Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-09 / 292. szám
IkÖRÖSTAJ SZÜLŐFÖLDÜNK 1989. december 9., szombat Honismereti füzet 1989. Európaiságról, reformtörekvésekről és évfordulókról Aki szívesen elmélyül történeti tanulmányokban, az európaiság, honismeret és reformgondolkodás összefüggéseit elemző írásokban, a nagy elődök előtt tisztelgő évfordulós megemlékezésekben vagy egy kis sajtótörténetben, hasznos ismereteket kap a Békés Megyei Levéltár Körösök vidéke című 19119-es honismereti füzetéből. Imre Mihály egyetemi adjunktus nemzeti önszemléletünk XVII. századi irodalmi változatairól szóló tanulmányát közli például a kiadvány, ifj. Barta János egyetemi docens a XVIII. századi felvilágosult reformtörekvéseket elemzi cikkében, Erdmann Gyula levéltárigazgató a reformkor élvonalába tartozó Békés megyével foglalkozik. Többek között a reformer Zrínyiről. Harruckern János Györgyről, Kemény Zsig- mondról, Tildv Zoltánról és Tevan Andorról szólnak az igényes, tudós évfordulós megemlékezések. Nemcsak az újságíróknak, az olvasóknak is érdekes a honismereti füzet 1889-es és 1964-es tallózások alapján született három írása, a múlt század végi „Békés”, az 1964-es Népszabadság, illetve Népújság értékelése — mai szemmel. „A Békés Megyei Népújság 25 év előtti számait lapozgatjuk végig. A teljes évfolyamban nem olvasható egyetlen őszinte, tárgyilagos, egyéni hangú elemzés a kor gazdasági, politikai vagy kulturális életének fő gondjairól — így a bírálat. — Központi... híranyagot kapott az olvasó..., majd következett a jobb sorsra érdemes újságírók pótcselekvése. Mivel szó sem lehetett, vitáról, nézetek konfrontációjáról, a mechanizmus torzulásairól, reformigényről — maradtak a szürke tucathíradások a helyi termelési eredményekről, provinciális és a cseppben a tengert soha észre nem vevő cikkek százai.” Negyedszázad alatt sokat változott a világ, s manapság már órák alatt is rengeteget változik. A jelenkor sajtójában bőven van vita, konfrontáció: szinte csak az van. Még mindig akad sajnos a szürke tucattudósításokból is. Kevés a szakmai színvonal, az időtálló, értékes írás — amilyen például a honismereti füzet több anyaga. N. K. Az egri ferences rendi plébánia templomában a mozaikburkolat cseréje közben régészeti feltárási munkálatokra is mód nyílott. A szakemberek tevékenységét szerencse kísérte: a török hódoltság idejéből való égetett agyagedényt — feltehetően lepénysütőt — találtak. A leletet a Dobó István Vármúzeum restaurátorainak jóvoltából felújítva, az altemplomban állították ki. A képen Valuch István plébános a lepénysütő vei Fotó: H. szabó Sándor Nevéhez fűződik a gyulai kórház fejlődése Százharminc éve született dr. Berkes Sándor A kórház 1846. május 1- jén nyílt meg, mint Békésvármegye magánkórháza. Épülete az 1846 előtti időből származó, közlegelőből kihasított telken épült, földszintes, részben vályogból, részben téglából készült magánépület volt, melyet gazdája, Vidovich Ferenc 4000 pengő forintért 1845-ben adott el a vármegyének. Itt létesült 10 ággyal a kórház. Az első igazgatója Virágos Sándor, a kórházi pénztár eddigi kezelője lett, aki nagyon sokat fáradozott, hogy a kórház magánadakozásokból létrejöjjön. Később a megyei fő- - orvosok a kórház főorvosai (1863—1879), majd 1879— 1896-ig a kórház igazgatói is voltak. Így például dr. Tor- mássy Lajos — aki a himlőoltások elterjesztésével vált országosan ismertté — lett az első kórházi főorvos, majd a kórház későbbi igazgatója. A korabeli helytartótanácsi rendelet alapján 1863— 1867 között a megyei ll-od alispánok, majd 1867-től 1879-ig az I-sö alispánok lettek a kórházigazgatók. 