Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-18 / 15. szám
NÉPÚJSÁG 1990. január 18., csütörtök I Érdektelenné vált kérdés lenne? Mezőgazdaságunk, a parasztság jövője Érdeklődéssel figyeltem azt a nyílt vitát, amely a föld- tulajdon és a mezőgazdaság jövője ügyében folyt a Népújság hasábjain és egyéb fórumökon. Mintha az év végére viszont érdektelenné vált volna ez a kérdés, és a vitázó felek egyike a rendkívül nehéz gazdasági helyzet szorításában nem merne vállalkozni egy új mezőgazdasági program kidolgozására... Az utolsó szót a mezőgazdasági szövetkezetek elnökeinek kongresszusa mondta ki az érintett kérdésben, s mintha nem volna, aki vitába merne velük szállni. Meg kell hagyni, egyes ottani állítások nem kis cinizmusról tanúskodnak. Ezek egyike, hogy a téeszek hatályos jogszabályok alapján jártak el a földek névleges áron történő megváltásának ügyében. Bizony, számos hatályos jogszabályt hoztak az elmúlt évben az ország hátrányára. Egyesek viszont saját önző érdekeikből továbbra is ragaszkodnak ezek érvényességéhez. Másik meglepő állítás, hogy a kisajátított földek jövedelmét (járadékát) az egész társadalom élte fel, a károsultak tehát forduljanak kártalanításért a társadalomhoz, vagyis az államhoz. n költséges, régi forma nélkül Ezt két szempontból is cáfolni kell! A földjüktől megfosztottak nem kártalanítást kérnek, hanem a földjük tulajdonjogának a helyreállítását. Az így kialakult helyzet pedig lehetővé teszi a szabad egyezkedést a mezőgazdasági termelés sérelme nélkül. A „megváltott” földek jövedelme társadalmi felélésének teóriáját kategorikusan el kell utasítani. Ez sértő a munkásokra, értelmiségiekre és a dolgozó téeszparaszt- ságra egyaránt. A felelősséget legegyszerűbb az elmúlt negyven év hibás gazdaság- politikájára hárítani. A föld jövedelmének felélésében azonban a mezőgazdasági téeszekben belülről keletkezett hierarchia és kívülről rátelepedő bürokrácia és oligarchia játszotta a főszerepet. Kétségtelen, hogy a kialakult helyzetet a pártállam hozta létre, így ebben nem kívánok senkit elmarasztalni. Az azonban felháborító, hogy egyesek lényegében változatlanul fenn akarják tartani a jelenlegi rendkívül költséges, termelési szerkezeti formát. És itt nem lehet elhallgatni a jövőre vonatkozó elképzeléseket, még ha ez sok bizonytalansággal és kockázattal jár is. A föld komoly használati értékkel bíró vagyon, ezt felismerte a kialakult agrároligarchia is, amikor fel nem osztható tulajdonként ragaszkodik hozzá. Márpedig a föld termő- képességének növelése, a vele kapcsolatos és szükséges felépítmények létrehozása, a hosszú távon szükséges beruházások megvalósítása jelenleg komoly áldozatot kíván. Erre az áldozatra csak azok lesznek hajlandók — ezt már száz esztendő történelme bizonyítja —, akik biztosak abban, hogy a föld tartozékaival együtt utódaik számára is biztosított. Rendezésre szorul a föld nélkül, vagy csekély földdel belépő téesztagoknak (utódaiknak) földtulajdonhoz jogosultsága . is, a tagsági idő alapján. Erről a vitatkozó felek „megfeledkeztek”, helyette vagyonjegyet próbálnak rendszeresíteni, mert így biztosított a hatalmát átmentett oligarchia vezető szerepe és érdeke. Saját erőből is lehet Igazságos és az ország javát szolgáló új földtörvénynyel kell biztosítani a földek nagyobb részbeni