Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-09 / 292. szám
1989. december 9., szombat TALLÓZÓ Vcöröstáj Váll, vállal, vállalkozók Lízingben sógortól a szecskavágót Sport — erkölcs (is) Nagy Mihály Pál főtörzsőrmestert már nem lehet megtalálni a rétsági laktanyában. Elment Meggyes Lászlóval és Meló Lászlóval Nőtincsre juhásznak. Libor- né Pásztor Ágnes Dusnok- pusztán úgy döntött, nem megy vissza gyedről a munkahelyére, hanem inkább tehenet tart. Fehér Ágoston Dévaványán pedig fejébe vette, hogy elege volt az alkalmi munkából, s ha meg tudott élni a másnak vállalt libatépésből, miért ne próbálkozna a saját jószágaival?. . . Pluralizmusba beletanuló állampolgárokként nem törekszenek totalitárius rendszerre, a házastársnak is csak addig diktálnak, míg az bele nem egyezik, „jól van, fiam, vágjunk neki, mert munkanélküli-segélyből nem lehet megélni'*, s át nem érzi a pillanat történelmi szerepét és jelentőségét a vállalkozói szocializmusba való átmenetben, ökonómiai tudatosságuk vastagon ha- jazza a legrafináltabb bizottságokét, sőt ideológiai éleslátásnak sincsenek híján, miután — a foglalkoztatási gondok egyik orvosságának szánt — újrakezdési kölcsönért sorba állnak. Fennen hangoztatják, jót tesznek az állammal, mert ahelyett, hogy segélyt kérnének, visszafizetési kötelezettséggel vesznek fel pénzt, s az állam helyett maguk teremtenek saját maguknak munkahelyet. Van az államnak nélkülük is elég baja... Tisztességesebb ez a kis- vállalkozás-élénkítő rendszer még akkor is, ha az el.. .—• Én Chrudinákról hallottam, mint potenciális elnökjelöltről, sőt arról is: Forró Tamás lesz a Híradó főszerkesztője, Havas Henrik pedig a Hété. Vagy fordítva. . . (Aki válaszol: Aczél Endre, a tv-híradó és a Hét fő- szerkesztője — a szerk.) ; — Chrudinák szerintem elfogadhatatlan tipp. A televíziónak nem egy szerkesztő. műsorvezető, főszerkesztő-elnökre van szüksége. hanem egy olyan menedzser típusú vezetőre, akinek — véleményem szerint — sok mindennel kell majd foglalkoznia, a legkevésbé a műsorkészítéssel. Mindabból azonban nem következik. hogy a külpolitikai szerkesztőség vezetője ne játszadozna el önmaga elnöki kinevezésének gondolatával, illetve műsorgazdák előzetes kijelölésével. Ez gusztustalan, tapintatlan magatartás, ám lelke rajta. — Tegyük fel, hogy hamarosan megvalósul az a televízió, amelyik valóban a nemzeté. Szokott róla álmodni? — Az éjszakáimat néha álmatlanul töltöm. Ilyenkor méleti magasságokból kissé nehézkesen ereszkedik le a földre, s bár alapokra helyezvén egyszerűsítették a jogosultság megszerzésének módozatait, némelyeket megalázó és értelmetlen csatározásokra, kicsinyes trükkökre kényszerít a bürokrácia, a szabályalkalmazók tájékozatlansága ... Fehér Ágostonnal, a Békés megyei libatépővei s újrakezdő társaival — akik a megyei tanácsnál, OTP- nél sorban álltak —, úgy tűnik, már könnyebb elhitetni, mire vállalkoznak. S izgalommal számolnak: mire költik a kölcsönt, mikor törlesztik vissza, hogyan kezdik holnaptól az életüket. Termelni, dolgozni akarnak, hiszik, hogy kigazdál- kodják a kölcsönt, s nem kérik az adósságállományuk átütemezését. Igaz ugyan, hogy megfelelő kínálat híján nehezen döntik el, milyen termelési . technológiát alkalmazzanak, inkább egyik hallja a másiktól. Gond az infrastruktúra kiépítése, a gépi fejlesztés — hogy lizin- gelje-e a sógortól a