Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-18 / 15. szám

1990. január 18., csütörtök Gondolatok egy újságcikk kapcsán... Az igazságügy igénye?! Zánkára települ a kardos! iskola Ahol ezer lélek emel fel egy falut Az ott élők nagy szerencséjére a 44-es út éppen csak érinti Kardost, ezt az ezerlelkcs, szlovákok lakta falut. A Kardosiak — s velük együtt a hagyományos életfor­mát kedvelők — a megmondhatói: a ragyogó közleke­dési feltételek mellett, ám az akarva-akaratlanul is to­lakodó átmenőforgalom nélkül valóban emberi módon élhet ilyen helyen egy település közössége. A Békés Megyei Népújság 1990. január 10-i számában „Furcsa igazságszolgáltatás” címmel cikk jelent meg a Gyulai Városi Tanács ez évi első végrehajtó bizottsági üléséről. Ebben, valamint a Gyulai Hírlap január 12-i számában a „Tiltakozik a vb” címmel közzétett, lakos­ságot tájékoztató tudósítás­ban a városi pártbizottság Városház utca 6—8.-szám alatti ingatlanának további sorsával foglalkoztak. Az írá­sokban szembeállítják egy­mással a helyi önkormány­zati érdeket, mint elsődleges meghatározót az igazságügyi érdekkel, megteremtve an­nak lehetőségét, hogy az új­ságolvasóban igazságszolgál­tatás-ellenes hangulat ala­kuljon ki. Véleményem sze­rint ez visszavezethető arra, hogy a tudósítók nem is­merik azt a jogszabályt, amely a leadott pártingatla­nok hasznosításáról rendel­kezik. Nem véletlenül jelent meg rövid időn belül két írás is ez ingatlannal kap­csolatban. Az ez évi, január 4-i rendkívüli megyei taná­csi végrehajtó bizottsági ülést követően ennek lehe­tőségére felhívták a figyel­münket. ezért a megjelenés nem ért váratlanul. A köz­vélemény reális tájékoztatá­sa érdekében szükségesnek tartom az alábbiak megje­lentetését : Az elmúlt év októberében a Minisztertanácg határoza-- tot hozott a Magyar Szocia­lista Párt kezelésében levő, a magyar állam tulajdoná­ban álló ingatlanok kezelési Várható, hogy az eddi­gieknél több fiatalabb tu­dós kap helyet az Akadé­mia tagjai között. A tudós­társaság soraiba fogadnak olyan kiváló szakembereket is, akik az utóbbi években szakmai, politikai diszkri­minációt szenvedtek. Az ez évi tagválasztásra — amely a májusi közgyűlésen lesz — levelező tagként 142, rendes tagként 32 tudóst jelöltek, a levelező tag­jelöltek nevét és tudomá­nyos munkásságát a Ma­gyar Tudomány című folyó­irat hamarosan megjelenő számában teszik közzé. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége, mi­ként Thész János, a Tudo­mányos Testületi Titkárság vezetője az MTI érdeklődé­sére elmondta, a tudóstársa­jogának rendezéséről. Eze­ket az ingatlanokat más pár­tok céljára, illetve egészség- ügyi, oktatási, szociális, kul­turális és igazságszolgáltatá­si célokra kell felhasználni. A hasznosításra a megyei tanács végrehajtó bizottsága, valamint az érintett minisz­terek tehetnek javaslatot. A fentiekből tehát egyértelmű­en következik, hogy ezek az ingatlanok nem kerültek he­lyi önkormányzati tulajdon­ba, ezt nem is akarták, ezek változatlanul állami tulaj­donban maradtak. A kezelői jog felől pedig a Miniszter- tanács határoz. A döntéshez nem a helyi önigazgatások véleményét kérik ki, legfel­jebb közvetett úton, a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottságán keresztül. Ugyan­ilyen javaslattételi joga van az érintett tárcák miniszte­reinek, s ezzel a jogával élt az igazságügyminiszter úr, amikor a Gyulai Városi és Megyei Bíróság áldatlan el­helyezési körülményein kí­vánt javítani, s tette meg javaslatát az ingatlannak igazságügyi hasznosítása ér­dekében. Meggyőződésem, hogy az ingatlanok kezelési jogával kapcsolatos döntése­ket korábbi megegyezések nem előzik meg, továbbá az is, hogy a Minisztertanács reálisan értékeli azoknak a szerveknek a körülményeit, amelyek az ingatlannal kap­csolatban igényt terjesztet­tek elő. Tudom azt, hogy Gyulán sem az oktatásügy, sem az egészségügy, sem a művelődésügy nincs olyan anyagi körülmények között, ság fiatalítását szorgalmaz­za. Az Akadémia rendes és levelező tagjainak választá­sánál érvényesítendő irány­elvekben felhívta a figyel­met: a közgyűlés az eddi­gieknél bátrabban válasz- szón fiatalabb kutatókat az Akadémia tagjai közé, a ki­válóság követelményeinek mindenképpen megfelelő tu­dósok közül. Szavazni csak azokról az ajánlásokról lehet, amelye­ket a közvéleménnyel is is­mertettek. Ezért publikálják a tagjelöltek nevét és leg­jelentősebb tudományos eredményeiket. Ezekről a tudományos osztályok feb­ruárban szavaznak. Feltehe­tően több jelöltre szavaz­nak. mint amennyit a köz­gyűlés megválaszthat, ezért az elnökség által megbízott hogy ne formálhasson igényt helyzete javítására. Sajnos az igazságügy -is hasonló kö­rülmények között végzi munkáját. A jelenlegi rossz elhelyezési körülményeken túl, további romlással kell számolnunk, a mindenki ál­tal ismert bírósági hatás­körbővítés és az újabb ha­táskörök kialakítása követ­keztében. Az a helyzet ala­kult ki, hogy a megnöveke­dett feladatokhoz szükséges helyiség nem áll a bírósá­gok rendelkezésére, s emiatt a munkánkat nem tudjuk elvégezni. Az ingatlanok kezelői jo­gát az érintett szervek ellen­érték nélkül kapják meg. A Minisztertanács döntése után senki sem formálhat igényt pénzbeli térítésre azon az alapon, hogy nem ő lett an­nak kedvezményezettje. Ter­mészetes, hogy ha egy in­gatlan áll rendelkezésre, s arra két szerv is igényt tart, csak az egyik lehet a keze­lő. Bízni kell abban, hogy a Minisztertanács mérlegel­ni fogja az összes számba vehető körülményt, hiszen csak így tudja tájékoztatni az Országgyűlést az ingatla­nok hasznosításával kapcso­latos tapasztalatairól. Dr. Szikora István, a megyei bíróság elnöke A leadott gyulai pártház további hasznosítása ügyé­ben kialakult valamennyi nézetnek helyt adtunk. A ki­alakult vitát lezárjuk, s ma­gunk is nagy érdeklődéssel várjuk a kormány idevonat­kozó döntését. akadémiai bizottság tesz majd ajánlást az elnökség­nek, az pedig a közgyűlés­nek: kik legyenek az Aka­démia új levelező és rendes tagjai. A szavazat természe­tesen minden szinten titkos. Rendes taggá az a levele­ző tag választható, aki le­velező tagságának elnyerése óta kiemelkedő tudományos eredményeket ért el, tudo­mányos közéleti tevékenysé­gével is kitűnt. Ha az Aka­démia február 6-ára össze­hívott rendkívüli közgyűlése elfogadja az új alapsza­bályt, akkor módosul a je­lenleg érvényes előírás, nem a 75, hanem a 70 évesnél fiatalabb akadémikusok szá­ma lehet egyidejűleg legfel­jebb 200. Ez azt jelenti, hogy több új tagot választhatnak majd a májusi közgyűlésen. R magyar népművészetért A Magyar Népművészetért Alapítvány pályázatot hir­det a magyar néptánc, a népzene, a népviselet kuta­tása, feldolgozása, s a szé­les közönséghez juttatása té­makörökben. A pályázaton olyan sze­mélyek és csoportok tagjai vehetnek részt, akik példa értékű munkát végeznek a magyar nyelvterület népmű­vészetének megőrzése érde­kében, illetve azt mind szé­lesebb itthoni és külföldi tö­megekkel ismertetik meg hi­telesen. Pályázhatnak mind­azok, akik az alapkutatással — zene, tánc. viselet, szokás gyűjtése, lejegyzése —, tu­dományos feldolgozó mun­kával — kiadvány, könyv, hanglemez, video- és hang­kazetták rendszerezése, ta­nulmányok, publikációk köz­zététele —, oktatási felada­tokkal — tanfolyam, tábor, képzés szervezése — foglal­koznak. A pályázathoz munkater­vet és költségvetést kell csa­tolni. Pályadíjigények a