Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-16 / 13. szám

1990. január 16., kedd ( Forintmilliók a gyógyulók százaiért Kórház a város szívében Kérdőjelek a művészeti ösztöndíjakról... Ma már nem lógnak így a vezetékek Fotó: Fazekas Ferenc Az orosházi kórházban uralkodó állapotokról: az épület műszaki állapotálnak katasztrofális romlásáról, a műszerellátottság ’60-as évekbeli színvonaláról, a helyszűkéről már több alka­lommal beszámoltunk la­punkban. Ennek ellenére sok, a működést is veszé­lyeztető' körülményről még így sem tud vagy tudott a közvélemény. A múlt idő azért helyénvaló, ment né­hány hónap leforgása alatt valami megmozdult Oroshá­zán. illetve a kórházban. Erről és a tennivalókról Vranka József gazdasági igazgatóhelyettes és dr. Erostyák Mihály általános igazgatóhelyettes főorvos számolt be: — 1989-ben 33 millió 857 ezer forint volt a nagyjaví­tási keretünk, ebből kellett megoldanunk az égető prob­lémákat. Befejeztük a ka­zánház rekonstrukcióját (ÁFA nélkül 9 millió 450 ezerbe került) és elkészült a nyugati szárny felújítása is. Ez utóbbi 245 napot vett igénybe, naponta 80 ágyat szüneteltettünk. Ezért a munkáért kifizettünk 15 mil­lió 682 ezret. Tennivaló akad ínég bőven: a keleti szárny terveivel elkészültünk, a ki­vitelezés költsége körülbelül 13 milliót' emészt majd fel. 7 millió 200 ezer forintos nagyságrendet képvisel az orvosi gázellátó rendszer belső telepítése. Ezzel az 1990. évi nagyjavítási kere­tünket le is kötöttük. Ha el­készülünk a folyékony oxi­gén fogadására alkalmas ál­lomás létesítésével (amire jelenleg nincs fedezetünk), akkor nem marad más hát­ra, csak az északi szárnyon a fűtésrendszer felújítása — tájékoztatott Vranka József. — A rekonstrukciós tevé­kenységet minden esetben úgy végezzük, hogy azzal a komplex, nagy rekonstruk­cióhoz is alkalmazkodunk. A felújítási munkáknak össz­hangban kell állniuk az át­fogó programunkkal — egé­szítette ki a tájékoztatót dr. Erostyák Mihály. * * * Az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ 1989 tavaszán kór­házi alapítványt hozott lét­re. Októberre 32 vállalat, gazdálkodó egység csatlako­zott a kezdeményezéshez. Az alapítvány törzstőkéje je­lenleg 10 millió 210 ezer fo­rint. Cs. i. Új alapszabály- tervezet az akadémián A Magyar Tudományos Akadémia február 6-ára ösz- szehívott rendkívüli közgyű­lésén a tudós testület új alapszabályainak tervezete és az indoklásként elhangzó állásfoglalás lesz a vitatéma. Az akadémia szerepéről, jö­vőjéről, lehetséges program­jairól tanácskoznak. Az aka­démia által alkotott alapsza­bályok jóváhagyása a Mi­nisztertanács jogkörébe tar­tozik. Sürgős feladat az alapsza­bályok kialakítása — mon­dotta Király Tibor akadémi­kus, megbízott főtitkárhe­lyettes Molnár Erzsébetnek, az MTI munkatársának ér­deklődésére. Az akadémia már az 1989. évi közgyűlé­sén megfogalmazta azt az igényt, hogy alkossanak aka­démiai törvényt, és módo­sítsák az alapszabályokat. Ezekben rögzítsék az aka­démia érdekképviseleti sze­repét, köztestületi jellegét, autonómiáját, szervezetét és működésének rendjét. Az 1989. évi közgyűlés elfogad­ta a törvénykoncepció terve­zetét, s ezt szakmai és tár­sadalmi fórumokon is meg­vitatták. A tervezet szerint az aka­démia önkormányzattal ren­delkező köztestületként te­vékenykedik. Maga állapítja meg — a törvénnyel össz­hangban — alapszabályait, szervezetét, működési elveit, önállóan választja meg tag­jait és tisztségviselőit, és ma­ga határozza meg feladatait. Együttműködik a tudomány