Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-23 / 304. szám

1989. december 23., szombat

o

'kÖRÖSTÁJ

BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET

Az Isten szeretete Jézus születésével emberközelbe került

jT

Uj egyházpolitika — Hogyan ötvöződik a nemzeti és nemzetiségi tudat? — Pünkösdiek karácsonya — Miben segít az egyház?

Beszélgetés Makovei Jánossal, a békési egyházkerület vezető lelkészével

Az I. világháború nagy szenvedést zúdított Európára, mely megváltoztatta az emberek korábbi gondolkodását. Elsősorban azokét, akik megjárták a harctereket és a fogolytáborokat. Közülük verbuválódtak az evangéliumi pünkösdi- ség első hirdetői. Sok megpróbáltatáson mentek keresztül azok is, akik a nyomor elől Amerikába „tántorogtak ki”„ s csalatkozva reményeikben hazatértek. Ez a két „áramlat” hívta életre a pünkösdi gyülekezeteket. Napjainkban Magyarországon 180 településen élnek pünkösdiek, közöttük a legrégebbi a békési közösség, melyet 60 évvel ezelőtt alapítottak. A békési gyülekezetnek, s a megyében élő pünkösdieknek vezető lelkésze Makovei János. Vele beszélgettünk a gyülekezet múltjáról, a karácsony ünnepéről, az egyházak növekvő szerepéről.

— A két világháború előtt egyházközösségünk megerősödött. 1939-ben azonban betiltották, „baloldali szektának” tekintették, mely úgymond, gyengíti a honvédelmet. A háború után a többi kis egyházzal együtt újjáéledt, aztán ismét nehéz évek következtek, melyek az akkori egyházpolitikát jellemezték. Én édesanyám révén már gyermekkoromban kapcsolatba kerültem a pünkösdi közösséggel — mégpedig szülőfalumban, Kétegyházán — és úgy döntöttem, hogy ezt a hitet fogom követni. Békéscsabán, a közgazdasági gimnáziumban végeztem, majd Budapesten a közgazdaságtudományi egyetemen folytattam tanulmányaimat. Különböző pénzügyi területeken dolgoztam, voltam főkönyvelő, hívtak a Pénzügyminisztériumba, ám sem diákéveim alatt, sem később sem szakadt meg a kapcsolatom az egyházközösséggel. Így történt, hogy 1975-ben országos gazdasági titkárrá választottak, semellett lelkészi tevékenységet is folytattam.

— Hogy került Budapestről Békésre?

— Az ország különböző településein végeztem lelkészi szolgálatot, a titkári teendőim azonban Budapesthez kötöttek. Mivel időközben Fábián József, a békési közösség lelkipásztora nyugdíjba vonult, s közel 10 éven át nem lépett senki a helyére, így került sor arra, hogy engem meghívtak Békésre. Noha Budapesten jók voltak a lakáskörülményeim, s a feleségem is pesti, mégis leköltöztünk, s azóta fel sem merült bennünk a gondolat, hogy innen elmenjünk, any- nyira szívünkbe fogadtuk a környezetet és az itteni embereket.

— Milyen szerepük van napjainkban a kisegyházak- nak?

— Korábban működött a Szabad Egyházak Tanácsa, mely tömörítette a kisegyhá- zakat. Ez a szervezet azonban megszűnt. Minden kis- egyház önállóan tevékenykedik, nincs hivatalos keret.

— Vajon ezáltal nem csökken-e a kisegyházak súlya? Hogyan érvényesítik az érdekeiket?

— Ha az egyház igazán betölti küldetését, akkor nem a létszámon van a hangsúly. Lehet, hogy olyan helyen, ahol szavazni kell, ahol hatalmi kérdéseket kell eldönteni, ott alulmarad egy- egy kisegyház, de nem is ez

a feladata. Nem hatalmi kérdéseken, hanem a szolgálat vállalásán van a hangsúly. Az egyházak súlya abban jelentkezik, hogy milyen közvetlen kapcsolatot tudnak teremteni az emberekkel. A kisegyházak azért kerültek előtérbe, mert a közvetlen és személyes kapcsolatra építettek. A nagyegyházak is ebbe az irányba keresik a megoldást. A mai lehetőségek közepette minden egyház megéli a maga szolgálatát a környezetében, és nem fog eldönteni országos kérdéseket, de részt vesz az emberek személyes törődésében.

— A korábbi évekhez képest milyennek ítéli a mostani egyházpolitikát?

— Szigorú keretek között tevékenykedtünk, különösen az ötvenes években. Ami az egyházzal, a vallással volt kapcsolatos, azt keretek közé kellett szorítani. Mindez az Állami Egyházügyi Hivatal részéről aprólékos felügyeletben nyilvánult meg olyannyira, hogy a lelki- pásztorainknak negyedévenként meg kellett újítaniuk az engedélyt, különben nem léphettek szószékre. Én nem az elítélés hangján szólok. A Bibliában meg van írva, hogy aki Jézus Krisztus hitében él, az számítson, hogy nem lesz könnyű az élete. A mi egyházunkat is keményen felügyelték. Keményen kézben volt tartva az ifjúság, óvták tőlünk, a gyülekezeteinktől, az evangelizálást nagyon szigorú engedélyhez kötötték. Az ügyek intézése a személyes jó- vagy rossz- indulattól függött, ezt mint országos titkár gyakran tapasztaltam. A változás egyértelműen kedvező. Olyany- nyira, hogy erre fel se készültünk. Nyilván ez jelzi azt a válságot, amiben ma benne van a magyar társadalom, gazdaságilag, erkölcsileg szellemileg egyaránt.

— Az egyház sajátos eszközeivel hogyan segítheti ennek a válságnak a megoldását? «

— Segíteni akarunk. Gazdaságilag nem sokat tehetünk, de tudjuk azt, hogy egy lelkileg kiegyensúlyozott ember jobban tudja elviselni a megpróbáltatásokat. Számos oktatási intézménytől kapunk meghívást. A kapcsolatfelvétel most folyik. Ezen a téren mindent megteszünk, ami tőlünk telik. örvendetes, hogy gyümölcsöző kapcsolat kezd kialakulni a megyei tangcssal. Nemcsak felkínálják a lehetőséget, de segítséget is nyújtanak. Dunaharasztiban van egy rehabilitációs otthonunk. Kábítószeresek és alkoholisták gondozását végezzük. Segítjük a romániai menekülteket. Kisdombegy- házán a megyei tanács hozzájárulásával egy szeretetotthon kialakítása van folyamatban, ahol idős emberekről fogunk gondoskodni. Elsőrendű feladatunknak tartjuk, hogy minden lelkiegyensúlyát vesztett emberrel személyesen foglalkozzunk. A közelmúltban a békési gimnázium igazgatójával folytattunk erre vonatkozó beszélgetést. Más egyházakkal is együtt akarunk működni ezen a téren. Békésen egy óvodát szeretnénk üzemeltetni, s a nyári szünetekben, heti turnusokban fiatalok lelki gondozására készülünk fel.

— Közismert, hogy Békés megyében különböző nemzetiségek élnek. Van-e ennek a ténynek szerepe a gyülekezeti életben? Vajon a nemzeti és nemzetiségi tudat hogyan ötvöződik, s van-e nemzetközi szervezete a pünkösdi mozgalomnak, s ha igen, mennyire érinti ez a közösségek önállóságát?

— Méhkeréken a gyülekezetünk tagjainak 98 százaléka román nemzetiségű, Kétegyházán is nagy számban képviseltetik magukat, a békési' gyülekezetünk viszont elsősorban magyar ajkú. A pünkösdi mozgalomnak nincsen európai, sem világméretű állandó szervezete. Háromévenként azonban európai és világikonferenciára kerül sor. Én is tagja voltam az európai konferencia végrehajtó bizottságának. Ezek a tanácskozások útmutatásul szolgálnák, de nem szólnak bele a közösségek életébe. Olyan közösségi tudat formálódott ki egyházi közösségünknél, hogy ezért az országért, ezért a népért mindent meg kell tenni, elsősorban lelkiekben. Nemzetiségi feszültség fel se merülhet nálunk. Mi azt valljuk, ott a helyünk, abban a környezetben kell mindent megtenni egymásért és másokért, ahol születtünk, ahol élünk. Ezt mi korábban is a nehezebb, a keményebb időkben is vállaltuk. Arra tanítottuk az embereket, hogyan kell megbékélt szívvel elviselni a nehézségeket. Lehet, hogy ez nem látványos és hangzatos, de nagyon fontos a gyülekezet életében, hogy békés lelkületben éljenek egymással az emberek.

— Ügy tudom, sokat utazik. Milyen a kapcsolat a külföldi közösségekkel?

— Legintenzívebb a kapcsolatunk a svéd és az amerikai pünkösdiekkel. Ugyancsak jó a kapcsolatunk a szocialista országokban tevékenykedő kisegyházakkal. Néhány évvel ezelőtt sokat jártam Romániában, minta magyar pünkösdiek titkára. Most a kapcsolat korábbi szintjéről nem beszélhetünk, de reméljük, hogy ismét föléled.

— Mit jelent a pünkösdiek számára a karácsony?

— A karácsony nagy ünnep, mi úgy fogalmazzuk, az Isten szeretete konkrétan emberi méretekben: is mérhető módon ezen a napon jelent meg a Földön. Az Isten szeretete Jézus születésével emberközelbe került. Azaz a megváltás folyamata Jézus születésével kezdődött, onnan indult el minden, hogy az ember ne maradjon lelki válságban és hitünk szerint semmivel fel nem oldható helyzetben:. Ezért olyan jelentős a karácsony. Nem vagyunk a látványos ünnepség hívei. Ezen a napon megszületett az Isten fia. Mi azonban nem egy Jézuskát, a gyermeket imádjuk. Gyámoltalan és kiszolgáltatott, sőt háttéribe szorított ember ő. A vendégfogadóban nem voit hely. Mária és József kénytelen voltak egy istállóban meghúzódni. Egy háttérbe szorított ember született meg ezen a napon. De ebben az állapotban is az Isteni szeretetét képviselte. Ez azt jelzi, nincs olyan emberi körülmény, ahová az Isten szeretete nem tud eljutni. Jézus ebben a kiszolgáltatott állapotban is hatalmas személyiség. Heró- des minden dühe, bosszúvágya sem tud ellene tenni semmit. Jézus születésével kezdődött az Isten szereteté- nek megnyilvánulása az ember érdekében. Meghitt, családi ünnepként ünnepeljük a szentestét. Mert a karácsony a szeretet ünnepe, de ennek a szeretetnek hitünk szerint konkrétan kell megnyilvánulnia.

Serédi János

A kereszténység lényege maga Krisztus. Tanítása egyetemes abban, hogy a megváltó szenvedéseit állítja középpontba. Az eltérések felekezetenként viszont más vonatkozásban igen széles skálán mozognak. A nagyegyházak többek között a gyermekkeresztséget vallják, ezzel szemben a pünkösdiek közössége a felnőtt bemerít- kezést ismeri el, s abban különbözik a többi kisegyház- tói, hogy Pünkösd ünnepére és a Szentháromság harmadik isteni tényezőjére, a Szentiélekre helyezi a hangsúlyt. Hitük és felfogásuk sok vonatkozásban a kereszténység első századaira nyúlik vissza. Különösen, ahogy a szegénységet és a gazdágságot megítélik, s hogy az ember a szenvedések és megpróbáltatások stációján keresztül jut el a megváltó hithez. Ezt igazolja a közösségek mozgalomhoz hasonló keletkezésének újkori története is.

Nagyobb kereset, nagyobb beleszólás

E

gy olyan társaságban, ahol szinte mindenki más politikai áramlatot képviselt, azt vizsgáltuk, mi jelenleg a politikai skála a különböző párt- és egyéb politikai áramlatok között. Egyetértésre jutottunk abban, hogy a reformkommunistáktól balra nemcsak a nyílt és leplezett sztálinizmus van, hanem a szociáldemokraták és az eredeti új szakszervezetek is. Arra most nem térek ki, hogy abban is egyetértettünk, hogy ezen általános minősítés mögött, bizonyos kérdésekben, mindenekelőtt a nacionalizmus kezelésében nem ez lenne a megfelelő sorrend. Az egyetértés azonban meglepő volt, annak ellenére, hogy mindannyian tudatában voltunk annak, hogy semmiféle modern piaci társadalom nem képzelhető el erős szociáldemokrata párt és szakszervezeti mozgalom nélküli.

Pár héttel a beszélgetés után, azt halljuk, hogy a SZÖT és a Szociáldemokrata Párt szoros együttműködést alakít ki, ugyanakkor nem keres hasonló lehetőséget más pártokkal.

Számomra még megdöbbentőbb volt hallgatni a pedagógus-szakszervezet képviselőit a televízióban. Érvelésük számomra a sztálinista logikán alapult, attól csak abban különbözött, hogy bátor volt. Azzal támasztották alá az egyébként lényegében jogos követelésüket, hogy még nem érték el a hasonló képzettségű más szakmák jövedelemszintjét, a humán tárgyak oktatói felét keresik annak, amit hasonló képzettséggel másutt keresnék, a műszaki tárgyak oktatói ennél is rosszabb helyzetben vannak. Miiért tartom őskonzervatívnak ezt az érvelést?

Évtizedek óta azért küzdöttek a reformerek, hogy ismerjék el a munkaerő árujellegét, a bérarányokat a kereslet és a kínálat alakítsa, kapcsoljunk ki abból mindenféle tudományoskodó hatósági szabályozást, minden munkaerőt úgy kell megfizetni, hogy kereslete és kínálata mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben feleljen meg a többi szakmákban kialakuló átlagnak.

‘ Mivel a pedagóguspálya iránti érdeklődés mind minőségi, mind mennyiségi tekintetben messze elmarad a társadalmi átlagtól és érdektől,, a pedagógusok botrányosan rosszul vannak megfizetve, jövedelmüket mindaddig kell emelni, amíg ez a tarthatatlan helyzet meg nem szűnik. Remélem, a pedagógusök megértik, hogy a két megközelítési mód között alapvető különbség van.

A konkrét példa után általánosan: amíg a múlt század társadalmi viszonyai között, a klasszikus marxista terminológiával élve, az imperialista kapitalizmus szakaszában természetes követelményként jelent meg a szociáldemokraták és szakszervezetek erős szövetsége, sőt összefonódása, korunkban e tekintetben is egészen más a helyzet. Anglia mutatott példát arra, hogy milyen óriási szociális eredmények voltak köszönhetőek annak, hogy a Munkáspárt, amely valóban a legklasz- szikusabb értelemben szociáldemokrata volt, szinte azonosult a szakszervezetekkel, amelyek nemzetközi tekintetben a leginkább bérkövetelök és a legkevésbé a termelés racionális érdekeihez igazodók voltak. Ez a szövetség a század elejéig óriási sikereket ért el. Még nagyobbat a második világháború után, amikor már a termelőerők követelményei kinőtték az ilyen összefogást, amikor pedig már merőben más szociáldemokrata és merőben más szakszervezeti megközelítésre lett volna szükség. Ezért az angol munkáspárt és a szakszervezetek sikerei az angol gazdaság rohamos lemaradását „eredményezték”. A fordulat akikor következett be, amikor a szavazók, köztük a munkások többsége is megvonta a bizalmat a munkáspárttól, a konzervatívokat juttatta újra és újra hatalomra, akik a szakszervezetek politikai hatalmát erősen megnyirbálták.

Közben egyre csökkent a szakszervezeti tagok száma a fizikai-dolgozók között, a tisztviselőknek pedig egyre nagyobb hányada lesz szakszervezeti tag. Ma minden fejlett tőkés országban a szakszervezetek a pedagógusok, az ápolónők, a banktisztviselők, a költségvetési alkalmazottak között a legerősebbek.

Vagyis, azokban a szakmákban, ahol a teljesítmények nem, vagy csak alig mérhetők, ahol a fizetések elsősorban a szolgálati időtől függnek, ahol az elmúlt évtizedek során nem javult, hanem romlott a termelékenység, ahol egyelőre nem érvényesülhetett a teljesítmény szerinti megfizetés. Az sem állítható, hogy a dolgozók károsodtak volna abból, hogy az ő szakterületükön csökkent volna a relatív jövedelem. A számok alapján sokkal inkább mondható ennek az ellenkezője: azokon a területeken nőttek leginkább a keresetek, ahol a teljesítmények mérése és megfizetése a leginkább érvényesülhetett, elsősorban a kisvállalkozásokban. Ebből természetesen nem az a következtetés vonható le, hogy a jövedelem egyes szektorokban azért marad el, mert ott erősök lettek, vagy maradták a szakszervezetek. A tényleges ok, hogy a teljesítmény mérhető. Az Egyesült Államok szakszervezeteinek éppen az a történelmi érdeme, hogy ők voltak az elsők és a legkövetkezetesebbek abban a tekintetben, hogy a nagyobb keresetek alapja a nagyobb teljesítmény, a jobb hatékonyság, tehát ezt kell a szakszervezeteknek is szolgálniuk.

N

álunk, Közép-Európában még egy, a múltból itt maradt romantika segíti a szociáldemokrácia és a szakszervezetek szövetségét: a munkás- önkormányzat. Ez Nyugaton csak, mint egy kudarcba fulladt kezdeményezés jelentkezhetett annak idején, de ma bizonyos országokban újraéledt, mint a munkások képviselete a nagyvállalatok vezetésében, a munkások részvényszerzési lehetősége. Ezek az elképzelések azonban nem nyertek sehol akkora teret, hogy erre építeni lehetne. Nálunk is biztosítani kell az ilyen kísérleteket, de különösen egy eladósodott országban, ahol erős az Infláció, a széles körű bevezetést közveszélyesnek tartom. Ehhez járul az a nemzetközi tapasztalat is, hogy a mi népünk civilizációja, értékrendje elsősorban a nagyobb keresetet és nem a nagyobb beleszólást igényli. Mi ebben a tekintetben sokkal inkább az olaszokkal vagyunk rokonok, mint az észak-európai puritánakkal, ahol a munkások nagyobb beleszólásának és részvényvásárlásának vannak bizonyos eredményei. Nálunk az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a dolgozók sokkal inkább érdekeltek a másodgazdaságban, mint a vállalati eredményrészesedésben. Ez még belátható ideig így is fog maradni, mert a munkahelyek még sokáig nem tudnak versenyezni a másodgazdasággai az egységnyi munkaidőre jutó jövedelem tekintetében.

Kopátsy Sándor