Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-09 / 292. szám

1989. december 9., szombat o igum-ftM­Kilencven halott az utakon — Guruló bombák, dölyfös kocsicsodák — Kamionstop következik Ülésezett a szállítási bizottság (Folytatás az 1. oldalról) 90-en vesztették életüket út­jainkon, 39-cel többen, mint eg.v évvel korábban. A közlekedési felügyelet mintegy 14 ezer gépjármű­vet ellenőrzött, csaknem 20 százalékkal többet, mint ta­valy. A leggyakrabban ta­pasztalt hiányosságok sorá­ba tartozik a vezetői enge­dély nélküli járművezetés, menetlevél nélküli közleke­dés, a menetlevelek hiányos kitöltése és a műszaki hiá­nyosságok sora. Ez utóbbiak közül egy elgondolkodtató számadat: 23 szervezet mű­szaki telephelyén az ellen­őrzött járművek 49,8 száza­lékánál (!) volt olyan mű­száki hiányosság, ami miatt nem közlekedhettek volna. A széles körű vitában töb­ben szigorúbb közúti ellen­őrzéseket sürgettek. Megfo­galmazódott, s ennek többen is hangot adtak, hogy a nyu­gati gyártmányú kocsikkal közlekedők magasabbrendű­ségüket fitogtatják, türel­metlen dudálással, villogás­sal, a sebességet jóval túl­lépve szorítják le az út szé­lére a lassúbb, vagy a meg­engedett maximális sebes­séggel haladó jármüveket. Szóval, kezd kialakulni egy olyan szemlélet, mint ami korábban volt a Trabant és a nagyobb kocsik tulajdono­sai között. . . Mások a megyénkén is áthaladó, ugrásszerűen meg­nőtt szovjet autósturista-for- galom veszélyeire hívták fel a figyelmet. Mint mondot­ták, a kritikán aluli műsza­ki állapotú, a hiányos vilá- gítású és száguldozó autók amolyan ,.guruló bombák”, ugyanis a csomagtérben, a tetőcsomagtartón, póttartá­lyokban 50-60 liter tartalék­benzint is visznek, ami egy esetleges balesetnél végzetes lehet. Az utak állapotáról, mi­nőségéről is összecsaptak a vélemények. Többen megfo­galmazták: útjavítás helyett az olcsóbbnak tűnő megol­dást választják, sebességkor­látozást jelző táblákat tesz­nek ki. Vagyis, amit nem költünk az utak javítására, azt a pénzt a járművek többletjavítására fordítjuk, mindezt többletüzemanyag felhasználásával egybekötve. A nemzetközi közúti fu­varozásban is mutatkoznak nehézségek. Vándor Pál, a Körös Volán igazgatója el­mondta: Csehszlovákia jö­vőre az 1985-ös szinten akar­ja engedélyezni az ország­ban átmenő kamionforgal­mat, északi szomszédaink a közlekedési engedélyek árát a korábbi 7 ezer forintról 10 ezer forintra emelték. Köz­lekedési engedélyek hiánya mutatkozik Franciaország­ban és a skandináv orszá­gokban, míg más nyugati országokban a tervezett út­adóemelések jelenthetnek szállítási többletköltségeket.- szekeres ­Nappal is fényszóróval közlekedni A második világháborúban a voronyezsi csatának 37 ezer ember esett áldozatául; a szörnyű pusztítás a Szov­jetunióban nemzeti gyász­ként vonult be a történe­lemkönyvbe. Szinte hihetet­len, hogy hazánk közútjain 1960 és 1985 között ugyan- ennyien lelték halálukat. Ezzel a nem éppen szívde­rítő összevetéssel — amelyet Balta János alezredes, a Bé­kés Megyei Rendőr-főkapi­tányság közbiztonsági és közlekedési osztályvezetője még néhány elszomorító me­gyei statisztikai adattal is megtoldott — kezdődött teg­nap a közlekedési fegyel­met, morált a jelenlegi hely­zetet és a kilátásokat tagla­ló tudományos előadás teg­nap a TIT megyei szerveze­tének székházában. Dr. irk Ferenc címzetes egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok doktora, az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet cso­portvezetője rövid áttekin­tést adott a balesetek meg­oszlásáról, elemezte az oko­kat és vázolta a megelőzés­sel kapcsolatos helyi lehető­ségeket. Felhívta a figyel­met arra, hogy a közleke­désben a gyalogosok hely­zete a legriasztóbb. Eljutot­tunk oda — mondta —, hogy egy gyalogosbaleset, amely történetesen halállal végző­dik, hétköznapi dologgá vált. Pedig, ha sikerülne csök­kenteni a számukat, az egész ország közlekedési helyzete jelentősen javulna. Hogyan lehetne eredményt elérni? — kapcsolódott az elmondottakhoz egy újabb téma, s Irk Ferenc elsőként emelte ki a sebesség kérdé­sét. Feltehetően ugyanis so­kat javítana a baleseti sta­tisztikán, ha a lakóterületen belül 50 kilométeresre csök­kentenék a megengedett se­bességhatárt, mint ahogyan a legtöbb nyugat-európai országban tették. „Nem le­het eredményes propagandát kifejteni, ha nem a sebes­ségkorlátozás a megoldás alfája és ómegája” — hang­súlyozta az előadó. Egy to­vábbi — megint csak nem lebecsülendő — lehetőség a biztonsági övék és a fejtám­la együttes használata, ame­lyet sokkal nagyobb követ­kezetességgel kell igénybe venni és ellenőrizni, mint eddig. Ugyancsak követendő az a külföldi példa, amely a nappali lámpahasználat helyességét, baleset-megelőző szerepét igazolja. — A közlekedési helyzet javításáért sokat tehet egy- egy lakóterület, község, vá­ros, vagy régió, ha a helyi intézmények — a tanács, a tömegközlekedési vállalat és mások — együttműködnek a rendőrséggel, s közösen dol­gozzák ki a legcélszerűbb megoldásokat — mondotta egyebek mellett Irk Ferenc, aki végezetül az érdeklődők kérdéseire, felvetéseire vá­laszolt. (1. e.) Vélemények, nyilatkozatok, állásfoglalások Vegyék le a kopjafát a 301-es parcelláról! - Tiltakozások a kamatemelések ellen Politikai napilapjuk december 2-i számában Mártírok voltak? címmel egy terjedelmes cikk jelent meg az 1956-os mártírok rehabilitálásával kapcsolatban. Mi. a kondorosi Magyar Szocia­lista Párt tagjai megelégedéssel fogadjuk azokat a cikkeket, amelyek a tényeket maguk va­lóságában tárják fel. Ilyen az említett napon közölt cikk is. Mi. akik korábban is a refor­mokért emeltünk szót, már a 301-es parcella exhumálása és halottaink azonosítása után megjelent eredményhirdetés napján is azokkal értettünk egyet, akik felháborodásuknak adtak hangot azért, mert a már­tírhalált haltakkal együtt em­lítették és sorolták fel a nagy­községünkben történt gyilkos­ság elkövetőinek neveit. Meg­lepődéssel vettük tudomásul az igazságügyi szervek adatközlé­sét (ha az egyáltalán tőlük eredt), amely Vajgel Mihályt és társait mártíroknak említette. A három vádlott közül az egyik még ma is él. Büntetését le­töltötte és beilleszkedett az em­berek sorsépítö, nagy közössé­gébe. Bizonyosan ma Is azt mondja, ami a valóság volt. Él az a család is, amelyik hosszú hónapokon keresztül ártatlanul szenvedett. A nagyközség lakos­ságának tudomása szerint az ügy elkövetésének tisztázása al­kalmával kihallgatták a gyilkos­ságot elkövetők egyijtét-mási- kát is, így Vajgel Mihályt is. Már maga a puszta tény is fel­háborító, ha egy ember, aki tudja, ki a gyilkos, és hagyja ártatlan embertársait a bajban, sőt annak egész családját. Úgy ítéljük meg, Vajgel Mi­hálynak ez a cselekedete elíté­lendő. A jogi rehabilitálás so­rán nagyközségünk egész la­kosságával remélni merjük azt, hogy az említett gyilkos és tár­sa kopjafája kikerül a mártír­halált haltak temetőjéből, mert ennek elmulasztása nemzeti sír­helyünk kegyeletének meggya- lázását jelentené továbbra is. Dr. Kondé Gábor, MSZP kondorosi alapszervezete * * * A Magyar Szocialista Párt kecskeméti elnöksége határozot­tan tiltakozik a kedvezményes lakáshitelkamatok tervezett — visszamenőleges — emelése el­len ! Ez az intézkedés a költségve­tési hiány 15 millió forintos csökkenése ellenében elsősor­ban a bérből és fizetésből élő­ket, s közülük is legerőtelje­sebben a fiatal és középkorosz­tályokat sújtaná. Elfogadhatat­lan azon elvi tokból, hogy eze­ket a hosszú lejáratú hiteleket az építkezők annak idején azért voltak kénytelenek felvenni, mert bérük, fizetésük nem volt elegendő ahhoz, hogy elemi lét­szükségleteik közül az egyik legfontosabbat, a lakás meg­szerzésének költségét fedezze. Azért nem, mert ezt az állam — sok minden egyéb mellett! — úgymond magára vállalta. Elfogadhatatlan a tervezett in­tézkedés azért is, mert az ál­lam — ez egyszer ismét vissza­élve monopol helyzetével <— kényszerdöntés elé állít sok ezer családot azzal, hogy visszame­nőleg módosítja a jóhiszeműen megkötött szerződéseket! Támogatjuk azt, hogy külön­böző kedvezményekkel, - határ­idő-módosításokkal, adómentes­séggel ösztönözzék a magasabb kamatokat, de csakis önkéntes vállalás esetén. A kedvezményes lakáskamat, a lakbérek ügye nem lehet a költségvetés napi helyzetének függvénye. Időtálló és hosszú távú megoldásokra törekedjék a kormány, amelyek középpont­jában az az elv álljon, misze­rint a munkaerő újratermelésé­hez szükséges költséget teljes körűen tartalmazza a bér. Más­képpen fogalmazva, radikális ár- és bérreform nélkül minden — egyébkent valóban sürgető — gazdasági intézkedés csak tol- dozgatás-foltozgatás lesz az or­szág szakadozott ruháján ! Kecskemét, 1989. december 8. A Magyar Szocialista Párt kecskeméti szervezetének elnöksége Tiszavirág-életű „legkisebb” Rekord — amely nem rekord A Magyar Távirati Iroda csütörtöki jelentése szerint az Egri Nyomdában elké­szült a világ legkisebb új­ságja; a Heves Megyei Nép­újság december 7-i mini számának mérete: 50X70 milliméter. A Rekordok Könyve ' (Guinness Book) szerint a rekordot 76X95 milliméterrel a Daily Ban­ner Amerikai Egyesült Ál­lamokban 1876-ban kiadott miniszáma tartja. Ezt „múl­ta alul” lapunk Tevan-em- lékszámának kis változata, 55X80 milliméteres méreté­vel. Nos, az egriek most e rekordot adták át a múlt­nak. Egy olyan rekordot, amit hivatalosan máig nem hitelesítettek. Szinte az egri bejelentés­sel egyidejűleg kaptuk meg ugyanis a felterjesztésünkre küldött válaszlevelet a Guin­ness Book szerkesztőségétől. Ebben közük, hogy lapunk augusztusban megjelent mi­niszáma ugyan kétségtelenül a világ legkisebb újságja, mégsem hitelesíthető. Az in­doklás a következőképpen szól: I ' 1 JÖN! Dz álmos falu Riportsorozat az éjszakai élet édes-kesernyés pillanatairól Az álmos falu címmel hétfőtől riportsorozat indul megyénk egyik-másik tele­pülésének éjszakai életéről. Egy vendéglötulajdonos ké­rése kapcsán volt módunk­ban megismerkedni a ko­rántsem hétköznapi riport­alanyainkkal. Például a fő­foglalkozású testőrrel, az or­szág egyik legjobb — ha nem a legjobb — lókeres- kedöjével, aki egyetlen lo­vat huszonegyszer adott el. Megszólalnak a pincérek, akiknek segítségével szinte elképzelhetetlen világba ka­lauzoljuk el. olvasóinkat. Bő­vérű hölgyek, gazdag ci- gánykupec, házilag készült pornófilm főszereplője stb. stb.. minderről — és még annyi mindenről — olvas­hatnak részletesebben hét­főn kezdődő négyrészes ri­portsorozatunkban. j „Harang”-szó a tisztességért I Annyi válság szorító ab­roncsán a lélek és az er­kölcs pártfogásba vételével kísérelnek meg enyhíteni a most induló Harang című hetilap szerkesztői. A Ma­gyar Sajtó Házában tegnap tartott lapismertetőn Pethő Tibor főszerkesztő azt hang­súlyozta, hogy világviszony­latban is ritkaságszámba menő vállalkozásról van szó, hiszen a Biblia alapján álló felekezetek — katolikusok, reformátusok. evangéliku­sok, izraeliták és advenitsák — együttműködésével igye­keznek „megállítani a köz­morál romlását”, megváltoz- ■ tatni az összezavarodott, szenvedélyekkel terhelt nem­zeti tudatot”. Ez a — politikai terheitől mentesített valamennyi fe­lekezet számára elfogadha- ; tó. és tiszta értelemben vett — ökumenikus kezdeménye­zés nem egyházi, inkább vi- ' lági lapot hozott létre. A „Harang” szava a csa­ládokhoz akar eljutni, egye­lőre ötvenezres. később két­szer annyi példányszámban. Vallási, kulturális és társa­dalmi lapként nem csak a hívő embereknek készül, ha­nem a vallás egyetemes ta- , nításainak megismerése nél- ! kül felnőtt korosztályok tag- ■ jait is beavatni és mozgósí­tani kíván azért, hogy meg­találják — mint beköszön­tőiében a főszerkesztő írja < — „az élet igazságát, a sze- j retet gazdagságát és a szép- ! ség ragyogását”. k. a. j. „Meg kell mondanunk: az újságkategóriában a hagyo­mányosan előállított termék tartja a rekordot. Nagy gon­dot jelentene, ha elfogul­nánk az Önök által kicsinyí­tett terméket, mert akkor a kicsinyítést ad absurdum vi­hetnénk, vagyis a mestersé­ges kicsinyítéssel lehetetlen­né válna az eredeti mérce. Mindenesetre köszönjük az érdeklődésüket, hogy írtak nekünk, s valóban nagyon sajnáljuk, hogy a megkül­dött példány nem kerülhet be a nyomtatott rekordok kategóriájába.” Vagyis: azt a bizonyos múlt századi amerikai lapot mini betűkből szedték, és úgy nyomták. A mi lapunk viszont számítógépen ké­szült, és kicsinyítéssel hoz­ták létre belőle a „legki­sebb”' nyomatot. A Rekor­dok Könyve szerkesztősége szerint a mai technikai vi­szonyok között ilyen módon számtalan, a mini Békés Megyei Népújságnál kisebb változat állítható elő. Amint az egri példa bizonyítja, saj­nos a szerkesztőknek igazuk van. Ezek után mit lehet mon­dani? örültünk, hogy — ha nem is hivatalosan — négy hónapig az a lap viselte a világ legkisebb újságja cí­met. amelyet megyénk nyomdájában, a Knerben állítottak elő. Az ■çgri kollé­gáknak pedig azt kívánjuk: a rekordjukba vetett hit ne legven tiszavirág életű, .]ár­iának több szerencsével a Guinness Bociknál. Dőlt betűvel A libák Már a külügy is! Hallottak? Befuccsol a minisztérium, ha nem támogatja meg a kormány (vagy a Parlament, esetleg a Pénzügyminisztérium). Ahogy a tudósításokból kiolvasom ugyanis, a tárca jövő évi működéséhez közel hárommilliárd forint kellene, ezzel szemben mindössze kétmilliárd van (illetve majd csak lesz az előirányzat szerint). Ebből kellene működnie a külügynék. De nem tud. Legfeljebb szeptemberig. Akkor aztán ki kellene tennie a táblát: deficit miatt/a külügyéria szünetel. Eset­leg azt is ki lehetne írni (ami talán közelebb áll a való­sághoz): szegénység miatt zárva. Ámbár lehet, hogy azt kellene tudatni: kabát, kalap, elmentünk. Persze, ha el­mehetnénk! De nem mehetünk, mert a nyomorból nem lehet csak úgy, egyszerűen kilépni. Itt a szegénység rom­jaiból kell (csak abból lehet) újraépítkezni. A külügy is így gondolkodik, ezért kért a költségvetés­ből a jövő esztendőre a kétmilliárdhoz nem egészen egyet, pontosan „csak" 884 milliót. Hiába, nemcsak mi, hanem a diplomáciából élők sem tudnak lépést tartani az inflációval. A kilátások a Külügyminisztérium szaná­lására (pénzügyeinek rendezésére) több mint kétségbe­ejtő. Mivelhogy — bár a gazdasszony még nem bolond, de — a kamra üres. S benne templomi „gazdagságú” egerek szaladgálnak föl s alá. Elképzelem, amint spórolásba kezd a külügy, s némely ország példáját követve a külföldi vendégeket szocialis­ta kocsibari szállítja. Na nem fekete Daciában, mint egy­séges nemzetté vált szomszédunk, hanem Trabanttal. (Mert mi ezekhez tudunk hozzájutni a legkönnyebben.) Sőt, akár a ritkán látható, ponyvatetös, terepjáró Tra­bantokkal is fel lehetne szerelni a tárcát. Az urakat és a vendég-elvtársakat már úgyse igen viszik vadásztaim. Se pénz, se állami vadászterület. (Ez utóbbiakat leadták — kár ilyen marhaságba belebukni. Épp elég rizikó kor­mányon lenni.) Azokban a dzsipszerű Trabantokban rá­adásul a nagy vadászatok romantikáját is erezhetnék vendégeink, különösen ha erdei illatot árasztó illatosítót akasztanának a visszapillantó tükörre, s nyúlbogyókat szórnának a kocsi padlójára. Azt is látom szemeim előtt, amint a Trabant-konvoj „végigsöpör” a Ferihegyi úton, az Üllői úton, majd a- Múzeum körúton és a Bajcsy- Zsilinszky úton, s ráfordul az Alkotmány utcára. A Kos­suth Lajos téren a magas vendég aztán Józsi bácsi, az öreg budai verklis zenéjére ellép a háromtagú díszsorfal előtt (szegény ország, kis felhajtás), majd a kormányfő kíséretében bevonul a Parlamentbe. A fogadásra zsíros­kenyeret kennének az országházi asszonyok, s hozzá li­la hagymát lehetne markolászni a tálból. (Szerintem a világ egyetlen országában sem fogadják ilyen bensősé­gesen, családias hangulatban a vendéget. Mellesleg Ká­dár Jánost is feszélyezte a protokoll. Egy politikai bi-_ zottsági ülésen állítólag ezt mondta: „Tudjátok mi a legnagyobb vágyam, elvtársak? Hogy egyszer tréningru­hában lemehessek a sarki boltba egy csomag cigarettá­ért.) Visszatérve a parlamenti fogadásra: két szelet hagy­más 'zsíroskenyér között aztán ki lehetne tárgyalni a világ dolgait. Közben jókat lehetne kortyolgatni a külön­leges ízesítésű, friss, hideg vízből: van klóros. nitrátos, sőt arzénes is. De lehetne készíteni brómosat, nikotin­vagy koffeinízűt is. Ez utóbbiakkal a repicigarettákat és a repi kávékat lehetne megtakarítani. Szóval — ha ál­dozatok árán is — valahogy egyenesbe lehetne hozni a külügyi tárca költségvetését. De mi lesz tovább? Mert a mezőgazdasági, a kulturális, a honvédelmi, a belügyi, a közlekedési, a vízgazdálko­dási és az egészségügyi tárca is a pénztelenséggel baj­lódik. Koldusbotra jutott tárcák, koldusbotra jutott or­szág. Csak a Pénzügyminisztérium tartja még magát. Hogy meddig, azt ki tudja? De amíg van, addig ötletek is vannak. Csak éljük túl azokat, nehogy úgy járjunk, mint a viccbeli libák, amelyeknek gazdája hiába fordult gyógyításukat segítő tanácsért a rabbihoz. A libák csak elpusztultak. Pedig a rabbinak még lett volna néhány jó tanácsa a jószágok meggyógyítására.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents