Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-18 / 15. szám
1990. január 18., csütörtök Befejezte magyarországi látogatását a japán miniszterelnök Kaifu Tosiki japán miniszterelnök és vendéglátója, Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke szerda reggel nemzetközi sajtókonferenciát tartott a Hilton Szállóban. A két kormányfő rövid bevezető nyilatkozatot tett. Németh Miklós azt hangsúlyozta, hogy a japán miniszterelnök látogatása különösen fontos Magyarország számára, mivel személyében a magyar—japán kapcsolatok 120 éves történetében első ízben tesz hivatalos látogatást Magyar- országon kormányfő a távolkeleti országból, ami mérföldkő lehet a két ország kapcsolatépítésében. Magyarország számára nagy jelentősége van annak, hogy a világ egyik vezető gazdasági hatalmává emelkedett Japán élénk figyelemmel kíséri a magyar reformfolyamatot, hazánk demokratikus átalakulását. Németh Miklós elégedetten szólt a Kaifu Tosikivel folytatott tárgyalásokról. A megbeszélések eredményei megfelelnek a kapcsolatépítés jelenlegi szintjének, és segítik a kontaktusok további fejlesztését is. Ezzel kapcsolatban Németh Miklós azt a magyar kívánságot fogalmazta meg, hogy Japán a jövőben vállaljon nagyobb szerepet Magyarország strukturális átalakításában, s örömmel szólt arról, hogy Japán a 24-ék csoportján belül, illetve kétoldalú alapon is kész segítséget nyújtani hazánk számára. Magyarország nagyra értékeli ezt a gesztust, amelynek már részletei is körvonalazódnak. Németh. Miklós ennek kapcsán megismételte azt a gyakran hangoztatott tételt, miszerint Magyarország nem segélyt vár partnereitől, hanem olyan támogatást, tőkét, külföldi szakértelmet, amellyel Magyarország saját maga biztosíthatja a gazdaság privatizálását. Kaifu Tosiki rámutatott a kelet-európai reformfolyamat jelentőségére, hangoztatván, hogy mindez a kelet—nyugati kapcsolatrendszer egészére is hatással1 van. Mindezen folyamatokon belül történelmi jelentősége van a magyarországi változásoknak, Magyarország „a reformok zászlóvivője”. Látogatásának tapasztalatait összefoglalva a japán miniszterelnök megelégedéssel szólt arról, hogy annak eredményeként ma már jobban érti az Európában zajló történelmi jelentőségű mozgásokat, s személyes benyomásai meggyőzték arról, hogy ezen reformoktól már nincs visszaút. Szerdán este elutazott Budapestről a Kaifu Tosiki miniszterelnök vezette japán küldöttség. A japán kormányfőt a felsorakozott díszszózad jelenlétében Németh Miklós miniszterelnök búcsúztatta a Ferihegyi repülőtéren. Mitterrand ma hazánkba érkezik Szűrös Mátyásnak, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökének meghívására január 18-án, csütörtökön kétnapos hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke. Az elnököt útjára' elkíséri felesége is. Románia: elhalasztják a választásokat A romániai Nemzeti Meg- mentési Front Tanácsa (NMFT) — az ellenzék kérésének eleget téve — ígéretet tett az eredetileg áprilisra kiírt szabad választások elhalasztására. Ezt Corneliu Coposu, a román Nemzeti Keresztény Parasztpárt elnöke jelentette be azután, hogy küldöttségüket kedden délután fogadta Ion Iliescu, ideiglenes román államfő, az NMFT elnöke. A front* részéről még nem erősítették meg a hírt. A választások új, pontos időpontját még nem tudni. Eltörlik a vízumkényszert Horn Gyula Rómában tárgyal Magyarország és Olaszország között eltörlik a vízum- kényszert a 30 napnál rövi- debb utazásoknál — ez a legfontosabb megállapodás azok között, amelyeket szerdán, tárgyalásai végeztével írt alá Horn Gyula magyar és Gianni de Michelis olasz külügyminiszter. A magyar— olasz megbeszélések kitűnő légkörben folytak, s a felek öt közös nyilatkozatot, jegyzőkönyvet és emlékeztetőt írtak alá. A vízumkötelezettség kölcsönös megszüntetése 60 nap múlva, március 19-étől