magántulajdonát, kisebb részben állami és közösségi tulajdonát. Űj szövetkezeti törvényben kell biztosítani a tulajdonosok szövetkezésének különböző formáit. Legyen lehetőség a laza, vagy szorosabb összefogásra egyaránt. A mezőgazdaság jellemzője ma a tőkeszegénység. A jövő mezőgazdái rosszul számítanak, ha a belföldi, vagy külföldi hitelekre támaszkodva próbálnak talpra állni. Ha önmagukon sem tudnak, az Isten nem fog segíteni! Kétséges az is, hogy a termelési hitelek kamataival és a bürokrácia fenntartásával járó költségeket a belátható ideig rosszul kereső magyar dolgozó rétegek meg bírják-e fizetni a mezőgazdasági termékek árában. (Pedig a mezőgazda- iágnak legbiztosabb piaca a belföldi piac.) Természetesen az állam szerepe rendkívül fontos. Az elmúlt harminc év paternalista gondoskodása egyértelműen káros hatással volt a mezőgazdaságra. A támogatások és elvonások együttes alkalmazása nem a termelést, hanem a spekulációt segítette. Az állam ne segítse a mezőgazdasági termelést. A fontos az, hogy bonyolult pénzügyi szabályozásokkal és adatszolgáltatási kötelezettségekkel ne akadályozza. Nem vállalkozom azok minősítésére, akik a mezőgazdaságban a nyereségadót bevezették. Azóta egyértelműen romlott az eredményesség. Tisztességes adóval A nyereségadó fenntartásával például a farmergazdaságok létrejötte elképzelhetetlen. A földadó mellett egy kisebb mértékű községi pótadónak van még létjogosultsága. Viszont könyvvezetésre kötelezni a mezőgazdákat és állattartókat azért, hogy-a többletmunkával és többletbefektetéssel elért eredményt elvonják tőlük, egyszerűen abszurdum. A más-más embert kívánó munkát megkövetelni egy embertől, vagy családtól, eleve reménytelen. A rendeletekben való jártasság és könyvvezetés képessége nemigen jár együtt a mezőgazdaságban és állattartásban szükséges rátermettséggel. Ha a rendeletet alkotók irigylik a paraszti munkával szerzett többletjövedelmet, akkor próbálják meg ezt a „jövedelmező” foglalkozást. A paraszti termelésből származó többletjövedelem elsősorban többlettermeléssel érhető el. Ezeknek a többlettermékeknek a kereskedelmi forgalmazása, esetleg exportja során legyen képes a pénzügyi hatóság az államot megillető tisztes adó beszedésére. A jelenlegi módszerek azonban csak az elked- vetlenedést szolgálják. Varjú Lajos nyugdíjas pedagógus Márciusban: mezőgazdasági könyvhónap Megyónkből indult Országos mozgalom lett a tűzoltó-szakszervezet Annak idején lapunkban is beszámoltunk arról, hogy novemberben Gyulán alakították meg a hivatásos tűzoltók független szakszervezetét. Dudaszeg József alhadnagyot, a gyulai tűzoltóparancsnokság tűzoltási és szolgálati főelőadóját, a szakszervezet ideiglenes országos vezetőségének tagját az azóta történtekről kérdeztük. — Nőtt-e lényegesen a ta~ gok száma? — A 24 alapítóval indult szerveződésnek ma már 1614 hivatalosan is regisztrált tagja van — mondotta Dudaszeg József. — Nagykanizsától Nyíregyházáig, Mosonmagyaróvártól Gyuláig 37 vidéki, valamint fővárosi tagszervezet működik. A tűzoltóságok közel fele már kapcsolatba lépett szakszervezetünkkel, s az ország minden ötödik, hatodik tűzoltója tagunk lett. Ez jelentős eredmény, hiszen 1949- től a tűzoltóságnál lehetetlenné tették szakszervezet alakítását, illetve vannak olyan helyek — például Baranyában —, ahol a parancs^ nők eddig megakadályozta a szerveződést. A mi felépítésünk a tűzoltóság szervezeti rendjét követi, ez ma a lehetséges leghatékonyabb- működési forma számunkra. A helyi szervezetek önállóak, de megyei és országos érdekegyeztető szövetségre mindenképpen szükségünk van. Ezért a meglevő szervezetek küldöttei december 21-én Budapesten, a ' özalkalmazottak Szakszervezetének székházában országos tanácskozásra jöttek össze. Ezzel formailag is országossá vált a tűzoltó szakszervezet. A további szervezés elősegítésére, az ideiglenességet megszüntető országos kongresszusig a képviselet biztosítására hattagú vezetőséget választottunk. Levélben javasoltuk a tűzoltóság országos parancsnokának a kapcsolatok mielőbbi felvételét és rendszeressé tételét. Ennek hatására az ideiglenes elnökség tagjai január 10-én találkoztak dr. Héra Attila tűzoltó vezérőrnaggyal és két helyettesével. — A szerveződés korai stádiuma ellenére sikerült-e valamiben közös nevezőre jutniuk? — Néhány elvi kérdésben igen, de átfogó tárgyalási programmal természetesen csak az országos helyzetet tükröző kongresszusunk után tudunk előállni. Ez azért jelenthet gondot számunkra, mert az elmúlt negyven évben tudományos — különösen szociológiai alaposságú és hitelességű — felméréssel nem győződött meg senki az állami tűzoltók helyzetéről és véleményéről. A szolgálati út torzító hatásáról talán említést sem kell tennem ... ígéretet kaptunk, hogy az országos vezetés eljár annak érdekében', hogy a megyei és helyi tűzoltóparancsnokok — ahol ilyen előfordul — a továbbiakban nem akadályozzák meg a szakszervezet létrejöttét. Dr. Bleszity Já~ nos alezredes, az országos parancsnok általános helyettese pedig, megerősítette korábbi kijelentését: a bizonyíthatóan alkalmatlan megyei és helyi vezetőket arra érdemesekkel váltják fel. Ehhez szakszervezetünk segítségét is kérték. — Lesz-e beleszólásuk a bérezésbe? — A játékszabályok még nem alakultak ki, s ebben a kérdésben, valamint a lakásgazdálkodásban, üdültetésben az országos vezetés még erőteljesen védelmezi pozícióját. De ezekkel a kérdésekkel — véleményünk szerint — a szakszervezetet nem lehet megkerülni. Több év késéssel a tűzoltóságnál is bevezetik a hivatali munkarendben dolgozók számára a 40 órás munkahetet, ám a készültségi szolgálatot ellátók havi munkaideje egyelőre 240—260 órá marad, s talán kéthavonta egy pót- szabadnapot kapnak majd. Ebbe aligha nyugodhatunk bele. Talán még két friss hírt kell megemlítenem: a megyei parancsnok legutóbbi országos értekezletén már egyik elnökségi tagunk is megjelenhetett, illetve megtudtuk, hogy az országos parancsnokság a Közalkalmazottak Szakszervezetével elégedetlen polgári állománya — hatvan fővel — szervezetünkhöz kíván csatlakozni — válaszolta végezetül Duda- szeg József. k. A. J. Márciusban rendezik az idei, sorrendben a 33. mezőgazdasági könyvhónapot — tájékoztatta az MTI munkatársát Gallyas Csaba, a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat igazgatója. Az ünnepi alkalomra hét kiadó 41 művet jelentet meg, összesen 520 ezer példányban. A legtöbb könyvet, 32-t a mezőgazdasági kiadó jutatja el a terjesztő vállalatokhoz. A szakkönyvkiadón kívül az Akadémiai, a Gondolat, a Pallas, a Tevan, a Kossuth, az Aqua vízügyi kiadó gondoz tudományos, illetve ismeretterjesztő jellegű könyveket. A kiadók ösz- szesen csaknem 80 millió forint értékű könyvet szállítanak ezekben a hetekben az állami és a szövetkezeti terjesztő vállalatokhoz. A mezőgazdasági szakirodalmi seregszemle kapcsán író-olvasó találkozókat szerveznek. Bekapcsolódnak a programba a szakoktatás és a kutatás intézményei, a nagyobb mezőgazdasági könyvtárak, gyűjtemények munkatársai is. Több helyen a termelési rendszerek, mezőgazdasági kombinátok támogatják a könyvterjesztőket. A Veszprém megyei Kupon, a helyi Egyetértés Tsz-ben ezúttal mutatják be az érdeklődőknek az első szövetkezeti mintakönyvtárat. A könyvhónapi újdonságok között lesznek kiemelkedő szakmai művek. Mellettük megtalálhatók a hobbikertészeknek, a kis- és közepes gazdaságoknak, az állattartóknak, a horgászoknak és a háziasszonyoknak ajánlott könyvek is. (Hu tr£ Suzuki Napkeleti vizeken, hömpölyög az ár. Lehet, hogy most valami tiltott dalt idézek? Aprócska gyerek voltam, amikor gyakran hallottam a rádióban, de hisz’ akkortájt olyan strófákat is dúdoltak a felnőttek, mint a Jóska lelkem, én édes vitézem, meg azt, hogy Muszka földön lassan jár a posta. Szünőfélben vannak a tilalmak, nem csodálkoznék, ha újra hallanám a régi lemezt. Barátom, akiről lassan kiderül, hogy látnoki képességekkel bír, mindig előre megmondja, jni következik. Az elmúlt nyáron például fogadást kötött, hogy december 31-ig megbukik a titánok titánja, a .Kárpátok géniusza. Ki hitte volna, hogy már karácsonyra beválik a jóslata? (Van még a tarsolyban jó néhány próféciája, nem akarom elkiabálni.) Nos, ez a honfi, már évekkel korábban „megmondta”, hogy a japánok segíthetnének rajtunk. Egy magyar államférfi járt akkor a felkelő Nap országában, s barátom szerint összekacsintottak a császárral. Szemhunyorításból is megértették egymást, ezt nem tiltja a protokoll. Már csak idő kérdése, és jön a segítség. Aligha ilyen apróságokon múlnak a dolgok, de íme, elérkezett az idő. Suzuki Osamu úr, japán autógyártulajdonos, megállapodást irt alá, amely szerint hazánkban is gyártják majd a róla elnevezett kocsikat. Irigylem és féltem is a japánokat. Mégis csak valami, hogy ennek a Suzukinak a nagyapja alapította azt a gyárat, amelynek egyik részlege most Esztergomba települ. Eredetileg csak porszívókat készítettek, aztán motorkerékpárokat, majd pedig autót. Ez a cég bizonyára abból a könyvből tanulta a gazdálkodást, ahol a bővített újratermelés című fejezetet vastag betűvel szedték. Milyen nagyszerű érzés lehet, a nagypapa örökségét folytatni! Annak a márkának a hírére vigyázni, amely az évtizedek során emberek tízezreinek adott kenyeret. Alá az én nagyapám porszívók gyártásával kezd. hányszor pusztították volna el a munkáját, államosítják, dobják közprédává, teszik tönkre, züllesztik semmivé az emlékét is. Könnyű a japánoknak? De hiszen őket is meggyötörte a sors, ők is elvesztettek egy háborút. Igaz, utána nem ünnepeltették velük a hirosimai tragédia napját. Tudtak talpra állni és fejlődni, olyan sebességgel, amit európai ésszel felfogni se lehet. Nem tudom, dolgoznak-e még nálunk a napkeleti ország fiai, akik a naposcsibék közt is meg tudják állapítani, melyik a jérce és melyik kakas. Annak idején hallottam, hogy a japán szexálók ördögi sebességgel dolgoztak, napi 16 órákat, s a magyar segítőik 4 óránként