Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-23 / 304. szám
VCÖRÖSTÁJ Rögös életút után jött a feledés Tipikus belvárosi ház Pesten, a Rákóczi útról nyíló rövid, nagy kockakő burkolatú mellékutcában. Az első emeleten balkon, az épület homlokzatán néhol alaposan málladozik a vakolat. A sötét kapubejáróból műmárvány lépcső vezet az emeletre, a függőfolyosót szürkére mázolt, míves kovácsoltvas korlát szegélyezi. A folyosóval szemben, az első emeleten kétszárnyú bejárati ajtó, a A nappaliban faragott franciaágy, középen hatalmas ebédlőasztal, könyvespolc, szekrény, vitrin, festmények tucatja, s megannyi tárgyi emlék, ami Dálnoki Miklós Bélához, rajta keresztül pedig újkori történelmünkhöz kötődik. Csak később tudom meg. hogy az asztalnál az ő helyén ülök. Lányával — aki most 66 éves — közösen próbáljuk felidézni. felvillantani a tábornok, a miniszterelnök, az édesapa emberi alakját, A Miklós család Erdélyből származik, a kutyabőr tanúsága szerint 1615. január 10-től rendelkeznek nemesi címmel és Dálnoki előnévvel. Erdély visszacsatolásakor, 1940- ben Dálnok község elöljárósága, lakossága díszpolgárává választotta Miklós Bélát. A katona ne politizáljon — Apáék hárman voltak testvérek, ő volt a legkisebb. Nagyapa Kőszegre, katonai iskolába adta, majd a Ludovi- kára került. 1910-ben huszár hadnaggyá avatták. Első szolgálati helyére, Varasára vezényelték, az I. világháborúban frontszolgálatos volt. A Tanácsköztársaság idején Szolgálaton kívül helyezte magát, Budapest és Révfülöp között ingázott. a család néhány holdas szőlőjében a munkákat irányította. Értett hozzá, ugyanis korábban elvégzett egy szőlészeti és borászati tan folyamot — emlékszik vissza rá leánya. Kiss Istvánné, majd megtoldja: — a családban sohasem politizált, az elve az volt „a katona ne politizáljon”. Ennek ellenére mégis, ha közvetve is, bekapcsolódott a politikai életbe. Hitler hatalomra jutásakor került Berlinbe, katonai attasénak. Három évig teljesített Németországban szolgálatot, családja is vele volt. Hadgyakorlatokra járt. persze ahová meghívták. Ö is, mint a katonai attasék általában amolyan „hivatalos kém” volt — hallom, s máris az 1936-os évnél tartunk. Berlinből, vezérkari tiszt létére Kecskemétre, a gyalogezredhez vezényelték, Stomm Marcell társaságában, aki akkor Londonból került haza. Csak érdekességként említi: Stomm Marcellt rokoni szálak fűzték az egyik angol grófi családhoz, s ez bizonyos fokon mozgását megkönnyítette. Egy alkalommal az egyik hadgyakorlatról jelentést kértek tőle, amit ő a leghatározottabban visszautasított: „privát emberként voltam ott”. — Karakán ember volt — jegyzi meg beszélgetőpartnerem. Dálnoki Miklós Béla mellőzése (büntetése?) viszonylag hamar véget ért. 1937-ben Budapestre, a Kerepesi úti kaszárnyába vezényelték ezredparancsnoknak, majd nem sokkal később a lovasdandár élére került, S máris 1941-et írunk: a gyorshadtest parancsnokaként nyáron az első alakulattal ment ki a frontra, s télen haza is hozta hadtestét. Sok ezer ember köszönheti neki az életét, mert a télre rosszul felszerelt katonák hazahozatalát kiharcolta, ö repülőgéppel emiatt hazajött, a Kárpátok felett az erős jege- sedés közepette csaknem lezuhantak — folytatja leánya. Horthyné nem szerette — Horthyval milyen volt az édesapja kapcsolata? — A kabinetben 1929-ben beosztott tiszt, ’42-ben pedig már a kormányzó főhadsegéde volt. Horthyné szép, hiú és nagyravágyó asszony volt, apát nem kedvelte, mert nem hajbókolt, nem udvarolt neki. Tulajdonképpen Berlinből is ő sürgette apa hazarendelését, mert kellett a hely az egyik családtagnak, Hardy Kálmánnak. A kormányzó viszont szerette az öreget! Megbízható, kiegyensúlyozott katonának tartotta. Mindez kiderült abból is, hogy 1944-ben a kolozsvári hadtest parancsnokává nevezte ki. Ez azért nagyon lényeges, mert az ő szakaszán, az ő tudtával, az ő segítségével mentek át a határon Moszkvába, azok, akik az ideiglenes fegyverszünetről tárgyaltak, S minderről ő bizalmasan referált Horthynak. Mint az I. Magyar Hadsereg parancsnoka a fronton már német alárendeltség alá került. így érkezünk el 1944. október derekához, a háborúból való kiugrási kísérlethez. — Élénken emlékszem rá: 1944, október 12-én Husztról érkezett a kormányzóhoz. Hazatérte után csak annyit mondott a családnak: a férfiaknál legyen civil ruha és készpénz. Ez a figyelmeztetés főként az öcsémnek, Lajcsinált és A rádió avatásán beszédet intéz a nemzethez EXKLUZÍV 1989. december 23., szombat bal oldalin két névtábla: az egyiken özv. Dalnoki Mikós Béláné, a másikon Kiss Istvánné. Az előbbi az Ideiglenes Kormány néhai miniszterelnökének özvegye, a másik pedig leánya. Csengetésemre fürge mozgású, ősz asszony nyit ajtót. Valóságos élő múzeumba lépek, mely egykoron a miniszterelnök magántulajdonú lakása, s nem pedig rezidenciája volt. Dálnoki Miklós Béla (Budapest, 1890. június 11. — Budapest, 1948. november 21.) vezérezredes, miniszterelnök. Iskoláit a Kőszegi Katonai Reáliskolában, valamint a Ludovika Akadémián végezte, 1910-ben avatták hadnaggyá. Az I. világháború után mint vezérkari tiszt több helyen teljesített szolgálatot, 1933—36-ig Berlinben mint katonai attassé működött, 1939 tavaszán a 2. lovasdandár, 1941. március 1-jétöl az újonnan megalakult gyorshadtest, 1942. februártól októberig a kolozsvári IX. hadtest parancsnoka, november 11-től a kormányzó főhadsegédje és katonai irodájának vezetője, majd 1944. július 1-jétöl az I. Magyar Hadsereg parancsnoka. Az 1944. október 15—16-i nyilas puccs után szűkebb törzsével átment a Vörös Hadsereghez és 1944. október 17-én kiáltványt adott ki „az orosz hadsereggel való ellenségeskedés megszüntetésére és a német elleni harc megindítására". 1944. december. 12-én több magyar politikussal és katonatiszttel megérkezett Debrecenbe. Az -1944. december 13—20-i választásokon pártonkivüli programmal az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává választották. A Debrecenben 1944. december 22-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnöke (1945. november 15-ig) és a debreceni koalíció jobbszárnyának egyik képviselője. a férjemnek szólt, ugyanis ők is katonatisztek voltak, Pesten szolgáltak. Lajos huszár főhadnagy, a férjem pedig páncélos százados volt. Ebből a rejtélyes mondatából mi nem sokat szűrtünk le. Nagyapa mondogatta is, utalva apa szűkszavúságára: „Bélától garasért ■kell venni a szót”. A kiugrásról, az átállásáról mi is a rádióból hallottunk. A Horthy- proklamációban, apa és a’ kormányzó megegyezése szerint, be kellett volna olvasni a rádióban egy bizonyos rejtjeles mondatot, ami azt jelenti : az ideiglenes fegyverszünetet megkötötték. A megállapodás értelmében a proklamáció elhangzása után a front megfordul a németek ellen, kikerülve így a két tűz közül, ugyanis akkor már az oroszok nem támadtak volna a magyarokra. Köztudott: apa nem volt németbarát, a tábornoki karban is csupán két- három tiszta, magyar származású volt rajta kívül. Ráadásul, a Horthy fiú elrablása miatt a helyzetet bonyolította a tervezettnél hamarabb elhangzó proklamáció. Apát kétségek között hogyták, nem tudta hogyan áll a fegyverszüneti tárgyalás. Gondjait csak fokozta, hogy egy álló napon át nem kapott összeköttetést Pesttel. Közben a németek megsejtettek valamit, ugyanis Heidriczi főparancsnok magához rendelte jelentéstételre. Szerencsére apát értesítette gróf Sztárai Mihály erdélyi földbirtokos — nála volt a német vezérkar elszállásolva —, hogy a németek beszélgetését kihallgatták, s e szerint őt le akarják tartóztatni. Apa ekkor összeült szűkebb stábjával. Kéri Kálmánnal és Csu- kássy Gartner Lajossal a kialakult helyzet elemzésére. Ügy döntöttek: az értelmetlen harcot nem folytatják, átmennek a fronton, átállnak az