Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-18 / 15. szám
1990. január 18., csütörtök Gondolatok egy újságcikk kapcsán... Az igazságügy igénye?! Zánkára települ a kardos! iskola Ahol ezer lélek emel fel egy falut Az ott élők nagy szerencséjére a 44-es út éppen csak érinti Kardost, ezt az ezerlelkcs, szlovákok lakta falut. A Kardosiak — s velük együtt a hagyományos életformát kedvelők — a megmondhatói: a ragyogó közlekedési feltételek mellett, ám az akarva-akaratlanul is tolakodó átmenőforgalom nélkül valóban emberi módon élhet ilyen helyen egy település közössége. A Békés Megyei Népújság 1990. január 10-i számában „Furcsa igazságszolgáltatás” címmel cikk jelent meg a Gyulai Városi Tanács ez évi első végrehajtó bizottsági üléséről. Ebben, valamint a Gyulai Hírlap január 12-i számában a „Tiltakozik a vb” címmel közzétett, lakosságot tájékoztató tudósításban a városi pártbizottság Városház utca 6—8.-szám alatti ingatlanának további sorsával foglalkoztak. Az írásokban szembeállítják egymással a helyi önkormányzati érdeket, mint elsődleges meghatározót az igazságügyi érdekkel, megteremtve annak lehetőségét, hogy az újságolvasóban igazságszolgáltatás-ellenes hangulat alakuljon ki. Véleményem szerint ez visszavezethető arra, hogy a tudósítók nem ismerik azt a jogszabályt, amely a leadott pártingatlanok hasznosításáról rendelkezik. Nem véletlenül jelent meg rövid időn belül két írás is ez ingatlannal kapcsolatban. Az ez évi, január 4-i rendkívüli megyei tanácsi végrehajtó bizottsági ülést követően ennek lehetőségére felhívták a figyelmünket. ezért a megjelenés nem ért váratlanul. A közvélemény reális tájékoztatása érdekében szükségesnek tartom az alábbiak megjelentetését : Az elmúlt év októberében a Minisztertanácg határoza-- tot hozott a Magyar Szocialista Párt kezelésében levő, a magyar állam tulajdonában álló ingatlanok kezelési Várható, hogy az eddigieknél több fiatalabb tudós kap helyet az Akadémia tagjai között. A tudóstársaság soraiba fogadnak olyan kiváló szakembereket is, akik az utóbbi években szakmai, politikai diszkriminációt szenvedtek. Az ez évi tagválasztásra — amely a májusi közgyűlésen lesz — levelező tagként 142, rendes tagként 32 tudóst jelöltek, a levelező tagjelöltek nevét és tudományos munkásságát a Magyar Tudomány című folyóirat hamarosan megjelenő számában teszik közzé. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége, miként Thész János, a Tudományos Testületi Titkárság vezetője az MTI érdeklődésére elmondta, a tudóstársajogának rendezéséről. Ezeket az ingatlanokat más pártok céljára, illetve egészség- ügyi, oktatási, szociális, kulturális és igazságszolgáltatási célokra kell felhasználni. A hasznosításra a megyei tanács végrehajtó bizottsága, valamint az érintett miniszterek tehetnek javaslatot. A fentiekből tehát egyértelműen következik, hogy ezek az ingatlanok nem kerültek helyi önkormányzati tulajdonba, ezt nem is akarták, ezek változatlanul állami tulajdonban maradtak. A kezelői jog felől pedig a Miniszter- tanács határoz. A döntéshez nem a helyi önigazgatások véleményét kérik ki, legfeljebb közvetett úton, a megyei tanács végrehajtó bizottságán keresztül. Ugyanilyen javaslattételi joga van az érintett tárcák minisztereinek, s ezzel a jogával élt az igazságügyminiszter úr, amikor a Gyulai Városi és Megyei Bíróság áldatlan elhelyezési körülményein kívánt javítani, s tette meg javaslatát az ingatlannak igazságügyi hasznosítása érdekében. Meggyőződésem, hogy az ingatlanok kezelési jogával kapcsolatos döntéseket korábbi megegyezések nem előzik meg, továbbá az is, hogy a Minisztertanács