Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-09 / 292. szám

1989. december 9., szombat NÉPÚJSÁG Csehszlovákia A Polgári Fórum személyi javaslatai Prágában csütörtökön köz­zétették. kiket javasol a Pol­gári Fórum a csehszlovák szövetségi kormányba. A fórum az egyik el­ső miniszterelnök-helyettesi posztra Jan Carnogursky szlovákiai katolikus ellenzé­ki aktivistát, a gazdasági kérdésekkel foglalkozó mi­niszterelnök-helyettesnek Vladimir Dlouhyt, a prog­nosztikai intézet igazgatóhe­lyettesét. a politikai rend­szerrel foglalkozó miniszter­elnök-helyettesnek Miroslav Kusy politológust, reform- ~ kommunistát, külügyminisz­ternek Jiri Dienstbier volt CSKP-lagot, a Polgári Fó­rum szóvivőjét, a Lidové Noviny című szamizdat fo­lyóirat szerkesztő bizottsá­gának az elnökét, pénzügy- miniszternek Václav Klaus, közgazdászt, munka- és szo­ciálisügyi miniszternek Petr Millert, a CKD konszern ko­vácsmesterét, a Polgári Fó­rum egyik vezető képvise­lőjét. a nemzetiségi kérdé­sekkel foglalkozó miniszter­nek az etnikai szakértő Ozo Popely Gyulát javasolja. A fórum azt indítványozza, hogv ha a belügyminiszter CSKP-tag lesz, akkor az ál­lambiztonsági testületet he­lyezzék kormánybizottság el­lenőrzése és a törvényhozási és államhatalmi kérdésekkel foglalkozó miniszterelnök­helyettes irányítása alá. Emlékmű magyaroknak A sztálini megtorlások ma­gvar nemzetiségű áldozatai­nak emlékművét leplezték le. pénteken, a magyar— szovjet határnál fekvő Csap városában. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Egyesület kezdeményezésére és a helyi lakosok pénzéből felállított márványemlékmű megörö­kíti mindazon magyar nem­zetiségűek nevét, akik nem tértek vissza a sztálini tá­borokból. A szovjet hírügynökségnek az emlékmúavatásról szóló kijevi keltezésű jelentése felidézi azokat az időket, amikor 1944-ben megérkez­tek Kárpátaljára a fasiszta megszállókat kiűző szovjet csapatok. A felszabadulás rövid ideig tartó öröme után a kárpátaljai magyar fér­fiakat — az eredeti felhívás szerint, háromnapos mun­kára — Szibériába vitték. A hallgatás hosszú eszten­dei után. lassan megkezdő­dött e történelmi fehér folt feltárása is. Mint a TASZSZ jelentette, a kárpátaljai he­lyi tanács munkacsoportot hozott létre, azzal a feladat­tal. hogy tisztázza a megtor­lások magyar nemzetiségű áldozatainak sorsát. Magyar—vatikáni tárgyalások Pénteken Budapestre ér­kezett a Szentszék küldött­sége. Francesco Colasuonno érsek, rendkívüli felhatal­mazású noncius vezetésével. A küldöttség itt-tartózkodá­sa során folytatódnak a dip­lomáciai kapcsolatok felvé­teléről a közelmúltban Ró­mában megkezdett tárgyalá­sok. A Szentszék képviselői látogatásokat tesznek egy­házmegyékben, püspökszen- telési és beiktatási ünnepsé­geken vesznek részt. Vicéi Károly ártatlan Váratlan fordulat történt a szabadkai bíróságon: Nagy Mihály ügyészhelyettes a csütörtöki tárgyaláson elve­tette a vádat Vicéi Károly jugoszláviai magyar író, zen- tai lakos ellen — kétévi hu­zavona és egy közbeeső, két és fél évi börtönbüntetést kiszabó elsőfokú ítélet után. A vádlott időközben 4 hó­napig letartóztatásban volt. Azzal vádolták, hogy 1976 és 1986 között zentai laká­sán és munkahelyén tett ki­jelentéseivel faji, nemzeti és vallási gyűlölködést szított. A vajdaság tartományi legfelsőbb bíróság Vicéi és ügyvédjeinek fellebbezése nyomán 1988. szeptember 15- én hatálytalanította az első­fokú ítéletét, a vádlottat szabadlábra helyezte és el­rendelte ügyének újratár­gyalását. Ez a múlt hónap 7-én kezdődött meg. Nagy Mihály ügyészhelyettes vál­tozatlanul kitartott a koráb­bi vádak mellett, amelyeket azonban a tanúk egyértel­mű vallomásai alapján most végül visszavont. A tárgyaláson, közvetlenül ezt megelőzően Pásztor Pé­ter tanú például kijelentet­te, hogy két évvel ezelőtti vallomása szemenszedett ha­zugság, amit a nyomozók tollba mondtak neki. Eköz­ben oly módon félemlítették meg, hogy a szomszédos he­lyiségben valakit vertek, s az illető ordított. Egyébként nyomást gyakorolt rá Zsiga István, a szabadkai rendőr­ség útlevélosztályának ve­zetője is, aki nem akarta ki­adni az útlevelét és ismerő- séét, Gárdos Éváét sem. Nagy Mihály ügyészhelyet­tes „bonyolultnak és kínos­nak” nevezte a Vicei-ügyet. Utalt arra, hogy mintegy 20 tanút hallgattak ki, s mint mondta, nagy fordulat kö­vetkezett be előző és mosta­ni vallomásaik között. Egy kivételével visszavonták ter­helő vallomásaikat, egyetlen tanúvallomás pedig nem ele­gendő a vádlott elmaraszta­lására. Az ügyészhelyettes ezután teljes egészében elejtette, a bíróság pedig azonnal elve­tette a Vicéi Károly ellen emelt vádakat. A teremben felzúgott a taps. Tízezrek vonultak december 8-án a Fülöp-szigetck fővá­rosának utcáira, hogy támogatásukról biztosítsák Corazon Aquino elnököt, A demonstráció résztvevői a demokratikus rendszert éltették. Két német állam Az NDK önállóságának biztosításával, a német új­raegyesítés körüli vitákkal foglalkozik több cikk a pén­teki berlini lapokban. A Németország jövőjére vonatkozó minden elképze­lésnek a két német állam lé­tezéséből kell kiindulnia — hangsúlyozta Willy Brandt, az SPD tiszteletbeli elnöke a Der Morgen című lapnak nyilatkozva. A nyugatnémet közélet ..nagy öregje” mint elmondta, két alapgondolat­ban is egyetért azzal a fel­hívással, amely az NDK ön­állóságának fenntartása mel­lett száll síkra. Egyrészt realitás a két né­met állam léte, másrészt az NDK állampolgárainak szu­verén joga eldönteni, hogy miként alakítják ki orszá­guk politikai, gazdasági éle­tét — mondta Brandt. Majd ezt követően tehetők meg szerinte az eddigi együtt­működésen túlmenő, az erő­teljesebb közeledéshez veze­tő lépések. A szociáldemokrata veze­tő a Neue Zeit című berlini lapnak is nyilatkozott a ke­let-európai változások nyo­mán felsejlő összeurópai fejlődésről. Brandt szerint tíz éven belül egész Európa ismét összenő, és másfél év­tizeden belül az európai or­szágok gazdasági közössége is megteremtődik. Reménye szerint még a kilencvenes években létrejön egy euró­pai környezetvédelmi ható­ság, valamint a kontinens országait átfogó kulturális szervezel. Az ilyen irányú fejlődés megkönnyítené a németeknek, hogy eldönt­sék. mennyire szorosan kap­csolódjanak egymáshoz — vélte Brandt. A két német állam hatá­rozottabb közeledése mellett szólt Nyugat-Berlin volt kormányzó polgármestere, a kereszténydemokrata Eber­hard Diepgen. Ugyancsak a Neue Zeitnek nyilatkozva Diepgen, aki a nyugat-ber­lini CDU elnöke, úgy vélte, hogy az NDK lakossága előbb vagy utóbb a nemzeti közösség megteremtése mel­lett foglal állást. A keresz­ténydemokrata vezető sze­rint Kohl kancellár tízpon­tos konföderációs terve óva­tos utat jelöl ki a két né­met állam közeledéséhez. A gazdasági kapcsolatok szo­rosabbra főzéséhez elenged­hetetlen. mondta, az NDK gazdasági teljesítőképessé­gének növelése. A Neues Deutschland pén­teken visszautasította a nyu­gatnémet CDU főtitkárának azt a javaslatát, hogy kö­zös, átfogó közvéleményku­tatással kérdezzék ki a két német állam polgárait, akar­ják-e az újraegyesítést. Egy ilyen felmérés ugyan tük­rözné a jelenlegi hangula­tot. de nem oldaná meg a problémát — írja az NSZEP lapja. Az újság szerint igaz ugyan, hogy az utóbbi na­pok tüntetésein, így különö­sen a hétfői lipcsei demonst­ráción, egvre többen köve­telték „a német haza egye­sítését”. de az is tény. hogy már több mint 230 ezer em­ber írta alá azt a — neves írók és más közéleti szemé­lyiségek által kibocsátott — felhívást, amelyben az NDK önállósága és szocialista megújulása mellett tesznek hitet. Guantanamo: lövöldözés Hivatalos kubai bejelentés szerint a szigetországba ékelő­dő amerikai Guantanamo hadi­tengerészeti támaszpontról csü­törtökön két ízben lövéseket ad­tak le kubai őrposztokra. A kubai védelmi minisztérium közleménye szerint először he­lyi idő szerint délelőtt, majd koradélután amerikai katonák minden indok nélkül tüzet nyi­tottak. A lövöldözésben a ku­bai őrházak ablaküvegei betör­tek, személyi sérülés nem tör­tént. A kubai közlemény leszö­gezi: az incidens következmé­nyeiért a felelősség a guanta- namói amerikai parancsnoksá­got terheli. Az Egyesült Államok 1903-ban létesített támaszpontot Guanta- namón egy bérleti szerződés nyomán. A havannai kormány­zat nem ismeri el a támasz­pont létjogosultságát. A DER SPIEGEL-ben olvastuk: Élő halottak országa Huszonhárommillió román szenved Ceausescu töretlen terrorja alatt (rövidítve) „Már a magzatnak sincs tápláléka. Az anyáknak nincs elég teje, hogy kisbabáikat szoptathassák, mivel nekik sem volt soha elég ennivalójuk. Az emberek elkeseredetten ke­resik a szelet kenyeret, gyakran hiába. A krónikus hiány alapvető élelmiszerekből egymás után pusztítja el a gene­rációkat. Amikor jön a tél, a gyermekeket, az anyákat, az öregeket a fagyhalál fenyegeti. A kisbabák hidegben jönnek a világra, és .csak négy héttel születésük után regisztrálják őket, hogy a katasztrofális gyermekhalandóságot eltussolják. Az idős emberektől megtagadják az orvosi segítséget. Milliók vegetálnak összezárva olyan építményekben, ame­lyek összezsúfolt gyufásdobozokra emlékeztetnek. A kon­centrációs táborokhoz hasonló körülmények között nyomo­rog a nép, miközben az újgazdagok milliárdokat tüntetnek el, hogy önmaguknak luxuspalotákat építtessenek. A hagyo­mányos életet lerombolják, a falvakat, a templomokat, még a temetőket is feltúrják, így semmisítik meg a nép lelkét. Hogyan lehetséges az, hogy a világ szeme előtt népeket ilyen módon terrorizáljanak, miközben a bűnöző zsarnoko­kat nemhogy elűzik, megbüntetik, hanem még dicsőítik is, undorító kultusszal veszik körül?! És meddig fog még tar­tani ez az őrület?” Egy szokatlan dokumentumból származnak a fenti drá­mai panaszok. A szerző állandó életveszélyben reszket, és a címzett — bár a legmagasabb nemzetközi hatóság — csak kerülőutakon kaphatta meg a küldeményt. Gondos kézírás­sal született a dokumentum, hogy minden betűt el lehessen olvasni, így írta meg Dumitru Mazilu román professzor, az ENSZ ember- és ifjúságjogi megbízott szakértője kétségbe­esett levelét az ENSZ közgyűlésének elnökéhez; soraiban saját sorsát és országának nyomorát megrázó módon ábrá­zolja. Túsz saját hazájában A nemzetközileg elismert népjogi személyiség szenvedé­lyes felhívásában többek között arról számol be, hogy őt, aki az ENSZ megbízásából készül anyagát összeállítani, ho­gyan vették őrizetbe kormányának megbízottjai, milyen le­írhatatlan terrorral kezelték, hogy még feleségének és fiá­nak élete is veszélybe került. Útlevelét elkobozták, a tele­fonkészülékét kikapcsolták, levelezését (az ENSZ-szel foly­tatokat is) elkobozták, őt magát és egész családját állandó­an 30 titkosrendőr követte. Végül elveszítette állását, a bu­karesti külügyminisztérium jogi osztályának vezetését. 1986 óta az ENSZ képtelen megbízottját, Mazilu profesz- szort elérni, sikertelen maradt Pérez de Cuéllar ENSZ-fő- titkár személyes próbálkozása is. Ez év augusztusában az ENSZ emberjogi bizottsága elhatározta, hogy szokatlan lé­pést tesz: nyilvánosságra hoz hét beküldött anyagot, továb­bá egy külön tudósítást Romániáról, amelyet Mazilu pro­fesszor 88, sajtó alá nem rendezett oldalából állítottak ösz- sze. így jött létre egy olyan dokumentum, amely az ENSZ történetében alighanem egyedülálló. Mint „túsz saját hazá­jában”, a professzor lesújtó képet fest szenvedő országá­ról : „Rémálom az élete mindenkinek, és ez így megy tovább, a félelemre alapozva. A sztálinista minta alapján működő titkosrendőrség besúgóinak százezrei ellenőriznek mindent és mindenkit, mindenki fél mindenkitől. A múlt legfeudálisabb zsarnoka is eltörpül a ma minden­ható diktátora mellett. Ez idáig már sokan véget vetettek életüknek, mert nem bírták tovább elviselni az embertelen­séget. A túlélők is örökre megpecsételtettek.” Akármennyire erősek a polgárjogi harcos szavai, megle­het, hogy Románia valóságáról — amely önmagát szocialis­tának nevezi — még mindig túl gyengék. Miközben egész Közép- és Kelet-Európábán lélegzetelállító fordulatnak le­hetünk tanúi, és a népek egyre nagyobb sikerrel követelik jogaikat uraiktól, délkeleten beássa magát egy olyan re­zsim, amely a földrész számára elviselhetetlen gyalázat. Európa szegényháza Nagy őrültségében az egykori suszterlegény, a tömbbizal­mi szellemiségben megrekedt elvtárs arany jogarral és be­teges felségi allűrökkel sanyargatja a Német Szövetségi Köz­társaság területének megfelelő, 23 milliós lakosságú orszá­got — mint egykor a legendáshírű Drakula gróf. 1989 Euró­pájában éhezteti és a fagyhalállal sújtja népét, fogdmegjei- vel kínoztatja és agyonvereti az embereket, az asszonyokat államilag felügyelt szülőgépeknek minősíti, az értelmiséget bezáratja vagy kiűzi az országból, a nemzetiségi kisebbsé­gek — akik évszázadokon keresztül a földet megművelték — létfeltételeit megsemmisíti. Uralkodásának 25 esztendeje alatt Románia a harmadik világ életszínvonalával Európa szegényházává lett... Az olajtermelő Romániában árut, illetve embereket te­kintve egyaránt a lovas kocsi (vagy a marhafogat) a fő szállítási eszköz. Abban az országban tehát, amely vezetője szerint a tudományos szocializmus időszakában van. Akkor, amikor a vezér azzal dicsekszik, hogy Románia, ha akarná, elő tudná állítani az atombombát, változatlanul lovas kocsi­val közlekedik még a fegyveres hatalom is: a hadsereg a kocsi hátulján nagy fehér „A” betűt használ. Az öregasszoriyok taligán hurcolják a faforgácsot, a ká­posztát, a krumplit vagy a kukoricacsuhét, sorstársaik gyak­ran kilométerekről kénytelenek friss vizet vinni teli kannák­ban, és a víz gyakran kólibacilusoktól fertőzött. Az iskolás korú gyerekek a földeken egész nap a defektes kombájnok által hátrahagyott krumplit szedik, bér nélkül. A kevés nyitva tartó üzlet előtt embersorok kígyóznak, hogy jogosultsági kártyájukat bemutatva bevásárolhassanak. Abból, ami van: s ez többnyire félig rothadt gyümölcs, zöld­ségmaradék, paradicsom- és uborkakonzerv, tészta, és ke­nyér — de csak az ottlakóknak. Aki a másik faluból jön, a piacon szerezhet be élelmet. Az állami standokon előírt árak vannak, a standok pedig üresek. A magánkereskedők öt­ször annyit kérnek, mégis szűkös a kínálat: nincs hús, alig akad tojás vagy tejtermék .. . Az embereknek az élelmiszerkártya ellenében a követke­zők járnak: fél liter étolaj, egy kiló hús vagy kolbász, egy kiló cukor, egy kiló liszt havonta, ehhez jön háromszáz gramm kenyér naponta. Mindez akkor, ha van. Hiánycikk a bőrcipő, a bútor, a háztartási és elektromos gép is, nincs olaj az autóhoz, a benzinvásárlást havi 25—90 literre korlá­tozták — hacsak a mutatóban hagyott néhány benzinkút­nál a tankolópisztoly nincs keresztbe rakva a kútoszlopon, jelezvén, hogy nincs benzin. n szobában 12 fok A hetedik tél ez, amikor szigorú rendelkezések várhatóak, a leghidegebb napokon sem lehet hat óránál többet fűteni, az előírt szobahőmérséklet 12 fok. Az egy szobára jutó vil­lanykörte nem lehet 25 wattnál erősebb. Minden étterem, mozi és nyilvános intézmény 21.00 órakor köteles bezárni, Románia sötétségbe burkolódzik. Ekkor a televízió is befe­jezi háromórás műsorát, ami talán megváltás is, hiszen a képernyőn a vezéren és hitvesén kívül úgysem látható más A nép nyomorával kapcsolatban, az üres üzletekről, a hi­ányról elviselhetetlen cinizmussal nyilatkoznak az apparát- csikok: „Olyan sok pénzük van az embereknek, hogy min­dent megvennének, amit kiraknánk az üzletbe" — magya­rázta egy idegenvezető az üres pultok előtt. „A kirakatokban azért nincs semmi, mert az nem higiénikus, az élelmiszert a hűtőszekrényekben tartjuk” — hazudta egy másik. De a legpimaszabb módon a főnök nyilatkozott: „Az egy főre ju­tó fogyasztásban a világ élvonalában vagyunk” — mondta egy Newsweek-interjúban. „Nincsenek üres üzletek. Min­dent meg tudnak vásárolni nálunk, még olyan árukat is, mint Amerikában.” Ami a vezért illeti, esetében talán igaz is. A conducator a családjával jól védett palotában lakik, egy tó'partján, a fő­város közelében, a Kárpátok között, a Fekete-tenger part­ján. Az „univerzál zséni” kedvenc szórakozása, hogy lég­kondicionált mozitermekben Kojak-filmeket vetíttet magá­nak, míg felesége, /Elena — az angol Economist borzalmas­nak nevezte — inkább videofilmeken szórakozik, amelyeket a securitate készített prominens személyiségek pásztorórái­ról, illetve külföldiekről prostituált ügynöknők társaságá­ban ... Fordította: Niedzielsky Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents