Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-27 / 305. szám

1989. december 27., szerda

o

IJHiHJl-fiTH-------:---------------------P

olgárháború vad terrorral

(Folytatás az 1. oldalról)

elmondták, hogy lehetetlenség a halottak és sebesültek közelébe jutni, mert a terroristák lőnek.

Komoly esélyünk volt arra, hogy az Olteniából származó kommandó megpróbál betörni a klinikára is. Megdöbbenve tapasztaltuk

ugyanis, hogy a Temesvári Forradalmi Bizottság többek között ezen intézményben helyezte el az elfogott secusokat. Az egyiküket szállító Daciát körbefogta a laktanya őrzését ellátó fegyvertelen polgárőrség, és vad dühvei kis híján meglincselte. Életét az őt kísérő kis- katonák fegyelmezettsége mentette meg. Az egyre súlyosbodó helyzet ellenére mintegy fél óra alatt sikerült kijutni a városba. A sötétben még láthatóak voltak a vasárnapi vérengzések nyomai, a betört és belőtt ablakok, s a véres házfalak. Hajnalban újabb tankok jöttek ...

Reggel 8 óra felé szűnni látszott a lövöldözés. Elindulhatott haza az első konvoj. Tíz óra körül közölték a polgárőrség tagjai, hogy elindulhat a második konvoj is, és harci jármű biztosításával kivezettek a városból. Mivel csak a Mora- vita (román—jugoszláv határátkelőhely) felé vezető út volt járható, kénytelenek

voltunk óriási kerülővel Magyarországra utazni. Útközben az elfogod ottan ünneplő. síró emberek sokasága kísérte kicsiny csapatunkat.

Megúsztuk.

A Békéscsabai Ellenzéki Iroda és a Máltai Szeretetszolgálat által szervezett segélyszállítmányhoz csatlakozva december 25-én ismét útnak indultunk. Úticélunk Arad, illetve amennyiben lehetséges, Temesvár. A rádió híreire alapozva bíztunk abban, hogy a határ román oldalától fegyveres kíséret mellett sikerül szállítmányunkkal mélyebbre is bejutni. A mintegy tíz gépjárműből álló oszlopunkat azonban nem várta senki sem a túloldalon. Reménykedve abban, hogy még az éj leszállta előtt visszaérkezünk, Arad után Temesvár felé fordultunk. A vörös kereszttel ellátott járműveinkkel sikeresen megérkeztünk a romániai forradalom „epicentrumába”, Temesvárra. Terveink szerint szállítmányunkat a helyi egyházaknak szerettük volna eljuttatni. A város határában azonban a kérésünkre elénk kanyarodó és kalauzoló Dacia máshová irányított minket. A még mindig zűrzavaros városban szinte százméterenként hol kamionokkal, hol különféle vasrácsokkal eltorlaszolt barikádokkal találkoztunk. A bizalmatlanság a városban oly hatalmas, hogy a felvezető román rendszámú Daciát minden barikádnál alaposan átvizsgálták, és a benne ülő román polgárokat alaposan megmotozták.

Terveinkkel ellentétben — a legnagyobb meglepetésünkre — ismét az események központjába kerültünk. Végállomásunk ugyanis a központi operaháztól mintegy 200 méterre elhelyezkedő csecsemőotthon és árvaház volt. Annyit tapasztaltunk — még naplemente előtt —, hogy a központi tér a román hadsereg által felvonultatott harckocsik miatt megközelíthetetlen. A mintegy 40 mázsa kenyérszállítmányunkat szervezetlenség miatt nem tudták fogadni, így nekünk kellett szétteríteni. Két teherautónk hosszas bolyongás után végül egy laktanyába szállította. ahol meggyőződhettünk arról, hogy a hadsereg rendkívül gyengén van élelmiszerrel ellátva. Szállítmányunk egyik része tehát csecsemőkhöz, a másik a katonasághoz jutott. Az éjszakát egy rendkívül kicsi szobában vészeltük át. A reggeli órákban ismét konvojba rendeződve, probléma- mentesen érkeztünk vissza Békéscsabára.

Herpai Attila, Krausz N. Tamás

Csendesednek a harcok Romániában

Hétfőn este a román televízió a következő közleményt olvasta be:

„1989. december 25-ikén rendkívüli katonai törvényszék ítélkezett Nicolae Ceau- sescu és Elena Ceausescu felett. A vádpontok a következők :

1. Népirtás, több mint 60 ezer áldozattal;

2. Az államhatalom alá- ásása a nép és az államhatalom allen szervezett akciókkal ;

3. Közjavak, városok és falvak tönkretétele;

4. A nemzetgazdaság le- züllesztése;

5. Szökési kísérlet, külföldi bankokban letétbe helyezett több mint 1 milliárd dollárral;

A román nép és Románia ellen elkövetett eme súlyos bűnökért Nicola: Ceau- sescut és Elena Ceausescut halálra, és vagyonuk teljes elkobzására ítélték.

Az ítélet jogerős, és azt végrehajtották.”

Kedd reggelre virradóan csak szórványos lövöldözés hallatszott Bukarestben. Amikor a televízió hétfőn este bejelentette, hogy a kondukátor.t és feleségét halálra ítélte egy katonai rögtönítélő bíróság és az ítéletet nyomban végre is hajtották, a fegyverek zaja csendesebb lett.

A televízió még azt is közölte, hogy a későbbiekben visszatér az ügyre és képeket mutat be. Ekkor nagy várakozás kezdődött, a Se- curiitate-egységek tagjai, akiknek vezetői nyilván figyelik a rádiót és nézik a televíziót, az újabb közlésre, illetve a képanyagra várakozhattak. Időköziben olyan értesülések voltak, hogy fel kell készülni a Securitate- egységek nagyarányú bosz- szújára. Ezért több diplomáciai épületet megerősítettek és a követségeknél, az épületen belüli mozgásokat illetően szigorításokat rendeltek el. A stratégiai pontokra is katonai erősítések érkeztek.

A televízió bejelentésére várt az ország: ezen az éjszakán Románja népe látni akarta, valóban igaz-e a hír, hogy a kondukátor kézre került és megkapta méltó büntetését. Helyi idő szerint jóval éjfél után zárta műsorát a televízió, két órakor, s előtte bemutatta a képsorokat, amelyek kétség- bevonhatatlanul bizonyították, Ceausescu a „nép kezére” került.

A bukaresti televízió kedden, helyi idő szerint 13 óra 24 perckor bemutatta Nicolae, Ceausescu és Elena Ceausescu kivégzését. Ismét leforgatták a videofelvételt a korábbról ismert képekkel, majd megjelent a halálos ítélet végrehajtását megörökítő állókép. A sortüzet nem mutatta a televízió, de jól lehetett látni azt az épületfalat. ahová állították őket: a fal tele volt a golyó általi kivégzés nyomaival. A fal előtt, a füves, köves területen, Nicolae Ceausescu és Elena Ceausescu szitává lőve, széttárt karokkal feküdt.

Néhány órával korábban a bukaresti rádió közleményt olvasott be, amely szerint a választásokig a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának elnöke Ion Iliescu, al- elnöke pedig Dumitru Ma- zilu lett. A választások jövő év áprilisában várhatók. A rádió ezenkívül rendeletet ismertetett, amely szerint miniszterelnöknek Petre Románt, honvédelmi miniszternek pedig Nicolae Mili- tarut nevezte ki a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa. Ez utóbbi két kinevezésről szóló okmányt Ion Iliescu írta' alá.

Ugyanezen a napon Tien Ceng-pej kínai külügyminiszter-helyettes közölte Románia pekingi nagykövetével: Kína mindig baráti érzelmekkel viseltetett a román nép iránt, és a kínai

kormány tiszteletben tartja a román nép döntését. A kínai kormány kész arra, hogy folytassa, fenntartsa és fejlessze baráti viszonyát Romániával a békés egymás mellett élés öt elve alapján. Ezzel egy időben Vagvim Perfiljev szovjet külügyi szóvivő Románia belügyének minősítette a Ceausescu házaspár elítélését és kivégzését.

Vasárnap Moszkvában, a Népi Küldöttek Kongresszusa előtt Mihail Gorbacsov közölte: a Szovjetunió humanitárius segítséget nyújt à román lakosságnak, s a bukaresti szovjet nagykövetség állandó kapcsolatban van a Nemzeti Megmentés Frontjával. Nyikolaj Rizs- kov szovjet miniszterelnök saitónyilatkozatában határozottan elutasította, hogy bármiféle külső katonai beavatkozás legyen Romániában.

Vasárnap délelőtt — miközben Bukarest központjában számos középület lángokban állt — a román hadsereg harckocsijai a főváros több pontján nagy erejű támadásba lendültek, hogy megtörjék a Ceausescuhoz hű erők ellenállását. Délben Ion Iliescu, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának elnöke bejelentette: elrendelték a tűz teljes és azonnali beszüntetését az egész országra kiterjedően. A fegyverek kizárólagosan jogos birtokosa a katonaság, és a honvédelmi minisztérium alá tartozik a belügyminisztérium is.

Kivégezték december 25-én Nicolae Ceansescut és feleségét

MTI-tévéfotó — Pataky Zsolt

Karácsony üzenete ne csupán hangulat legyen !

Evangélikus istentisztelet az orosházi kórházban

(Folytatás az 1. oldalról)

Himnusz, s mosolyba oldva tört fel a remény — éppen Jézus Krisztus születésnapján. Százezret érő bundában és agyonmosott, de tiszta farmeröltözetben álltak körülöttem. Egy bozontos, lan- galéta fiú arcát és orrát az előtte álló kislány szőke fürtjeibe fúrta, míg kezeivel szelíden átölelte kedvese vállát. <5k is — sokakkal együtt — ezen az estén Gyuláról érkeztek Dávid városába, s talán egy életre szólóan magukkal hozták az angyali mise tanulságát: „Ne csupán hangulat, hanem maradandó magatartás is legyen a karácsonyi érzés és szeretet.”

K. A. J.

* * *

„ ... a magasságban dicsőség Istennek. Békesség légyen földön az embereknek. És jóakarat mindenféle népnek és nemzetségnek ...” Az énekeskönyv 158. énekét

visszhangozták a kórházi folyosók Orosházán karácsony délután. Ezen a napon látogatott el az intézménybe Pintér János esperes, hogy a betegek és gyógyítóik részére evangélikus istentiszteletet tartson. Az ünnepre való tekintettel, aki tehette, hazament és családi körben töltötte napjait. A betegség azonban nem ismer különbséget ünnep és hétköznap között. A fájdalom, a kín, a láz, a nehezen gyógyuló sebek néhány embert a kórházi ágyakhoz láncoltak, még a szeretet és a békesség ünnepén is. Számukra a testi nyomorúságot enyhítő lelki vigasz a legjobbkor jött.

A liturgia részeként a gyülekezet meghallgatta Lukács evangéliumából azt a szentigét, amely Jézus születésének angyal által történt hírüladását, születését és gyermekkorát mondja el. Pintér János e szavakkal szólt a betegekhez:

— A hely, ahol vagyunk, nem közömbös. A jelenlévők között van olyan, aki gyógyulásra vár, van, aki a gyógyítás szolgálatában áll. Egy valamiben viszont egyek: mindannyian rászorulnak Isten szeretetére. Gondoljunk arra, milyen jó, ha számíthatunk egymásra, amikor a másikban embert, testvért láthatunk és nem ellenséget. Itt a kórházban is egy-egy jó szó többet ér, mint az előírás szerinti cselekedet. Urunk! Add, hogy együttérezzünk azokkal, akik ebben a kórházban gyógyulást várnak, akik kemény munkát végeznek, akik a kórházon kívül is szenvednek. Urunk, légy irgalmas minden emberhez, áldd meg azok karácsonyát, akik itt töltik kényszerűségből, áldd meg azok szolgálatát, akik helytállnak az ünnepeken is. Adj nekik reménységet és töltsd meg reménységgel karácsony Krisztusa. Így áldj meg bennünket. Amen.

„Iliescu európai formátumú politikus”

R Nemzeti Megmentési Front Tanácsának elnöke megyénkben járt

Ion Iliescu (a kép bal szélén) Békéscsabán, 1983 májusában

A cím némi pontosításra szorul, mert Ion Iliescu ugyan valóban járt itt, de nem most, hanem korábban. Ám erről majd később!

Ion Iliescu, a román Nemzeti Megmentés Tanácsának elnöke egyelőre rejtélyes ember a világsajtó számára, aminek az a nyilvánvaló oka, hogy látványos karrierjét Ceausescu váratlanul kettétörte és a bukaresti műszaki könyvkiadó igazgatói székébe röpítette. Nem véletlenül !

A Der Spiegel nyugatnémet magazin 1986. december 1-jei száma „Túl nagy vagy te egy ilyen kis nép számára” címmel terjedelmes cikket közölt Ceauses- curól és családjáról. A szerző ebben említést tesz Ion Iliescuról is. A világsajtó — beleértve a magyar tájékoztatást is — gyakorlatilag ebből tudja azt, amit tud Iliescuról. Íme a rá vonatkozó rész szövege:

„Mindazonáltal Moszkva egy másfajta megoldást is el tud .képzelni (mármint Ceausescu utódlására — a szerk.) és erre az esetre van is neki egy favorizált utódjelöltje, Ion Iliescu, aki most 56 éves, egy régi illegális kommunista fia. 1971- ig Iliescu ifjúsági miniszter volt az egyik északkeleti tartományban, Iasiban, később egy műszaki könyvkiadó igazgatója lett. Körülbelül egy éve annak, hogy eltűnt a nyilvánosság elől. Ez az ember, akit a establishment senkinek tartott, az ötvenes években a moszkvai energetikai intézetben folytatta főiskolai tanulmányait. Itt mint a moszkvai román egyetemisták titkára mozgalmi munkája révén szerves kapcsolatba került egy orosz fiatallal, aki őt »értelmes fejnek« és »szervező talentumnak« tartotta. Ez az orosz egyetemista időközben karriert csinált, övé lett a Szovjetunió legmagasabb hivatala, ő lett az SZKP főtitkára. Ezt az egykori egyetemi hallgatót Mihail Gorbacsovnak hívják.

Visszatérve a címre, illetve annak pontosítására: Ion Iliescu 1983. május 19-én járt megyénkben — a román Vízügyi Nemzeti Tanács (CNA) elnökeként. Dr. Goda Pétertől, a gyulai Kövizig elnökétől, a házigazdák egyikétől ismerjük a részleteket.

Az akkori Országos Vízügyi Hivataltól jelezték, hogy a gyulai vízügy területére látogat a román vízügyi miniszterként emlegetett Ion Iliescu. Készíttettek is Budapestről vagy tíz változatot a programjára, de a legutolsó is borult, mert késve érkezett a gépe a csabai repülőtérre; Budaörs nem engedte felszállni. Ion Iliescu így rövidített programon vett részt. A szokásoknak megfelelően először a megyei pártbizottságon fogadták. A kölcsönös és semmitmondó tájékoztatások után az akkori első titkár, Frank Ferenc váratlanul „kipakolt”. Elég nyersen szóvá tette, hogy vízügyeseink nem kapnak jelzést a román féltől, s ezzel sokszor kész helyzet elé állítanak bennünket; az is előfordult,

hogy árvizet zúdítottak a nyakunkba.

Iliescut láthatólag nem érte meglepetésként a kritika. Nagy bölcsen csak eny- nyit mondott: „Románia szegény ország, az információ- továbbítás feltételei igen gyengék, a hírhálózat alig kiépített. Gyakran előfordul, hogy a víz megelőzi a hírét. Igyekszünk mindent megtenni, hogy a helyzet megváltozzon!”

Erre, mint ismeretes, Ion Iliescunak már nem volt módja, mert elmozdították a miniszteri székből. A hazai vízügyesek többször érdeklődték utána, de semmi megbízhatót nem hallottak felőle. Eltűnt, egyesek szerint a könyvkiadásban látták, mások szerint „szakmájában dolgozik — a Duna-deltát szabályozza”■ (ezzel a cinikus megjegyzéssel arra utaltak, hogy bizonyára a Du- na-deltában működő hírhedt lágerek egyikének a lakója).

— Ion Iliescu nagy benyomást tett rám — emlékezik vissza a találkozásra dr. Goda Péter —, mert sem előtte, sem utána nem találkoztam hozzá hasonló, nyílt és becsületes román politikussal. Őszinte, bizalmat keltő, civilizált politikus. Van hitele a szavainak. Több nyelven beszélő, európai formátumú ember. Amikor december 24-ére virradó éjjel mint a Nemzeti Megmentés Tanácsának elnökeként megjelent a képernyőn a bukaresti televízió stúdiójában, megnyugodtam.