művelésére és fejlesztésére hivatott minden intézmény­nyel. szervvel, szervezettel, legfőképpen a tudományos kutatási feladatok kitűzésé­ben, végrehajtásában. Lehe­tővé teszi az egyetemi kuta­tók részvételét a testület tu­dományos tevékenységében. Az akadémiai kutatóinté­zetek önállóan működnek, ön­állóan gazdálkodnak az aka­démiai vagyon rájuk bízott részével. Maguk határozzák meg kutatási feladataikat, munkarendjüket, külső kap­csolataik irányait, formáit — mondotta az akadémikus a tervezetről. Kürtösi versek — Békésnek Az alábbi verset Mocufa Gheorghe kürtösi (Curtici) (költő, francia szakos tanár, iskolaigazgató juttatta el szerkesztőségünkbe. A költeményt eredeti román szö­veggel és magyarul közöljük. Gh. Mocuta: §apte zile care au zguduit lumea — Locuitorilor judejeului Bichi| Nu mai stntem un popor vegetal mámaliga romdneascá a explodat §i frige tn buncárul in care dictatorul ji dictatrisa §i-au petrecut luna de miere plodind avortonul omului nou dar cu ce pref, prieteni, cu ce pref §i cttä tristefe cttá bucurie libertatea noastrü are vfrsta lui Isus tiranizat de un írod $i o Irodiadá tn acela§i timp libertatea noasträ e firavá ca vocile atitor Gavroche implortnd de pe fundul gropilor comune. (Care e oare ultimul sünét pe care ti scoate un copil tmpu$cat? dar ultima imagine pe care o duce cu el din aceastä lume?) Zdpada anului unu cade peste morminte proaspete tn fafa porfilor deschise al Mitteleuropa ctfiva fulgi tnstngerafi au ajuns pina la Békéscsaba. Hét nap, amely megrengette a világot — Békés megye lakosainak Nem vagyunk már vegetáriánus nép a román puliszka felrobbant és éget a bunkerben hol a diktátor és diktátorné eltöltötték mézesheteiket szülve az új ember halott magzatát de milyen áron barátaim mennyi szomorúság és mily kevés öröm árán a mi szabadságunk egyidős Jézus szabadságával de zsarnokként ült rajta Heródes és Heródiás miattuk szabadságunk gyenge mint lövészárkokban térdre esett megannyi Gavroche hangja! (Milyen volt vajon az utolsónak elesett gyermek hangja, vagy az utolsó kép, mit magával vitt a világból?) friss hó hull az új sírokra, Közép-Európa megnyílt kapuin át néhány véres hópehely talán eljutott Békéscsabára is. Olvasom a Békés Megyei Népújság hasábjain, hogy si­került a művelődési szak- bizottságnak eldönteni: kik legyenek az 1990. év művé­szeti ösztöndíjasai. A felso­rolás elején máris megakad­tam, amikor Szántó Stella és Kolarovszki Zoltán nevét olvastam. Figyelemmel kísé­rem megyénk képzőművé­szeti eseményeit, és ha tehe­tem, minden tárlatot meg­nézek. Szántó Stellát, beval­lom őszintén, nem ismerem. A hivatásos művészek tár­latain Kolarovszki Zoltán munkáival sem találkoztam még. Egy kicsit tovább ku- tatgattam emlékezetemben. Igen! Néhány évvel ezelőtt volt a Munkácsy Mihály Múzeumban a „Mester és ta­nítványai” című kiállítás, mely Mladonyiczky Béla és tanítványainak munkáit mu­tatta be. Itt láttam Kola­rovszki Zoltán fáradt tájké­peit. És most lassan kiraj­zolódik a kép. Hiszen ez a fiú amatőr alkotó! Ez még nem lenne baj, de a három évvel ezelőtt létrehozott mű­vészeti ösztöndíj egyik lé­nyeges kitétele, hogy csak a művészeti alap tagjai pá­lyázhatják meg a képzőmű­vészek közül. Vajon milyen jogalapja lehetett Kolarovsz­ki Zoltánnak pályázni? Per­sze időközben a pályázati feltételek • is változhattak. De akkor miért nem pályá­zott a többi amatőr? Azok az ismert nevek, akik mun­káikkal már többször kivív­ták a megyei és országos szakmai zsűri elismeréseit. Csak néhány