szecskavágót vagy csináljon-e magának mosógépmotorból »—, s a „marketingtevékenységük*' is nehezen közelíti a világpiaci szintet, mert még csak ott tartunk, hol olcsóbb a heredara. De egyet azért már kis formátumú magánpolitikusként (jobban tudnak, mint a nagyformátumú profil: arra kell költeni a pénzt, amire kölcsönkérték. Hogy abból fizethessék vissza! (Igriczi Zsigmond: Népszabadság) arról szoktam gondolkodni, miért "pont a televízió olyan, amilyen. (Ligeti Nagy Tamás, Reform) * * * ... — És az is csak minden alapot nélkülöző mendemonda, hogy Juszt László és Forró Tamás máris ölre mentek egymással, merthogy te versenyt írtál ki közöttük azért, hogy eldöntsd: programjaik ismeretében melyik lesz alkalmasabb híradófőszerkesztőnek ? Chrudinák Alajos: Ez is mese. Juszttal most vettünk föl egy új politikai vitaműsort (Kerekperec, mondd a képébe...). Juszt eddig is gyakran dolgozott nekünk, különösen a Parabolának, de most, hogy közölte velem: elbocsátották a tv-híradótól, természetes. hogy találunk neki munkát a Külpolitikai szerkesztőségben. — Tehát, akkor vegyem úgy, hogy mégsem te leszel a tv következő elnöke? Ch. A-: Erre nem tudok válaszolni, ezt másoktól kellene megkérdezned. Az biztos, hogy engVm ez ügyben eddig még senki sem keresett meg. (Friderikusz Sándor, Reform) Már megint nyakunkon a karácsony! — halljuk gyakran, ahogy közelednek az ünnepek és sűrűsödnek a gondok. Megindul a roham az üzletekben, s az ajándékozás kényszere örömtelenné silányítja még ezt az igazán meghitt, bensőségesen családi ünnepet is. Miért törik magukat a szülők, hogy előteremtsék a legdrágább játékokat, a legdivatosabb ruhákat, cipőket? Rejtély. Hiszen a karácsony a szeretet ünnepe: a nyugalomé, a feloldódásé. Erre is készülni kell. Nem felesleges költekezéssel, túlméretezett bevásárlásokkal. örömöt szerezni nemcsak kiadásokkal, konyhai tortúrával lehet, hanem apró figyelmességekkel is. Régi szokás, hogy már a karácsonyi ünnepkör kezdetén kiteszik az adventi koszorút, a hagyományos ... Amikor felállították az őrséget, nem volt korlát az emlékmű körül. (A Hősök terén több mint egy hónapja felállított díszőrségről van szó — a szerk.) A díszőrség mellett, mögött fiatalok ettek, ugráltak, mintha nem is az ország egyik legpatinásabb emlékhelyén lennének. Erre korláttal körbefogták a területet. — Megkérdezik, hogy szabad-e etetni az őrséget?! — Volt, aki perecet dobált be nekünk, mint az állat- kertben ! — Mocskolódnak, nevettetni akarnak, néha erővel kell visszafognom magam, hogy közéjük ne csapjak! — Utánoznak, heccelődnek, akadályozzák a váltást. A fiúkból dől a panasz és a felháborodás. Sok mindent kiálltak már az eltelt csaknem másfél hónapban. Ha nem is ez az általános viselkedés a látogatók részéről, de sokan vannak ilyenek is. A katonák panaszkodnak az egyenruhára is. — Mindenki orosz katonának néz Köszönet az Úr Jézusnak Gorbacsovért Mihail Gorbacsov vatikáni látogatása napján a római Uszpenszkij-rendű görögkeleti kolostorban imával mondtak köszönetét az Ür Jézusnak, amiért a szovjet pártfőtitkárt Olaszországba küldte. A rendet egyébként XII. Pius alapította, 1957- ben, hogy megmentse a „szent” Oroszországot. .. (Rossi Gabriella; Mai NoiP) „Valaki mindig vadászik majd” . . . Vadászmezők voltak, vannak és lesznek. Kastélyok i$, személyzettel, a vadasparkban pedig kedvükre való vadakkal. Valaki