reálisan értékeli azoknak a szerveknek a körülményeit, amelyek az ingatlannal kapcsolatban igényt terjesztettek elő. Tudom azt, hogy Gyulán sem az oktatásügy, sem az egészségügy, sem a művelődésügy nincs olyan anyagi körülmények között, ság fiatalítását szorgalmazza. Az Akadémia rendes és levelező tagjainak választásánál érvényesítendő irányelvekben felhívta a figyelmet: a közgyűlés az eddigieknél bátrabban válasz- szón fiatalabb kutatókat az Akadémia tagjai közé, a kiválóság követelményeinek mindenképpen megfelelő tudósok közül. Szavazni csak azokról az ajánlásokról lehet, amelyeket a közvéleménnyel is ismertettek. Ezért publikálják a tagjelöltek nevét és legjelentősebb tudományos eredményeiket. Ezekről a tudományos osztályok februárban szavaznak. Feltehetően több jelöltre szavaznak. mint amennyit a közgyűlés megválaszthat, ezért az elnökség által megbízott hogy ne formálhasson igényt helyzete javítására. Sajnos az igazságügy -is hasonló körülmények között végzi munkáját. A jelenlegi rossz elhelyezési körülményeken túl, további romlással kell számolnunk, a mindenki által ismert bírósági hatáskörbővítés és az újabb hatáskörök kialakítása következtében. Az a helyzet alakult ki, hogy a megnövekedett feladatokhoz szükséges helyiség nem áll a bíróságok rendelkezésére, s emiatt a munkánkat nem tudjuk elvégezni. Az ingatlanok kezelői jogát az érintett szervek ellenérték nélkül kapják meg. A Minisztertanács döntése után senki sem formálhat igényt pénzbeli térítésre azon az alapon, hogy nem ő lett annak kedvezményezettje. Természetes, hogy ha egy ingatlan áll rendelkezésre, s arra két szerv is igényt tart, csak az egyik lehet a kezelő. Bízni kell abban, hogy a Minisztertanács mérlegelni fogja az összes számba vehető körülményt, hiszen csak így tudja tájékoztatni az Országgyűlést az ingatlanok hasznosításával kapcsolatos tapasztalatairól. Dr. Szikora István, a megyei bíróság elnöke A leadott gyulai pártház további hasznosítása ügyében kialakult valamennyi nézetnek helyt adtunk. A kialakult vitát lezárjuk, s magunk is nagy érdeklődéssel várjuk a kormány idevonatkozó döntését. akadémiai bizottság tesz majd ajánlást az elnökségnek, az pedig a közgyűlésnek: kik legyenek az Akadémia új levelező és rendes tagjai. A szavazat természetesen minden szinten titkos. Rendes taggá az a levelező tag választható, aki levelező tagságának elnyerése óta kiemelkedő tudományos eredményeket ért el, tudományos közéleti tevékenységével is kitűnt. Ha az Akadémia február 6-ára összehívott rendkívüli közgyűlése elfogadja az új alapszabályt, akkor módosul a jelenleg érvényes előírás, nem a 75, hanem a 70 évesnél fiatalabb akadémikusok száma lehet egyidejűleg legfeljebb 200. Ez azt jelenti, hogy több új tagot választhatnak majd a májusi közgyűlésen. R magyar népművészetért A Magyar Népművészetért Alapítvány pályázatot hirdet a magyar néptánc, a népzene, a népviselet kutatása, feldolgozása, s a széles közönséghez juttatása témakörökben. A pályázaton olyan személyek és csoportok tagjai vehetnek részt, akik példa értékű munkát végeznek a magyar nyelvterület népművészetének megőrzése érdekében, illetve azt mind szélesebb itthoni és külföldi tömegekkel ismertetik meg hitelesen. Pályázhatnak mindazok, akik az alapkutatással — zene, tánc. viselet, szokás gyűjtése, lejegyzése —, tudományos feldolgozó munkával — kiadvány, könyv, hanglemez, video- és hangkazetták rendszerezése, tanulmányok, publikációk közzététele —, oktatási feladatokkal — tanfolyam, tábor, képzés szervezése — foglalkoznak. A pályázathoz munkatervet és költségvetést kell csatolni. Pályadíjigények a