nevet közülük: az orosházi festők közül a lírai akvarelljeiről ismert Feldmann Tibor, vagy a fia­tal Tóth Bálint. A békéscsa­bai keramikus Prekop Já­nos, vagy a filozofikusan gondolkodó Penyaska László, a szintén tehetséges, jó raj­zi felkészültséggel rendelke­ző Novák Attila. A Békésen alkotó, lírai meseillusztrá­cióiról ismert Diószegi Esz­ter. S ha már Békésen tar­tunk. az idősebb generáció­hoz tartozó, becsületes élet­művel rendelkező nyugdíjas festő. Petrovszki Pál. Közü­lük kettőt tudtam személye­sen elérni és megkérdezni, hogy pályáztak-e? Vála­szuk: „Hiszen amatőrök nem pályázhattak, benne volt a kiírásban.” És valóban! Ol­vasom a pályázati kiírást, melyben világosan le van ír­va a feltételek között. Ezek- után szeretnék megnyugtató választ kapni az alábbi kér­désekre: — Mi alapján döntött a szakbizottság? Mivel indo­kolta döntését? — Szeretném tudni azt is, hogy kik pályáztak az ösz­töndíj eléréséért, hogy ösz- szehasonlíthassam az én ..szakértői” értékítéletemet a kulturális bizottság értékíté­letével. — Kikből állt a döntését vállaló bizottság? — S végül választ várok arra a kérdésre is, hogy mi­ért nem tudjuk még 1989 végén sem tisztességes mó­don, egyenlő esélyeket biz­tosítva az érdekelteknek, tá­mogatni az arra érdemes, jól dolgozó művészeket me­gyénkben? Tőkés Gyula ...s a válaszok A Békés Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága mű­velődési osztálya előterjesz­tése alapján 1985. május 21- én tárgyalta megyénk mű­vészeti életét és annak fej­lesztési lehetőségeit. Megál­lapították, hogy erősebben kell támogatni anyagilag is- az itt élő és alkotó művé­szeket és azokat, akik ugyan más megyében élnek, de megyénk kulturális, szelle­mi gyarapításában részt kí­vánnak venni. Egy megyei művészeti ösztöndíj létreho­zásának gondolatát támo­gatva a mindenkori műve­lődési osztály vezetőjét je­lölték ki a pályázati sza­bályzat kialakítására és an­nak törvényességi felügyele­tére. A pályázati szabályzat tar­talmazza, hogy három kate­góriában kerülhet kiosztás­ra az ösztöndíj, 25, illetve 20 ezer forint összegben, és úgymond „hivatásos” művé­szek részesedhetnek belőle. A pályázatokat pedig a művelődési osztály által életre hívott művészeti szak- bizottság bírálja el és tesz javaslatot a döntéshez. A szakbizottság — melyben a képzőművész szekciót Kosz- ta Rozália, Lóránt János, Tóth Ernő festőművészek és Mladonyiczky Béla szobrász- művész képviselte — egy­hangúan Szántó Stella és Ko­larovszki Zoltán pályázatát ítélték 1989-ben méltónak a pályakezdő ösztöndíjra. Ko­larovszki Zoltánról tudták, hogy nem tagja a művésze­ti alapnak, de meggyőződé­sük volt, hogy mivel ren­delkezik kellő előképzettség­gel (tanárképző főiskola, képzőművészeti főiskola ki­egészítő szak) és szakmai ambícióval, művészi fejlő­dését egy ösztöndíj nagyban segítené. Kolarovszki Zol­tán eddigi munkásságát a javaslattevők ismerték és tudták azt is. hogy milyen energiával dolgozik évek óta a kétegyházi alkotótábor szervezésében. Szükséges megjegyeznünk, hogy ez az alkotótábor a megye ama­tőrművészeti életét is színe­síti, gazdagítja. Mindezeket figyelembe vé­ve a művészeti szakbizott­ság jogosítványánál fogva tett javaslatot tavaly az ösz­töndíjak odaítélésére, és in­dítványozta, hogy Kola­rovszki Zoltán kapjon, támo­gatást, és a következőkben a művelődési, ifjúsági és sportosztály módosítsa állás- foglalását a pályázat felté­teleiben. Sajnálatos hibát akkor kö­vettünk el, mikor látva az egyes művészeti testületek nehézkességét és több eset­ben elzárkózását a tagfelvé­tel elől, nem tettünk azon­nal javaslatot a pályázat feltételeinek megváltoztatá­sára. Mivel Vámos László osztályvezető lett felruházva az ösztöndíjrendszer kap­csán minden joggal, így sa­ját hatáskörén belül a ja­vaslatot mérlegelve, az ösz­töndíj odaítélésével egyetér­tett. Tájékoztatásul közöljük, hogy a megyei művészeti ösztöndíjrendszer átalakítá­sára jelenleg teszünk konk­rét javaslatot, figyelembe véve az országos tendenciá­kat, hiszen mind a művé­szeti alap és intézményei, mind a Képzőművészeti Szö­vetség jelenleg is átalakuló- félben van. Ügy éreztük, hogy akkor, amikor szerte az országban erőfeszítéseket tesznek a bürokratikus meg­különböztetések ellen, he­lyesen cselekedtünk, hogy Kolarovszki Zoltán „ama­tőr” alkotó munkásságát ja­vasoltuk támogatásra. Ezúton is kérjük azokat, akik ügyüknek tekintik Bé­kés megve művészeti életét, javaslataikkal forduljanak szakbizottságunkhoz. Kálmán Balázs titkár, Rázga József, elnök Sikerkönyvek „A galambbal történt in­cidens idején, ami egyik napról a másikra szétzilálta egész egzisztenciáját, Jona­than Noel már elmúlt öt­venéves, s húsz, jóformán eseménytelen év után eszé­be sem jutott, hogy más fontos dolog is történhet ve­le, mint majdan a halál. És ezt nagyon is rendjén való­nak találta. Mert nem szí­velte az eseményeket, s ki­vált azokat gyűlölte, ame­lyek kibillentették belső egyensúlyából, összekuszál­ták életének külső rendjét. Hál’ Istennek, ezek az ese­mények többnyire gyerek­korának s ifjú éveinek szür­ke homályába vesztek, ő pe­dig nem szívesen gondolt rájuk, s ha mégis, szoron­gással telve: például arra a charentoni nyári délutánra, 1942 júniusában, amikor horgászásból igyekezett ha­zafelé — aznap vihar volt, a hosszú hőségre^eső jött, ő levette a cipőjét, mezítláb indult haza a meleg, nedves aszfalton, leírhatatlan élve­zettel tapicskolt a pocsolyák­ban ... —, tehát amint ha­zaért, berohant a konyhába, azt hitte, ott találja anyját, nyilván főz, de már csak a köténye lógott a szék tám­láján. Anya elment, mond­ta az apja, hosszabb időre el kellett, utaznia. Elvitték, mondták a szomszédok, elő­ször Vélodrome d’Hiverbe, onnan af drancy-i táborba, aztán irány kelet, ahonnan nincs visszaút...” A galamb a félelem köhy- ve. Olyan olvasmány, amit nem lehet letenni, de nem is kell, mivel a kisformátu­mú kötet alig több mint 80 oldalból áll. Patrick Süskind — a lebilincselően izgalmas és mélyen lélekboncoló írá­sok mestere — A parfüm című regényével lett világ­hírű. Korábbi nagy sikerű regényében szörnyű gyilkos­ságok történnek, ebben csak egy galamb jelenik meg a főhős párizsi szállásának aj­taja előtt. Ám ettől a ga­lambtól minden megváltozik Jonathan Noel körül. Tudok a fekete macska megjelenésének vészjósló ér­telmezéséről, arról, hogy bi­zonyos állatok feltűnésének az emberek évszázadok óta különös jelentőséget tulaj­donítanak. A galambot mindeddig a béke, a barát­ság szimbólumaként ismer­tem a művészetiekből, no meg a közterületeinket, épü­leteinket, utcáinkat szennye­ző nemkívánatos jövevény­ként a hétköznapokból. Pat­rick Süskind egészen félel­metes varázserővel ruházza fel a galambját, az ugyanis önvizsgálatra, számvetésre kényszeríti Noel urat. aki — életében először! — néz szembe önmagával, ötven esztendő elfojtott szorongá­saival, indulataival, félel­meivel, fiatalsága sorozatos kudarcaival, sivár, szánal­mas felnőttkorával. Megrázó ez a kisregény. » K

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents