Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-23 / 304. szám
1989. december 23., szombat TALLÓZÓ ikÖRÖSTÁJ Anno 1937 Kisgazdák Válságban a politika, a közgazdaság, a társadalom, a család Messiást váró világban élünk. Mert önbizalmát vesztve, válságban vergődik ismét az emberiség. Válságban a politika, a közgazdaság, a tudomány, a művészet, a társadalom, a család. Békétlenség, nyugtalanság, elégedetlenség, forrongás mindenütt. A problémák szövevényes sokaságában vergődik minden nemzet, minden állam, minden egyes ember. Érthetetlen ellentmondások, kapkodások, próbálkozások csak fokozzák a bizonytalanságot. Közben felnő az ifjú nemzedék, mely tanul, olvas, sportol, treníroz, és minél inkább duzzad erőben és önérzetben, annál nagyobb keserűséggel látja, hogy nem nyílik alkalma az érvényesülésre, az elhelyezkedésre. Mennyi erő feszül, mennyi szikra izzik, menynyi robbanó energia gyűlik, lávatömegek forrnak a repedező felszín alatt. Csoda-e, hogy Messiást vár a világ? Egy eljövendő után áhítozik sok millió ember, az eljövendő után, aki rendet teremt a zűrzavarban, aki csendet parancsolt a tomboló viharnak, aki szétoszlatja a tornyosuló, sötét viharfelhőket, aki békét, kenyeret, munkát, keresetet, jólétet szerez és biztos utat mutat a jobb jövendő felé. Sóvárogva tekintenék tehát a fel-felbuk- kanó vezéregyéniségek felé: „Te vagy-e az eljövendő?” így kérdik ... Hagyjuk tehát a Messiáskeresést, nincs rá szükségünk. Itt van közöttünk; a betlehemi jászol homályából az ő fénye, mint reménység, sugárzik felénk. Térjünk be nála a pásztorok egyszerűségében és a napkeleti bölcsek tudományával hódoljunk neki, s az angyalok karával zengjünk dicsőítő éneket neki. És legyen tetté a dal. Álljunk meg a „Békefejede- lem” vezérsége alá és fogadjuk el törvényét. „Mert az ő igája édes és az ő terhe könnyű” és aki őt követi, „békességet lel szívében.” A krisztusi béke pedig nemesak túlvilági boldogságot hoz, de ezt a földi életet is szebbé, boldogabbá teszi, mert több igazságot, több megértést, tehát több kenyeret és több mosolyt is hoz e világra, erre a gyászos, szomorú, beteg magyar jelenre pedig a jobb jövő kilátását. (br. Apor Vilmos; Békés, 1937. december 25.) A messzi Boszniába „Jóska! Ingyen szállít a posta!" Az a humánus mozgalom, mely a messzi Boszniába elkerült magyar és osztrák katonáknak akar boldog karácsonyt szerezni, mindig szebb és szebb ötletet terjeszt. A jótékonyság mindenféle módjait igénybe vették a hadvezetőség és a társadalom, a hatóságok és a magánegyesületek, hogy minél több és minél hasznosabb ajándékot gyűjtsenek össze a boszniai katonák számára... Hogy az elküldés gyorsan és olcsón történjék, most a kereskedelmi minisztérium adott ki egy dicséretre méltó rendelkezést. Meghagyta az államvasutaknak, hogy a boszniai katonák részére feladott csomagokat, árukat gyorsáruként díjtalanul szállítsa... Ezentúl minden ilyen csomagot gyorsáruként ingyen vesz fel. Az üzletvezetőség gondoskodni fog arról is, hogy ezt az értékes kedvezményt az üzletvezetőség egész területén megtudják. (Szeghalom-Vidéki Hírlap, 1908. dec. 25.) e Pf „ JhJrc/(\ij()jjy ü hdrelén ne t roll frf re Megértvén a kor intő szavát Kisgazdák országos szervezkedése. Végre a magyarság gerincét képező kisgazdák is megértvén a kor intő szavát, önálló hazafias szervezet alkotását mondották ki ez év folyamán Kisújszálláson, majd Pécsett folytatólagosan tartott kongresszusukon megalakították a Magyarországi Kisbirtokosok Országos Szövetségét. A szövetség az ősz folyamán kezdte meg működését, eddig az országban máris mintegy húsz fiókegyesületet szervezett. Békésen, Gyo- mán, Kisújszálláson, Karcagon, Törökszentmiklóson, Szentgálon, Takácsiban, Sikátoron. Nagyigmár dón, Ga- ramsztgyörgyön stb. stb. helyeken, s még e tél folyamán mintegy ötven helyen alakítja meg helyi szervezeteit. A kisbirtokos szövetség élén mind valóságos 100-200 holdas magyar kisbirtokosok állnak teljeseh függetlenül szervezkednek a nagybirtokosok vezetése és hangzatos nevei mellett mesterségesen csoportosított ilynemű gaz- datestületektől. Vezéreik mind önálló magyar kisbirtokosok. (Szeghalom-Vidéki Hírlap: 1908. dec. 25.) Senki sem próféta a maga korában? Rágalmi sár és epe Széchenyire Néhány szó a’ budapesti lánczhíd ügye körül .........miu tán elhatározóm magamat — akár higye a’ világ, akár nem, csak higyem és hihes- sem bona fide én magam — semmi pénzbeli részt nem venni a’ budapesti híd építésében, hogy bizonyos alkalommal — midőn a’ vállalat még felette jó hitelben állott: — egy úttal az illetőket is tudósítám, több jeles barátim előtt is nyíltan kimondám: mikép én, visz- szalökvén a’ rám minden oldalról hajított rágalmi sárt és epét, a’ híd felépítése körül csak fáradni, de pénzi- leg semmiben részesülni nem fognék. — Ám de csak kevéssel később a’ másik oldalról becsületemnél fogva szólíttatám fel: még pénzbeli tekintetben sem hagyni el azon vállalatot, mellynek én valék legelső indítója. — És ez által azon dilemmába szoríttatám: vagy 1-ső ajánlatommal, melyet akkor tevék, mikor még a’ hídnak vállalata senkinek sem kellett, ellenkezésbe jőni; vagy jőni ellenkezésbe későbbi nyilatkozatommal, mikor az érintett vállalat viszont nem csak már kézben, de pénzügyileg felette jó szagban is vala; — míg nem kevés habozás és nem kicsi elmebeli súrlódás után a’ becsület és nagyobb kötelességnek szavára hajolva, elvégre arra ha- tárzám el magamat: most midőn megint nem igen tetszik a’ közönségnek a’ tárgy, hűn kiállni a’ velem egyesültekkel a’ vészt, ’s velük becsületesen vagy bukni vagy elérni a’ kitűzött czélt. Minélfogva 160,000 pgő forinttal állok a’ vállalatban... Ám lássuk, e’ gyönyörű fénynek szelíd sugárai óvszerkint fognak e szolgálni ez esetben, és megmentenek e sártul, epétől, vagy hozzá- iárultokkal még inkább be fogok piszoltani? x) S hogy egészen rendbe jőjünk, vegye a’ tisztelt közönség nyájas indulattal őszinte nyilatkozatomat... (gr. Széchenyi István, Pesti Hírlap, december 25, 1841) x) Hát már annyira ment a’ gyanúsítási kórság hazánkban. hogy még gróf Széchenyi Istvánnak is illy nyilatkozásra kellene fakadnia?... Ez szomorú, végetle- nül szomorú. De illy ügyben legalább szabad lesz önkeblünk érzelmétől másokra vonni következtetést, ’s azért szent meggyőződéssel nyilvánítjuk ; — ’s mi tőlünk, kiknek a’ nemes gróffal vé- leményi ellenkezésbe jutni szerencsétlenségünk vala, e’ nyilvánítás, gyáva hízelgés színét nem viseli; — nyilvánítjuk mondom, hogy a’ magyar nemzetben a’ nemes gróf iránt sokkal ér- demlettebb hálaérzet ég, mintsem a’ gyanúsítást, melly a’ nemes grófnak e’ nyilatkozását szükségessé tette, tömegben és egyenkint indignatióval ne kárhoztatná. (Pesti Hírlap Szerk.) egyre megváltatlanabb mindannyiunkért” ... Történelmi feljegyzések tanúsága szerint, bizonyos Betlehem nevű falucskában láttad meg a napvilágot egyszerű .jászolban. A világgal való első Ikapcsolatodat — bizonyos pásztorok látogatása jelentette ... ... A jelek szerint, első születésed óta, 1924-edszer is meg kívánsz jelenni a földön. Mondd meg; jóvégre is — miért? Azért, hogy megint csak — amiként 1923 esetben — végig éld a legkeservesebb bántalmak, csalódások, rágalmak özönét —, hogy aztán ismét ott függj, Istentől és embertől elhagyatva, leköpve, átdöfött oldallal — ia kereszten? Hát mondd; még mindig nem érted meg, hogy nem volt rentábilis vállalkozás maghalni ezért az emberiségért? Jó, jó, értelek. Egy nagy ábránd űz, egy szent utópia táplálja reményed: — nem ezért az emberiségért vállalod, amit vállalsz, hanem: t— akivé lehetne... De nem gondolod, hogy ez rögeszme? Ha annyiszor; — száz meg száz születéseddel, száz meg száz haláloddal nem sikerült az a bizonyos megváltás, hát (pont most fog sikerülni? ... Érzem, nem tudlak meggyőzni. Szelíd makacsságoddal újra eljössz hozzánk, gyilkosaidhoz, hogy ismét végig járd majd a kálváriát — egyre megváltatlanabb mindannyiunkért ... (Kezded a Jászolban és végzed a kereszten.. . amiként kezdted azon a szelíd Éjszakán, amiként végezted azon a rettenetes Pénteken... kezded elölről újra és újra, szeretettel, hittel és reménnyel... az idők végéig ... romlottságunk múltáig ... mindörökkön törökké ... Amen. (Ember Gedeon [alias Simonyi Imre — a szerk.] jegyzeteiből; Gyulai Hírlap, 1956. december 23.) Mai Tallózónkat régi lapok karácsonyi számaiból válogattuk a Gyulai Levéltárban, dr. Erdész Ádám történész-levéltáros segítségével. Az illusztrációk a Szalon Újság 1904. december 15-i, ünnepi számából valók. „Mi szocialisták igenis karácsony emberei Karácsony a szeretet és a nép hagyományos ünnepe. Vajon nagyot vétünk-e karácsony szelleme ellen, ha mi ezen az ünnepnapon is arról beszélünk, amiről minden más napon újra meg újra beszélnünk kell: harcos, forradalmi szellemű szocialistákra van szüksége a világnak! Hát harcot hirdetünk mi! Hát békétlenek vagyunk mi? Hát igaza van ellenségeinknek. • akik azt hirdetik rólunk, hogy mi megbontjuk a társadalmi békét, véres forradalmakba, pusztító osztályharcokba kergetjük a világot? Nem! Mi nem azt hirdetjük, hogy társadalmi békétlenség legyen, mi azt hirdetjük, hogy békétlenség és osztályharc van... Mi szocialisták igenis karácsony emberei vagyunk, a szeretet és a béke emberei, hitünk a szocializmusban az emberszeretet hite, és harcunk a szocializmusért azért van, hogy eljöjjön az a kor, amikor már nem lesz szükség osztályharcra, mert nem lesz, ami a társadalmat megossza, amikor a béke fog uralkodni, mert nem lesz miért békétlenkedni, nyomorúságba süllyedten itt a földön. Igen, eljön az idő, amikor minden nap karácsony lesz, telve az emberhez méltó élet szép ajándékaival. Ilyen örök karácsonyt kívánunk mi, karácsony emberei, szocialisták... (Szakosíts Árpád, Békés Népe, 1947. dec. 24.) Korcsmáros urak! Nem fizetek ám! Egy laptársunk legutóbbi számában jelent meg a következő érdekes felhívás: „Tisztelettel kérem az összes helybeli vendéglős, korcsmáros és italmérő urakat, hogy részemre a mai naptól kezdve semminemű szeszes italt ki ne szolgáltassanak, mivel számlájokat ezután kifizetni nem fojgom.” Kerekes Lajos. A nóta szerint eddig még Kerekes Andrásnak nem volt párja, de a fentiek után mondhatjuk, hogy Kerekes Lajosnak sincs. Csak azt tehette volna még hirdetése után jó Kerekes Lajos, hogy: „amennyiben pedig korcsmába bevetődnék, dobjanak ki.” (Szeghalom-Vidéki Hírlap; 1908, dec. 25.) „Műkoplalók” Ily csekély díjért? A miniszter úr nyilván azt hiszi, hogy most már, mivel 43 segédtanárt megmentett az éhenhalástól, nincs baj a polg. iskolában. Nagyon téved, pedig, ha ezt hiszi... Hát arra a hivatalos kommünikére, mit szóljak? Egyebet nem mondhatok, mint, hogy az nagy arczát- lanság ... Végig kürtöli a minisztérium, hogy menynyire a szívén viseli ügyeinket és ezzel ártott nekünk legtöbbet, mert félrevezeti a közvéleményt, és különösen a honatyákat, kik panaszainkat hallgatni már megunták volna.” Hasztalan a híresztelés, a ikonczdobálás; itt toldo- zás-foldozással már nem mennek semmire. A sok baj mellé, most már fellépett a gyógyíthatatlan rák is. E rák: a tanárhiány. Csak harmad éve kezdődött e baj, és hogy ma már mekkora e seb, mutatja a „Hiv.-Közlöny.” ... Régi igazság, hogy: „az beszél, akinek a háza ég.” A laikusak persze elmondják, hogy mégis csak jólelkű ez a miniszter, eltörli a segédi intézményt, el ám, mert mines, a kit kinevezzen. Még ha maga jó szántából törülné is el, akkor is csak szégyen foltját törülné le minisztériumáról, de mint látjuk, nem a méltányosság, a belátás, hanem a kényszer hatalma szünteti meg az 500 frtos állásokat. Nem akarnak tovább is műkoplalók lenni a tanárok, különösen ily csekély díjért, s ezért emeli jövőre a miniszter a fizetést. Különben mit beszélek, dehogy emeli, hisz ezzel az eltörléssel még nem segít rajtunk; ekkor még mindig hátra van a tisztességes munka, tisztessége* díjazása... íme bemutattam az újabb bajt. Majd hallunk errő nemsokára többet is. íze' azonban mára elég. .Sok fejfájást okoz még ez a miniszternek. (Gy.: Nemzeti Iskola, 1896. decz. 26.)