lép életbe. A 30 napnál tovább tartózkodók, tartós kiküldöttek vízumeljárása, tartózkodási engedélyének megszerzése is sokkal könnyebb lesz, noha számukra nem szűnik Az olasz kormány vendégházában, az egyezmények aláírása után, kicserélik az okmányokat meg a vízumkötelezettség. A megállapodás valóságos áttörés: először születiik ilyen intézkedés a NATO és a VSZ egy-egy országa között. A politikai tárgyalásokról készült jegyzőkönyv rendszeres véleménycserét, konzultációt intézményesít különböző kormányzati szervek között. A külügyminiszterek a jövőben évente találkoznak. Megállapodás született arról. hogy a szövetségesi érdekeket nem sértő közös javaslatokat dolgoznak ki az egységes Európa mielőbbi megteremtése érdekében, s ezeket mindkét fél képviseli, szorgalmazza saját szövetségi rendszerén belül. Horn Gyula látogatásának második napján az ol'asz kormány gazdasági illetékeseivel találkozik, fogadja őt Francesco Cossiga köztársasági elnök és a Vatikánban II. János Pál pápa. A látogatás végén, a két külügyminiszter közös sajtóértekezletet tart, amire szintén első ízben kerül sor. KALÓZKÖPIÁK VITAMINOS SZENNYVIZEK Az illinoisi egyetem környezetvédelmi kutatócsoportjának megállapításai szerint a B2 vitamin, azaz a riboflavin a napsugár hatására alkalmas növényvédő szerekkel és ipari hulladékokkal szennyezett vizek megtisztítására. A riboflavin ugyanis elemi, nem környezetszennyező részecskékre bontja a szennyezőket. Végül pedig maga is elbomlik. HALÁLOS NEVETÉS Halálra nevette magát egy dán orvosprofesszor. Az egyik dán orvostudományi szaklapban ismertetett eset egy koppenhágai moziban történt. Öle Bentzen szemspecialistát a Hal, akitWan- dának hívnak című film nézése közben olyan heves nevetési roham fogta el kedvelt komikusa, John Cleese láttán, hogy az végzetes szívrohamot váltott ki nála. A szaklap leírása szerint a végzetes nevetés a szívpitvar izmos falának remegését idézte elő. TANULMÁNY Az ENSZ Információs Központja által kidolgozott tanulmány szerint a szupra- nacionális társaságok továbbra is együttműködnek a pretoriai fajüldöző rezsimmel, semmibe véve a világközvélemény felhívását, hogy hozzanak gazdasági szankciókat a Dél-Afrikai Köztársaság ellen. A svájci Szövetségi Gyűlés által végzett meghallgatások bebizonyították, hogy csak ebben az országban évente 600 tonna, a Dél-Afrikai Köztársaságból származó arany kerül forgalomba. Svájc egyben a dél-afrikai gyémánt egyik legnagyobb felvásárlója, ezáltal is jelentős támogatást nyújtva a fajüldöző rezsim számára. Svédországban is rendkívül elterjedt a számítógép- programok illegális másolása. Egy fejlett számítógép- program több tízezer koronába kerül, így a programot ismertető könyv ára néhány száz korona. A kettő közti különbségnek kevesen tudnak ellenállni. A kalózkópiákat nem csak amatőrök és magánszemélyek, hanem komoly cégek, sőt állami vállalatok is használják, illetve maguk is készítenek ilyen kópiákat. Vannak szakemberek, akik azt hozzák fel mentségükre, hogy az általuk illegálisan másolt programokat csak saját célra használják fel, nem terjesztik, illetve kereskedelmi hasznot nem húznak belőle. A számítástechnikai irodalom terjedése kimondva-ki- mondatlanul összefügg ezekkel az illegális tevékenységekkel. EGY FELMÉRÉS EREDMÉNYE A dohányzás megtiltását a munkahelyen és a hivatalokban jó szemmel nézné a nyugatnémetek kétharmada. Ezzel szemben az éttermekben és a szórakozóhelyeken csak egyharmaduk nem engedélyezné a füstölést. SZÁMÍTÓGÉPPEL A GYORSHAJTÓK ELLEN Az NSZK-ban sikeresen kipróbálták azt a Dániában kifejlesztett berendezést, amely arra hivatott, hogy leleplezze a gyorshajtókat, illetve a követési távolságot be nem tartó gépkocsivezetőket. Az e berendezéssel dolgozó közlekedési rendőrnek — miközben állandó távolságot tart az előtte haladó gépkocsitól — csak két gombot kell megnyomnia: az egyikkel a stopperórát kapcsolja be, a másikkal pedig elindítja a gépkocsi fordulatszámlálójával egybekapcsolt távolságmérőt, ötszáz-hatszáz méter megtétele után egyszerre állítja le mindkét mérést. A két műszer adataiból parányi számítógép kiszámítja a gépkocsi átlagos sebességét. A berendezést hordozható videomagnó egészíti ki. Ez a rendőrautóból látható képen kívül rögzíti a számítógép sebességadatát, a mérés napját, óráját és percét. DER SPIEGEL-ben olvastuk: Temesvár, a román Ceauschwitz Hosszú idi kell még, hogy elmúljon a fílelem Az a temető a rakodópályaudvar és egy gépgyár lepusztult műhelyei között találha- ■ tó. A sírok, már amelyek egyáltalán felismerhetőek, romosak. Az összeeszkábált fa- keresztek erre-arra düledeznek a gazos területen, Aki itt nyugszik, Románia, Európa szegényházának legszegényebbjei közül való. Még neve sincs ennek a temetőnek. Azok kevesen, akik tudnak létezéséről és idevetődnek, úgy hívják „a szegények földje”. Az a temető december végén fogalommá lett a város lakói számára, méghozzá borzalmas fogalommá. A szegények földjéről kiderült, hogy az a hírhedt tömegsírok egyike, ahová a román titkosrendőrség, a Securitate a város meggyilkolt polgárainak százait, ezreit elrejtette. Szótlan látogatóoszlop vonul el a kiásott sírok mellett. Tagjai kendőkkel és sálakkal igyekeznek orrukat befogni, hogy ne érezzék a tetemek szúrós, szagát. Lábuk előtt a megfagyott agyagtalajon 18 holttest. Borzalmasan megcsonkított, megégetett holttestek, a kínzás nyomaival. Egy fiatal- asszony groteszk módon kitekert karjai, hasán egy aliig kifejlett magzat. „A testéből hasították ki a Securitate ördögei” —mondja a kíséretünkben levő munkás-milicista. — „Remélhetőleg akkor már halott volt szerencsétlen anyja” — teszi hozzá halkan. Fiatalok apró gyertyákat gyújtanak és fehér szegfűt tesznek a holttestre. „Menjetek csak közelebb — szól hozzájuk a miMcista —, és soha ne felejtsétek el, amit itt láttatok! Mert ez Temesvár, a román Ceauschwitz.” ... „Huszonnégy évig hagytuk, hogy megbilincseljenek és szolgasorba süllyesszenek bennünket. Most vágtunk vissza. Istenem, nem is titkolom, hogy büszkék vagyunk.” Hans Elmer, az 56 éves asztalos a bánáti svábok lágy, kicsit régiesen csengő dialektusát beszéli: Temesvár a Bánát fővárosa, ahol túlnyomórészt a német, a magyar és a szerb kisebbség él... Elmer december közepén több ezer munkással együtt ott volt az opera és a csodálatos ortodox katedrális közti nagy téren, hogy a magyar származású Tőkés László tiszteletes kilakoltatása ellen tiltakozzon, hogy megvédje Ceausescu rendíthetetlen ellenfelét, akinek életére tört a Securitate. A munkások négy nap és négy éjen át kitartottak az operatéren, egészen addig, amíg megjelent a hadsereg és a titkosrendőrség, vakon a tömegbe lőttek, százakat öltek meg. Hans Elmer szerint „ez volt a diktatúra végének kezdete”. Hiszen az első vérfürdő után egyre több katona a tüntetők mellé állt, fegyverét a rettegett titkosrendőrökre irányította, nem a népre ... A felkelés után egy héttel a letartóztatott Securitate-tisztek tekintetéből nem any- nyira a félelem, mint inkább megvetés és értetlenség tükröződött. Egyszerűen nem tudták felfogni, hogy éppen őket — a diktátor ütőképes és mindenható testőrségét — a nép leköpdösi és átkozza, éppen az a nép, amellyel éveken keresztül büntetlenül azt tehettek, amit csak akartak. Amikor az egyik Securitate-parancsnokot elvezetik, egy fehér prémsapkás nő hisztérikusan kiáltja: „Manescu, ismerlek én téged, te disznó! A fiam sorsa szárad a telkeden, ezért meg kell fizetned!” Az óriástermetű őrnagy tenyerébe temeti arcát és zokogni kezd — aligha megbánásból, inkább önmagát sajnálja és fél. Meglepő, hogy a várakozók közül senki sem próbál rátómadni a fogolyra, bár nem