Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-09 / 292. szám

'kÖRÖSTÁJ

EXKLUZÍV

1989. december 9.. szombat

o

A hatalom mindig érezze magán a nép ellenőrző tekintetét...

Kései számvetés Lőcsei (Lerner) Pállal

...4 sajtót egyedül tapostam, es a népek közül nem volt veiéin senki''

(Ôièstamentum. Ésaiás próféta könyve)

A 49-es busz lassan kanyarog a budai házak, között. Törökvész felé. FÎézem a Fillér utcai villák falát — még mindig láthatók rajtuk a golyóütötte sebek, ötvenhatosak lennének? Negyvenötösek? Esetleg mindkét vérzivatar me- mentóként ránk maradt tanúságjelel? A végállomásnál szállók le, aztán felkaptatok a Gárdonyi Géza utcára. Lőcsei (Lerner) Pál újságírót, nyugdíjas szociológust, ázl958- os magyar népfelkelés egyik eszmei előhírnökét, a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagját keresem. Azt az embert, akit a II. világháború előtti és alatti évek éppúgy megtiportak, mint az általa annyira várt szocializmus — Rákosi ésr Kádár nevével jelzett — embertelen változata.

Hosszú rabságából szabadulva előbb fizikai munkával, majd a megbélyegzettek számára lehetséges szellemi ínségmunkával tartja fenn magát. Közben önképzés útján szociológiát tanul, és a hatvanas évek közepétől munkatársa lesz az Akadémia Szociológiai Kutató Intézetének. Szándékosan választja a politikától viszonylag távoli családszociológiai tematikát, hogy szűkítse a diktatúra cenzúrájával való összeütközés „arcvonalát". Bőr írásainak egy része ígv is asztalfiókban marad, számos tanulmánya és cikke jelenik meg hazai és nyugatnémet folyóiratokban, újságokban a há- zasságbomlásrói. társtalanságról, párkeresésről, női munka- vállalásról.

Barátságosan fogad, és amikor leülünk a tágas dolgozószobában — miközben felesége teával kínál — afelől kérdezem: hol és mikor született, milyen családi háttérben nőtt fel?

— Békéscsabán születtem, 1922-ben. Szüleim jómódú kispolgárok voltak. A magyarsághoz erősen asszimilálódott, a magyaron kívül más nyelvet nem beszélő zsidó családban éltem. A Békési út 211. és 30, szám alatti házunkban szatócsbolt, illetve vendéglő működött. A vendéglőt apám egyébként Kossuth Lajosról nevezte el. Édesanyámat Auschwitzban pusztították el, édesapám pedig 1944. június líl-án a deportáló hatóságok fogságában öngyilkos lett. és a város szeme elől elrejtve, éjszaka temették el a csabai zsidótemető jeltelen gödrébe.

— Hárman vagyunk fiútestvérek, hál' Istennek túléltük a szörnyűségeket. Idősebb bátyám, a 7fi éves Ligeti László kiváló gazdasági és pénzügyi szakember, aki már az ötvenes években felhívta felettesei figyelmét az államosított gazdaság szervi hibáira, tulajdon- és érdekeltségi viszonyainak' tisztázatlanságára. Igen korán, elemi iskolás koromban megismertetett Petőfi politikai költészetének egyik remekével, később figyelmessé tett a munkásmozgalom szocialista eszméi iránt. Fiatalabb bátyám. Lerner Tibor a 75. évében jár. Ö hű maradt Békéscsabához és az ősöktől kapott -családi névhez. Több mint negyven évi, becsülettel végzett munka után. fáradhatatlan feleségével együtt most már gyermekeik és unokáik boldogulásában lelik legfőbb örömüket.

Nehéz iskolaévek

— Iskoláit hol végezte?

— A békéscsabai zsidó elemibe jártam, majd az evangélikus Rudolf-reálgimnáziumba (a mostani Rózsa Ferenc Gimnázium — a szerk ). A gimnázium egynémely tanárától nagyon is szép és maradandó emlékeket őrzök. Az iskola protestáns humanista szellemiségét Pataki Sámuel, ár. Czinkotszky Jenő, Csák István, Mázán Lászlóiés Povázsay László közvetítették hozzám. Külön kiemelni kívánom fír. Szeberényi Lajost, aki a hitlerizmus lélekmérgező tanai ellen nem egyszer felemelte szavát, és a gyűlölködés terjedése idején is az igazságos elbírálás és az angyali türelem pedagógiai jótéteményében részesített mindnyájunkat, származásra való tekintet nélkül.

— Tanáraim között — sajnos — olyan is akadt, aki Ausztria 1938-as hitleri megszállását tüntető örömmel üdvözölte. És olyan is, aki az I. világháborút és a forradalmak leverését követő ellenforradalmi korszak téveszméinek negyedszázadon át buzgó propagátora volt.

— Az 1930-as évek vegén vagyunk. A hitleri birodalom befolyása egyre erősebben érvényesül Magyarországon. Hogyan hat ez az érettségi felé közelítő, származása miatt „hátrányos helyzetű” fiatalemberre?

— Határozottan rendellenessé válik magatartásom, mégpedig nemcsak a hatalommal, de az iskolával szemben is. 1939-ben kimaradtam a gimnázium hetedik osztályából. Három oka volt ennek. Először is: az előbb említett, náci befolyás alá került tanároknak „köszönhetően” az iskola megszűnt az én alma materem lenni. A második ok az v >lt. hogy a numerus clausus miatt egyetemi továbbtanulási perspektívát nem láttam magam előtt. És végül a' harmadik, egyszersmind leglényegesebb kiváltó tényező: a társadalom legelnyomottabb rétegeivel, az ipari és mezőgazdasági munkássággal nemcsak szavakban, de életforma tekintetében is sorsközösséget akartam vállalni. Ennek megfelelően 1939—4()-ben egy derék, jóakaratú mesternél, Ozsgyán Jánosnál kitanultam a lakatos szakmát.

Kötődés a munkásmozgalomhoz

— Ezek szerint a munkásmozgalomhoz való fordulásában jelentős szerepet játszott az antiszemitizmus akkori újjáéledése?

— Feltétlenül. A véleményem az volt, hogy a zsidóság elnyomottja a magyar társadalomnak, tehát ki kell építenie kapcsolatát és szolidaritását más elnyomott rétegekkel, mindenekelőtt az ipari munkássággal és a szegényparasztsággal. A zsidókérdés megoldását a munkásmozgalomtól, a demokráciától, a szocializmustól rerftéltem.

— Még egy pillanatig elidőzve a kérdéskörnél: ön szerint mi a magyarázata annak, hogy Kelet-Európa munkásmozgalmában — így Magyarországon is — annyira jelentős szerepet játszott a zsidó származású értelmiség? Elég csak Marx, Bernstein, Rosa Luxemburg, Trockij. Kun Béla, Lu-' kács György, Rákosi Mátyás nevét említenem.

— Erre a kérdésre a helyes választ a zsidóság szétszóra- tását követő történetében kell keresni. Aligha szorul bizonyításra, hogy az 5750. évét számláló zsidóság egyike a világ legtöbbet szenvedett népeinek. Talán ez is rokoníthatná az ugyancsak keserves sorsú magyarsággal. A szenvedések és sérelmek sokasága egyetlen hatalmas, mindennél erősebb vágyat fejlesztett ki a zsidóságban: a biztonságos élet vágyát. Ezt az oly fájdalmasan nélkülözött alapérzést a Magyarországon élő zsidók is három különböző úton próbálták elérni, nem ritkán kombinálva a különféle lehetőségeket.

— Ismertetné ezeket az utakat, lehetőségeket?

— A konzervatív, ősi hagyományokat szigorúan követő, vallásos zsidók mindenekelőtt az Isten által küldött Messiástól, a szabadító eljövetelétől várták félelem nélküli, biztonságos életük megvalósulását. Az asszimilálódás különböző fokaira eljutott, világiasodó zsidóság nagy része, főként a kereskedelmi, ipari és pénzügyi világ kis- és nagy- vállalkozói a vagyongyarapítás, az anyagi javak halmozása révén remélték a biztonságot megszerezni. A magyarság és a kereszténység kulturális értékeinek befogadásában legmesszebbre jutott zsidó értelmiség részint az emlékként őrzött, részint az átélt üldöztetések hatása alatt fokozott érzékenységgel reagált és reagál a társadalom kiáltó egyenlőtlenségeire. az elnyomottak, kisemmizettek, hatalomnélküliek sorsproblémáira. Ez a beállítottság egyfelől nemes együttérzést, cselekvő szolidaritást ébreszt bennük, másfelől hajlamossá tette őket — közöttük engem is — a társadalmi és gazdasági egyenlőség légvárainak építésére, továbbá az ember, a társadalom, a világ gyors és gyökeres átalakítására vonatkozó ábrándok kergetésére.

— A zsidó származású középkelet-európai értelmiség egy része a régóta áhított biztonság és védettség megszerzését ezeknek az utópisztikus, messianisztikus egyenlőségeszmék- nek az egyetemes elfogadtatásától és megvalósításától remélte.

A lakatosműhelytől a Szabad Nép szerkesztőségéig

— Térjünk most már vissza személyes sorsának taglalásához. Ott hagytuk abba, hogy lemondott a szülői ház támogatásáról, és sorsközösséget vállalt a munkássággal.

— Miután letettem a segédi vizsgát, 1940—44 folyamán főként budapesti középüzemek szakmunkásaként, de nem ritkán kisiparosok pinceműhelyeiben dolgoztam. A német megszállás után egy ilyen kócerájban helyezkedtem el, ahol a munka mellett negyedmagammal egy kis antifasiszta akciócsoportot hoztunk, létre. Akkoriban a jobb emberek iiy módon „fusiztak" szabad idejükben . . . Bár fegyvereket 's szereztünk, a katonai ellenállás legfőbb vezetésének bénultsága következtében 1944 utolsó negyedében tevékenységünk csupán röpcédulák és jancsiszögek szórására, német katonai járművek megrongálására, a Kerepes és Maglód közötti katonai telefonvonalak elvágására szorítkozott.

— Mivel a német megszállástól kezdve űzött vadként, illegalitásban éltem, a keletről beözönlő hadsereg megérkezése — eltérően legtöbb honfitársamtól — számomra a megmenekülést, a szó szoros értelmében az életben maradást jelentette. Sietve, már 1945 januárjában hazamentem Csabára, és a családot ért iszonyatos veszteségek megrendítő számbavétele után, a mindennél erősebb életösztöntől hajtva, munkához láttam. Ügy hittem, valóra válthatom régóta délelgetett tervem: kipróbálhatom íráskészségemet, s ha ez sikerül, toliammal szolgálhatom e nagyon mélyre süllyedt ország felemelkedését.

— Legelső írásaim 1945 márciusában, a Nemzeti Függetlenségi Front békéscsabai lapjában, az Alföldi Népújságban jelentek meg. Pályám következő állomása a Baloldali Blokk Cseres Tibor által szerkesztett lapja, a Viharsarok

volt. ahol már a Magyar Kommunista Párt delegáltjaként dolgoztam. Inn’en 1948 tavaszán a Csöng rád megyei pártlap élére, majd 1947 szeptemberétől a Szabad Nép-hoz kerültem. Itt előbb a budapesti kiadás éjszakai szerkesztőjeként, majd hét éven át különböző rovatok — agrár-, elméleti. külpolitikai, népfrontrovat — vezetőjeként ténykedtem

— Hogyan értékeli ma az akkori tevékenységét?

— A szegények, az újgazdák, cselédek, ipari es mezőgazdasági munkások életviszonyainak javítása érdekében írt cikkeimtől eltekintve, az 1947 és 1954 közötti újságírói es politikai tevékenységemet alapjaban elhibázottnak tartom.

Az áldozatkész jóvátétel útján

— Bár engem is Pálnak hívnak, út tévesztésem felismeréséhez nem pillanatok alatt, nem valamilyen vakító látomás hatására jutottam el, mint a Damaszkusz fele igyekvő apostol, hanem gondolkodásom és a magyar valóság évekig tartó, gy öttel mes szembesítése révén. A sors kegyetlen tréfája, hogy a hatalom romlottságára irányuló legelső gyanúmat éppen annak a Kádár Jánosnak nyomtalan eltüntetése ébresztette fel. akinek 1958 után magam is a börtönébe kerültem, a kételyek szaporodásának fontos eseménye volt az 1953 májusi találkozásom a tiborci elkeseredést idéző. kukoricás kenyéren tengődő tápiószelei parasztokkal. És nem sokkal ezután megnyílhatott a szemem és a fülem egy történelmi jelentőségű reveláció. Nagy Imre miniszterelnöki beszéde előtt, amely drámai erővel feltárta az úgynevezett népi demokratikus rendszer súlyos gazdasági, jogi és erkölcsi eltévelyedését. Egy évvel később, 1954 nyarán pedig szégyenkezve kellett a szemébe néznem ártatlanul bebörtönzött. épp hogy kiszabadult elvbarátaimnak, amiért elhittem bűnösségüket...

— Hogyan talált kiutat a meghasonlásnak. a lélek megrendülésének ebből az állapotából?

— Számomra egyetlen, kiút létezett: az elkövetett hibák őszinte feltárásának és áldozatkész jóvátételének útja. Amilyen nehéz volt tévedésem mélyebb gyökereit megtalálnom, olyan következetességgel és hűséggel jártam végig ko rabbi munkásságom revíziójának útját. A Szabad Nép 1954 októberében lezajlott nevezetes taggyűlésén bíráltam a törvényesség terén elkövetett bűnöket, ártatlan emberek el-, pusztításának gyalázatát, és meghirdettem az új poliikai erkölcs megteremtésének szükségességét. Szembehelyezkedtem Gerö Ernőnek az '53 júniusi határozat szellemétől idegen gazdaságpolitikai koncepciójával. A taggyűlés után néhány nappal Horváth Márton, a Szabad Nép főszerkesztője és Farkas Mihály szerettek volna meggyőzni altról, hogy felszólalásom bizonyos részeit helyes lenne visszavonni, és egy új, „korrektiv taggyűlés” létrehozatalában közreműködnöm. Miután mindkét kívánság teljesítése elől határozottan elzárkóztam, rövidesen távoznom kellett a Szabad Néptől.

— Elérkeztünk 1958-hoz. A Magyar Hírlap ez évi október 21 -i és november 4-i számában ön részletesen ismertette azt a harcot, melyet egy küldöttség tagiakén! október 23-án délelőtt a Gerö Ernő vezette politikai bizottsággal szemben folytatott. Kérdezem: mikor vetődött föl önben először, hogy a budapesti események túlnőttek a ni illékony tömegtüntetések jelentőségén?

— Október 24-én este a Szikra Lapnyomda II. emeleti .szedőtermében fogalmaztam meg először azt a véleményemet. hogy a fővárosban lezajló népmozgalom nem más, mint nemzeti demokratikus forradalom. Ezzel a felismeréssel természetesen nem ertem be. s miután a hivatalos pártvezetés — és maga a miniszterelnök — napokon keresztül hibásan ítélte meg a történtek jellegét, a drága emlékű Szí- lágyi Józseffel. Gimes Miklóssal és másokkal küldöttségben elmentünk Nagy Imréhez a pártközpontba, hogy rábírjuk: változtassa meg a népmozgalom jellegéről alkotott felfogását. Ez volt október 27-én. szombaton délután, és másnap megszületett a legfelsőbb döntés, amelyről Nagy Imre és Kádár János számolt be az ország közvéleményének. Arról tudniillik, hogy Magyarországon nemzeti demokratikus tömegmozgalom bontakozott ki.

— Október 29-én pedig a mártírhalált halt Gimes Miklóssal, a forradalom után, emigrációba ment Kende Péterrel. Lénárt Gáborral es másokkal létrehoztuk a Magyar Szabadság nevű független demokratikus napilapot. an/Hy október 30. és november 3. között megjelent számaiban máig érvényesen foglalt állást az ország függetlenségének és szuverenitásának helyreállítása, a többpártrendszer bevezetése, a népképviseleti parlament létrehozása és az ország semleges státuszának kivívása mellett.

Üzenet a fiatal nemzedékeknek

— Ezerkilencszázötvenhét január 20-án éjjel történt letartóztatásáról. öt és fél évig tartott börtönrabságáról, majd az ezt követő negyedszázados diszkrimináció történetéről már tudomást szerezhettünk Franka Tibor Behívatlak című könyvéből. Fejezzük be ezt az interjút az Ön üzenetével, melyet a fiatalabb nemzedékekhez intéz, politikai és újságírói hitvallásának szellemében!

— Legyen a minket felváltó ifjabb nemzedékek legelső politikai feladata a mindenkori hatalmi szervezet, tehát a most formálódó demokrácia vezető embereinek és intézményeinek is a szüntelen ellenőrzése. Ahol önkényt, jogtip- rást, hamis törvényértelmezést tapasztalnak, amikor a szegény. tudatlan, közügyekhez nem értő emberek semmibevételével találkoznak, emeljék fel leleplező és tiltakozó szavukat, hogy a mindenkori hatalom minden tisztségviselője érezze: rajtuk van a nép figyelő, ellenőrző tekintete.

— Akadályozzák meg. hogy a hitleri és sztálini zsarnoksághoz hasonló, emberi mivoltunkat elpusztító tekintély- uralmi rendszerek valaha is felül kerekedhessenek országunkban. Legyenek érzékenyek és elutasítónk mindenfajta szélsőséggel, demagógiával, általánosító előítélettel szemben. Ugyanakkor küzdjék le a közönyt, a politikai restséget, mini ahogyan a lakosság többsége tette ezt legutóbb, az ország történetének első népszavazásán. Vigyázzanak a ma még csecsemőkorú szabadságjogokra, melyek a kedvező.vi- lágfejlödésböl. az ötvenhatosok áldozatából és a fiatal magyar ellenzék derekas küzdelméből születtek, és még sok éven keresztül' erősítésre szorulnak.

— És minthogy az okos, tiszta es mértéktartó politizálás önmagában elégtelen a nemzet hanyatlásának megállításához. választott szakmáját, foglalkozását igyekezzék minden fiatal a kor színvonalán elsajátítani, és az Euróoában honos munkaerkölcs követelményei szerint gyakorolni. A tisztességgel végzett munlca és a felelősséggel párosuló szabadság együtt rövidítheti meg a szűkölködés és áldozatvállalás időszakát, mely ma még elválaszt bennünket a szabad, .független, jólétben élő Magyarország megvalósulásától.

Dán.vi László