1879- ben a gyulai kórház már 124 ággyal rendelkezett. Ettől az évtől kezdve ismét a megyei főorvosok vették át a kórház igazgatását. 1879 és 1834 között dr. Kovács István megyei főorvos, akinek legfőbb törekvése volt, hogy Békés megye magánkórházát közkórházzá tegye. Ez azonban sok huzavona után csak később, 1878-ban sikerült, amikor a belügyminiszter megadta a „Békésmegyei közkórház’’ címet és státust. Döntő fordulatot jelentett a kórház fejlődésében, amikor a belügyminiszter jóváhagyta a módosított szabályrendeletet, mely a megyei főorvosi állást a kórházigazgatóságtól elválasztja. Ekkor a kórházi bizottság 1896. május 17-én dr. Berkes Sándort nevezte ki új igazgatónak, aki a kórházat 28 évig, nyugdíjazásáig, 1924. május 1-jéig fáradhatatlanul és érdemekben dúsan vezette. Százharminc évvel ezelőtt, 1859-ben született Barakcny- ban. Középiskoláit Aradon, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1883-ban. Diplomája elnyerése után Pesten Tauf fér Vilmos professzor mellett a Szülészeti- Nőgyógyászati Klinikán, mint gyakornok 4 évig dolgozott. 1887-ben költözött Gyulára, ahol kezdetben magánorvosi gyakorlatot folytatott mindaddig, amíg Beliczey főispán vármegyei alorvossá és kórházi orvossá ki nem nevezte. 1896-ban lett a gyulai „Békésmegyei közkórház” igazgatója. Az ő működéséhez fűződik a kórház rohamos fejlődése! 1900-ban érdemes munkássága elismeréseképpen megkapta a Ferenc József rend lovagkeresztjét, 1924- ben egészségügyi főtanácsos lett. A kórház működéséről kiadott évi jelentései "r.gytől- egyig értékes orvosirodalmi munkák voltak, amelyeket országosan is szívesen „forgattak- és felhasználtak orvosi körökben. Bennük a kórház orvosainak a Tudományos publikációi is nyilvánosságot kaptak, azonkívül hű képét adták a kórház fejlődésének. Az I. világháború alatt is vezetője maradt a kitűnő hírű kórháznak, és ezen szolgálataiért II. oszt. Polgári Hadiérdemkereszttel tüntették ki. Az ő érdeme, hogy a megszálló román királyi csapatokat megakadályozta abban, hogy a kórházat kirabolják. Nyugalomba vonulása után is folytatta orvosi működését és általános tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett Gyula város társadalmában. 60 évvel ezelőtt, 1929. december 16-án hunyt el, érdemekben dús. 46 éves orvosi pályafutását örökül hagyva. Berkes Sándor világosan látta, hogy a kórház további fejlesztéséhez állami segítség szükséges. Ezért kezdeményezésére a kórházi bizottság, meggyőződvén arról. hogy az elmeosztály állapota már tarthatatlan, felterjesztést intézett a belügyminiszterhez, hogy az állam vegye kezelésbe a kórházat, vagy építtesse fel az elmeosztályt. Az állami kórházzá való nyilvánítás nem sikerült, de a minisztérium támogatásával 1898-ban megkezdődött a kétemeletes, 250 agyas elmebeteg-pavilon építése, amely 1899. november 1-jé- re