Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-23 / 304. szám
O 1989. december 23., szombat IRODALOM-MUVESZET VCÖRÖSTÁJ Raffaello: Esterházy Madonna Kántor Zsolt: Egymásba csukódó Karácsonyok Csendes éj. Csillagszórók fénye, szeretsz? reménykedsz? félsz-e? Most fogd a kezem és simogass. A szived riadt, arcod havas. Jég csillámlik, ajándék a Fagy — Ne menj el, maradj ! ! ! Oly mély az éj, mint a fájdalom. Az Emlék dalokat ont. Tűlevelek peregnek kezedre. Mondd: szép volt az Este? Mit adhatok még? Hogy mosolyogj. Mily gyöngéd a fény, ha fogy. s Egy dísz megrepedt, ölelj meg, szeress. * Akkor Betlehem volt a Titok. A Megváltó életedbe benyitott. Egy jászolban újjászületett la Világ. A hóban rózsák fürödtek: szimfóniák. Egyetlen Csöndbe takarózott a Látomás. Angyalhajjal lettek tele a szobák. A gyertyák fölött piciny glóriák. Fölizzottak boldog imák. A gyűlölet elaludt, a hajsza meglazult. Kék csillagkupolájából kilépett az úr. Onnan, az Orion bal csillagáról Posztumusz interjú Varga Imrével arról is, hogy érdemes volt-e? Hallgatom a Himnuszt, Imre, a szeghalmi Tildy-ün- nepség kazettája forog a magnóban. A kisvárosi fúvószenekar meg az éneklő százak nincsenek összhangban, de így is nagyon szép. Most az jut eszembe, Imre, hogy mi nem hallgattuk soha együtt a Himnuszt, pedig sok évtizede ismertük egymást, találkoztunk ilyenolyan országos hercehurcákon, tévészemléken, ünnepségeken. De Himnusz az sose volt. Odakint már december van, közelít a karácsony. Kezemben a tavalyi képeslapod: „Eredményes, boldog, jókedvű, nyugodt alkotó körülményeket adó 1989-et kíván régi szeretettel Varga Imre". Aztán nem vártad meg ezt a mostan következő karácsonyt, elmentél. A Szinuszra? A Vegára netán? Vagy ott rovod gyorsírásba novelláidat az Orion valamelyik csillagán? Hallod-e a Himnuszt onnan? Hogy „megbűnhődte” ? Felmentés ez, mondd? Annyira szerencsétlenek lennénk, mi magyarok, hogy már a jövőt is megbűnhődtük?, Szerettem voTna megkérdezni tőled, mert tervezgettem, hogy idén karácsonykor, itt a Köröstájban, ahol annyi novellád, cikked jelent meg, Te leszel az ünnepi riportalany. És egyszerre csak itthagytál: riportert interjú- alany nélkül. Már feladtam volna a dolgot, amikor könyveid, leveleid olvasgatva ott találtalak, és sorra-rendre minden kérdésemre válaszoltál. Még azt is láttam, hogy összehúzod a szemed, elmesélsz közben egy „bennfentes” viccet a főatyecok- ról. aztán folytatod. Ugye semmi baj, hogy leírtam? Hogy idenyomtatja betűidet a nyomdagép, hogy mégiscsak . .. Mégiscsak lett riport. * * * — Imre, hallasz engem, ugye? Figyelj kicsit! Emlékszel biztos, miféle zaklatott lett a világ körülöttünk. Hát itt voltál. De most, ahogy olvasgatom az összevissza ivadékok című gunyoros könyved, jókat derülök. Te előre tudtál mindent? Hogy mi volt „beütemezve” az időtől és mi nem? — Hiszen ez nem volt beütemezve a világrend tervszerű folyamatába! Hogy ebből is... országos mozgalom lesz? ... Hogy majd a szak- szervezetek ezt támogatják? ... Hogy vigyük vissza a népi tulajdonba tartozó bútorokat, házakat... És kinek adjuk oda?... A volt tulajdonosoknak talán?... Vagy adjuk oda az anonim államnak? És az kinek adja oda? Kinek adja oda a mi államunk? Na, vajon kinek? — Kinek is, Imre? Mert Te például, az egy lakáson kívül Budán, a Lóránt utcában nem tudom, mi sokat kaptál Tőle? Tavaly novemberben egy kórházi „kiruccanás” után, rádtörtek az ikávésok,. erkélyt bontani. Levélben írtad: — Jól kipihentem magam a kórházban a hóesés idején. Most, itthon, „csak” az erkélyt bontották fel, s ilyen időben újítják fel — a lakáson keresztül járva. Villanyfűtés mellett. Különben víg az élet. Hallom, odahaza is a sportklub, vb-elnökhelyet- tes sat. körül... Küldöm ezt a kis tárcát, ez még téma a bundák és gazemberségek korában is ... —- Mi volt az a kis tárca? Egy „Húsz év előtti történet”. A hőse vagy akárkije bizonyos Majsai elvtárs, „a nagy pénzügyi seriff’’. A történet pillanatában üdülővendég ... Folytatod? (Az a bizonyos „bennfentes” vicc jön előbb a fő- atyecokról, aztán a tárca Majsaikája.) — Szóval ez a Majsai megtudta, hogy itt forgatják egy álló napig a „Sztriptíz, magyar módra” című kisfil- met, és abban Kolozsvári Mérike sztriptízkedik. És Majsai elvtárs mindenképpen látni akarja Mérikét. Kiadta az ukázt: beutaló kell! Mégpedig abba a szobába, amelynek ablakából kukkerral lehet látni, kérem, az egész felvételt. És ez a vezető káder nem volt szak- szervezeti tag, kérem. De le- brennolta egy évre visszafelé a tagdíjat, külön engedéllyel, És itt van kérem. Majsainéval. De az nem számít. A seriffné fekete szemüveggel jár, és nem lát semmit. Csak hajtogatja mindig: ahh, Majsaikám! Ö meg nyugodtan kukkerozza Mé- rit, amint éppen sztriptízkedik ... — Tegyük vissza a húsz év előtti múltba Mérike kebleit, Imre, beszélgessünk megint komolyan. Az újságíró Varga Imrét is szívesen megidézem. Abban az „ösz- szevissza ivadékokban” van egy vallomás. A tiéd is lehetne. Vagy az? •— A lapnál se szeretik a szemem. Valamikor lelken„Mi szabja meg az erkölcsi normákba beleférőt? ...” dezett érte Pádiméntum. De egyre többször emlegeti a szememmel kapcsolatban a pártfegyelmit. Legutóbb is a „szemem istenit” szidta. Pá- dimentum elvtárs teheti, fő- szerkesztő, népi káder, így szokta meg. Istenit a szemi- nek ... mondta ... és valóban igaza volt. Akárhová megyek, a szemem jár, azt látja meg mindig, amit nem kéne. — És most, Imre, ha ide- látsz? Mit látsz itten? Ebben a karácsony előtti nagy ösz- szevisszaságban. Mert nemcsak az „ivadékok” összevissza, tudod-e? Nem válaszolsz? Vagy igen? — Morfondírozok egy dolgon, mit szabad és mit nem illik megírni minálunk ... Mi szabja meg az erkölcsi normákba beleférőt és a már polgári zsumalizmus határát? a szenzibilitás, mely bennem is, benned 'is megvan, vagy... az agitpropo- sok naponta érzékenyre állított patikamérlege? — Elég meredek szöveg! Hogy vetted elő ezeket 1975- ben? Csoda, hogy nem adták vissza a könyved. Vagy olyan is volt? (Csak legyint, és mosolyog, Pedig messze az Orion.) — Miért, Imre? Érdemes volt kimondani, nem? Hogy megint sok a szöveg? Hogy megírtad erről is, mi a véleményed? — Kibírnák ezek azt, amit mi? Kibírnák ezek azt, amit néhány muszos kibírt 1943 januárjában, amikor Dontól Kijevig gyalogolt, vagy esetleg Korosztyenig? — Ezt nem nagyon értem, Imre. Kikről beszélsz? Egyszer, hetvenvalahányban, azt mondtad, hogy aki prófétai hajlamot érez magában a visszafogott élethez, az csinálja. Aki nem? Az mit mondjon most? — „Nem lettem harácsoló kispolgár, polgár, nagypolgár ... Se hedonista ... Csak van lakásom, teljesen gépesítve. Akad elég szép telkem, hétvégi házzal. Van egy kocsim is. A könyvtáram kétezer kötetes. Meg van tizenkét Kohánom... És most rossz ember vagyok? Áruló lettem volna?” — Hiszen neked se telked, se kocsid. Könyvtárad igen, azt láttam. Gyönyörű. És a képeid is, otthon, Budán. (Lehet, hogy nem. minden jel érkezik le tisztán, onnan az Orionról. Búcsúzni is kéne, valami karácsonyi szóval. Foszlányok jönnek ... szavak ... félmondatok.) — Akkor csapott meg a fenyőfák illata. Alföldi gyerek voltam, mit tudtam én addig a fenyőerdők illatáról... — Nem jön tőled karácsonyi lap, Imre, soha többé. Mégis: üzenj valamit. Most, hogy halljuk még egymást. ' — Én mindennap idehúzódok az emlékek közé, ők meg ... idehozzák ... naponta a nagyvilág zaját... És az akkora, hogy .. •. áthal- lik ... * * * Mehet a nyomdagép! Halló, Orion? ... Varga Imre, köszönöm. Sass Ervin Serédi János: Az Isten átka Csiernyiknét a lelke vádolta. Néha olyan váratlanul hasított bele a fájdalom, mint csillagtalan éjszakába a mennydörgés robaja. Józan érvekkel, hideg szavakkal védekezett..., hogy meg kellett adnia magát a sorsnak, mert az olyan világ volt... Lelke mélyén azonban tudta, hogy hazudik magának. Minél öregebb lett. annál görcsösebben ragaszkodott ehhez a hazugsághoz. Belekapaszkodott, akár egy szalmaszálba, öreg korára ez maradt neki, ez a szalmaszál. Egymagában ült ütött-ko- pott karosszékében a tűzhelynél, melyben már a parázs is elhamvadt. A konyha mozaik kockái hideget leheltek. A szoba üvegajtaján beszűrődött a fény. Odabenn lármás gyerekek díszítették a karácsonyfát, ö azonban a kinti világra figyelt, a szélre, mely hordta a havat, a hosszúra nyúlt, lapos árnyakra, ahogyan a szenteste közeledett. És az árnyak között ott látta apját, hol szálfaegyenesen, lobogó ősz hajjal, hol pedig megtört derékkal, ügyefo- gyottan sántikálva és rémült szemekkel. És újra hallotta bátyja hangját, azt a farkasüvöltést, ahogy megtagadta apját. Vagy csak a kinti szél üvöltött? Páli Andrást kilakoltatták a tanyájából. Csiernyikné Páli lány volt. Ez a tény határozta meg életét, tette büszkévé és boldogtalanná. Anyjáról halvány emlékei voltak. Olyan halványak, hogy nem is emlékezett rá igazán. Még gyerek volt, éppen járni tanult, mikor elvitte a tüdővész. Csak az apja él benne. Ö nevelte fel, meg a bátyját is. A maga módján megtanította mindenre, amihez érteni kell a tanyán, hol szép szóval, de ha nem volt foganatja a szónak, hát elcsattant a pofon is. Mert temérdek volt a munka, és ebben nem ismert tréfát az apja. Magát sem kímélte. Mikor eltörte a lábát, mert megbokrosodtak a lovak és a szekér alá esett, akkor se dőlt ágynak. Nem is gyógyult be soha a lába. Minden rosszban van valami jó, mondogatta később, mivel nem vitték el katonának, mint a többi férfit Tarajoson. Míg dúlt a háború, Páliék gyarapodtak. Földet vettek, új tanyát építettek. ám ennek is meglett a böjtje. De még micsoda böjtje! Páli András kulák lett. Pedig a lánya akkor már férjes asszony volt, neki adhatta volna a föld felét, a másik részét a fiának. — Nem adom ki a kezemből a földet — csapott az asztalra, mikor a fia a jussát követelte. — Majd ha meghalok, úgy is minden a tietek lesz. A kulákot kitelepítették a Makkosháti pusztára, a juh- hodályba. Páli András rémült szemekkel nézte, ahogy a hatósági emberek szekérre pakolják ingóságát. Mikor egyikük a fiához fordult, hogy neki is mennie kell, az hátravetette a fejét. — Páli András nem az apám. Én ezen a tanyán béres voltam. Csiernyiknében megfagyott a lélek, és remegő térdekkel várta, mikor szakad le az ég. Szólni azonban nem szólt, nem is mert, ereje se volt hozzá. A fogatos gazda, aki bakon ült, némán, lehajtott fővel, mert szé- gyelite magát, hogy nem szegült szembe a paranccsal, és mindezt hallja és látja, ahogy a sánta Pálit kizsup- polják a tanyájából, mint valami bitangot, aki elkótyavetyélte a vagyonát, s a fia is megtagadja, ostorával hirtelen a lovak közé csapott. Múltak a napok, a hetek, a hónapok. Csiernyikné kemény asszony volt, nem sírt, nem panaszkodott. Karácsony szentestéjén azonban, amikor a kisfia ráunt már az ajándékra, amit a férjével vásároltak neki, kiment a konyhába és a kaskát elemózsiával rakta tele. — Hova készülsz? — kérdezte a férje. — Kimegyek a pusztára. — Ha megtudják, hogy nála jártál, még belőlünk is kulákot csinálnak — mondta halkan, minden ellenkezés nélkül. Tudta, hogy úgy is el fog menni, így a tisztességes. Csillagtalan éjszaka volt. A szél az arcába csapkodta a havat. Valami azt suttogta, hogy hiábavaló utat tesz meg, hogy jobban tenné, ha visszafordulna, és ezektől a huhogó hangoktól rémeket látott az éjszakában. Torkában dobogott a szíve, mikor belépett a juhhodályba. Zseblámpával körbe pásztázta a zúzmarás, nádtetős csendet. A végiben egy halom szalmát vett észre. Ott feküdt az apja asztrahány sapkában és abban a nagy subában betakarózva, amit annyira óvott odahaza a molyoktól. — Mit akarsz? — szólalt meg, s a fény miatt szeme elé emelte a tenyerét. — Hoztam egy kis ennivalót — mást akart mondani, de apja recsegő hangjától zavarba jött. — Velem ne törődjetek, sem te, sem a fiam. Elboldogulok magamban is. Van mit ennem. Ott, ahol apja feküdt, egy dobkályha állt, a tetején egy bádogedénnyel. Nem volt hozzá bátorsága, hogy megnézze, mi van benne, de a zsír szagát megérezte. Apja észrevette a tekintetét. — Mondom, van mit ennem — aztán nevetni kezdett. Olyan szívbe markoló nevetése volt, hogy megriadt tőle. — Megtagadtatok. A fiam szóval, te pedig a hallgatásoddal. Csak egyet ne feledjetek el, hogy a föld az Isten átka. Minél görcsösebben ragaszkodik hozzá az ember, annál nagyobb az átok. Átok, átok! Visszhangzott a hangja a pajta csendjében. Csiernyikné kiegyenesítette derekát. a karosszékben. Valóban hallja a hangot, vagy csak a kinti szél üvölt? Jó darabig fülelt, aztán megnyugodott. — Csak a szél. A menye kinyitotta a szobaajtót. — Jöj jön be, mama, megfázik még. — Jó itt nekem egyedül is — válaszolta. — Legalább karácsonykor legyen együtt a (fsalád — tétovázott az asszony az ajtóban. — Andris is szeretne beszélni magával. Andris a fia. Az más, ha ő is hívja. Akkor megy. Amikor belépett a szobába, az unokák egy pillanatra abbahagyták a zsivajgást. — Üljön le, mama — mondta a fia. — Beszélgessünk egy kicsit. — Miről? — kérdezte az öregasszony. — A nagypapáról. Sohase beszéltél róla. — Mert nem érdeklődtetek felőle — válaszolta szemrehányó hangon, és végignézett a fián. A fia magas, nyakas tar- tású férfi volt. Hasonlított a nagyapjára. Ezt már régen megállapította magában Csiernyikné, de mondani sohase mondta. Ügy őrizte, mint valami baljós titkot. — Hány hold földje volt a nagyapának? — Nem tudom — suttogta az öregasszony, aztán felkapta a fejét valami rosszat sejtve. — Mit akarsz azzal a földdel? — Tudni akarom hol volt, elvégre a miénk, hát nem? — Most ugyanis az a helyzet ... — kezdett magyarázkodni a menye. Az öregasszony hol a fiára nézett, hol - a menyére. Ahogy hallgatta őket, egyre nagyobb rémület költözött a szemébe. A gyerekek han- cúroztak*. kiabáltak. És ebben a ricsajban apja hangját hallotta, ahogy szavait a pajta jéghideg csendje visszhangozza. — Átok, átok! Ajka megmozdult. A menye ráripakodott a gyerekekre. — Csendbe legyetek, a mama mondani akar valamit.
