Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-12 / 294. szám

1989. december 12., kedd

Csak így tovább, Kardoskút!

(Folytatás az l. oldalról.)

előtti kórusban is énekelt, négyen pedig Békéssámson- ról járnak át a próbákra. Indítottunk angol nyelvtan- folyamot, néptáncot a gyerekeknek, és bizonyára nagy sikerre számíthat az Ismerkedés a Bibliával címet viselő előadássorozat. Jövőre népfőiskolát is szeretnénk. Tulajdonképpen nem sok ez,

de Kardoskúton 890 ember lakik . . .

— Hogy lehet mindezt egyedül győzni?

:— Nem vagyok egyedül. Mindenki segít a faluban. Amikor felmerült ennek az ünnepségnek a gondolata, rögtön jött néhány néni, hogy nem kellene-e sütni valamit, hiszen nem ünnep az ünnep sütemény nélkül. Én ezt addig csinálom, amíg

A pávakör énekel

„A nyugdíjasklubbal kezdődött...” — mondja Nagy Lászlónc

érzem, az embereknek szükségük van a maguk teremtette közösségre. Amíg szükségük van rá, hogy együtt dolgozzunk.

Hogy mennyire nejp „helyénvaló itt a kétkedés, bizonyítja az, hogy nem is tudunk nyugodtan beszélgetni, mert folyton benyit valaki az irodába, kérdezi: mit kell még csinálni, van-e meleg tea, hová tegyék a székeket? Hamarosan kezdődik a műsor. Miközben a szereplők készülődnek, az érkező vendégek megnézik a hímzőszakkör és a fafaragójuk kiállítását, amelyek mellett a gyermek rajzpályázatra érkezett „alkotások" is ott vannak. A/. ünnepség ezek díjazásával kezdődik. Ezután az irodalmi színpad, pávakör, gyermek színját- szócsoportok és az alig nyolc hete táncoló néptáncosok léptek fel, sorban egymás után, zsúfolásig megtelt nézőtér előtt. Mindenki ismert itt mindenkit.

Mit lehet ehhez hozzátenni? Kis kiállításuk vendégkönyvében egy — Nagy Lászlónénak szóló — üzenet szerepel: „Csak így tovább, Teri!’’ Egészítsük ki: csak ígv tovább, Kardoskút!

K. K.

Készülődik egy ifjú néptáncos

Fotó: Gál Edit

Lágymányos vagy Csepel-sziget?

Hol lesz a világkiállítás budapesti helyszíne?

Dél-Budapest lesz a Budapest—Bécs világkiállítás budapesti helyszíne, ha a rendezés jogát a Nemzetközi Kiállítások Irodájának (B1E) közgyűlése december 14-én Magyarországnak és Ausztriának ítéli.

Mint ismeretes, a világkiállítás budapesti helyszínére helykijelölési és terület- rendezési tervpályázatot hirdetett a Fővárosi Tanács, a kormány nevében a kor- mánybiztos, valamint a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium. A pályázatra 24 titkos és jeligés pályamű érkezett. A zsűri, neves építészek, közgazdászok, városrendezők, szociológusok, geográfusok, négy lehetséges terület — Gaz- dagrét-Órsöddomb, Dél-Buda, Óbuda-Aquincum és a kőbányai vásárváros — közű] választotta ki a legalkalmasabbat a nagyszabású rendezvény helyéül.

Mint Baráth Etele, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium államtitkára hétfőn az MTI munkatársának elmondta: a zsűri végül is Budapest déli részének két térségét, a Csepel-sziget északi csúcsát és a Lágymányosi-híd közvetlen környezetét találta a legalkalmasabbnak. A két terület egymással összefügg. Magát a kiállítást csak az egyik helyszínen rendezik meg, de a másik terület kihasználása is célszerű, sőt szükséges is. Mivel olyan tervpályázat nem volt, amely eqyedül képes lett volna

minden követelménynek eleget tenni, ezért a zsűri csökkentett összegben két első díjat ítélt oda. Mindkét terv jó megoldást tartalmaz a világkiállítás helyszínére. Míg azonban az egyik Lágymányoson helyezte el, a másik a Csepel-sziget északi részére képzelte a rendezvénysorozatot. Mindkettő fölhasználta viszont a Duna másik oldalát is, a kapcsolódó létesítmények elhelyezésére. A zsűri ezért kapcsolta össze a két pályázatot. A két variációból természetesen csak az egyiket valósítják meg, hogy ez melyik lesz, azt részletes műszaki, gazdasági elemzés alapján lehet csak véglegesen eldönteni.