mindig vadászik majd. Eddig sem tudtuk, hogy ki (legföljebb csak sejtettük); s ezután sem tudjuk majd, csak sejtjük? Lesznek hajtők is a vadászmezőn. (Orbán Zoltán, Fejér Megyei Hírlap) négy gyertyával. A koszorú még nem ikarácsonyfa, csak előfutára az ünnepnek. Mit jelez a négy gyertya? A keresztény vallás tanítása szerint azt a négyezer évet, ameddig az emberek várakoztak a Megváltóra. Az első három gyertya —• vagy a szalagja — mindig lila: a bűnbánat jelképe. A negyedik rózsaszínű, mint a reménység. Ezt gyújtják meg utoljára, a karácsony előtti vasárnapon, annak a jeléül, hogy „örüljetek, mert közel a Megváltó!” Nem kell vallásosnak lenni ahhoz, hogy adventi koszorúval tegyük szebbé az ünnepvárást. Nem másra, legalább arra emlékeztessen négy héten át, hogy a muszájajándékozás nem szeretet. Márpedig szeretet nélkül nincs karácsony. .. (Képes 7) bennünket — mondja egyikük. — Amíg a nemzeti zászló ott volt a szuronyon, legalább abból tudhatták, hogy magyarok vagyunk, de azt is levetette valaki. Csak ünnepeken tesszük fel. Legalább írják ki egy táblára, hogy itt magyar katonák állnak! — Az a baj, hogy senki sem tudja, kik is vagyunk valójában — folytatja Dubi Szabolcs. — A piros paroli miatt már néztek bennünket a Kossuth téren kormányőrnek is. Azt mondták október huszonharmadikán a tömegből, hogy tapsoljuk meg az ávósokat. Mindenki prédája vagyunk. Egy francia turistalány ráült egyikünk csizmájára, úgy fén.vképeztette magát. Nehéz ezeket a dolgokat szó nélkül elviselni. S mást is. Ezt már újra a törzsfőnöktől tudom meg: — Még a hadseregben sem mindenki tudja, hogy mi az őrezred díszzászlóalja vagyunk, mi fogadjuk a kormánydelegációkat, díszelgőnk temetéseken, minden ... A Magyar Olimpiai Bizottság a közelmúltban hirdette meg a „Becsületes játék az egyetlen út" elnevezésű mozgalmát, kifejezetten azzal a céllal, hogy sportszerűségre buzdítson a versenyzők és a nézők között. A cél tiszteletre méltó, ám megvalósulását a legtöbben szkeptikusan figyelik. És mégis: a sportszervezeteknek erkölcsi kötelességük. hogy felhívják a figyelmet a becsületre: tegyenek meg mindent, hogy a sport az legyen ismét, ami volt a hőskorban. Egészséges fiatalok nemes vetélkedése. ... Némi kárörömmel figyelem, ahogy a korrupció — hatalom által legalizált, de legalábbis védett — bajnokai most sorban leplezik le egymást. A kisemberek, a kívülállók az igazi nagy stiklik töredékét sem tudták volna föltárni. Hiszen még elgondolni sem merték volna, hogy mi minden volt lehetséges, vagy elhitték volna. hogy a dolog szabályos, ez meg ez jár egyes „elv- társaknak". Most kiderül, hogy az összefonódás visszafelé is remekül működik: a kölcsönösen előnyös korrupciót kölcsönösen hátrányos leleplezés követi. Csak rajta! A gyűlölködés és az országos káröröm még sokáig élteti ezt a társasjáKét magyar — ... Az International Herald Tribune elismerően úgy méltatja a magyarországi politikai folyamat egészét, hogy az „a demokrácia irányába mutat”. A magyar helyzet egyik sajátosságaként azért derűsen megjegyzi, hogy „ha két magyar ösz- szejön, háromfelé akar menmás rendezvényen, s e mellett egy halom más szolgálatot is adunk. Legutóbb, amikor a sok egyidejű feladat miatt veszélybe került a díszelgő alegység kiállítása, az egyik, katonai vezető azt mondta, akkor jöjjön a másik díszzászlóalj! Azt sem tudja, hogy mi egyedül vagyunk. Ne tessék mosolyogni, az ország egyetlen dízszászlóal- jának katonáit a közelmúltban a Batthyány téri megjavított mozgólépcsőre vezényelték teherpróbára! Órá- gik állt ott több mint száz katona, „élősúlyként”. — Trógerolunk mi mindent — veti közbe Kálóczi Róbert hadnagy, a mostani váltás parancsnoka. — A múltkor négy örökzöldet hozattak faládában, hogy az emlékmű környékét díszítsék vele. A díszegyenruhás katonáim talicskázták ki a térre, majd karabélyt fogtak és felálltak az emlékműhöz. A panaszáradat ellenére is, a katonák örömmel teszGondot csak az jelenthet, hogy a becsületből még senki se oldotta meg egzisztenciális gondjait, egy-egy győzelmet mindig pénzzel díjaztak (elsősorban), s nem erkölcsi elismeréssel. Jó lenne, ha a MOB kezdeményezése több lenne egy vágyálomnál — illúzióim azonban nincsenek. Nem csak a sportból hiányzik mostanság a fair play, s miért éppen oda térne vissza legelőször? Függetlenül a sport és a sportszerűség szavak közötti nyelvtani-logikai összefüggéstől. (Malonyai Péter; Pont) ^ tékot. De ki nevet a végén? Félek, hogy senki. A repülő nehéz sár mindenkit megtalál előbb-utóbb. S ez kinek jó, kinek az érdeke? Az igazán sárosaknak. A nagy össznépi besározódásban ugyanis elvesznek a különbségek a kabátlopó és a kárvallott között, az iskolateremtő tanár és az „iskolateremtő” csempész között. A rágalom nem azonos a büntetőeljárással, mint ahogy az sem mindegy, ki kit lepr lez le. Eígy rendszer most omlik össze éppen. Maga alá kell-e temetnie mindenkit, akinek köze volt hozzá? És ha igen, csak a rendszer fog-e összeomlani? (Szálé László; Élet és Irodalom) háromfelé? ismer minket eléggé. Még hogy csak háromfelé ... Annak a megállapításnak a hitelességét viszont nem vitatom, hogy „a magyar politikusok gyorsan megtanulták, vagy pedig emlékezetükbe idézték a választási politika trükkjeit és marakodásait”. Aláírom, így igaz. De ettől volna demokrácia a demokrácia? (Képes 7) nek eleget megtisztelő feladatuknak. Csak. nem értik, őket miért nem hallgatják meg? Mert ha így lenne, akkor az. illetékesek tudnák, hogy a csizmák a legkisebb nedvességtől is átáznak, a zoknijaik talpa lyukas a csizmától. és a nehéz köpenyben alig lehet végrehajtani a fegyverfogásokat. Azt is megtudhatnák, hogy a koreográfiából a szuronyszege- zés kimaradhatna, mert mindenkinek visszatetsző, s azt is: nagyon hiányzik egy rendőr a térről. Aki nem engedné, hogy a felvezetett váltást gördeszkások akadályozzák, részegek mocskolják. Megakadályozná, hogy az emlékművet spray-vel mindenféle marhaságokkal összefirkálják, és a váltás életveszélyes sasszézások közepette verekedje át magát az autóözönön ... Amikor ott jártunk, a múzeumba visszatérő váltást megállította egy idős kiránduló házaspár, s miközben a férj szeretettel simított végig a katona karján, az asz- szony elmondta: több mint húsz évig volt .'katona az öregem, ezért hatódott meg a daliás fiúk láttán. Szép dolog, hogy így ápolják a nemzeti hagyományokat! A dicséret értékéből semmit sem vont le, hogy picit nehezen értették meg magukat az őrséggel. Ök ketten az USA-ból’ érkeztek. (Szabó Béla; Pont) MTV Megy a „műsor” — vihar a dobozban? Advent A muszáj-ajándékozás nem szeretet ni”. Gyanítom, a szerző nem Az őrezred díszzászlóalja Vigyázzállásban, lyukas zokniban A díszőrséget etetni szabad? A nagy össznépi besározódás
