Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-09 / 292. szám
O 1989. december 9., szombat IRODALOM-MŰVÉSZET VCÖRÖSTÁJ Idős Gyökössy Endre: 1952. XII. 13. Kenyérért szédelgünk ma százan, ezren, meredten néznek ránk az üzletekben, itt szánakozva, ott meg csak hebegve: — Nincs, nincs.' — vetik a szót az éhesekre. „ Kitelepítésben Szarvason, 1952. Verasztó Antal:- I Idő, sorsok, helyszínek 1” I . • Barátom régi énjéhez az utóbbi években új „szenve- j helyek" társultak. Szinte magam előtt látom, ahogy en- j _gedelmességet megtagadó arca az alkalomadtán utcán i kapható meleg sütemény megpillantásakor megváltozik. I Mégis, valahogy az az érzésem támad, hogy a leplezet- I lenül jelentkező szükséget, az esztétikum rangjára tud- I ja emelni. Ritkán van alkalmunk találkozni, néhány éve Nagy- ] váradon sikerült. Sétára invitált, lépéseinkkel a Körös I partját kezdtük méregetni, közben korábbi gondolatai- I nak, beszélgetéseinek gyűjteményét zúdította rám. Érté- I kés gondolatokat hüvelyezett ki előttem. Kérdésekéivé- j tett fel. melyekre aztán jól átgondolt válaszokkal is I szolgált. (Az utcai árusoktól ezúttal pattogatott kuko- | i rieát vettünk.) I ' Az ilyen sétákba nem lehet belefáradni, mondandójának hallgatásába se. Láthatóan nem volt szüksége ötletekre. Figyelmesen magába szívott történésekről beszélt. elbeszélésének szereplőit nem akarta más irányba fordítani, mint amerre sorsuk indította őket. Ö csupán következtetéseket vont le, őt nem kábították el az átutazó jólét látványosságai sem. Hinni szerette volna, hogy a minden embert szolgáló igazságnak is lehet „diktatúrája'.’. Úgy beszélt, mintha tulajdon sorsa, jelene nem is érdekelné. Pedig titkolt testi és lelki szenvedésekről beszélt, a mindenütt jelenlevő félelemről. Meg a kopott hétköznapokon is megtehető apró kis lépések megtételének szükségességéről. Fel kellene ébreszteni magunkat, mondogatta. A felszámolt Isten helyén orákulum lebeg fölöttünk. Szellemének naprakész frissessége és fanyar humora megragadott. Minden lépésünkre jutott egy-eg y közös szívdobbanás. Ez év nyarán Temesvárott, a téren, a Béga közelében. a járókelők között tekintetében remény-kamerát vettem észre, meg drótnélküli távírót. Ahogy megpillantottam. megálltam. Ő továbbment. A város régen kővé vált kövein, minden lépésére jutott egy-egy riadt szívdobbanás. I Simái Mihály: töredék napraforgók szívókorongok történeteim mind kiestek a robogás kék ablakából verssorok összezúzott testek a perzses fűben ott feküsznek — ugyan pajtás ki tartja bűnnek hahogy megöljük kisdedünket hiába festik a felesleg megbánja hogy életre festett ezen az őrült vonaton töredéknél több nem születhet robog az élet a hegyélen távol egy tó szívókorongja a végső igéket ragyogja verssornyi sors míg belekezdek kiszív a szívem önmagambái fekete fény sötét snrmetszet zuhanás a vonatablakból Bálint Tibor: Jerikó Uram! Bocsásd meg bűneink, hogy elnémultak kürtjeink. Lépdeljük Jerikó falát, de némák az ős-harsonák. Az ellenség reánk tekint, ám lesütjük a szemeink, uralg rajtunk a félelem s elfogy a lelki élelem. Û. ölelj át levegőnk, — HIT, hass át szelíden mindenkit: adj hatalmas bízó erőt, kígyófojtót, faltördelőt! Heti mottónk: „Eltűnődött rajta, miként már eddig is sokszor, hogy vajon nem ö maga tébolyodott-e. Lehet, hogy az őrültség egyszemélyes kisebbséget jelent. Valamikor az volt az őrültség jele, ha valaki azt hitte, hogy a föld forog a Nap körül; ma talán az. ha valaki azt hiszi, hogy a múlt megváltoztathatatlan.’ GEORGE ORWELL ■ Portrévázlat Asztalos Miklósról A „körösladányi remete” Asztalos Miklós történészi, színmű- és regényírói pályáját villámcsapásként törte derékba 1951-ben a Budapestről való kitelepítés. Hogyan élt falun az 1930-as évek ünnepelt színpadi szerzője, a fővárosi politikai közélet aktív résztvevője, és egyáltalán ki volt — ahogy Pomogáts Béla nevezi — a „körösladányi remete”? Körösladányban, a Vörös Hadsereg úti házukban Papp Andrást és feleségét kerestük fel. A „körösladányi remete” több mint másfél évtizeden keresztül náluk lakott, halála előtt ők gondozták Asztalos Miklóst. — A kitelepítések idején — emlékezett vissza Papp András — Budapestről 30-40 család érkezett Körösladány- ba. Akkor az egyik bolt üzletvezetője voltam. Abban a szűkös időben a tanácselnöktől azt az utasítást kaptuk, hogy a budapestieknek csak a helybeliek ellátása után adhatunk élelmiszert. Én, ahogy sorban álltak, ugyanúgy kiszolgáltam őket, mint másokat. Ezért a párttitkár fel is jelentett. Miklós bácsiék a közelben laktak, s mindig hozzám jártak vásárolni. összebarátkoztunk. — Később — folytatta házigazdánk —, már a hatvanas-hetvenes években Miklós bácsi felesége, akit Kó- csy Erzsébetnek hívtak, a művelődési házban zongoraórákat adott. A fiam is nála tanult. Egyszer elvittem hozzájuk a tandíjat és egyetlen, 5 X 5-ös szobában találtam Miklós bácsit, a feleségét és az anyósát. A szűkös .helyiségben még dolgozni sem tudott. Akkor már elkészült a házunk. Az udvarban maradt egy különálló, szoba- konyhás lakás, gondoltam, adjuk oda nekik. 1970-ben ideköltöztek. — Budapesti ötszobás villájukat 1951-ben 24 órán belül kellett elhagyniuk. Az épületben jelenleg az NDK- nagykövetség alkalmazottai élnek. Már nálunk laktak, mikor Erzsébet néni felment a fővárosba, hogy a bútorokat, festményeket, dísztárgyakat visszakérje, ötezer kötetes könyvtárukból csak öt-hatsfeáz könyvet tudtunk hazahozni. A zongorát, a széket — átnelyben valamikor Dohnányi Ernő ült — és néhány festményt sikerült megmenteni. — A község befogadta A fényképész portréja Asztalos Miklósról őket, hívták lakodalomba, disznótorba, névnapokra. A munkásságát nem ismerhették, csak azt, hogy Budapestről telepítették ki. A kitelepítettek közül egyedül ők maradtak a faluban. Mindkettőjüket itt temettük el. Miklós bácsi koporsója mellett Benda Kálmán mondott búcsúztatót. — Amikor hozzánk költöztek, újra munkához látott. Az Országos Széchényi Könyvtár felkérésére megírta a visszaemlékezéseit. Az utolsó pillanatig dolgozott. Ez volt az utolsó írása — tett elém házigazdám egy gépelt lapot —, ezt mérnem Ilk’AKOí/l-Hkl' JES-KOUV IRTA ASZTALOSAIK lós « :«■ KIADJA- A i>Á\ÍE.KösyriuADó « a n A »• t s i Egyik jelentősebb történeti munkájának címlapja tudta befejezni, az utolsó mondatnál rosszul lett. — Néha látogatókat is fogadott. Pomogáts Béla, Benda Kálmán és Dümmerth Dezső többször is meglátogatta, korábban még Veres Péter is eljött hozzá. Bokor Péter a televízió „Századunk” sorozata részére többórás felvételt készített vele, de adásban azóta sem sugározták. Lementünk a kis, udvari szoba-konyhás lakásba. Az ajtó melletti névtábla még ma is hirdeti dr. Asztalos Miklós nevét. Nagyrészt még ma is mindent úgy találtunk, mint Miklós bácsi életében. A komód irataival zsúfolt, még a levelezésének egy része is itt található. A falakat családi képek díszítik, mintha egy emlékszobában jártunk volna. Hogy az egykor népszerű színműíróról minél részletesebb képet alkothassunk, Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban dr. Karsay Orsolyától, a kézirattár osztályvezetőjétől érdeklődtünk. Ö mondta el, hogy Asztalos Miklósról több folyóméterre tehető anyagot őriznek. Ezeket 10 évvel ezelőtt vásárolták meg. Levelezett Bartók Bélával, Bethlen Istvánnal, Hóman Bálinttal, Szegfű Gyulával, Ke- resztúry Dezsővel, később Jékely Zoltánnal, Áprily Lajossal, Erdei Ferenccel, Or- tutav Gyulával. Regényei közül legnagyobb érdeklődésre az eddig kiadatlan Sárkány- fogas gyűrű című, ötkötetes történelmi regényciklus tarthat számot, melynek egyes kötetei önálló műalkotásként is értelmezhetők. Történelmi munkája közül szintén kiadatlan a magyar külpolitikai gondolkodást 1526-ig feltáró nagy eszmetörténeti munkája. Irodalmi és könyvtörténeti tanulmányai között úttörő jelentőségű a wittenbergi tanulmányútja során felfedezett közel 100 hunga- ricumot — magyar vonatkozású levelet — bemutató dolgozata. Hogy mi lesz az itt őrzött anyagok sorsa, erre dr. Karsay (Orsolya azt válaszolta, hogy előbb-utóbb mindegyik hagyaték megtalálja a maga kutatóját. Lehet, hogy holnap, lehet, hogy csak ötven év múlva. A Ráday Kollégiumban Benda Kálmán történészt, a Ráday-gyCjtemény igazgatóját kerestük fel. Asztalos Miklósra így emlékezett: — A kultuszminisztérium1 ban a negyvenes évek elején ismerkedtem meg vele. Kapcsolatunk azáltal is erősödött, hogy az ő és az én feleségem is ugyanabban a budapesti leánygimnáziumban tanított. Később én a Teleki Intézetbe kerültem, majd katona lettem. A háború után ismét a Teleki Intézetben dolgoztam. Hogy ebben az időben Asztalos Miklóssal mi történt, pontosan nem tudom. Ö ekkor elsősorban már nem történészként, hanem mint író dolgozott. A harmincas évek végén, a negyvenes évek elején egyike volt a legnépszerűbbeknek. Ö mondta el nekem, hogy könnyen írta történelmi színműveit. Köny- nyű darabok voltak, nem tártak fel nagy problémákat, szívesen nézték az emberek. Egy történeti műve szintén népszerűvé vált. Társszerzővel, Pethő Sándorral megírta Magyarország történetét egy kötetben. — Közelebbi kapcsolatba — folytatta gondolatát Benda Kálmán — kitelepítése után, 1956—57-től kerültem vele. Feleségemmel együtt többször felkerestük Körösladányban, igen sokat leveleztünk. Leveleiből kiderül, hogy az 1957—56-as években tervezte, hogy János Zsig- mondról, az erdélyi fejedelemről monográfiát ír. Ehhez könyveket küldtem neki, de már nem .volt ereje megírni. A kitelepítésére — megítélésem szerint — elsősorban azért került sor, mert mint jól kereső színműíró, épített magának egy szép villát, amit valaki elirigyelt tőle. Amikor 1953-ban a kitelepítést feloldották, már nem volt hová visszatérnie, hiszen a rokonsága Erdélyben élt. Ama kevés emberek közé tartozott, akiket ahová kitelepítettek, ott is maradtak. Már túlhaladt azon a koron — 54 éves volt —, hogy visszatérjen a fővárosba és albérletben új életet kezdjen. Még arra sem tudtam rávenni, hogy látogatóba feljöjjön olykor. A leírtak után sem mondhatjuk el, hogy íme az ember, íme Asztalos Miklós. A megrajzolt portré túlontúl hiányos. Talán majd egyszer valaki rászánja magát, hogy részletesen feltárja ezt a különös életutat. Hagyatékának nagy része az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában megfelelő helyre került. \Kisebbik hányadát még ma is volt gondozóik, Papp Andrásék őrzik. Jó lenne, ha ezt is — talán épp helyben — hozzáértő kezek között, biztonságos helyen tudnánk. Molnár Lajos Tóth Bálint: Horgászok
