Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-05 / 288. szám
1989. december 5., kedd Hozzászólás két kórus ügyéhez Meglepődve olvastam a november 18-i (szombat) Népújságban Nagy Ágnes Elég nagy a csárda, megfér benne két dudás is című cikkét. Mint ismeretes, a cikk a békési munkáskórus megszüntetésének körülményeit tárja fel a kórustagok kéré-^ sére, keresve a megoldást,' a kivezető utat. A teljesség és a hitelesség kedvéért, úgy érzem, kiegészítésre szorul a cikk, mivel kimaradt egy igen lényeges momentum, nevezetesen, hogy miért szűnt meg a kórus. Ennek két oka is volt. A kórustagok a megbeszélésen maguk is önkritikát gyakoroltak, hogy az utóbbi évben nem jártak rendszeresen próbára. Kö- kéndi József, a kórus vezetője is megerősítette, hogy többször volt olyan próba, amelyen csak néhány kórustag jelent meg. A másik ok. hogy a kóruson belül is komoly viták és ellentétek alakultak ki a békéscsabai színházi szereplések miatt. ' Az együttes létszámának fokozatos csökkenése oda vezetett, hogy a vállalt feladatokat nem tudták teljesíteni, így meg kellett szüntetni. Etikailag elfogadhatatlan az a magatartás, hogy önként vállalt kötelezettségeket nem teljesítenek, utána pedig reklamálnak, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnék. Ezek valóságos tények, amelyeket semmiképpen nem neveznék hazug érveknek! A művelődési központnak ütőképes énekkarra volt szüksége, olyan emberekre, akik megfelelően tudják képviselni a várost, akiknél a lelkesedés párosul a lelkiismeretes tenniakarással, aktivitással. Az új kórust lekicsinylőén említi a cikk, „a volt vezető családi és baráti köréből, néhány pedagógusból és gimnazista tanulóból alakult” — írja. A megszületés körülményeit nem fedi éz a kijelentés. A valamikori gimnáziumi diá- íkok kérésére jött létre a városi kamarakórus, amely akkor is megalakul, ha a munkáskórus tovább él. Az alig egy éve fennálló kórus már bizonyított, amely nem utolsósorban Sebestyénné Farkas Ilona összetartó erejének, energikus, mindenre odafigyelő munkájának is érdeme. A kórustagok tulajdonképpen egymást, hozták, * * a munkáskórusból is átment 3 tag. A tavalyi karácsonyi koncerten már eredményesen léptek fel, alig két hónappal a megalakulás után. Ez év tavaszán a békéscsabai Bartók kórussal közösen adtak műsort Békésen, Makón a Filhármónia keretében. Az Éneklő Magyarország énekkari minősítési rendszer feltétele, megyei kórus- találkozók szervezése. A megyében az elsőt a városi kamarakórus szervezte. A nyár folyamán a Békés-tarhosi Zenei Napok gyakorló kórusaként működött, ami komoly erőfeszítést jelentett, mert 2 héten át napi három óra hosszában próbáltak .. . A kórus meghívást kapott a galántai Kodály kórustól, ahol azt a szép feladatot kapták, hogy az anyaország kóruskultúráját képviseljék. Küldetésük szép sikerrel járt. A művelődési központnak egyre nehezebb szponzorokat találni, különösen most, amikor nemcsak kórusok szűnnek meg, hanem művelődési otthonok sorát zárják be országszerte a működési és fenntartási gondok miatt. A termelőüzemeknek, -szövetkezeteknek sem elsődleges feladata most a kultúra ápolása. Éppen ezért külön tisztelet és köszönet a békési áfész elnökének, Paczuk Józsefnek, aki eddig is mesz- szemenően támogatta a kórus ügyét, így nem hagyta cserben az új kórust sem. A művelődési központ jelenlegi vezetője — jómagam (egyébként nem Csendes Imréné, hanem Csendes Andrásné) — azzal kezdtem a mondandómat, hogy elnézést kérek a munkáskórus tagjaitól a levél útján történt értesítés miatt, én is tisztességesebb eljárásnak tartottam volna, ha összehívják, és élőszóban történik mindez. Felajánlottam a segítségemet, hogy gyakorló- termet biztosítok az énekkar számára. Köztudomású, hogy a köz- művelődés nehéz helyzetben van. hiszen a felülről ránk kénvszerített anyagias szemlélet és gyakorlat csődöt mondott, jelenleg az útkeresés, a hogyan tovább stádiumában vagyunk. S azt tudjuk felvállalni, ami fontos és szükséges a város lakossága számára. Csendes Lívia * Köszönettel vettük a művelődési iház vezetőjének hozzászólását november 18-i cikkünkhöz. Azért néhány rövid megjegyzést tennénk a leírtakhoz. 1. A levélíró többször a cikknek azon részeit tulajdonítja újságírói véleménynek, melyeket levelekből idéztünk. (Nem véletlen az idézőjel!) 2. E cikk szándéka — ezúttal — nem az új kórus méltatása, hanem a régi újjászületésének segítése volt. .3. Hogy mi egy művelődési központ feladata az adott helyzetben, nem a mi feladatunk eldönteni. Egy biztos: ha csak erre — hely biztosítására — képesek, akkor nem véletlen, ha — Csendes .Lívia hozzászólásából idézek! — „...művelődési otthonok sorát zárják be országszerte”. 4. „Csak azt tudjuk felvállalni — írta Csendes Livia —, ami fontos és szükséges a város lakossága számára.” Kérdésünk: a munkáskórus tagjai nem a város lakói? 5. Ezek után, úgy hiszem, érthető: továbbra is bizakodunk abban, hogy lesz, aki felkarolja az újjáéledni kívánó lelkes kis csapatot. Hogy ki? Erről várjuk a híradást! i Nagy Agnes A Békés megyei könyvtárban szombaton délután megyei gyermek- rajz-kiállítást nyitott ;meg Patay László író. A rajzpályázatra 798 gyermek 1116 rajzot küldött be, ebből 80 lett díjazott. jA kiállítás december 3-ig látható Fotó: Gál Edit Ébredezik a magyar oktatás? >fHa megvalósul, egy évszázadot lépünk...” A dombiratosi iskola boltjában friss lángos és meleg tea is kapható tízóraira. Képünkön épp az igazgató néni vásárol Fotó: Gál Edit Deutscher Kalender, 1990 „Lélegzetelállító időket élünk. Ennek az országnak minden állampolgára komoly erőfeszítések előtt áll. Nekünk, magygrországi németeknek, mint nemzetiségi kisebbséghez tartozóknak kétszeresen kell bizonyítanunk — írja Hambuch Géza, a Magyarországi Németek Szövetségének főtitkára az új évkönyv bevezetőjében, amelynek címe nagyjából így fordítható: Változni cselekvéssel. — Érdekeltek vagyunk a valódi változtatásokban, amelyek az egész társadalmat, így bennünket is felfelé visznek. Érdekeltek vagyunk az olyan változásokban, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy mint német népcsoport élhessünk tovább ebben az országban. Semmi sem hullik egyszerűen az ölünkbe. Csak az változik, aki cselekszik.” A hazánkban élő németek szövetsége a hagyományokhoz híven a németség életéről, jelentős eseményeiről, külföldi kapcsolatairól tuII monopolista vigyora Nemcsak író, hanem elszánt újságolvasó is vagyok, sajnos. Sajnos, mert nemcsak azon bosszankodom olykor, hogy egyes t. kollégáim mit le nem írnak, hanem azon is, hogy olykor (sűrűn?) nem kapom meg a megrendelt és elseje után kifizetni muszáj újságokat. Most szombaton például egy Magyar Hírlappal és egy Népújsággal maradt adósom a „magyar kir. posta’*, öt nyolcvan az egyik, öt harminc a másik, összesen: 11 forint 10 fillér. Hozzá a legújabb : mivel a posta emeli az országos (és egyéb) lapok terjesztési díját (terjesztés?!), nyilván a lapok ára is feljebb megy. Ha nem ma, hát .holnapután. Halad ez az ország, kétségtelen ! Meg ,se kapjuk az előfizetett újságokat, a posta mégis árat emel. Tessék mondani, polgártársak: ez vicc? Vagy a monopolizmus győztes vigyora? s. e. December 6-áií, szerdán új kiállítás nyílik a Tégla Közösségi Házban. A Tégla Galériában Szabadi Katalin mutatkozik be, akinek egy tárlata nyomán Juhász Ferenc ezt írta: „Gyönyörű örömmel néztem képeit... szinte a valóság véres cserepeiként füstölögnek, égő bársonyként lobognak...” A festő, Szabadi Katalin egy alkalommal a Nők Lapjában így vallott művészetéről, Képeimhez című írásában: dósít évkönyvében, képet fest gondokról és reményekről. Részletes beszámolót közöl a kiadvány többek között a németek hetedik kongresszusáról, fővárosi és vidéki tudósítások szólnak az anyanyelvi oktatás komoly gondjairól. Tízezrek Szovjetunióba való deportálásáról szól az Egy népcsoport büntetése című írás; nem kevésbé megrázó a Romániából menekült németekkel a békés-dánfoki táborban készült riport. Óvodai, iskolai hétköznapokba pillanthatunk még be a képes tudósítások segítségével, és fellapozunk néhány új, kétnyelvű oktatáshoz készült tankönyvet. Népművészetből, népszokásokból kapunk ízelítőt, valamint kortárs irodalmi szemelvényekből, ha beleolvasunk az idei német kalendáriumba, ami a Művelt Nép kijelölt könyvesboltjaiban kapható. N. K. Balassagyarmaton 1964- ben alakult meg — néhány lelkes helyi lakos kezdeményezésére — a Madách Imre Irodalmi Színpad. Tagjai már ebben az esztendőben megszervezték az első irodalmi színpadi napokat, mely rendezvénysorozat az évek során az egyik legjelentősebb hazai fesztivállá nőtte ki magát. A színjátszómozgalomban lezajló változásokat követve 1983-ban új elnevezéssel — és programmal — rukkoltak ki a rendezők. Azóta Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napok és Kamaradarabok Országos Fesztiváljáról beszélhetünk, mely az idén ünnepli 25. évfordulóját és' jubileumi, 20. rendezvényét. Tizenhat csoport nyert ezúttal meghívást Balassagyarmatra a december 8. és 10-e között megrendezésre kerülő „Az én model lem egy kert. Nagyapám békési kertje. Egy szoba, dédanyám szobája. Mindenben ezt a szobát és ezt a kertet szeretném újra létrehozni. Az ottani illatokat, szagokat, fényeket.” Tárlata 20 órakor nyílik, s január 5-ig látható. Másnap, december 7-én, 16 órai kezdettel nem mindennapi esemény résztvevői tehetnek az érdeklődők a Békéscsabai Tanítóképző Főiskolán. Baji Miklós Zoltán Az újságíró-szövetség (MUOSZ) felkérésére a Művelődési Minisztérium az elmúlt hétvégén tájékoztatót tartott a közoktatás legidőszerűbb kérdéseiről. A konkrét (minden valószínűség szerint áttörést jelentő) fejlesztési programról Kelemen Elemér miniszterhelyettes adott rövid áttekintést. Az óvodánál kezdte, ahol a már nyomdából is kikerült új nevelési programra hívta fel a figyelmet. Ebben — mint elmondta — hadat üzentek az óvoda iskolásíiá- sának. — Az általános iskolából kikerülők 20-25 százaléka nem rendelkezik azokkal az alapkészségekkel, amelyek miatt nyolc évig az iskolapadokban ültek — folytatta az előadó. — Az új oktatási program kiemeli az alapok (olvasás, írás, számolás) megtanításának elsődlegességét. Az sem biztos, hogy ennek elsajátításához nyolc év szükséges. Lehet, hogy négy vagy hat osztály is elegendő lenne, amire azután ráépülhetne a korábbról jól ismert nyolc osztályos gimnázium rendszere. Természetesen, ahol bevált a nyolc plusz négy osztályos variáció, ott nem kellene feltétlenül az átalakuláson gondolkodni. A program megengedi a többféle rendszer egymás mellett élését. Ehhez hasonló rugalmassággal kezeli a tervezet egyébként a szakképzés szerkezetének megváltoztatását is. A jelenlegi szakmunkás- képzés valamennyi területen három évig tart. Jóllehet vannak szakmák, ahol ennél jóval kevesebb, illetve több időre lenne szükség. Hát miért nem az adott szakma természete dönti el a képzési időt? Ezeket a látszólag széttartó rendszereket a már sokat emlegetett, ám még csak előkészületi stádiumban levő nemzeti alaptanterv és az erre épülő egységes, az iskolától különvált vizsga- rendszer szabályozná, hangolná össze. fesztiválra, köztük a békéscsabai Féling Színpad. Hogy miként s mivel készülnek, erről Steinwender Józsefet kérdeztük. — Egy monodrámával készülünk, melyet a játékos maga választott, úgy 10 évvel ezelőtt. Akkor még nem tartotta elég érettnek magát, hogy eljátssza azt a 60-65 éves embert. — Megtudhatnám melyik darabról van szó? — Becket Az utolsó tekercs című monodrámájáról, mely aktuálisnak tűnik, jól igazodik a mai magyar helyzethez. Ha nem is eny- nyire kilátástalan ez a világ, azért kitűnő hangulatban nem lehetünk. És Becket világa egyáltalán nem nevezhető hurrásnak. Persze minderről nehéz úgy beszélni, ha nem látta az előadást. békéscsabai festőművész kiállításának megnyitása után zenész, képző- és előadóművész barátai közreműködésével happeninget rendez. Eddig ilyen még nem volt megyénkben, legalábbis nyilvánosan ,nem. A programról a következőket mondta a művész: — A diákok hívtak, mart szerettek volna látni egy olyan tárlatul, amely eltér az alföldi tradícióktól. Mellé — csatlakozva a Vöröskereszt megyei szervezete által szervezett AIDS-világnapnoz — happeninget is rendezünk. A közönséget látvány, zene és fények ötvözte eseménybe vonjuk be. Az ő közreműA felsőoktatásba kerülők számát a minisztérium jelentősen növelni kívánja. Olyan érettségi vizsga bevezetését tervezik 1993-tól, amely jó eredmény esetén automatikus belépőt jelentene az egyetemekre, főiskolákra. A program azzal a kérdéssel is foglalkozik, kié legyen az iskola. A helyi városi, községi önkormányzatoknak kötelező az iskolafenntartás, ám az elképzelések szerint a jövőben bárki tarthat fenn iskolát, aki biztosítani tudja az iskola előre és konkrétan meghatározott működési feltételeit. A legtöbb vita az oktatás finanszírozása körül alakult ki. — Az oktatási „rendszer- váltás” lehetőségének nagyon örülünk — hallottuk Kelemen Elemért —, ám a dolgok tragikuma az, hogy erre épp akkor kerül sor, amikor a hiányt kell elosztanunk . . . Egyet azonban leszögezett. Azok a térségek, ahol súlyos az elmaradottság, ahol nem számíthatnak magas bevételre a fenntartók (mert például az adott megyében alacsonyak a keresetek, kevés a személyi jövedelem- adó), ott az államnak kell segítséget nyújtania. Az előadás végén az egyik résztvevő aggályát fejezte ki az elismerést érdemlő elképzelésekkel szemben. A megvalósításhoz rengeteg pénz kell és kitartás — mondta —. hiszen évtizedes gyökerek szakadnak majd meg... A miniszterhelyettes azonban így válaszolt: — Az oktatásügy fejlesztése azon szerencsés területek közé tartozik, ahol várhatóan biztos az egyetértés a különböző pártok között. Azzal ugyanis mindenki tisztában van, hogy a jelenlegi XIX. századi körülmények nem vihetők át a XXI. századba. M u — Nem is faggatom tovább a darabról. Beszéljünk a Féling Színpadról. — Ez egy kamaratársulat, mely két főből és szimpatizánsokból áll. Ezt a monodrámát Szuromi László adja elő és én rendezem. Egyébként már két kamaraszínpadi korszakot megértem itt, ezéket mindig felfutás követte. Ez a harmadik ilyen kamarakorszak. Hogy ezúttal is felfutás követi-e?... — Bízzunk benne! — Ha a közönség vagy a saját véleményét mondja ezzel, örülök. Én megpróbálok nem csak bizakodni, de tenni is azért, hogy túl legyünk ezen az időszakon. Addig is indulunk ezen a fesztiválon ... S ami tőlünk telik, megtesszük. A többi a neves szakemberekből álló zsűritől és persze az induló mezőnytől függ. N. A. ködésüktől függ, mennyire lesz sikeres az AIDS elleni, kollektív tiltakozó szertartásunk. És még egy tárlatra hívnánk fel a figyelmet. December 8-án, 16.30 órai kezdettel Diószegi Eszter grafikáiból nyílik kiállítás, ezúttal Gyulán, az Erkel Művelődési Központban. Mesékhez, vagy önállóan készített képeit láthattuk már a Vihar Galériában, de a fővárosiak is a Széchényi Könyvtárban. Egyébiránt a grafikusnak a jövő évben jelenik meg Zelk Zoltán versére rajzolt leporellója, a békéscsabai Tevan Kiadó gondozásában. Sz. M. Balassagyarmatra készül a Féling Kiállításról kiállításra Happening lesz a főiskolán