el is készült. Ennek első főorvosa dr. Pándy Kálmán. a kórház jelenlegi névadója lett, aki ezt a tisztet 1911-ig töltötte be. Az 1900-as év újabb gyarapodást hozott a kórháznak: felépült a Szt. István úton egy új, 154 ágyas épület, amelyben a belgyógyászatot, sebészetet és a bujakóros betegeket helyezték el, új orvosi szakkönyvtárat létesítettek, felszentelték a Wenckheim grófok adományából az új katolikus kórházi kápolnát. A következő évben a kórház gazdasági telepén — dr. Pándy Kálmán javaslatára —.elmebeteg munkaterápiás „gyarmatot” kívántak létesíteni, de ez az elképzelés csak 1926- ban vált valóra. 1902. februárjában lépett üzembe az új. villamos géperővel üzemeltetett mosókonyha. Ebben az évben a kórház több mint 600 beteget volt képes befogadni, ezért 1902. október 7-én a közgyűlés újból felajánlotta a kórházat az államnak, de az állam ekkor sem vette át, és Berkes Sándor igazgató, meg a vármegye tovább küszködhetett a fenntartásáért és fejlesztéséért. 1911-ben további eredményeket ért el : elkészült a boncterem és ravatalozó helyiség, bakteriológiai laboratórium, kis fertőző osztály (25 ággyal) és 50 ágyas, emeletes tbc-pa- vilon. 1910-ben kezdték építeni a Szt. István út és Kórház utca sarkán az új kétemeletes sebészeti pavilont (210 ággyal) — baljós előjelekkel —, ugyanis augusztus. 30-án az épület észak- nyugati szárnyának vasbeton teteje leszakadt és a pincéig magával ragadta az egyes emeletek padozatát is. A szerencsétlenség több halálos és sebesült áldozatot követelt. Ennek ellenére az épület 1911. július hónapra elkészült és több-kevesebb műszaki hibával átadták. Ugyanebben az évben készült el a 71 ágyas szemészeti osztály. Az I. világháború kitörése a kórházat készületlenül találta. 1919-ig, mint kisegítő hadikórházban napi 1000—1400 között változott a beteglétszám, amelynek ellátásához sem elegendő orvos, sem elegendő felszerelés nem volt! A háború befejezése után, mivel a vármegyei pénztár a devalváció miatt rohamosan emelkedő fenntartási költségeket nem bírta viselni 1.921-ben, immáron harmadszor újból felajánlották a kórházat az államnak! A felterjesztést most siker koronázta: 2 évig tartó tárgyalások után, 1924. január 1-jével a gyulai kórház „M. kir. állami kórház" lett, és megkezdődött az 1183 ágyas intézmény legérzékenyebb felszerelési hiányainak a pótlása. Ez megkoronázta dr. Berkes Sándor 37 éves áldozatos munkáját. A már hosszabb idő óta betegeskedő kiváló orvosvezető 1924. május 1-jéVel nyugdíjba vonult. Dr. Berkes Sándor a kórház fejlesztésén túlmenőleg nagy érdemeket szerzett azzal is, hogy az egyes osztályok élére nagy tudású, szakmailag elismert tekintélyű főorvosokat gyűjtött össze. Ezzel is hozzájárult ahhoz, hogy a gyulai kórház országos hírre tett szert! Dr. Sonkoly Kálmán A régi Vidovits-ház, amelyben a gyulai kórház 1846. május 1-jén megnyílt. Az emeletet 1893-ban építettek rá Műkedvelő színjátszás - a tanító rendezésében Kiemelkedő volt az iparos ifjúság szereplése Az egyesületek, egyletek, körök kedvelt tevékenysége közé tartozott a műkedvelő színjátszás a múltban! A Szeghalomvidéki Hírlap 1930. április 20-ai száma adta hírül, hogy .......Körösladányb án Húsvét másodnapján rendezik meg a körösladá- nyi Nőegylet jótékonycélú előadását, melyen Móricz Zsigmond : Nem élhetek mu- • zsikaszó nélkül c. négyfelvo- násos vígjátékét mutatják be. Az előadás érdekessége, hogy maga a szerző is jelen lesz. Nagyban is készülnek a műkedvelőgárda tagjai, hogy becsülettel megállják a helyüket. Ismerve a körös- ladányi műkedvelők rátermettségét, igen-igen kedves előadásra számíthatunk — utána tánc reggelig.” Ugyancsak e számban olvashatjuk, hogy a .......füz esgyarmati Iparos Ifjúság folyó hó 21-én, azaz Húsvét másodnapján fél 8 órai kezdettel a kaszinó nagytermében műkedvelő előadással egybekötött táncmulatságot rendez, ez alkalommá’ izínre kerül Mikszáth—Harsányi kitűnő vígjátéka: A Noszty fiú esete Tóth Marival. Szereplők: Kovács Lajos. Nyilas István, Szécsi István, Pap Margitka, Barna János, Háti Erzsiké, Kovács Ildiké, Dadái Sándor, Nagy Sándor, Acher Sándor, Tóth Lajos, Szilágyi Lajos. Vitársi Endre, Slifka írónké, Homoki Ferenc, Kacsora István, Hradeczki János, Kovács István és a súgó Patai István.” Az előadásokat egy-egy tanító vezetésével, „apostolkodásával” tanulták be az egyesületekben, egyletekben, körökben. Például Bucsán Ternyei Gyula. Füzesgyarmaton Gálffy Kálmán, Kö- rösladányban Kovács Gyula, Szeghalmon Szeghalmi Gyula, Vésztőn Szász Gusztáv „apostolkodott”. Ezek a személyiségek és még sokan „vállalták” a rendezést, a szövegbetanítást és az egyéb munkákat. A Szeghalomvidéki Hírlap 1901—1941 közötti számaiból megtudhatjuk. hogy a környéken 10-15 jól működő műkedvelőgárda tevékenykedett. A szeghalmi Péter András Gimnázium diákságának, a tanári kar irányításával igen nagy szerepe volt a járás területén a műkedvelő színjátszásban. a közművelődésben. A diákifjúság jelentős tevékenységet fejtett ki az egész Sárréten. A színjátszás, az énekkar, az öntevékeny önképzőkör, a sportkör és a cserkészcsapat helyi és vidéki előadásai ráirányították' a közvélemény figyelmét a Péter András Gimnáziumban folyó színvonalas képzésre. Az énekkarok szoros kapcsolatban voltak, illetve kerültek a színjátszással. Eleinte egy- felvonásos művek voltak az énekkari esteken, majd gazdag dallamanvagú, két, három felvonásosokat tűztek műsorra, és a szüneteket az énekkar többszólamú számokkal töltötte ki. A felszabadulás után 1949-ig, a koalíció idején valamennyi pártnak, szervezetnek voltak színjátszócsoportjai, ezek közül kiemelkedő volt az iparos ifjúság tevékenysége. Akkor a falu kulturális életének irányítói voltak Szidor György, Czeg- lédi Károly feleségével, Kismarton Albert, Homoki Péter, Doma Károly, Doma István, Füzesi János, Pásztor István, Szűcs Lajos, Faragó Sándor. Bajnok Imre. Magyar Irén és még sokan mások. A műkedvelő egyesületek igen sok — énekes, szavaló, tánc. paródia — produkcióval működtek közre a falu rendezvényein, de egy- egy jobb előadással bejárták a környék községeit is. Ma már hihetetlenül hangzik, hogy mindezekben a falu lakossága ingyen, szolgáltatás nélkül, lelkesen vett részt! 1949-ben valamennyi ifjúsági műkedvelő gárda feloszlott. A nehéz gazdasági élet nagyon sok fiatalt elűzött a községből. Ez a korszak már történelem, ezért emlékezzünk rá — a „fényes szelek” időszakára — jó szívvel! Borbiró Lajos A füzesgyarmati iparos ifjúság művelődési gárdája
