Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-12 / 294. szám
1989. december 12-, kedd o IgNiUMM Lesz-e munkánk, tudunk-e keresni? II J Munkahelyi biztonság, kereseti lehetőségek a megyében A Központi Statisztikai Hivatal 1988 október—novemberében reprezentatív felmérést végzett a 15—88 éves népesség körében a munkahelyi biztonság és a kereseti lehetőségek megítéléséről. A minta országosan mintegy 38 000, ezen belül Békés megyében közel 1400 főre terjedt ki. a kapott válaszok szolgáltak alapul ahhoz a becsléshez, amelyből az ország, illetve a megye egészére is valószínűsíthető információkhoz jutottunk. Az adatok a különböző helyzetű keresők szubjektív véleményét tükrözik, de alapvetően nem függetlenek a környezetükben kialakult társadalmi-gazdasági viszonyoktól. E cikk keretében — az egyébként megrendelhető részletesebb elemzés alapján — csak a legfontosabb megyei tendenciák bemutatására válallkozunk. esetenként összehasonlítva a megfelelő országos adatokkal. Munkahelyi biztonság esélyek- újra-elhelyezkedési A megyében az aktív keresők mindössze 4" »-a, az országosnál kisebb aránya kíván a jövőben munkahelyet változtatni. E szándékok fő okaként mind a férfiak, mind a nők körében legtöbben a magasabb jövedelem eléréséi, illetve a biztosabb állást jellöték meg. A nőknél naég további említésre méltó hányadot képviselt a lakóhelyhez- közelebbi munkahely, a férfiaknál pedig a jobb munkakörülmények, illetve a családi okok miatti munkahely-változtatási szándék. Azt az eshetőséget, hogy munka- (tagsági, bedolgozói) viszonyát egy éven belül megszüntethetik, az aktív keresők 2"'»-a (több mint 300!) fő) biztosnak tartotta a megyében, s további 24"'„-a vélekedett úgy. hogy ez a lehetőség fennáll. Az előbbi arány valamivel alacsonyabb. az utóbbi jóval magasabb az országosnál. A nők közül valamivel többen, a férfiak közül kevesebben voltak, akik biztosnak tartották munkahelyük elvesztését. ugyanakkor a férfiak nagyobb aránya szerint áll fenn ennek a lehetősége. A munkavállalók munkahelyük elvesztése esetén az Kereseti lehetőségek A ’80-as években — a korábban jellemző túlnyomóan mezőgazdasági kistermelés mellett — a kisvállalkozások létesítésének széles skálájára nyílt lehetőség az országos átlagnál kedvezőtlenebbnek ítélték meg újra- elhelyezkedési esélyeiket. Közel egytizedük úgy vélekedett, hogy egyáltalán nem, közel egynegyedük pedig úgy, hogy csak a jelenleginél rosszabb anyagi vagy egyéb feltételek mellett (pl. lakóhelytől távol) tudna munkaviszonyt létesíteni. Viszonylag alacsony volt azoknak a hányada (8"n). akik úgy látták, hogy hasonló. vagy más munkakörben, de a jelenleginél jobb anyagi feltételekkel tudnának elhelyezkedni. Az elhelyezkedési esélyek kapcsán az is fontos kérdés, hogy mennyi idő alatt lehet új munkahelyet találni. A megyében e szempontból is jóval rosszabbnak érezték helyzetüket a dolgozók, mint országosan. Az aktív keresők csak 17, országosan 28" o-a vélte úgy, hogy azonnal ei tudna helyezkedni. Nagyobb volt viszont azok aránya a megyében, akik úgy ítélték meg, hogy 2 hónapon belül, illetve 6 hónapon belül el tudnának' helyezkedni. A férfiak — az országos tendenciának megfelelően —• kedvezőbbnek vélték helyzetüket, mint a nők. ipari, a szolgáltatási és a szellemi jellegű tevékenység területén. Ezek térhódítása a lehetőségeken kívül a