénytervezetet kívántak megtárgyalni a képviselők! Igen ám, de félidőben, azaz tegnap késő délután még csak a második törvénytervezet megalkotásánál tartottak a honatyák. Nem kell hozzá matematikusnak lenni, hogy megjósoljuk: az eredeti célkitűzésből nem sok valósulhat meg. A Békés megyei képviselők körében arról érdeklődtünk, hogy mi a véleményük erről? Balogh László: — Ilyen rövid idő alatt 22 törvénytervezetet fizikailag képtelenség tisztességesen megvitatni. Hiszen az ország szempontjából meghatározó törvényekről van szó, mint például: a vagyonjog. földtulajdonjog és sorolhatnám. Február végén újra össze kell ülnünk, hogy mindent megtárgyalhassunk, ami most kimarad. A választások előtt néhány törvényt okvetlenül el kell fogadnunk, mert ezek nélkül megbénulhat az ország élete. Zahorecz József: — Négy nap alatt 22 törvénytervezet... Ebben benne van a válaszom lényege is. Ha érdemben akarunk foglalkozni ilyen nagy horderejű törvényekkel — márpedig a képviselőknek ez a feltett szándéka —, akkor egy újabb ülésszakot kell beiktatnunk. Vass Józsefné: — Már a csoportülésünkön szóvá tettem, hogy a napirendi pontok között egyszerűen nincs rangsorolás. Veszélyben látom törvényalkotási munkánk minőségét. Felületes vitákra, kapkodásra vagyunk kényszerítve. Ezek után nem lesz csoda, ha majd az új Parlament könnyen bírálhatja az általunk megvitatott, törvényalkotási zűrzavarban született törvényeinket. Éppen ezért én azok között voltam, akik nemmel szavaztak a napirendre vonatkozó javaslat kapcsán! Szarvas Andrásné: — Az a véleményem, hogy nekünk kizárólag azokkal a törvénytervezetekkel kellene foglalkoznunk, amelyek a jogállamiságot biztosítják, elősegítik a békés (!) és demokratikus választásokat, illetve megalapozzák a gazdasági váltást! Én sem szavaztam igennel a napirendek elfogadásakor. Hátha «annak csodák... A következő sorok tulajdonképpen intimitásokat tartalmaznak a Parlamentről tudósító újságírók életéből. Ez egy külön világ, amelyről csak közvetett módon szereznek információt a lapok olvasói, a rádióhallgatók és tévénézők. Itt mindig történik valami, a hírek fantasztikus gyorsasággal röpködnek, és sokszor már jó előre megírhatóak a mondjuk egy óra múlva kezdődő események... Az újságíróknak külön páholyuk van és egy sajtószobájuk, már ha szobának lehef nevezni a szinte tornaterem nagyságú gobelintermet. A „világ”, amelyet csak ritkán érnek meglepetések a parlamenti üléseken, hiszen valaki mindig hozza a fülest a legilletékesebbtől. Kedden délután azonban fel- bolydult a sajtópáholy. Hámori Csaba hozzászólásával kezdődött. Az egyik budapesti hírlapíró, aki ismerten „nem szimpatizál” — enyhén szólva — a volt KISZ KB első titkárával, megjegyezte a felszólalás után: — Meg kell hagyni, jól csinálta a maga szempontjából Hámori. Figyeljétek meg, el fognak szabadulni az indulatok! — És így lön! Gondolom, sokan láthatták a tévében, hogy a -pártok közötti „vita” — ahogyan mondani szokás — a piaci kofák politizálási szintjére süllyedt. Nincs mit tagadni, az elején a sajtópáholy kacagástól fogta a hasát egy- egy elementárisnak szánt kijelentés hallatán. Aztán mind többen adtak hangot félelmüknek. Higgyék el, világnézettől és politikai pártoktól függetlenül, szinte mindenkit elgondolkozásra késztetett a választási harc — hiszen ennek egyik epizódját láthattuk — ilyetén szellemű megjelenése! Néhány elhangzott megjegyzés: „Te jó Isten, mi lesz ezzel az országgal, ha ezeik így fognak politizálni?” Vagy: „A kopogtatócédulámat egyből elégetem, amint haza megyek, • nehogy bármelyik párt is hozzájuthasson!” A harmadik: „Mi lesz velünk, fiúk, ha Magyarországon az Országgyűlésen ilyen színvonalra süly- lyednek a képviselőink?” Mindössze tapasztalt kolléganőnk táplált valami reményt a következő hetekre, hónapokra, amikor kijelentette: „Hátha vannak még csodák, és megjön az eszük politikusainknak ...” Hátha! Glatz Ferenc tájékoztatója művelődéspolitikai kérdésekről — A jelenlegi pártstruktúrában semmilyen illúzióim nincsenek a kultúrát, a művelődésügyet illetően — jelentette ki Glatz Ferenc művelődési miniszter a szerdai parlamenti munkanap kezdete előtt megtartott kulturális bizottsági ülésen. A keserű megjegyzésre az késztette a minisztért, hogy — mint mondotta — a pártok képviselői kiskocsmákban már előre osztogatják az egyetemi tanszékeket, a minisztériumi osztályvezetői státuszokat, s félő: a szakértelem, a rátermettség háttérbe szorul a vezetői helyek betöltésénél. A minisztérium korábban kidolgozott koncepcióját, stratégiai elképzeléseit is a márciusra előrehozott választásokhoz kellett igazítani — tette hozzá Glatz Ferenc, jelezve a képviselőknek: az oktatási terület mindenképpen elsőbbséget kapott és kap a tárca reformintézkedéseinek sorában. Ennek ellenére — mint a miniszter rámutatott — az új oktatási törvény előkészítését fel kellett függeszteni, mert egyértelművé vált, hogy e tervezet idő hiányában már nem kerülhet a jelenlegi Parlament elé. Glatz Ferenc szükségesnek ítélte a korábbi oktatási törvény egyes részeinek módosítását, így például az állam iskola- alapítási monopóliumának törlését a szövegből, valamint — ezzel összhangban — a pártideológia kiiktatását a tantervekből. A továbbiakban — részletezve az elmúlt fél év során tett intézkedéseket — szólt a miniszter a felsőoktatás megkezdett átszervezéséről, az orosztanárok átképzéséről, s tágabb értelemben a nyelv- oktatás területén tett lépésekről. Ugyancsak vázolta a kultúra gazdasági menedzselésével kapcsolatos minisztériumi elképzeléseket, hangsúlyozva: e téren az alapítványok lehetnek a legcélravezetőbbek, nemcsak azért, mert ily módon a társadalom más ágazataiból pénz fektethető a kultúrába, hanem azért is, mert az alapítványok révén megszüntethető az egy kézből történő, adminisztratív finanszírozás. Ennek kapcsán Glatz Ferenc jelezte a képviselőknek: a közeljövőben a művelődésügy, a kultúra szinte valamennyi területét átfogó nagy alapítványrendszert hoznak létre — több mint 1 milliárd forintos összeggel. Sátortábor a Parlament tövében A köd lassan feloszlik a Parlament előtti téren és egyre jobban élvezhető a téli napsütés, amikor kiszaladok a VI-os bejárati kapuhoz, mert a megbeszélt időre érkezik kollégám Békéscsabáról. Ahogyan körbenézek, meglepődve látom, hogy két középkorú férfi lázas tevékenységet folytat a lovas szobor előtti— füves részen. Igazgatják kis sátraikat. A látvány óhatatlanul a hétvégi piknikeket juttatja az ember eszébe. Itt azonban másról van szó, hiszen a Parlament tövében vagyunk, az ország szívében. Az egyik tüsténkedő férfit megszólítom és arról kérdezem, hogyan, és miért jöttek ide sátorozni. Szig- nár János a következőket mondja: — A postán dolgozom, motoros kézbesítő vagyok. Állami nevelőintézetekben nőttem föl, majd a munkásszállások következték. Egyszerűen nem bírom tovább ezt az életformát. Addig maradok, amíg a tanács egy szükséglakást ki nem utal számomra. És hogy elhatározását komolyan gondolja, hosszú távra rendezkedett be, bizonyítja szép nagy betűkkel megírt táblája: „Itt lakom, innen járok dolgozni 13—23 óráig. Kérek mindenkit, hogy ez idő alatt se bántsa otthonomat!” Végül azt is megtudtuk, hogy a rendőrök még semmiféle kellemetlenséget nem okoztak a sátorozóknak, noha, néhány napja már a Kossuth téren élnek. Most kisütött a nap, de februárra mínusz 20 fokot jósol a meteorológia... ű