munka nagyságától, valamint a pályamunkát végzők számától függően 10 ezer és 50 ezer forint közötti ösz- szegre nyújthatók be 1990. május 31-éig a Magyar Népművészetért Alapítvány címén (1011 Budapest. Corvin tér 8.). Útépítések Mezűkovácsházán Az utóbbi években egyre csökken a lakossági, a vállalati és az intézményi társadalmi munkafelajánlás. Mezőkovácsházán az 1989. évi településfejlesztő társadalmi munka (a beküldött adatok alapján) összesen 14 millió'800 ezer forint (az ezt megelőző évben több mint 40 millió forint volt). A társadalmi munka jelentős részét utcatársulási formában az útépítési munkálatok teszik ki. Ilyen módon 1480 méteren épülhetett új közút. A helyi kábeltévét az elmúlt évben kétszáz lakásba kötötték be, szintén lakossági hozzájárulással. Jelentős a közterületeken végzett társadalmi munka, mintegy 6,7 millió forintértékben. A jó tapasztalatok mellett óhatatlanul felmerül a kérdés: csökkent volna a társadalmi munka erkölcsi megítélése, vagy csupán adminisztratív hiányossága jelenlegi mutatószám? H. M. Amolyan szomszédolásképpen betoppanva hamar csodálkozásra kerekedik itt az ember szeme: hivalkodás nélkül, valóban önmaguk életét szervezve igyekeznek az említett előnyök mellett is meglévő falusi lét hátrányait csökkenteni. — Január 1-jén volt egy éve, hogy Kardos visszakapta önállóságát — mondja dr. Sutyinszki István társadalmi tanácselnök, aki hivatása szerint állatorvos. — Ezt mi lehetőségnek tekintjük arra, hogy a magunk igyekezetéből a korábbiaknál gyorsabban fejlődjünk. A tanács idei költségvetése — ellentétben az előző évekkel, évtizedekkel — most szerencsésen alakul: tavalyhoz képest megduplázódik. Mégis ezer helye van a pénznek: az intézmények működésének biztosításán túl — s a lakosság komoly támogatásával — burkolatot adunk a Lenin utcának, vizesblokkot alakítunk ki az iskolában, s feltehetően sikerül befejezni a kultúrterem színpadi részének építését is. Mindez hozzájárulhat ahhoz is, hogy közelebb kerüljünk fő céljainkhoz: a népesség megtartásához, illetve a városias létfeltételek megteremtéséhez. Annyi bizonyos, hogy az elmúlt évben megállt az elvándorlás. Később talán visszajönnek vagy máshonnan is idetelepülnek emberek. Ehhez mi a gazdálkodásra alkalmassá tevő feltételeket szeretnénk Kardoson megteremteni. De nem csak a mezőgazdaságban, hanem mindenféle ipari szakmában is. Kisebb településeken az általános iskola többnyire máig megőrizte máshol talán megkopott szellemi kisugárzását. Jelen Jánosné, a nemrégen kinevezett igazgatónő szemmel láthatóan büszke arra, hogy nemzetiségi településen tanít. — Emelt óraszámban tanítjuk a szlovákot — újságolja. — Két orosz szakos kollégánk most képzi át magát német és angol nyelvre. Ha megszerzik képesítésüket, akkor gyermekeinket tan- tárgyszerűen is taníthatjuk e nyelvekre. Addig marad átmeneti megoldásnak a szakkör. Persze nem csak nyelvi, hanem másféle szakkörökkel is igyekszünk ébren tartani a gyerekek érdeklődését. Jelenleg 71 tanuló jár hozzánk, a külső területeken élők viszont a szarvasi kollégiumba adják gyerekeiket. Igyekszünk elérni azt, hogy a városi világ lehetőségeiből is jusson az ittenieknek. Rendszeresen levetítjük számukra a legújabb filmeket, nemrégen pedig felkerestük a gyerekekkel Békéscsabán a Jókai Színházat is. Többnyire 20- 30 éve itt dolgozó, részben itt élő, részben Szarvasról eljáró pedagógusokkal dolgozunk. Mégis volt ereje ennek a közösségnek megpályázni — és megnyerni — egy zárikai „tanulva üdülést”, így a május 18-a és 27-e közötti időre az iskola apraja-nagyja, tanára és diákja, összesen 82 fő elköltözik Zánkára. Az őszi munkáért cserébe remélhetően megkapjuk a termelőszövetkezet autóbuszát, amint hasonló esetekben az máskor is történt. Ebben a Kardoson töltött megállásnyi időben — mint valami bőségszaruból — amiének elém a hírek: szerveződnek a kisgazdák, rendezvény rendezvényt követ a művelődési ház szabadidőklubjában, itt is, ott is találkoznak az idősék más települések hasonló korú szlovákjaival. Szóba kerül, hogy augusztus 20-án szeretnének ismét nagyszabású sportnapot rendezni. A tavalyelőttinek — a csecsemőket is beleszámolva — minden ötödik kardosi szervezője volt: tízezren jöttek el velük szórakozni, izgulni a Dacia sorsolásán, s szép bevételhez jutott a tanács és a sportkör is. A januári hideg ellenére sem hűlt vissza egészen a rám váró autó motorja, mikor elindultam Kardosról. Érdemes volt megállni, s megismerni az ittenieket. De időnként visszatérni legalább ennyire kedvére való lehet az értelmes élet megnyilvánulásait tetten érni szándékozónak ... K. A. J. A szerkesztőség Fiatal tudósok az Akadémián Épül Békéssámsonban az új óvoda. Amennyiben a községi tanács megkapja a beruházási összeg — 8 és fél millió forint — hátra levő részét, az év végére várhatóan el is készül a szociális létesítmény Fotó: Fazekas Ferenc fl kétely kevés A megújulás igénye, sőt kötelező parancsa megnehezítette helyzetünket. Több felelősségre, mesterségbeli tudásra, no és jóval több adag őszinteségre, becsületességre van — lenne — szükségünk. A könyörtelen olvasó új felismeréseket, új látásmódot és ítélkezést követel, de honnan vegye az, akinek (még) nincs? Nem könnyű rátalálni az új hitekre, a friss és tartós reményekre. Nem vezet ezekhez sem egyszerű és egyenes út. Különben is elveszteni valamit, valakit sokkal gyorsabban lehet, mint megszerezni, rátalálni. Sok úton el lehet indulni, de talán a célhoz vezető legrövidebb — igaz, legkeservesebb — a kétkedés útja. Mert nem a bizonyosság, nem a Tcndíthetetlenség, néni is a fanatikus meggyőződés vitt és visz előre, csakis a kétkedés. Le kell számolnunk minden bizonyossággal, vélt hitekkel, előítéletekkel, s mindent újra kell gondolnunk, értékelnünk. Mindezekről töprengve, már az önmagámban való kételkedésig is eljutottam: van-e bennem elég erő ahhoz, hogy leszámoljak tegnapi önmagámmal, hogy megtagadjam magamban mindazt, ami megszokás és kényelem. Néha szégyellem magam, mert többre becsülöm a langyos nyugalmat, mint a szellemi tévelygések termékeny nyugtalanságát és rendetlenségét. Ilyenkor hálás vagyok Marxnak, mert felmentésemre való hasonlatot is leltem nála, miszerint a szégyen forradalmi érzés. No, persze az én szerény szégyenem aligha képes ekkora minőségre, de az biztos, hogy erőt ad a tagadáshoz és a kételkedéshez. Bár cselekvésre is gyakrabban lendítene! Mert amíg a kétkedésben nem ismerünk mértéket és határokat, tetteink szűkre szabottak, s nemcsak azért, mert nem elég tágasak „repülőtereink”, s mert szüntelenül nyesegetik szárnyainkat. Ott és akkor sem repülünk, ahol és amikor megtehetnénk. Szándékosan tértem át az egyesről a többes számra, mert ami a cselekvést illeti, nemcsak én, te és ő — mindnyájan fenemód mértéktartóak vagyunk. Lustaságból, hozzá nem értés vagy tán érdektelenség miatt? Ki ezért, ki azért, ki mindegyikért. Egy biztos: a kételkedés önmagában nagy luxus, társulnia kell a valóság viszonyainak megújításával, s nem pusztán meghaladásával. A kornak megfelelő gyakorlathoz iránytűt is találtam magamnak. Brechttől valót: „Az ősi szokás helyett valami új nagy törvényt honosítsunk meg, éspedig azt a törvényt, hogy új helyzetekben újból vegyünk fontolóra mindent”. Zágoni Erzsébet