kény- szerűség következménye is, mivel a főmunkaidőből származó keresetek — a fokozatosan növekvő árak mellett — egyre kevésbé biztosították a családok megélhetését. A személyi jövedelemadórendszer bevezetése a túlmunkából származó jövedelmek fokozott megadóztatását jelentette, így nem érdektelen, hogy a dolgozók 1988 őszén hogyan ítélték meg kereseti lehetőségeiket. A többletkeresetek elérésének legálisan három forrása van. a főmunkahelyen fő- munkaidőben, illetve ugyanitt túlmunkáért kapott keresetek, valamint a főmunkahelyen kívül vállalt tevékenységből származó jövedelmek. A megyében az aktív keresők 8° o-ának — az országossal közel azonos arányának — véleménye szerint van lehetősége arra, hogy keresetét főmunkaidőben növelhesse. Ez összességében kevésnek mondható, ha figyelembe vesszük, hogy a főmunkaidő becsületének, szerepének növelése a cél. Az ilyen lehetőségekkel rendelkezők 62"»-ának véleménye szerint megéri főmunkaidőben többet dolgozni, s ezáltal többletkeresethez jutni, a többiek szerint nem éri meg élni e lehetőséggel. Kistermelés — kisvállalkozás A felmérés arra is választ adott, hogy a 15—59 éves népesség milyen hányada vesz részt valamilyen módon (főfoglalkozásként, vagy amellett) kistermelésben, illetve kisvállalkozásban, s véleménye szerint érdemes-e azt hosszabb távon folytatni, e téren perspektívában gondolkodni. Békés megyében az említett népesség csaknem fele — országosan csak 38%-a — érdekelt ilyen tevékenységben. Ez szintén elsősorban a megye mezőgazdasági jellegével, s ebből adódóan a nagyobb arányú mezőgazdasági kistermeléssel függ össze, de emögött is meghúzódik az átlagosnál nagyobb rászorultság. A kistermelésben, -vállalkozásban valamilyen módon érdekeltek háromötöde úgy Miért szeretem? „Minden egyes versmondás harc 99 Munkahelyükön főmunkaidőn kívül már többen látnak keresetnövelési lehetőséget; az aktív keresőknek 17"n-a, az országosnál valamivel kisebb aránya. Az adózás bevezetésével ez a túlmunka már korántsem olyan kifizetődő, mint az előző években, de a megyében e lehetőséggel rendelkezők 56" o-ának véleménye szerint még így is megéri (országosan csak 38"o-ának). A 15—69 éves népesség legnagyobb hányada a főmunkahelyen kívüli munka- vállalásban lát a legtöbb lehetőséget, s ez éri meg számára legjobban a többleterőfeszítés vállalását: ami egyértelműen jelzi a-főmunkaidőben végzett munka leértékelődését, a gazdaságban meglévő zavarokat. A megyében a 15—59 éves népesség 37" o-ának — országosan közel felének — van lehetősége munkahelyén kívül munkát vállalni. Ugyanakkor az e lehetőséggel rendelkezők háromnegyede — az országosnál jóval nagyobb hányada — látja úgy, hogy számára megéri a munkahelyen kívüli munka vállalása. Ez az országosnál alacsonyabb átlagkeresetekkel, s ebből következően a nagyobb ráutaltsággal magyarázható. látja, hogy számára hosz- szabb távon e tevékenységnek csak a szinten tartása éri meg, s mindössze egyötöde foglalkozik a továbbfejlesztés gondolatával. A megyében valamivel alacsonyabb volt a szinten tartást véleményezők hányada, mint országosan, a fejlesztésre viszont azonos arányban látnak lehetőséget. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a megyében a kistermelők, -vállalkozók jóvá] nagyobb aránya érzi kedvezőtlennek hosszabb távú perspektíváit, mint országosan, ugyanis a megkérdezettek 15" „-a (országosan csak 9"n-a) foglalkozik a visszafejlesztés gondolatával. István Tiborné tájékoztatási osztályvezető, KSH Békés Megyei Igazgatósága Emlékezetes esemény volt a békési Fehér Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskolában: a Medosz munkás- fiataloknak és diákoknak szervezett vers- és prózamondó versenye. Emlékezetes volt, mert a nem humán irányultságú iskolák tanulói szép verseket mondtak és jól; fiatalos felfogással és magyarként. Őket hallgatva az a remény, sőt hit támadt az emberben, hogy sohasem kell megkongatnunk a vészharangot Balassi, Ady, József Attila, Sütő András remekművei fölött; az új nemzedékek magukénak érzik az örökké üzenő eszméket, bárhogy is változik a világ. Persze, voltak, akiknek nem sikerült megküzdeniük íróink, költőink soraival, másoknak — fiatal koruknál fogva szinte érthetetlen módon — megadatott a nagy találkozás. Ilyen élményt nyújtottak többek között a verseny első helyezettjének, Rácz Jenőnek Váci Mihály- és József Attila-tolmácsolá- sai. A békési mezőgazdasági szakközépiskola harmadikos diákja a Mielőtt meghalok, a Kései sirató és a Mama című verseket mondta el. Szavai mögött érződött a hozzáértés, a míves munka. — Bizonyára sokat segített magyartanárod — állítottuk meg a győztest néhány szó erejéig. — Váci Mihály versét igen, megbeszéltük tanárommal, Gellén Jánossal — válaszolta. — De hagyta, hogy kezdeményezzek és megvalósítsam elképzeléseimet. Nem úgy, mint a szabad- szállási katonai szakközépiskolában tették, ahová egy évig jártam. Ott gyakran megkaptam; „Miért nem úgy mondtad, ahogyan megbeszéltük?” Űgyhogy versmondás nyújtotta sikerélménnyel, általános iskolai éveimet nem számítva, igazából most találkoztam először. — Véletlen, hogy a halál képe minden általad választott versben felbukkant? — Sokszor a fejemhez vágták már, miért mondok mindig ilyen szomorú verseket. Nem tehetek róla, mióta édesapám már nem él, nagyon is érzem a halál sugallta hangulatokat. Azért tudok én vidámabb verseket is, de igaz, valahogyan vonzódom a szélsőségekhez. Szerintem aki ezeket nem éli meg, az az árnyalatokat sem tudja igazán érzékelni és megértetni. — Úgy tűnik, szereted József Attilát .. . — A szép verseket szeretem. Közülük azokat mondom, melyeket magam is át- érzek. Többségük valóban József Attila költeményei közül való. „Szaporodik fogamban az idegen anyag, mint szívemben a halál." — írja Levegőt! című versében. Gyönyörű sorok és igazak. — Elmondanád, hogyan fogsz egy-egy vers megtanulásához? — Először is sokat olvasok, mindenfélét a szerzőről. Mert azt gondolom, meg kell ismernem sorsát ahhoz, hogy eljussak a leikéig. Azután kezdődhet a küzdelem: vele és a versével. Minden egyes versmondás harc. Ha vissza tudom adni úgy, mintha ő mondta volna, akkor győztem. — Van, ki meghallgassa a verseket? — Mindig akadt, s remélem, ezután is lesz. Legtöbbször édesanyám és nagyanyám a „közönség”. A mi családunkban ugyanis az a szokás, hogy névnapokon, anyák napján minden gyerek, unoka a szál virág mellett verssel köszönti az ünnepeltet. Hogy tetszene-e az előadóművészi pálya? Erre még gondolni sem merek. Azt azonban már elhatároztam, hogy innen gimnáziumba megyek, ott szeretnék továbbtanulni. Sz. M. ben tartotta a belépőjegy árát, borravalóval együtt. Hébe-hóba azóta is eljön, de nincs vele gondunk. — De itt van az ominózus