oroszokhoz — meséli Kiss Istvánné. Moszkvában figyelték őket 1944. október 16-án Budapesten válságosra fordult a helyzet, a felettes német hadseregcsoport parancsnoksága ellenlépéseket kezdett, bizonytalanná vált a hadsereg vezetése. Határozott és gyors további intézkedésekre, németellenes fellépésre, saját kezdeményezéssel ekkor még nem volt kész Miklós Béla. Csupán a szovjet csapatokkal való kapcsolat- felvétellel próbálkozott és 1944. október 16-án átlépte a szovjet arcvonalat. — Három tiszt, három gépkocsivezető, három autóval, külön-külön vágott az útnak, s a 4. ukrán front parancsnokának, Petrov vonalán mentek át a fronton. Nyomban kihallgatták, majd Moszkvába vitték, ahol már a fegyverszüneti tárgyalások befejeződtek, és a kint levő magyarok pozícióharca folyt. Apa egyikkel sem tárgyalt. Tisztes vendéglátásban részesült, mozgásában viszont korlátozták. Felmérte helyzetét, így nem is erősködött. Két hónapig volt Moszkvában, s 1944. december 14-én ő már úgy jött haza Debrecenbe, hogy az Ideiglenes Kormány miniszterelnöke lesz. Ezt Moszkvában a szovjetek eldöntötték. Rákosi, Gerő és Vass Zoltán csak később került Magyarországra. Moszkvában minden lépésüket, mondatukat figyelték. Csak egy érdekesség: azok az oroszok, akik körülötte voltak, tökéletesen beszéltek magyarul, amit odakint igen jól titkoltak. Különösen érvényes ez egy bizonyos Grigorjev nevezetűre. Szóval a KGB beépített emberei voltak környezetében. A család egy része december 14-én ért Debrecenbe: édesanyámmal a nyilasok jóvoltából a Mosonyi utcai toionc- házban voltunk. Lajost a Gestapo előbb a Főutcába, majd Dachauba vitte. Róla ekkor semmit sem tudtunk. 1944. december 21.: Debrecenben a református kollégium oratóriumában, ünnepélyes külsőségek között, összeül az Ideiglenes Nemzetgyűlés, melynek elnökévé Zsedényi Bélát választotta. s államfői jogkörrel ruházta fel. A 230 tagú törvényhozó gyűlés képviselőit Magyarország keleti részéből választották a városok, a nagyközségek nemzeti bizottságai által összehívott népgyülések. A képviselők között 72 Kommunista, 57 kisgazda, 35 szociáldemokrata, 12 pedig nemzeti parasztpárti volt. Képviseletet kaptak a szakszervezetek, továbbá több kisebb párt is. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés december 22-én választotta meg az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, melynek elnöke Dálnoki Miklós Béla (pártonkivüli). Miniszterek: belügyminiszter: Erdei Ferenc (Nemzeti Parasztpárt); földművelésügyi miniszter: Nagy Imre (Magyar Kommunista Párt) ; honvédelmi miniszter: Vörös János (pártonkivüli); igazságügyi miniszter: Valentiny Ágoston (Szociáldemokrata Párt); iparügyi miniszter: Takács Ferenc (Szociáldemokrata Párt) ; kereskedelmi és közlekedés- ügyi miniszter: Gábor József (Magyar Kommunista Párt); köz- ellátásügyi miniszter: Fargho Gábor (pártonkivüli); külügyminiszter: Gyöngyösi János (Független Kisgazdapárt); népjóléti miniszter: Molnár Erik (pártonkivüli); pénzügyminiszter: Vá- sáry István (Független Kisgazdapárt) ; vallás és közoktatásügyi miniszter: gróf Teleki Géza (pártonkivüli). Az Ideiglenes Nemzeti Kormány december 23-án elhatározta, hogy fegyverszünetet kér a Szovjetuniótól, december 28-án hadat üzen Németországnak, s még ezen a napon Gyöngyösi János vezetésével delegáció utazik Moszkvába, a fegyverszüneti egyezmény aláírására, melyet 1945. január 20-án a szövetséges nagyhatalmak nevében K. J. Vorosilov és a magyar külügyminiszter lát el kézjegyével. így érkezett el december 21., amikor is összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Az Ideiglenes Kormány másnap alakult meg. Egy tárca egy szobát kapott, egy miniszter egy titkárral látott munkához. A kormány pénz nélkül lépett hivatalba. A terv az volt, hogy május elsejére már a fővárosba költözik a kornpány, s ez meg is valósult. — Áprilisban jöttem föl Pestre rendbehozni a lakást, ezt, amelyben most vagyunk. Az unokám az ötödik generáció, aki itt él. Apának nem kellett külön miniszterelnöki rezidencia. Puritán és tisztakezű volt. Saját, négyszobás lakásába tért vissza. Ahol most ülünk, ez volt a dolgozószobája. Az ablak előtt hét telefon sorakozott, ebből egy közvetlenül a szovjet főparancsnoksággal volt összeköttetésben. Volt itt fogadás, többek között járt nálunk Vorosilov marsall is. Az öreg külön őrségre nem tartott igényt, de végül is abban engedett, hogy az alattunk levő lakásban két rendőr. teljesítsen szolgálatot. A miniszterelnöki autó egy rek- virált Ford V 8-as kocsi volt. A várós romhalmazban hevert, gyakoriak voltak a rablások. Nem egy éjjel apa a segélykiáltásra rohant segíteni — hallom, majd Miklós Lajosról esik szó. aki túlélte Dachaut. A 186 cm magas fiatalember lefogyva, 48 kilósán ért haza. Nem sokkal ezután újabb megpróbáltatások vártak rá: Kistarcsa, Recsk, a Markó utca . . . Megtörve és megbélyegezve — Az ötvenes években az egyik házkutatás során a múltszázadbeli díszfegyverek — kardok, pallosok, pisztolyok — miatt, fegyverrejtegetés címén a bíróság három évre ítélte, s ezért fura módon négy és fél évet ült. Szabadulása után származása miatt nem kapott munkát. Végül 1956. december 4-én Sopronhorpácsnál egy aktatáskával elhagyta az országot. Azóta Üj-Zélandon él, itthon még nem volt. nem is szándékozik hazajönni. — Édesapja, Dálnoki Miklós Béla hamar eltűnt a politikai életből. — A háborús jóvátételről Moszkvában Gerő tárgyalt, ő készítette elő 1945 őszén aláírásra a gazdasági szerződést. A papa ezt nem írta alá, mondvánt: „Ez egy 25 évre.aláírt, kitöltetlen váltó". Ezért le is került a kormány éléről, ismét kegyvesztett lett, nyugdíjazták. Országgyűlési képviselőségét megtartotta. Ezt követően közéleti tevékenysége nagymértékben csökkent. Parlamenti szerepében a polgári kötöttség kiütközött. A népi demokratikus fejlődéssel az ezt követő években, rajta kívül álló okok miatt nem tudott lépést tartani. A ’47-es választásokon Pfeiffer pártjában indult képviselői mandátumért, amit azután csakhamar megszüntettek. Dálnoki Miklós Béla ezután teljesen eltűnt a politikai életből, 1948. november 21-én harmadik infarktusa erősebbnek bizonyult. Halála után a családra újabb megpróbáltatások vártak: csak fizikai munkát kaptak, özvegye nyugdíját megvonták. Az unokák is magukon viselték a nagyapa „bélyegét”. — Milyen ember volt Dálnoki Miklós Béla? — kérdezem. — Zárkózott, szűkszavú, olvasott, németül, angolul és horvátul kitűnően beszélt. Miniszterelnökként tanulta az oroszt. Mindig azt mondta: „tolmács nélkül akarok tárgyalni”. Karakán ember volt, védte igazát. Egy alkalommal Debrecenben úgy összeveszett Vorosilovval, hogy az asztalt verte, s ettől a keze bedagadt. Napokig borogattuk... Nem. ivott, nem dohányzott. Életemben egyszer láttam feldobottnak, amikor megtudta, hogy a fia él. Fiatalon sokat lovagolt. A bélyeggyűjtés volt a hobbija. Társaságba nem járt, nem vadászott. Cukorbeteg volt, ezért szigorúan diétázott, betegségét viszont nagy önfegyelemmel viselte. Pedáns, embertisztelő és cçalâdcentrikus volt. Utazáskor*' a bőröndjét maga csomagolta, cipőjét úgy tette el, hogy kisámfázta. Fiatalon, 58 évesen ment el — sóhajt nagyot lánya. Dálnoki Miklós Béla halálával nem egy mindennapi élet zárult le: 1944—45-ös tevékenységével megtalálta az utat az ország, a nemzet valóságos érdekeinek szolgálatához. Az Ideiglenes Nemzeti Kormányban kifejtett munkássága ezért a nemzet demokratikus hagyományainak fontos és elszakíthatatlan része. Családja magánemberként temette el a Kerepesi temetőben, a szertartáson a kormány nem képviseltette magát. Egykori házának, lakásának falán egy tenyérnyi márványtábla sem őrzi emlékét. Szekeres András Miniszterelnökként dr. Balogh István államminiszterrel Dálnoki Miklós Béla, a tábornok
