Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-30 / 308. szám
O 1989. december 30., szombat NÉPÚJSÁG Jön a Hód Dpróka „Adjon Isten...” Két ünnep között a megyei könyvtárban „Ahány csengő: csendüljön, / ahány gyerek: örüljön, / ahány gyertya : mind égjen, / karácsonyi szépségben.” Csanádi Imre A karácsony fája című versét is olvashattuk a Békés Megyei Könyvtár gyermekolvasóknak készített decemberi programfüzetében. Az itthoni békés karácsonyt most különösen becsessé tették számunkra a szomszédos országban zajló események. Maga az intézmény látványa is roskadozó könyvespolcaival, kiállított színes gyermekrajzaival, csendesen lapozgató felnőtt- és gyermekolvasóival, szinte ajándék a látogatóknak. A játszóteremben illatos, mennyezetig érő karácsonyfa áll, rajta papírangyalkák, tobozlánykák, ezüst- és aranycsillagok. Valamennyi díszt gyerekek készítették, bájos elgondolásokkal és minden bizonnyal sok szeretettel. Ezért olyan gyönyörű a könyvtár fája ... A karácsonyt követő napon már újra szállingóznak a kis olvasók. Knyihár And- rásné és Ványainé Kalina Katalin gyermekkönyvtárosok derűs köszöntéssel fogadnak minden érkezőt. A betérők között vannak olyanok is, akik többnyire itt töltik el a téli szünetet. Sajnos, vagy hála Istennek? A kérdést a könyvtárosok sem tudják eldönteni. Mindenesetre rendszeresen, így az év utolsó napjaiban is készülnek valamilyen irodalmi délutánnal, vetélkedővel, játékos foglalkozással, hogy aki ide betér, csupa szépet és jót. szívet melengető emléket vihessen haza. A karácsonyt követő szerdán például vidám vetélkedőt tartottak, csütörtökön mesefeldolgozó játékra hívták vendégeiket. Pénteken délután 3 órától pedig, az ó- és az úi évről esett szó; mindarról, amit ez a vidám ünnep csak jelenthet: régi és újabb szokások felelevenítéséről, tervekről, vágyakról, fogadkozásokról. A könyvtárosok házi készítésű könyvjelzőkkel, naptárral is rendszerint megajándékozzák a gyerekeket. Az utóbbin olvastuk ezt a gyönyörű népköltést: „Adjon Isten füvet, fát,/Tele pincét, kamarát, / Sok örömet e házba, / Boldogságos hazánkba / Ebben az új évben !” Ügy legyen ... Sz. M. — Egy élelmiszeripari üzemnek folyamatosan követnie kell a vásárlók igényét — hallottuk Biharug- rán, Faragó Árpád üzemvezetőtől, a Hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet élelmiszeripari üzemében. A hagyományos tejipari termékeik — a túrórolád és a Geszti Eszti — iránt a magas ár és az erős konkurencia miatt csökkent a kereslet, ezért júniusban új édesipari termékkel, a Hód csemegével jelentkeztek az üzletekben. A vásárlók találkozhattak a természetes alapanyagú meggyes, az aromát is tartalmazó meggy- és mandulaízű szelettel. Novemberben már a boltok polcain volt a legfrissebb újdonságuk: a Hód Csillaga. A vásárlók narancs-, kókusz-, kávé-, diós és rumosdiós ízű termékek közül válogathattak. A jövő év első negyedévében ismét új terméket kóstolhatnak meg az édességek kedvelői. A Hód Apróka és a Hód Ropogós nem lesz más. mint csokoládéba mártott kukoricapehely. Novemberben a termelésnek már csak harmadrészét képezték a tejipari termékek. összesen 580 mázsa súlyú, négy millió darab édes- és tejipari terméket állítottak elő. Tranzitraktáraikat felhasználva az értékesítés nagyrészét Borsodtól Zaláig az üzem maga bonyolítja le.- m. 1. Munkaruhában... emeli fel mutatóujját, majd folytatja: — van egy barátom, félig-meddig szakmabeli. Ö az én magánügyem. Nem féltékeny, mert nincs rá oka, ugyanis jómagam nem adok rá okot. — Hogyan alakul egy napja? — Hajnal háromkor, amikor hazaérek, jólesik a szó szoros értelmében egy hidegzuhany. Céltudatosan sokat alszom, szükségem van a pihenésre. Általában 12 és 1 óra között ébredek, s akkor reggelizem, majd elvégzem a napi teendőimet. Délután 5 óra tájban ebédelek, este 10-kor vacsorázom, majd 11 órakor taxival indulok dolgozni. — Állandóan taxival közlekedik? — Mindig taxival, s állandóan ugyanazzal a személlyel utazom. Rendszeresen tornázom, úszom és aero- bikozom, ami egyben a napi gyakorlás is. Mindemellett időt kell szakítanom kozmetikusra is. — Ezek szerint kevés a szabadideje? — Sajnos kevés. Ha tehetem, szívesen megyek színházba, moziba. Sokat olvasok, főként a mai írók műveit. Szeretek takarítani és főzni. Imádom a hasamat — neveti el magát. — Ez nem látszik önön .. . — Szerencsés alkat vagyok, na és ledolgozom — válaszol. S ha már itt tartunk, a méreteiről érdeklődöm a még huszonéves, szőke és kék szemű táncosnőtől. Beszélgetőpartnerem 162 cm magas, 48 kilós, mellbősége 85 cm, derékbősége 64 cm, csípőmérete 83 cm. — Kiskoromban három évig balettoztam, aztán évekig atletizáltam, sprintszámokban jó eredményeket értem el, majd kajakoztam, és kosárlabdáztam. Szóval innen a sportos alkatom. — Az előbb a főzésnél tartottunk. Mi a kedvenc étele? — A töltött gomba. A húsokat is gombával készítem. Specialitásom a gombás melegszendvics. — Beszélgetésünk kezdetén szó volt a ruhákról. — Rengeteg ruhára van szükségem. Ezeket részben készen veszem vagy varrom, esetleg varratom. A fellépőruhák nagyon sokba kerülnek — magyarázza és a példák sorát említi. Törökországi útjáról nem aranyékszerrel, bőrruhával, irhával tért haza, hanem egy igazi háremruhát vásárolt. Alkudozás után potom 170 nyugatnémet márkát fizetett érte. — Nemrégen 800 forintért vásároltam egy Triumf melltartót, a több száz flitterért ezer forintot fizettem, melyeket egyenként varrtam fel. A csillogó-villogó ruha a műsor elengedhetetlen kelléke. — A szilvesztert hol tölti? — Több helyen és munkával, ugyanis négy fellépésem lesz. Az új évet ott köszöntőm, ahol éppen leszek, lehet hogy éppen a taxiban, két szereplés között *— neveti el magát, s készülődik, mert rövidesen az ő műsorszáma következik. A bárban felharsan a diszkózene, a reflektorok fényében pillanatok alatt a színpadon terem. A férfivendégek vágyakozó tekintettel nézik az előtűnő női bájakat, formás idomokat... Szekeres András „Mindent a szemnek...” A sztriptíztáncosnö hétköznapjai ...Tizennyolc évig villanyunk se volt itt, az iskolában... Fotó: Fazekas Fetít.c Végtelen puszta, zúgó szél, tomboló hóvihar, külvilágtól elzárt emberek. Ugye, ilyennek képzeli el egy városi a tanyai telet? — Pedig ez nem így van — mondja Zahorán János. — Télen sem állt meg az élet a tanyán. A feleségem a kemencében sütött kenyeret. Az aprójószág, a disznóvágás pedig gondoskodott a húsról. Ha nagy hó, vagy sár volt, a tanyai gazdák fogaton hozták be a gyerekeket az iskolába. Márpedig János bácsinak érdemesebb hinni, mint a képzeletünknek: ő ugyanis közel 30 évig tanítóskodott a Békéscsabától 8 kilométerre levő Kerek-tanyában. Mint mondja, életében sokat köszönhet a véletlennek, kivéve azt, hogy tanító lett: hatéves kora óta készül erre a pályára. A miskolci evangélikus tanítóképző friss diplomásaként először fél évet Telekgerendáson tanított, de 1945. szeptembere a Kerek-tanyán találja. Nem is jön el onnan, egészen 1975-ig. Tizenkét évig egyedül oktatott nyolc osztályt — hetvenegynéhány gyereket — később, hosszabb-rö- v'idebb időre segítséget is kapott. Ellenőrzés, szakfelügyelő csak ritkán járt nála. A nagy sarak idején elkerülték ezt a helyet. Itt mindenkinek saját lelkiismeretére bízták a munkáját. — A tanítóképzőben kántortanítói képesítést is szereztünk — folytatja. — Ezért külön juttatást kaptunk! Hat mázsa búza évente. Nagy kincs volt ez akkoriban, amikor 1945 körül a havi fizetésemből egy pár tyúkot tudtam csak venni. A tanyai tanító minden második vasárnap és ünnepeken istentiszteletet is tartott. Ilyenkor begyalogolt, bekerékpározott az iskolába a tanyasor népe. (Két-három kilométer nem volt távolság.) — Milyenek voltak ezek az emberek? — réved emlékeibe János bácsi. — Gondolja csak el! Nagyon restelltem magam, amikor egyszer egy 70 év körüli bácsi megsüvegelt engem, a huszonéves suttyó tanítót. Ünnepnap is első dolguk volt a jószág. Amikor azt ellátták, szépen felöltöztek és jöttek az. istentiszteletre. A tornácon leverték a lábukról a havat, vagy a sarat. Minden ilyen alkatommal tömve volt a terem. Jó időben a folyosón is álltak. Külön program volt ez akkoriban. A szilveszteri istentisztelet délután kettőkor kezdődött. A kurátor felírta az énekek számát a táblára (ez az ő tiszte volt), én játszottam a harmóniámon. Ha északi szél fújt, odahozta a jaminai templom harangszavát is. A prédikáció után hazamentek, ki-ki otthon várta meg az éjfélt. Marika_néni, János bácsi felesége hozzáteszi, hogy egy óévi és egy újévi éneket volt szokás elénekelni éjfélkor a Tranaszciuszból. 1948 után más világ jött. Szilveszterestéken összejöttek a kultúrházban. Azok is szép idők voltak, csak mások . . . János bácsi és Marika néni békéscsabai házukban is a Kerek-tanyát emlegetik igazi otthonuknak. — Ez volt a boldogság szigete — mondják. János bácsi hozzáteszi : — Nem is tudtam volna máshol élni. Szerettem a tanyát. A munkámban kollégáim közül Knyihár Jánosnak és Mosonyi Györgynek tartozom köszönettel, akiktől sókat tanultam, tanyai életemet pedig a feleségem tette széppé és feledhetetlenné . . . Kiss Katalin — Miből áll a munkaruhája? — Tangabugyi, időnként melltartó. — Ez nem kerül sokba . . . — Drágább, mint gondolná ... — Foglalkozása? — Sztriptíztáncosnő vagyok — válaszol Lukács Elvira. — Hogyan lesz valakiből táncosnő, pontosabban sztriptíztáncosnő? — faggatom tovább. — Először is, szeretek táncolni, meg aztán jól lehet vele keresni — hallom az exóvónőtől. Megtudom tőle, hogyan került a pályára. Néhány évvel ezelőtt az egyik újságban barátnőjével együtt olvasta a hirdetést, hogv revütáncosképzőbe felvételt hirdetnek. Hamar eldöntötték, mindketten jelentkeztek, s mentek is a felvételire. — Az öttagú zsűri előtt csoportosan, diszkótáncot kellett bemutatnunk. A zsűriben ott ült Geszler György is, aki kis idő múltán beállt közénk, mutatott néhány figurát, s utánoznunk kellett őt. Több száz volt a jelentkezők száma, végül is 35-en maradtunk azon az egyéves tanfolyamon, melyet Geszler György vezetett. A sikeres felvételi után egy éven át heti háromszor volt kemény foglalkozás. Tanultunk revütáncot, klasz- szikus és dzsesszbalettet, no és diszkótáncot. A vizsga előtti hetekben azután megjelentek szerződésajánlataikkal a menedzserek. Jómagam az Orfeum Kisszövetkezet ajánlatát fogadtam el: bártáncosnőnek szegődtem •— folytatja a táncosnő. Közben sorolja, hogy melyik szórakozóhelyeken táncolt: fellépett a Hiltonban, a Hungária kávéházban, most éppen Szolnokon, az Árkád diszkóbárban lép színpadra estéről estére. Nyaranta állandó vendég Kecskeméten és Tiszafüreden. — Felvettek a Maximba is, de nem mentem. Számomra nem volt szimpatikus a hely, viszont már maga az ajánlat is jó megmérettetés volt. Vagyis ezzel elismerték tánctudásomat. Sok helyre hívnak, és most már mindenhova szívesen is megyek. De kezdetben nem volt így, nagyon is élénken emlékszem első sztriptízfellépésemre : úgy éreztem, ólomlábakon járok, összegubancolódnak lábaim. S amikor vetkőzni kezdtem ... kegyetlen dolog volt.. ■ — Hogyan készül egy-egy fellépésre? — Az állandó helyen, állandó zenére és ugyanazt a táncot mutatom be. Saját műsoromban más a helyzet: a zenét én választom, a tánc saját koreográfiám, de kétszer soha nem táncolom el ugyanazt. Valamit mindig változtatok a számokon. — Milyen a műsorának a fogadtatása? — Vegyes. A férfiak körében, hál’ Istennek, sikerem van. A nők egy része kritizál, más részük közömbös, s vannak olyanok, akik elismerik ezt a műfajt. Persze, egy sztriptíztáncosnőnek nem a hölgyek körében kell sikert aratnia... — folytatja, .majd elárulja, hogy már filmszerepeket is vállalt, s kezdő fotómodell. — Februárban kerül a mozikba Magyar József rendezésében a Mi, szerelmes magyarok című film. Ebben sztriptízt táncolok. — Más filmezést nem vállal? — Ha olyan szerepajánlatot kapnék, ami az egyéniségemmel összevág, talán elvállalnám. Ha másféle filmre, szexre, pornóra gondol, arra egyértelmű a válaszom: nem! Erre volt már példa: egy kanadai rendező pornófilmajánlattal keresett meg. Sokat fizetett volna érte. Nagyon szép summát, any- nyit, amennyit én itthon több év alatt táncolnék ösz- sze. Nem vállaltam. A pornófilmet még nézni sem szeretem. — Benne van az éjszakában. Milyen az éjszakai élet, milyenek a vendégek és hogyan viselkednek a szórakozóhelyeken? — így igaz, ahogy mondta: benne vagyok az éjszakában. Nyakig. Sokat láttam, tapasztaltam. Az éjszakában az emberek kivetkőznek önmagukból, nagyon sokszor tróger módjára vi7 selkednek, az emberrel kikezdenek ... — ... netán ajánlatot tesznek ... — Igen. Nagyon sok ajánlatot kaptam, ötvenezer forinttól ezer nyugatnémet márkáig. Valamennyit diplomatikusan, úgy utasítottam vissza, hogy ne sértsem meg az illetőt. Végül is tudomásul veszik. Ezeken az ajánlatokon én jót mosolygok, és gyakran elgondolkodom azon: milyen buták is a férfiak, mert azt hiszik, hogy a szerelmet egy éjszakán meg lehet venni. Elvem: mindent a szemnek... — Civilben ...