illető, akitől jó néhányan tartanak a faluban. — Nekem ismerősöm, hallgat rám. Ha bepiál vagy balhét csinál és rászólok, hogy elég, tünés haza, akkor elmegy. — Ezek szerint egy testőr múltját, életét rögzítő könyvben nem csupán hófehér lapok szerepelnek. — Ha iszok, én is bolond vagyok — jegyzi meg bűnbánóan és lerí róla, az örök megbánás óhaja. — De ha dolgozik, akkor nincs pia — jelenti ki határozottan a főnöke, majd folytatja: — Megbeszéltük, hogy az első alkalommal kirúgom. A formás hamutartó — Tudom, főnök! Megbeszéltük — ismeri el a megállapodást a testőr. — Lapozzunk bele az imént említett, nem hófehér lapokba — kérlelem újdonsült ismerősömet, aki készségesen rááll a dologra. — Jól odanyomta az agyamnak. (Taxival ugrottunk át a közeli városba.) Leültem a bárpulthoz és felcsillant a szemem a polc italkészlete láttán. Ráadásul formás, kézbe álló kis hamutartók voltak. Gondoltam, kipróbálom célzóképességemet. A legfelső sor bor- kiállításánál kezdtem. Ha találtam — ilyenkor ritkán inog meg a kezem —, ujjongtam örömömben. Fantasztikus élmény, amikor a vörösborfüggöny — mint valami vízesés — utat tör magának a mélybe. — A pincérek és a vendégek semmit nem csináltak? — Nem mertek, de valaki szólt a yardoknak. Egyszerre öten jöttek, ám megálltak az ajtóban. Közelebb nem mertek lépni. — Hogyhogy nem mertek. De megérte — ' Ismernek, tudják, hogy tintásán milyen fékezhetet- len vagyok. Odaszóltam a főtörzsnek: gyere ide, mondok valamit! — Ezt azért nem hiszem! — Pedig így volt. Sőt, oda is jött, közöltem vele: vegyél elő papírt, meg tollat, mert diktálni fogok. — Na, nem. Elég legyen a hencegésből... — Mondom, hogy ' így volt. És tollbamondtam neki mindent, ami a begyemben volt a fakabátosokról. — És mi történt? — Nagyon becsületesen leírta! Befejeztem, s mint aki jól végezte dolgát, közöltem velük, hogy távozom. Figyelmeztettem őket, ha kijönnek utánam, akkor baj lesz. Nem jöttek . .. — Ha azt mondja, hogy Magyarországon ezt következmény nélkül meg lehet úszni, akkor én egyből elveszítem maradék illúziómat is. — Másnap délelőtt persze eljöttek értem és kértek, hogy fáradjak be velük a kapitányságra. Addigra kijózanodtam, mentem! Kaptam 30 nap elzárást, és néhány ezer forint pénzbírságot, a hatóság sértegetése miatt. De nekem megérte, szépírást gyakoroltathattam a főtörzsőrmesterrel. Az igen váratlan fordulatokat hozó elbeszélés ezen a ponton félbeszakadt, mert egy úr lépett a testőrhöz. A fülébe súgott valamit, néhány szót váltottak, majd galambnézésű hősünk a főnökéhez fordult: — Elugranék egy órára — kérte. — Nem — volt a rövid válasz, s beszélgethettünk tovább. (Folytatjuk) Lovász Sándor Világbanki versenytárgyalásokat nyert cl a Transelektro közreműködésével távvezetéksodronyok szállítására — évente 10 ezer tonnás nagyságrendben — a Magyar Kábelmüvek. A szerződés szerint az ötezer ton na kábelt még az idén leszállítja a Magyar Kábelművek balassagyarmati gyára a török partnernek. Az Indiai Elektromos Művek megrendelésére további 4100 kilométer hosszús ágú távvezeték készül. E tételből körülbelül 3000 tonnát még az idén leszállítanak, jövőre pedig a maradék 5200 tonnát juttatják el a vevőhöz, összesen 18,5 millió dollárért. A gyártó ez esetben is a Magyar Kábelművek. Képünkön: a kábel- művek balassagyarmati gyárában török megrendelésre kész ülnek a távvezetéksodronyok