Egy ismeretlen

József nttila-fénykép története

Az nem lári-fári,

Hogy a Faragó Sári Meghódított sok alakot,

És sok szivet átfaragott.

Senki ne keresse József Attila válogatott művei közt a fenti kis bökverset, hiszen a költő egv fénykép hátlapjára írta. A címzett, Sárika néni, éppen annyi idős, mint amennyi József Attila lenne. Budapesten, egy terézvárosi lakás féltett kincsei közé tartozik az eddig ismeretlen fotó, amely József Attila fanyar mosolyát is megörökítette. A hölgyek közt balról a második az a hajdani kislány, Faragó Sárika, aki a nevezetes eseményre ma is élénken emlékszik.

— 1929 októberében Bala- tonlellén üdültem — mondja Sárika néni. — A MAB1- nál voltam tisztviselő, nem is tudom, hogyan jutott nekem ez a beutaló. Talán valami fejes visszaadta, mert már vége volt a szezonnak. Nagy szigorúság volt az üdülőben, egymástól elzárva laktak a férfiak és a nők. Persze, nem azért voltunk fiatalok, hogy ne találjuk meg a kiskapukat. Minden alkalmat megragadtunk,

hogy kilógjunk a nagy szigorból. Azt mondtuk, hogy templomba megyünk, de inSikerkönyvek

Nem csak a lágerirodalom, a tényfeltáró visszaemlékezések korát éljük, ugyanilyen népszerű az erotika, a szex — filmen, zenében, könyvben. Ez utóbbi műfaj ízléses, szép példája Li Jü műve, A szerelem imaszű- nyege. alcíme: Erotikus regény a Ming-korból.

1280 és 1368 között játszódik a történet Kínában. Főhőse „egy jó kiállású és fáradhatatlan, káprázatos szerelmi képességekkel rendelkező fiatalember, akit a bölcs buddhista szerzetes hiába int a test örömeivel, a bujálkodással járó veszélyekre”. „Éjfél Előtti Tanítvány — mert így hívják hősünket — nem arra használja a gyékényből szőtt imakább a cukrászdában kötöttünk ki. Hamar kiderült, hogy a férfiak közt van a híres költő, József Attila is.

Nehezen formálódnak a szavak Sári néni ajkán. Infarktust vészelt át, majd a hangját teljesen elvesztette. Ismét tanulnia kellett a beszédet. Vasakarattal edzi magát, s immár szép folyamatosan emlékezik élete nagy eseményére:

— Kedves ember volt József Attila, jó volt a társaságában lenni. Fiatalok voltunk, nagy kedvvel örültünk az életnek. Szívesen volt ő is köztünk, igazán nem éreztette, hogy milyen kivételes zseni. Jó kis társaság verbuválódott az üdülőben. Hogy ne csak titok.- ban találkozhassunk, József Attila műsoros estet szervezett. és ahhoz ugye próbálni is kellett. Ezt még a legszigorúbb gondnok se tilthatta meg. Én Reviczky Gyula A Pán halála című költeményét szavaltam, ma is emlékszem a refrénre: „Meghalt a nagy Pán! A nagy Pán halott!" József Attila a saját verseit mondta el. Sok szép szavalatot hallottam életemben, de azt az estét soha nem felejtem. Ha nem küszködnék most a szavakkal, akkor se tudnám elmondani. Megborzongott a teszőnyeget, hogy azon Buddha tanításaiban mélyétíjen el. hanem egészen másra. Az elmélkedés csodái helyett a testieket választja, azokban

rém. amikor a költő szólt hozzánk. Megfeledkeztünk arról is, hogy ez a kedves fiatalember délutánonként a cukrászdában koccintgat velünk, csak azt éreztük, hogy géniusz! szellem van köztünk.

Nézegetjük a fiókok mélyéről előkerült fényképei, amely búcsúzás előtt örökítette meg a társaságot. Gyorsan dolgozhatott a fotós, mert még arra is volt alkalom. hogy mindenki odaka- nyarítsa a nevét, a többiekkel együtt József Attila is, Egy másik fényképen pedig a mókás kis versikével bókolt Sárikának.

— Akkor már menvasz- sozny voltam, nekem nem udvarolt Attila, de mondhatom, jó pajtások voltunk. Később nem találkoztunk, hiszen én férjhez mentem, s az együtt töltött három hét csak egy villanás volt mindkettőnk életében. Számomra mégis felejthetetlen maradt az az idő.

Sári néni asztalán Petőfi Sándor versei. Naponta rendszeresen olvassa, hangosan, úg ytanuj ismét beszélni. Jelképnek is bizsergető: gyakorlásként Petőfi szavait mondogatja, s így jut el gondolatban József Attilához.

Andódy Tibor

tör egyre mélyebbre, a tökéletességet célba véve féktelenül hajszolja a kalandokat.

Szórakoztató olvasmányt ígér, és nem akármilyen meglepetést a karácsonyfa alá — ez a fordulatokban, erotikus jelenetekben igen gazdag regény mindazoknak, akik vonzódnak az ízléses és hangulatos ábrázolásmód iránt. A „kéjvágy megszállottját" tizenkilenc valóban pikáns fejezeten keresztül követhetik nyomon, miközben az ütközetekben kiderül, hogy a hős mire képes.

Az eredeti kínai kiadás fametszetei alapján készültek a Medicina kötetének illusztrációi, és ez a könyv azon túl. hogy szórakoztat, alighanem szexuális kultúránknak is használ.

N. K.

Bz álmos falu

(2.)

A testőr diktál, majd távozik

A testőrfoglalkozás nem tartozik a legelterjedtebb hivatásokhoz, nemhogy a megyénkben, de az országban sem. Meglehet, kevesebb van belőlük, mint miniszterből. Használjuk, ki a ritka alkalmat, ismerkedjünk meg vele.

Első ránézésre a fiatalembert inkább hittérítőnek képzelném. Kifejezetten szelíd tekintetű, szemeiben diá- kos ártatlanság, szelíd arcvonásai — ahogyan ezt mondani szokás — vajszívet sejtetnek. Túlzottan erősnek sem tűnik, agresszívnek pedig végképp nem.

— Szóval meg tudná védeni a főnököt, ha valaki, vagy valakik inzultálnák?

— Valószínűleg.

— Valószínűleg vagy biztosan?

— Inkább biztosan. Legalábbis az eddigi tapasztaI latok szerint. Volt már része egy-két „lovagias ügy” lerendezésében — jegyzi meg a főnök, majd folytatja: — Olyan gyors, mintegy macska, meg hát a divatos

zakó csalóka, sok mindent eltakar. Azért esett rá a választásom, mert szemtanúja voltam, amikor lerendezett három kötekedő suhancot a szomszéd falu szombat esti diszkójában.

A hősünk így érzékelteti az ominózus esetet:

— Belénk kötöttek a fiúk. A barátnőmre vetettek szemet, az-nem vitás. Hiába szóltam nekik, hogy jobb a békesség, nem hallgattak rám. Körbeálltak és az egyikőjük keze már lendült is. Kénytelen voltam odacsapni, néhány másodpercnél nem tartott tovább. Azóta előre köszönnek, mondhatnám, hogy barátok vagyunk.

Gyere ki!

! I

— És honnan van ez a gyorsaság, erő?

— Sokáig bokszoltam, jó iskola az önvédelemhez.

— A karate vagy a dzsúdó állítólag használhatóbb ilyen célokra.

— Már akinek. Például a múltkor bejött haverjaival egy válogatott kerettag dzsúdós nagyfiú. Szinte félrelökött az ajtóból, amikor a diszkóbelépőjegy árát kértem tőlük. „Ugyan, ugyan, öcsi, nem szeretjük, ha pattog valaki” — jegyezte meg, s már ment volna tovább. Kénytelen voltam megfogni a kezét. Jegy nélkül nem megy — mondtam neki, igen nagy nyugalommal. És hozzátettem: „Gyere ki, beszéljük meg ezt a dolgot.” Nagy pofája vçlt, még nevetett is, amikor levetettem a kabátomat, és kimentem utána. t

— És?

— Hogyhogy és? Elszakadt az ingem és egy pofont is a javára kell írnom, de amit a bajnokunk kapott, nem tette zsebre. A barátai összekaparták a járdáról, és amikor volt annyi ereje, hogy kérje tőlem az újbóli bebocsáttatását, már a kézé-