váltották egymást, nem bírták az iramot. Évente 100 ezer autó! Ez már döfi. Ráadásul a környezetet kevésbé mérgező tíousból. Gondolják derék uraink, mi már annyira megszoktuk az össznépi gázkamrát, az útjainkon pöfögő szörnyetegek légióját, hogy nem is nekünk való az ilyen világcsoda. Így aztán ,,mai áron” 400 ezer forintot kóstál majd egy-egy masina. Havi 10 ezer forintos kereset, tisztán, már a jobb fizetések közé tartozik nálunk. Mindössze három évig és három hónapig kell tehát félrerakosgatni a kis pénzt, és máris itt a Suzuki. Közben persze se enni, se inni nem szabad, az esetleges egyéb kiadásokról nem is beszélve. De hát ezt megszoktuk, ugye? Kibírtunk már ennél cifrább időket, túléljük ezt is. Inkább Suzuki úr embereit féltem, ha sokat forgolódnak a magyar valóságban, el ne rontsák őket is. Most például láthatják, miként lehet a szerződéseket utólag is módosítani — egyoldalúan! —, mint ahogy tették a lakások kamataival. Csupán jó nevet kell kitalálni hozzá, s ebben profik a mi dicső elvtársaink, már meg is van a bűvös szó: „adó”. Bár Suzuki úr befektetéséért a japán kormány szavatol, s az talán kevésbé fifikás, mint a miénk. S egyelőre a pénzügyi packázások „csupán” bennünket, bennszülötteket sújtanak. Milyen szerencse! Ezért ha porszívók gyártásával próbálom megalapozni a családi vagyont, s nem kívánom, hogy minden második darabot elhappoljanak a mohó harácsszedők, meg kell szereznem a japán állampolgárságot. Utána visszajövök, és élem világom, az óhaza boldogulására. Andódy Tibor Éledő magyar—román kereskedelmi kapcsolatok A hagyományos csatornákon meglehetősen kevés gazdasági hír érkezik Romániából az utóbbi hetekben. Az MTI munkatársa külkereskedelmi vállalatoknál érdeklődött; a válaszokból ítélve a partnerkapcsolatok lassan felélednek, s a kölcsönös szállítások is normalizálódnak. A MOGÜRT-nél elmondták: a szállításokban nincs lemaradás, a forgalom gyakorlatilag szinte nem is szünetelt. Folyamatosan érkeznek a tehergépkocsik; ebben az évben 4800 benzin-, illetve dízelüzemű ARO kisteherautóra, valamint 300 Dacia pick-up kisteherautóra lehet számítani. Ellentételként Ikarus-alkat- részeket és garázsberendezéseket szállít a MOGÜRT. Az idei Dácia- és Oltcit-im- portban eddig még nem tudtak megegyezni, a meny- nyiség egyelőre vitatott. A magyar alkatrészigényeket egyeztették a román partnerekkel, ám konkrét szerződést még ezekre sem kötöttek. Megkezdődtek a kereskedelmi tárgyalások a Hungarocoopnál is. A román partner azt kéri, hogy a Hunga- rocoop az elmaradt exporttételek helyett élelmiszerszállítmányokat, elsősorban húskonzerveket küldjön. A magyar vállalat pedig arra számít, hogy a román partnerek pótolják korábbi tartozásaikat, s leszállítják az elmaradt jelentős mennyiségű ágyneműt, cipőt, bútort, háztartási üvegárut és szerszámot. A Konsumex múlt évi román importja meghaladta a 13 millió rubelt, az export értéke pedig mintegy 9,5 millió rubel volt. Az exporttételek elsősorban élelmiszerek, írószerek és kozmetikai cikkek, ezeket, a tavalyi szerződések alapján, folyamatosan szállítja a magyar cég. Az import többségét gáztűzhelyek, konfekcióáruk, textíliák teszik ki, a szállítások várhatóan hamarosan megkezdődnek. A Chemolimpex összforgalmának legnagyobb hányada a magyar—román vegyi egyezmény alapján bonyolódik.