okozna különösebb gondot. Corinna Popo- vics angoltanár-nő megjegyzi: „Természetesen nagy a kísértés az elnyomás és a terror hosszú évei után, hogy egyszerűen odalépjünk és a képébe vágjunk a gyilkosnak." De a lincstörvényt, azt mégse! „Bár ők úgy viselkedtek velünk, mint az állatok, mi mégis emberként akarjuk kezelni őket." ... A temesvári polgárok fejében mindenesetre olyan gyorsan nem ment még végbe a változás. A műszerész Calin elmondja, hogy az utcai ellenőrzések során megdöbbenve tapasztalta: a megállított gépkocsi- vezetők ugyanúgy megijedtek tőlük, mint korábban a rendőrség vagy a Securitate ellenőrzéseikor. „Az emberek többnyire remegtek és teljes rémülettel néztek ránk." Persze ez nem lepte meg különösebben Ca- lint, hisz tudta; „Sokan azok közül, akik most velünk együtt vannak a polgári bizottmányokban, korábban titokban együttműködtek a Securitatéval mint informátorok vagy mint besúgók.” És: „Nagyon hosz- szú idő kell még, hogy elmúljon a félelem.” A város legkeresettebb embere Traian Sima volt, 53 éves ezredes, évek óta secu- főnök, tehát a helyi KP-vezér mellett a leghatalmasabb. Minden utcai ellenőr jól az emlékezetébe véste arcát. Amikor a katonai kommandó Tolsztoj utcai lakására ment, hogy letartóztassa, már csak a hűlt helyét találták. Fiával és feleségével elmenekült. Amikor a katonák kétemeletes házát átkutatták, azt hihették, hogy meseországban vannak. Annyi kincset, akkora gazdagságot találtak ott, amihez hasonlóra sem gondolhatott a nép egész élete során. Az ezredes házának leltárán a polgári bizottmány hat tagja dolgozott több mint egy héten áf. „Olyan dolgokat fogtam a kezemben, amelyek létezéséről sem tudtam, vagy csak hallásból” — mondta egyikük, a textilmunkás Corneliu Vajda. Sima secu-főnök elég nagy gyűjtő lehetett, különös tekintettel a műszaki cikkekre: hat japán színes televíziót és öt videót találtak házában, kettőt a mosókonyháiban, még originál csomagolásban. Továbbá: két Sony videokamerát, három autórádiót, két hifitornyot hangszórókkal — a szegény nép számára csupa elérhetetlen luxuscikket tehát, amit Ceausescu magas tisztjeinek adományozott, hogy magához édesgesse őket... A legnagyobb sokkot azonban a konyha felfedezése okozta a katonák számára, illetve a konyhához csatlakozó két éléskamra: négy hataltmas mélyhűtőpulf dugig csirkével, borjúcombbal, kilós marhasteakkel. Ettől, az éhező románok számára elképzelhetetlen bőség látványától Corneliu Vajda egészen rosszul! lett: „Kénytelen voltam arra gondolni, hogy nekem kisfiámmal és feleségemmel együtt havonta fél kiló hús jut. És azt sem lehet mindig kapni.”... A süppedő perzsaszőnyegekkel borított dolgozószobában, a tölgyfából készült íróasztalon hat fekete bőr aktatáska volt. Ezek közül kettőben a katonák száz lejes bankjegyek kötegeire bukkantak. Egy mérnöknő több órán át számolta össze, 563 000 tej értéket rejtett a két táska. Az arányok kedvéért hozzátette: „En 4Q00 lejt keresek havonta.” A másik négy koffert ki sem merték nyitni. Az egyik katonai szakértő ugyanis megállapította, hogy robbanószerkezetekkel vannak bzitosítva. A mérnök szerint nem lej, hanem hatalmas mennyiségű deviza rejtőzhet bennük .. . Corneliu Vajda szerint sok hasonló ház tehet Romániában, talán több ezer, ahol sok kincset halmoztak fel: „De mindet meg fogjuk’találni.” A textilmunkás Vajda a gyűlölt diktátor megbuktatása és kivégzése után rózsásnak reméli hazája jövőjét. ,,Rosszabb már nem lehet. És ki tudja, lehet, hogy néhány éven belül a román háztartásokban is lesz hűtőpult, tele élelemmel.’’ A bánáti Hans Elmer is bizakodó a jövőt illetően. 1964-ben adta be feleségével együtt kivándorlási kérelmét az NSZK-ba, augsbur- gi rokonaikhoz akartak menni. De ma másképp látják: „Feltétlenül itt maradunk, hiszen ez a hazánk.” t Fordította: Niedzielsky Katalin