munka nagyságától, vala­mint a pályamunkát végzők számától függően 10 ezer és 50 ezer forint közötti ösz- szegre nyújthatók be 1990. május 31-éig a Magyar Nép­művészetért Alapítvány cí­mén (1011 Budapest. Corvin tér 8.). Útépítések Mezűkovácsházán Az utóbbi években egyre csökken a lakossági, a vál­lalati és az intézményi tár­sadalmi munkafelajánlás. Mezőkovácsházán az 1989. évi településfejlesztő társa­dalmi munka (a beküldött adatok alapján) összesen 14 millió'800 ezer forint (az ezt megelőző évben több mint 40 millió forint volt). A társadalmi munka je­lentős részét utcatársulási formában az útépítési mun­kálatok teszik ki. Ilyen mó­don 1480 méteren épülhetett új közút. A helyi kábeltévét az elmúlt évben kétszáz la­kásba kötötték be, szintén lakossági hozzájárulással. Jelentős a közterületeken végzett társadalmi munka, mintegy 6,7 millió forintér­tékben. A jó tapasztalatok mellett óhatatlanul felmerül a kérdés: csökkent volna a társadalmi munka erkölcsi megítélése, vagy csupán ad­minisztratív hiányossága je­lenlegi mutatószám? H. M. Amolyan szomszédoláskép­pen betoppanva hamar cso­dálkozásra kerekedik itt az ember szeme: hivalkodás nélkül, valóban önmaguk életét szervezve igyekeznek az említett előnyök mellett is meglévő falusi lét hátrá­nyait csökkenteni. — Január 1-jén volt egy éve, hogy Kardos visszakap­ta önállóságát — mondja dr. Sutyinszki István társadal­mi tanácselnök, aki hivatása szerint állatorvos. — Ezt mi lehetőségnek tekintjük ar­ra, hogy a magunk igyeke­zetéből a korábbiaknál gyor­sabban fejlődjünk. A tanács idei költségvetése — ellen­tétben az előző évekkel, év­tizedekkel — most szeren­csésen alakul: tavalyhoz ké­pest megduplázódik. Mégis ezer helye van a pénznek: az intézmények működésé­nek biztosításán túl — s a lakosság komoly támogatá­sával — burkolatot adunk a Lenin utcának, vizesblokkot alakítunk ki az iskolában, s feltehetően sikerül befejezni a kultúrterem színpadi ré­szének építését is. Mindez hozzájárulhat ahhoz is, hogy közelebb kerüljünk fő célja­inkhoz: a népesség megtar­tásához, illetve a városias létfeltételek megteremtésé­hez. Annyi bizonyos, hogy az elmúlt évben megállt az el­vándorlás. Később talán visszajönnek vagy máshon­nan is idetelepülnek embe­rek. Ehhez mi a gazdálko­dásra alkalmassá tevő fel­tételeket szeretnénk Kardo­son megteremteni. De nem csak a mezőgazdaságban, ha­nem mindenféle ipari szak­mában is. Kisebb településeken az általános iskola többnyire máig megőrizte máshol ta­lán megkopott szellemi ki­sugárzását. Jelen Jánosné, a nemrégen kinevezett igazga­tónő szemmel láthatóan büszke arra, hogy nemzeti­ségi településen tanít. — Emelt óraszámban ta­nítjuk a szlovákot — újsá­golja. — Két orosz szakos kollégánk most képzi át ma­gát német és angol nyelvre. Ha megszerzik képesítésüket, akkor gyermekeinket tan- tárgyszerűen is taníthatjuk e nyelvekre. Addig marad átmeneti megoldásnak a szakkör. Persze nem csak nyelvi, hanem másféle szak­körökkel is igyekszünk éb­ren tartani a gyerekek ér­deklődését. Jelenleg 71 ta­nuló jár hozzánk, a külső területeken élők viszont a szarvasi kollégiumba adják gyerekeiket. Igyekszünk el­érni azt, hogy a városi vi­lág lehetőségeiből is jusson az ittenieknek. Rendszeresen levetítjük számukra a leg­újabb filmeket, nemrégen pedig felkerestük a gyere­kekkel Békéscsabán a Jókai Színházat is. Többnyire 20- 30 éve itt dolgozó, részben itt élő, részben Szarvasról eljáró pedagógusokkal dol­gozunk. Mégis volt ereje ennek a közösségnek meg­pályázni — és megnyerni — egy zárikai „tanulva üdü­lést”, így a május 18-a és 27-e közötti időre az iskola apraja-nagyja, tanára és di­ákja, összesen 82 fő elköl­tözik Zánkára. Az őszi mun­káért cserébe remélhetően megkapjuk a termelőszövet­kezet autóbuszát, amint ha­sonló esetekben az máskor is történt. Ebben a Kardoson töltött megállásnyi időben — mint valami bőségszaruból — am­iének elém a hírek: szerve­ződnek a kisgazdák, rendez­vény rendezvényt követ a művelődési ház szabadidő­klubjában, itt is, ott is ta­lálkoznak az idősék más te­lepülések hasonló korú szlo­vákjaival. Szóba kerül, hogy augusztus 20-án szeretnének ismét nagyszabású sportna­pot rendezni. A tavalyelőt­tinek — a csecsemőket is beleszámolva — minden ötö­dik kardosi szervezője volt: tízezren jöttek el velük szó­rakozni, izgulni a Dacia sor­solásán, s szép bevételhez jutott a tanács és a sportkör is. A januári hideg ellenére sem hűlt vissza egészen a rám váró autó motorja, mi­kor elindultam Kardosról. Érdemes volt megállni, s megismerni az ittenieket. De időnként visszatérni legalább ennyire kedvére való lehet az értelmes élet megnyilvá­nulásait tetten érni szándé­kozónak ... K. A. J. A szerkesztőség Fiatal tudósok az Akadémián Épül Békéssámsonban az új óvoda. Amennyiben a községi tanács megkapja a beruházási összeg — 8 és fél millió forint — hátra levő részét, az év végére várhatóan el is készül a szociális létesítmény Fotó: Fazekas Ferenc fl kétely kevés A megújulás igénye, sőt kötelező pa­rancsa megnehezítette helyzetünket. Több felelősségre, mesterségbeli tudásra, no és jóval több adag őszinteségre, becsületes­ségre van — lenne — szükségünk. A kö­nyörtelen olvasó új felismeréseket, új lá­tásmódot és ítélkezést követel, de honnan vegye az, akinek (még) nincs? Nem könnyű rátalálni az új hitekre, a friss és tartós reményekre. Nem vezet ezekhez sem egyszerű és egyenes út. Kü­lönben is elveszteni valamit, valakit sok­kal gyorsabban lehet, mint megszerezni, rátalálni. Sok úton el lehet indulni, de talán a célhoz vezető legrövidebb — igaz, legke­servesebb — a kétkedés útja. Mert nem a bizonyosság, nem a Tcndíthetetlenség, néni is a fanatikus meggyőződés vitt és visz előre, csakis a kétkedés. Le kell szá­molnunk minden bizonyossággal, vélt hi­tekkel, előítéletekkel, s mindent újra kell gondolnunk, értékelnünk. Mindezekről töprengve, már az önma­gámban való kételkedésig is eljutottam: van-e bennem elég erő ahhoz, hogy leszá­moljak tegnapi önmagámmal, hogy meg­tagadjam magamban mindazt, ami meg­szokás és kényelem. Néha szégyellem ma­gam, mert többre becsülöm a langyos nyugalmat, mint a szellemi tévelygések termékeny nyugtalanságát és rendetlensé­gét. Ilyenkor hálás vagyok Marxnak, mert felmentésemre való hasonlatot is leltem nála, miszerint a szégyen forradalmi ér­zés. No, persze az én szerény szégyenem aligha képes ekkora minőségre, de az biz­tos, hogy erőt ad a tagadáshoz és a ké­telkedéshez. Bár cselekvésre is gyakrab­ban lendítene! Mert amíg a kétkedésben nem ismerünk mértéket és határokat, tet­teink szűkre szabottak, s nemcsak azért, mert nem elég tágasak „repülőtereink”, s mert szüntelenül nyesegetik szárnyain­kat. Ott és akkor sem repülünk, ahol és amikor megtehetnénk. Szándékosan tér­tem át az egyesről a többes számra, mert ami a cselekvést illeti, nemcsak én, te és ő — mindnyájan fenemód mértéktartóak vagyunk. Lustaságból, hozzá nem értés vagy tán érdektelenség miatt? Ki ezért, ki azért, ki mindegyikért. Egy biztos: a kételkedés önmagában nagy luxus, társulnia kell a valóság vi­szonyainak megújításával, s nem pusztán meghaladásával. A kornak megfelelő gya­korlathoz iránytűt is találtam magamnak. Brechttől valót: „Az ősi szokás helyett valami új nagy törvényt honosítsunk meg, éspedig azt a törvényt, hogy új helyze­tekben újból vegyünk fontolóra min­dent”. Zágoni Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents