Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-04 / 287. szám

1989. december 4., hétfő

NÉPÚJSÁG

Ceausescu megrótta a vezetőket

II szovjet—amerikai viszony javulása az egész világ érdeke

Közös sait A értekezlettel ért véget a máltai találkozó

A kölcsönös megértést, az együttműködés szándékát hangsúlyozta Mihail Gorbacsov és George Bush máltai csúcstalálkozójukat lezáró vasárnapi sajtóértekezletükön. A szovjet és az amerikai vezetők megnyilatkozásaiból kitűnt: egyetértés van abban, hogy az 1990 júniusában tervbe vett új csúcstalálkozóig felgyorsítsák a különböző fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat és széles körben együttműködjenek más nemzetközi kérdésekben. Mihail Gorbacsov újólag leszögezte, hogy a kelet-európai fejlemények a kialakult helyzetben szükségszernek, a Szovjetunió csak azt igényli, hogy a másik oldal ne törekedjék egyoldalú előnyökre. Gorbacsov egyúttal leszögezte, hogy a helsinki alapokmány rögzíti az európai realitásokat, így a két német állam létét is.

Az első közös sajtóértekezleten, amelyet szovjet és amerikai államfő tartott, egyúttal kitűntek a fennmaradó nézeteltérések: így

az. hogy az Egyesült Államok — a szovjet javaslat ellenére — nem hajlandó tárgyalni a tengeri haderők csökkentéséről. Amerikai részről változatlanul közvetetten felelőssé teszik a Szovjetuniót a közép-amerikai helyzetért: a nicaraguai kormány politikájáért, ezen belül azért, hogy Nicaragua (és Kuba) szovjet fegyvereket szállít a salvadori felkelőknek.

Bush elnök bevezetőjében utalt arra. hogy a kötetlen találkozó gondolata júliusi budapesti és varsói látogatásán. az ottani „bámulatos, reményteljes változások láttán” fogalmazódott meg benne. „Nincs a világon probléma, legkevésbé Európában. amelynek megoldásához ne járulna hozzá a szovjet—amerikai viszony meg- iavulása. A Szovjetunióban is kibontakozó reformokkal teljesen új korszak kezdetén állunk a két ország kapcsolataiban. Mindkét fél, a maga eszközeivel, hozzájárulhat Európa megosztásának felszámolásához, a katonai szembenállás megszüntetéséhez” — mondotta az amerikai elnök.

Mindkét vezető válaszolt arra a kérdésre: visszafor- díthatatlanok-e a kelet-európai folyamatok, feladta-e a Szovjetunió a katonai beavatkozás jogát?

Mihail Gorbacsov válasza: „Nem kívánok valamennyi kelet-európai ország nevében beszélni, ez nem felelne meg a tényeknek. Kelet-Európa része vagyunk, de egész Európáé is, s együttműködünk szövetségeseinkkel minden területen. Mélyreható kapcsolataink vannak, de minden egyes ország független erő, tényező a világpolitikában, minden népnek joga eldönteni országának sorsát, s élnek is e jogukkal. Ez a véleményem.”

Ugyanerre a kérdésre válaszolva Bush elnök kiemelte: ..Ahogyan Mihail Gorbacsov a békés, demokratikus változásokról beszél. ezzel nyilvánvalóan sutba veti a korábbi, más megközelítésű doktrínákat. Tudja, hogy nemcsak az amerikai elnök,

hanem az egész amerikai nép azt szeretné, ha e békés, demokratikus változás folytatódna.”

Befejezésül mindkét vezető hangsúlyozta, hogy igen jó személyes kapcsolatok fűzik össze őket, ami — Bush szavaival — lehetővé teszi a nyíltságot, azt, hogy kinyilvánítsák az egyetértést csakúgy, mint az eltérő nézeteket. Ez pedig, tekintettel a két ország jelentőségére, a drámai változásokra, rendkívül fontos. Gorbacsov ‘ emlékeztetett arra, hogy kapcsolatuk már régebbi keletű, s gyakran váltanak üzeneteket is. Maga is hive a jó személyes kapcsolatoknak — hangoztatta a szovjet vezető —, de azok nem lehetnek öncélúak, nem szoríthatják háttérbe az álláspontokat. a felelősséget.

Közvetlenül a terven kívüli közös sajtóértekezlet után a csúcstalálkozó két főszereplője elutazott Máltáról. Először George Bush amerikai elnököt és kíséretét vitte a helikopter a Luqa repülőtérre, ahonnan a máltai elnök és miniszterelnök jelenlétében szállt fel az Air Force 1. Bush Brüsz- szelbe utazott, ahol szövetségeseit tájékoztatja.

Alig fél órával később Mihail Gorbacsov, felesége és a szovjet küldöttség gépkocsin indult a Makszim Gorkijtól — amely váratlanul nemcsak szálláshelyük, hanem a csúcstalálkozó valamennyi megbeszélésének színhelye is lett — a repülőtérre. A búcsúztatási ceremónia szintén rövid volt.

Éles hangon bírálta az állami és pártszervek tevékenységét, és korszerűsítéseket sürgetett Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, román államfő a Politikai Végrehajtó Bizottság ülésén. Ceausescu szorgalmazta: dolgozzanak ki különprogra- mot az élelmiszeripar és a kereskedelmi hálózat fejlesztésére. A pártvezető szerint Romániában két év alatt megoldhatják az ezen a területen jelentkező problémákat.

Ceausescu beszédében, amelyet a Scinteia közölt, kijelentette: „a kollektív

munka nem azt jelenti, hogy mindenféle üléseket, gyűléseket tartunk, hanem azt, hogy megvitatjuk a problémákat, s ezenkívül a kormány, az államtanács és más állami szervek pedig határozatokat fogadnak el.” Szólt arról, hogy még az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tevékenységében is sok volt a hiba. a testület nem készített elő megfelelően bizonvos intézkedéseket, de a hiba főképpen abban ielentkezett, hogy a gyakorlatban nem megfelelően valósították meg az irányelveket. Kitért a szeméi vi felelősség kérdésére és beielentette: a jövőben időszakonként az irányító munkában vezetői feladatot betöltő személyeknek számot kell adni tevékenységükről a Politikai Végrehajtó Bizottság vagy a JCözponti Bizottság előtt.

Hangsúlyozta az ellenőrző szervek munkájának jelentőségét, de utalt arra, hogy ezek tevékenységében is sok volt a felületesség és hiányosság.

Az 3{eraU>í3£É&s<Sft(utlC -ban olvastuk :

Gorbacsov ide vagy oda,

az oroszok

még mindig jönnek

Oly korban élünk, amikor mindenki mindent elkövet, hogy befolyásolja a róla kialakult képet, oly korban, amikor a látszatot egyre nehezebb megkülönböztetni a valóságtól. A szovjet vezetők külpolitikájuk vitelében teljes mértékben kihasználják a dolgok ilyetén állását. Mást mondanak, és mást tesznek. És mivel az emberek többsége nem tudja eldönteni, mi az igazság, hisznek a nemes szándékokban.

Mihail Gorbacsov hatalomra kerülése óta a Szovjetunió sokkal kevésbé agresszív hangot üt meg külpolitikai nyilatkozataiban. Égető szüksége van külföldi segélyekre, hogy megmentse a csőd szélén álló gazdaságát, és ezért a propaganda minden rendelkezésére álló eszközével igyekszik egv olyan ország képét kialakítani magáról, amelynek békére van szüksége, és arra, hogy védelmi költségvetését csökkenteni tudja.

Ezek a jórészt szimbolikus jelentőségű kinyilatkoztatások és lépések a várakozásnak megfelelően elmosták a Szovjetunióról mint agresszív, ellenséges hatalomról alkotott képet. Ez vezetett a külföldi kölcsönök fokozott áramlásához (a külföldi adósságállomány megkétszereződött Gorbacsov hivatalba lépése óta) és ahhoz, hogy a Nyugat kevésbé hajlandó viselni a védelmi terheket.

Vajon mennyire valóságos a szovjet külpolitika megváltozása? Vegyük például a védelmi kiadásokat. Moszkva végre nyilvánosságra hozott egy állítólag valós katonai költségvetést. Az év elején közzétett 77 milliárd rubelnyi ösz- szeg amerikai szakértők szerint körülbelül a fele a tényleges kiadásoknak.

Szuhoj bombázók Szíriának

Washington feltételezése szerint a szovjet katonai kiadások állandó értékű rubelben számolva továbbra is évente 3 százalékos ütemben növekednek. Bár a fegyverek bizonyos kategóriáiban némi lassulás észlelhető, a négy haderőnem modernizálása a peresztrojka viszonyai közepette ugyanolyan tempóban halad előre, mint „a stagnálás korszakában”.

Ami a Közel-Keletet illeti, a Kreml gyakran hangsúlyozza azt a vágyát, hogy tárgyalások váltsák fel a konfrontációt. A két ország közti kapcsolatok romlásáról szóló híresztelések ellenére Damaszkusz MÍG 29-es harci repülőgépeket és szuperszonikus Szuhoj 24-es bombázókat kapott a Szovjetuniótól. (Moszkva Líbiának is adott el Szuhojokat.)

Kihasználván azt, hogy Szíria nagyon eladósodott a Szovjetunióval szemben — becslések szerint több mint 15 milliárd dollárral tartozik —, a Kreml egy fontos haditengerészeti létesítményt szerzett magának Tartusban. Ez a teljesen szovjet ellenőrzés alatt álló kikötő felszíni hajókat és tengeralattjárókat fogad. A szovjeteknek így már nem kell karbantartás céljából a Fekete-tengerig vagy a távoli Ko- la-félszigetig elmenniük. Az amerikai haditengerészetnek nincs hasonló létesítménye a Földközi-tenger térségében.

A Távol-Keleten tovább folytatódik a védencállamok erősítése. Észak-Korea MÍG 23-asokat kapott, és jelentésük szerint a korszerűbb MÍG 29-esekre is számíthatnak. Vietnam, Laosz és Kambodzsa kétmilliárd dollár értékű segélyben részesült 1987 óta. 1988-hoz képest Moszkva megkétszerezte a Vietnamnak nyújtott gazdasági és a Kambodzsának nyújtott katonai segélyt. Vietnam hozzájárult, hogy Moszkva korszerűsítse csendes-óceáni haditengerészeti támaszpontját a Cam Ranh-öbölben.

Tartozás a tábornokoknak

Bár kivonta csapatait Afganisztánból, a Szovjetunió fokozott gazdasági és katonai segítségben részesíti a kabuli bábkormányt. Semmi jel nem mutat arra, hogy a Szovjetunió lazítani akarná ellenőrzését az ország fölött.

Nicaraguában a sandinistákat az mentette meg a küszöbön álló összeomlástól, hogy hozzájárultak a demokratikus választásokhoz. A sandinisták azonban gyakran hangoztatják, hogy nem fognak lemondani a hatalomról. (Mialatt Gorbacsov hangoztatja, hogy a sandinisták nem számíthatnak több szovjet segítségre, a szovjet tömb és Kuba a jelentések szerint bőséges fegyverszállítmányokat juttat el az országba.)

Angolában Jonas Savimbi visszakozik, a Dél-Afrikai Köztársaság pedig kivonult, a szovjet segítség mégis továbbra is özönlik az országba.

A szovjet kinyilatkoztatások és tettek közti ellentmondásra legalább két elfogadható magyarázat van. Az egyik az, hogy Moszkva a jelenlegi időszakot lélegzetvételnyi szünetnek tekinti, és úgy véli, hogy egy újabb világméretű of- fenzíva indítása előtt helyre kell állítania megrendült gazdaságát és visszaszereznie a tömegek bizalmát. A másik az, hogy a vezetőség oly sokkal tartozik tábornokainak, különösen, ha a mind nagyobb méreteket öltő belső zavargásokra gondolunk, hogy a katonai kiadások és a külföldi szerepvállalások csökkentésével nem idegenítheti el őket.

Bármelyik magyarázat állja is meg a helyét, a világ stabilitása és békéje egyáltalán nem oly szilárd, mint amilyennek a világ közvéleménye szeretné hinni. A Kreml békés szándékokról szóló kinyilatkoztatásai és a Nyugat elaltatá- sát szolgáló lépései nem változtatnak azon a tényen, hogy Gorbacsov alatt a Szovjetunió bel- és külföldi katonai tevékenysége nagyjából ugyanolyan jellegű, mint Leonyid Brezsnyev alatt.

Az „új gondolkodás” a nemzetközi kapcsolatokban nem annyira a lényegben, mint inkább a stílusban mutatkozik meg. Ez a puhavonalas politika valójában abban segíti Moszkvát, hogy befolyását és hatalmát hatékonyabban növelje külföldön, mint akkor, amikor nyíltan kemény vonalat követett.

A gorbacsovi békeoffenzíva egyik paradox következménye az, hogy a szovjet érdekeket mozdítja elő a regionális konfliktusokban. A szovjet kivonulás ellenére Moszkva védencei Kambodzsában, Nicaraguában és Afganisztánban az amerikai szövetségesek rovására erősödnek. Richard Pipes

Nyers Rezső és Németh Miklós Moszkvában

Moszkvába érkezett tegnap, vasárnap este Németh Miklós, magyar kormányfő és Nyers Rezső, az MSZP elnöke. A magyar vezetőket a szovjet főváros repülőterén Vagyim Medvegyev, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára fogadta. Jelen volt Barabás János, a Magyar Köztársaság moszkvai ideiglenes ügyvivője.

A magyar politikusokat a Varsói Szerződés tagállamai más vezetőivel együtt hétfőn Moszkvában Mihail Gorbacsov tájékoztatja a máltai szovjet—amerikai csúcs eredményeiről. Németh Miklós hétfőn mégbeszélést folytat Nyiko- laj Rizskor szovjet kormányfővel. Németh és Nyers ma utazik el a szovjet fővárosból.

Megválasztotta vezetőit az MSZMP gyulai szervezete

Nincs ember ma már, aki vitatná, hogy az újságírásban külön kell választani a hírt a kommentártól. Először tehát a hír; szombaton délelőtt a gyulai MSZP-székházban, az MSZMP gyulai szervezetének két tucat tagja gyűlésezett, és létrehozta az MSZMP városi ideiglenes intézőbizottságát, amely a kongresszusig marad hivatalában. Elnöke Debrecze- ni József lett, a bizottság tagjává pedig Fodor Zoltánt, Nagy Sándort, Patkás Sándort, Perei Józsefet, Szabó Andrást és Szabó Sándort választották. Elfogadtak egy határozatot, amely gazdasági kérdésekre összpontosít, mintegy ajánlásokat téve az ország gazdasági nehézségeinek, szociális gondjainak megoldására.

A döntésekhez ezúttal is vitán keresztül vezetett az út. A hozzászólók hozzátették, hogy az MSZMP-ben a közelmúltig vezető szerepükhöz ragaszkodó párt- és gazdasági vezetők még csak érdeklődést sem mutatnak a szerveződés iránt.

Az MSZP elnöki asztal mögötti nemzeti színű, szalagos, vörös szegfűje alatt különösebb gyöngédség nélkül idézték fel Pozsgay Imre alakját, pedig néhány elismerő szó Nicolae Ceausescunak is kijutott...

Az igazi visszarendeződés, amelytől félni kell — hallhattuk — a kapitalizmus. Akadt hozzászóló, aki a realitások figyelembevételére intette a jelenlévőket: az ország jelenlegi állapotában illúziónak tűnnek a gyors gazdasági és szociális fellendülés határozattervezetben megfogalmazott tézisei. Ugyanakkor lehetetlenség abban hinni, hogy az eddigi viszonyok konzerválhatok. A határozati javaslatra utalva arra intett: az MSZMP-nek eddig is az volt a baja, hogy közvetlenül beleszólt a gazdaság taktikai kérdéseibe. A rendszerváltással ugyanakkor nem értett egyet, a pártnak pedig azt tanácsolta, hogy — akár ellenzéki erőként is — legyen ellenpólusa a nem szocialista irányzatoknak.

Eddig a tényszerű beszámoló, melyet követhet a kommentár, de egyáltalán: kell ehhez?

k. a. j.

„A Fidesz gerince nem eladó”

(Folytatás az 1. oldalról.)

került, amelyből bojkottfelhívással próbált kitörni. Ez nem növelte a népszerűségét. Az MSZP tevékenységének hatását így értékelte: „Akármit mondanak az MSZP tagjai, az emberek az ellenkezőjére szavaznak. Kiderült a népszavazáson, az is — folytatta —, hogy kétszázezer kommunista van az országban.” Az MSZMP jövőjéről megjegyezte: „Hiába lesz esetleg a legnagyobb párt — ami a taglétszámot illeti —, nem lesz több a szavazótábora.’’ Az SZDSZ-hez való viszonyukat konstruktívnak minősítette, de hangsúlyozta szervezete önállóságát. A közelmúlt politikai eseményeit végül így foglalta össze: „A legfontosabb politikai célt elértük, vagyis az MSZP nem tudja befolyásolni a szabad parlamenti választásokat egy azelőtt megválasztott köz- társasági elnökkel.”

Szombat délután megválasztották a Politikai Tanácsadó Testületet. A fiatalok szükségesnek látták ugyanis, hogy a havonta ülésező Országos Tanács és a Választmány közé ékelődjék be egy olyan politikai helyzetelemző csoport is, amelyik elméleti és gyakorlati ajánlásokat dolgoz ki a döntéshozóknak. E kilenctagú testületben megyénk is érdekelt, hiszen legnagyobb szavazati többséggel Fülöp Zoltánt is beválasztották.

Az aktualitások között merültek fel a Magyar Narancs című lap kiadási és gazdasági nehézségei. Ezután gazdasági beszámolót hallgattak meg a jelenlévők Deutsch Tamástól, aki elmondta, hogy sajnos a tagdíjbefizetések sok esetben .problémásak, ami gazdasági nehézségeket jelent a szervezet számára. Javaslat hangzott el arról, hogy két tanácsülés között rendszeresen beszámolót hallgassanak meg a tanács tagjai a szervezet pénzügyi helyzetéről.

A szünet után Dénes Zoltán, az SZDSZ megyei szervezete nevében köszöntötte a Fidesz tanácsát és hangsúlyozta az ellenzék további együttműködésének szükségességét.

Végül az utolsó, a szervezetet legérzékenyebben érintő napirendi pontra került sor, az állami támogatás elfogadásának mikéntjére. A választmányi frakciók és a tanács tagjai pro- és kontra érveket felsorakoztatva, éles vitát keltettek. Végül a 3 millió forintról úgy döntött a tanács, hogy azt a fennálló ellenőrzés hiánya és az elosztás módja miatt nein fogadják el, mert a Fidesz gerince nem eladó. A már felvett 1 millió forintot nem kívánják visszaküldeni a 100 milliós alapba, mert az alanyi jogon, minden pártnak jár.

A tanácsülés vasárnap, a Demokrata Párt washingtoni kampányirodájából érkező vendégek előadásával ért

véget.

H. A'. — K. N. T.

t