Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-16 / 13. szám

1990. január 16., kedd o Másként gondolom n nyilvánosságról A karácsony előtti és utáni mozgalmas idő­ket tudósító hírdömping múltán kérek szót, hogy néhány sorban megemlítsem a Nép­újság egy korábbi számát, mely a városi tanács decemberi ülésével foglalkozik — meglehetősen kurtán — természetesen az én megítélésem szerint. („Pénz, pénz, pénz...”) Mindig bosszantott, ha nem kaptam szük­séges mértékű, tárgyilagos, teljes körű tá­jékoztatást olyan ügyekről, amelyek a közt érintették. Nem szeretem továbbá azt a megfogalmazást, miszerint általánosságban szólok, és nem mondom meg, hogy hol', mi történt, hol sózták rám, melyik boltban a bebarnult, összetöppedt „felvágott” ma­radványokat (persze originál árakon!) stb., mivelhogy bárhol megtörténhetett volna ez és az. Konkrét ügyben beszéljünk konkré­tan. Vallom azt, hogy mindehhez, így pl. a tanácsülés levezetéséhez, a közigazgatáshoz is szakértelemmel kell. De azt is, hogy csu­pán ez nem elégséges. A tisztakezűség is fő követelmény. Nem ugyanaz: költeni a saját pénzemet, vagy költeni a köz pénzét. Sőt! Annyi gyanús ügylet, „pénzeszköz-átcsopor­tosítás”, telekügy, garázsügy, ilyen-olyan bunda után ez utóbbi a legeslegfőbb köve­telménnyé lépett elő minden olyan társa­dalmi és gazdálkodó szervezetben, amely a köz pénzét kezeli. Ezért azt is vallom, hogy szigorúan ellenőrizni kell, mire, hová köl­tik el a sáfárkodók az adófizetők pénzét. Nem fogadom el azt a magyarázatot még a Hivatal főnökétől sem, hogy az APEH nem az adófizetők pénzéből fizet 10 milliót a saját reklámköltségére, hanem ennek for­rása a költségeinek múlt évi megtakarítá­sából ered — csordogál. (Tv-híradó, jan 2.) Tehát nem az adófizetők pénze volt ez, így szabadon elkölthető. Mindenféle és általános válságban va­gyok. A tanácsnál is jelentkeznek az ő spe­cifikus válságtüneteik. Még ott is létezik a „hiánygazdálkodás”. Hiánycikk a többi kö­zött a nyíltság, az egyenes beszéd, a nyil­vánosság. A médiáknál olykor a szűkszavú­ság, az alultájékozottság. a piti ügyek túl- indoklása elviselhetetlen. Ne felejtsük: nem­csak a találgatásoknak és alaptalan gyanú­sításoknak vehetjük elejét a normális kont­rollal, de az ellenőrzések szabálytalanságo­kat kiiktató hatása közismert. Nem vitatom, hogy a művészeteket, az irodalmat, a sportot és még sok minden mást mecénál- ni kell, de meg kell nézni, melyik művészt, írót, sportolót stb. látjuk el bőségesen pénz­zel, lakással, megrendeléssel, telefonnal, egyebekkel. Nem először hallottam az utób­bi időkben, hogy valamely roppant okos egészségügyi vizsgálóberendezésre (ki tud­ja, milyen úton-módon kerültek be ezek hozzánk) nincs pénze a kórháznak, klini­káknak, így azt bizonyos idő után vissza kell adni a feladónak, ha mégsem tudjuk megvásárolni. Végül egy termelő üzem hu­manista lelkületű döntése oldja meg a ret­tentő gubancot: 1-2 milliót „bedob” a ne­héz és bonyolult ügylet rendezésére. Az is megoldás lenne persze, ha kevésbé támo­gatnánk a futballt, a malackodó színielő­adásokat, az útszéli irodalmat (ez lenne az igazi, az egyetlen etikus megoldás!), s ak­kor onnan lehetne ide átcsoportosítani az ultrahangos vizsgálóberendezések előre nem tervezhető beruházásait. Igen ám, de akkor miből támogathatná néhány szocialista bá­ró sok-sok udvari bolondjának költséges hóbortját? Emlékszem, több szakma, csoportosulás között a nyomdászoknak is volt valaha (ad­dig, amíg nem „államosították”) önsegélye­ző egyesületük. Mindenféle gazdálkodásról, pénzforgalomról, vagyonváltozásról stb. el­számoltak az utolsó fillérig azok, akiknek el kell számolniuk, és a hiteles bilanciákat kinyomtatva-bekötve minden tag minden évben rendben megkapta. Év közben pe­dig, amíg nem „államosították”) önsegélye- intéztek azok, akiknek erre volt jogosítvá­nyuk, és ellenőriztek azok, akiknek meg ar­ra. Sohasem voltunk bizalmatlanok, mert minden a tagság előtt történt: tisztakezűen. nyíltan, áttekinthetően. A fenti fejtegetéseimből eredően tisztelet­tel és kíváncsian várom a nyilvános és rész­letes indoklását annak, hogy ugyan miért volt szükséges eme tájék egyetlen folyóira­tát „rászervezni” — amely eddig is erősen dotált vállalkozás volt —, s még inkább do­tálttá tenni egy, az állampolgárokat unos- untalan mindenféle „takarékosságokkal” nyo- morgató ínséges időszakban. Én inkább ott látom a megújulásra való törekvést, ha a meglevőt tennénk — igenis — provimciá- lisabbá a minden értékünket elnyelő, a szel­lemünket nyomorító szürke általánosságban. Építsünk új hidakat a szétrobbantottak he­lyén vagy mellettük, de az híd legyen, me­lyen oda-vissza lehet közlekedni. Az ilyen célokért érdemes áldozni; de azért, hogy tömény malacságokat terjesszünk ezres pél­dányokban, meg esetleges' pálinkaszagú „szociográfiákat”, azért meg nem szabad ál­doznunk egyetlen fillért sem a köz pénzé­ből! Meg azért sem, hogy idegen tájak mérgezett kútjainak vizét kortyolgassuk, ha vékonyka ebédünk után mégis inni kény­szerülünk. Akinek pedig mégis kell az ilyen irodalom, az adja ki azt — míg e nyomo­rúságunk tart — a saját pénzén. Van elég közpénzen működő kiadó (ilyen is, olyan is) az országban. A megyeszékhelyen, városunk­ban is van. Nem gondolom, hogy éppen egy új fenntartása lenne a legfőbb kulturális gondunk. Megjegyzem, nekem nem azzal van bajom, hogy az Üj Auróra lenyugodott és felkelt a Napóra. Bár kétségtelen, jó len­ne, ha ezeken a sokszor jobbára borús nappalokon is tudhatnánk: „Hány az óra, Vekker Űr?” Ránézek a szóbanforgó lapszám hivatko­zott cikke melletti hasábokra: onnan az „Eladatlan lapok, folyóiratok a posta ud­varán” című tudósítás szövege és képe néz rám. Ezért gondolom másképpen ezt az ügyet is. Szeretném magam is látni a vá­ros teljes költségvetését és persze zár­számadását is. Ügy gondolom, ezt látni az egyszerű városi polgároknak is joga van, a lapnak meg helye arra, ahol egy évben egy­szer mindez megjelenhet. Petőcz Károly Az Országos Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézetben folyó fejlesztések, illetve a védőeszközök, -berendezések gyártása folyamatosan korszerűsíti, hatékonyabbá teszi a munkavédelmet. Legújabb termékeik: korszerűsített zajvédő fültok, amely közel lineáris csillapítású, könnyű, jól tisztítható és törésmentes; a szemcseszóró kámzsa, amely az im­portot helyettesíti; a speciális hangtompítórendszerek, amelyek a szellőzőberendezésckhez csatlakoztatva, az irodák, műhelyek, vagy konferenciatermek zajszintjét csökkentik mini­málisra. Képünkön: T mpler Pálné a szemcseszóró kámzsát szereli össze Szocialista párti elnökségi tag Szarvason Dr. Géczi József egyetemi adjunktus a reformkori moz­galom egyik tagjaként ke­rült be a Magyar Szocialis­ta Párt elnökségébe a kong­resszuson. Szarvasra régi kollégája, dr. Pilishegyi Jó­zsef hívta meg, aki Szarvason a szocialista párt egyik ve­zető egyénisége. A szocialista párt jelenle­gi állapotáról, az ellenzéki szervezetekhez való viszo­nyáról, a demokratikus bal­oldal helyzetéről, a válasz­tásra történő felkészülésről folyt az eszmecsere egy ba­ráti esten. Géczi többek kö­zött annak az aggodalmá­nak adott hangot az érdek­lődők előtt, hogy az ország déli megyéinek nagymérté­kű elmaradottságát a jelen­legi társadalmi-gazdasági fo­lyamatok nem csökkentik, sőt a fokozatos leszakadás folytatódik. A szarvasi szocialista pár­ti tagság nem mulasztotta el nekiszegezni elnökségi tag­jának a kérdéseket az ame­rikai menedzseriroda állító- lagös megbízásáról és arról a bizonyos 200 milliós vá­lasztási kampányköltségről. Válaszában Géczi József eze­ket részben blöffnek, rész­ben elferdítésnek minősítet­te. Az amerikai menedzser­irodával ugyanis még az MSZMP folytatott korábban tárgyalásokat, de semmiféle megállapodás nem jött lét­re. A választási kampány költségeit illetően pedig Ne- ruk József a tv-ben arról beszélt, hogy mennyi kelle­ne. Egészen más kérdés, hogy mennyi lesz valójában az a pénz, amit a szocialista párt választási kampányára fordíthat. Kovács Nyílt levél Tisztelt főorvos úr! A tisztelet mindenképpen megilleti önt. Több évtizede látja el munkáját, segíti gyógyulásukban a rászorulókat. Hogy most mégis egy panaszügyben kerestük meg? Is­tenem! Nem vagyunk hiba nélküliek ... A közelmúltban egy beteg hozzátartozói keresték fel szerkesztőségünket. Arra hivatkoztak, hiába fordultak Önhöz, majd a megyei főorvos helyetteséhez, a kórház igazgató főorvosához. Alapjában, panaszukkal sehol nem foglalkoztak. Több mint két hónapig feküdt a békéscsabai kórház­ban, az ön osztályán, a traumatológián, a szóban forgó beteg — ön szerint humanitárius okokból tartották ott ilyen hosszú ideig. Rövid idő után a betegen hozzátartozói tenyérnyi fel­fekvést észleltek. Persze, hogy kifogásolták. Mindenki ezt tette volna a helyükben, ön arra hivatkozott, kevés a nővér és azok is leterheltek. Bizonyára így van. A csa­lád éppen ezért haza akarta vinni, mondván, otthon job­ban el tudják látni, ön nem engedte. Azzal érvelt, a be­tegnek kgrházi ellátásra van szüksége. És ezek után a beteget — az ő és a család tudta-beleegyezése nélkül — a szeghalmi kórházba szállíttatta. (Csupán zárójelben jegyzem meg: meglehetősen jó helyre, csak a módszer­ben volt a hiba!) Kicsordult a pohár. Ezért mentek a hozzátartozók ön­höz, aki — finoman fogalmazva — ajtót mutatott. Men­tek a megyei főorvos helyetteséhez, aki kivizsgálást ígért. Mentek a kórház igazgató főorvosához, aki azt kívánta, adják írásba panaszukat. (Nyilván azért, hogy nyoma maradjon!) És végül jöttek a szerkesztőségbe. így keres­tük fel önt, aki igyekezett védeni a mundér becsületét. És ez így természetes. Tudjuk, az egészségügy nehéz helyzetben van. Tudjuk azt is, hogy sem az orvosok, sem a nővérek nincsenek kellően megfizetve... De hát a lelkiismeretesség nem pénz kérdése. Ugye, ezzel egyetér­tünk? Az viszont sehogy sem fér a fejünkbe, hogy egy pa­naszt miért nem tudnak helyben, azonnal, emberi módon elintézni? Miért kell a hivatalokhoz és az újsághoz for­dulnia a panaszosoknak? ön erre azt válaszolta: — Mert vannak ilyen emberek! — Én pedig azt mondom, ha minden rendben lenne az ön osztályán, nem kellene fű- höz-fához szaladgálniuk, hogy orvosolják az orvosolni- valókat. Üdvözlettel: Béla Vali Köziiletek, szervezetek, vállalkozók figyelem! A Thermál Invest Befektetési és Gyógyidegenforgalmi Rt. egy közös üzemeltetésű irodaház építését kezdi meg Békéscsabán, a Luther—Kinizsi utca sarkán. Jelentkezéseket 1990. január 27-éig lehet írásban vagy személyesen megtenni a Micsurin u. 10—12. címen. Az irodaház földszinti részén a Luther utcára nyílóan üzletek kerülnek kialakításra, melyre a jelentkezéseket szintén január 27-éig várjuk. Valamennyi előzetes jelentkező részére 1990. február 1-jén délelőtt 10 órakor, a beruházás részleteit érintő megbeszélést tartunk a Micsurin u. 10—12. sz. alatt, de folyamatos felvilágosítást ad a 26-844-es telefonszámon Szikora Endre és Kovácsné Lőrinci Nóra is. VÁRJUK JELENTKEZÉSÜKET AZ IGÉNYÜK MEGHATÁROZÁSÁVAL. r A Démász értesíti a lakosságot, hogy 1990. január 16-án az alábbi létesítményt FESZÜLTSÉG ALÁ HELYEZI: Battonya, Petőfi Mgtsz, szárítónak épített OTR 20 630 tr. állomás. A vezeték érintése ÉLETVESZÉLYES ÉS TILOS! / " ” Kórháztechnikai Rt. NYUGDÍJAS LAKATOSOKAT kíván foglalkoztatni, BEDOLGOZÓ RENDSZERBEN. Elsősorban helybeli lakosok jelentkezését várjuk. Jelentkezni: OROSHÁZA, I. István király 106. Telefon: (68) 12-307. __________________________ S zellőző Művek 3. sz. gyáregysége FELAJÁNLJA 3000 NORMAÓRA FORGÁCSOLÓ SZABAD KAPACITÁSÁT. Érdeklődni lehet: Szellőző Művek, 3. sz. gyáregysége. Sarkad. Telefon: (66) 75-833, 10-as, vagy 25-ös mellék Telex: 83-215. k___________________________,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents