Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-27 / 305. szám

1989. december 27., szerda o IJHiHJl-fiTH-------:---------------------­P olgárháború vad terrorral (Folytatás az 1. oldalról) elmondták, hogy lehetetlen­ség a halottak és sebesültek közelébe jutni, mert a ter­roristák lőnek. Komoly esélyünk volt ar­ra, hogy az Olteniából szár­mazó kommandó megpróbál betörni a klinikára is. Meg­döbbenve tapasztaltuk ugyanis, hogy a Temesvári Forradalmi Bizottság töb­bek között ezen intézmény­ben helyezte el az elfogott secusokat. Az egyiküket szál­lító Daciát körbefogta a lak­tanya őrzését ellátó fegyver­telen polgárőrség, és vad dühvei kis híján meglincsel­te. Életét az őt kísérő kis- katonák fegyelmezettsége mentette meg. Az egyre sú­lyosbodó helyzet ellenére mintegy fél óra alatt sike­rült kijutni a városba. A sö­tétben még láthatóak voltak a vasárnapi vérengzések nyomai, a betört és belőtt ablakok, s a véres házfalak. Hajnalban újabb tankok jöt­tek ... Reggel 8 óra felé szűnni látszott a lövöldözés. Elin­dulhatott haza az első kon­voj. Tíz óra körül közölték a polgárőrség tagjai, hogy elindulhat a második kon­voj is, és harci jármű biz­tosításával kivezettek a vá­rosból. Mivel csak a Mora- vita (román—jugoszláv ha­tárátkelőhely) felé vezető út volt járható, kénytelenek voltunk óriási kerülővel Ma­gyarországra utazni. Útköz­ben az elfogod ottan ünnep­lő. síró emberek sokasága kísérte kicsiny csapatunkat. Megúsztuk. A Békéscsabai Ellenzéki Iroda és a Máltai Szeretet­szolgálat által szervezett se­gélyszállítmányhoz csatla­kozva december 25-én ismét útnak indultunk. Úticélunk Arad, illetve amennyiben le­hetséges, Temesvár. A rádió híreire alapozva bíztunk ab­ban, hogy a határ román oldalától fegyveres kíséret mellett sikerül szállítmá­nyunkkal mélyebbre is be­jutni. A mintegy tíz gépjár­műből álló oszlopunkat azonban nem várta senki sem a túloldalon. Remény­kedve abban, hogy még az éj leszállta előtt visszaérke­zünk, Arad után Temesvár felé fordultunk. A vörös ke­reszttel ellátott járműveink­kel sikeresen megérkeztünk a romániai forradalom „epicentrumába”, Temes­várra. Terveink szerint szál­lítmányunkat a helyi egy­házaknak szerettük volna el­juttatni. A város határában azonban a kérésünkre elénk kanyarodó és kalauzoló Da­cia máshová irányított min­ket. A még mindig zűrzava­ros városban szinte százmé­terenként hol kamionokkal, hol különféle vasrácsokkal eltorlaszolt barikádokkal találkoztunk. A bizalmatlan­ság a városban oly hatal­mas, hogy a felvezető ro­mán rendszámú Daciát min­den barikádnál alaposan átvizsgálták, és a benne ülő román polgárokat alaposan megmotozták. Terveinkkel ellentétben — a legnagyobb meglepeté­sünkre — ismét az esemé­nyek központjába kerültünk. Végállomásunk ugyanis a központi operaháztól mint­egy 200 méterre elhelyezke­dő csecsemőotthon és árva­ház volt. Annyit tapasztal­tunk — még naplemente előtt —, hogy a központi tér a román hadsereg által fel­vonultatott harckocsik mi­att megközelíthetetlen. A mintegy 40 mázsa kenyér­szállítmányunkat szervezet­lenség miatt nem tudták fo­gadni, így nekünk kellett szétteríteni. Két teherautónk hosszas bolyongás után vé­gül egy laktanyába szállítot­ta. ahol meggyőződhettünk arról, hogy a hadsereg rend­kívül gyengén van élelmi­szerrel ellátva. Szállítmá­nyunk egyik része tehát cse­csemőkhöz, a másik a kato­nasághoz jutott. Az éjsza­kát egy rendkívül kicsi szo­bában vészeltük át. A reg­geli órákban ismét konvoj­ba rendeződve, probléma- mentesen érkeztünk vissza Békéscsabára. Herpai Attila, Krausz N. Tamás Csendesednek a harcok Romániában Hétfőn este a román tele­vízió a következő közle­ményt olvasta be: „1989. december 25-ikén rendkívüli katonai törvény­szék ítélkezett Nicolae Ceau- sescu és Elena Ceausescu felett. A vádpontok a követ­kezők : 1. Népirtás, több mint 60 ezer áldozattal; 2. Az államhatalom alá- ásása a nép és az államha­talom allen szervezett ak­ciókkal ; 3. Közjavak, városok és falvak tönkretétele; 4. A nemzetgazdaság le- züllesztése; 5. Szökési kísérlet, külföl­di bankokban letétbe helye­zett több mint 1 milliárd dollárral; A román nép és Romá­nia ellen elkövetett eme sú­lyos bűnökért Nicola: Ceau- sescut és Elena Ceausescut halálra, és vagyonuk teljes elkobzására ítélték. Az ítélet jogerős, és azt végrehajtották.” Kedd reggelre virradóan csak szórványos lövöldözés hallatszott Bukarestben. Amikor a televízió hétfőn este bejelentette, hogy a kondukátor.t és feleségét ha­lálra ítélte egy katonai rög­tönítélő bíróság és az ítéle­tet nyomban végre is haj­tották, a fegyverek zaja csendesebb lett. A televízió még azt is kö­zölte, hogy a későbbiekben visszatér az ügyre és képe­ket mutat be. Ekkor nagy várakozás kezdődött, a Se- curiitate-egységek tagjai, akiknek vezetői nyilván fi­gyelik a rádiót és nézik a televíziót, az újabb közlésre, illetve a képanyagra vára­kozhattak. Időköziben olyan értesülések voltak, hogy fel kell készülni a Securitate- egységek nagyarányú bosz- szújára. Ezért több diplomá­ciai épületet megerősítettek és a követségeknél, az épü­leten belüli mozgásokat il­letően szigorításokat rendel­tek el. A stratégiai pontokra is katonai erősítések érkez­tek. A televízió bejelentésére várt az ország: ezen az éj­szakán Románja népe látni akarta, valóban igaz-e a hír, hogy a kondukátor kézre került és megkapta méltó büntetését. Helyi idő sze­rint jóval éjfél után zárta műsorát a televízió, két óra­kor, s előtte bemutatta a képsorokat, amelyek kétség- bevonhatatlanul bizonyítot­ták, Ceausescu a „nép ke­zére” került. A bukaresti televízió ked­den, helyi idő szerint 13 óra 24 perckor bemutatta Nico­lae, Ceausescu és Elena Ceausescu kivégzését. Ismét leforgatták a videofelvételt a korábbról ismert képekkel, majd megjelent a halálos ítélet végrehajtását megörö­kítő állókép. A sortüzet nem mutatta a televízió, de jól lehetett látni azt az épület­falat. ahová állították őket: a fal tele volt a golyó általi kivégzés nyomaival. A fal előtt, a füves, köves terüle­ten, Nicolae Ceausescu és Elena Ceausescu szitává lő­ve, széttárt karokkal feküdt. Néhány órával korábban a bukaresti rádió közleményt olvasott be, amely szerint a választásokig a Nemzeti Megmentési Front Tanácsá­nak elnöke Ion Iliescu, al- elnöke pedig Dumitru Ma- zilu lett. A választások jövő év áprilisában várhatók. A rádió ezenkívül rendeletet ismertetett, amely szerint miniszterelnöknek Petre Ro­mánt, honvédelmi minisz­ternek pedig Nicolae Mili- tarut nevezte ki a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa. Ez utóbbi két kinevezésről szóló okmányt Ion Iliescu írta' alá. Ugyanezen a napon Tien Ceng-pej kínai külügymi­niszter-helyettes közölte Ro­mánia pekingi nagyköveté­vel: Kína mindig baráti ér­zelmekkel viseltetett a ro­mán nép iránt, és a kínai kormány tiszteletben tartja a román nép döntését. A kí­nai kormány kész arra, hogy folytassa, fenntartsa és fej­lessze baráti viszonyát Ro­mániával a békés egymás mellett élés öt elve alapján. Ezzel egy időben Vagvim Perfiljev szovjet külügyi szóvivő Románia belügyének minősítette a Ceausescu há­zaspár elítélését és kivégzé­sét. Vasárnap Moszkvában, a Népi Küldöttek Kongresszu­sa előtt Mihail Gorbacsov közölte: a Szovjetunió hu­manitárius segítséget nyújt à román lakosságnak, s a bukaresti szovjet nagykövet­ség állandó kapcsolatban van a Nemzeti Megmentés Frontjával. Nyikolaj Rizs- kov szovjet miniszterelnök saitónyilatkozatában határo­zottan elutasította, hogy bár­miféle külső katonai beavat­kozás legyen Romániában. Vasárnap délelőtt — mi­közben Bukarest központjá­ban számos középület lán­gokban állt — a román had­sereg harckocsijai a főváros több pontján nagy erejű tá­madásba lendültek, hogy megtörjék a Ceausescuhoz hű erők ellenállását. Délben Ion Iliescu, a Nemzeti Meg­mentési Front Tanácsának elnöke bejelentette: elren­delték a tűz teljes és azon­nali beszüntetését az egész országra kiterjedően. A fegy­verek kizárólagosan jogos birtokosa a katonaság, és a honvédelmi minisztérium alá tartozik a belügyminisztéri­um is. Kivégezték december 25-én Nicolae Ceansescut és feleségét MTI-tévéfotó — Pataky Zsolt Karácsony üzenete ne csupán hangulat legyen ! Evangélikus istentisztelet az orosházi kórházban (Folytatás az 1. oldalról) Himnusz, s mosolyba oldva tört fel a remény — éppen Jézus Krisztus születésnap­ján. Százezret érő bundában és agyonmosott, de tiszta farmeröltözetben álltak kö­rülöttem. Egy bozontos, lan- galéta fiú arcát és orrát az előtte álló kislány szőke fürtjeibe fúrta, míg kezeivel szelíden átölelte kedvese vállát. <5k is — sokakkal együtt — ezen az estén Gyu­láról érkeztek Dávid váro­sába, s talán egy életre szó­lóan magukkal hozták az angyali mise tanulságát: „Ne csupán hangulat, ha­nem maradandó magatartás is legyen a karácsonyi érzés és szeretet.” K. A. J. * * * „ ... a magasságban di­csőség Istennek. Békesség lé­gyen földön az embereknek. És jóakarat mindenféle nép­nek és nemzetségnek ...” Az énekeskönyv 158. énekét visszhangozták a kórházi fo­lyosók Orosházán karácsony délután. Ezen a napon lá­togatott el az intézménybe Pintér János esperes, hogy a betegek és gyógyítóik ré­szére evangélikus istentisz­teletet tartson. Az ünnepre való tekintettel, aki tehette, hazament és családi körben töltötte napjait. A betegség azonban nem ismer különb­séget ünnep és hétköznap között. A fájdalom, a kín, a láz, a nehezen gyógyuló sebek néhány embert a kór­házi ágyakhoz láncoltak, még a szeretet és a békes­ség ünnepén is. Számukra a testi nyomorúságot enyhítő lelki vigasz a legjobbkor jött. A liturgia részeként a gyülekezet meghallgatta Lu­kács evangéliumából azt a szentigét, amely Jézus szü­letésének angyal által tör­tént hírüladását, születését és gyermekkorát mondja el. Pintér János e szavakkal szólt a betegekhez: — A hely, ahol vagyunk, nem közömbös. A jelenlévők között van olyan, aki gyó­gyulásra vár, van, aki a gyógyítás szolgálatában áll. Egy valamiben viszont egyek: mindannyian rászo­rulnak Isten szeretetére. Gondoljunk arra, milyen jó, ha számíthatunk egymásra, amikor a másikban embert, testvért láthatunk és nem ellenséget. Itt a kórházban is egy-egy jó szó többet ér, mint az előírás szerinti cse­lekedet. Urunk! Add, hogy együttérezzünk azokkal, akik ebben a kórházban gyógyu­lást várnak, akik kemény munkát végeznek, akik a kórházon kívül is szenved­nek. Urunk, légy irgalmas minden emberhez, áldd meg azok karácsonyát, akik itt töltik kényszerűségből, áldd meg azok szolgálatát, akik helytállnak az ünnepeken is. Adj nekik reménységet és töltsd meg reménységgel karácsony Krisztusa. Így áldj meg bennünket. Amen. „Iliescu európai formátumú politikus” R Nemzeti Megmentési Front Tanácsának elnöke megyénkben járt Ion Iliescu (a kép bal szélén) Békéscsabán, 1983 májusában A cím némi pontosításra szorul, mert Ion Iliescu ugyan valóban járt itt, de nem most, hanem korábban. Ám erről majd később! Ion Iliescu, a román Nem­zeti Megmentés Tanácsának elnöke egyelőre rejtélyes em­ber a világsajtó számára, aminek az a nyilvánvaló oka, hogy látványos karri­erjét Ceausescu váratlanul kettétörte és a bukaresti műszaki könyvkiadó igazga­tói székébe röpítette. Nem véletlenül ! A Der Spiegel nyugatné­met magazin 1986. decem­ber 1-jei száma „Túl nagy vagy te egy ilyen kis nép számára” címmel terjedel­mes cikket közölt Ceauses- curól és családjáról. A szer­ző ebben említést tesz Ion Iliescuról is. A világsajtó — beleértve a magyar tájékoz­tatást is — gyakorlatilag eb­ből tudja azt, amit tud Ili­escuról. Íme a rá vonatkozó rész szövege: „Mindazonáltal Moszkva egy másfajta megoldást is el tud .képzelni (mármint Ceausescu utódlására — a szerk.) és erre az esetre van is neki egy favorizált utód­jelöltje, Ion Iliescu, aki most 56 éves, egy régi ille­gális kommunista fia. 1971- ig Iliescu ifjúsági miniszter volt az egyik északkeleti tartományban, Iasiban, ké­sőbb egy műszaki könyvki­adó igazgatója lett. Körülbe­lül egy éve annak, hogy el­tűnt a nyilvánosság elől. Ez az ember, akit a establish­ment senkinek tartott, az öt­venes években a moszkvai energetikai intézetben foly­tatta főiskolai tanulmánya­it. Itt mint a moszkvai ro­mán egyetemisták titkára mozgalmi munkája révén szerves kapcsolatba került egy orosz fiatallal, aki őt »értelmes fejnek« és »szer­vező talentumnak« tartotta. Ez az orosz egyetemista idő­közben karriert csinált, övé lett a Szovjetunió legmaga­sabb hivatala, ő lett az SZKP főtitkára. Ezt az egy­kori egyetemi hallgatót Mi­hail Gorbacsovnak hívják. Visszatérve a címre, illet­ve annak pontosítására: Ion Iliescu 1983. május 19-én járt megyénkben — a román Vízügyi Nemzeti Tanács (CNA) elnökeként. Dr. Goda Pétertől, a gyulai Kövizig elnökétől, a házigazdák egyi­kétől ismerjük a részleteket. Az akkori Országos Víz­ügyi Hivataltól jelezték, hogy a gyulai vízügy terü­letére látogat a román víz­ügyi miniszterként emlege­tett Ion Iliescu. Készíttettek is Budapestről vagy tíz vál­tozatot a programjára, de a legutolsó is borult, mert késve érkezett a gépe a csa­bai repülőtérre; Budaörs nem engedte felszállni. Ion Iliescu így rövidített progra­mon vett részt. A szokások­nak megfelelően először a megyei pártbizottságon fo­gadták. A kölcsönös és sem­mitmondó tájékoztatások után az akkori első titkár, Frank Ferenc váratlanul „ki­pakolt”. Elég nyersen szóvá tette, hogy vízügyeseink nem kapnak jelzést a román fél­től, s ezzel sokszor kész helyzet elé állítanak ben­nünket; az is előfordult, hogy árvizet zúdítottak a nyakunkba. Iliescut láthatólag nem érte meglepetésként a kriti­ka. Nagy bölcsen csak eny- nyit mondott: „Románia sze­gény ország, az információ- továbbítás feltételei igen gyengék, a hírhálózat alig kiépített. Gyakran előfordul, hogy a víz megelőzi a hí­rét. Igyekszünk mindent megtenni, hogy a helyzet megváltozzon!” Erre, mint ismeretes, Ion Iliescunak már nem volt módja, mert elmozdították a miniszteri székből. A hazai vízügyesek többször érdek­lődték utána, de semmi meg­bízhatót nem hallottak fe­lőle. Eltűnt, egyesek szerint a könyvkiadásban látták, mások szerint „szakmájában dolgozik — a Duna-deltát szabályozza”■ (ezzel a cini­kus megjegyzéssel arra utal­tak, hogy bizonyára a Du- na-deltában működő hírhedt lágerek egyikének a lakó­ja). — Ion Iliescu nagy benyo­mást tett rám — emlékezik vissza a találkozásra dr. Goda Péter —, mert sem előtte, sem utána nem ta­lálkoztam hozzá hasonló, nyílt és becsületes román politikussal. Őszinte, bizal­mat keltő, civilizált politi­kus. Van hitele a szavainak. Több nyelven beszélő, euró­pai formátumú ember. Ami­kor december 24-ére virra­dó éjjel mint a Nemzeti Megmentés Tanácsának el­nökeként megjelent a kép­ernyőn a bukaresti televízió stúdiójában, megnyugodtam.

Next

/
Thumbnails
Contents